A magyar pilótanő, aki ott dolgozik, ahova mások nyaralni járnak
Malatinszky Anita egy törékeny lány, aki, amint beszélgetésünk első részében elmesélte: Budaörsön kezdte a repülést. A repülőmérnöki diplomát Nyíregyházán szerezte, majd Floridában további képzések után képesítést szerzett a keskenytörzsű Airbusra. Ki is használta az első lehetőséget, hogy első tisztként repülhessen: 2012-ben teljesítette első útjait az Air Asia pilótájaként.
Anita tehát elég időt töltött el ezen a távoli vidéken, hogy bőven legyen tapasztalata életről és repülésről Indonéziában.
Ázsiából visszatért, illetve ott dolgozó magyar pilóták mesélik: a meteorológiai viszonyok néha igazán komolyan megdolgoztatják a pilótákat.
A monszunidőszak kicsit nagyobb kihívást jelent, de különlegesen rossz élményeim még nem voltak. Azon kívül, hogy esetleg nagy eső van, semmi más extrém időjárási jelenséget nem tapasztaltam.
Azt is szokták mesélni, hogy a kabinban és a légitársaságoknál is egy kicsit más a légkör, mint az európai légitársaságoknál. Például nagyobb a tekintélytisztelet, a másodtisztnek nem mindig van beleszólása a dolgokba. Lehet, hogy egy nő jobban észreveszi ezeket a dolgokat...
Szerencsére nem vettem ezt észre, hogy nőként bármi hátrányt szenvednék. De tényleg van olyan, amikor bejön a mérnök a földi kiszolgálásból, és köszön, hogy "Good morning, Captain". És akkor mondom, helló, én is itt vagyok. Akkor köszönnek nekem is, de tényleg a kapitány...
...az atyaisten?
Ha ketten dolgozunk együtt, akkor nem. De mind a légiutas-kísérőknek, mind a kiszolgálóknak igen. Az indonéz Air Asiánál körülbelül tízen lehetünk lányok, ketten már kapitányok, én vagyok egyedül európai, a többi mind indonéz. Volt egy másik európai lány, de ő már egy közel-keleti cégnél repül. Egyszer a kapitány nem igazán érezte jól magát az út során, átadta nekem a felelősséget, és az utaskísérők ötpercenként csöngettek, hogy jól vagyok-e, és minden rendben van-e. A kapitányok bíznak bennem, elfogadják a tudásomat.
Merrefelé repülnek általában?
Bali az állomáshelyem, innen többnyire ezeken az utakon repülünk: Dzsakarta, Szingapúr, Kuala Lumpur, Bangkok, Darwin és Perth.
Ott van az állomáshelye, ahova mások üdülni járnak... Hogyan telik az élete Balin?
Kellemesen. A szabadnapokon mindig van egy-két ismerős, akivel ki lehet menni a tengerpartra, meginni egy sört, vagy elmenni futni - ez tényleg majdnem véget nem érő nyaralás. A munkanapok is viszonylag kellemesek, mert közel lakom a repülőtérhez, tíz perc autóval, reggel repülök, estefelé esetleg megnéznem a naplementét valahol.
Az Air Asia nem is olyan régen egy, a Jáva-tenger felett történt katasztrófa kapcsán szerepelt a világsajtóban.
Karácsony után volt, december 28-a 2015-ben. Az első tiszt nagyon jó barátom volt, szörnyű volt látni a híradásokat, amikor még csak keresték a gépet. Szabadnapos voltam, ismerősök kezdtek hívni, Facebookon írogatni, hogy: te jó isten, jól vagy, megvagy? Megrázó volt. De jó volt látni, ahogy a cég összefogott, és amivel csak lehet egy ilyen helyzetben támogatni az utasok családjait, mindent megtettek. Nem sokkal később, ahogy elindult a vizsgálat, átalakították a szimulátor-profilunkat. Az Airbus is kiadott bizonyos utasításokat, hogy szeretnék, ha a pilóták többet repülnének robotpilóta nélkül, ez is sokszor közrejátszik a balesetek elkerülésében.
És azóta tényleg többet repülnek így?
Én mindenképp.
Mikor kapcsolja le az automatát leszállás előtt?
Kapitány- meg forgalomfüggő. Talán olyan 3–5000 lábon. Bali is forgalmas repülőtér, Dzsakarta is, olyan sok mozgástere nincs az embernek.
Ha jól emlékszem, a baleset kapcsán felmerült a karbantartás hiányossága is.
Igen, aztán kiderült, hogy rossz döntések sorozata volt mind a karbantartás, mind a személyzet részéről. De én azóta is bízom a mérnökeinkben. A képzettségem alapján azért kicsit jobban belelátok a rendszerek működésébe, nem esem pánikba, ha esetleg valami történik. Van egy-két öregebb gép a flottában, de nagy átlagban nincs probléma. Késések néha előfordulnak, de utat megszakítani eddig csak kétszer kellett felszállás után.
Mi a perspektíva Ön előtt? Egy remek pilóta, repül, csodálatos helyen, de azért gondolom, a másodpilótának a fél szeme a bal ülést lesi. Másrészt ezzel a képzettséggel, meg amennyi repült órát összeszedett, nyilván gondolkodhat egy Európához közelebbi légitársaságban...
Még nem kristályosodott ki pontosan egy terv, amit követnék. Öt új gép érkezik a flottánkba, és a cég belülről próbálja kinevelni a következő húsz kapitányt.
És köztük lesz?
Nagyon remélem, hogy köztük leszek, de ez még nem biztos, mert az indonéz légügyi hatóság kicsit köti az ebet a karóhoz, hogy külföldieket ne léptessenek elő. Próbálják korlátozni a külföldi pilóták létszámát Indonéziában. Jelenleg 5-600 indonéz pilóta munkanélküli, akik kikerültek a pilótasuliból és a légitársaságok nem veszik fel őket, 160 órájuk van, sose repültek multi-engine-t. Mindig attól függ, hogy éppen ki a közlekedési miniszter, ki a hatóság feje. Azzal próbálunk érvelni, mert ketten vagyunk külföldiek, akik megfelelnénk óraszám alapján a kapitányi követelményeknek, hogy minket nehéz összehasonlítani egy 160 órás kezdővel, hiszen amíg belőlük kapitányt nevelnek, megint 5-6-10 plusz év. Én pedig nem szeretnék elsőtiszt lenni a nyugdíjazásomig.
Merrefelé keresne munkát? Nem vonzaná egy hagyományos légitársaság?
Egész jól megtaláltam a helyemet, meg a ritmust ezekben a fapados légitársaságokban, tehát nem feltétlenül. Klassz a beosztásunk, mert nincsenek ottalvós utak, minden este hazajövünk, ez nekem nagyon kényelmes, nem szeretnék szállodából szállodába menni. A huszonöt perces fordulóidő az elején elég őrültnek hangzott, most már van, hogy tíz percet unatkozunk, mert hamarabb elkészülünk, és csak az utasokra várunk.
És nem vonzza az, hogy a 320-ashoz képest egy kategóriával feljebb lépjen, nagyobb gépet repüljön, szélestörzsűt, interkontinentális járatokat?
Néha eljátszom a gondolattal, de még mindig inkább szeretnék naponta csinálni 3-4 leszállást, mintsem hogy egy hónapban ennyit. A nagyon hosszú utak nem vonzanak, bár érzem, hogy igazi presztízskérdés lenne egy 380-as első tisztje lenni.
Végül is egy nő esetében azt a kérdést is fel kell tenni, hogy a családalapítás is nagyon fontos része lehet a jövőképnek, amit nehéz lehet összehozni egy pilótanő esetében a hivatásával...
Ez tényleg így van. Jelenleg egyedülálló vagyok, úgyhogy most tudok csak a karrierrel foglalkozni. Az egyik kapitányunknak van egy kisfia, akit egydül nevel, ő volt az első pilótanő, akitől tudtam kérdezgetni, hogy milyen az anyaság és emellett repülni is. Szerencsére a családtól sok segítséget kap.
De ahhoz közelebb kell lenni a családhoz.
Igen, bár édesanyám sokszor mondta, hogy szívesen lesz nagymama Balin, ha erről van szó.
Kattints a megosztásra, ha úgy gondolod, másokat is érdekelhet a cikk!
Balogh Levente és Keserű Balázs, Az álommeló 1. évadának győztese. Fotó: RTL
Fotó: Ujvári Sándor