KULT
A Rovatból

A Dzsungeltúra egy rég nem látott kalandot kínál - kritika

Nagyon-nagyon régen nem láttam olyan jó kalandfilmet, mint a Dzsungeltúra, talán anno a Karib-tenger kalózai első része volt ennyire szórakoztató, jópofa és hangulatos.


A kaland úgy indul, mint egy Indiana Jones film és úgy ér véget, mint A Karib-tenger kalózai. Van egy különleges tárgy, egy speciális forgatókönyvírói szóval élve „MacGuffin”, amit meg kell keresni és eköré egy hatalmas kalandot kerekítenek – ez a tárgy, igazából csak azért kell, hogy a sztori elinduljon.

Nem fogok spoilerezni, kellően csavaros a történet, kitalálható ugyan, de el tudja varázsolni a nézőt.

Egy igazi klasszikus kalandfilm, fantasy elemekkel, jó párbeszédekkel, vicces jelenetekkel és látványos akcióval.

Nem lehet eléggé dicsérni a készítőket, de amikor utánanéztem a rendező filmográfiájának, rájöttem, hogy ez nem a véletlen műve. Jaume Collet-Serra rendezőnek ugyan ez az első nagyköltségvetésű kalandfilmje, de voltak kreatív horrorjai, mint A zátony, Az árva, vagy a Viasztestek remake-je, gyengébb akciófilmjei, mint a Non-Stop, az Éjszakai hajsza vagy a The Commuter.

Így volt esélye beletanulni ezeknek a zsánereknek a megfelelő adagolásába, vegyítve egy kis humorral és kész is egy remek szórakozás az egész családnak.

A következő filmje szintén Dwayne Johnson nevével fémjelzett szuperhős film a Black Adam lesz. Remélem továbbviszi ezt stílust és a Black Adam legalább olyan jól sikerül, mint anno a hasonlóan horror berkekből emelkedett David F. Sandberg Shazam!-ja.

A szövegkönyv kreatív, tele van szóviccekkel és szórakoztató helyzetekkel.

Nem kell ragozni, iparosmunka, megtette, amit kellett. Blockbusterekhez híven hét ember van megjelölve írói kredittel.

Dwayne Johnson pedig megcsinálta, végre sikerült egy olyan filmben szerepelnie, ami annyira kedves, szerethető és jópofa, mint Ő maga.

Egyszerűen erre a szerepre teremtették,

ha ezzel a filmmel érne véget a színészi karrierje, akkor is elégedett lehetne. Aki ismeri Mr. Johnson-t az tudja, hogy nem egy színészóriás, de a szerethető csaló szépfiú szerepét játszi könnyedséggel hozza.

Persze ehhez az is kellett, hogy olyan remek színésznő legyen a párja, mint Emily Blunt,

aki egy bájos és meglepően kemény a szerepben brillírozik. Jack Whitehall pedig a „comic relief”, de egyáltalán nem idegesítő Disney-s módon, teljesen vállalható és még ügyes karakterfejlődése is van. A három kvázi főszereplő tökéletesen kiegészíti egymást, az Ő triójuk között tökéletesen működik a kémia, öröm volt nézni őket.

Nincs okunk a panaszra a mellékszereplők terén se: egy kisebb de remek szerepben láthatjuk Paul Giamatti-t, aki mindig elragadó, még egy ennyire erkölcstelen szereben is,

Edgar Ramírez a „misztikus” főgonosz, nagyon kreatív látványvilággal.

Először a néző nem feltétlenül értheti, mi is történik, de ha meglátjuk a gonoszok fizimiskáját, garantáltan valamelyiktől kiráz a hideg. Nagyon ügyes és különleges a karakter designja mind a négy konkvisztádornak. Az emberi főgenyó pedig

Jesse Plemons, aki lubickol a német származású Joachim herceg szerepében.

Másik filmben nem biztos, hogy működne, de itt ebben a grandiózus kalandban elfér, ha egy kicsit ripacskodik, sőt: élvezet nézni minden pillanatát.

Ha nagyon keresnék hibát, persze lehetne találni a filmben. A CGI néha gyengécske, a fizika pedig néha nem úgy működik, mint azt elvárnánk, de

ha ennyi fanyalogni valónk van egy ekkora film esetében, úgy gondolom elengedhetjük azt az egy-két furán kinéző állatot,

vagy eltúlzott helyszínt. A kamerakezelés ügyes, nincs szétvagdosva az akció, mindent tisztán lehet látni, ha egy Hollywoodi film ennyit elér, én már boldog vagyok. Sokszor a fényjáték, árnyékok furán hatottak a filmben, de a világítás annyira profi volt, hogy nem zökkentett ki a filmből. Amikor egy filmben zöld háttér előtt forgatnak egy-egy jelenetet sokszor elüt a karakter és a háttér megvilágítása, de itt nem,

nagyon eltalálták azt a mesebeli egyensúlyt,

nem tökéletes, mert egy-egy jelenetnél azért kilóg a lóláb, de elismerésre méltó a mai Hollywoodi kalandfilmek világában.

Mit mondhatok még el a Dzsungeltúráról?

Egy kreatív, ügyes, ötletes, vicces, akciódús, látványos kalandfilm, amit mindenkinek csak ajánlani tudok.

Igazi családi szórakozás, kalandfilm, randifilm, gyakorlatilag mindennek megfelel. Iránya a mozi, ezt látni kell!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk