A suliban folyton zaklatták, asztalosként pedig többet keresett, mint színészként – A Harrison Ford-portré
Bár korántsem a kultikus űroperával indult a filmes pályája, az odáig vezető út eléggé döcögős volt. Jóval később, egy 2002-es felmérés szerint Ford az utolsó 11 filmjéért összesen 100 millió dollárt kapott, akkoriban csak Tom Hanks, Tom Cruise és Mel Gibson voltak erre képesek. Vagyis Ford a filmtörténelem egyik legjövedelmezőbb színésze lett, a sikerre való törekvését pedig a sors különös fintora tette lenyűgözővé. A híressé válása előtt ugyanis sok érdekes és véletlen esemény vezette őt oda, ahol most van…
Depressziós fiatalkor
A gyermek-, tinédzser- és serdülőkori életébe betekintve lehetetlennek tűnt, hogy egyszer sztár lesz belőle. Harrison Ford (vagy ahogy mindenki hívja: Harry) 1942. július 13-án született Chicagóban. Édesapja, Christopher Ford ír katolikus, míg édesanyja, Dora Nidelman orosz zsidó származású. Harrison félénk és szelíd gyerek volt, amikor még a Park Ridge-i Maine Township gimiben tanult.
1960-ban érettségizett, majd azonnal beiratkozott a wisconsini Ripon College-ba. Sajnos azonban ebben az iskolában sem volt szerencsés az élete. Nem számított ugyanis különösebben sportos alkatnak, és a tanulmányaiban sem jeleskedett.
A depresszió már a főiskola első évben jelentkezett. Napközben folyton aludt, nem járt be az órákra és a legtöbb tárgyból megbukott. A jövője kilátástalannak tűnt, ám végül talált egy olyan területet, amibe rögtön beleszeretett, ez volt a színészet. Amikor belevágott, nemcsak azt fedezte fel, hogy van is tehetsége hozzá, hanem az első nagy szerelmét, Mary Marquardtot is ennek köszönhette. 1964-ben házasodtak össze, egy évvel azután, hogy Ford otthagyta a főiskolát, hiszen a lediplomázásra esélye sem volt. Két közös fiuk született: Benjamin (1967) és Willard (1969), Harrison tehát már 25 évesen apa lett.
Szenvedős kezdetek
A remélt színészi karrier érdekében Ford Los Angelesbe költözött, ahol jelentkezett a Young Talent Programba. Elmondása szerint az interjú után nem is reménykedett abban, hogy felveszik. Majd amikor lement a mosdóba, az egyik szervező utánaszaladt, és heti 150 dolláros fizetést ajánlott neki. Ford elfogadta, majd rögtön kapott három apró szerepet. A legnagyobb köztük az 1966-os Agyafúrt kasszafúró című James Coburn-ös krimi-vígjáték volt, ebben épp a főszereplőhöz intézett pár mondatot egy hotel alkalmazottjaként. Ez a film volt egyben a debütálása is a szélesvásznon, noha a nevét ki sem írták a stáblistára. Ford azonban nem adta fel, továbbra is megpályázott minden szerepet, és szívesen bevállalt mindent, amit fel tudtak ajánlani neki, ám így sajnos észrevétlen maradt. Azt viszont nehezen viselte, hogy végül kirúgták a programból, amelynek menedzserétől rossz kritikákat kapott.
Bár asztalosként elég pénzt keresett, a színészet iránti szenvedélye sohasem csitult. Ezért továbbra sem mondott le a kisebb szerepekről (pl. Zabriskie Point – 1970, Fejjel a falnak – 1970), s így ismerkedett meg végül George Lucasszal is... Az ifjú rendező pedig örömmel osztott rá egy szerepet American Graffiti (1978) című filmjében, amely egy nagyon alacsony költségvetésű, de óriási profitot hozó film volt. Lucast ráadásul Oscar-díjra is jelölték érte, és felkerült a neve Hollywood ígéretes rendezőinek listájára. Harrison Ford nevét azonban az American Graffitinek sem sikerült felemelnie. Szerencsére találkozott egy másik nagy rendezővel, Francis Ford Coppolával, aki lehetőséget adott neki egy mellékszerep erejéig a Magánbeszélgetés (1974) című filmjében, ahol olyan nagy színészekkel találkozhatott, mint Gene Hackman és Robert Duvall.
Később Ford azt mondta: "Mindannyiunk életében vannak nagy változások, amelyek többé-kevésbé egy második esélyt jelentenek." Lucas akkoriban nagy lehetőséghez jutott, és nem is állt szándékában elpazarolni Ford tehetségét, így azonnal beszervezte őt új projektjébe, a Csillagok háborújába.
Han és Indy
Han Solo szerepét valójában nem Harrison Fordnak szánták először, inkább olyan, akkor már ismert színészekben gondolkodtak, mint Christopher Walken, Al Pacino és Burt Reynolds, de az olvasópróba során rögtön a magáévá tette a karaktert, és azonnal mindenki kedvence lett.
Az 1977-es évtől kezdve így színészünk folyamatosan George Lucas és Francis Ford Coppola közelében dolgozott, és valószínűleg az sem véletlen, hogy egy Lucas ezredes nevű tisztet alakított Coppola Apokalipszis most (1979) című háborús klasszikusában. Ekkoriban már folyamatosan jöttek a felkérések, ennek pedig a magánélete látta kárát. A feleségével, Maryvel való kapcsolata annyira megromlott, hogy 1979-ben elváltak, Ford pedig az egymást érő, és rengeteg időt felemésztő munkáit okolta ezért.
A sok szerep azonban több bejövő pénzt jelentett, így anyagilag nem volt gondja többé, azonban bármennyire is volt már híres, főszerepeket továbbra sem kapott (ugye Han Solo sem az). Végül az 1979-es Hanover Street törte meg a jeget, amelyben Ford egy amerikai pilótát alakított, aki beleszeretett egy férjezett ápolónőbe. Nem volt nagy siker Peter Hyams filmje, mégis ez volt Ford első nagy romantikus szerepe, és izgalmasan indította el a nyolcvanas éveket a számára.
1983-ban például feleségül vette Melissa Mathisont, aki Coppola vezető asszisztense volt az Apokalipszis mostban, illetve ő írta a filmtörténelem akkor legtöbb pénzt hozó filmje, az E.T. – A földönkívüli (1982) forgatókönyvét.
A szerepet Tom Selleck elől csaklizta el, és az 1981-es Az elveszett frigyláda fosztogatóiban láthattuk először, amelyet nyolc Oscar-díjra jelöltek, köztük a legjobb film kategóriájában is, s négy díjat (legjobb vágás, legjobb látványtervezés, legjobb vizuális effektek, legjobb hang) el is hozott. Nem mellesleg óriási kasszasiker lett. Az pedig külön figyelemre méltó volt, hogy a forgatáson Ford korának Tom Cruise-aként saját maga csinálta a veszélyesebb jeleneteit is, nem igényelt dublőröket. "Én nem csinálok kaszkadőrmutatványokat - én futok, ugrálok és leesek. Huszonöt év után pontosan tudom, mit csinálok" – nyilatkozta egy későbbi interjújában.
Ki a skatulyából
Nyilván a legnevesebb karakterek, akiket Ford ekkoriban alakított, Indiana Jones és Han Solo voltak. Ő azonban igyekezett megszabadulni attól a felfogástól, hogy mindenki csak az ostoros kalandor és a különc pilóta szerepével azonosítsa. (Ne feledjük, az 1982-es Szárnyas fejvadász a maga korában nem volt sikeres, csak később lett széles körben ismert és körülrajongott film Ridley Scott sci-fije.)
Ezután pedig rákapott az ilyen és ehhez hasonló szerepekre, ezért olyan rendezőknek mondott igent egy-egy felkérésre, mint pl. Peter Weir újra (A Moszkító-part – 1986, újabb Golden Globe-nomináció), Roman Polanski (Őrület – 1988), Alan J. Pakula (Ártatlanságra ítélve – 1990, Az ördög maga - 1997), Mike Nichols (Csak egy lövés, 1991) vagy Phillip Noyce (Férfias játékok – 1992, Végveszélyben – 1994).
Ez idő tájt a legnagyobb sikerét mégis egy kevésbé elismert akciórendező, Andrew Davis kezei közt aratta A szökevénnyel (1993), amelyért nem maradt el a harmadik Golden Globe-jelölés sem. A kilencvenes években Ford végig töretlen népszerűségnek örvendett, valamint az egyik legjobban fizetett hollywoodi sztárnak. A 2000-es Temetetlen múltért például 20 millió dollárt kapott (és kipróbálhatta magát végre rosszfiúként is), a 2002-es Atomcsapdáért pedig a rekordnak számító 25 milliót, plusz 20%-os részesedést a bevételből (ami egyébként nem volt túl sok, mivel nagyot bukott a film a kasszáknál).
Ekkoriban, a 2000-es évek elején ment tönkre a házassága Melissa Mathisonnal, akitől szintén két gyermeke született, a harmadik fia, Malcolm 1987-ben, az első és egyetlen lánya, Georgia pedig 1990-ben.
A szakításuk után Fordot Minnie Driverrel (Good Will Hunting) látták, de ez a kapcsolat nem bizonyult tartósnak, mivel 2002-ben már együtt volt az Ally McBeal című sorozat sztárjával, a nála 22 évvel fiatalabb Calista Flockharttal, akinek végül 2007 áprilisában megkérte a kezét. 2010-ben mondták ki egymásnak a boldogító igent, és máig együtt vannak, Ford pedig a nevére vette Flockhart örökbefogadott fiát, a 2001-ben született Liamet.
Nyolcvan felett sem nyugszik
Tom Cruise nemrég azt nyilatkozta, hogy olyan karriert szeretne magának, mint amilyen Harrison Fordé, aki már több mint négy évtizede része a popkultúrának, és egyáltalán nem mutatja a lassítás jeleit! Amellett, hogy rendre visszatér régi, ismert karaktereinek bőrében (Han Solo, Indiana Jones, Rick Deckard), friss szerepekkel is bővíti a repertoárját (pl. Adaline varázslatos élete – 2015, A vadon hívó szava – 2020), újabban pedig rákapott a sorozatokra is, tavaly és idén mindjárt két széria főszerepével is jelentkezett: az 1923-ban, ami a Yellowstone előzménye, Helen Mirren oldalán csapta a fejébe a cowboykalapot, a Direkt terápia pedig egy érzelmes és nagyon vicces vígjátéksorozat, amelyben pszichológusok mindennapi magánéleti küzdelmeit láthatjuk.
Persze Ford maradandó hatása messze túlmutat az emlékezetes alakításain, hiszen ő arra is felhasználta a befolyását, hogy fontos társadalmi üzeneteket közvetítsen. A humanitárius erőfeszítései, a szenvedélyes projektjei és a mestersége iránti rendíthetetlen elkötelezettsége a filmrajongók és az iparági szakemberek jövőbeli generációit is biztosan inspirálni fogja.
Ráadásul jövőre csatlakozik a Marvel mozis univerzumához is a legújabb Amerika Kapitány-filmben…
