Valódi és nevelőanya talált egymásra, hogy lányuk boldog legyen
Cath Staincliffe 1956-ban született, egy lányanya hozta őt világra. Evelyn alig hét hetes gyermekét fogadta örökbe Margaret és David, az anya csaknem 40 évig titokban tartotta „szégyenét”. Cath-et azonban nem hagyta nyugodni a múltja, és felkutatta biológiai szüleit. Ötvenedik születésnapját már együtt ünnepelhette a két anyával. Most Cath a Daily Mailnek elmesélte, hogyan szerették meg nevelőszülei Evelynt.
„Sok örökbe fogadott gyermek soha nem tudja túltenni magát azon, hogy őt eldobták, miután megtudja az igazságot. Nem hiszem, hogy sok nevelőszülő szívesen navigál bonyolult érzelmi vizeken azért, hogy megtudja, ki szülte meg azt a gyermeket, akit felneveltek. De azt sem, hogy sok szülőanya lenne annyira nagylelkű, hogy meghívja azokat, akik megtapasztalhatták mindazt, ami neki nem adatott meg a gyermekével. Életem legfontosabb emberei azonban képesek voltak megbékélni egymással” – írta Cath, aki egyike volt annak az 1950-es és 70-es évek között örökbe fogadott félmillió brit gyermeknek.
A többségüket leányanyák szülték, akiknek a társadalmi megbélyegzés miatt nem volt más választásuk. Evelyn lánya születése után visszatért Írországba, ahol hozzáment gyermeke apjához, akinek további hét gyermeket szült. Közel negyven év után vallotta be nekik Evelyn létezését.
A nevelőszülők nem titkolták el Cath elől, hogy nem édes gyermekük. A lány kiskorában azt képzelte magáról, hogy ő valójában hercegnő, vagy egy tengerész szerelemgyereke, később arra gondolt, hogy esetleg erőszakban fogant.
Tizennyolc éves korától azonban szerette volna már felkutatni igazi szüleit, de csak 1994-ben, 38 évesen szánta rá magát, miután már neki is megszülettek a gyermekei, és ez felerősítette vágyát vér szerinti családja iránt.
Regisztrált egy örökbefogadottaknak létrehozott családkeresőben, így bukkantak egymás nyomára Evelynnel. Apja már kilenc évvel korábban meghalt. Evelyn látni akarta a lányát, Cath azonban nem volt felkészülve rá, így egy éven keresztül csak leveleztek, hogy megismerjék egymást. Közben Margaret és Evelyn is levelezni kezdtek egymással. A nevelőanya elárulta Cathnek, hogy Evelyn minden levélben megköszönte, hogy felnevelték lányát. „Ő a Te lányod” – írta.
Aztán az első levélváltás után Cath elutazott Írországba és egy napot együtt töltöttek. A következő években gyakran elment hozzá, párjával, gyermekeivel, és megismerhette testvéreit is. Evelyn szeretett volna személyesen is találkozni Margarettel és Daviddel – a nagy találkozásra végül 2006-ban, Cath 50. születésnapján került sor.
Ez volt a nagy meglepetés számára, mert nem tudta, hogy a buliba együtt érkeznek majd.
„A buli után Apa azt mondta: nemhogy elvesztett volna engem, hanem egy egész új családot kapott” – írja Cath. Sajnos soha többé nem ismétlődött meg ez a hármas találkozás. David 2013-ban meghalt, akkor Evelyn már súlyos Parkinson-kóros volt, az idén nyáron hunyt el, két hónappal később a szívbeteg Margaret is követte őt.
„Mindkettőjüket gyászolom, de nem kell méricskélnem a fájdalmat, hála annak, ahogyan viselkedtek. Bármilyen érzések is munkáltak bennük, nagyon tisztelték egymást, és tudták, hogy kapcsolatuk minden nehézsége ellenére csak jót tett lányuknak” - írja végezetül Cath.
.
