A tökéletes gyilkos: újabb magyar thriller a mozikban
„A Tökéletes Film Kft. bemutatja…” – ez volt az első felirat a mozivásznon a legújabb magyar thriller, Pacskovszky József A tökéletes gyilkos című filmjének sajtóbemutatóján. Kell is az önbizalom a magyar filmnek, gondoltam, de azért szkeptikusan vártam a folytatást, ami azért sajnos közel sem sikerült tökéletesre. Néhány kiváló magyar közönségfilm után (Kincsem, Brazilok) most megérkezett a mozikba egy látványosan gyengébb próbálkozás is.
A tökéletes gyilkos egy magyar thriller, vagyis egy olyan műfaj képviselője, aminek nincs igazi hagyománya a magyar filmtörténetben. Bűnügyi filmek már egészen a harmincas évek óta készültek hazánkban, de ennek is leginkább az „elviccelt” fajtája bizonyult népszerűnek, szögegyenes thrillerből pedig legfeljebb egy maréknyit tudnánk felsorolni, arról nem is beszélve, hogy ezek sem bizonyultak feltétlenül problémamentesek.
Amióta azonban Andy Vajna és a Filmalap zászlajára tűzte a magyar közönségfilm megújítását, a hazai filmesek gyakrabban próbálkoznak meg a műfaj honosításával. A közelmúltban ilyen kísérlet volt Mátyássy Árontól a Víkend, vagy Sopsits Árpádtól A martfűi rém. Mindkettő ambiciózus darab volt, de mindkettőben voltak jelentős aránytévesztések: előbbi az agyonbonyolított cselekmény súlya alatt roppant össze, utóbbi pedig mindenáron több akart lenni egy „egyszerű” műfaji filmnél, a végeredmény pedig egy komoly erényekkel rendelkező, de kissé túlzsúfolt, kaotikus film lett.
Így hát az mindenképpen A tökéletes gyilkos mellett szól, hogy Pacskovszky József nem akarta újra feltalálni spanyolviaszt, nem akarta kapásból megújítani a thriller műfaját, de a forgatókönyvvel kissé átestek a ló túloldalára, és nemigen jutottak tovább néhány sikerre vitt, de az évek során klisévé silányodott történetséma elismétlésén. Látszik a filmen, hogy az alkotógárda nagyon szereti a David Fincher-filmek és az utóbbi években divatba jött skandináv krimik sötét világát, a hangulatteremtés szintjén az acélosan hideg képi világgal pedig többé-kevésbé még sikerrel meg is idézték a nagy elődöket,
a történet és a karakterek azonban semmiféle újdonsággal nem szolgálnak, így maga a rejtély is hamar unalomba fullad.
A történet szerint Kamenár (László Zsolt, élete első mozifilmes főszerepében), a gyilkossági csoport nyomozója lánya halála után súlyos depresszióba süllyedt, sőt, amint az a Halálos fegyver-korabeli akciófilmeket idéző nyitányból kiderül, az önpusztításra is hajlamos. Amikor azonban egy kegyetlen gyilkosság helyszínére hívják, kizökken a magányos mindennapokból. Kiderül ugyanis, hogy a gyanúsított nem más, mint Petra (Hőrich Nóra Lili), lánya feltételezett gyilkosa. Kamenár mindent megtesz, hogy Petrára bizonyítsa a brutális gyilkosságot, a nyomozás előrehaladtával azonban egyre meglepőbb következtetésekre jut. Lehet, hogy az ügy hátterében nem is Petra, hanem egy kíméletlen profi áll, aki elhatározta, hogy sorra leszámol azokkal az alvilági figurákkal, akiket a rendőrség nem tudott vagy nem akart rács mögé dugni.
A tökéletes gyilkos legnagyobb hibája, hogy semmi újat nem tesz hozzá ahhoz, amit másoktól ellesett. Aki látta A Magnum erejét, pontosan tudja, hova vezethetnek a szálak egy ilyen történetben. Erre egyébként Kamenár is hamar rájön, ezen a ponton pedig (körülbelül a játékidő egyharmadánál) el is kanyarodunk a sajtóanyagokban hangoztatott bosszútól, és Kamenár lányának halálától. A Hőrich Nóra Lili alakította Petrának innentől nem sok szerepe van, helyette Kamenár rendőrtársai kerülnek a középpontba.
Ők tulajdonképpen a „vörös heringek” a történetben, vagyis egyedül azt a cél szolgálják, hogy gyanúsan viselkedjenek, ezzel pedig alaposan megtévesszék a nézőket. Valódi mélysége azonban egyiküknek sincs, személyiségük kimerül egy-egy markáns vonásban. Nagypál Gábor például egy roma nyomozót alakít, aki még csak nem is leplezi elégedettségét, ha egy bűnöző erőszakos halált hal, Szabó Győző egy válófélben lévő családapát játszik, Szabó Kimmel Tamás pedig egy meleg zsarut, aki nagyon bizarrul viselkedik a zuhanyzóban. A képletet Szervét Tibor bonyolítja, ő egy írót alakít, aki valamiért a kezdetektől átlátja a szálakat, és magabiztosan a háttérből irányítja a nyomozást. Kár értük, mivel csupa kiváló színészről van szó.
A legrosszabbul mégis Hőrich Nóra Lili járt, akinek végletesen passzív, emiatt még inkább felejthető szerep jutott. A játékidő nagy részét vagy egy radiátorhoz bilincselve, vagy egy mumifikált apácákkal telitömött kriptában tölti, esélyt sem kap rá, hogy a főhőssel karöltve, amatőr nyomozóként eredjen az igazi gyilkos nyomába. Hőrich ráadásul valamiért teljes utószinkront kapott, Majsai-Nyilas Tünde mondja el a szövegeit. Hogy erre mi szükség volt, azt csak az alkotók tudják, de azt gondolom, nagyon megalázó ez egy fiatal, feltörekvő színésznőnek.
Bármennyire örülünk is tehát minden magyar thrillernek, A tökéletes gyilkos meglehetősen feledhetőre sikeredett.
A probléma most sem a megvalósításban, sokkal inkább a minden eredetiséget nélkülöző, lapos forgatókönyvben keresendő. Kár érte, de vigasztaljon minket a tudat, hány kiváló magyar filmet játszanak most a mozik!
Képek: Fórum Hungary
