Vonzó turisztikai célpont lett Lengyelország egyik legnyomorultabb városából
Kevés ország jött ki úgy a második világháborúból, mint Lengyelország. Elvesztette lakosságának mintegy egyötödét, és fővárosát, Varsót szinte teljesen lerombolták a nácik, kulturális örökségének nagy részét kifosztották vagy elpusztították. Még az ország határát is több száz kilométerre nyugatra tolták, milliókat kényszerítve arra, hogy Németország egykori keleti területeire költözzenek, amelyek szintén nagyrészt romokban álltak.
De ezekből a romok egy új világ reményét is jelentették. Az ország megszabadult a múlt terhétől, legalábbis ezt ígérték az 1948-ban hatalomra került lengyel kommunisták, akik Sztálin éber szeme előtt nekiláttak az ország újjáépítésének. Felfegyverkezve azzal az ideológiai meggyőződéssel, hogy egy új társadalomnak kell kiemelkednie a régiből.
Nowa Huta - amely szó szerint „Új Kohót" jelent lengyelül, és az acélmunkások befogadására épült - a háború utáni Lengyelország legambiciózusabb várostervezési projektje volt. Egy utópisztikus szocialista város, amelyről a nemzet többi része is példát vehetett. Öt nagy sugárút indult a Központi térről, így Nowa Huta jellegzetes ötszögletű formát adott, hangsúlyozva a szocializmus monumentális jellegét.
1973-ra vigaszdíjként a város megkapta Lengyelország legnagyobb Lenin-szobrát, a Főtértől északra a Rózsák sugárútján.
„Ez egy tervezett város volt, amely nem igazán úgy működött, ahogy bárki is várta" - mondta Katherine Lebow, akinek 2013-as könyve, az Unfinished Utopia részletes betekintést nyújt a város építésébe és fejlesztésébe.
Az ideológiai lendület ellenére, írja Lebow, maguk a tervezők – a kor néhány vezető építésze és várostervezője – nem kaptak közvetlen utasításokat arról, hogyan kell kinéznie a városnak. Tudva azonban, hogy a az ország vezetése a települést a szocialista iparváros ideájának szánta, a tervezéskor hangsúlyos szerepet kaptak a parkok és a tágas apartmanok. Arra is kiemelten figyeltek, hogy az épületek minden szükséges szolgáltatással, funkcióval rendelkezzenek. A szocialista realizmus a művészet és az építészet minden formáját a propaganda meghosszabbításának tekinti, beleértve az építészetet is. A városoknak nemcsak vizuálisan kellett vonzónak lenniük, de a szocialista propaganda fontos témáit is hűen kellett tükrözniük. Így a politikai rituálék, felvonulások tökéletes díszleteként szolgálhattak ezek a települések.
Általános mítosz, hogy Nowa Huta helyét azért tették Krakkó mellé, hogy proletár figyiszt mutasson a "konzervatív és burzsoá" Krakkónak, modernitásával és a szocialista értékekhez való ragaszkodással, éles ellentétben Lengyelország középkori fővárosával. Krakkó óvárosának építészeti hatása azonban letagadhatatlan Nowa Hutában, árkádjaival, belső tereivel és egyéb tervezési jellemzőivel. Végül Krakkó nevetett utoljára, amikor 1951-ben elnyelte Nowa Hutát.
Nowa Huta egyre vonzóbb hely az élethez
Bár Nowa Huta "az átkosban" sok tekintetben sikertörténet volt, sorsát nem lehet elválasztani a kommunizmus egészének sorsától. Az 1990-es évekre a 200 000 fős város a kábítószerek, a bűnözés, a szegénység és a huliganizmus szinonimájává vált, gyakorlatilag Lengyelország egyik legnyomorultabb városává lett.
Mára azonban ez ismét alaposan megváltozott. Lengyelország Európa egyik nagy modern gazdasági sikertörténete, ami érezhető mind a nagyvárosi központokban, mind az olyan egykor perifériás helyeken, mint Nowa Huta. A város egyre vonzóbb hely az élethez. Az elmúlt években a bérleti díjai drámai módon növekedésnek indultak. Korábban az éjszakai élet központja Krakkó volt. Most már Nowa Hutában is megjelentek az éttermek, kávézók, fagylaltozók.
Nowa Huta mára megtanulta kihasználni kommunista örökségét. A város a külföldieknek és a lengyeleknek egyaránt érdekes látlelet a kommunizmusról.
Nowa Huta szocialista realista építészetének ékköve egyértelműen az acélművek egykori adminisztratív épülete. Bár alapvetően zárva van a nyilvánosság számára, a Nowa Huta Alapítvány túrákat kínál az épületben. Amelynek abszurd pompája mementóként őrzi azokat az utópisztikus törekvéseket, amelyek jegyében a város létrejött.
1980-ban, amikor az országot megrázták a Szolidaritás szakszervezet által összehívott sztrájkok, Nowa Huta Lenin Acélgyára büszkélkedhetett a szakszervezet legnagyobb, 97% -os tagsági rátájával.
Ebben az időszakban egy Karol Wojtyła nevű fiatal krakkói püspök – a későbbi II. János Pál pápa – támogatta a munkások és harcát. Az ország államilag szentesített ateizmusának megfelelően a várost szándékosan templom nélkül építették. De a munkások végül illegálisan, kézzel kezdtek építeni egyet. Tégláról téglára, gépek nélkül. Így épült meg Nowa Huta első temploma, amelyet egyedülálló modernista formája miatt „az Úr bárkájának" neveznek.
A város továbbra is élő szimbólum, de nem azé, aminek eredetileg szánták. A sztálinista újjáépítés nagyságától az antikommunista katolicizmus lázadásán át a posztszocialista romlottságig és végül az új Lengyelországban manifesztálódó megújulásig Nowa Huta sorsa tükrözi Lengyelország második világháború óta bejárt történelmét.
