KULT
A Rovatból

"Előtör belőlünk egy fura vadállat, vagy egy szorongásos részünk, és lenyomja az összes többit"

Komédia, de a legfeketébb fajtából. A Centrál Színház legújabb bemutatója a Tökéletlenek. Nagy-Kálózy Eszterrel, Pokorny Liával és Rudolf Péterrel beszélgettünk róla.


A Centrál Színház legújabb bemutatója David Lindsay-Abaire amerikai szerző Tökéletlenek című darabja, amelyet Szikszai Rémusz rendezett a Kisszínpadra. A darab félreértések sorozata, amelyek krimivé állnak össze. Szerepeikről, az előadás rejtett mélységeiről beszélgettünk az egyik utolsó próba után Nagy-Kálózy Eszterrel, Pokorny Liával és Rudolf Péterrel, akire a hölgyek rátestálták az az első szó jogát.

Rudolf Péter: Jó műfaji megjelölés a „fekete komédia” a darab logikáját tekintve. A Tökéletlenek cím is lefedi azt, hogy lelki és testi problémákkal küszködő emberek próbálnak egyről kettőre jutni és boldogok lenni. Ez egyszerre groteszk, mert látjuk a torzulásaikat, és „a legszebb öröm a káröröm”, és sajátos módon szórakoztatják a Homo Sapiens minden tagját, és közben iszonyúan fájdalmas, hiszen arról szól, amiről az egész nyomorult életünk, hogy megtaláljuk a helyünket. Az én figurám többszörösen hányatott sorsú – túl azon, hogy ennek oka van és „megdolgozott ezért”…Mivel krimiről van szó, csak annyit árulhatok el, hogy a néző együtt éli át Liával, ahogyan mozaikkockákból összerakja a múltját, mi pedig az ő életének vagyunk dominókockái.

Nagy-Kálózy Eszter: Körülveszik őt azok, akik blokkolják, akik nem akarják elmondani az igazságot, és én vagyok az egyetlen, az anyja, aki mindent tudok, és ismerem a történet összes szereplőjét. Ezt próbálom elmagyarázni, és alig értenek belőle valamit. Ez is része a darab fekete humorának.

Pokorny Lia: Az amnézia különleges reakciója az agynak. Egyszer csak leválasztja az emlékeket, mert azok olyan fájóvá válnak, hogy nem bírná el, ha állandóan ott lennének az ember előtt. Mi történik olyankor, amikor hirtelen kikapcsolnak, hogy ne akarj emlékezni?

Az egészben az a tébolyító, hogy Claire nem akar emlékezni, és közben megveszekedetten próbál mégis emlékezni. Azt vettem észre, hogy elképesztő fáradtság az én agyamnak is ebben benne lenni, olyan, mintha kétfelé húznák az agyamat: egyszerre akarom és nem akarom a valóságot. Melyik fog győzni?

A darab vége felé ugyan kimondom, hogy akarok emlékezni, de ki tudja, hogy a legeslegvégén tényleg megtörténik-e ez? Mi az a súly, amit az ember elbírhat, és mi az, amire azt mondja: akkor is tudni akarom, hogy ki vagyok, hogy honnan jöttem, tudni akarom, mert ezektől az emlékektől és tapasztalatoktól vagyok az, aki vagyok. Csak aztán hol van az a pont, amikor megint jó lesz kiszállni, és öntudatlanul létezni? Számomra ez nagyon érdekes játék a darabban. Kicsit olyan, mintha Claire „lelki világtalan” lenne. Bárki bármit mond, azt kénytelen vagyok elhinni. Valaki odarak a kezembe egy bögrét, azt mondja rá, hogy „bögre” és én nem kérdőjelezhetem meg. Egyszer csak megszűnnek a tapasztalataim arról a világról, amiről ők beszélnek, csak furcsa benyomások és érzékelések maradnak. Egészen kiélezett idegrendszerrel kell folyamatosan létezni, amiben csak egy tekintet, egy hang, egy gesztus, vagy a mondatok mögötti gondolatok azok, amit igazán érzékelünk. Egy nagy fekete üresség, meg egy nagyon nagy bizalom valahol gyermekké tesz, másfelől viszont nagyon felnőttnek kell lenni, hogyha felelősséget akarunk vállalni azért, hogy megtudjuk: kik vagyunk.

-Rudolf Péter: Az én figurám hisz abban, hogy meg tud változni, miközben zsigerileg képtelen rá. Sokan vagyunk így. Nagyon érdekes az a helyzet, hogy amikor az ember rálát önmagára, mik azok a keretek, ameddig el tud szakadni saját génjeitől, kromoszómáitól, alkatától. Azt szoktuk mondani, hogy sorsunk előre meg van írva, és a biológia is gyanúsan azt mondja, hogy csak egészen vékony réteg az, amit tanulunk, „a hagymának a legszéle”, és valójában az a döntő, amit összeszedtünk az őseinktől.

-N.K.E: Én vagyok az egyetlen tiszta figura, aki aggódik, és kétségbeesetten keresi a megoldást: hogyan védje meg a lányát ebben a helyzetben? Közöttünk az első pillanattól kezdve működik a feltétel nélküli bizalom. Nyilván ott van az az érzelmi szál, amiről ő ebben az állapotában nem is tud, de az érzelmek valahol emlékeznek.

-„Megváltozásra” való képességünk valójában nem arról szól-e, hogy többféle én van bennünk, minden azon múlik, hogy melyik én kerekedik felül? Ami pedig az amnéziát illeti: ha úgy akarjuk, valamennyien szelektív amnéziások lehetünk.

P.L: Többféle személyiségünk van, de azért van egy domináns, ami felülírja a többit. Vagy inkább azt mondanám, hogy sokfélék szeretnénk lenni. Az életünk folyamán gyakran tetszik nekünk valaki, példának tekintjük, és szeretnénk kipróbálni, hogy milyen lenne, ha olyanok lennénk. Nagyon szépen ki tudunk alakítani egy olyan személyiségrészt, ami el tud kezdeni úgy működni. Azt is tudom, hogy magamból mi az, amit szeretek és elfogadok, és azt szépen meg is tudom formálni és előtérbe helyezni. De lehet valahol hátul egy nagyon erősen domináns énünk, akit kevésbé tartunk szerethetőnek, és azt jól elzárjuk egy sötét szobába. Csak amikor nem tudjuk ezeket a személyiségeket cserélgetni aszerint, hogy mi áll jól, vagy mi a menő, hanem olyan állapotba kerülünk, amikor nincs erre lehetőségünk, mert történik egy hirtelen változás, egy sokkos helyzet. Ekkor előtör belőlünk egy fura vadállat, vagy egy szorongásos részünk, akiről nem akarunk tudomást venni, akit nem tudunk feldolgozni és lenyomja az összes többit.

NK.E: Hát erre van a színpad… mázlisták vagyunk, mert azzal, amivel kacérkodunk, itt-ott még kipróbálhatjuk. De ahogy korosodik az ember, próbál egyet faragni magából. Na, ez vagyok én, most már megbékélek magammal…

R.P.: Erre mindig csak Balzacot tudom idézni, imádom ezt a mondatát. „Mindnyájan ismeretlenül halunk meg.” Az ember csak bizonyos helyzetekbe kerülve tudja meg, hogy valójában kicsoda. Mind hiszünk és remélünk önmagunkról valamit, tartást, erőt. Ezért nem szeretem, amikor bizonyos történelmi helyzetekben pökhendien, elítélően beszélünk valakiről, hogy „gyáva volt”. A mi generációnk, hál’istennek, bizonyos világégéseket megúszott. Persze mostanában adódnak egyre élesebb helyzetek, és felmerül a kérdés, hogy ki az, aki feláll, ki az, aki megállítja a másikat, és ki az, aki nem…

Az viszont óriási szerencse, hogy az ember tud felejteni. Nagyszerű találmány, akár az Úristen hozott össze bennünket, akár egy remek programozó. Hálásak lehetünk érte, mert ha az ember jelenidejűnek élné meg egész életét, nagyon pocsék érzés lenne.

Itt nyilván olyan sokk éri Liát, amitől ő lehúz egy rolót, de aztán próbál félrehúzni egy függönyt, hogy rálásson önmagára. Egyébként a Tökéletlenek iszonyúan szemtelen darab. Olyan, mintha Woody Allen, Strindberg és Goldoni összeültek volna, és kicsit piásan letették volna Rémusz kezébe. Nagyon élvezzük, és ez a nehézsége is, hogy hol a határ: a darab éles helyzetek sokaságát produkálja, de közben azon lavírozunk, hogy ez a szemtelen humor ne essen áldozatul. Ebben valószínűleg a nézők is tudnak majd segíteni.

-Az anya nem tud beszélni, de a szereplők közül senki sem tud igazán kommunikálni a másikkal, mert mindenki valamilyen szerepet játszik.

NK.E: Szerepet játszik, hazudik, elken…Rémusz azt mondta, hogy neki a darab az erőszakról, a családon belüli erőszakról is szól, de nekem arról is, hogy egyszerűen nem tudunk beszélni egymással. A darabban mindenkinek megvan a maga oka arra, hogy miért nem tud beszélni, vagy mit nem tud elmondani.

Így beszélnek el egymás mellett, más történetet találnak ki, úgy tesznek, mintha…Nem tudunk, vagy nem akarunk, vagy nem merünk egymással kommunikálni.

Miközben mindenki nagyon vágyik arra, hogy megértsék. De csak őt…

-Szellemes megoldás, hogy a színpadot Ti magatok rendezitek át egy-egy jelenet után, miközben csodás zenék szólnak a 60-as évektől napjainkig…Ez egyfajta távolságtartás?

NK.E: Egyrészt igen, meg a helyzet is szülte, hogy át kell rendezni a színpadot, és akkor miért ne használjuk ki ezt a lehetőséget arra, hogy valami pluszt is belecsempésszünk? És ez túl is nőtte magát. Már nemcsak arról szól, hogy behozzuk a díszleteket és kimegyünk, hanem ezekből minitörténetek lettek. És egy kicsit mindig könnyítenek azon a súlyon, amit a darab ránk és a nézők hátára is rápakol. Ezek alatt jó nagy levegőt lehet venni, és újra megmerítkezni valami őrületben…

R.P.: Lehet, hogy ez fel sem merült volna, ha van egy forgószínpad. Így lehet egy nehézséget egy jó gondolattal erénnyé kovácsolni. A tárgyak, amelyek Lia körül jönnek-mennek, szolgálják a darabot, ahogy ő ott áll a kirakós játék közepén. Én régen éreztem ilyen „főiskolás” hangulatban magamat, nagyon jó közösségformáló erő. Sokkal jobb így részt venni egy ügyben, mert a koncentráció fókusza továbbra is az előadáson marad, remek hangulatot élünk át ezekkel a zenékkel, vagy a bábozással, amit szintén mi csinálunk. Javasolni fogom nagy multicégeknek, hogy csapatépítési tréning helyett közös átdíszletezést csináljanak…Ilyen produkciókkal lehet igazi társulattá válni!

-Mostanában egyre gyakoribbak azok a darabok, amelyekben nincsen szünet. A tempó egyre fokozódik, a nézőnek már-már kapkodnia kell a fejét az egyes fordulatok után. Van-e esetleg valami támpont, amit a poénok lelövése nélkül tudni adtok a nézőknek?

R.P.: Megfoghatatlan, hogy mi történik nézőtér és a színpadon lévők között. Egy vígjáték esetében a párbeszédek közti szüneteket átírja egy-egy nevetés, ami akusztikailag beleszól a darabba. Ezeknek megvan a maguk ritmusa, de az baj, ha ezek a ritmusok túlpörögnek. De gondoljunk bele, hogy amikor manapság tv-t nézünk, alul megy a tőzseindex, jönnek az egyéb hírek…Lehet, hogy szegény nagyikám, ha feltámadna és beülne, bajban lenne, de a mai a nézőknek ez a ritmus már evidencia.

P.L: Rémusz is gondolkodott azon, hogy egybe játszottuk-e a darabot, vagy szünettel, de nagyon nehéz lett volna megtalálni azt a pontot, ahol megállunk. Ha húsz percre kiesnénk a játékból, lehet, hogy a néző nehezebben találna vissza…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tiniként betömött szájjal, megkötözve találtak rá egy csomagtartóban, sosem meztelenkedik, és beperelte a Playboyt – 45 érdekesség a 45 éves Jessica Albáról
Azt sem tudják sokan róla, hogy előbb tudott úszni, mint járni, és hogy majdnem ő lett a Fekete Özvegy. Sőt, még sok mindent másról is lerántjuk a leplet vele kapcsolatban.


1. Jessica Marie Alba néven született 1981. április 28-án, 13:51-kor, a kaliforniai Pomonában.

2. Apai ágon mexikói, míg anyai ágon dán, walesi, angol, skót, skót-ír/észak-ír és francia ősökkel rendelkezik.

3. A Henry Louis Gates, Jr. (2012) című tévéműsorban elvégzett DNS-teszt szerint Jessica 72,7%-ban európai, 22,5%-ban amerikai őslakos (mexikói bennszülött, beleértve a majákat), 2%-ban szubszaharai afrikai, 0,3%-ban közel-keleti/észak-afrikai és 0,1%-ban dél-ázsiai származású, további 2,4%-ban pedig nem találtak egyezést. „Közel-keleti” gyökereit a sorozat apai ágon távoli szefárd zsidó ősöknek tulajdonította.

4. Anyai nagyapja 30 éven át tengerészgyalogos altiszt volt, a II. világháború alatt a Csendes-óceánon szolgált, később pedig az Egyesült Államok Tengerészgyalogos Zenekarának helyettes fődobosa volt.

5. Apja, Mark David Alba profi teniszező volt, mielőtt csatlakozott a légierőhöz.

6. Mivel az édesanyja, Catherine vízimentőként dolgozott, Jessica azelőtt tudott úszni, mielőtt megtanult volna járni.

7. A szülei mindössze 20 évesek voltak, amikor ő megszületett.

8. Ötéves korában már színésznő akart lenni.

9. Gyermekkorában számos betegséget legyőzött, többek között a tüdőgyulladást és a vakbélrepedést is.

10. 13 évesen a Seholsincs csapat (1994) című filmben tűnt fel először. Színészi pályafutásának kezdetén pedig olyan márkák televíziós reklámjaiban is szerepelt, mint a J.C. Penney és a Nintendo.

11. Jó tanuló volt, olyannyira, hogy már 16 évesen érettségizett.

12. A középiskola elvégzése után az Oscar-jelölt színész házaspár, William H. Macy és Felicity Huffman tanították őt a szakma rejtelmeire David Mamet Atlantic Theater Company nevű társulatánál.

13. Egy interjúban egyszer elárulta, hogy már gyerekként elkezdett saját magának főzni, hogy kontrollálja a súlyát, és megőrizze az egészségét. Jessica szerint a családja által készített ételek súlyproblémákhoz vezettek náluk, ezért inkább kerülte azokat.

14. 15 éves korában szerepet kapott a Flipper című tévésorozatban. Az ausztráliai forgatás során néhány furcsa telefonhívást kapott, amelyeket azonban csínytevésnek vélt, és nem vett komolyan. 1996-ban azonban elrabolták őt a Flipper forgatása közben. 14 órán át senki sem tudta, hogy hol van, majd a felvételek helyszínétől több kilométerre, egy autó csomagtartójában találták meg bekötött szemmel, betömött szájjal és megkötözve. A fizikai bizonyítékok és a tanúk hiánya, valamint a tény, hogy a megpróbáltatás alatt be volt kötve a szeme, tehát nem látott semmit, az ügy azóta is megoldatlan. Alba a karrierje során sosem beszélt az esetről, és nem is szándékozik a továbbiakban sem. A hivatalos dokumentáció hiánya mindenesetre hozzájárult ahhoz, hogy némi szkepticizmus övezze a történtek pontos körülményeit.

15. Ő és Hayden Christensen a 2007-es Éberség forgatása közben ellátogattak a Bellevue kórházba, hogy együtt legyenek karácsonykor az ott kezelt kisgyerekekkel.

16. A szem (2008) című filmben játszott szerepe miatt megtanult hegedülni.

17. Fél a repülő madaraktól, a struccokkal, a kivikkel és a pingvinekkel tehát semmi baja.

18. Kifejezetten érdeklődik a Harley-Davidson motorkerékpárok iránt.

19. 2001-ben vesegyulladása volt, és még abban az évben anorexiával is küzdött.

20. Fontolóra vették, hogy a kiesett Emily Blunt helyett ő játssza Natasha Romanoff, azaz a Fekete Özvegy karakterét a Vasember 2-ben (2010), de a szerepet végül Scarlett Johansson kapta meg.

21. Bár a színésznők és a női popsztárok gyakran vetkőznek le különböző mértékben magazinok fotózásain, illetve filmes vagy tévés jelenetekben, ő kijelentette, hogy nagyon szemérmes, ezért soha nem vállalna meztelen jelenetet, és nem pózolna félmeztelenül sem egy magazinban.

22. Épp ezért A nyelvtanárnő (2003) című filmben testdublőr segített neki a szexjelenetek forgatásában. A Machetében (2010) látható meztelen jelenete is hamis volt. Valójában fehérneműt viselt, amit később digitálisan eltávolítottak. Alba minden szerződésében szerepel egy „meztelenség tilalma” záradék.

23. 2003-ban felbontotta hosszú ideje tartó eljegyzését a Michael Weatherlyvel, akivel a Sötét angyalban játszottak együtt.

24. A nyakán egy margarétát és egy katicabogárt ábrázoló tetoválása van.

25. Eleanor Roosevelt a kitartásának köszönhetően Alba egyik kedvenc történelmi alakja.

26. Egy zártkörű szertartáson 2008. május 19-én mondta ki a boldogító igent Cash Warrennek. Még a legközelebbi barátai sem voltak meghívva.

27. Jessica és Cash házassága majdnem 18 éven át tartott, 2026. február 13-án mondták ki hivatalosan a válásukat. A kapcsolatuk persze korábban befuccsolt, már 2024 decemberében szakítottak.

28. Cash Warrentől három gyermeke született: két lány, Honor Marie Warren (2008) és Haven Garner Warren (2011), valamint egy fia, Hayes Alba Warren (2017).

29. A Sin City – A bűn városa (2005) című filmben játszott karakterének megismerése érdekében sztriptízbárokba járt. Azt mondta azonban, hogy ez nem segített, mert a profi sztriptíztáncosok csak „borravalót próbáltak szerezni”.

30. A Playboy magazin a 2006. márciusi számában a 25 legszexisebb híresség közé sorolta, és az év szexszimbólumának választotta, a kiadvány címlapján ő is szerepelt. Alba ezután pert indított a lap ellen, mert az ő beleegyezése nélkül használták fel a képét (A tenger vadjai című 2005-ös film promóciós fotóját), ami szerinte azt a látszatot keltette, mintha „meztelen vagy félmeztelen fotósorozatban” szerepelt volna abban a számban.

31. Később visszavonta a Playboy-pert, miután Hugh Hefner személyesen kért tőle bocsánatot kapott, és beleegyezett abba is, hogy adományt juttat két, Jessica által támogatott jótékonysági szervezetnek.

32. Közeli, jó barátnői közé tartozik Lindsay Lohan, Eva Longoria, Eva Mendes, Kate Hudson, Nicole Richie, Cameron Diaz, Russell Simmons, Will.i.am és Shay Mitchell.

33. A Sötét angyal egyik 2001-es epizódjában együtt játszott a fivérével, Joshua Albával.

34. Fiatalabb korában a következőket mondta: „Gyerekként Beverly Hillsbe jártam meghallgatásokra, és azt gondoltam: »Miért nem itt élek? Miért nem én vezetem azt az autót?«” 2008-ban aztán ő és a férje, Cash Warren 4 millió dollárt fizettek egy 436 négyzetméteres házért Beverly Hillsben.

35. Christopher Gavigannel együtt társalapítója a The Honest Company nevű cégnek, amely vegyi anyagoktól mentes termékeket, többek között pelenkákat gyárt. A cég piaci tőkeértéke jelenleg kb. 391 millió dollárra tehető.

36. Alba nem hiszi, hogy a hírneve bármilyen előnyt jelentett volna számára a cégének elindításában és fejlesztésében. „Sokan lehetnek hírességek; ehhez nem igazán kell tehetség” – mondta, majd hozzátette, hogy egy jó ötlet sokkal fontosabb.

37. Mindössze két hónappal a Honey (2003) című film forgatásának tervezett kezdete előtt kezdett el Jessica táncot és tae-bót tanulni.

38. A kedvenc színésze Johnny Depp.

39. A melltartó, amelyet a Sin Cityben viselt, 1025 dollárért kelt el egy eBay-aukción.

40. A csuklója belső oldalára lótusz szót tetováltatta szanszkrit nyelven.

41. Mexikói származása ellenére nem beszél folyékonyan spanyolul, sőt, alig ért valamit abból a nyelvből.

42. Az E csatorna „101 legszexisebb test” listáján a harmadik helyet szerezte meg az ezüst érmes Brad Pitt és a győztes Angelina Jolie mögött.

43. Jessica Albának vannak Max Guevara- (Sötét angyal), Sue Storm- (Fantasztikus négyes) és Nancy Callahan- (Sin City) akciófigurái a saját szerepeiről, amelyek mindegyike valóban hasonlít rá.

44. A GQ magazin minden idők 25 legszexisebb filmszínésznői közé választották.

45. Konzervatív nevelést kapott, de ő maga abszolút liberális beállítottságú. Állítása szerint már ötéves korában feministának tartotta magát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Brutálisnak ígérkezett a thriller a Netflixen, de vajon megérte megnézni? A Csúcsragadozó felemás élményt hagyott bennünk
Már az alapfelállás is azt sugallja, hogy itt egy igazán feszült élmény vár rád. A hangulat és a látvány elsőre működik is, gyorsan beszippant. Aztán jön valami, ami teljesen más irányba viszi az egészet. Ismert arcok, erős koncepció és népszerű műfajok találkoznak ebben az új filmben.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. április 26.



Baltasar Kormákur rendező neve az utóbbi években egyfajta sajátos minőségi ígéretet hordozott: nem feltétlenül kiemelkedő, de korrekt, „természetközeli” akciófilmeket. Olyan munkák után, mint az Everest vagy a kevésbé emlékezetes Két kaliber, jogos elvárás, hogy egy újabb túlélőthriller esetében is legalább egy stabil, feszült alkotást kapunk. A Csúcsragadozó ezzel szemben inkább csak megerősíti: Kormákur filmjei gyakran megrekednek a középszer biztonságos, de unalmas zónájában.

A történet középpontjában Sasha áll, akit Charlize Theron alakít. Egy tapasztalt hegymászóról van szó, aki párjával, Tommyval (Eric Bana) járja a világ legveszélyesebb csúcsait.

A nyitány még ígéretesnek tűnik: egy tragikus esemény gyorsan kijelöli az érzelmi alapokat, majd a film hirtelen váltással az ausztrál vadonba helyezi át a cselekményt. Itt Sasha már egyedül van, fizikailag és lelkileg is elszigetelten, egy olyan környezetben, ahol a természet és az emberek egyaránt fenyegetést jelentenek.

A film egyik erőssége, hogy nem rágja a néző szájába a főhős motivációit. Bár nem kapunk részletes magyarázatot arra, pontosan mit próbál elérni Ausztráliában, de a kontextus elég egyértelmű: nem új életet akar kezdeni, hanem le akar valamit zárni. Ez a visszafogottság kezdetben jól áll a filmnek, és segít megteremteni egy csendes, melankolikus alaphangulatot.

Ez azonban nem tart sokáig. A történet hamar átcsap egy klasszikus túlélőthrillerbe, amikor egy vadászcsoport kezdi el zaklatni Sashát.

Ekkor lép be a képbe Ben, akit Taron Egerton alakít. Az első találkozásuk még ártatlannak tűnik, de gyorsan világossá válik, hogy valami nincs rendben. A film innentől nem is titkolja lapjait: Ben a legnagyobb vadra szeretne vadászni, ez pedig a vadon közepén pont Sasha. A vadászat elkezdődik, és megkapjuk azt a feszes, intenzív félórát, amely talán a film legerősebb szakasza.

Ebben a részben működik igazán a tempó és a feszültség. A rendezés dinamikus, a helyszínek kihasználása ügyes, és a fizikai kiszolgáltatottság érzése is átjön. Bár a CGI néhol kilóg, összességében nem rontja el az élményt, különösen egy streamingre készült produkció esetében.

A probléma ott kezdődik, amikor a film megpróbál többet nyújtani egy egyszerű üldözésnél. A történet második felében érkező fordulat ugyan formailag jelentős, de annyira kiszámítható, hogy valódi meglepetést nem okoz. Innentől a tempó is visszaesik, és a hangsúly egyre inkább a drámára és a horrorra helyeződik, csakhogy ez az a terület, ahol a film látványosan elvérzik.

A forgatókönyvet Jeremy Robbins jegyzi, és sajnos minden hibája mellett, az egész szkript ismerősnek hat.

A „láttuk már ezt valahol” érzés végig kíséri az egész filmet, és hiába próbálják a karakterek vagy a környezet feldobni, a történet nem tud kitörni a klisék fogságából.

Ebben a helyzetben különösen fontos lenne a színészi játék, és itt vegyes a kép. Charlize Theron visszafogott alakítása hitelesen tükrözi a gyászt és a belső vívódást, de hiányzik belőle az a plusz, ami igazán emlékezetessé tenné. Időnként kifejezetten úgy tűnik, mintha nem lenne teljesen jelen a szerepben. Csak elmondja a szövegét és továbblép.

Ezzel szemben Taron Egerton szinte ellopja a filmet. Az ő játéka energikus, kiszámíthatatlan és kifejezetten szórakoztató. Az ausztrál akcentusa meglepően hiteles, és minden jelenetben érezni, hogy maximális intenzitással tette oda magát. Ha van bármi, ami miatt érdemes eredeti nyelven megnézni a filmet, az egyértelműen az ő alakítása.

Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy a film kiemelkedjen a streamingkínálat szürke tömegéből.

A rendezés darabos, a zsánerváltások nem mindig működnek, és amikor a feszültséget valódi félelemmé próbálja átalakítani, gyakran akaratlanul is komikussá válik. A logika sincs a forgatókönyvíró mellett, sokszor teljesen összevisszaság a narratíva. Sasha menekül, nyomában Ben, majd egy másfél perc után már Ben a folyó másik oldalán fürdőzik zenére. Mi meg csak nézünk, hogy mi van? Most mennyi idő telt el? Biztos vadászat közben inkább fürdesz, Ben?

A Netflix kínálatában a Csúcsragadozó valószínűleg meg fogja találni a közönségét, különösen a sztárok és a kezdeti lendület miatt. De hosszú távon nehéz lesz emlékezni rá. Nem egy klasszikus popcorn-film, hiszen a második felére inkább lelassuló, beszélgetős drámává válik, miközben a brutalitás továbbra is jelen van. A thriller rész, viszont nagyon gyorsan szertefoszlik.

Összességében a Csúcsragadozó egy korrekt, de teljesen felejthető alkotás.

Egy 90 perces, kissé komor túlélőtörténet, amelyben van némi akció és sok szenvedés, de kevés valódi tartalom. Nem rossz film, de semmi okunk nincs arra, hogy különösebben emlékezzünk rá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
38 éves lett a világ legszexibb férfija, a Bridgerton sztárja, aki bejelentette a visszavonulását
Bridgerton sztárja a csúcson akarta abbahagyni, most kiderült, miért.


Amikor tavaly novemberben a People magazin bejelentette, hogy Jonathan Bailey kapja a legszexibb férfi címet, a színész a rá jellemző, lefegyverző őszinteséggel reagált. „Óriási megtiszteltetés. Nyilván hihetetlenül hízelgő. És teljesen abszurd” – mondta. Aztán egy csibészes mosollyal hozzátette, hogy a nagy hírt először legszűkebb bizalmasával osztotta meg:

„Elmondtam a kutyámnak, Bensonnak… Hogy is írják… NDA?”.

Ez a két mondat tökéletesen foglalja össze azt a kettősséget, amely Jonathan Bailey karrierjét és személyiségét meghatározza: egy földön járó, önironikus brit úriember, aki közben a világ egyik legfelkapottabb és legbefolyásosabb sztárjává vált. Az április 25-i születésnap nem csupán egy újabb év, hanem egy olyan karrierív csúcspontjának ünnepe, amely a kosztümös drámáktól a hollywoodi blockbustereken át a tudatos társadalmi szerepvállalásig ível.

A People címlapja és a The Tonight Show-ban történt bejelentés csupán a jéghegy csúcsa volt, a pecsét egy olyan folyamat végén, amely a Bridgerton vikomtjának szerepével indult. Anthony Bridgerton karaktere tette Baileyt globális jelenséggé, és a rajongók legnagyobb örömére a februárban bemutatott negyedik évadban ismét kulcsszerepet kapott. A sorozat showrunnere, Jess Brownell szerint a visszatérése nem egyszerűen rajongói kiszolgálás volt, hanem narratív szükségszerűség. „Benedict kapcsolata Anthonyval annyira ősi, hogy az önazonosságának része… sok tekintetben másodszülöttként és Anthony árnyékában határozza meg magát, ezért volt szuper fontos visszahozni Anthonyt ehhez a dinamikához” – magyarázta a döntést. Bailey karaktere tehát nemcsak jelen van, hanem aktívan formálja a sorozat központi cselekményét, bizonyítva, hogy a Bridgerton-univerzum elképzelhetetlen nélküle.

Miközben a Netflix képernyőjén megszilárdította helyét, a mozivásznon is szintet lépett. A Wicked adaptációjában

Fiyero herceg szerepében nemcsak énekes-táncos tehetségét csillogtatta meg, hanem a karakter egy sötétebb, árnyaltabb oldalát is megmutatta.

A tavalyi első rész elsöprő sikere után a közönség a novemberben érkező második felvonást, a Wicked: For Good-ot várja, amelyben Bailey ígérete szerint a karakter még mélyebb rétegeit ismerhetjük meg. „A filmben meglehetősen brutális és sötétnek érződik” – utalt a folytatásra, jelezve, hogy Fiyero útja korántsem egy tündérmese. A szerep nemcsak kritikai elismerést és Emmy-jelölést hozott neki a Fellow Travelers című sorozat után, de végérvényesen bebetonozta a hollywoodi A-listára. Személyiségének játékosságát azonban a csillogás közepette sem veszítette el. „Imádok fürdeni” vagy „Belül elég hóbortosnak érzem magam” – az ehhez hasonló, apró kiszólásai folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy a makulátlan külső mögött egy összetett és szórakoztató ember rejlik.

A színpadi gyökereihez való hűségét mutatja, hogy a filmes sikerek csúcsán egy rendkívül ambiciózus színházi projektre készül.

2027 nyarán a londoni Barbican Centre-ben a Wicked-beli partnerével, Ariana Grandéval közösen viszi színre a legendás musicalt, a Sunday in the Park with George-ot.

A bejelentés óriási visszhangot keltett, a páros egy közös Instagram-poszttal erősítette meg a hírt, amelyhez Bailey a darabból idézett: „All it has to be is good.” („Csak jónak kell lennie.”) Ez a lépés egy tudatos karrierdöntés: ahelyett, hogy kizárólag a blockbusterek világában maradna, visszatér a West End deszkáira, hogy bizonyítsa művészi sokoldalúságát.

A hírnévvel járó platformot azonban nemcsak karrierje építésére, hanem egy számára fontos ügy képviseletére is használja. 2024-ben elindította a The Shameless Fund nevű alapítványát, amely LMBTQ+ szervezeteket támogat világszerte. A TIME magazinnak adott interjújában szenvedélyesen beszélt arról, miért tartja kiemelten fontosnak az idősebb generáció megsegítését. „Vissza kell őket hozni a szekrényből… Az első öt támogatásból kettő az LMBTQ+ idősekre fókuszáló szervezetekhez megy. Gondoskodnunk kell róluk, mert olyan sokat harcoltak” – mondta a TIME-nak.

Ez a küldetéstudat annyira fontossá vált számára, hogy egy interjúban felmerült, egy időre szünetelteti a színészetet, hogy az alapítványra koncentrálhasson.

A kijelentés kisebb pánikot okozott a rajongók körében, de Bailey később tisztázta, hogy csupán egy félreértett idézetről volt szó, és esze ágában sincs visszavonulni. A 38. születésnapja így egy olyan férfit köszönt, aki a siker minden lépcsőfokát megjárta, de közben nem felejtette el, honnan jött, és milyen felelősséggel jár az a hang, amelyet a világtól kapott.

Via People


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Demjén Ferenc visszakozott, mégis engedélyezte a letiltott NER-paródiát
Ismét elérhető a „Mi vagyunk a NER” című paródiavideó, miután az alkotók sikeresen megegyeztek a zenésszel. A videót korábban Demjén Ferenc szerzői jogi igénye miatt távolították el a YouTube-ról.


Ismét elérhető a YouTube-on a „Mi vagyunk a NER” című, mesterséges intelligenciával készült paródiavideó, amit a választás előtt Demjén Ferenc szerzői jogi követelésre hivatkozva letiltatott. A videó készítői megegyeztek a zenésszel és menedzsmentjével, akik a pereskedés elkerülésével és a jogi helyzet bizonytalanságával indokolták a megegyezést – írja a Telex.

A menedzsment a lapnak küldött válaszában a fordulat hátterét is megvilágította:

„Az újbóli megkeresés az alkotó részéről és az egymásnak ellentmondó jogi állásfoglalások a paródia illetve a szerzői jog kérdésében. Pereskedni nem akartunk. Ezt jelenti a konstruktivitás. A kérdést így a magunk részéről lezártnak tekintjük.”

A „Mi vagyunk a NER” című videó a választás előtt kezdett terjedni, és Muppet Show-szerű bábfigurákként ábrázolta a politikai és gazdasági elit ismert szereplőit, köztük Orbán Viktort, Mészáros Lőrincet, Várkonyi Andreát és Rogán Antalt.

A videó a rendszer működését gúnyolta, refrénje pedig így szólt:

„Mi vagyunk a NER, mi vagyunk a tolvajok, lehet más a kormány, mi leszünk a küllők között a bot.”

A videót április 8-án távolították el a YouTube-ról, miután Demjén Ferenc szerzői jogi panaszt tett, mert a paródiában felhasználták az általa a nyolcvanas években írt Jelszó: Love című dal egy részletét.

Ahogy arról a Szeretlek Magyarország is beszámolt, a vita a paródiakivétel jogi értelmezése körül forgott, mivel annak gyakorlati határai nem egyértelműek. A letiltásnak politikai olvasatot is adott, hogy Demjén korábban fellépett a Fidesz március 15-i kampányrendezvényén.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk