A Polgár lányok: sakk-matt minden előítéletnek
A Polgár lányokról készült dokumentumfilm legfontosabb kérdése: van-e a végén happy end? És ha igen, minek köszönhető a boldog befejezés? Merthogy az oké, hogy minden bajnokságot megnyertek, de már a létezésük, a pályafutásuk önmagában túlmutat a sakkon, és jóval mélyebb kérdéseket vet fel...
Vajon az elvárt és kényszerített szocializáció képes legyőzni a genetikát?
Meg lehet-e dönteni egy rendszer társadalmi nemi előítéleteit? Megférhet-e több dudás egy csárdában, és egyáltalán: megélhet-e egymás mellett a szabad létezés és az állandó teljesítési kényszer? Három női karakter ad sakk-mattot az előítéleteknek.
A gyilkos tekintet - Judit
Amikor a józan ész és a látvány között óriási szakadék tátong – így nyilatkozik Juditról egyik nagy ellenfele a filmben. Judit a legfiatalabb, Judit a legjobb, Judit a copfos kislány és a legtöbb jelenetben bájosan mosolyog.
Aztán egyszer csak ledönt minden falat, megdönt minden rekordot, és ad egy hatalmas pofont a gender-rezsimnek azzal, hogy legyőzi a nemzetközi sakklegendát, Kaszparovot, aki nem sokkal azelőtt nyilatkozta: nőnek nincs helye a sakktábla mögött.
Nemcsak ezzel döntött rekordot: kilenc évesen kezdte a versenyzést, tizenkét éves volt, mikor első nagymesteri címét megszerezte, és 26 éven keresztül állt a felnőtt női világranglista 1. helyén, ami a férfi és a női világranglistát tekintve is csúcsteljesítménynek számít.
A filmben többször elhangzik, hogy agresszív játéka mellett gyilkos tekintete volt a legnagyobb fegyvere, de azért a humor sem hiányzik az eszköztárából. Mikor arról kérdezik, vajon Kaszparovot is megbénította-e a gyilkos szempár, szerényen csak annyit válaszol:
Judit 2014-ben hagyta abba a versenyzést, azóta sakk alapítványára, az iskolai sakkoktatás népszerűsítésére és legfőképpen családjára koncentrál. A filmből leszűrhető egyik tanulság, hogy
létezik egy olyan pont, amikor elég a sikerből, még akkor is, ha az utolsó utáni lehetetlen célt, amit kitűztünk magunk elé, nem tudtuk megvalósítani.
Judit nem került soha az abszolút világranglista élére - viszont nagyon boldogan él együtt férjével és gyermekeivel.
Zsuzsa, a pionír
Zsuzsa nem volt jelen a budapesti díszbemutatón, de valahogy pont így szorult háttérbe a film cselekménye alatt is. Mint legidősebb testvér, ő törte az utat a lányok előtt, és döntötte le a falakat az igazán nagy hazai és nemzetközi sikerekkel. Legendává vált, de hamarosan beérett egy nála még sokkal nagyobb legenda: a húga, Judit.
A filmből egyértelműen kiderül, hogy apjuk nevelési módszere nem engedett meg rivalizálást vagy egymásra való féltékenykedést –
egy csapat voltak, és Zsuzsa ennek megfelelően támogatta Juditot és Zsófit is.
Zsuzsát a film sokat mutatja otthonában, Amerikában, a családja mellett. Szépen emlékezik vissza a sakk-időkre, de azt sem bánja, hogy a reggeli edzések helyét átvette a gyerekeknek való reggeli készítés és készülődés. Ma boldog családanya, és sakkiskolát vezet New Yorkban.
Aki lehetett volna első is – Zsófi, a bájos
Zsófi, az örök harmadik – és a film szempontjából talán a legérdekesebb karakter. Egy kicsit mindig le volt maradva a többiektől, ezért rá lehetne ruházni a szerepet, amely megdönti a genetika felett győzedelmeskedő nevelési módszer elméletét, de nem ad rá okot.
Részlet a filmből:
Hiába foglalja el az utolsó helyet a Polgár lányok rangsorában, ő is a legnagyobb rekordokat dönthette volna meg, egy feltétellel: ha nem lennének testvérei. Viszont közönségkedvenc, az volt, sőt a tanárai is nagy szeretettel emlékeznek vissza rá: „Végtelenül tehetséges játékos volt, de az a fajta agresszivitás, az a kemény játékstílus, amellyel például Judit élt, hiányzott belőle. Ő mindig a kedves lány volt, és a kedves lány is akart maradni.” – nyilatkozta róla egyik tanára.
Zsófi távolodott el leghamarabb a sakktól – most Izraelben él férjével és gyerekeivel, ahol grafikusként dolgozik.
A sakkfanatizmusnak pedig nyoma sincs: sikeres és hétköznapi életet él, de boldogan emlékezik vissza azokra az időkre, amikor a sakk tette ki napjainak 24 óráját.
Létezik-e tehát happy end?
Mikor a lányokat arról faggatják, miért nem alkalmazzák édesapjuk nevelési módszerét saját gyermekeiken, diplomatikusan, de egyenesen a következő választ adják:
ők akkora energiabefektetést és áldozatot nem képesek és nem is szeretnének hozni, mint amekkorát anno a szüleiken tapasztaltak.
Mindemellett mindhárman tisztában vannak vele: ezt az életet, ezt a gyereknevelési módszert csak egy olyan társsal lehet folytatni, aki ugyanakkora áldozatot hoz, mint ők, és ezt egyikőjük sem várná el a férjétől. A kérdés azonban fel sem merül: nekik tökéletesen megfelel az élet úgy, ahogy van. A sakk szerves része a mindennapoknak, de valaki a sportra, valaki a nyelvtanulásra szán több energiát.
Ezt akár fel is lehetne fogni Polgár László kísérletének kudarcaként, de nem sok értelme van ezen morfondírozni. A lányok büszkék az eredményeikre, ahogyan mi is, és ami semmiképpen sem vitatható: kiegyensúlyozott és sikeres életet élnek, szerető családban. Egyszóval zseniképzés pipa, világrekordok pipa, nagymesteri címek pipa, férfi világranglista-hódítás nem pipa, de teljesen mindegy, mert
a felfoghatatlan sikereik mellett összetartanak, továbbra is legjobb barátnők,
és a teljesítményorientáltság és szabad létezés valami egészen példaértékű balanszát sikerült megtalálniuk. És ez mindenképpen elkönyvelhető egyfajta happy endnek.
A film nem kerül hagyományos moziforgalmazásba. Az Uránia Nemzeti Filmszínház alkalmi vetítéseket szervez, az alkotást a tervek szerint vidéken is bemutatják.
A film előzetese:
