9 kitörölhetetlen hazai koncertélmény
Borzasztó nehéz összeállítani egy ilyen felsorolást, mert ha minden nagyszerű hazai koncertnek emléket akarnánk állítani, a végén akár negyvenes is lehetne a lista, és folyamatosan bővülne. Muszáj tehát szelektálni. A válogatás alapja az volt, hogy melyek azok az előadók, zenekarok, akik nem csak egy-egy fellépésen alakítanak nagyot, hanem bármikor, amikor koncertet adnak, tökéletesen nyomják végig. Akik ha ma vagy holnap lépnének fel, akkor is ugyanolyan jól szólnának, mint egykor. És akiket nyugodt szívvel, szégyenkezés nélkül ajánlhatunk nektek.
1. Vágtázó Halottkémek, Szeged, Vasutas Művelődési Ház, 1992 ősze
Hihetetlen energiával robbantak szerteszét a hangok, és betöltötték a koncerttermet. Van olyan szám, aminek morzsáira 22 év után most is emlékszünk. A bátrabbak a kerítésen átmászva, a művház kertjén keresztül érkeztek, a komformisták persze jegyet váltottak a bejáratnál. Az első percek a beazonosítással teltek. Mi ez? Punkrockfolkmetál? Vagy micsoda? Aztán persze felhagytunk a teljesen felesleges skatulyázással, és hagytuk, hogy Grandpierre Attila eksztázisa magával húzzon bennünket. Nem tudunk mit kiemelni, nem lenne értelme. Ha szeretnétek legalább foszlányokat kapni arról, milyen volt akkoriban egy VHK koncert, hallgassatok bele az alábbi 1992-es koncertfelvételbe a 8. és a 14. percnél.
VIDEÓ: Vágtázó Halottkémek -VHK - Live1 (1992)
2. The Cure, Sziget Fesztivál, 2002
A sötéten melankolikus, karcosan érzelgős koncert alaphangulatán nagyot dobott, hogy közben végig szemerkélt az eső, és így szinte apró szikrákat szórtak a reflektorok a levegőben. 1989 óta először zenélt újra Budapesten a The Cure. A legenda - és a hardcore rajongók - szerint az együttesnek kész listája volt arról, milyen hangtechnikával, milyen hangrendszerrel kell rendelkeznie a helynek ahhoz, hogy fellépjenek. A magas követelményeknek köszönhető, hogy hosszú évekig elkerülték Magyarországot. 2002-ben a Szigeten bőségesen kárpótoltak érte. A The Kiss, a Disintegration, a Forest és a többi kedvenc tisztán és ércesen szólt. Közben hagyni lehetett, hogy a mellettünk álló haver átkaroljon bennünket, és eső áztatta fekete ruhában belesodródjunk egy gyönyörű, romantikus klisébe.
VIDEÓ: A The Cure a 2002-es turné berlini állomásán
3. The Chemical Brothers, Gluglu Fesztivál, Mogyoród, 2004
Először ezüst lámpákat, zöld lézerhullámokat, színes fénypászmákat és arany ösvényeket láttunk. Majd abban a pillanatban, ahogy fények, színek és formák fellobbantak, éreztük, amint kinyílnak az ég csatornái, és vízzel árasztják el a táncolókat. Egyszerre kezdett el kezeit feltartva őrjöngeni több ezer ember. Saját fülünkkel hallottuk a villannyal megrázott rock and rollt feléledni tetszhalottaiból, éreztük a kétszázhússzal megcsapott ritmust, ahogy a testünkön menetel. Az addig megjelent összes albumról hallhattunk számokat, kiváló minőségben újrakeverve, szétszedve és összerakva, így még az olyan közhelyeken sem bosszankodtunk, mint a Hey Boy, Hey Girl. Mindehhez olyan látvány, olyan profin összerakott vetítés párosult, ami a vizuális nihilben tengődő kelet-európai retinánkba szinte beleégett. (A képeket állítólag minden fellépésükön élőben keverik.) A GluGlu volt Magyarországon Az Elektronikus Zenei Fesztivál. Az egyetlen. A többi próbálkozás ehhez képest egy otromba vicc.
VIDEÓ: A Star Guitar a Gluglun, 2004-ben
VIDEÓ: Ilyen szerény technikával szoktak készülni a fiúk a koncertekre:
4. Sear Bliss, Szombathely, Isis-szentély, 2000
A szombathelyi együttes alapítása (1993) óta folyamatosan jöttek-mentek a zenekari tagok, rengeteg név szerepel a listán. Olyan arcok, mint a billentyűs és trombitás Szűcs Gergely, a zenei tartalmak menedzselésével foglalkozó Kovács Attila (Superbutt, Watch My Dying), vagy a Tormentorból már ismert Csihar Attila (2004, ének, Glory and Perdition album). Az alapítók közül Barbarics János és Nagy András tagja még ma is a zenekarnak. Tizenhárom albumuk van, ezek egy része újrakiadás. A Sear Blissnek sok szép pillanata volt eddig, az egyik éppen a 2000-es nyári fellépés az Isis szentély romjainál. Hatásos háttér volt monumentális ívű zenéjükhöz. Akkor azt kívántuk, még ilyet, sokat.
VIDEÓ: A Sear Bliss élőben is volt ilyen jó
5. Duran Duran, Papp László Budapest Sportaréna, 2005. június 8.
Előre készültünk. A divat mindig is fontos volt a Duran Duran számára, azzal tiszteltük meg őket, hogy gondosan megterveztük az outfitünket, az indulás előtti utolsó pillanatig húzva a kabát- és cipőválasztást, hogy végül taxiban kelljen izgulni, odaérünk-e időben. Csak reménykedtünk benne, hogy a nyolcvanas éves nagy durranása, gyermekkorunk egyik megunhatatlan kedvence, a Duran Duran "öregen" is versenyképes. De hogy ennyire, azt nem sejtettük. Tökéletes, vérprofi előadás volt. Csak kapkodtuk a fejünket, a kezdő Sunrise-tól a a Wilde Boysig, és szünetet csak akkor tartottunk, amikor a zenekar ott, a színpadon köszöntötte fel Nick Rhodes-t a születésnapján. A pompás, újhullámos popkoncerthez telt ház illett volna, egymást taposó, sikoltozó húszasok, harmincasok és negyvenesek, ehhez képest valamivel többen voltunk, mint egy félház. Mindegy, mi azért úgy őrjöngtünk, mint a genovai közönség.
VIDEÓ: A Sunrise a 2005-ös turné nyitószáma volt Genovában is
6. Kraftwerk, Papp László Budapest Sportaréna, 2004. +Afterparti a Living Roomban
Gépzene, igen. Nem is akármilyen. Nekünk, meglehetősen sznob és vájt fülű áramzabálóknak olyan élmény a rádiókból ömlő lakossági techno után, mint harminc éves piaci kazettás magnó helyett Bang & Olufsent használni. Hatalmas érzés volt ott állni, és felfogni, hogy látjuk, halljuk őket, mindennek kezdetét, a tűz csiholóit, a kerék feltalálóit, akik nélkül nem létezne mai kedvenceink nagy része. Elképesztő volt hallani a letisztult és ragyogóra csiszolt zenét, és látni a hozzá komponált, hasonlóan letisztult, lényegre törő vetítést. Hihetetlen volt rádöbbenni arra, hogy a hivatalos afterpartyn a bárpultnál a mellettünk kapucnis pulcsiban szerényen autogramot osztogató két férfi a Kraftwerk két tagja. Ez volt az a koncert, ami után az ember igazi alvás helyett féléberen újra és újra végigélte fejben a teljes műsort.
7. Moby Dick, Zöld Pardon, 2008
A ma már nem létező Zöld Pardon - persze, hogy a Petőfi híd lábánál lévő - egyik legjobb húzása volt 2008 nyarán, hogy egymás után léptette fel a magyar rock régi nagyjait, a Pokolgépet, a Moby Dicket, a Beatricét. Itthon az egyik legrégebbi metálzenekar a Moby Dick. Ki tudja, hányadik felállásban léteznek, és az emlékezetes, 1998-as búcsúkoncertet követően még mindig rendszeresen fellépnek. Utolsó albumuk pár éve jelent meg. A Moby Dicket 1980-ban alapította Mentes Norbert és Schmiedl Tamás, de igazán népszerűvé és ismertté csak a nyolcvanas évek utolsó éveiben váltak, részben Nagy Feró rádióműsorának, a Garázsnak köszönhetően. A kilencvenes évek elején megjelent három albumuk után (Ugass kutya!, Kegyetlen évek, Körhinta) már nem szóltak akkorát, ám a koncertjeikre érdemes elmenni. Különösebb manírok nélkül zúznak, helyén van a gitár, a dob, az ének, nagyon jó őket hallani. Ez is olyan koncert volt, ami szinte pillanatok alatt röppent tova, túlbonyolított, maníros, unalmas részletek nélkül.
VIDEÓ: Köszönöm, jól vagyok. Mi is köszönjük.
8. Depeche Mode, 2009. június 23.
Volt már olyan, hogy a Depeche Mode fellépésekor nem kapta el a közönséget a zivatar? Vagy valamirevaló hazai koncerten ne szemerkéljen az eső? Öt éve konkrétan a vizet lehetett csavarni a ruhánkból, és a júniusi éjszakák még nem olyan langyosak, hogy biztosan meg lehessen úszni a tüdőgyulladást. Bár ennek veszélye érdekelt bennünket a legkevésbé a legfontosabb az volt, hogy élőben hallhassuk azokat, akik a nyolcvanas években feketébe öltöztették Európát, majd egy időre Észak-Amerikát is. Nem csupán az eső miatt volt emlékezetes a koncert. És nem is csak azért, mert bemutatkozhatott az új album, a Sound of the Universe, és elhangozhattak a régi slágerek. Dave Gahan abban az évben, májusban rosszul lett az athéni koncert előtt. Mint kiderült, rosszindulatú daganattal kellett megműteni, a zenekar a turné összes májusi fellépést lemondta. Egy fél világ izgult azon, hogy felépül-e. Ezzel a hátérrel egészen más élmény volt látni, hogyan ugrál Dave Gahan a színpadon, hogyan nyúl jellegzetes mozdulatokkal a mikrofonhoz, hogyan rázza a csípőjét. Nagyvonalúan elnézte neki a budapesti közönség, hogy a hangja sokszor rekedt volt és erőtlen, és hogy gyakran énekeltette a rajongókat. Az a lényeg, hogy ott volt.
VIDEÓ: A 2009-as turné budapesti állomásán.
9. Rachid Taha, Sziget Fesztivál, 2007
Szögezzük le, hogy ez az ember bohóc. Udvari bolond. És persze szívtipró. Meg vagabond. Energikus, öntörvényű lény. Zenei határokat feszegető, szuggesztív előadó, aki fenekestül felforgatta a popzenét. Részben neki köszönhető, hogy világzenéről (már ha egyáltalán létezik valójában ez a kategória) nem valami uncsi, lepattant kultúrházas, helyi kosztümös, kötelező népi nyenyerészés jut az eszünkbe, hanem a Beatles tömeghisztériába torkolló koncertjei, és az, hogy te jó ég, a nők mindjárt lerángatják a pólójukat, és behajítják Rachid Taha mellé a színpadra. Az Algériában született, Franciaországban élő zenész a hagyományos algír műfajt, a rait keveri szintipoppal, rockzenével és punk elemekkel. Fellépéseire nagy zenekart visz magával és rendszerint olyan művészeket hív el, akik neveknek számítanak a világzenében.
VIDEÓ: Rachid Taha 2007-ben a Szigeten
VIDEÓ: A Ya Rayah egy jobb minőségű felvételen:
Ti milyen koncerteket tennétek fel a saját TOP listátokra?
Ha tetszett az összeállítás, nyomj egy lájkot!
