KULT
A Rovatból

A suliban folyton zaklatták, asztalosként pedig többet keresett, mint színészként – A Harrison Ford-portré

A sztárok gyakran fiatalon kezdik a karrierjüket. Nos, Harrison Forddal nem így történt, hiszen már 35 éves volt, amikor az 1977-es Csillagok háborújával és Han Solo szerepével egy csapásra megismerte a világ.


Bár korántsem a kultikus űroperával indult a filmes pályája, az odáig vezető út eléggé döcögős volt. Jóval később, egy 2002-es felmérés szerint Ford az utolsó 11 filmjéért összesen 100 millió dollárt kapott, akkoriban csak Tom Hanks, Tom Cruise és Mel Gibson voltak erre képesek. Vagyis Ford a filmtörténelem egyik legjövedelmezőbb színésze lett, a sikerre való törekvését pedig a sors különös fintora tette lenyűgözővé. A híressé válása előtt ugyanis sok érdekes és véletlen esemény vezette őt oda, ahol most van…

Depressziós fiatalkor

A gyermek-, tinédzser- és serdülőkori életébe betekintve lehetetlennek tűnt, hogy egyszer sztár lesz belőle. Harrison Ford (vagy ahogy mindenki hívja: Harry) 1942. július 13-án született Chicagóban. Édesapja, Christopher Ford ír katolikus, míg édesanyja, Dora Nidelman orosz zsidó származású. Harrison félénk és szelíd gyerek volt, amikor még a Park Ridge-i Maine Township gimiben tanult.

Gyakran zaklatta őt a többi gyerek, mindennaposak voltak a piszkálódások, ő azonban sosem állt bosszút, mindvégig nyugodt maradt, és tűrt.

1960-ban érettségizett, majd azonnal beiratkozott a wisconsini Ripon College-ba. Sajnos azonban ebben az iskolában sem volt szerencsés az élete. Nem számított ugyanis különösebben sportos alkatnak, és a tanulmányaiban sem jeleskedett.

A depresszió már a főiskola első évben jelentkezett. Napközben folyton aludt, nem járt be az órákra és a legtöbb tárgyból megbukott. A jövője kilátástalannak tűnt, ám végül talált egy olyan területet, amibe rögtön beleszeretett, ez volt a színészet. Amikor belevágott, nemcsak azt fedezte fel, hogy van is tehetsége hozzá, hanem az első nagy szerelmét, Mary Marquardtot is ennek köszönhette. 1964-ben házasodtak össze, egy évvel azután, hogy Ford otthagyta a főiskolát, hiszen a lediplomázásra esélye sem volt. Két közös fiuk született: Benjamin (1967) és Willard (1969), Harrison tehát már 25 évesen apa lett.

Szenvedős kezdetek

A remélt színészi karrier érdekében Ford Los Angelesbe költözött, ahol jelentkezett a Young Talent Programba. Elmondása szerint az interjú után nem is reménykedett abban, hogy felveszik. Majd amikor lement a mosdóba, az egyik szervező utánaszaladt, és heti 150 dolláros fizetést ajánlott neki. Ford elfogadta, majd rögtön kapott három apró szerepet. A legnagyobb köztük az 1966-os Agyafúrt kasszafúró című James Coburn-ös krimi-vígjáték volt, ebben épp a főszereplőhöz intézett pár mondatot egy hotel alkalmazottjaként. Ez a film volt egyben a debütálása is a szélesvásznon, noha a nevét ki sem írták a stáblistára. Ford azonban nem adta fel, továbbra is megpályázott minden szerepet, és szívesen bevállalt mindent, amit fel tudtak ajánlani neki, ám így sajnos észrevétlen maradt. Azt viszont nehezen viselte, hogy végül kirúgták a programból, amelynek menedzserétől rossz kritikákat kapott.

Mivel sürgősen pénzre volt szüksége, ezért egy éles váltással megpróbálkozott különféle asztalosmunkákkal, hogy eltartsa a családját. Meglepő módon elég jól boldogult ebben a szakmában, bármiféle tapasztalat nélkül is. Persze maradt a showbizniszben: főként színpadok és díszletek építésével foglalkozott.

Bár asztalosként elég pénzt keresett, a színészet iránti szenvedélye sohasem csitult. Ezért továbbra sem mondott le a kisebb szerepekről (pl. Zabriskie Point – 1970, Fejjel a falnak – 1970), s így ismerkedett meg végül George Lucasszal is... Az ifjú rendező pedig örömmel osztott rá egy szerepet American Graffiti (1978) című filmjében, amely egy nagyon alacsony költségvetésű, de óriási profitot hozó film volt. Lucast ráadásul Oscar-díjra is jelölték érte, és felkerült a neve Hollywood ígéretes rendezőinek listájára. Harrison Ford nevét azonban az American Graffitinek sem sikerült felemelnie. Szerencsére találkozott egy másik nagy rendezővel, Francis Ford Coppolával, aki lehetőséget adott neki egy mellékszerep erejéig a Magánbeszélgetés (1974) című filmjében, ahol olyan nagy színészekkel találkozhatott, mint Gene Hackman és Robert Duvall.

Ford ekkor már tíz éve színészkedett, de még mindig nem volt híres. Közel sem. Alapvetően még mindig egy asztalos volt, aki időnként egy kicsit színészkedett is. A sors azonban fordulatot hozott a számára, amikor ismét összefutott George Lucasszal.

Később Ford azt mondta: "Mindannyiunk életében vannak nagy változások, amelyek többé-kevésbé egy második esélyt jelentenek." Lucas akkoriban nagy lehetőséghez jutott, és nem is állt szándékában elpazarolni Ford tehetségét, így azonnal beszervezte őt új projektjébe, a Csillagok háborújába.

Han és Indy

Han Solo szerepét valójában nem Harrison Fordnak szánták először, inkább olyan, akkor már ismert színészekben gondolkodtak, mint Christopher Walken, Al Pacino és Burt Reynolds, de az olvasópróba során rögtön a magáévá tette a karaktert, és azonnal mindenki kedvence lett.

Az 1977-es évtől kezdve így színészünk folyamatosan George Lucas és Francis Ford Coppola közelében dolgozott, és valószínűleg az sem véletlen, hogy egy Lucas ezredes nevű tisztet alakított Coppola Apokalipszis most (1979) című háborús klasszikusában. Ekkoriban már folyamatosan jöttek a felkérések, ennek pedig a magánélete látta kárát. A feleségével, Maryvel való kapcsolata annyira megromlott, hogy 1979-ben elváltak, Ford pedig az egymást érő, és rengeteg időt felemésztő munkáit okolta ezért.

A sok szerep azonban több bejövő pénzt jelentett, így anyagilag nem volt gondja többé, azonban bármennyire is volt már híres, főszerepeket továbbra sem kapott (ugye Han Solo sem az). Végül az 1979-es Hanover Street törte meg a jeget, amelyben Ford egy amerikai pilótát alakított, aki beleszeretett egy férjezett ápolónőbe. Nem volt nagy siker Peter Hyams filmje, mégis ez volt Ford első nagy romantikus szerepe, és izgalmasan indította el a nyolcvanas éveket a számára.

1983-ban például feleségül vette Melissa Mathisont, aki Coppola vezető asszisztense volt az Apokalipszis mostban, illetve ő írta a filmtörténelem akkor legtöbb pénzt hozó filmje, az E.T. – A földönkívüli (1982) forgatókönyvét.

A magánélet tehát pipa, ráadásul a karrier is, hiszen Ford továbbra is elfoglalt volt Han Solo szerepével A Birodalom visszavágban (1980) és A Jedi visszatérben (1983), illetve mintha mindez nem lett volna elég, elvállalta karrierje legnagyobb szerepét, a régészprofesszor-kalandor Indiana Jonest is.

A szerepet Tom Selleck elől csaklizta el, és az 1981-es Az elveszett frigyláda fosztogatóiban láthattuk először, amelyet nyolc Oscar-díjra jelöltek, köztük a legjobb film kategóriájában is, s négy díjat (legjobb vágás, legjobb látványtervezés, legjobb vizuális effektek, legjobb hang) el is hozott. Nem mellesleg óriási kasszasiker lett. Az pedig külön figyelemre méltó volt, hogy a forgatáson Ford korának Tom Cruise-aként saját maga csinálta a veszélyesebb jeleneteit is, nem igényelt dublőröket. "Én nem csinálok kaszkadőrmutatványokat - én futok, ugrálok és leesek. Huszonöt év után pontosan tudom, mit csinálok" – nyilatkozta egy későbbi interjújában.

Ki a skatulyából

Nyilván a legnevesebb karakterek, akiket Ford ekkoriban alakított, Indiana Jones és Han Solo voltak. Ő azonban igyekezett megszabadulni attól a felfogástól, hogy mindenki csak az ostoros kalandor és a különc pilóta szerepével azonosítsa. (Ne feledjük, az 1982-es Szárnyas fejvadász a maga korában nem volt sikeres, csak később lett széles körben ismert és körülrajongott film Ridley Scott sci-fije.)

Végül ezt a sorozatot törte meg Peter Weir filmjével, A kis szemtanúval (1985), amelyben egy zsarut alakított, akinek egy gyilkosság egyetlen (kiskorú) szemtanúját kellett megvédenie, közben pedig beilleszkedett egy amish közösségbe. Sokak szerint Ford itt élete legjobb alakítását mutatta be, és valóban nagyszerű volt, 1986-ban Oscar- és Golden Globe-ra is jelölték érte.

Ezután pedig rákapott az ilyen és ehhez hasonló szerepekre, ezért olyan rendezőknek mondott igent egy-egy felkérésre, mint pl. Peter Weir újra (A Moszkító-part – 1986, újabb Golden Globe-nomináció), Roman Polanski (Őrület – 1988), Alan J. Pakula (Ártatlanságra ítélve – 1990, Az ördög maga - 1997), Mike Nichols (Csak egy lövés, 1991) vagy Phillip Noyce (Férfias játékok – 1992, Végveszélyben – 1994).

Ez idő tájt a legnagyobb sikerét mégis egy kevésbé elismert akciórendező, Andrew Davis kezei közt aratta A szökevénnyel (1993), amelyért nem maradt el a harmadik Golden Globe-jelölés sem. A kilencvenes években Ford végig töretlen népszerűségnek örvendett, valamint az egyik legjobban fizetett hollywoodi sztárnak. A 2000-es Temetetlen múltért például 20 millió dollárt kapott (és kipróbálhatta magát végre rosszfiúként is), a 2002-es Atomcsapdáért pedig a rekordnak számító 25 milliót, plusz 20%-os részesedést a bevételből (ami egyébként nem volt túl sok, mivel nagyot bukott a film a kasszáknál).

Ekkoriban, a 2000-es évek elején ment tönkre a házassága Melissa Mathisonnal, akitől szintén két gyermeke született, a harmadik fia, Malcolm 1987-ben, az első és egyetlen lánya, Georgia pedig 1990-ben.

Harrison és Melissa azonban 2001-ben úgy döntöttek, külön folytatják az életüket, a válásuk kimondására viszont csak három évvel később, 2004-ben került sor (Mathison 11 évvel később, 2015-ben, 65 évesen hunyt el egy daganatos betegségben).

A szakításuk után Fordot Minnie Driverrel (Good Will Hunting) látták, de ez a kapcsolat nem bizonyult tartósnak, mivel 2002-ben már együtt volt az Ally McBeal című sorozat sztárjával, a nála 22 évvel fiatalabb Calista Flockharttal, akinek végül 2007 áprilisában megkérte a kezét. 2010-ben mondták ki egymásnak a boldogító igent, és máig együtt vannak, Ford pedig a nevére vette Flockhart örökbefogadott fiát, a 2001-ben született Liamet.

Nyolcvan felett sem nyugszik

Tom Cruise nemrég azt nyilatkozta, hogy olyan karriert szeretne magának, mint amilyen Harrison Fordé, aki már több mint négy évtizede része a popkultúrának, és egyáltalán nem mutatja a lassítás jeleit! Amellett, hogy rendre visszatér régi, ismert karaktereinek bőrében (Han Solo, Indiana Jones, Rick Deckard), friss szerepekkel is bővíti a repertoárját (pl. Adaline varázslatos élete – 2015, A vadon hívó szava – 2020), újabban pedig rákapott a sorozatokra is, tavaly és idén mindjárt két széria főszerepével is jelentkezett: az 1923-ban, ami a Yellowstone előzménye, Helen Mirren oldalán csapta a fejébe a cowboykalapot, a Direkt terápia pedig egy érzelmes és nagyon vicces vígjátéksorozat, amelyben pszichológusok mindennapi magánéleti küzdelmeit láthatjuk.

Persze Ford maradandó hatása messze túlmutat az emlékezetes alakításain, hiszen ő arra is felhasználta a befolyását, hogy fontos társadalmi üzeneteket közvetítsen. A humanitárius erőfeszítései, a szenvedélyes projektjei és a mestersége iránti rendíthetetlen elkötelezettsége a filmrajongók és az iparági szakemberek jövőbeli generációit is biztosan inspirálni fogja.

Ráadásul jövőre csatlakozik a Marvel mozis univerzumához is a legújabb Amerika Kapitány-filmben…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
175 éve halt meg Mary Shelley, aki 18 évesen megírta a világ legfontosabb technofóbiás rémálmát, a Frankensteint
Mary Shelley 1816-ban, egy svájci villában írta meg a Frankenstein alapötletét. Az írónő halálának 175. évfordulóján Guillermo del Toro adaptációja uralja a díjszezont.


1851. február 1-jén pontosan 175 éve, hogy elhunyt Mary Wollstonecraft Shelley, de az általa 18 évesen papírra vetett rémálom ma elevenebb, mint valaha. Könyvéről generációk gondolták, hogy férfi találta ki, miközben az igazság az, hogy a Frankenstein egy érzékeny, bátor, nagyon fiatal lány fejéből pattant ki – egy svájci villa padlásán, egy esős nyáron, társasági játéknak indulva.

Míg a világ Guillermo del Toro friss Frankenstein-adaptációját ünnepli, amely a velencei filmfesztiválon 13 perces álló ovációt kapott és Jacob Elordit a csúcsra repítette, kevesen tudják, hogy

a kultikus szörnyeteg születése nem irodalmi csendélet, hanem egy valóságos, filmszerű nyitójelenet volt.

Egy jelenet, amely 210 évvel ezelőtt játszódott: vihar, kényszerű bezártság, a korszak legmenőbb és legbotrányosabb arcai, egy ártatlannak induló játék, és a végén két, máig uralkodó műfaj, a modern sci-fi horror és a vámpírmítosz startpisztolya dördül el.

Mary Shelley 1797-ben született Londonban. Anyja, Mary Wollstonecraft az egyik első komoly feminista gondolkodó volt (A nők jogainak védelme, 1792), de 11 nappal Mary születése után meghalt gyermekágyi lázban. Apja, William Godwin radikális filozófus és író volt. Mary így már kicsi korától intellektuális közegben élt, ahol gondolkodni, írni, vitázni lehetett – de a társadalom ezt nőként még mindig gyanúsnak találta.

Amikor Mary 16 évesen megszökött a már házas Shelley költővel (igen, botrány), a társadalom egy része végképp leírta őt.

Mégis: két év múlva már ott volt a kezében az első Frankenstein-vázlat. 1818-ban jelent meg a könyv – anonim módon. Nem véletlenül: női névvel senki nem vette volna komolyan.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Frankenstein Film (@frankensteingdt) által megosztott bejegyzés

Minden egy természeti katasztrófával kezdődött. 1816-ot a „nyár nélküli évként” jegyzi a történelem, miután az előző évi indonéziai Tambora vulkán kitörése hamuval és aeroszolokkal terítette be a Föld légkörét, drámai lehűlést okozva. Európában a nyár szokatlanul hideg, esős és viharos volt, Svájcban, a Genfi-tó partján hetekig szinte megállás nélkül zuhogott az eső. Ez a könyörtelen időjárás zárta össze a Villa Diodati falai közé a korszak egyik legfényesebb, legtehetségesebb és leginkább megvetett társaságát.

A központban a szupersztár költő, Lord Byron állt, körülötte a 18 éves Mary Wollstonecraft Godwin, későbbi férje, a szintén költő Percy Bysshe Shelley, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, valamint Byron személyes orvosa és útitársa, John William Polidori.

A napokig tartó bezártságban a társaság német kísértettörténetek francia fordításait, a Fantasmagorianát olvasta, amikor Byron egy este kihívást intézett hozzájuk. Mary Shelley a regény 1831-es kiadásának előszavában, amely a történet elsődleges forrása, így emlékezett vissza:

„»Mindegyikünk írjon egy kísértettörténetet« – javasolta Lord Byron.”

Mary napokig képtelen volt kitalálni bármit is, mígnem egy késő éjszakai beszélgetés után, amely az „élet elvének” természetéről és a kor tudományos szenzációjáról, a galvanizmusról folyt, egyfajta éber álomba merült.

„Villámként csapott belém a gondolat… Megvan! Ami engem megrémített, másokat is meg fog.”

A szemei előtt megjelent a „tiltott tudományok sápadt diákja”, amint térdel a maga alkotta, kiterített lény mellett, amely egy erőteljes gépezet hatására megmozdul, és „kínlódva, fél-élet jeleit” mutatja.

Polidori naplója megerősíti a verseny tényét: 1816. június 17-én azt jegyezte fel, hogy „a kísértettörténetek írását mindenki elkezdte, kivéve engem.” Azon az estén azonban nemcsak a Frankenstein, hanem egy másik modern szörnyeteg is megszületett. Byron egy töredéket írt egy arisztokrata vámpírról, de hamar elvesztette az érdeklődését. Az ötletet Polidori vitte tovább, és ebből a vázlatból alkotta meg 1819-ben A vámpír című novelláját, amelynek főhőse, Lord Ruthven lett

a modern, szalonképes, csábító vérszívó archetípusa, Drakula gróf közvetlen elődje.

Polidori később egy nyílt levélben volt kénytelen tisztázni a szerzőséget: „noha az alapötlet kétségkívül Byroné, a kidolgozás az enyém.”

Mary fantáziáját a tudomány is táplálta. A társaság hevesen vitázott arról, lehetséges-e holt anyagot újraéleszteni, a korban pedig szenzációnak számítottak Luigi Galvani és Giovanni Aldini kísérletei, akik nyilvános bemutatókon elektromos árammal rángattak meg frissen kivégzett bűnözők holttesteit.

A regényben Victor Frankenstein egy fiatal, megszállott tudós, aki életet teremt – de aztán megijed tőle, és magára hagyja. A teremtmény nem gonosz, csak elhagyott, egyedül van, és választ vár arra: miért hozták létre, ha nem kell senkinek.

Ez a kérdés ma is kísért: mikor nyúlunk bele életbe, génbe, gépbe úgy, hogy nem tudjuk, mit vállalunk vele?

Mary Shelley kérdése megelőzi korát, és minden korszak megtalálja benne a saját félelmeit:

a nácizmus eugenetikáját,

az atombomba hatalmát,

a robotok és mesterséges intelligenciák felelősségét,

a génmódosított gyerekek bioetikai dilemmáit.

A regény végül 1818. január 1-jén jelent meg Londonban, mindössze 500 példányban, a szerző nevének feltüntetése nélkül.

Bár a fogadtatás vegyes volt, a kor egyik legbefolyásosabb kritikusa, Sir Walter Scott „eredeti zsenialitásról” írt.

A történet ma ismét világsikert aratott. Guillermo del Toro 120 millió dolláros (kb. 38,6 milliárd forintos) költségvetésből készült filmje a velencei bemutató után a díjszezon egyik favoritjává vált.

„Ez az a film, amire 30 éve készülök” – mondta a rendező.

A teremtményt Jacob Elordi játssza, Victor Frankensteint pedig Oscar Isaac – már ez elég lenne, hogy megnézzük, de a film stílusa, mélysége, és a Shelley-szöveghez való visszatérése miatt is érdemes. Jacob Elordi olyan hús-vér szörnyet hoz, akitől nem félünk, inkább sajnáljuk. Mary Shelley regénye tehát újra él. Mert minden korszakban visszatér az a pillanat, amikor valami újat teremtünk – és csak később jövünk rá, hogy mit is csináltunk.

A főszereplő, Oscar Isaac arra kérte a nézőket, hogy a Netflix-premier ellenére próbálják meg nagyvásznon átélni a történetet: „Jó lenne közösségi élményként átélni… ideális lenne moziban megnézni.” A Teremtményt alakító Jacob Elordi, akit a kritikusok sorra díjaznak, egy díjátadón csak ennyit tudott mondani: „A pokolba. Erre tényleg nem számítottam”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
„ICE, takarodj!” – Bad Bunny történelmet írt a Grammy-gálán, majd elküldte a francba a bevándorlási hivatalt
A 68. Grammy-díjátadón Bad Bunny lett az első, aki spanyol nyelvű lemezzel nyerte el az év albuma díjat. Az estét azonban a bevándorlási hivatal elleni éles kritikák határozták meg, több sztár is felszólalt, köztük Billie Eilish, és az év felfedezettje, Olivia Dean.


Nemcsak a zenéről, hanem a politikáról is szólt a február 1-jei Grammy-díjátadó, ahol Bad Bunny történelmet írt, miközben több sztár is éles politikai üzenetet fogalmazott meg a színpadon.

Az est legfontosabb díjait, vagyis a „Nagy Négyest” Bad Bunny (Az év albuma), Kendrick Lamar és SZA (Az év felvétele), Billie Eilish (Az év dala) és Olivia Dean (Az év felfedezettje) vihette haza.

Bad Bunny Debí Tirar Más Fotos című lemeze lett az első, túlnyomórészt spanyol nyelvű album, amely elnyerte a fődíjat.

A díjak átvételekor azonban a beszédek gyakran politikai üzeneteket hordoztak, amelyek elsősorban az amerikai bevándorlási és vámügyi ügynökség ellen irányultak.

„Mielőtt megköszönném Istennek, azt mondom: ICE, kifelé! Nem vagyunk vadak, nem vagyunk állatok, nem vagyunk idegenek – emberek vagyunk, és amerikaiak vagyunk”

– mondta Bad Bunny egyik köszönőbeszédében. Hozzá csatlakozott Billie Eilish is, aki az év dala díjának átvételekor fogalmazott meg kemény kritikát.

„Senki sem illegális egy ellopott földön… A francba az ICE-szel”

– mondta.

Az év felfedezettje, Olivia Dean szintén a bevándorlók mellett állt ki.

„Bevándorló unokájaként állok itt... a bátorság terméke vagyok”

– jelentette ki.

A politikai állásfoglalások mellett a díjátadó zenetörténeti mérföldköveket is hozott. Először nyert k-pop dal a Grammyn: a KPop Demon Hunters Golden című szerzeménye kapta a vizuális médiához írt legjobb dal díját. Steven Spielberg pedig elérte az EGOT-státuszt, miután a Music by John Williams című filmjéért megkapta a legjobb zenei filmnek járó elismerést. „Ez az elismerés igazolja azt, amit ötven éve tudok: John Williams hatása felmérhetetlen, művészete páratlan” – nyilatkozta. Kendrick Lamar eközben a Grammyk történetének legtöbbet díjazott rap előadójává vált.

A további kategóriákban Lady Gaga Mayhem című albuma lett a legjobb pop vokális album, a rock mezőnyében pedig a Turnstile (legjobb rockalbum), a Nine Inch Nails (legjobb rockdal) és Yungblud (legjobb rockelőadás) diadalmaskodott. A country zene területén új kategóriákat vezettek be, a kortárs country album díját Jelly Roll vihette haza, aki rendkívül érzelmes beszédben köszönte meg feleségének a támogatást. „Megöltem volna magam, ha te és Jézus nem vagytok” – mondta a színpadról.

via BBC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A fogalmatlan Bridgerton fiú esete Hamupipőkével - megnéztük a Bridgerton család 4. évadának első részeit
Lilaakác, fánktornyok, színkavalkád, ármánykodás, szerelem és főszerepben egy bamba férfi, aki keresi az ő Hamupipőkéjét. Ilyen volt a Bridgerton család negyedik évadának első etapja.


2020 óta követhetik a Netflix nézői a Bridgerton család tagjainak történeteit, amelyek Julia Quinn írónő azonos című regényfolyamának főszereplői. A nyolc évad a család nyolc gyermekének szentel egy-egy felvonást. A sorozat egybefüggő, aki még nem találkozott vele, feltétlenül az első évadtól nézze. (Némi spoiler olvasható az írásban.)

Amikor 2024 tavaszán a Netflix leadta a Bridgerton család harmadik évadát, rajongók milliói kaptak a szívükhöz, atyaég, egészen 2026-ig kell várni az újabb évadig? Vágnánk már a centit, de ekkora mérőszalag nincs is!

Aztán eljött 2026, amikor végre nézhető a sorozat negyedik évada - annak is a fele. A Netflix nem tanul a rajongók panaszáradatából, ez az évad is két részletben érkezik. Az első négy epizód január 29-én került fel a streamingre, míg a többi február 26-tól látható. Ekkora mérőszalag pedig már létezik, úgyhogy lehet nyiszálni!

Minden évad előtt őrült találgatások folynak, a nyolc gyermekes Bridgerton család melyik tagja kerül a következő évadban rivaldafénybe. Talán az a Francesca, aki legutóbb férjhez ment? Julia Quinn eredeti könyvsorozatában pont Francesca alakja és története a leginkább megkapó és megható, sokan várták, hogy ő lesz fókuszban a 2026-os epizódokban.

Abban viszont nagy az egyetértés, hogy Francesca és férje között a sorozatban körülbelül annyi a kémia, mintha két plüssmackó ülne egy-egy fotelben. Nulla.

Eloise neve is előkerült, mint a negyedik évad főszereplője. A különc lány, aki nem kapkod férjet találni és sokkal inkább bújik könyvei mögé, sokak kedvence.

A negyedik évad befutója viszont Benedict Bridgerton lett, a család második fiúgyermeke.

Nagyvilági fazon, habzsolja az életet, buja estéken, orgiákon, alkoholmámorban úszó közegben érzi jól magát, és esze ágában sincs megnősülni. Ám édesanyja folyamatosan dünnyög a fülébe, és sóhajtozik, nem lesz ennek jó vége. Így esik, hogy Benedict úrfi végül megjelenik egy maszkabálon, ahol megakad a szeme egy igéző szépségű, ezüstruhás leányzón, akinek csodálatos a mosolya, kecses a járása, bár táncolni nem tud. És, aki akkor, amikor éjfélt üt az óra, hirtelen elszalad, a döbbent uraság kezében hagyva kesztyűjét.

Ismerős a történet? Persze, hogy az. Tökéletes Hamupipőke történet cipellő helyett kesztyűvel.

Sophie Baek, a nemesi születésű, ám gonosz mostohája által cselédsorba űzött (ugye, hogy Hamupipőke?) ifjú hölgy és a bosszantóan vaksi, bamba és teljesen fogalmatlan Bridgerton fiú később újra találkozik, ám szerelmük kibogozására még várni kell.

A Grimm testvérek mesebeli hercege hasonlóan béna volt: meg tudja vajon magyarázni bárki is, miért bajlódott a herceg egy fél pár cipővel, amikor csak a hölgy arcát kellett volna megnéznie, akivel egész este táncolt?

Nos, Sophie Baek legalább álarcot visel, ráadásul Benedict Bridgerton egyértelműen képtelen meglátni a cselédlányban az ezüstruhás kisasszonyt, így talán a történet jobban hihető a Netflix sorozatában.

Ez az első négy epizód egyébként egyértelműen rászegezi a fókuszt magára a családra, a többi mellékszereplő kevesebb hangsúlyt kap. Lady Danbury például a királynőt unja, a királynő pedig leginkább mindent. Lady Whistledown, azaz Penelope görcsösen igyekszik pletykatémákat találni, míg teljesen zsákutca azt a sztori is, amelyben a királynő új udvarhölgyét keresik. Már senki nem is emlékszik, kik voltak Mondrichék, értelmetlen a házaspárt a negyedik évadban is mellékszálakkal szerepeltetni.

Maga a Bridgerton család viszont, miután már szinte minden gyermek nagykorúvá cseperedett, szerencsére bőven elég izgalmat tud nyújtani.

Lady Violet és Lord Marcus szerelme meghatóan szép, a család legfiatalabb gyermeke, Hyacinth nem fér a bőrébe, annyira szeretne végre már felnőni. És Eloise... Nos, ő még mindig ugyanaz az Eloise, akinek vág az esze, mint a beretva és fütyül a társadalmi konvenciókra.

Meg kell említeni azt is, hogy a Shonda Rhimes producerhez oly jellemző woke-irányzatok ismét nagyon erősen képviseltetik magukat a negyedik évadban is. Julia Quinnek, a Bridgerton-könyvek szerzőjének teljes támogatásával egy laza nemváltás is megtörténik, miután a regénybeli Michael a sorozatban már Michaela lesz. És a negyedik évad főhőse, Benedict úr sem különösebben válogatós az első epizódban, amikor eltakarja őt a vastag dohányfüst.

Hogy mi a titka a Bridgerton családnak?

Sokan igyekeznek megfejteni ezt, pedig a válasz roppant egyszerű. Színes, szagos, romantikus álomvilág ez, békaszínű uszályos ruhákkal, lilaakáccal, méteres macaron- és fánktornyokkal, piruló orcával, estélyekkel, bálokkal, egyszerre mozduló párok keringőivel és sok-sok titokkal, pletykával és szerelemmel. Egy mese, ahová jó elbújni a hétköznapok elől.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Justin Timberlake 45 lett, de most inkább annak örül, hogy ezt az elmúlt két évet valahogy túlélte
A turné lement, a bíróság is megvolt, a pletykák is pörögnek: Timberlake születésnapjára minden összejött.


Ma tölti be 45. életévét Justin Timberlake, de az ünneplés helyett a popzene egyik legnagyobb sztárja inkább annak örülhet, hogy megúszta az elmúlt egy-két év eseményeit: egy titkolt, súlyos betegséggel tolt végig egy világkörüli turnét, miközben a törvénnyel is meggyűlt a baja. A házasságáról szóló pletykákról nem is beszélve.

A bíróság előtt végül felelősséget vállalt tettéért, és egy erős üzenettel zárta le azt az ügyet.

„Még ha csak egy italt ittál is, ne ülj a volán mögé. Annyi más lehetőség van” – mondta a bíróságon, miután elismerte bűnösségét. A rajongókat leginkább a tavaly júliusi bejelentése kavarta fel, amikor egy Instagram-posztban vallott arról, hogy Lyme-kórral diagnosztizálták, ami a két éven át tartó Forget Tomorrow World Tour alatt végig megnehezítette az életét.

A betegség tünetei, köztük a komoly idegi fájdalom, a kimerültség és az általános rosszullét, komolyan rányomták a bélyegét a teljesítményére is, amiért akkoriban kapott is kritikákat. „Ha átélted ezt a betegséget vagy ismersz valakit, aki igen, [akkor] tudod: mentálisan és fizikailag is könyörtelenül megterhelő tud lenni” – írta bejegyzésében. A nehézségek ellenére a turnét végigcsinálta.

„Úgy döntöttem, [hogy] a fellépések öröme sokkal többet ér, mint a testem pillanatnyi stressze. Örülök, hogy folytattam”

– tette hozzá. A turné végül több mint száz fellépéssel, 1,25 millió eladott jeggyel és nagyjából 67,7 milliárd forintnak megfelelő bevétellel zárult.

Egy jogi ügy is beárnyékolta a tavalyi évét. 2024 júniusában a New York-i Hamptonsban állították meg a rendőrök ittas vezetés gyanújával. A szeptemberi bírósági tárgyaláson végül egy enyhébb vádpontban, a csökkent képességű vezetésben vallotta magát bűnösnek.

A vádalku részeként körülbelül 250 ezer forintnak megfelelő bírságot és illetéket kellett fizetnie, emellett 90 napra bevonták a jogosítványát

New York államban, és 25 óra közösségi munkára ítélték. Magyarországon ennél jóval szigorúbb büntetéseket rónak ki ennél lényegesen enyhébb ittas vezetésű ügyekre is.

Zenei fronton az új album, az Everything I Thought It Was a Billboard 200-as listáján a negyedik helyen nyitott. A visszatérést egy különös popkulturális esemény is kísérte: amikor megjelent a Selfish című dala, Britney Spears rajongói egy akció keretében elkezdték vásárolni és streamelni Spears 2011-es, azonos című dalát, ami ennek hatására az iTunes-lista élére ugrott. A zenei visszatérés egyik csúcspontja volt, amikor 2024 márciusában Los Angelesben újra együtt állt színpadra a legendás fiúcsapat, az ’NSYNC.

A közös fellépésen előadták a Paradise című új dalt, de felcsendültek a régi klasszikusok is, mint a Bye Bye Bye.

A nehéz időszakban felesége, Jessica Biel végig mellette állt. Egy januári díjátadón a vörös szőnyegen áradozott férjéről. „Én vagyok az első számú rajongója… Egyszerűen nincs még egy olyan ember, mint ő, aki úgy tud fellépni és énekelni, ahogy ő. Nem érdekel, ha őrültnek néznek – két és fél órán keresztül végigtáncolom a koncertjét… Imádom őt.” Szép ez a nyilatkozat, de nem szabad elfelejtenünk, hogy immár 13 év házassággal a hátuk mögött az év végén nagyon felerősödtek a különköltözésről szóló pletykák, mondván: Jessica komoly terveket valósít meg a karrierjében, és nehezen viseli, hogy Justin csak a régi sikereken kesereg, a múltban ragadt.

A színpadi sikerek mellett Timberlake üzletemberként is aktív. 2022-ben egy nagyjából 33 milliárd forintnak megfelelő összegért eladta dalszerzői katalógusát egy befektetési alapnak. Emellett társtulajdonosa a Nashville-ben működő Twelve Thirty Club nevű, több szintes étteremnek és zenei klubnak, amelynek terjeszkedését is tervezik: Austinban egy közel 10 milliárd forintos beruházással nyitnak új egységet.


Link másolása
KÖVESS MINKET: