A kormány nem tud rábeszélni a gyerekvállalásra
Orbán Viktor miniszterelnök legutóbb a Kossuth rádióban azt monda:
"Átfogó megállapodást akarok kötni a magyar nőkkel. Mondják el, mi pedig értsük meg, mit akarnak. A gyerekvállalás a legszemélyesebb, de a közösségnek is fontos ügy. A legszemélyesebb közügy. Meg kell hallgatni, meg kell érteni őket, és nem 4, hanem 30 évre megállapodást kötni a magyar jövőről, hogy a kormány részéről mit tudunk nekik nyújtani."
Túl azon, hogy szívesen elmondom neki, mit tehetne, szeretném arra is felhívni a kormány figyelmét, hogy mi nem tartozik a hatáskörükbe gyermekvállalás-ügyileg. Még akkor sem, hogyha megtennének mindent, amit megtehetnek. Például, ha az esélyegyenlőségi problémák a nők számával arányos módon jutnának be a parlamentbe, ha megváltozna az egészségügyi ellátás, ezzel együtt a szülészeti és gyermekágyas osztályok protokollja, ha európai módon lehetne gyerekekkel/babakocsival közlekedni Budapesten, ha el lehetne felejteni a kínos nőnapi jópofáskodást, mert minden nőt minden nap, otthon és/vagy a munkahelyén is megilleti a tisztelet és odafigyelés. De ha mindezeket kipipálhatjuk is, akkor is van egy rakás tényező, amit nem befolyásolhat az állam.
Nem tud a kormány például téged úgy szeretni és helyetted viszontszeretni annyira, hogy abból felelősségteljes közös élet, majd új élet alakuljon.
- A férjed/pasid helyett dönteni. Az is elképzelhető ugyanis, hogy - habár a kormány nagyon szeretné, hogy legyen gyereked, és te is - a párod nem.
- A férjed/pasid helyett hű lenni hozzád. Nem a kormány szokta otthagyni az 1-2-3-4 gyerekkel otthon küzdő nőket egyedül esténként/éjszakára.
- A férjed/pasid helyett osztozni a gyermekvállalás és a házimunka terheiben. (Ösztőnzőket persze felállíthatna ehhez, pl. apa-hónapokat vagy több apáknak járó szabadnapot, stb.)
- Melletted állni a szüléskor és az anyaság első hónapjaiban, éveiben, amikor - még ideális feltételek mellett is - szembesülsz azzal a kíméletlen ténnyel, hogy mennyire egyedül vagy ezzel a feladattal, hogy nem vagy helyettesíthető, mert hosszú hónapokig nem tudsz kiszállni, szabadnap nincs, éjszaka nem hagynak aludni, hajnalban ébresztenek. Erre se felkészíteni nem tud a kormány, sem helyetted felkelni.
- A férjed/pasid helyett elviselni és elvinni néhány órára a gyereket, ha az előző pontban foglaltak miatt az őrület határán táncolsz.
- Felkészíteni fizikailag és mentálisan arra a tehertételre, amit az anyaság jelent. (Arra az örömre sem, de ha az öröm lenne a magyar nők alapélménye az anyasággal kapcsolatban, akkor nem az lenne a kormány legfontosabb programja, hogy többet szüljenek.)
- Gondoskodni rólad, amíg fel sem bírsz kelni, mégis el kell látnod egy új életet.
- Melletted állni minden magányos percben.
- Helyet csinálni neked a saját életedben, amit jónéhány évre elrabolnak tőled a gyerekeid.
- Visszaadni azokat az éveket, amiket ringatással és pelenkázással töltöttél. (Minden más helyett, amit a barátaid és a családtagjaid csináltak ezalatt.)
Ezeket nem azért soroltam fel, hogy elvegyem a kedved, hanem egyrészt azért, mert jól esik őszintén leírni, másrészt engem senki nem készített föl arra, hogy ez ilyen. Valószínűleg akkor is belevágtam volna, mert hiszek abban, hogy a felelős gyermekvállalás a legkomolyabb lépés afelé, hogy Isten munkatársai legyünk a teremtésben, de lehet, hogy kicsit tudatosabban és felszabadultabban éltem volna az anyaság előtti életem, ahogyan próbálom most is tudatosan megélni az anyaság örömeit a dolog természetéből (és nagyobb részt a jelenlegi társadalmi berendezkedésből és elvárásokból) adódó nehézségek mellett is.
De - ha már megkérdeztek - ne érjen véget ez a bejegyzés anélkül, hogy felsorolnám, szerintem mit tehetne meg a kormány azért, hogy boldogabb nők és anyák lehessünk ebben az országban:
- Megfelelő, ingyenes és jó színvonalú nőgyógyászati ellátást biztosíthatna minden érintettnek, országszerte.
- Szabályozhatná az otthonszülést, mindemellett lehetne normális szülészeti és gyermekágyas protokoll tekintettel azokra, akik inkább a kórházban érzik magukat biztonságban. A kórházban tekintsenek partnerként a szülő nőkre. Elősegíthetné, hogy a szoptatás természetét ismerő, a szoptatás kezdeti nehézségei során valódi segítséget nyújtani képes, esetleg kommunikációs tréningen átesett nővérek segítsék a frissen szült nőket a kioktató stílus, a cukros vizezés és a tápszerezés helyett.
- Nem kellene tovább nyomasztani azzal a mítosszal, hogy az anyáknak otthon van a helye, hanem megadhatná a kiteljesedés lehetőségét azoknak is, akik nem hivatásként, hanem adottságként tekintenek az anyaságra, és saját, választott hivatásukban (is) ki szeretnének teljesedni.
- Azokat pedig, akik az anyaságot választják hivatásul, a feladat és az elvégzett munka súlyának megfelelő fizetséggel jutalmazza.
- Hozzáférhetővé tehetné az ingyenes bölcsődei ellátást minden településen.
Elősegíthetné az olyan módszerekkel dolgozó bölcsődék elterjedését, ahol nem az az alap, hogy tíz körömmel kell levakarni a gyereket minden reggel az anyjáról, hanem ahol a beszoktatás a gyerek és szülő tempóját figyelembe véve zajlik, és ahová ezért a gyerek jókedvvel megy be, a szülő pedig mardosó lelkiismeretfurdalás nélkül távozik, délután pedig jókedvű, kiegyensúlyozott gyereket és megfelelő tájékoztatást kap. (Van ilyen, igen, és jó lenne, ha nem csak Budapesten volna hozzáférhető,)
- Hihetne a bántalmazott nőknek és igazságot szolgáltathatna nekik.
- Megduplázhatná a családi pótlékot, hogy a szegényebb családok is megfelelő minőségű életet biztosíthassanak gyerekeiknek. (És itt most nem hétvégi vidámparkra gondolok, hanem megfelelő minőségű élelmiszerekre, például.)
- Ha valóban fontos, hogy minden gyermek megszülessen, támogassa azokat, akik egyedül viselik a szülői terheket és kellőképpen bátrak voltak ahhoz hogy ennek ellenére ne az abortuszt válasszák. Ne az abortusz betiltásán, hanem az egyedülálló nők segítésén gondolkozzon.
- Ehhez kapcsolódóan létrehozhatna menedékházakat a prostítúció áldozatai számára, vagy a prostitúció veszélyének fokozottan kitett nőknek azokon a településeken, ahonnan magyar lányok tömegeit szervezik ki nyugat-európai városokba "szexmunkára". Biztosíthatná a megfelelő szexuális felvilágosítást ezeken a településeken, ehhez a védőnői képzés megerősítésére lehet szükség. Megbélyegzésük helyett segítsék a nehéz sorsú nőket és lányokat - akár az egyházakkal együttműködve -, hogy valódi kitörési lehetőségük lehessen és gyermekeiknek méltó életet tudjanak biztosítani.
- Az apákra is szükségük van a családoknak. A megfelelő kereset és együtt töltött minőségi idő egyensúlyának megtalálásához mindkét fél számára hozzáférhető, rugalmas munkaidőben és/vagy távmunkában végezhető munkakörök betöltésére lenne szükség.
- Végül, de nem utolsósorban magába nézhetne minden kormánytag (és minden politikus), hogy az első listában foglaltak bármely pontjában magára ismert-e és/vagy leült-e valaha saját feleségével beszélgetni arról, ő hogyan érzi magát és mire lenne szüksége.
