KULT
A Rovatból

...a szomszéd tehene valami mélyen magyar húrt pendít bennünk – de nem az üres, melldöngetős értelemben

Kalamár Tamás új sorozata nem ígér sokat, de azt betartja: szórakoztató, humoros sorozat ripacskodás és kínos szappanoperás közhelyek nélkül.

Link másolása

Kalamár Tamást lehet szeretni vagy nem szeretni, de a hazai tévézésben azon kevesek egyike aki – állandó „tettestársa”, Ondruss Ilona producer támogatásával –, nem külföldről átvett tartalmakat magyarít jól vagy rosszul, hanem saját ötletből fejleszt sorozatokat.

A külföldi licencműsorok mellett leggyakrabban az az érv, hogy külföldön már beváltak. Csakhogy ez sem garancia semmire. Az Árulók úgy tűnik, bejött, de A séf meg a többiektől például egy évad után elköszönt az RTL. Azt nem tudom, mennyivel olcsóbb megvenni egy külföldi ötletet, mint sajátot fejleszteni, de tekintve a külföldi és itthoni bérek közti különbségeket kétlem, hogy jelentős összegről van szó.

Persze a saját ötlet sem jelent automatikus sikert. Elég Kalamárnál maradnunk. Míg a Barátok közt a rendszerváltás utáni hazai tévézés egyik sikertörténete (üzleti értelemben mindenképp), a Bátrak földjének – bár impozáns kísérlet volt magyar kosztümös sorozat létrehozására – egy évad után nem lett folytatása (habár a félmilliói körüli nézettség azért nem olyan rossz).

Az új sorozat címe „…a szomszéd tehene” telitalálat. Túl azon, hogy a furcsa, mondhatni „unortodox” írásmód figyelemfelkeltő, valami mélyen magyar húrt pendít bennünk, de nem az üres, melldöngetős értelemben.

A „dögöljön meg a szomszéd tehene” mentalitást mindannyian ismerjük, sokan voltunk elszenvedői vagy épp elkövetői, és tökéletesen szimbolizálja azt, amit szebben úgy szoktak mondani, „a turáni átok”: a széthúzást, amit az én életemben még sosem járattak annyira csúcsra, mint az utóbbi 10-12 évben.

Az alapsztori nagyon egyszerű: Laci (Csizmadia Gergely) és Béla (Pavletits Béla) gyerekkoruk óta elválaszthatatlan jóbarátok. Együtt nőttek fel, együtt voltak katonák, egymás mellett laknak egy lakóparkban, és az első epizódban együtt ünneplik meg gyerekeik érettségijét.

A rafkós Laci egy fitnesztermet üzemeltet, a kicsit „nerd” Béla pedig saját könyvelőirodáját vezeti. Az idillnek azonban hamarosan vége lesz, mert közéjük áll a pénz. Laci – aki látszólag menő üzletember, valójában egyik napról a másik napra élő link szerencsevadász – ugyanis uzsorahitelt vett fel, hogy új gépeket vehessen a konditermébe. A tartozása lejárt, hárommillió forintot kellene kifizetnie egy rejtélyes maffiózónak (Maday Gábor játssza, és máris az egyik kedvencem lett a műsorból), aki az ujja levágásával fenyegeti Lacit.

Laci kétségbeesésében Bélához fordul segítségért, aki erkölcsi támogatásáról biztosítja gyerekkori pajtását, de pénzt nem ad neki. Ennek két oka is van. Egyrészt valószínűleg sejti, hogy sosem látná viszont azt a pénzt, másrészt lánya, a harcos környezetvédő Nórit épp felvették Izlandra egy aktivistaképzésre, ami súlyos pénzekbe fog kerülni. Persze mindez csak apránként derül majd ki, a tényleges összeveszésre az első epizódban még nem került sor.

A szomszédháború mindig hálás téma, a Rómeó és Júliától a Szomszéd nője mindig zöldebbig sok változatban találkozhattunk vele. Hogy Kalamárék mit hoznak ki belőle, az még eztán derül ki, de az indítás ígéretes.

Először is, …a szomszéd tehene remek színészgárdával dolgozik. Be kell valljam, az első pillanatokban megijedtem. Amikor a bevezetésben Laci és Béla harci díszekben, íjjal és csúzlival felfegyverkezve összefeszül – előre vetítve a későbbi viszályt – az a honi kabaréjátszás legsúlyosabb pillanatit idézi, de szerencsére a továbbiakban ez nem köszön vissza.

A magyar vígjátékjátszás egyik átka ugyanis, hogy sokan összetévesztik a vicces színészkedést a ripacskodással.

Ami vélhetően elsősorban a rendezőn és/vagy a produceren múlik. A színészek többnyire azt hozzák, amit kérnek tőlük, és amikor egy sorozat összes színésze karikatúrát játszik, ott gyanítható, hogy a koncepció ment félre.

Itt nem tolták túl a játékot. Bár a sorozat leginkább humoros szappanopera, nincs idétlenkedés, vicces pofát sem vágnak, és nem esnek át a ló túloldalára sem, nincs az az érzés, mint a Barátok közt – vagy akár anno a Szomszédok – kapcsán, hogy az alkotók még sosem láttak – és hallottak – embereket beszélni.

Rosszat igazán senkire nem tudnék mondani. A színészek többsége olyan művész, aki innen-onnan ismerős lehet, de még nem vált igazán nagy névvé, nem találkozhatunk velük celeb vetélkedőkben, és nem írtja meg a bulvársajtó, ha megözvegyül a kiskutyájuk.

Akit kiemelnék, az Ficzere Béla, aki Laci barátját, Richárdot alakíja, és aki a Lacihoz hasonlóan simlis, dörzsölt fickónak tűnik, de vele ellentétben sikeres. Ficzere A pacal ideje című önálló estjében is bizonyította, hogy milyen sokoldalú.

A másik a Nórit játszó Antóczy Dorottya, akit fura volt a Sirály Másája után érettségiző lányként látni, de remekül megoldotta. Az általa játszott karakter egyébként is az egyik leizgalmasabb. Rajta keresztül bejön a sorozatba a környezetvédelem témája, ami fontos.

Kérdés, milyen irányba viszik majd, hiszen nagyon vékony jég úgy megmutatni a harcos környezetvédelem humoros oldalait, hogy ne gúnyoljuk ki magát az ügyet.

A Lacit alakító Csizmadia Gergely arca ismerős lehet a korombélieknek. A Jóbarátok sikerét megirigylő – rövid életű – Tea című TV2-ős sitcom egyik főszereplője volt, majd az All You Need is Love – Ha Te is akarod című párkereső show házigazdája volt. A Bélát alakító Pavletits Béla ezzel szemben leginkább akkor lehet ismerős, ha valaki látogatja a Pesti Magyar Színház előadásait.

Laci feleségét, Sárát, vagyis Kovalik Ágnest a Radnóti és a József Attila Színház mellett láthattuk mindenféle sorozatokban filmekben (Tea, Fapad, Jóban-rosszban). A másik feleséget, a pszichológusként dolgozó Verát Lapis Erika alakítja, a tatabányai Jászai Mari Színház színművésze.

A folytatásban feltűnik majd Fodor Zsóka is, és ha már Barátok közt, egy rövid villanásra Lóránt Krisztát is láthattuk.

Érdemes egy esélyt adni a szériának, már ha kedveli valaki a napi sorozatokat. Nem olyan csöpögős, mint a legtöbb szappanopera, és nem bombáz bosszantó klisékkel – legalábbis egyelőre. Nem ígér sokat, de azt hozza. Szórakoztató, esti kikapcsolódásnak mindenképp megteszi.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk