A Rovatból

Erotikus szalonok, luxusbordélyok – hogyan éltek Európa leghíresebb kurtizánjai?

Minden ismert, nagy kurtizán szalont vitt, ahol vérpezsdítően erotikus volt a légkör. Ezek a nők elképesztő gazdagságra tettek szert.


A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

Egy király szexuális élete ritkán korlátozódott a feleségével való lepedőakrobatikára. Mivel a dinasztikus házasságokat politikai megfontolásokból kötötték, a dinasztia tagjai időről időre eleget tettek kötelességüknek, ám a férfiak nem igazán itt keresték az örömüket. Vagy állandó szeretőt tartottak, vagy pénzen vették a szerelmet a kurtizánoktól.

Párizs, a kurtizánok fellegvára

A forradalom előtti Versailles-ban a királyok hivatalos szeretői, a metreszek valóságos politikai tényezővé nőtték ki magukat: ők voltak a király ágyasai, legfőbb bizalmasai, tanácsadói. A metresz előtt még a legmagasabb tisztségviselők is térdet hajtottak. Rá volt utalva mindenki, aki címet, hivatalt akart a királytól. Sokszor beleszóltak a politikába is, mint például Madame Pompadour. A klasszikus metresz az előkelő udvari társaság tagja volt, többnyire főnemesi családból származott. Ám ahogy leáldozott az abszolút monarchiák kora, a metreszek sorsa is megpecsételődött.

Madame Pompadour

A kurtizánok ezzel szemben politikailag teljesen veszélytelenek voltak. Nem hatalomra és befolyásra vágytak, hanem pénzre és ékszerekre. A kurtizán immár nem az uralkodó hivatalos szeretője, inkább alkalmi játszópartnere, akit busásan meg kellett fizetni. Ugyanakkor egy kurtizán messze a közönséges utcalány fölött állt, bár a kurtizánt kizárólag támogatóinak magas rangja különböztette meg a hétköznapi prostituálttól. Minél magasabb rangú ügyfelei voltak, annál vonzóbbá vált a felsőbb osztályok férfiai számára. A gazdagabb, előkelőbb urak az ő társaságában akartak mutatkozni, hogy jelezzék, megengedhetik maguknak ezt a luxust.

Minden ismert, nagy kurtizán szalont vitt, ahol vérpezsdítően erotikus volt a légkör. Ide meghívást kizárólag az kapott, akinek volt pénze, vagy legalább szórakoztató volt. A szalonban nagy tétekben játszottak, abszintot ittak, féktelenül mulattak a gazdagok és híresek egymás között. A szabados mulatozás, a gyönyörű nők ellenállhatatlanul vonzották az uralkodókat is, akiknek az élete a protokoll, az etikett és a viktoriánus erkölcsök között zajlott. Mivel a kurtizánok fellegvára Párizs volt, így Európa királyai, hercegei seregestül tódultak a francia fővárosba, hogy belevessék magukat a fülledt erotikába.

Amélie Diéterle

A kurtizán a XIX. század celebje

A leghíresebb kurtizánok egészen elbűvölték a XIX. század emberét. Még komoly, konzervatív lapok is írtak a hódításaikról, drámai szerelmi életükről. A kurtizánok egyben koruk szépségideáljai is voltak: a divat hozzájuk alkalmazkodott, a róluk készült fényképek postai levelezőlapokként terjedtek. Még a finom, arisztokrata hölgyeket is izgalomba hozta, ha megleshettek egy ilyen nőt, amikor hintón megérkezett például egy lóversenyre. Próbálták ellesni a trükkjeiket, amivel ekkora hatást érnek el a férfiaknál. Nos, sok hasznát nem vették, ugyanis a kurtizánok bevethették a kor összes rendelkezésre álló szépítő trükkjét: sminkeltek, púdereztek, ami egy előkelő asszony számára tilos volt, mert az úri társaságban ez közönségesnek számított. Aki mégis festette magát, az bukott, félvilági nőnek számított. A kurtizánok viszont vagyonokat költöttek szépítőszerekre, és olyan sugárzóan széppé, vonzóvá varázsolták magukat, hogy hozzájuk képest a legcsinosabb hercegnő is sápadt kórónak tűnt.

Ráadásul ezek a nők – mivel a gazdag kitartóknak köszönhetően – anyagilag függetlenek voltak, szakíthattak a kor társadalmi konvencióival. Rebellis természetük tette őket olyan kívánatossá: harsányok, öntudatosak voltak, és nem féltek bevetni szexuális vonzerejüket. Ezek a gyönyörű nők kényük-kedvük szerint dönthették el, hogy kinek adják oda magukat. Ez a fajta viselkedés teljesen ismeretlen volt a dinasztiák és az arisztokrácia körében. A hajbókoláshoz szokott urak számára elképesztően vonzó volt a kurtizánok makrancoskodása.

Ezek a nők pályájuk során elképesztő gazdagságra tettek szert. Milliókat kaptak előkelő szeretőiktől. Caroline Otéro, a kor ünnepelt kurtizánja például begyűjtött egy párizsi palotát, volt egy villája a Côte d’Azurön és egy jachtja. Hódolói a legdrágább ajándékokkal versengtek a kegyeiért, és szinte könyörögtek, hogy bejussanak az ágyába. Ő viszont soha nem szeretett bele egyetlen rajongójába sem, de azt a tiszteletet sem adta meg nekik, amihez a magas rangú urak szokva voltak. Caroline bájos, temperamentumos és megközelíthetetlen volt, és éppen ettől lett ellenállhatatlanná királyi szeretői számára.

Caroline Otero

A híres luxusbordély: Le Chabanais

Párizsban, a nagy kurtizánok szalonjai mellett volt még egy hely, ahol egymásnak adták a kilincset a királyi házak tagjai: ez volt a Le Chabanais, a hírhedt luxusbordély, ami a legdrágább és legelőkelőbb efféle intézmény volt Európában. Ha egy királyi sarj vagy pénzmágnás Párizsba érkezett, egy látogatás Madame Kelly birodalmába, kihagyhatatlan program volt. Itt mindig legalább harminc hölgy állt a vendégek szolgálatára: rövid fűzőben, fedetlen keblekkel, kibontott hajjal. A bordély minden szobáját fényűző luxussal rendezték be – minden helyiséget más stílusban. Volt mór stílusú szoba, a másik az ókori Pompejit idézte, a harmadik XV. Lajos hálószobájának hű mása volt. A hindu szoba a brit trónörökös, a nőügyeiről hírhedt Bertie kedvence volt. Neki törzsvendégként saját sárgaréz fürdőkádja volt, amit pezsgővel töltöttek tele, és gyöngyöző fürdőhöz rendszerint két hölgyet is igénybe vett. Itt használta a híres – saját tervezésű – szerelemszékét is, ami leginkább egy nőgyógyász vizsgálószékéhez hasonlított számtalan szíjjal és kapaszkodóval.

Bécs diszkrét bájai

A konzervatív Bécsben sokkal tapintatosabban és diszkrétebben gondoskodtak a magas rangú urak szórakoztatásáról. Egy Johanna Wolf nevű madam előkelő örömlányhálózata szolgálta ki a Hofburg igényeit. Hivatalosan a madam egy fehérnemű-varrodát üzemeltetett. A lányai egytől egyig kivételes szépségek voltak. Frau Wolf kuncsaftjai közé tartozott az osztrák trónörökös, Rudolf, továbbá főhercegek, főnemesek, diplomaták és bankárok. A madam általában a bécsi belváros fényűző szállodáinak egyik szeparéjába szervezte a találkákat, ahol a kuncsaft és a lány megvacsorázott, majd felmentek a hotelszobába. II. Vilmos német császár szintén állandó kuncsaftja volt Frau Wolfnak, bár a hivatalos verzió szerint vadászni járt Ausztriába. Fizetni végül a madamnál kellett. Mellesleg az üzletasszony besúgóként a bécsi titkosrendőrségtől is rendszeresen szép summát kapott azért, mert továbbadta mindazt, amit a lányaitól a kuncsaftokról megtudott. Rendszeresen jelentett például Rudolf trónörökösről is.

Szentpétervár és az orosz balett

A cári család tagjai a balettben és a balettos lányokban lelték élvezetüket. A Romanov-ház legtöbb hercegének volt szeretője a balettben, az udvar pedig kifejezetten támogatta ezeket a viszonyokat, hiszen a lányok egészségesek voltak, és szigorúan ellenőrizték őket. A balettiskola záróvizsgája olyan volt mint egy lányvásár. Mielőtt a frissen végzett táncosnőket felvették volna a cári baletthez, be kellett mutatniuk a tudásukat a cári család előtt. Az előadás után a cári család vacsorát adott, amelyen a teljes társulat részt vett – csupa 17 éves lány. A nagyhercegek körbe jártak az asztalnál, hogy minél több ismeretséget kössenek. Amikor egy lány szeretője lett a család valamelyik tagjának, ettől kezdve biztosítva volt a karrierje, hiszen a protekciónak köszönhetően jobb szerepeket és különleges gázsit kapott.

Ahogy az első világháború elsöpörte, meggyengítette a dinasztiákat, úgy a kurtizánoknak, kokottoknak is is leáldozott. A régi idők fénykorával együtt ők is eltűntek a történelem süllyesztőjében.

Az Emelt töri érettségi blogon nem csak az írásbeli, hanem a szóbeli érettségihez is találsz segítséget

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Nem a kinézete volt a titka: Casanova egyetlen trükkje mindent vitt a nőknél
A velencei kalandor sikere a tudatosan felépített imázsán és a briliáns történetmesélésen alapult, nem pusztán a vonzerején. Élete utolsó éveit a csehországi Dux kastélyában töltötte könyvtárosként.


Kalandor, könyvtáros, megszállott szerelmes és hidegfejű stratéga. Giacomo Casanova neve ma is a csábítás szinonimája, de a mítosz mögött egy 18. századi európai „hálózati ember” áll, aki élettörténetét mesteri módon írta meg, és ezzel önmagát is megalkotta.

A legenda helyett a saját szavaiból és a megbízható történeti forrásokból kirajzolódik a valódi Casanova portréja, a „titka”, halálának körülményei, magyarországi útja és megannyi meglepő érdekesség, amit ránk hagyott.

Giacomo Girolamo Casanova 1725-ben született Velencében, és élete során megannyi szerepben kipróbálta magát.

Volt papnövendék, katona, diplomata, szabadkőműves és író, mielőtt élete utolsó, lecsendesedett szakaszában a csehországi Dux kastélyában gróf Waldstein könyvtárosaként talált menedéket.

Itt, 1798-ban bekövetkezett haláláig, papírra vetette monumentális, francia nyelven írt önéletrajzát, az Életem történeté-t, amely posztumusz kiadását követően világhírűvé tette.

Tudatosan építette imázsát, az európai udvarokban és szalonokban a maga által kreált „Seingalt lovagja” néven forgolódott, ezzel is erősítve a személyét övező misztikumot.

Ha megértjük, mit tartott fontosnak önmagáról, azt is látjuk, mi volt a csábítási stratégiájának lényege. Ez nem egyetlen trükk, hanem egy következetes habitus volt, amelynek alapja az intellektuális és testi vonzerő párosítása.

Számára a játékosság és a szellemi társalgás legalább annyira fontos volt, mint a fizikai szépség. A briliáns társalgás, a költői levelek és a szüntelen történetmesélés volt a leghatékonyabb eszköze.

„Az ész nélküli szépség a szerelemnek nem kínál egyebet, mint a puszta testi bájak élvezetét” – írta a Memoárokban. Ugyanakkor kíméletlen őszinteséggel ismerte fel a szabadság és a kötődés közti feszültséget is.

"A nőket még őrületig is szerettem, de a szabadságot mindig jobban.”

A kalandos életút 1798. június 4-én ért véget a csehországi Duxban. Korabeli feljegyzések és modern orvostörténeti összefoglalók szerint halálát egy makacs, krónikus húgyúti, illetve hólyageredetű megbetegedés okozta.

A helyi emlékezet szerint a duchcovi kastélyban ma is őrzik azt a karosszéket, amelyben a nagy kalandor kilehelte lelkét.

Mielőtt azonban élete lezárult volna, bejárta Európát, és útja a történeti Magyarország területére is elvezette.

Életútja tele volt szenzációs részletekkel. Ezek közül is kiemelkedik 1756-os szökése a velencei Dózse-palota hírhedt ólomkamráiból, a Piombiból, amelyet később külön könyvben is megírt.

Európai karrierje során lottórendszert szervezett Párizsban, szabadkőműves páholyok tagja lett, és a kontinens legbefolyásosabb szalonjaiban fordult meg, ahol olyan személyiségekkel találkozott, mint Voltaire, II. Frigyes porosz király vagy Nagy Katalin orosz cárnő.

Írói teljesítménye sem merült ki a Memoárokban: lefordította Homérosz Iliászát modern toszkán nyelvre, és több politikai pamfletet, valamint regényt is írt.

Hagyatékának legértékesebb darabja, az Életem történeté-nek eredeti, mintegy 3700 oldalas kézirata kalandos úton maradt fenn. Végül 2010 februárjában a Francia Nemzeti Könyvtár vásárolta 7 millió euróért.

Végül mi maradt Casanovából? Hőssé nem a hódítások listája, hanem az ezekről szóló, eleven és briliáns nyelven megírt elbeszélés tette. Legnagyobb alkotása maga a Casanova-mítosz volt, amelyet saját kezűleg teremtett meg.

Via Britannica


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
„Mindenkit megölünk!” – 27 éve történt a Columbine középiskolai mészárlás, az Egyesült Államok történelmének egyik legvéresebb iskolai ámokfutása
A hatóságok két és fél évtizeddel később emberölésnek minősítették Anne Marie Hochhalter halálát, aki 26 évvel élte túl a columbine-i lövöldözést. Az elkövetők a támadás során a könyvtárban azt kiabálták: „Minden sportoló álljon fel!”


1999. április 20-án a Columbine Gimnázium neve örökre egyet jelentett a modern kori iskolai erőszakkal – két és fél évtizeddel később pedig egy újabb áldozat halálával hivatalosan is átíródott a mérleg.

Aznap hunyt el Anne Marie Hochhalter, aki a 27 évvel ezelőtti lövöldözésben súlyosan megsebesült és deréktól lefelé lebénult. A halottkém a halál okát emberölésnek minősítette, mivel a támadáskor szerzett sérülései közvetlenül hozzájárultak a halálához. Ezzel a columbine-i áldozatok hivatalos száma 14-re emelkedett – írta az Associated Press.

A két elkövető, a 18 éves Eric Harris és a 17 éves Dylan Klebold eredetileg nem lövöldözést, hanem egy nagyszabású robbantást tervezett. Két, egyenként közel tíz kilós, PB-gázpalackból készült bombát helyeztek el az iskola menzáján, amelyeket helyi idő szerint 11:17-re időzítettek, amikor a legtöbb diák, nagyjából 500 fő tartózkodott ott.

A tervük az volt, hogy a robbanások után a menekülőket a parkolóból lövik le. A menzában elhelyezett bombák azonban a hibás vezetékezés miatt nem robbantak fel.

Miután a tervük kudarcot vallott, a két diák fegyverrel indult az iskola nyugati bejárata felé. Az első lövések 11:19-kor dördültek el, azonnal megölve egy diáklányt, Rachel Scottot. A helyszínen tartózkodó rendőr, Neil Gardner helyettes 11:22 körül kapott riasztást, és szinte azonnal tűzharcba keveredett az egyik támadóval.

Eközben a bent rekedt tanár, Dave Sanders diákok százait terelte biztonságba, amíg őt is halálos lövés nem érte.

A támadók 11:29-kor hatoltak be az iskola könyvtárába, ahol a legtöbb áldozatukkal végeztek. Szemtanúk szerint az egyik elkövető azt kiabálta:

„Minden sportoló álljon fel! Mindegyikőteket meg fogjuk ölni.”

A mészárlás a könyvtárban alig több mint hét percig tartott, ezalatt tíz diákot öltek meg. Az elkövetők 12:08-kor a könyvtárban öngyilkosságot követtek el.

A speciális egységek 12:06-kor hatoltak be az épületbe, kevesebb mint egy órával az első lövések után, a korabeli protokolloknak megfelelően azonban nem nyomultak be azonnal mélyebbre. A rendőrök nem voltak felkészülve egy ilyen szintű fegyveres támadásra.

A késlekedés miatt a súlyosan megsebesült Dave Sanders tanár délután három óra körül elvérzett, mielőtt a segítség elérhetett volna hozzá. Az eset alapjaiban változtatta meg az amerikai rendőrségi taktikát; ennek nyomán vezették be az azonnali behatolást előíró protokollt aktív lövöldöző esetén.

A tragédia után egy hónappal Bill Clinton akkori elnök és a first lady, Hillary Clinton a közösséghez szólt. „Amerika szívét átütötte” – mondta a first lady. Az elnök pedig a fegyvertartási és fegyvervásárlási rendszer hézagos szabályozására hívta fel a figyelmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is” – így indult a legendás Gyermekvasút
A korabeli Néplap cikke a pártot és a vezetőt éltette az 1950-es átadáson. 2015-ben a vonal bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is.


Amikor 78 éve, 1948. április 11-én a Széchenyi-hegy oldalában megfeszített munkával nekiláttak az Úttörővasút építésének, kevesen sejthették, hogy egyszer Guinness-rekorderré, nemzedékek közös élményévé, s a budai hegyek ikonikus attrakciójává válik.

Ma ugyanazon a pályán, immár Gyermekvasútként, gyerekek irányítják a forgalmat – felelősen, profin, mégis játékos örömmel.

A mai évfordulón ünnepeljük a kisvasutat, amelynek története maga a magyar huszadik század kicsiben, a Rákosi-korszak propagandájától a ma is virágzó közösségépítésig.

Az építkezés 1948. április 11-i megkezdését követően rekordsebességgel haladt a munka: az első, nagyjából három kilométeres szakaszt Széchenyi-hegy és az akkori Előre (ma Virágvölgy) állomás között már július 31-én átadták.

A korabeli sajtó szerint az első szerelvény „pontosan fél tíz órakor indult el”.

A következő év júniusában a vonal elérte Szépjuhásznét (akkor Ságváriliget), majd 1950. augusztus 20-án megindult a forgalom a teljes, Hűvösvölgyig tartó pályán. Bár egy várostörténeti forrás szerint április 11-én a nyomvonalat jelölték ki és a munka másnap indult, a hivatalos narratíva ezt a napot tekinti a kezdőpontnak.

A dátumok mögött azonban egyedülálló működési modell áll, amely a vasút igazi szívét jelenti.

A forgalmi és kereskedelmi feladatokat 10 és 14 év közötti gyermekvasutasok látják el, természetesen felnőtt állomásfőnökök és vasúti szakemberek felügyelete mellett.

A fiatalok komoly tanfolyamon vesznek részt, ahol elsajátítják a szolgálati napló vezetését, a jelzési és biztosítóberendezések kezelését, a váltóállítás szabályait és az utastájékoztatás fortélyait.

Ez a rendszer ma is él és virágzik, tavaly júniusban például 155 újonc tett fogadalmat Hűvösvölgyben.

2015-ben a budapesti Gyermekvasút hivatalosan is bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe mint a világ leghosszabb olyan vasútvonala, ahol a forgalmi és kereskedelmi szolgálatot gyermekek látják el.

A hitelesített hossz 11,7018 kilométer. A 760 milliméteres nyomtávú pálya a budai hegyekben kanyarog, 235 méteres szintkülönbséget küzd le, miközben a legnagyobb emelkedője eléri a 3,4 százalékot.

A vonal népszerűsége a hatvanas években érte el a csúcsát, 1961-ben például 800 ezer utast szállított. Ma a teljes menetidő a két végállomás között körülbelül 40-50 perc.

A vonalról csodálatos panorámák nyílnak a környező hegyekre, és számos turistaút csatlakozik az állomásokhoz.

A Gyermekvasút azonban több mint közlekedési eszköz; egyben korszakok lenyomata is. Az ötvenes években a szocialista nevelés és propaganda fontos eszköze volt.

Egy korabeli tudósítás érzékletesen tükrözi a korszak szellemét: „a Pártnak. Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is!” - írta a Néplap a teljes vonal átadásakor.

Mára ez a narratíva teljesen átalakult. A vasút a közösségépítés, a felelősségvállalás és a pályaválasztás támogatásának színterévé vált, ahol a gyerekek játékosan tanulhatnak bele egy komoly szakmába.

Története tele van apró, érdekes részletekkel is. Kevesen tudják, hogy 1956 és 1973 között a hűvösvölgyi végállomáson mozgólépcső működött, amelyet vasár- és ünnepnapokon, a metró előtti időkben valóságos látványosságként üzemeltettek.

A járműpark is legendás: a „Kis Piri” néven ismert gőzmozdony ma is feltűnik a nosztalgiajáratokon, az egyik jellegzetes Mk45-ös dízelmozdonyt pedig „Bendegúz”-nak keresztelték.

A Gyermekvasút egyszerre időutazás és jövőiskola; a budai hegyek sínpárján 78 éve fut a történelem – ma is, a gyerekek biztos kezű irányításával.

Via MÁV-csoport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
A Titanic egyetlen magyar áldozata nem is arra a hajóra váltott jegyet: sztrájk pecsételte meg a sorsát
Weisz Lipót és felesége eredetileg az RMS Lusitania első osztályán utazott volna Kanadába, ám a Titanic másodosztályára irányították át őket.


Egy bányászsztrájk miatt fordult tragédiába a Titanic egyetlen magyar utasának élete.

Eredetileg nem is a végzetes útra tartó óceánjáróra, hanem a Lusitaniára váltott jegyet.

Weisz Lipót, a tehetséges szobrász és felesége, a belga Mathilde Françoise Pëde Kanadában szeretett volna új életet kezdeni.

Szénhiány miatt végül a Titanic másodosztályán találták magukat.

Weisz Lipót magyar származását neve is sejteti, és bár a sírfelirata Pestet jelöli meg születési helyeként, a kutatások szerint Veszprémben látta meg a napvilágot.

 

A fiatalember 19 évesen Angliába emigrált, ahol a bromsgrove-i Iparművészeti Egyesületnél tanult. Itt ismerkedett meg a varrónőként és énekesnőként dolgozó Mathilde-dal, akit feleségül is vett – írta a Promotions.hu.

A tehetséges fafaragó 1911-ben már áthajózott az Atlanti-óceánon, és Montrealban kapott megbízást a helyi Szépművészeti Múzeumtól.

Később Edward Wren bízta meg azzal, hogy a Dominion Express Building homlokzatára kifaragja a korabeli Kanada kilenc tartományát jelképező kőpajzsokat.

Mivel úgy látta, Quebecben meg tud élni a művészetéből, visszautazott Angliába a feleségéért, hogy együtt kezdjék meg közös életüket a tengerentúlon.

Ám a sors közbeszólt.

A Lusitania első osztályára vettek jegyet, de a brit bányászok sztrájkja miatt a Lusitania nem tudott elindulni. Ezért a Weisz házaspárt átirányították a Southamptonból induló Titanicra, a másodosztályra.

A történet szerint Weisz Lipót felszállás előtt a kabátja bélésébe varrta a család teljes vagyonát: mintegy 15 ezer dollár értékű, 21 kilogramm súlyú aranyat.

1912. április 14-én éjjel, egy kései séta után a házaspár épp visszatért a kabinjába, amikor a hajó jéghegynek ütközött. Mathilde a 10-es számú mentőcsónakban kapott helyet, így megmenekült, ám férje a hajóval együtt a fagyos óceánba merült.

Az özvegy április 18-án, a Carpathia fedélzetén érkezett meg New Yorkba, ahol az a veszély fenyegette, hogy nincstelen bevándorlóként visszaküldik Angliába.

A holttestek után kutató Mackay-Bennett hajó azonban megtalálta a 293-as számmal jelölt, mentőmellényes testet, amit a felsőjébe hímzett „W.L.” monogram alapján azonosítottak Weisz Lipótként.

Előkerült az öltönybe rejtett arany is, amit visszaszolgáltattak az özvegyének. Mathilde végül Kanadában maradt, és később újra férjhez ment.

Weisz Lipótot a montréali Baron de Hirsch temetőben helyezték végső nyugalomra.

Sírja sokáig jelöletlen volt, a fejfát csak a katasztrófa századik évfordulóján, 2012 körül állították fel. A sírkövön ez a felirat olvasható: „Leopold Weisz, született 1880 körül Magyarországon, Pesten. 1912. április 15-én halt meg a Titanic katasztrófájában. Nemrég házasodott, és kezdett új életet Montréalban. Tehetséges és ígéretes szobrász, a bromsgrove-i ipartestület tagja, munkáira Montréalban és külföldön egyaránt csodálattal tekintenek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk