KULT
A Rovatból

A strici, a drogdíler és a szajha beslattyog a Netflixre – Tyrone klónja kritika

Amennyire spoileresnek tűnik a filmcím, annyira meglepő, hogy ebből mit hozott ki a Netflix. Végre nem egy buta, egyötletes tucatfilm a Tyrone klónja. Kimondottan okos, színes-szagos, sci-fi zsánerbe öltöztetett társadalomkritika.

Link másolása

Hiába árul el sok mindent filmünk címe, én nagyon nem erre számítottam. Amit Fontaine-éktől kaptam, az

sokkal több, intelligensebb és mélyebb volt, mint amire egy béna netflixes sci-fi vígjáték esetében számítana az ember.

Miért írtam Fontaine-éket és nem Tyrone-ékat? Ez is egy zseniális húzás és hatalmas fricska, az író-rendező Juel Taylortól, amit a film legvégén fogunk megérteni.

Főszereplőnk Fontaine (John Boyega) egy piti drogdíler, aki bár nagyon erős és akaratos, sokszor túlfeszíti a húrt, és az egyik ilyen alkalommal ez vissza is üt: megölik. Majd másnap felébred, mintha mi se történt volna. Üzlettársa, aki foglalkozását tekintve strici,

Slick Charles (Jamie Foxx) nem hisz a szemének, hogy „kedvenc” drogfutárja életben van, miután látta, hogy hatszor mellkason lőtték.

Fontaine, Charles és Charles egyik nagyra becsült prostituáltja, Yo-Yo (Teyonah Parris) egy olyan kormányösszeesküvésbe keverednek bele, ami sokkal komolyabb annál, minthogy a helyi drogdílert - akinek a neve nem is Tyrone - klónozták.

Nagyon összetett mű Juel Taylor első rendezése. Egyszerre érezni benne Spike Lee stílusjegyeit és dumáit, valamint Jordan Peele humorát és társadalom-kritikáját. Miközben nevetünk a pergős poénokon, a párbeszédek sokszor nagyon komoly kérdésköröket érintenek. Az afroamerikai kultúra, a rasszizmus, az erőszak és a gyász feldolgozásának tematikáit kiemelten körbejárják, miközben a mű zsánere egy konteós, erősen szarkasztikus sci-fi paródia.

Akkora az ellentét az előadásmód és a téma között, hogy akarva-akaratlanul is hangosan felnevetünk az elsőre képtelennek tűnő, de aztán belegondolva teljesen logikus cselekményen.

A világkép, amit a Tyrone klónja lerajzol, hiába tűnik tudományos fantasztikumnak, sokak fejében közelebb van a valósághoz, mint azt gondolnánk. Illetve sokaknak vonzó eredménnyel járna a film csavarja.

Akkor rasszista vagyok, mert nevettem az afroamerikai poénokon és gegeken? Mivel a film célja az, hogy egyszerre mutassa be ezeket a zsánerkliséket és társadalmi problémákat, így nem gondolnám, hogy ez rasszizmus kérdésköre. Juel Taylor alkotása nem csak a színesbőrűeknek szól, hanem mindenkinek. Minél több emberhez el akarja juttatni az üzenetet, hogy sok konfliktus erősen mesterséges, valamint legtöbb esetben sokkal mélyebbről gyökerezik, mint azt akárki gondolná.

A kíméletlen témát kellemes humorral oldja fel. A kiváló társadalomkritika, szatíra, önreflexió és egzisztenciális kérdések mind-mind megérnek egy misét.

Ahogy elkapják a fekete kultúra klisés és sokszor rasszista ékköveit, és kiforgatják azokat a sci-fi történethez, az szinte páratlan: a hiphop zenét, a különleges hajszeszeket, a tradicionális üdítőket és a sültcsirke-kultuszt.

Mindeközben felteszik a kérdéseket: az asszimiláció tényleg jobb, mint a pusztulás? Vajon melyik kultúra tényleges pusztulásáról van szó? Egyáltalán megéri-e küzdeni a gépezet ellen? A legszebb az egészben, hogy úgy érzem válaszol is mindegyikre, ha mással nem is, egy vicces beszólással biztos.

A főszereplők zseniálisak, különösen Jamie Foxx lubickol szerepében. A harsány, extravagáns Slick Charles minden pillanata kincs. John Boyega egyszerre sajnálatra méltó és félelmetes a csendes, ámde erőszakos drogdíler szerepében. De a legnagyobb meglepetés számomra Teyonah Parris, Yo-Yo szerepe. Hihetetlenül talpraesett, okos, erős női karakter, akit nem kell megmenteni, mindent meg tud oldani önmaga. Mindezt úgy, hogy közben nem tolja a néző arcába a „woman powert”.

Egy logikusan, hihetően és szerethetően megírt igazi női hős, ritka az ilyen.

Az egyik főgonosz kilétét nem fogom lelőni, mert a Nixon nevű karaktert játszó színész elég egy meglepetéshez és a marketinganyagokban se hangsúlyozták agyon. Elég róla annyi, hogy olyan orgánummal rendelkezik, akit több mint 24 órán át tudnék hallgatni.

De nem csak a színészek voltak tökéletesek. A város Glenn, ahol játszódik a film erősen emlékeztet A drót című HBO sorozat Baltimore-jára. Sikátorok, bűnözők, koszos lakónegyedekben még koszosabb kis házak,

csak úgy csöpög az atmoszféra a képekről.

Azt sem tudjuk pontosan behatárolni, hogy mikor játszódik a történetünk. Erősen hajaznak itt is a 2000-es évek elejére, a technológiával, kosztümdizájnnal és díszlettel. A zenére se lehet panasz, az is millenárisan nosztalgikus, egy-egy újabb slágerrel megspékelve.

A Tyrone klónja egy meglepően mély, kerek, vicces és szórakoztató „fekete brazíliai fiúk”. Tehát minden helyén van egy jó esti filmhez? Egyértelműen. Elsőre nem mertem ajánlani mindenkinek a Netflix legújabb premierjét, mivel eléggé rétegfilmnek tűnik, ugyanakkor

annyira jól szórakoztam rajta, hogy nem tudok mást, mint buzdítani rá, hogy leüljön a képernyő elé, és elindítsa.

Bátran megnézheti akárki, még akkor is érdemes, ha csak nevetgélni szeretnénk. Úgy érzem Juel Taylor nevével még fogunk találkozni jó pár film stáblistáján. Teljesen megérdemelten, teszem hozzá.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tordy Géza a halála előtt intézetbe akart költözni, memóriazavarai miatt hagyott fel a színészettel
Ezt mondta el barátja, a Jászai-díjas Körtvélyessy Zsolt. Két hónappal halála előtt találkozott utoljára a művésszel.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 30.


Link másolása

Május 1-jén ünnepelné a 86. születésnapját Tordy Géza. Halála előtt tíz évvel már visszavonult a színpadtól, az okokról azonban soha nem beszélt. Most az egyik legjobb barátja, Körtvélyessy Zsolt árulta el a Blikknek, hogy a Nemzet Színésze a memóriazavarai miatt kényszerült felhagyni a munkával, majd elvonulni a nyilvánosság elől.

„Géza volt az egyik legjobb és legrégebbi barátom, hetven éve ismertük egymást. Nagyon megrázott a távozása. Szegény az évek során egyre több betegséggel küzdött. Bár egyedül élt, sokat volt kórházban, és szó volt arról is, hogy állandó jelleggel bevonul egy intézetbe, mert nem akar senki terhére lenni.”

– mondta Körtvélyessy. Úgy látta, Tordy elszánt volt elhatározásában, arra azonban már nem került sor. A színművész úgy emlékszik, az egészségügyi problémák közül Tordyt leginkább memóriazavara viselte meg, emiatt hagyta abba a színészetet is.

Nagyjából tíz évvel ezelőtt kényszerült a visszavonulásra, mert a memóriaproblémái miatt már nem tudta megtanulni a szöveget.

Ez nagyon megviselte, és a korábban mókamesterként ismert Gézából zárkózott, megkeseredett embert lett.

Ez volt az oka annak is, hogy ennyire kizárt az életéből mindenfajta szereplést. Ő egy nagyon elkötelezett színész volt, aki szinte mindent képes volt alárendelni a munkájának, és nagy törést okozott, hogy ennek vége. Emlékszem, bár a Hadik-filmben mind a kettőnknek csak egy kis szerepe volt, azt mennyire élvezte.” – mondta Körtvélyessy. A Jászai-díjas színész rendszeresen tartotta a kapcsolatot Tordyval. Két hónappal a halála előtt találkoztak is. „Szerveztük már a következőt, valami közös főzést, ami már nem jöhetett létre”. – zárta gondolatait Körtvélyessy Zsolt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Itt a magyar Harry Potter: gulyással, hagyományos reggelivel, metróval és egy sikeretlen vizsga utáni búfelejtővel
Hári Gábor egy családi étkezésben megfáradva döntött úgy, hogy elkészíti a kultikus figurák magyar verzióját. A mesterséges intelligencia segítségével kerültek a szereplők kocsmába, pályaudvarra, lakótelepre...

Link másolása

Harry Potterből sosem elég. A könyvek és filmek, a különféle játékok után a mesterséges intelligencia segítségével most Magyarországra érkeztek a szereplők.

A kalandról különleges képeket osztott meg a Facebook-on Hári Gábor. Az alkotó elmesélte a Szeretlek Magyarországnak, hogyan született az ötlet, hogy magyar környezetbe helyezze a varázsló-tanoncok világát.

"Az inspirációm onnan jött, hogy külföldön élek, és a családom látogatóba jött nemrég. Magyar ételeket ettünk, elég tetemes mennyiségben. Egy ponton, amikor már kifáradtam az evésben, leültem a YouTube elé és eszembe jutott a "nemzeti Harry Potteres" mesterséges intelligencia mémformátum. Magyar verziót még nem láttam belöle, ezért úgy döntöttem elkészítem én".

A képeket pedig megosztotta ITT. És az alkotásokhoz némi magyarázatot is adott.

"Hágrid" gulyást főzött a harmadik ebédjére
"Dámböldór" a méreggel, ami miatt kirúgták
"Sznép" a megvakulása előtt
"MekGonagál" hagyományos magyar reggelivel
"Heri, Ron és Hermióne" egy sikertelen vizsga után, iskolai egyenruhában
"Dobbi" túl sokat szívott, most a pályaudvaron lakik
"Voldemort", aki rossz hírekkel szórakoztat

A képeket Hári Gábor engedélyével közöltük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!” – Zendaya a gyerekkori sztársággal járó szorongásairól mesélt
Zendaya jelenleg a Z-generáció legnagyobb sztárja, aki már tinédzserként példakép volt kortársai számára, hiszen óriási sikerrel énekelt, táncol, színészkedett, producerkedett, sőt, könyvet is írt. A sztársághoz vezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű a számára.

Link másolása

Zendaya nem a showbizniszből érkező szülők gyermeke (tanárként dolgoztak mindketten), vegyes etnikumú előadóként szintén nem nyílt meg előtte rögtön minden ajtó, a tehetsége azonban végül teret nyert. A most 27 éves színésznő egyébként többször is megnyílt a stresszről és a szorongásáról, amit azért érzett gyerekszínészként, mert folyamatosan teljesítenie kell, hiszen attól félt, hogy ha nem hozza ki magából a maximumot, az emberek elveszítik az érdeklődésüket iránta.

A kétszeres Emmy-díjas sorozat- és filmsztár, aki óriási sikereket ért el a Pókember- és a Dűne-filmekkel, az Eufória című szériával (jelenleg pedig a Challengers című teniszes drámában láthatjuk, amiért már most Oscar-jelölést jósolnak neki), azon kevés hírességek egyike, akik valaha a Vogue és a brit Vogue címlapján szerepeltek ugyanabban a hónapban.

„Bonyolult érzéseim vannak a gyerekléttel, a hírnévvel és a nyilvánossággal kapcsolatban. Rengeteg olyan esetet láttunk, amikor ez a kombó eléggé káros volt" – mesélte Zendaya a korai előadói karrierjéről, ami 13 éves korában kezdődött a Disney Channel Indul a risza című sorozatával:

„Csak most, felnőttként kezdek rájönni, hogy ó, oké, várj egy percet: mindig csak azt csináltam, amit ismertem, és ez minden, amit tudtam.”

Nem tud örülni a sikereinek

Zendaya azt is kifejtette, hogy úgy érzi, csak most, közelebb a harminchoz éli át a „szorongótinédzser-fázisát", mivel fiatalabb korában erre nem igazán volt lehetősége. „Úgy éreztem, hogy egy nagyon felnőtt helyzetbe kerültem. Korán lettem a családom kenyérkeresője, szóval rengeteg szerepcsere történt nálunk, miközben én hirtelen felnőtté váltam.”

A fiatalon felnőttkorba taszított tapasztalatai miatt elmondása szerint nem élvezheti annyira a sikereit, amennyire szeretné: „Úgy érzem, hogy összezsugorodom, és nem tudok felhőtlenül örülni mindannak, ami történik velem.

Nagyon feszült vagyok, és azt hiszem, ezt azért hordozom magammal, mert gyerekkoromban nem igazán volt lehetőségem arra, hogy csak úgy kipróbáljak minden hülyeséget, amit egy gyereknek, tinédzsernek ki kéne próbálnia. Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!”

Bár Zendaya sosem járt középiskolába, a felnőtt karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy ilyen korú karaktereket alakított, mint például az Eufóriában, vagy a Pókember-filmekben, ez utóbbiakban jelenlegi szerelme, Tom Holland oldalán játszott.

Fél, hogy megunják

A Challengers az egyik első olyan filmje Zendayának, amelyben a tényleges korának megfelelő korú ember alakít, ezt pedig saját bevallása szerint üdítőnek, ugyanakkor egy kicsit ijesztőnek is találta: „Úgy voltam vele, hogy remélem, a nézők elhiszik a karakteremről, hogy ugyanannyi idős, mint én, vagy talán egy kicsit idősebbnek is gondolnak, hiszen vannak barátaim, akik már szülők, vagy akiknél épp úton van a gyerek" – magyarázta Luca Guadagnino (Vakító napfény, Szólíts a neveden, Sóhajok, Csontok meg minden) filmjéről, amelyben egy fiatal anyukát alakít.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy egy nap szeretne családot alapítani, de nem akarja elsietni a dolgot, mivel aggódik amiatt, hogy a nyilvánosság előtti élete mit jelentene a gyerekei számára. „Azt hiszem, mindig is szorongtam a gondolattól, hogy az emberek egyszer csak azt mondják: »Már 14 éves korod óta figyelemmel követlek, de már nem érdekelsz, mert unalmas lettél.«”

Az attól való aggodalma, hogy cserbenhagyja az embereket, egyben azt is eredményezi, hogy gyakran bénító nyomást helyez magára, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Challengers-beli karaktere, Tashi teszi.

A párja, Tom Holland, a barátai és a munkatársai szerint egyébként Zendaya eddig tökéletesen kezelte a sztárságával együtt járó cirkuszt, és nem féltik őt a jövőben sem, mert a sikerei ellenére nem szállt el, két lábbal áll a földön, és határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen irányba vigye a karrierjét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Kevés pénzből tűrhető akciófilm – Nem annyira rossz, mint gondolnánk: ez Maga a pokol!
Miután megnéztem a Maga a pokol előzetesét, eléggé megijedtem, hogy erről a rettenetről nekem írnom kell. De kellemesen csalódtam, meglepően jól szórakoztam a szörnyű, „B” filmnek tűnő alkotáson. De mégis, mitől jobb film ez, mint egy Dwayne „The Rock” Johnson-produkció?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 29.


Link másolása

Azt hiszem erre a kérdésre egyszerű a válasz. Emberi, és ahhoz képest, hogy a költségvetése nem volt túl magas, szórakoztató, valamint foglalkozik a karaktereivel. Nem érinthetetlen félistenekkel van dolgunk, hanem hús-vér, profi katonákkal. Történetünk szerint egy Delta kommandó-akciót követünk valahol a Fülöp-szigeteknél.

Egy orosz fegyvernepper/drogcsempész elfogott egy CIA-ügynököt, akit ki kell szabadítani.

Erre a küldetésre a Delta kommandó három veterán katonáját küldik, Abellt (Luke Hemsworth), Bishopot (Ricky Whittle) és Sugart (Milo Ventimiglia). Viszont a csapatnak szüksége van egy földi drónoperátorra a küldetés során, ezért JJ Kinney (Liam Hemsworth) kényszerűségből elkíséri a hármas fogatot.

A kényszerűség abból adódik, hogy a Delta Force nem talált első számú, veteránnak tekinthető, légierőhöz tartozó katonát, ezért a viszonylag tapasztalatlan Kinney „nyerte” meg a feladatot, aki csak azért volt elérhető, mert egy gyomorprobléma miatt lekéste az eltávra menő gépét.

Így nem egy hibátlan, tökéletes izomkolosszust alakít a legfiatalabb Hemsworth tesó, hanem egy újonc bakát, akinek bizonyítania kell a rangidős társai előtt.

Természetesen az egész akció kudarcba fullad, és a film egy nagy menekülésbe csap át, ahol Kinney-t csak egy dolog tartja életben, a drónokat a központból irányító operátorai, Reaper (Russell Crowe) és asszisztense Nia (Chicka Ikogwe).

Meglepően sebezhető karaktereket látunk, még úgy is, hogy sokat megélt katonákról beszélünk. Itt mindenkiért izgulhatunk, hogy túléli-e a bevetést.

Még Russell Crowe-nak is adtak több izgalmas B történetszálat, miközben az egész eseményt csak egy székben követi végig rádión és a drón kameráján keresztül.

Kicsit olyan érzés a Hemsworth-Crowe kettős, mint a Drágán add az életed McClane-Powell kapcsolata. Nem találkoznak sose, de együtt küzdenek a katonák életéért.

Az akció korrekt, nemcsak CGI-szösszeneteket, de sok tényleges robbanást láthatunk, ami szokatlan így 2024-ben. A vizuális effektek rendben vannak, érezni, hogy a rendező William Eubank ért az alacsonyabb költségvetés felhasználásához. Ezt már a 2020-as Árok forgatásán tudta bizonyítani.

Viszonylag kevés pénzből is képes autentikus környezetet teremteni a rendező.

Tudja, hogy kell kezelnie a karaktereit, jól mozgatja a szálakat, ügyesen dolgoznak együtt a színészei, működik a kémia és a machismo. Azért ne feledjük, hogy ez egy igazi tesztoszteronnal telepumpált férfi-film. Itt robbanások, csonkolások, késelések és lövöldözések váltják egymást, moderált mennyiségű párbeszéd kíséretében.

Tisztességes akciófilm, feszült dráma, izgulhatunk is rendesen, minden elismerésem, mi kell még? Nem gondoltam volna, hogy így állok fel a film elől, de akár a többször nézős-filmek közé is bekerülhet William Eubank mozija. Eubank operatőrből lett rendező, amit a Maga a pokol minden másodpercén érezni. Tudja mit-mikor-hogy mutasson meg, úgy, hogy az érdekes legyen a néző számára. Jó tempóban fokozza a feszültséget, nem sajnálja a karaktereit, ha valakinek meg kell halnia, akkor azt már az Árok óta tudjuk, hogy fog járni.

A forgatókönyv megint csak jól sikerült, bár a közepén, az első óra környékén a lendület kicsit alábbhagy.

A párbeszédek nem fárasztóak, sokat dob, hogy nemcsak Liam Hemsworth van a középpontban, hanem a csapata és a központban lévő drón operátorok is. Bár egyértelműen Hemsworth a főszereplő, a túlélésért bizony együtt kell dolgoznia egy csapattal. Viszont nem esik át a másik oldalra, nem érezni háborús és hadsereg-propagandának. Nem emiatt a film miatt fog mindenki beállni a seregbe. Ez csak egy izgalmas mozi egy balul sikerült bevetésről, a szörnyű magyar cím mellett.

Nem azt mondom, hogy a Maga a pokol nem egy tipikus streaming-film, mert nagyon hasonló azokhoz. A költségvetése, a szereplőgárda és az egész produkció a streaming-utóérzést kelti, de valahogy mégis megérdemli a moziforgalmazást.

Lehet, hogy a rendezés és a forgatókönyv valami olyasmit ad hozzá, amit egy Tyler Rake-nél, Kate-nél vagy egy Polar-nál nem éreztem.

Persze, szórakoztató, hogy egy elpusztíthatatlan félisten végigdarál egy hadseregnyi embert, de nincs semmi kötődés a tökéletes karakterekhez.

Szerintem több száz akciófilmet láttam életem folyamán, lehet még többet is, de a streaming-akciófilmek csak átfolynak az emberen, amíg egy Kommandó, Rambo, vagy Ragadozó azért a nézővel marad.

Persze a Maga a pokol nem egy ezekhez hasonló klasszikus, de érzésre sokkal jobb, mint amit a zsánerben kaptunk eddig a 2024-es évben.

Aki szereti az akciófilmeket, nem lőhet mellé a Maga a pokollal. Azért klisékkel találkozni fogunk, nem hibátlan a mozi, de meglepően szórakoztató.


Link másolása
KÖVESS MINKET: