Zsiday Viktor: A mutyiszféra leharapja a versenyszféráról a dolgokat, évtizedekig tartó mocsár jöhet Magyarországon
A jelenlegi turbulens időkben megkönnyebbülést jelent, hogy nem kell mások pénzét kezelnie – mondta Zsiday Viktor közgazdász, befektető. Szerinte nem is a gazdasági trendekkel van a fő probléma, hanem egy olyan háborús helyzettel, amiben a döntéshozók lépései teljesen kiszámíthatatlanok.
– fogalmazott, hozzátéve, hogy szerinte az izraeliek húzhatták bele az Egyesült Államokat a konfliktusba. Úgy látja, a tőkepiaci és gazdasági szempontból is az a legnagyobb baj, hogy nem lehet előre jelezni a döntéshozók következő lépéseit.
A közgazdász szerint Donald Trump megszólalásaiban keményen kalkulált tőzsdei mozgások lehetnek, és elképesztőnek tartja, hogy az amerikai elnöki pozíció ilyen szintre silányult. „Tehát az egész olyan szintre le lett silányítva ez az amerikai elnöki pozíció, amit én soha nem gondoltam volna, hogy ilyen lehetséges, és azt sem gondoltam, hogy a világnak a legnagyobb demokráciájában ezt egy másodpercig eltűrik, hogy gyakorlatilag kiderül, hogy benfentes kereskedések zajlanak az ő bejelentéseikkel” – jelentette ki, felháborítónak és elfogadhatatlannak nevezve a jelenséget.
Zsiday Viktor egy két hónappal ezelőtti, „Geopolitikai buborék?” című írásával kapcsolatban elismerte, hogy az nem öregedett jól. Akkoriban úgy gondolta, hogy a piacok túlárazzák a geopolitikai kockázatokat, és ennek köszönhetően szárnyaltak a fegyvergyártók és a nemesfémek árfolyamai. Az iráni háborúval azonban nem számolt. Szerinte ez egy nagyon rosszul kiszámított háború volt, amelynek gazdasági következményeivel senki nem számolt. Úgy véli, a döntéshozóknak csak egy A-tervük volt a bombázásra, de nem készültek fel más eshetőségekre.
– magyarázta.
A befektető szerint a háború egy nem létező problémát oldott meg, hiszen a konfliktus előtt viszonylag olcsó volt az energia. Most viszont, ha a Hormuzi-szoros lezárása miatt tartósan napi 5-10 millió hordó olaj hiányzik a piacról, az olajár 120-160 dollár közé emelkedhet. Ez szerinte nemcsak az üzemanyagárakon, hanem a szállítmányozáson és az élelmiszerárakon keresztül is hatalmas sokkot okozna a világgazdaságnak.
– mondta.
Magyarország különösen ki van téve ennek a helyzetnek. Zsiday emlékeztetett, hogy 2022-ben a felrobbanó gázárak miatt a forint majdnem összeomlott. A holland tőzsdén a gáz ára az elmúlt hetekben a duplájára, 100-ról 200 forintra emelkedett köbméterenként, és ha a katari LNG-szállítások leállnak, az ár akár 300-400 forintra is felmehet. „Itt már a magyar nemzetgazdaságra vetítve 1000 milliárd forint fölötti költségekről beszélünk, ha ez tartósan fönnmarad” – figyelmeztetett. Ez begyengítheti a forintot, ami kamatemelésre kényszerítheti az MNB-t, és egy negatív spirált indíthat el.
A közgazdász a magyar gazdaság 5-10 éves kilátásait illetően a mainsteamnél optimistább. Úgy látja, a közép-kelet-európai régió elmúlt húszéves fellendülését az európai integráció hozta, de az elmúlt években Magyarország uniós elkötelezettségével kapcsolatban kérdések merültek fel.
– állítja. Szerinte ehhez nem kell feltalálni a spanyolviaszt.
Európa helyzetét ugyanakkor problémásnak látja. Elismerte, hogy a kontinens harapófogóban van: a modern digitális technológiákban lemaradt az Egyesült Államoktól, miközben az iparban utolérik a jóval olcsóbban termelő kínaiak. A megoldást a mélyebb gazdasági integrációban látná, de szerinte erre nincs meg a politikai akarat, mivel a lakosság nem akar „európai Egyesült Államokat”.
A fejlett világ eladósodásával kapcsolatban kifejtette, hogy a probléma gyökere az 1971-es aranyalapról való lejövés. Azóta az államok elméletileg bármennyi pénzt nyomtathatnak, és a demokratikus kormányok a szavazók igényeinek kielégítésére folyamatosan növelik az államadósságot. „Most békeidőben adósodunk el, tehát hogy ilyen hosszú, tehát ilyen nem volt. Erre nincsen történelmi példa” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy nem látja a megoldást a problémára.
A magyar gazdaság fő problémájának a piaci mechanizmusok kiiktatását és a „mutyiszféra” térnyerését tartja.
– mondta. A mutyiszférában szerinte nem a hatékonyság, hanem a jó kapcsolatok és a pályázati ügyesség számít, ami nem viszi előre a gazdaságot. Ennek ellenére úgy véli, már az Európába való visszaintegrálódás és az eurózónához való csatlakozás bejelentése is 2-3 százalékos növekedést hozhatna 3-5 éves távon.
Zsiday szerint Magyarország „az utolsó utáni pillanatban” van, de még nem sodródott ki annyira az EU-ból, hogy ne tudna visszakerülni a belső körbe. „Szerintem olyan sérülés egyelőre, én azt remélem, vagy azt gondolom, hogy nem történt, ami ilyen visszavonhatatlan” – fogalmazott.
A befektető egy sajátos, gazdasági adatokon alapuló modellel próbálta megbecsülni a Fidesz szavazóinak számát. Azt vizsgálta, hogy a reálbérek és a kiskereskedelmi fogyasztás alakulása hogyan függ össze a kormánypártok támogatottságával 1990 óta. Arra a meglepő következtetésre jutott, hogy a 2014-es, 2018-as és 2022-es választási eredmények sem lógnak ki a korábbi mintázatból, ami szerinte azt jelenti, hogy a propaganda nem hoz annyi plusz szavazót, mint sokan gondolnák. „Olyan, mintha a magyar embereket tényleg semmi más nem érdekelné, mint hogy mennyi a pénz, mennyi a fizetésük. Mennyi a vásárlóerőjük? Olyan, mint hogyha ez érdekelné csak őket, és nem semmi más” – állapította meg.
Szerinte a magyar társadalom rendkívül paternalista, a kormánytól várja a megoldást, amit a politika ki is használ. „Ha úgy trenírozod a társadalmat, hogy én oldom meg az összes problémádat [...], akkor ha nem tudom megoldani a problémát, akkor az emberek kiszeretnek belőled” – magyarázta. Úgy látja, a 2022 óta tartó gazdasági nehézségek, különösen a magas élelmiszer-infláció, ezt a folyamatot erősítették.
Végezetül egy S&P-elemzésre hivatkozva azt mondta, bármelyik kormány is alakul a választások után, nagyon nehéz dolga lesz, és gyors intézkedéseket kell hoznia, különben Magyarországot leminősíthetik. A 2026-os osztogatást már nem biztos, hogy meg lehet ismételni. Pozitív példaként az argentin elnököt, Javier Mileit hozta fel, aki drasztikus, de szükséges reformokat tudott végrehajtani a népszerűsége elvesztése nélkül. „Ha az argentinoknak ment, nem lehetetlen, hogy sikerül nekünk is” – zárta gondolatait.