KULT
A Rovatból

A szoftpornóval indult, visszavonult Cameron Diaz 50 évesen tér vissza

Néhány sötét folt a múltban, egy sokszínű karrier, kiábrándulás Hollywoodból és az igaz szerelem megtalálása. Filmbe illő életút.


Bármilyen hihetetlen, utoljára 2015 januárjában láthattuk a magyar mozikban Cameron Diazt, méghozzá a nem túl szép emlékű Annie című musicalben. Az akkor 42 esztendős filmsztár a karrierje csúcsán volt, hiszen sorra jelentek meg a filmjei, pár évvel korábban pedig az egyik legjobban kereső, 40 év alatti színésznő volt. Cameron azonban 2014-ben úgy döntött, nem vállal több filmszerepet, és határozatlan időre szögre akasztja a hollywoodi karrierjét.

Egy 2020-as interjúban, amelyet Gwyneth Paltrow-val készített a Goop Health című beszélgetős sorozatához, Diaz sok év után végre elárulta, miért hagyta ott a színészkedést. Elmagyarázta, hogy ő rendkívül érzékeny "bizonyos energiákra", amelyek a mentális egészségét hátráltatták, amikor sajtókörutakra és nagy nyilvánosságot kapó eseményekre ment.

A késő kilencvenes években kezdett rájönni, hogy nem elégedett azzal, ahol az életében tart, és 2012-re úgy döntött, újrakezd mindent, hátha az segít.

Rájött, hogy más dolgokat akar az élettől, ezért belevágott egy lélekutazásba, hogy tisztán lásson. Cameron egész felnőtt életében szigorúan a filmes karrierjére koncentrált, gyakran megállás nélkül mozgott a forgatások, a promóció és a következő projekt között, kezdve azzal, hogy 21 évesen megkapta első szerepét a Jim Carrey-féle 1994-es A maszkban.

„Hónapokon keresztül napi 12 órát vagy ott, nincs időd másra, és rájöttem, hogy az életem egy részét átadtam ezeknek az embereknek, ők pedig elvették tőlem. Ideje volt, hogy felelősséget vállaljak a saját életemért” – magyarázta Diaz a hollywoodi rendszer mindent kontrolláló erejéről, és a visszavonulási döntéséről. Ez utóbbival kapcsolatban még azt is felhozta, hogy szerinte az iparág infantilizálja a színészeket, mivel mindenről gondoskodnak helyettük: „Elmész egy forgatásra, és mindenki azonnal a táskádat akarja vinni. Nem szabad semmit sem csinálnod, hiszen isten ments, hogy valami történjen veled!

Az életed borzasztóan beszűkül, és mindenki helyetted tesz meg mindent. Soha nem éreztem magam igazán jól ebben, nem az volt a komfortzónám, hogy gondoskodjanak rólam, de megértettem, hogy ez a munka része."

Az infantilizált állapot miatt Cameron úgy érezte, szünetet kell tartania, csak hogy bebizonyítsa magának: képes teljes mértékben irányítani az életét.

Szexvideó

Cameron karrierjének kezdeti csillogása sokakat elvakított, így ők, lehet, nincsenek is tisztában azzal, milyen sötét foltok vannak a múltjában. A színésznő egyébként Cameron Michelle Diaz néven 1972. augusztus 30-án született a kaliforniai San Diegóban. Anyja, Billie importexport-ügynök volt, apja, Emilio pedig a kaliforniai Unocal olajvállalat művezetője, és van egy Chimene nevű nővére is. Cameron Long Beach-en nőtt fel, és a Los Cerritos Általános Iskolába, majd a Long Beach Polytechnic középsuliba járt, ahol egyébként Snoop Dogg osztálytársa volt.

Még a középiskola alatt, egy buliban szúrta ki magának a 16 éves szépséget egy fotós, aki azt tanácsolta neki, hogy menjen el egy modellügynökséghez, mert szerinte szép pénzeket kereshetne.

Cameron így is tett, és sikerült szerződést kötnie az Elite Model Managementtel, nem sokkal később pedig szerepelt a Calvin Klein és a Levi's reklámjaiban. A következő évben, 17 évesen a Seventeen magazin 1990. júliusi számának címlapján szerepelt, illetve 2-3 hónapig modellkedett Ausztráliában is, 1991-ben pedig Sydney-ben forgatott egy reklámot a Coca-Cola számára.

Ám a karrierje egy ponton fordulatot vett, mivel a szép lányokat általában megpróbálják elcsábítani valamilyen erotikus munkára is, sokakkal ellentétben pedig Cameron vállalta is a szexi szerepeket.

19 éves volt, amikor 1992-ben John Rutter, egy profi fotós félmeztelenül fotózta és videózta őt egy szado-mazo fehérneműs újságcikkhez, amint Cameron rázza a kebleit, majd a jelenetek többi résztvevőjével együtt ordibál és élvezkedik. A felvételek azonban akkor nem kerültek nyilvánosságra.

Rutter 2003-ban kereste meg Diazt, amikor már világszerte ismert volt, és felajánlotta, hogy 3,5 millió dollárért eladja neki az ominózus képeket és videót, mielőtt esetleg más érdeklődőknek értékesítené azokat. Vagyis elővásárlási jogot ajánlott fel ezekre, a színésznő azonban ezt zsarolási kísérletnek tekintette, és beperelte a fotóst. 2004 júliusában aztán egy orosz weboldalon megjelent a fotózásról készült 30 perces videó She's No Angel (Nem egy angyal) címmel. Rutter tagadta a felvétel kiadását, 2005 szeptemberében ettől függetlenül több mint három év börtönre ítélték nagy értékű lopás, hamisítás és hamis tanúzás kísérlete miatt.

Az élet sója

Diaz mindig is kacérkodott a színészkedéssel, így a kissé kisiklott modellkarrierje után, 21 éves korában végül jelentkezett egy meghallgatásra, méghozzá egy Tina Carlyle nevű jazzénekesnő szerepére A maszk című filmbe. Az Elite egyik ügynöke ajánlotta őt be, aki találkozott a film producereivel, miközben a főszereplőt keresték. Cameron pedig meg is kapta a szerepet, ám, mivel nem rendelkezett korábbi színészi tapasztalattal, a szereplőválogatás után azonnal beiratkozott egy színésztanfolyamra.

A maszk óriási sikert aratott, 1994 ötödik legnagyobb bevételt hozó filmje lett az általa megkeresett 351,6 millió dollárrral, és amellett, hogy beindította Jim Carrey karrierjét, Diazból szexszimbólumot faragott.

A maszk után Cameron főleg független, kisebb költségvetésű filmekben (Az utolsó vacsora, Ő az igazi, Féktelen Minnesota, Hullázó kedélyek) szerepelt, amikben megcsilloghatatta tudását, bizonyítva, hogy ő több egy csinos pofikánál. Majd 1997-ben jött az Álljon meg a nászmenet!, amelyben Julia Roberts riválisának tették meg, s lám, abban a filmben sikerült is megutáltatnia a közönséggel Hollywood addigi legfőbb üdvöskéjét.

S bár az még csak mellékszerep volt, a következő évben már, mint a vágy titokzatos tárgya tűnt fel a Keresd a nőt!-ben, és vált egy csapásra világsztárrá.

Innentől kezdve szabadon válogathatott a szerepek között, ő pedig a sokszínű karrier mellett döntött. Hiszen ugyanúgy vállalt komolyabb vagy egyenesen mainstream hollywoodi nagy szerepeket (pl. Charlie angyalai 1-2, Minden héten háború, New York bandái, Kéjjel-nappal, Zöld Darázs), mint kisebb, szerzőibb független gyöngyszemeket (pl. Ronda ügy, A John Malkovich menet, Vanília égbolt, A nővérem húga, A doboz), nem utolsósorban pedig vígjátékokat. A karrierje későbbi, önnyugdíjazása előtti időszakában már inkább ezek voltak a jellemzőek, rá is került egyfajta komika-skatulya (Édes kis semmiség, Egy cipőben, Holiday, Míg a jackpot el nem választ, Rossz tanár, Várandósok – Az a bizonyos 9 hónap, Dől a moné, A csajok bosszúja, Szexvideó).

Fotó: Northfoto - Moviestore Collection/face to face

A karrierje során, bár Oscarra egyszer sem, Golden Globe-ra viszont négyszer is jelölték 1999 és 2003 között (a Keresd a nőt!-ért, A John Malkovich menetért, a Vanília égboltért és a New York bandáiért), a pályája alakulását és ellentmondásait pedig hűen mutatja, hogy 2015-ben három filmjéért (A csajok bosszúja, Szexvideó, Annie) is Arany Málna-díjra nominálták, az előbbi kettőért pedig meg is kapta az év legrosszabb színésznőjének járó műanyag szobrocskát.

Ő az igazi

A hosszú szünetre elmondása szerint épp ezért több szempontból is szükség volt: a fentebb tárgyalt filmipartól való megcsömörlés és az utolsó években kissé egysíkú és nem túl minőségi szerepválasztásai mellett a saját életére, valamint a szerelmére és a családjára való odafigyelés is nagy szerepet játszott a döntés meghozatalában.

2014 májusában szeretett ugyanis bele a Good Charlotte nevű rockzenekar gitárosába, Benji Maddenbe, akihez 2015 januárjában hozzá is ment.

Majdnem öt évvel később, 2019 decemberében született meg béranya segítségével a kislányuk, Raddix, így Cameron 47 évesen végre anyuka lett. „Sokan fordítva csinálják. Megházasodnak, és fiatalon családot alapítanak. Én úgymond az életem második felében teszem ezt. Így az egyetlen nyomás számomra most az, hogy meg kéne érnem úgy kábé a 107. életévemet. Sima ügy, nem?” – viccelődött a színésznő.

Újra akcióban

A színésznő elmondása szerint egyáltalán nem rettegett attól, hogy 2022-ben betölti az ötvenet. „Alig várom, hogy 50 éves legyek! Ez számomra nagyszerű, hiszen ebben a korban egyszerűen többet tudsz mindenről” – magyarázta Cameron, aki nem aggódik az öregedéssel és a külsejével kapcsolatban sem: "Nem akarom, hogy arról szóljon az életem, hogy hogyan nézek ki. Én inkább életerősnek akarom érezni magam a gyermekem miatt. Olyan anya akarok lenni, aki fel-alá rohangál.”

Nos, úgy tűnik, Diaz számára az 50. életév betöltése valóban egy újabb mérföldkő, ami változásokat is hoz magával, hiszen úgy döntött, hogy nyolc év után újra filmszerepet vállal.

Nemrég pedig az is kiderült, mi vagy inkább ki áll a nyugdíj megszakításának hátterében: nos, nem más, mint Jamie Foxx! Ők ketten együtt forgatták Cameron eddigi utolsó filmjét, az Annie-t is, és úgy tűnik, újra együtt komédiázhatnak a stílszerűen Back in Action (Újra akcióban) című akció-vígjátékban. Foxx saját elmondása szerint úgy vette rá Diazt a forgatásra, hogy megkérdezte tőle: "Szeretnéd jól érezni magad? Akkor szórakozz egy kicsit! És azt hiszem, ez volt az, ami rávette őt. A szakmánkban néha lemaradunk a különleges pillanatokról, és szerintem ez egy ilyen különleges pillanat lesz. Szóval nagyon boldogok vagyunk, hogy ez tényleg megtörténik, és már nagyon várjuk” – magyarázta lelkesen Jamie.

A Back in Action rendezője Seth Gordon (Förtelmes főnökök) lesz, a film forgatása pedig még idén elkezdődik, és talán 2023 második felében fel is kerülhet a Netflix kínálatába. Cameron pedig majd az élmények hatására eldönti, hogy ez csak egy emlékidéző egyszeri alkalom volt a számára, vagy végérvényesen visszatér a mozgóképek birodalmába. Mi az utóbbinak drukkolunk!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A rajongók tiltakoznak, a stúdió magyarázkodik – a Star Trek: Csillagflotta Akadémia tényleg ekkora katasztrófa lenne?
A Paramount szerint ez forradalmi modern sci-fi a SkyShowtime-on, a rajongók szerint inkább baleseti jegyzőkönyv. TikTok-dialógusok, kánontiprás és kartonpapír-figurák: nem lehet megmenteni a legendát?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. február 06.



A Star Trek: Csillagflotta Akadémia megérkezése akkora port kavart, hogy az ember már-már azt hihetné, valami radikálisan új, forradalmi irányváltásról van szó. A valóság ennél prózaibb és sokak számára jóval kiábrándítóbb.

A rajongói felháborodásokat a stúdió rendre politikai indíttatású támadásokkal magyarázza, ám ez az érvelés egyre kevésbé tűnik meggyőzőnek.

A Star Trek közönsége ugyanis nem tegnap lépett be a Csillagflottába: generációk nőttek fel az eredeti 1966-os sorozaton, az Új nemzedéken, a Deep Space Nine-on, a Voyageren vagy az Enterprise-on. Ezek a szériák sosem voltak mentesek társadalmi üzenetektől, sőt, sokszor kifejezetten bátran nyúltak érzékeny témákhoz, de mindezt gondolatébresztő tudományos fantasztikumba csomagolták, nem pedig aktuálpolitikai checklista látványos díszleteibe.

Az utóbbi évek Paramount-féle Star Trek-termései azonban sok nézőben azt az érzést keltették, hogy valami alapvetően félrecsúszott. A netflixes Discovery már indulásakor megosztó volt, de egy ideig én is néztem. A Picard három évadából legfeljebb egy fél szezon működött igazán, a Strange New Worlds pedig hiába próbált klasszikusabb hangvételt megütni, nem tudta maradéktalanul visszahozni a régi varázst, majd jó gyorsan földbe is döngölte azt amit két évad alatt felépített.

A Section 31 pedig aztán végképp kiverte a biztosítékot: egy drága, harsány, identitásában bizonytalan streaming film lett, amely inkább tűnt franchise-hasznosítási kísérletnek, mint szeretettel összerakott sci-finek.

A Csillagflotta Akadémia ebbe az egyre vitatottabb Alex Kurtzman „producerzseni” korszakába érkezik, és adna új reményt. Hát nem fog.

Az egyik legnagyobb problémám a dialógusokkal van. A karakterek olyan nyelvezetet használnak,

mintha egy középkorú marketinges próbálná kitalálni, hogyan beszélnek a Z generáció tagjai egy TikTok-kommentmezőben.

Ez a stílus nemcsak idegennek hat egy hatvanéves franchise univerzumában, hanem gyakran önmaga paródiájává válik. Nem felfrissíti a világot és modernizálja, hanem őszintén kellemetlen lesz. Ráadásul felmerül a kérdés: kinek is szól mindez? A fiatalabb közönség aligha rohan tömegesen egy több évtizedes sci-fi sorozat újabb iterációjáért, a régi rajongók pedig értetlenül állnak a tónusváltás előtt. Azokat elidegenítik, akik az igazi rajongók lennének, újakat pedig képtelenek bevonzani. Az eredmény egy furcsa vákuum, amelyben mintha nem létezne valódi a célcsoport. Ám szórakozás se sok.

A Csillagflotta Akadémia története időben messzire ugrik, a 32. század végére, ami kétségkívül kényelmes megoldás: így az alkotók gyakorlatilag bármit megtehetnek anélkül, hogy túl sokat kellene bajlódniuk a korábbi kánonnal. A Föderáció széthullott, a kolóniák elszigetelődnek, az univerzum újraegyesítésre vár, ez akár ígéretes kiindulópont is lehetne. Holly Hunter alakította Nahla Ake kapitány egy tragikus múltbéli döntés súlyát cipeli, miután ezekben a nehéz időkben elszakított egy gyereket az anyjától. Ugrunk egy jó pár évet az időben, közben a krízis megoldódott (elég szájbarágós COVID párhuzam), és a Föderáció megtalálja a fiút, Caleb Mirt (Sandro Rosta), aki felnőttként körözött bűnöző lett.

Holly Hunter válaszút elé állítja a férfit: Csillagflotta Akadémia vagy börtön.

Ez a dramaturgiai fogás azonban több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. A Csillagflotta hagyományosan a Föderáció elitje volt, a legkiválóbbak gyűjtőhelye, nem pedig egy kozmikus alternatív büntetés-végrehajtási intézet. A sorozat persze igyekszik erkölcsi leckét adni arról, milyen károkat okoz a családok szétszakítása. Csak éppen olyan finomsággal, mintha légkalapáccsal kopogtatnák a néző homlokát. A finomkodás sosem volt erőssége a Kurtzman produkcióknak.

Az első rész főgonoszát Paul Giamatti alakítja, ám a fenyegetés helyett inkább groteszk hatást kelt. Nehéz komolyan venni azt a jelenetet, amikor egy termetes, izomkolosszus harcos majdnem alulmarad a majd 60 éves 170 cm-es színésszel szemben egy kézitusában.

Lehet ezt idegen fajokra és különleges képességekre fogni, de a vizuális benyomás ettől még inkább komikus, mint félelmetes.

A sorozat egészére jellemző ez a disszonancia: drámai pillanatokat akar, de gyakran paródiába csúszik. Olyan, mint egy rossz szuperhősfilm, menő akar lenni, de helyette csak szánalmas. Joss Wheedon-féle párbeszédek működtek egy Buffy-ban, vagy egy FireFlyban, de itt nagyon nem önazonos ez a stílus a Star Trek 60 éves örökségével.

Narratív szempontból sem túl rózsás a helyzet. Az epizódok sodródnak egyik érzelmi kitörésből a másikba, miközben nehéz kitapintani egy valóban átgondolt, hosszabb ívű történetet. Itt nincs értelem, csak érzelmek.

A karakterek többnyire egyetlen tulajdonság köré épülnek, mintha egy produceri checklistát pipálnának végig.

Itt a félénk zseni, ott a minden helyzetben legyőzhetetlen harcos, amott a testpozitív öntudatra ébredt 17 éves tinilány hologram. A Star Trek mindig is sokszínű volt, de korábban a figurák személyisége nem merült ki egyetlen címkében. Spock sem pusztán „a félvér”, hanem belső konfliktusokkal küzdő, komplex személyiség volt. Ehhez képest az Akadémia szereplői gyakran kartonpapír-vázlatnak hatnak, mint egy Disney-sorozat a 2000-es évekből.

A kánonhoz való viszony különösen fájdalmas pont. Érzelmeket villogtató Vulkániak, akik humorizálnak, pacifista Klingonok, akik többapájú családokból származnak, sőt egy genetikai szabályokat felrúgó Jem’Hadar leszármazott is felbukkan.

Az alkotók megnézték a Star Trek lexikon borítóját (bele már nem sikerült lapozni) és senki sem mondta el nekik, hogy nem lehet egy Jem’Harad nő, mert ők genetikai úton szaporodnak, más fajokkal pedig végképp kizárt, hogy vegyüljenek.

Ezeknek az ellentmondások semmi köze a kreatív újragondoláshoz, pusztán hanyagság, ami egy ilyen múltú franchise esetében nehezen megbocsátható.

Mindez azért különösen keserű, mert a Star Trek valaha jóval több volt egyszerű tévésorozatnál. Az elsők között teremtett aktív rajongói közösséget, saját találkozókkal még a Comic Con aranykora előtt, és nem egy mérnök vallotta be, hogy gyerekkori inspirációként hatott rá Gene Roddenberry erredeti víziója.

Steve Jobs legendásan rajongott a franchise-ért, és állítólag külön kérte a mérnökeit, hogy az eszközeik úgy nézzenek ki és úgy működjenek, mintha az Enterprise-ról érkeztek volna.

Ehhez képest a Csillagflotta Akadémia inkább tűnik egy drága, identitását kereső mellékvágánynak, mint a jövőről szóló, optimista látomás örökösének. Itt van neon ugrókötél, neon fülhallgató, minden a jelenlegi technológiai szintet mutatja, csak neon. Semmi igazán forradalmi.

A legszarkasztikusabb megjegyzések sem tudják teljesen elfedni a csalódottságom: sokan nem azért kritizálják ezt a sorozatot, mert gyűlölnék a Star Treket, hanem éppen ellenkezőleg, mert túl jól ismerik, és fájó látni, milyen irányba sodródott.

Ez egy Star Trek sorozat, olyan emberek tollából, akik nem értik a Star Treket és olyan embereknek készült, akik nem szeretik a Star Treket

A Csillagflotta Akadémia nem pusztán egy félresikerült spin-off sorozat, hanem egy újabb állomás abban a korszakban, amelyben a franchise mintha teljesen elveszítette volna saját iránytűjét. Lehet, hogy egyesek számára könnyed „guilty pleasure”, de azoknak, akik a régi, gondolkodásra késztető, bátor tudományos fantasztikumot keresik, ez az akadémiai évfolyam inkább bukást érdemel, mint dicséretet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Homer Simpson figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” - egy 26 éves rajzfilmepizód hirtelen egészen más értelmet nyert
A Simpsons alkotóját, Matt Groeninget Epstein egyik áldozata nevezte meg a bírósági iratokban. Ami kiderült, teljesen új megvilágításba helyezi a sorozatot.


Újra forr az internet egy 26 éves Simpson család-epizód miatt, a rajongók szerint ugyanis a rajzfilm egy hátborzongatóan pontos jóslatot tett Jeffrey Epstein pedofil-szigetéről – írta a New York Post. A vita most azért lángolt fel ismét, mert a kérdéses jelenet újra virálissá vált a közösségi médiában. A „The Computer Wore Menace Shoes” című,

2000-ben bemutatott részben Homer Simpson Mr. X álnéven pletykablogot indít, amivel felfedi Springfield sötét titkait.

Amikor azonban egy kitalált sztorija véletlenül igaznak bizonyul, elrabolják és egy titokzatos szigetre viszik, ahol azokat tartják fogva, akik túl sokat tudnak.

A rész végén Homer oldalán egy üzenet jelenik meg, ami „egy szigeten lévő őrült alakokról” szól, akik „titokban irányítják a világot”.

A rajongók azonnal párhuzamot vontak a jelenet és a néhai Jeffrey Epstein botránya között, aki a vádak szerint éveken át kiskorú lányokkal szembeni szexuális visszaéléseket és emberkereskedelmet folytatott a Karib-tengeri magánszigetein, Little Saint James-en és Great Saint James-en. „A Simpson család figyelmeztette a világot az orgiákra Epstein szigetén” – írta egy kommentelő az X-en.

Egy másik felhasználó szerint „a Simpson család beszélt el nekünk először az Epstein-aktákról”. A valóságban az epizód harmadik felvonása az 1967-es brit kultsorozat, a The Prisoner (A fogoly) paródiájaként adták el, amely szintén egy férfiról szól, akit egy elzárt szigeten tartanak fogva, miután túl sokat tudott. A részben még a sorozat eredeti főszereplője, Patrick McGoohan is vendégszerepelt.

Az összeesküvés-elméleteket tovább fűti a sorozat alkotóját, Matt Groeninget érintő állítás.

Epstein egyik legismertebb áldozata, Virginia Giuffre – aki 2025-ben öngyilkosságot követett el – egy 2019-ben nyilvánosságra hozott bírósági iratban azt állította, hogy Epstein arra kényszerítette, hogy masszírozza meg Groening lábát a milliárdos magángépén.

Giuffre arról írt, hogy undorodott a férfi „kérges lábkörmeitől”.

A kommentelők ezt bizonyítéknak tekintik. „Matt Groening beletette Epsteint a 'The Simpsons'-ba. Virginia Giuffre arról írt, hogy Epstein gépén volt Groeninggel, és masszíroznia kellett az izzadt lábát!!” – írta egy felhasználó. Fontos kiemelni, hogy Groening ellen soha nem emeltek vádat az üggyel kapcsolatban.

A sorozat készítői többször is reagáltak a „Simpsons-jóslatokra”. Matt Selman showrunner szerint a sorozat nem jósol, csupán a történelem ismétlődő mintázatait dolgozza fel, és a több száz epizód miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy néha egybeessenek a valós eseményekkel.

Viszont, ha számításba vesszük, hogy a sorozat egyik agya rendszeresen összejárt a világ szexfüggő hatalmasságaival, a rajzfilm meghökkentő jóslatai talán nem is jóslatok voltak, csak bennfentes információk a jövővel kapcsolatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET: