KULT
A Rovatból

10 vérfagyasztó horrorfilm, ami igaz történet alapján készült

Kedvenc rémfilmjeinkről el sem tudjuk képzelni, hogy alkotóik valós történetekből vették az ihletet. Pedig néhány híres alkotás alapsztorija nem légből kapott.


E vérfagyasztó filmeket és előéletüket a Listverse idézte fel.

1.

Az ördögűző

Az ördögűzőben a 12 éves Regan kezd furcsán viselkedni, miután egy misztikus számokkal teli Ouija-táblával játszik. A szorongás és a depresszió egyre jobban elhatalmasodik rajta, de az orvosok azt javasolják filmsztár anyjának, Chrisnek, hogy hajtsanak végre lányán ördögűzést, mert csak ez segíthet mentális zavarán. Két papot is hívnak hozzá, de mindkettő belehal a rítusba. A kislány meggyógyul, és nem is tudja, mit okozott, majd anyjával együtt elhagyják a várost, mielőtt a nyomozás kideríti a két pap halálának okát. A film alapjául szolgáló regényt a Washington Post 1949-es sztorija ihlette: egy „Robbie” néven emlegetett 14 éves fiú a nagyanyjával együtt gyakran játszottak az Ouijával, aztán a gyerek egy napon furcsa zajokat hallott a házban, azt állította, hogy egy szentkép a falon mozogni kezdett, mintha valaki a fal mögül mozgatná. Néhány nappal később nagyanyja meghalt. Robbie ezután ugyanolyan paranormális jelenségeket tapasztalt, mint a filmben mutatottak. A család ördögűzéshez folyamodott, miután Robbie-t egy ideig elmegyógyintézetben kezelték. Egy napon az „exit” szó megjelent a testén és hirtelen minden paranormális tevékenység megszűnt körülötte. Voltak, akik hittek a történetnek, mások szerint viszont a fiú viselkedését a mérhetetlen gyász váltotta ki, amit nagyanyja halála okozott neki.

2.

Rémálom az Elm utcában

Az álom és valóság határán elkövetett gyilkosságok tettese Freddy Kruger, a szörnyarcú férfi, akinek kesztyűjén az ujjak helyett kések vannak. A sorozatgyilkost, aki megszökött az igazságszolgáltatás elől, hazatérése után megölték, de visszajár a kamaszok álmaiban, hogy bosszút álljon. A Los Angeles Times több 1981-as cikke adta az ötletet hozzá: az első az Egyesült Államokban letelepedett laoszi menekültekről szólt, akik mind álmukban haltak meg. Kizárólag fiatal férfiak voltak, nem álltak semmilyen kapcsolatban, és a boncolások nem adtak halálukra semmilyen orvosi magyarázatot. Egy másik cikk egy kambodzsai családról szólt: ők is biztonságban éltek az Államokban, de az egyik fiúknak állandóan rémálmai voltak és nem mert aludni. Aztán egyik éjjel, amikor végre elaludt, az éjszaka közepén jajgatva és vergődve ébredt fel, de mire a családtagok bementek hozzá, halott volt. És még egy érdekesség: Dallasban az Elm Street vezet a Dealey Plazára, ahol 1963. november 22-én John F. Kennedy elnököt megölték...

perkins

3.

Psycho

Norman Bates, a hasadt személyiségű, anyja múmiáját őrző moteltulajdonos története minden idők leghíresebb horrorja lett Alfred Hitchcock jóvoltából. A betegesen birtokló anyától szörnyeteggé vált fiú modellje a hírhedt sorozatgyilkos, Ed Gein volt, aki áldozatainak bőréből ruhákat varrt arcukat pedig kipreparálva háza falára akasztotta. Az ő őrületét is az anya okozta, aki gyakorlatilag elzárta a fiát mindenkitől, és ez csak fokozódott Geinben, miután az anyja meghalt. Az ő történetéből nemcsak Norman Bates – és Anthony Perkins félelmetes alakítása – született, hanem Hannibal Lecter is, A bárányok hallgatnak kannibál gyilkosa is, akit Anthony Hopkins tett halhatatlanná.

4.

Démonok között

Ez a film egy boldog házaspár történetét mondja el, akik öt lányukkal új házba költöznek, amelyben paranormális jelenségek követik egymást. Rájönnek, hogy a ház egykor egy nőé volt, aki fel akarta áldozni a gyermekét, mielőtt megátkozta a helyet és öngyilkosságot követett el, és most azóta kísérti a házat és mindenki, aki ott lakik. Rossz szelleme az anyákat szállja meg, hogy feláldozzák a lányaikat. Miután az anya majdnem megöli két lányát, jönnek az ördögűzők, akik megszabadítják a családot a démontól.

A filmben szereplő nyomozók, Ed és Lorraine Warren a valóságban is paranormális ügyekkel foglalkoztak, és bár Ed meghalt a forgatás előtt, Lorraine a produkció konzultánsa lett. Az asszony később kijelentette: egyikük sem folyamodott ördögűzéshez.

5.

Annabelle

Ugyancsak Warrenék szerepelnek ebben a filmben, ahol egy elvarázsolt baba a főszereplő. Annabelle-t a szomszédok lányáról nevezték el, aki megölte a szüleit, majd öngyilkosságot követett el, majd démoni szelleme beköltözött a babába, és a család kislányát, Leát veszi célba.

Valóban létezik Annabelle nevű játékbaba, de az a fából készült figura, a maga ijesztő mosolyával, pirosra sminkelt arcával nem tekinthető a másolatának. A baba körüli paranormális jelenségek az 1970-es években kezdődtek, amikor egy anya ajándékba vette a lányának. Ezt követően több támadás érte őket, és kis híján megfojtották a család egyik barátját. Állítólag évekkel azelőtt, hogy Warrenék elvitték a babát a múzeumukba, kinevették és gúnyolták – aztán, ugyancsak állítólag, a pár úton hazafelé motorjával egy fának rohant….

6.

A rítus

A film főszereplője, Michael Kovak papnak készül, de nem akarja, hogy felszenteljék, és amikor elöljárója, Matthew atya vissza akarja tartani, szörnyű autóbalesetet okoz, amelyben meghal egy fiatal nő. Michael adja fel a nőnek az utolsó kenetet, és mivel Matthew atyja látja rátermettségét, Rómába küldi egy ördögűzési szemináriumra. Rómában Michael szemtanúja lesz, amint egy pap ördögűzést hajt végre egy saját apjától terhes lányon és segíteni akar neki. A lány azonban belehal és magzata is. Végül Michael rájön, hogy mentorát megszállta az a démon, amely a lányban lakott és önmagán hajtat végre ördögűzést.

A történet Gary Thomas atya esetén alapul. A kaliforniai Saratogában pap élő egyike a világ 14 jogosult ördögűzőjének. A saját apjától terhes lány saját tapasztalata volt, ezért a filmnek konzulense is lett.

7.

Vadászat Connecticutban

Sarah fia, Matt a rák végső stádiumában van és egy connecticuti kórházban kap kezelést. Sarah már belefáradt, hogy olyan messzire hordozza a fiát, és lakhelyet keres a kórház mellett. Talán is egy kiadó házat, de a tulajdonos figyelmezteti, hogy a háznak „múltja” van, de a szükség mégis ráveszi az asszonyt, hogy kivegye. A rémségek sorozata végén kiderül, hogy ártó szellemek lakoztak Matt testében, és amikor ezektől megszabadult, a rák is távozik belőle.

A történet valóságos szereplői a connecticuti Snedekers család volt. Ők egy olyan házba költöztek, amelyet korábban ravatalozónak használtak. Ezúttal is Warrenéket hívták segítségül, akik gyorsan megállapították, hogy a ház tele van gonosz szellemekkel. Később a család több talk-show-ban is szerepelt.

8.

Hivatlanok

Barátaik esküvőjéről hazafelé tartva Kristen és James a férfi családjának házában szállnak meg. A romantikusnak ígérkező este azonban hamarosan rémálomba fordul, amikor az éjszaka közepén valaki kopogtat az ajtón és cigarettát kér. Három álarcos, ijesztő alak tör be a házba és foglyul ejtik a párt, és hidegvérű gyilkosságra készülnek.

A film rendezője, Bryan Bertino egy gyerekkori élményéből merített: szülei nem voltak otthon, amikor bekopogott hozzájuk valaki, aki olyan ember után érdeklődött, aki nem is lakott ott. Kiderült, hogy csak azt akarták megtudni, hogy otthon vannak-e felnőttek, mielőtt betörnek. De ihletet vett a Manson-család LaBianca-gyilkosságából is,

amikor egy házaspárt álmukban mészároltak le. Bertino úgy értelmezte az utóbbi gyilkosságot, hogy azért ők lettek az áldozatok, mert „ők voltak otthon” – ahogy ez a filmben is elhangzik.

9.

Ördögűzés Emily Rose üdvéért

Az egyetemista Emily Rose egyik éjszaka, egyedül kollégiumi szobájában, hallucinálni kezd és elájul. Ahogy rosszullétei egyre gyakoribbá és súlyosabbá válnak, Emily, hithű katolikus lévén az egyházhoz fordul segítségért. A vizsgálat megállapítása szerint a lányt az ördög szállta meg, csak az ördögűzés segíthet. A szertartást a lány plébánosa, Richard Moore atya végzi, de Emily belehal a kegyetlen szertartásba. A papot letartóztatják és gondolatlanságból elkövetett emberölés ellene a vád. Balszerencséjére egy nem istenhívő ügyvédet kap, akivel nincs sok esélye meggyőzni az esküdteket a maga igazáról.

Emily Rose eredetileg Anneliese Michelnek hívták, Bajorországban született 1952-ben, vallásos családban. Tizenhat éves korában egyfajta epilepsziát állapítottak meg nála, a görcseire olyan gyógyszert kapott, amelyek depressziót és öngyilkos gondolatokat okoztak neki. Még több gyógyszert kapott, immár skizofrénia-diagnózisra. A lány gyűlölni kezdett mindent, ami az egyházzal kapcsolatos, ezért a család azt hitte, hogy megszállta az ördög. Végül egy papot hívtak, aki 67 ördögűzést hajtott végre Anneliesén. A lány végül belehalt. A letartóztatott pap azt állította, hogy a lányban lakozó démon győzött, a boncolás azonban megállapította, hogy Anneliese kórosan lefogyott, kiszáradt és tüdőgyulladása volt. A papot és a szülőket végül gyilkosságért ítélték el.

10

A démoni doboz

Clyde és Stephanie nemrég vált egy egymástól. Egy nap az apa a legkisebb lányával a kirakodóvásáron jár, ahol Emnek megtetszik a titokzatos feliratokkal díszített fadoboz. Miután megveszik, hamarosan egyre furcsább dolgok történnek körülötte. Em szinte megszállottja lesz a doboznak, a viselkedése is egyre aggasztóbb. Clyde képtelen elválasztani őt a doboztól. Végül megtudja egy professzortól, hogy ez egy dibbuk doboz, amely csapdába ejti a gonosz szellemet, de soha nem szabad kinyitni. Az apa végül egy zsidó közösségben talál egy rabbit, akinek fia vállalja, hogy kiűzi lányából a gonoszt. Ennek a sztorinak az alapja a Los Angeles Times cikke volt, amely szerint egy kis fadobozt ajánlottak eladásra az eBay-en. A dobozban a leltér szerint volt két hajfürt, egy gránitkő datab, egy elszáradt rózsabimbó, két rézpenni, egy kehely, egy gyertya és egy dibbuk, a jiddis folklór rossz szelleme. Korábbi tulajdonosait saját állításaik szerint mindenféle bajok értek, a hajhullástól házuk lerombolásáig. Végül egy egyetemi múzeum vásárolta meg 280 dollárért.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„A toi toi vécék tetejéről játszottunk az utcán rekedt közönségnek” – Besh o droM-interjú
A több mint 25 éve aktívan koncertező zenekar két tagja, Barcza Gergő és Pettik Ádám elsősorban a Művészetek Völgyéhez kapcsolódó emlékeiről mesélt nekünk.


A Besh o droM története szorosan összefonódik a Művészetek Völgyével: 1999-es megalakulásuk óta visszatérő fellépők a kapolcsi központú fesztiválon. Az utóbbi időben több alkalommal is szabályos tömegjelenetek alakultak ki a koncertjeiken, mivel sokkal többen voltak kíváncsiak rájuk, mint a helyszín befogadóképessége, ahol játszottak. Idén azonban biztosan nem fenyeget ez a veszély, ugyanis most először a Panoráma Színpadon kaptak helyet. Ebből az alkalomból kérdeztük a zenekar két alapítóját.

– Mi az első emléketek a Művészetek Völgyéről, akár látogatóként, akár fellépőként?

Pettik Ádám: Ando Drom koncert a romok között 30 éve, iszonyat katartikus volt, ott dőlt el véglegesen, hogy világzenével fogok leginkább foglalkozni.

Barcza Gergő: Nekem is ugyanebből az évből van a legelső emlékem, nagyon élveztem a kellemesen kaotikus, teljesen újszerű falusi fesztiválhangulatot. Emlékszem, reggelente lehetetlen volt péksüteményhez jutni, a kisboltokból már hajnalban elfogyott a kifli, zsömle. A piaci résbe azonnal meg is érkezett a házi palacsinta...

– Itthon és világszerte is rengeteg fesztiválon játszottatok az elmúlt 26 évben. Van-e bármi, ami miatt a Völgy kiemelkedik ebből a mezőnyből?

Ádám: A legtöbb helyszínen ezen a fesztiválon játszottunk, és magasan kiemelkedik a tavalyelőtti, toi-toi vécék tetejéről az utcán ragadt közönségnek adott koncertünk.

Kicsit többen ragadtak kint, mint ahányan befértek a Kocsor udvarba, de a technikusok kegyetlen, buligyilkos főnöke nem engedte elhúzni a hátsó függönyt, pedig akkor legalább hátulról láthatta volna a koncertet szegény hoppon maradt közönségünk. Ezért akinek a zenekarban zsinór nélküli mikrofonja volt, az időnként a színpad háta mögé ment és a támfal tetejéről játszott a kint rekedt tömegnek.

A fal alatt az utcán, kissé jobb oldalt volt három mobil wc, aminek a tetejére viszonylag könnyen át lehetett lépni az alacsony kerítésen keresztül, és Légrádi úr óriási sikert aratott, amikor úgy döntött, hogy az egyik szólóját onnan fogja celebrálni. Nem szakadt be.

Gergő: Nagy lendülettel én is fel akartam ugrani az egyikre, de rögtön elképzeltem, ahogy szomorúan kászálódok ki a szörpből, így inkább kihagytam. Légrádi Gábor, fiatalabb és könnyebb kollégánk viszont valóban nem tétovázott, felpattant az egyik tetejére, onnan fújta. Remekül szórakozott mindenki.

– Az olvasztótégely elég jó kifejezés a zenétekre. Mennyi mindent szívtatok magatokba a kezdetekhez képest ebben a bő két és fél évtizedben?

Ádám: Az operetten és k-popon kívül mindent.

Gergő: Az én fejemben folyton megy a zene, csak akkor áll meg egy-egy pillanatra, ha meghallok valami más zenét egy külső hangforrásból. Akkor betárazom azt az agyam megfelelő polcára. Zeneírás közben aztán onnan dől ki a megfelelő zenei anyag, gondolkozni nem is nagyon kell.

– Mindketten nagyobbrészt külföldön éltek. Egy átlagos évben hányszor ingáztok Budapest, Bristol és Jeruzsálem között, és hány koncertfelkérésre kell nemet mondanotok logisztikai okokból?

Ádám: Nem túl sok buli marad el ilyen okból, 15-20 alkalommal biztos megfordulok, és jóformán az egész nyarat itt töltöm.

Gergő: én is igyekszem minél gyakrabban jönni, de a Közel-Keleten nem mindíg úgy történnek a dolgok, ahogy azt az ember eltervezi.

– Mi a fő tevékenységetek, amikor nem vagytok Magyarországon és nem a zenekarral foglalkoztok?

Ádám: Szervezem a további bulikat, intézem a zenekar és a saját ügyeimet, tagja vagyok a Bujdosó oktettnek és kvartettnek, valamint van egy új kvartettünk Babindák-Juhász-Papesch-Pettik néven. Zajlik az élet.

Gergő: Írom, gyártom a többiek segítségével a Besh o droM zenéjét, nálam állnak össze a három országban felvett zenei anyagok, intézem a zenekar külföldi útjait.

Amikor épp nincs háború, és általában nincs, akkor a legkülönbözőbb helyeken, stadionoktól az utcazene-fesztiválokig minden lehetséges helyszínen fellépek, gyakran szinte éjjel-nappal. Most épp leggyakrabban az óvóhelyen ülök, de a zene ott is megy a fejemben.

– Ádám többször is fellépett már a Duckshell vendégeként, és elmondta, hogy ők a kedvenc fiatal zenekara. Kiket követtek/kedveltek még a jelenlegi hazai színtérről?

Ádám: Sickratmen, cserihanna, Zsiványjazz és még sokan mások.

– Egyike vagytok annak a nem túl sok zenekarnak, akik saját Patreon-oldalt üzemeltetnek, a legutóbbi lemezetek költségeit is közösségi finanszírozással igyekeztetek előteremteni. Mennyire jelentős ez a láb a bevételeitekben?

Ádám: Reméljük, lesz még sokkal jobb is.

Gergő: Első körben összegyűlt egy kicsi, de annál kitartóbb támogatói kör. Hálásak vagyunk nekik, mindenkit bíztatunk, hogy nézzen el hozzánk, legyen a támogatónk egy kávé árával, vagy akár többel.

– Idén első alkalommal játszotok a Völgyben a Panoráma Színpadon. Mekkora szintlépés ez számotokra?

Ádám: Játszottunk már a Völgyben nagyszínpadon többször is, bár akkor nem ott volt még és nem így hívták, csak aztán a Bárka színpadhoz és később a Kocsor Házhoz való hűségünk ezt a dolgot felülírta.

Ez a helyzet tavalyelőtt tarthatatlanná vált és azóta akkora színpadon játszunk, hogy végre odafér az egész közönségünk. Nem hiszem, hogy zavarba jönnénk, ha már a montreali jazz fesztiválon nem jöttünk 25 ezer ember előtt 4 alkalommal.

– Lesz-e a alkalmatok több időt is a fesztiválon tölteni a koncerten túl? Ha igen, mit szeretnétek még mindenképp megnézni?

Ádám: Tervezem, tervezzük, de ameddig nem sikerül megfejteni, hogy melyik napokon tudok maradni, addig nem fájdítom a szívem. Mókus udvarába biztos elnézek, mert ott valahogy mindig valami izgalmas történik.

Gergő: Minden évben körbejárjuk a helyszíneket, idén sem lesz másképp.

Jegyvásárlás a fesztiválra EZEN A LINKEN lehetséges, a részletes programot ITT találod.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Lemondta a fellépését a Sziget egyik fő előadója, kiderült, ki jön helyette
A Sziget szervezői gyorsan reagáltak a váratlan fejleményre, így a pénteki napon szintén világsztár zárja a Nagyszínpad programját.


Váratlan bejelentést tett a Sziget Fesztivál: A$AP Rocky lemondta több augusztusi európai koncertjét, köztük a budapestit is. A szervezők azonban gyorsan pótolták a kieső előadót, így

augusztus 8-án, pénteken a Nagyszínpad fő fellépője Kid Cudi lesz.

A Grammy-díjas rapper, énekes és producer a 2000-es évek végén robbant be a köztudatba. Debütáló albuma, a Man on the Moon: The End of Day rögtön hatalmas siker lett, és dupla platinalemezzé vált. Azóta több mint 22 millió lemezt adott el világszerte, és két Grammy-díjat is bezsebelt.

Kid Cudi, polgári nevén Scott Ramon Seguro Mescudi jelenleg új albumán dolgozik, amelynek első dala Neverland címmel idén májusban jelent meg. Érdekesség, hogy Travis Scott is tőle kapta a művésznevében szereplő „Scott” nevet, mert Cudit gyerekkora óta példaképének tekinti.

A Sziget Fesztivál idén augusztus 6. és 11. között várja a látogatókat. A fellépők között ott lesz Shawn Mendes, Armin Van Buuren, Nelly Furtado, Papa Roach és Anima is. A zenei programok mellett színházi előadások, cirkusz és más különleges élmények is várják a fesztiválozókat.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Zombiszülés, gerinckitépés, kitakart nemi szervek – A 28 évvel később nem cicózik, mégis az év egyik legmeghatóbb és legjobb filmje
A 28 nappal később Oscar-díjas rendezője visszatért, hogy megmutassa, van még kraft ebben a horrorműfajban: nos, rendesen megmutatta.


Nem 28, „csupán” 23 évvel ezelőtt kezdődött történetünk, 2002 őszén, amikor bemutatták az angliai mozik a Sekély sírhant, a Trainspotting, Az élet sója és A part rendezője, Danny Boyle új zombifilmjét, a 28 nappal későbbet (a magyar vásznakra 2003 februárjában pattant fel). A legtöbben ebben a filmben ismerték meg a később Oscar-díjassá váló Cillian Murphyt, valamint a később Oscar-jelöltté avanzsáló Naomie Harrist (Brendan Gleeson és Christopher Eccleston azért már elég ismertek voltak ekkor is). A forgatókönyvet Alex Garland írta, akit azóta olyan filmek direktoraként is ismerhetünk, mint az Ex Machina, az Expedíció, az Ők, a Polgárháború vagy a Hadviselés.

A 28 nappal később sztorija szerint egy olyan vírus kezdett el fertőzni az Egyesült Királyságban, amely dühöngő, vérhányó vadállattá aljasított mindenkit, akit megfertőzött, a maroknyi túlélő pedig próbált menedéket találni a szigetországban.

A mindössze 8 millió dolláros büdzsé pedig szépen meg is térült, hiszen világszinten kb. 75 milliót szedett össze a film.

Érkezett is öt évvel később, 2007-ben a folytatás, a 28 héttel később, amit már nem Boyle rendezett, hanem a 2001-es Intactóval nagyot gurító spanyol fenegyerek, Juan Carlos Fresnadillo (továbbá: Betolakodók, A hercegnő és a sárkány), aki Robert Carlyle-t, Rose Byrne-t, az akkor még viszonylag ismeretlen Jeremy Rennert, Idris Elbát és Imogen Pootsot küldte csatázni Londonba a zombihaddal, kb. fél évvel az első rész eseményei után. S bár nem volt olyan jó, mint az első rész (nem is Garland írta), és kb. dupla költségvetéssel nagyjából ugyanannyit is hozott, azért még mindig szép sikernek könyvelték el az alkotók, és el is kezdték tervezgetni a harmadik etapot, a 28 hónappal későbbet, nagyjából egy 2010-es mozipremierrel. Legalábbis erről számolt be Alex Garland, ám ebből végül nem lett semmi, mivel a Fox Searchlighton belül olyan embereknél voltak a jogok, akik úgy döntöttek, hogy nem állnak szóba egymással, így az újabb zombiterveknek is lőttek egy időre.

Majdnem tíz évvel később azonban Danny Boyle és Alex Garland újra elővették korábbi sikerüket, a jogok Andrew Mcdonald producer hathatós közreműködésének hála átkerültek a Sonyhoz, s így elkezdtek dolgozni egy új trilógián, ami az azóta eltelt hosszú idő miatt, kihagyva címében a hónapot, rögtön 28 évvel később lett.

Ennek első epizódja került most a mozikba, méghozzá újra Boyle rendezésében, aki az első rész óta Oscar-díjas rendező lett a Gettómilliomosnak köszönhetően, és olyan további filmeket álmodott a vászonra, mint a Milliók (2004), a Napfény (2007), a 127 óra (2010), a Transz (2013), a Steve Jobs (2015), a T2 Trainspotting (2017), legutóbb pedig a Yesterday 2019-ben. Vagyis Boyle hat év után csüccsent vissza a direktori székbe, hogy bebizonyítsa, továbbra is megvan a monyója, ráadásul ismét egy Alex Garland-forgatókönyvből garázdálkodhatott.

Boyle-nak pedig sikerült is a bizonyítás, mivel a 28 évvel később talán az eddigi legjobb epizód lett, ráadásul úgy, hogy nem feltétlenül (vagy egyáltalán nem) azt kaptuk, amire számítottunk. A sztori szerint a vírus elszabadulása óta 28 év telt el, Nagy-Britannia és Írország pedig sziget mivoltukból fakadóan karantén alá kerültek, a világ többi pontjáról sikerült kiszorítani a halálos kórt. Persze a veszélyzónában is vannak túlélők, közülük ismerünk meg egy kis szigeten élő közösséget, benne Jamie-t (Aaron Taylor-Johnson), a súlyos beteg feleségét, Islát (Jodie Comer) és a 12 éves kisfiukat, Spike-ot (Alfie Williams). Jamie úgy dönt, Spike elég érett már ahhoz, hogy elvigye őt a kerítéseiken túlra, a szárazföldre zombivadászatra, a túra azonban nem várt fordulatot hoz a gyerkőc életébe: megtudja, hogy odakint él magányosan egy kattant orvos, Dr. Kelso, akikből nem sok maradt, és talán ő segíthetne meggyógyítani a zavarodott édesanyját, akivel a többiek tudta nélkül útra is kel zombiföldön a vágyott cél felé.

A 28 évvel később alapvetően nem hazudtolja meg önmagát: véres, kegyetlen, izgalmas. A fertőzöttek minden fajtája durva és rendkívül félelmetes (bár valami fura oknál fogva, talán hogy elkerüljék az X korhatár-besorolást, itthon is kitakarták a pucér zombik nemi szervét), Danny Boyle pedig közel a hetvenhez is bizonyítja, hogy semmit nem veszített a fenegyerekségéből, s éppolyan profi direktor, mint a harmincas-negyvenes éveiben.

Ez a film ugyanis rendkívül intenzív, és próbára teszi a nézők türelmét. Rendkívül gyors vágásokkal, áttűnésekkel és furcsa zenékkel, hanghatásokkal operál, ráadásul a jelenetek nagy többségét iPhone 15 Pro Max okostelefonokkal rögzítette a szintén Oscar-díjas operatőr, Anthony Dod Mantle, ami egyedi képi világot és atmoszférát kölcsönöz a sztorinak. Atmoszféra pedig akad bőven, Boyle nagyon ért ahhoz, hogy kézzelfoghatóvá, nyomasztóvá, élővé, veszélyessé, vagy akár reménytelivé tegyen egy történetet, pontosabban a világot, ahol az játszódik.

A 28 évvel későbbnek azonban van egy olyan vetülete is, amire talán nem sokan számítottak egy 18-as karikás zombis horrortól: hatalmas szíve van, és hihetetlenül megható.

Bizony, fogalmazhatunk úgy is, hogy egy könnyfacsaró zombis horrorral van dolgunk.

Az új és fantasztikus színészi felfedezett, Alfie Williams egymaga viszi el a hátán a filmet, pedig olyan „segítői” vannak, mint Aaron Taylor-Johnson, Jodie Comer és Ralph Fiennes, de hát ez igazából az ő felnövéstörténete, amely során már ilyen fiatalon kénytelen felelősséget vállalni, és mindent megtenni azokért, akiket szeret. Ralph Fiennesnak pedig, aki a sztorinak csak egy későbbi pontján bukkan fel, szintén egy csodás és emlékezetes karakter jutott, ő a film lezárásában játszik hatalmas szerepet, és micsoda lezárás az!

Nem is érdemes többet elárulni a filmről, ami biztosan sokakat kikészít majd, ám az kétségtelen, hogy egy egyenesen az elevenünkbe vágó, nyers, mégis rendkívül érzelmes mestermű lett Danny Boyle új 28-filmjéből. Aki pedig értetlenül áll a több mint fura utolsó jelenettől, ne feledje, hogy kb. fél év múlva, 2026 januárjában érkezik az új trilógia már leforgott második (összesítve a franchise negyedik) része, a 28 Years Later: The Bone Temple (28 évvel később: A csonttemplom), amit viszont nem Danny Boyle rendezett, hanem Nia DaCosta (Little Woods, 2021-es Kampókéz), akinek azt üzenjük: még vért, még verejtéket, még könnyeket!


Link másolása
KÖVESS MINKET: