A rettegett pigmentáció: van rá megoldás!

Döbbenetes felvétel került elő az amerikai hadsereg archívumából: három azonosítatlan, izzó gömb repül tökéletes háromszög alakzatban a Perzsa-öböl felett. Bár a videót csak most hozták nyilvánosságra, az eredetileg még 2012. augusztus 23-án, helyi idő szerint nem sokkal hat óra után készült.

A bizarr esetről először a UNILAD számolt be. A videót januárban a WEAPONIZED podcast két házigazdája, Jeremy Corbell és George Knapp oknyomozók tették közzé, akik szerint az anyag egyenesen egy hírszerzési archívumból származik. Az amerikai katonai szervek a jelenséget hivatalosan UAP-ként, azaz azonosítatlan anomális jelenségként minősítették. Corbell szerint a felvételen látható, ahogy az egyik fény egy pillanatra lemarad a formációtól, majd visszatér a helyére.

– magyarázta Corbell.

Társa, George Knapp a felvétel katonai eredetét hangsúlyozta, ami szerinte hitelesebbé teszi azt. Ugyanakkor egyértelműsítette, hogy bár a látvány egyetlen, háromszög alakú járműre emlékeztet, valójában három különálló objektumról van szó. „Ez egy katonai szenzor által rögzített kép, ami egy háromszög alakú UFO-nak tűnik. De ha megnézzük, egyértelműen látszik, hogy nem az” – mondta Knapp.

A videót az amerikai Védelmi Minisztérium adta ki, amelyet egy 2025-ös elnöki rendelet óta másodlagos névként ismét a „Hadügyminisztériumnak” (Department of War) lehet nevezni, bár a tárca hivatalos neve nem változott. Corbell szerint a felvétel kiszivárgása komoly jelentőséggel bír.

Az eset nem egyedi. Az utóbbi időben több hasonló, Közel-Keleten rögzített katonai videó is napvilágot látott, köztük a 2016-os „moszuli gömb” néven elhíresült fotó és egy 2021-es szíriai drónfelvétel. A téma politikai súlyát jelzi, hogy a kongresszusban is téma volt egy 2024-es jemeni incidens, ahol a hírek szerint egy amerikai Hellfire rakétával próbáltak eltalálni egy hasonló azonosítatlan objektumot. Míg a nyilvánosságra kerülő anyagok fokozzák a kormányzati átláthatóság iránti nyomást, a szkeptikusok szerint a jelenségekre lehetnek földi magyarázatok is, például optikai csalódások, szenzorhibák vagy más, hagyományos repülőeszközök.

Mi történik, ha a szívünk megáll, de az agyunk még működik? A legrosszabb rémálom válhat valóra: egy új kutatás szerint a betegek hallhatják, amikor az orvosok kimondják a halál beálltát, miközben már nem tudnak jelezni a külvilágnak. Dr. Sam Parnia, a New York-i NYU Langone Medical Center kutatóorvosa és csapata a Resuscitation című tudományos folyóiratban tette közzé azokat a meghökkentő eredményeket, amelyekről a New York Post is beszámolt februárban.

A kutatók 25, többségében amerikai és brit kórházban vizsgáltak 53 szívleállás-túlélőt. A túlélők közel 40 százaléka számolt be arról, hogy a klinikai halál állapota alatt tudatos gondolatai vagy emlékei voltak.

„Ők [a túlélők] úgy érezték, hogy teljesen tudatuknál vannak” – mondta Dr. Parnia. „Nemcsak a tiszta tudatosság jeleit tudtuk kimutatni, hanem azt is, hogy ezek az élmények egyediek és univerzálisak. Különböznek az álmoktól, illúzióktól és téveszméktől.”

A jelenség magyarázata az agy úgynevezett diszinhibíciója lehet. Amikor a szívleállás miatt megszűnik a vérellátás, az agyban lévő természetes gátlórendszerek kikapcsolnak. Ez egyfajta szuperfókuszált állapotot hozhat létre, ami megmagyarázhatja a részletes emlékeket és az „élet filmjének lepörgését” is. „Ahogy az agy a vérellátás hiánya miatt leáll, a normál fékrendszerek kioldanak, ezt nevezzük diszinhibíciónak.

Ezek az eredmények alapjaiban változtathatják meg az újraélesztési protokollokat. Ha a tudatosság részben megmaradhat, egyáltalán nem mindegy, mi hangzik el a beteg mellett a beavatkozások során. „Bár az orvosok régóta úgy gondolták, hogy az agy körülbelül 10 perc után maradandó károsodást szenved, miután a szív leállítja az oxigénellátását, a munkánk azt találta, hogy

– tette hozzá Dr. Parnia.

A tudományos közösség ugyanakkor óvatosságra int. A kutatásban vizsgált túlélők alcsoportja kicsi volt, és a rögzített agyi aktivitás és a későbbi élménybeszámolók közötti közvetlen ok-okozati kapcsolatot nem sikerült egyértelműen bizonyítani. A vita mindenesetre rávilágít, hogy a halál nem egyetlen pillanat, hanem egy folyamat.

A kutatók szerint a következő lépés nagyobb mintákon végzett, folyamatos agyi monitorozás lehet, hogy pontosabb képet kapjanak a haldoklás folyamatáról. Az eredmények addig is arra figyelmeztetnek: sosem tudhatjuk, ki hallja, ami egy kórházi ágy mellett elhangzik.

A ruházati termékeknél globális tendencia, hogy miközben egyre többet vásárolunk belőlük, azok egyre kevesebbe kerülnek – mondta a Pénzcentrumnak adott interjúban Dobos Emese, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont gazdaságkutatója.

A kutató szerint a magyar vásárlók európai összehasonlításban is kiemelkedően nyitottak az ilyen termékekre, ami alátámasztja azt a régóta ismert trendet, hogy a magyarok egyszerre árérzékenyek és divatérzékenyek. A háztartások költéseinek itthon nagyjából 3,5 százalékát teszi ki a ruha és a cipő, ami globálisan is növekvő arányt mutat.

Dobos Emese kifejtette, hogy ezek a cégek rendkívül gyorsan képesek reagálni a közösségi médiában felbukkanó mikrotrendekre, mivel gyakran helyben, a logisztikai központjaik közelében gyártatnak. „Míg a hagyományos fast fashion márkák korábban főként a nagy kifutós divatmárkákat másolták, addig az ultrafast fashion szereplők algoritmusokkal figyelik például az Instagramot és a Pinterestet, és ha látnak valamit, ami akár kismértékben is népszerűnek tűnik, azonnal elkezdik gyártani” – magyarázta a szakértő.

Bár a legtöbb cégnek van etikai kódexe, ez szerinte gyakran csak kommunikációs szinten valósul meg. Ha kiderül, hogy egy beszállítónál nem megfelelőek a munkakörülmények, a megrendelő egyszerűen szerződést bont és másik gyártót keres. „Ami igazán döbbenetes, hogy mindezek ellenére a kereskedő még így is nagy valószínűséggel profitot termel” – fogalmazott Dobos Emese.

A magyarok körében a használt ruha vásárlásának is nagy hagyománya van, aminek posztszocialista gyökerei vannak, mivel a nyugatról érkező termékeket jobb minőségűnek tartották. Az online platformok, mint a Vinted, elterjesztették azt a gondolkodást, hogy a megunt ruhákat pénzzé lehet tenni. A kutató ugyanakkor megkérdőjelezi ezen platformok fenntarthatóságát.

Az olcsó kínai termékek korszaka azonban a végéhez közeledhet. Dobos Emese szerint az Európai Unióban több olyan kezdeményezés van napirenden, amely a divatipar, különösen az ultrafast fashion modell szabályozását célozza.

„Ezek az intézkedések elsősorban a határokon átnyúló, tömegtermelésre épülő kínai vállalkozásokat érintenék, vámok vagy egyéb korlátozások bevezetésével. Mindez hosszabb távon valóban áremelkedést eredményezhet, ami akár a magyar vásárlók számára is érzékelhető lehet” – mondta a kutató. Hozzátette, hogy nemcsak az ultrafast fashion, de bizonyos szempontból a luxusipar működése is fenntarthatatlan, mivel az egész iparág komoly költségnyomás alatt áll.

„Ma már a luxusmárkák is használnak poliésztert, és náluk is előfordulnak kivitelezési hibák” – állítja. A ruhák elavulása kapcsán kifejtette, hogy bár nem feltétlenül tervezik őket rövid élettartamra, az emberek gyakran sokkal hamarabb megválnak tőlük, mint ahogy ténylegesen elhasználódnának. „Nekem például van olyan blúzom, ami fast fashion termék, de mégis tíz éve hordom” – hozott személyes példát.

A Kínából rendelt termékek jelentős egészségügyi kockázatokat is rejtenek. Létezik ugyan egy uniós vegyianyag-rendelet (REACH), de a felülvizsgálata lassú, és az ellenőrzés nehézkes. „Nincs kapacitás arra, hogy minden egyes, az EU-ba beérkező terméket megfelelően átvizsgáljanak” – mutatott rá a problémára. A textiliparban több mint tízezer vegyi anyagot használnak, és ezek együttes hatásáról szinte semmit nem tudunk. „A szervezetet egyszerre érik a kozmetikumok, az élelmiszerek és a ruházati termékek vegyi összetevői, ezek együttes hatásáról pedig gyakorlatilag semmilyen pontos információnk nincs.”

A fő probléma a poliészter, mint kőolajszármazék használata, de a természetes alapanyagokra való teljes átállás sem megoldás, mert az a termőföldekre és a vízkészletekre helyezne elviselhetetlen nyomást. A valódi megoldás a túltermelés és a túlfogyasztás visszafogása lenne, de a kutató ezt nem látja reálisnak. „Nehéz lenne bárkinek is megmagyarázni, hogy mostantól csak az eddig vásárolt ruhamennyiség ötödét veheti meg – ezt egyszerűen nem lehet kikényszeríteni.”

A közhiedelemmel ellentétben Magyarországon ma is létezik ruházati ipar: több mint 3000 vállalkozás mintegy 17 ezer főt foglalkoztat, és sok high-end, luxusmárka gyártat itthon.

Dobos Emese szerint a magyar textiliparnak van jövője, nemcsak a ruházati termékek, hanem az olyan speciális területek miatt is, mint az űripar, autóipar vagy hadiipar. A ruhagyártás ráadásul továbbra is élőmunka-igényes maradt, mert a gyorsan változó trendek és a kis szériák miatt nem éri meg robotizálni.

„Az ultrafast fashion cégek például gyakran mindössze 100 darabot gyártanak egy új termékből első körben, majd a kereslet alapján döntenek az utángyártásról” – magyarázta. A hazai iparág legnagyobb kihívása a szakemberhiány és a pálya alacsony presztízse. „A divattervezői képzések világszerte előtérbe kerültek, és Magyarországon is évente legalább száz divattervező végez el szakirányú képzést. Ők azonban jellemzően nem tudnak divattervezőként elhelyezkedni.”

A termékcímkéken szereplő információk gyakran félrevezetőek. A „Made in Italy” címke például rákerülhet egy olyan termékre is, amit nagyrészt Kelet-Európában gyártottak, és csak az utolsó munkafázist végezték Olaszországban.

„Ez egyértelműen visszaélésre adott lehetőséget” – jelentette ki a kutató. Hasonló a helyzet az anyagösszetétellel is, ahol a „greenwashing” gyakori jelenség: egy termék újrahasznosítottnak van feltüntetve, miközben csak néhány százalékban tartalmaz ilyen alapanyagot.

A jövőbeli fogyasztói trendekkel kapcsolatban Dobos Emese a szélsőségek felé tolódást látja. A tudatosnak tartott, másodkézből vásárló rétegnél is megjelenhet a túlfogyasztás. A szemléletformálásnak nagy szerepe lenne, de a kutató szerint a helyzetet nehéz általánosítani. „Az biztos, hogy a fenntarthatóságra érzékeny réteg még nem érte el a kritikus tömeget; inkább egy kisebb szegmensről beszélünk, a domináns motiváció pedig továbbra is az alacsony ár.”

A levegőben már ott a változás ígérete. A hobbikertészek ezrei érzik a hívást: előkerül az ásó, a villa, és a tavalyi szezon végén gondosan letakart magaságyás felé veszik az irányt, tele energiával és a bőséges termés reményével.

A magaságyás rétegzett, élő talajának teljes „felforgatása” nem a tavaszi felkészülés, hanem a talajélet gondosan felépített infrastruktúrájának lerombolása. A modern, hatékonyságra törekvő kertészetben a megoldás nem az erő, hanem az intelligens, kíméletes beavatkozás: a felszíni lazítás és a komposzttal történő feltöltés.

A probléma gyökere a föld mélyebb rétegeiben rejlik, ott, ahol a laikus szem már nem látja a pezsgő életet. A mélyre hatoló ásás vagy a rotációs kapa használata ugyanis nem csupán fellazítja a termőközeget, hanem brutálisan szétszakítja a gombafonalak, a mikorrhizák finom hálózatát – a növények gyökereinek „internetét” –, amely a tápanyag- és vízforgalomért felel. Tönkreteszi a talajlakó élőlények által létrehozott járatokat, szétzúzza a talajmorzsákat összetartó aggregátumokat, és

Különösen veszélyes ez a tél végi, gyakran kásás, túlságosan nedves talajon. Egy egyszerű teszttel bárki felmérheti a kockázatot: markoljunk fel egy adag földet, és gyúrjuk gombóccá. Ha a labda szétmorzsolódik, a talaj készen áll a munkára; ha viszont sárgolyóként egyben marad, minden egyes ásónyommal és taposással évekre szóló tömörödést okozunk.

A helyes stratégia a természet folyamatait másolja, ahogy Charles Dowding, a no-dig, azaz ásás nélküli kertészet egyik legelismertebb szakértője fogalmaz.

Ez a szemlélet a magaságyás esetében hatványozottan igaz, ahol egy eleve gondosan felépített, rétegzett rendszert kell fenntartanunk, nem pedig évente újraalkotnunk.

A tél végi teendők listája ezért nem a fizikai erőfeszítésről, hanem a precíz, átgondolt lépésekről szól. Elsőként kíméletesen takarítsuk le a felszínt, távolítsuk el az elhalt, beteg növényi részeket, de az egészséges gyökérmaradványok egy részét nyugodtan hagyjuk a helyükön; ezek járatokat hagynak a víznek és a következő növények gyökereinek. Ha a talaj tömörödöttnek tűnik, ásóvillával vagy broadforkkal csupán „billentsük” meg a felső réteget:

Ezt követi a legfontosabb lépés: a tápanyag-utánpótlás. Terítsünk 5–7,5 centiméter vastagságban érett, jó minőségű komposztot az ágyás teljes felületére. Ez a réteg nemcsak táplálja a talajt, de kiváló, porhanyós magágyat is biztosít a korai vetéseknek.

– de ezt se forgassuk be a mélyebb rétegekbe. A friss istállótrágya használata ebben az időszakban kifejezetten kockázatos.

– figyelmeztet a Biokiskert.hu szakcikke. A komposztréteg fölé visszakerülhet egy vékony mulcstakaró aprítékból, lombból vagy szalmából, ami védi a felszínt a kiszáradástól, gyorsítja a talaj melegedését és kordában tartja a gyomokat, de a vetősorokat hagyjuk szabadon.

Ahogy a talaj felső rétege eléri az 5–6 °C-os hőmérsékletet, megkezdődhet a korai vetések időszaka.

Az éjszakai fagyok ellen egy ideiglenesen ráhúzott fátyolfólia nyújt hatékony védelmet.

A magaságyás fenntartása egy folyamatos, ütemezett feltöltést jelent. A talaj szintjének süllyedése természetes folyamat; évente egy-két alkalommal, tavasszal és ősszel egy újabb, 3–5 centiméteres komposztréteg elegendő a termőképesség fenntartásához.

A no-dig módszer hosszú távú előnyei vitathatatlanok: kevesebb gyomlálás, jobb vízháztartás, és egy olyan egészséges, élő talaj, ami ellenállóbbá teszi a növényeket a betegségekkel és kártevőkkel szemben. Charles Dowding egy többéves kísérletben kimutatta, hogy

„Az én tanácsom egyszerű: a lehető legkevesebbet zavard a talajt” – mondta.

Léteznek kivételes esetek, amikor a mélyebb beavatkozás indokolt lehet – például egy teljesen új, erősen tömörödött, gyomos terület első feltörésénél –, de egy már beállt, működő magaságyás esetében a rutinszerű tavaszi ásás felesleges és káros.