KULT
A Rovatból

Akik elhozták nekünk a nyugati progresszív rockot – Steve Winwood és Jack Bruce születésnapjára

Nemcsak az angolszász világban váltak ikonokká.


A magyar rock hőskorában, jól tudjuk, honi zenészeinknek legfőbb vonatkozási pontjaik a Szabad Európa és a luxemburgi rádió, valamint a diplomaták és külkereskedelmi képviselők által behozott lemezek voltak. Az 1960-as években csak elvétve jutottak el hozzánk személyesen igazi angolszász sztárok, de akik mégis felléphettek nálunk, azok mély nyomot hagytak nemcsak a közönségben, hanem magyar kollégáinkban is. Egyikük személyesen is tiszteletét tette, a másik csak közel két évtizeddel később, de mindkettejükről elmondható, hogy nélkülük másképpen alakult volna a hazai rock története. Stevie Winwood és Jack Bruce születésnapját ünnepeljük.

Az 1948. március 12-én született Winwood mindössze húszévesen lépett fel a Kisstadionban a Traffic együttessel, de akkor már igen nagy tekintélynek örvendett a szakmában.

A birminghami fiatalember még nem volt 16, amikor földije, Spencer Davis kiszúrta magának: ez a rekedtes, mégis szárnyaló hangú kamasz kellett neki, aki nem mellesleg egész jól bánt a gitárral és az orgonával. Mentora később azt mesélte, hogy ő adott Stevie-re hosszú nadrágot, hogy beengedjék a klubba, ahol felléptek.

És jöttek a nagy slágerek, a Keep On Runnin’, a When A Man Loves A Woman és főleg a Gimme Some Lovin’, amely nálunk a „Kiviszem a lovam” címen vált híressé.

Winwoodnak azonban hamar szűk lett Davis bandája, és 1967-ben létrehozta saját csapatát, a meglehetősen zűrös pályát befutó Trafficot, amelyben a példaképe, Ray Charles által képviselt soul és rhyhm-and-bluest vegyítette a brit folk dallamaival és jazz-es elemekkel, Jim Capaldi ütős-énekes-szövegíró és Chris Wood szaxofonos-fuvolás révén. A Mr. Fantasy feszes ritmusai, vagy a No Face, No Name, No Number és a No Time To Live nagyívű dallamai ma is megragadják a hallgatót. Szomorú aktualitás, hogy éppen ez a hangzás ihlette meg azon a bizonyos kisstadioni koncerten Török Ádámot a Mini együttes zenei irányához. Winwood míves, dallamos, de rögtönzésekben is erős orgonajátéka szintén világszerte követendő példává vált. Tehetségének elismerése, hogy 1968-ban még Jimi Hendrix is meghívta ma már klasszikus dupla albumának, az Electric Ladylandnek egyik felvételéhez.

A Traffic felbomlása után a muzsikust a Blind Faith nevű szupergroupba csábították, ahol a Cream két tagjával, Eric Claptonnal és Ginger Bakerrel, valamint Rick Grech-sel, a Family basszusgitárosával készítettek egyetlen, ám maradandó albumot, és ott is övé volt a zeneszerzői-énekesi főszerep. A sok nagyágyú fél éven belül kioltotta egymást, így aztán emberünk gondolt egy nagyot és újra összerántotta a Trafficot. És jól tette: 1970-ben rock-történelmet írtak a John Barleycorn Must Die albummal, amelyben még nagyobb hangsúlyt kapott a jazz-rock, a címadó dal pedig egy gyönyörű skót népballada (valójában a sör születésének története), amelyet annak idején Robert Burns is megverselt. A következő években a zenekarra a jövés-menés, valamint a zenei csúcsok és hullámvölgyek váltakozása jellemezte, végül a Traffic 1974-ben végleg kiállt a forgalomból.

Lehet, hogy Winwood túl korán alkotott nagyot, mert szólókarrierje jóval kevesebb sikerrel kecsegtetett. Igazából csak az 1982-es Talking Back To The Nighttal, majd az 1986-os Back In The High Life-fal dobott nagyot, ez utóbbiban visszanyúlt a Traffic eredeti hangjához a kor hangzásához igazítva. Még 1994-ben Capaldival adtak ki egy lemezt Traffic néven, abban az évben meg is hívták őket a Woodstock 25. évfordulóján rendezett fesztiválra, de ez már valóban a hattyúdal volt.

A 75 éves Stevie, ha nem is a korábbi intenzitással, de azóta is jelen van a rock-világban, láthattuk például a Blues Brothers 2000 film parádés fináléjában is. Szívesen vesz részt mások lemezfelvételein, különösen sokat dolgozott Eric Claptonnal. 2009-ben nagy sikerű közös turnéra indultak, a New York-i Madison Square Garden-beli koncertjük bizonyította, hogy a két rock-veterán még mindig nagyon érzi a zenét. Feleségével, Eugenia Craftonnal 2007 és 2015 között a cheltenhami zenei és irodalmi fesztivál házigazdái voltak. Május 7-én pedig ott volt a III. Károly király tiszteletére rendezett koronázási koncerten.

A 2010-es években már meghirdettek egy újabb Stevie Winwwood-koncertet Budapesten, ezúttal a Petőfi Csarnokban, végül azonban „technikai okokra” hivatkozva lefújták. Lehet, hogy azok, akiknek még fontos lett volna vele élőben találkozni, kiestek a fizetőképes közönség soraiból…

Május 14-én lenne 80 éves Jack Bruce, a rock egyik legszabálytalanabb egyénisége, sajnos lassan már 9 éve az égi zenekarban játszik, legnagyobb magyar követőivel együtt.

Egy glasgow-i külvárosban jött a világra, csellózni tanult (elmondása szerint azért, mert nem érte fel a nagybőgőt), de hamarosan átállt a basszusgitárra, közben megtanult szájharmonikázni és zongorázni is.

A brit „blues-pápa”, Alexis Korner fedezte őt fel, alig 20 évesen pedig a jazz-rock egyik úttörője, Graham Bond kvartettjébe került Ginger Bakerrel és a későbbi Colosseum-szaxofonossal, Dick Heckstall-Smith-szel együtt. Négy zseniális muzsikus, négy elviselhetetlen természetű fickó…Jack nem járt sokkal jobban a rock egyik mérföldkövével, a Creammel sem, ahol a dobos Baker és a gitáros Clapton mellett ő vitte a basszusgitárt és egyéb hangszereit, énekelt, valamint ő szerezte a saját dalok többségét a költő-énekes Pete Brownnal, akivel később haláláig együtt alkotott.

Olyan számokat hagytak örökül, mint a Sunshine of Your Love, a White Room, a Rope Ladder to The Moon, vagy a Theme For An Imaginary Western, amelyet a vándorzenészekről valaha írt legszebb dalnak tartanak. Bruce nem elégedett meg „ritmusszekciós” szerepével, nála a basszus dallam és improvizációs hangszer volt, játéka ezer közül is felismerhető, akárcsak hangja, amely könnyedén járt a mély és a magas regiszterek között.

A Cream 1968-as feloszlása után Jack többé nem adta fel függetlenségét, egyéni stílust alakított ki, meghökkentő dallamú és hangnemváltású darabjai nem kerültek fel a slágerlistákra, viszont kiállták az idő próbáját. Ha felsorolnánk, hogy ki mindenkivel játszott, a lista több cikk helyét is betöltené, voltak alkalmi formációi, amelyek legfeljebb 2 lemezre álltak össze, szerepelt kortárs operában. Szinte nem volt olyan igényes rock-műfaj, amelyben ne fogadott volna el akár stúdiózenészi felkérést, és bárkivel szívesen állt közösen színpadra. 2005-ben még egyszer utoljára összeállt a Cream trió néhány koncert erejéig, de ez csak egy kis kitérő volt Bruce számára, aki szinte utolsó leheletéig zenélt. Mértéktelen alkoholfogyasztása miatt májátültetést kellett rajta végrehajtani, ez néhány évvel meghosszabbította az életét, de 2014. október 25-én végleg kihullott a basszusgitár a kezéből.

Bár a Cream nem jutott el annak idején Magyarországra, zenéjük reveláció erejével hatott a magyar muzsikusokra. Első követőjük Radics Béla volt a Sakkmatt, majd a Tűzkerék-formációkkal, ez utóbbiak egyikében nevelődött ki Póka Egon, aki Jacket tartotta legnagyobb mesterének. A 90-es években ő hozta létre az első hazai Cream-emlékzenekart. Még nagyobb hatást gyakorolt Bruce játéka és végtelen zenei nyitottsága Orszáczky Miklósra, aki mentora iránti tiszteletből vette fel a „Jackie” nevet, ahogyan közel 40 éven át mindenki ismerte és szólította, és az ő játékstílusát fejlesztette tovább a Syriusban, majd saját ausztráliai együtteseiben.

Magyar zenészeknek 1973-ban nyílt először alkalma együtt játszania Jack Bruce-szal: a Locomotiv GT angol nyelvű lemezeinek felvételére tévedt be a londoni CBS-stúdióba, és ha már ott volt, nyomott egy szájharmonikaszólót az Ő most még csak 14-ben. Aztán 1986 márciusában végre magyar földre lépett: a BNV A-pavilonjában, elég mostoha körülmények között, mint utóbb kiderült, lázas betegen játszott felejthetetlen másfél órát kvartettjével, amelyben akkor éppen Clem Clemson (Colosseum) gitározott. Öt évvel később, 1991. június 7-én a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán láthattuk, ahol zenekarát az ő két fia és Ginger Baker két fia alkotta. Azon az estén egymásnak adták a színpadot Orszáczky Jackie-vel. Sajnos a mi Jackie-nk 2008. február 3-án Sydney-ben végleg lehunyta a szemét, míg Póka Egon 2021. szeptember 14-én hagyott itt minket.

Végül egy személyes történet: mint korosztályból oly sokan, én is megpróbálkoztam amatőr zenéléssel, és mivel imádtam a Creamet és különösen Jack Bruce-t, a négyhúrost választottam hangszerül az éneklés mellett. Végül ez a pályám abbamaradt, az írás lett a hivatásom, de azon az 1986. márciusi napon a koncert után sikerült egy interjú, egy kézfogás és egy sör erejéig találkoznom Jack-kel. Utána döntöttem el, hogy a rock-történet lesz írói tevékenységem egyik legfontosabb része…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Radnai Márk, miután egy külföldi ügynökség letiltotta a darabját a Thália Színházban
A Thália Színház leveszi műsoráról A nagy kézrablást, mert a jogkezelő kifogásolta a feketére maszkírozott színészt. A darab rendezője, Radnai Márk állítja, hogy nem volt sértő szándék a színpadi megoldás mögött.


Feketére maszkírozott fehér színész miatt tiltott le egy külföldi ügynökség egy 2016-ban bemutatott, majd 2023-ban felújított darabot a Thália Színház műsoráról.

Kálomista Gábor, a színház igazgatója hétfőn közleményben tudatta, hogy a szerzői jogokat képviselő külföldi ügynökség döntése miatt veszik le a műsorról Martin McDonagh A nagy kézrablás című darabját.

Az indoklás szerint a probléma az, hogy az egyik fekete karaktert sötétre sminkelt fehér színész alakítja.

Kálomista Gábor szerint a döntés nemcsak ezt az előadást érinti, hanem az Alul semmit és A koponyát is; az előbbi végül feltétellel repertoáron maradhatott, A koponya játszásához viszont az ügynökség nem járult hozzá. Az igazgató közölte, hogy nem hagyja annyiban, jogi útra tereli az ügyet.

A darab rendezője, Radnai Márk is megszólalt. A Telexnek elmondta, nem volt sértő szándék a színpadi megoldás mögött, de elfogadja, ha az előadás a vita miatt lekerül a műsorról. Radnai a művészi szabadságra hivatkozva érvelt.

„Ahogyan a kis hableányt is játszotta fekete színész, ez fordítva is igaz kellene, hogy legyen, vagy egy meleg karaktert sem kell, hogy meleg színész játsszon” – mondta.

Hozzátette, a darab egy erős szatíra, amelyben a karakter bőrszíne dramaturgiailag fontos, és mivel Magyarországon nehéz színes bőrű színészt találni, így tudták megoldani a szereposztást. „Nem állt szándékomban senkit megbántani, semmilyen sértő dolgot nem éreztem ebben” – fogalmazott Radnai.

A darabot 2016 áprilisában mutatták be a Thália Nagyszínpadán. Akkor a feketére maszkírozott színész alkalmazása még nem okozott problémát, a konfliktus a 2023. májusi felújításkor élesedett ki. A szerzőt képviselő ügynökség már a premier előtt jelezte, hogy nem járul hozzá az előadáshoz ilyen szereposztással, de a bemutatót ennek ellenére megtartották. A 2023-as felújítás után levelezés és egyeztetés indult a színház és a jogkezelő között, a vita végül most jutott el a tiltásig, nem sokkal a tervezett 250. előadás előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Rákay Philipék a választás után visszaléptek a mohácsi csatáról szóló filmhez kért támogatástól
Rákay Philip csapata visszavonta a film támogatási kérelmét. A 956 millió forintos összeg nem a film teljes költségvetését fedezte volna, csupán az előkészületeket. A forgatókönyv első változatára már kaptak korábban 5 milliót.


Alig öt nappal az április 12-i országgyűlési választás után, április 17-én visszavonták a mohácsi csatáról szóló, Mohács 1526 című film közel egymilliárd forintos támogatási kérelmét. A film producere korábban elutasításról beszélt, a Nemzeti Filmintézet szerint viszont a gyártó lépett vissza – írta a Telex.

A projekt mögött álló FP Films Kft. 956 millió forintot igényelt a film gyártás-előkészítésére. A produkció 2024 júliusában már kapott ötmillió forintot a forgatókönyv első változatának elkészítésére.

A most visszavont 956 millió forintos összeg nem a film teljes költségvetését fedezte volna, csupán az előkészületeket.

A forgatókönyvet Kis-Szabó Márk, Szente Vajk és Rákay Philip írta, a producer Fülöp Péter volt. Az alkotói kör nem ismeretlen a nagy költségvetésű állami produkciók világában: a Most vagy soha! című Petőfi-filmhez korábban 4,7 milliárd forint állami támogatást kaptak, annak forgatókönyvét is Rákayék jegyezték, Fülöp a producerek között volt, az FP Films pedig az egyik gyártócégként vett részt a munkában.

A mohácsi film alkotói korábban arról beszéltek, hogy a produkciót a csata 500. évfordulójára, 2026-ra szeretnék elkészíteni. Szente Vajk egy nyilatkozatában kiemelte, hogy a történet már készen áll, és II. Lajos királyt egy árnyaltabb, a valósághoz közelebb álló figuraként akarták bemutatni.

Rákay Philip korábban így kommentálta a készülő filmet: „Előre megnyugtatnék minden fanyalgót, nem fogunk győzni a végén.”

A producer, Fülöp Péter a Telexnek azt állította, hogy a pályázatot a Nemzeti Filmintézet „visszadobta”. A Nemzeti Filmintézet ezzel szemben azt közölte a lappal, hogy a pályázó vonta vissza a kérelmet április 17-én.

Egyelőre nem tudni, hogy a gyártó miért döntött a visszalépés mellett, és hogy tervezik-e a későbbiekben újra benyújtani a kérelmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Nulla forint állami támogatást kapott a 95 éves Szegedi Szabadtéri Játékok a jubileumi évadára
A hivatalos indoklás szerint a jubileumi évadra benyújtott szakmai koncepció nem volt megfelelő. Botka László, Szeged polgármestere szerint a döntés méltánytalan és elfogadhatatlan az elmúlt időszak botrányait tekintve.


„Szakmailag nem kellően megalapozott” – ezzel az indoklással utasította el a Nemzeti Kulturális Alap pályázatait lebonyolító Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő a Szegedi Szabadtéri Játékok támogatási kérelmét.

A fesztivál 2026-os, jubileumi 95. évadára nyújtották be a pályázatot. Az elutasításról szóló, hétfőn elküldött levélben a következő indoklás szerepel:

„Jelen kérelem most nem részesül támogatásban, mivel a benyújtott szakmai koncepció szakmailag nem bizonyult kellően megalapozottnak.”

A döntésről szóló értesítést Botka László, Szeged polgármestere hozta nyilvánosságra a Facebookon.

„0 forint. A Kulturális és Innovációs Minisztérium döntése szerint ennyit ér ma Magyarországon a Szegedi Szabadtéri Játékok. Az indoklás: »szakmailag nem kellően megalapozott«.

80 ezer néző bizalma. Több mint 1,1 milliárd forint bevétel egyetlen év alatt. Több száz művész és szakember munkája. És ezzel szemben áll egy anonim döntőbizottság ítélete” – írta a polgármester.

Botka szerint méltánytalan és elfogadhatatlan, hogy „miközben az elmúlt időszak botrányai világosan megmutatták, milyen szempontok alapján vándorolnak kulturális milliárdok, Szegedet »szakmai hiányosságokra« hivatkozva zárják ki a támogatásból”.

A polgármester közölte, hogy a támogatás nélkül is megrendezik az eseményt, amit az ország legnagyobb és legszebb szabadtéri színházi fesztiváljának nevezett.

Az utóbbi hetekben számos kritika érte a Nemzeti Kulturális Alap pénzosztásait. Először Molnár Áron színész hívta fel a figyelmet arra, hogy egy ideiglenes NKA-kollégium mintegy 17 milliárd forintot osztott szét a választások előtt. Szerinte a kedvezményezettek között számos, a Fideszhez köthető vagy a párt kampányában szerepet vállaló előadó volt.

A botrány hatására sorra mondtak le az NKA bizottságainak tagjai, köztük Bús Balázs alelnök, valamint Baán László, Both Miklós és Vidnyánszky Attila.

A kialakult helyzetre reagálva az új kormányzat részéről Tarr Zoltán, a TISZA Párt elnökségi tagja hétfőn már arról beszélt, hogy véget vetnek a pártszimpátia alapú pénzosztásnak, és átvilágítják az NKA-t, valamint minden civil pályázatbírálási rendszert. Céljuk a szakmai alapú elbírálás és a teljes átláthatóság biztosítása a kulturális támogatásoknál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hátsó kertből indult, mára az „ország legkedvesebb minifesztiválja lett” - Zalában bulizva segíthetsz az állatokon
Egy hátsókertes házibuliból két év alatt nőtt ki az "ország legkedvesebb fesztiválja" Zalában. A Pankkutya Fesztivál három nap alatt 40 fellépőt és 50 programot ígér, miközben minden profitját egy állatmenhelynek adja.


Manapság látjuk, hogy minden fesztivál hasonló problémákkal nyüglődik - állítják legalábbis a Pankkutya megálmodói - ugyanaz a fellépőhad és tarthatatlan árak, miközben azt érezzük, ezt az összes többi fesztiválon megkapjuk. Szapek Gergő az idén szállt be a szervezői kör mellé, mellette pedig az egyik alapító, Varga Vencel mesélt a fesztivál történetéről.

A Pankkutya Fesztivál ötlete zeneipari szereplők barátságából áll, így 2024-ben, egy zalaegerszegi hátsó kertben hat fiatal összehozta a házibulik fesztiválfeelingjét.

V.V.: Az ország minden tájáról hoztak fiatalok kutyatápot, amivel a helyi menhelyt akartuk kicsit jobb helyzetbe hozni. Több, mint 100-an hoztak saját italokat, és a klasszikus értelmében vett batyusbál túl jól sikerült, hogy ne próbáljuk meg nagyobban. Testvéres, családi projektként indultunk, konkrét célok nélkül, de szerencsénkre túl korán kaptuk a bíztatást, hogy mennyire kellene már egy olyan fesztivál, ami "pont azt képviseli, amit mi gondolunk" - jelentsen ez bármit is.

Így is történt. 2025-ben már Zalaegerszeg város segítségével átköltöztek a "hivatalos helyszínre", ahol a Gébárti Tóstrandon két napon át akusztikus koncertek várták a nagyérdeműt, mindezt kutyatápért cserébe. Több, mint három tonna kutyatáp gyűlt össze, a Pankkutyának pedig országosan kezdték megismerni a nevét.

Idén, május 28-29-30-án már három naposra duzzadva, és két színpaddal készülünk. Úgymond egy teljesértékű fesztivál lettünk, hiszen 200 kempingezőnk van, illetve a bérleteink fele is elkelt.

- számol be négy héttel a kezdés előtt Szapek - Igazából innentől a cél az, hogy minden gördülékenyen menjen a fesztiválon magán, illetve hogy a fellépőink is legalább olyan jól érezzék magukat nálunk, mint a fesztiválozók.

Idén már 200 kempingező lesz a Pankkutyán

A fellépői gárda pedig valóban versenybe tudna szállni nagyobb eseményekkel is. A hazai alternatív, rock, és feltörekvő szcénákból rengeteg név bukkan fel.

V.V.: Mi külön büszkék vagyunk, hogy idén elmondhatjuk, hogy

akusztikban ellátogat hozzánk Mehringer Marci, Co Lee, Kolibri, de hangos koncertekből is olyan nevekkel büszkélkedhetünk, mint a Fish!, vagy a Hűvös. Na meg lesz három külföldi banda is nálunk, az még számunkra is hihetetlen.

Szapek Gergő szerint az ekletikus lineup a fontos: Igen, folyamatos a fejlődés, de közben fontos, hogy "hű maradjon a fesztivál magához", mert nálunk nem a gigászi sztárok adják a fesztivál ízét, hanem az az elképzelés, hogy szerintünk kik lesznek a következő évek legnagyobbjai, vagy szerintünk kik a legizgalmasabb előadók itthon. Azt tudni kell, hogy itthon rengeteg zenei réteg a nyári szezonban szinte teljesen inaktív lesz, mert mondjuk kommersz fesztiválok nem merik bevállalni, hogy hardcore punk, vagy akár emo bandákat is merjenek hozni. Szerencsére mi bátran meríthetünk mindenhonnan.

Tavaly is az volt a legizgalmasabb, amikor látszólag a fellépő nem a saját közönségével talákozott, és így is óriási élmény volt ez mindkét oldalnak

- teszi hozzá Vencel

Idén új kampányelem a "visszahozzuk a gyerekkorodat" felkiáltás is, ami teljesen a közönséghez való alkalmazkodásból fakad.

V.V.: Tavaly kaptunk egy helyi gimnázium tanárától számháborúhoz kártyákat, amit unaloműző jelleggel bedobtunk a kempingben.

Tíz percen belül azon kaptuk magunkat, hogy több száz felnőtt és fiatal rohangál az egész fesztiválon gyermeki vigyorral, mert annyira beütött ez a játék náluk.

Idén összeszedtük az összes gimis-nyári tábori játékot a délelőttökre, ami szerintünk közel hasonló élményt nyújthat. Persze a számháború is marad.

A számháború biztosan marad

A kihívásokról is őszintén beszéltek:

Sz.G.: Azt tudni kell, hogy elképesztő költségek vannak az első években, hiszen "tábort, közönséget építünk", így készülni kell arra is, hogy az első pár Pankkutya úgymond tőke nélkül jön létre, és a támogatások illetve a jegyvásárlás tartja fent. Ugyanakkor tudjuk/látjuk, hogy alapvetően az összes fesztivál nehéz helyzetben van anyagilag, szerencsére nekünk a fesztivált kell eltartani, hiszen minden résztvevőnk önkéntes alapon, szerelemből dolgozik ezen.

V.V.: Illetve tudatosan nem akarunk nekiugrani egy 3-4000-es eseménynek, bár nem titkolt cél, hogy szeretnénk az évek alatt odáig nőni. Szerintem erre csak akkor van esélyünk, ha lassabban építkezünk, és "kelendőbbek leszünk", mint amennyit tudunk adni magunkból.

2026-ban a cél tehát az, hogy sztenderd opcióvá váljon mindenki számára a Pankkutya.

V.V.: A régióban szerencsére sok fesztivállal nem kell versenyezni, mert amik vannak a környéken, azok teljesen mást képviselnek és van is nekik létjogosultságuk. De azért az ország minden tájára lövünk, hiszen mi is utaztunk annak idején hosszú órákat Orfűre, Debrecenbe, bárhová egy jó buliért, úgyhogy

a cél az, hogy amikor tavasszal tervezgetik az emberek a nyarukat, a Pankkutya Fesztivál egy opcióként, sőt, az árából fakadóan akár egy biztos pontként szerepeljen a naptárukban.

Sz.G.: Azt gondolom, hogy a kicsi fesztiváloké a jövő, ebben pedig szeretnénk az egyik legkülönlegesebb lenni, mind a jótékony, jófej jelleg miatt, mind pedig amiatt, mert évről évre magunkra tudunk licitálni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: