KULT
A Rovatból

A legjobb filmes alakítások, melyek Oscart érdemeltek volna

Denzel Washington a bíróság előtt sírt, Meryl Streep íróasztal mögött volt a leggonoszabb.

Link másolása

Vannak olyan színészi munkák, melyekre éveken át emlékszünk, és filmek, melyekre a szuggesztív alakítások miatt. Ilyen, Oscart ugyan nem nyert, de általunk magasztalt színészi alakításokat gyűjtöttünk össze, persze a teljesség igénye nélkül.

Denzel Washington - Kényszerleszállás

Ennek a nagyszerű drámának a fókusza egyetlen karakteren, és egyetlen színészen, Denzel Washingtonon van. Persze nem felejtjük a bravúrosan brutális leszállás-jelenetet sem, de Washington azokban a szcénákban zseniális, mint ebben a bíróságiban is: ahol megmutatja, milyen etikai és emberi drámákon megy keresztül valaki, akit a függősége ilyen drasztikus élethelyzetbe hoz. A pilóta, aki magas véralkoholszinttel szállt fel, vajon milyen ítéletet kap a bíróságtól és önmagától akkor, ha életeket mentett meg egy manőverrel, amire csak bátor-részegen lehetett képes?

Meryl Streep - Az ördög Pradát visel

Ha azt kérdeznék tőlem, mondjak kapásból egy olyan filmes karaktert, aki a pillantásával is ölni tudna, egyből Streep jutna eszembe és a Vogue főszerkesztője ebből a rendkívül szórakoztató, kultikussá vált vígjátékból. A kaméleon-színésznő ebben a filmjében megmutatja, milyen az olyan szociopata attitűdökkel bíró főnök, aki a legjobbat hozza ki a munkaerőből, ugyanakkor emberileg kis is zsigereli - és mégis van valahol szíve. Összetett figura, Streep igazi emlékezetes szerepe.

Bill Murray - Lost in Translation

Bill Murray-ről nemcsak azt érdemes tudni, hogy jópofa ember és remek komikus, hanem azt is, hogy igazi drámai mélység rejtőzik bohócvonásai mögött. Ezt fedezte fel újra Sofia Coppola ebben a filmben, mely egy lehetetlen szerelem és egy életre szóló kapcsolat története egy fiatal nő (Scarlett Johansson) és egy leszállóágban lévő filmszínész között. A karaoke-jelenetben gyakorlatilag szerelmet vall Murray figurája, miközben hamisan és elcsuklóan énekel.

Scarlett Johansson - Házassági történet

Johansson kétszeres Oscar-jelölt, pedig fejben már többször odaadtam neki a legnagyobb alakításért járó szobrot, ilyen volt ez a film is. A válás problematikájával és egymás iránti múlhatatlan szeretetükkel küzdő művészházaspárt azért is tudta mind ő, mind partnere, Adam Driver ilyen hűen életre kelteni, mert mindketten túl voltak már a saját válásaikon és értették, mennyire nehéz kitépni az embernek a szívéből a másikat.

Philip Seymour Hoffman - szinte minden filmjében...

És ezt nem hatásvadászatból, hanem véresen komolyan gondolom. Hoffman minden filmjében, még a legkisebb mellékszerepeiben is zseniális volt. Volt, hogy könnyfakasztó, volt, hogy könnyfakasztóan vicces, akárcsak ebben a kedves vígjátékban, a Derült égből Pollyban. Karaktere a főhős túlpörgött egójú, valóságtól elrugaszkodott haverja, ami a színész ötletességétől lett briliáns. De ugyanilyen jó volt a Kételyben is, melyben egy pedofíliával vádolt papot játszott:

A gépész - Christian Bale

Christian Bale nem a vészes fogyása miatt A gépész gyújtópontja és minden idők egyik leg-emlékezetbe égőbb alakítása. Persze ez is színészi teljesítmény, de olyan komoly súlyt helyezett a karakterére a forgatókönyv az inszomniás, romlott mentális állapotú gépésszel, amivel kisujjból kirázva elbírt. Ez az egyik legerősebb jelenete.

Bizonyítás - Gwyneth Paltrow

Paltrow ezzel a filmmel zárta le filmes karrierjének látványosabb részét. Elmondása szerint annyit kivett belőle ez az érzelmileg intenzív munka, hogy utána kiégett, és többé nem is akart játszani. Kisebb szerepeket azóta is bevállal, de én legszívesebben ilyet látnék tőle, mint ebben a drámaadaptációban, melynek középpontjában egy matematikus apa (Anthony Hopkins), zseni  lánya és egy matematikai bizonyítás áll.

Heath Ledger - Brokeback Mountain

Ugyan Jokerként kapott posztumusz-Oscart, de ezért a filmért legalább annyira megérdemelte volna.

Ledger az érzelmi skála olyan színeit mutatja meg egy önmagát és az érzéseit felvállalni nem merő és ezzel küzdő ember személyében, amire csak a legnagyobb színészek képesek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: