A Queen of Chess olyan nemzeti kincset mutat be, akire mindenki büszke lehet: Polgár Judit története ismét meghódítja a világot
A The Timestól, az ABC-n át a Los Angeles Timesig mindenhol téma ezekben a napokban az Oscar-díjra jelölt és Emmy-díjas Rory Kennedy új dokumentumfilmje, amit Polgár Juditról forgatott. A filmet a Sundance Filmfesztiválon mutatták be, és február 6-tól a Netflix is műsorára tűzi. A kritikusokat lenyűgözte a magyar lány története, aki arról álmodott, hogy bebizonyítja, nőként is helyt állhat a világ legnagyobb sakkozói között. 12 éves korára a világ első számú női sakkozója lett, kevesebb mint négy évvel később pedig megdöntötte Bobby Fischer legendás rekordját, és a történelem legfiatalabb nagymesterévé, minden idők legnagyobb női sakkozójává vált. Mindezt részben apja módszereinek köszönheti, aki elhatározta, hogy zsenit nevel lányából.
A film Magyarországon forgott, nagyrészt magyar stábbal. Elkészítését hazai producerként Varga Gergely segítette, akinek cége, a Shooteasy biztosította a hátteret az itteni munkához. Gergely számos külföldi stábbal dolgozott már együtt, így nem csak a Queen of Chessről beszélgettünk, hanem arról is, miért szeretnek a külföldi filmesek Magyarországon forgatni.
– Ez a dokumentumfilm mit szeretne elmondani a Polgár család történetén keresztül?
– Egy amerikai produkció az elsősorban az amerikai közönséget célozza. Judit sztorija akár egy játékfilm története is lehetne. A csodagyerek, aki tinédzser korára a világ legjobbjává válik és átadja a múltnak Bobby Fischer rekordját, mint a legfiatalabb nagymester. A Polgár család története nagyon speciális, ráadásul a vasfüggöny mögül indult. Ez ad egyfajta egzotikumot is neki, de a dokumentumfilm nem erre koncentrál, hanem az egyetemes értékekre. Mindamellett, hogy ezek a lányok kiskoruktól kezdve naponta több órát sakkoztak, ezt nem kényszerből tették, hanem élvezetből.
Forgattunk az egész családdal, találkoztam a szülőkkel és a testvérekkel is és azt láttam, hogy ebben a családban nagy a szeretet. Kiegyensúlyozott felnőttek lettek az egykori kislányok, akiknek kiegyensúlyozott kapcsolata van a szülőkkel. Nyilván van olyan, ahol a gyerekek tönkremennek a szülők nyomása alatt, de ez nem az a történet.
– Hogy kerültél kapcsolatba a produkcióval?
– Ők kerestek meg engem 2024 nyarán. Pont nyaraltam. Nagyon titokzatosak voltak, és Olaszországból nem is tudtam aláírni azokat a különböző titoktartási nyilatkozatokat, amiket a produkció megkövetel. Ezért csak később derült ki számomra, hogy mi is pontosan ez a munka. Mindent SOS-ben akartak, és egyébként joggal, mert augusztusban hívtak, és szeptember közepén már elkezdtünk forgatni.
– Rory Kennedy rendező neve jól ismert a szakmán belül. Milyen élményeid vannak róla?
– Szuper volt vele dolgozni, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Nagyon nyitott ember, akinek lehet nemet mondani. Ha kellőképpen megindokolod, akkor gond nélkül elfogadja, hogy miért nem valósítható meg valami. Ami nehézséget okozott, hogy az interjúkat úgy vettük fel, hogy közben Zoomon folyamatosan követték a beszélgetéseket az amerikai producerek. A kilenc órás időeltolódás miatt ez nekik elég kellemetlen lehetett, hiszen amikor mi itt forgattunk, az ott az éjszaka közepét jelentette. Látták mindkét kameraképet, élőben hallották, amit az interjúalany mond, ha akartak, közbe is kérdezhettek, bár erre nem igazán volt példa. Vettünk fel interjút úgy is, amikor Rorynak már haza kellett utaznia, ezért az egyik kollégája Zoomon keresztül kérdezte az interjúalanyt.
– Első hallásra furcsán hangzik, hogy ennyire minden lépését követik a rendezőnek.
– Az interjúkba nem szóltak bele, legfeljebb úgy, hogy feltettek még egy kérdést, ami felmerült bennük közben. Inkább a beállításoknál segítettek, de abszolút nem keltett rossz érzést senkiben ez a felállás. Nem arról volt szó, hogy nem bíznak a rendezőben, vagy minden lépését kontrollálni akarnák. Egyszerűen ez a munkamódszerük.
– Volt alkalmad beszélgetni Polgár Judittal?
– Judittal kettő vagy három teljes napot forgattunk. A volt Divatcsarnokban, a Lotz-teremben vettük fel az interjút, mert fontos volt, hogy tágas, de gyönyörű hátterek legyenek. Judit rengeteg családi fényképet hozott, azokat digitalizáltuk, sok sztorit mesél, de azért hozzá kell tenni, hogy két 12 órás forgatási nap közben, ahol nem az anyanyelvén kellett interjút adnia, hagyni kellett kicsit regenerálódni a leállások idején. Úgyhogy nem jártam a nyakára, nem akartam csacsogni vele. Igazán kedves, szuper jó fej hölgy, nagyon jó volt vele forgatni.
– Mit adott neked személy szerint ez a produkció?
– Sokat tanultam belőle empátia és hozzáállás tekintetében, gyereknevelésről, sportszerűségről, ráadásul nagyon érdekes emberekkel hozott össze. Például Rory Kennedyvel, aki a Kennedy család leszármazottjaként – ő Robert F. Kennedy lánya – más életet él, mint amihez a többségünk hozzászokott, de ez kicsit sem érződött a hétköznapokban. A magyar csapat is remek volt, hálás vagyok mindenkinek, akik lehetővé tették, hogy így, az utolsó pillanatban összehozott stábbal is remekül tudjunk dolgozni.
Varga Gergely– Az IMDB-n ilyeneket olvashatunk a neved mellett: local producer, fixer, international producer – mik ezek a számunkra egzotikusan hangzó pozíciók? Mesélj kicsit magadról.
– Külföldi produkciókat hozunk Magyarországra. Ezek többnyire televíziós produkciók, de nem ugrunk el semmi elől. A cégem ezeknek a forgatásoknak a megszervezését vállalja, én pedig vezénylem ezeket a munkákat. Ezt néha így nevezik, néha úgy, attól függ, mikor miben tudunk megállapodni a külföldi partnerrel, de alapvetően ez a sokféle kifejezés mindig ugyanazt jelenti. A fixert egyébként úgy szoktam fordítani, hogy "olcsó producer".
– Akkor ez tulajdonképpen a gyártásvezetőhöz áll közel?
– Nem egészen. A sima gyártási feladatokon túl sokszor kreatív ötletekkel is hozzá tudok járulni egy-egy produkcióhoz. Tény, hogy kisebb produkciók esetében nem veszünk igénybe plusz segítséget, hanem azokat legyártom én, de nagyobb produkcióknál van mellettem egy gyártásvezető. Azt szoktam mondani, hogy el tudom végezni egyszerre négy-öt ember munkáját is amerikai sztenderdek szerint, és ezt szeretik is a külföldi produkciók, igaz, sajnos akkor is csak egy ember munkáját fizetik meg.
– A producer kicsit rejtélyes fogalom. Van ezer féle belőle
– Ez egy rugalmas pozíció. Általában producereknek azokat szokás nevezni, akik részesednek a produkció hasznából is. De függ a konkrét megállapodásoktól. Én például természetesen akkor sem részesülök a haszonból, ha producer titulust kapok.
– Az utóbbi évtizedekben megszokhattuk, hogy előszeretettel jönnek hozzánk külföldről forgatni, és ilyenkor a stábot részben magyar szakemberekkel töltik fel. Mennyire elfogadó az a külföldi közeg, amibe ilyenkor belecsöppentek?
– Egyre inkább elfogadó, és egyre kevésbé látják kockázatosnak a külföldi szakemberek bevonását.
Persze személyfüggő is, van olyan külföldi producer, aki nem szívesen helyez bármiféle felelősséget külföldiek kezébe. De tény és való, hogy általában nem utaztatnak ide egy teljes, több száz fős stábot. A kulcspozíciókban a saját embereik vannak, de a stáb nagy része magyar.
az operatőrtől kezdve a világosítókon és a sminkeseken át a teljes gyártásig.
– Most sajnos mind amerikai, mind magyar részről megváltoztak a jogi feltételek. El fognak tűnni a nagy amerikai produkciók Magyarországról? Vagy még így is elég vonzóak vagyunk?
– Bizonytalan a helyzet, mert nem tudni, mi lesz a magyar adóvisszatérítés rendszerével. Egyelőre az első félévre van egy meghatározott összeg, amit kaphatnak a produkciók. Eddig nem volt semmilyen sapka. A szakmán belül az az aggály, hogy ez visszaüt majd az ideérkező produkciók számára, sokkal inkább, mint a Donald Trump által belengetett vámok. Mi ebben kevésbé vagyunk érintettek, mert elsősorban olyan produkciókkal foglalkozunk, amelyek nem vesznek igénybe adóvisszatérítést. Ez inkább csak a külföldi játékfilmeket segítő magyar cégeket érinti.
– A hozzánk érkező külföldi stábok mekkora része amerikai? Máshonnan is érkeznek hozzánk?
– Százalékokat nem tudok mondani, de a világ minden részéről érkeznek forgatni. Csak az amerikaiak a legfeltűnőbbek. Ők dolgoznak a legnagyobb büdzséből, ők hozzák a nagy sztárokat. De ugyanúgy forog itt európai film, ázsiai film, és mindenféle televíziós, internetes produkció.
– Dolgoztál nagy kedvencem, a Nem séfnek való vidék című sorozat egyik epizódjában. Mesélj erről kicsit. Van személyes emléked Anthony Bourdainről?
– Ez 2015 legelején történt, január első napjaiban. Elég kemény munka volt, mert több mint tíz napot dolgoztunk egyfolytában, pihenő nap nélkül. Akkor is nagyon hideg volt, és este is dolgoztunk. Ez a műsor nem csak a gasztronómiáról szólt. Akkoriban volt az internetadó elleni tüntetéssorozat, ezért kezdetben azt hitték, hogy itt forradalomközeli hangulat van, és így is álltak hozzá. Aztán néhány beszélgetés után rájöttek, hogy azért erről nincs szó. Zsigmond Vilmos volt Anthony Bourdain magyar segítője, és ami különösen szomorú, hogy egy évvel később már egyikük sem élt.
Ott minden egyes képkockának tökéletesen kellett sikerülnie. Egyébként Anthony betegen, influenzásan érkezett, ezért sokszor vissza kellett mennie a szállodába pihennie. De ennek ellenére, bármilyen későig dolgoztunk is, minden reggel el kellett vinni őt egy dzsiudzsicu edzésre, azzal indult neki a nap.
– Ha röviden kellene ajánlanod a Queen of Chesst az olvasóknak, mit emelnél ki?
– Szerintem kevés olyan külföldi produkció elérhető ma a Netflixen, amit nem csak nálunk forgattak, de magyar a témája is. Ráadásul olyan nemzeti kincset mutat be, akire mindenki büszke lehet. Ez Polgár Judit.
