SZEMPONT
A Rovatból

Volt az életemben két Ember, akikkel önzetlenül szerethettük egymást – Gondolatok halottak napjára

Enyhíti az elmúlás fájdalmát az, amit bensőnkben őrzünk.


Szerencsés ember vagyok. A 65. karácsonyomon még négy nemzedékkel ünnepelhettünk együtt a családban. De valahogy éreztem, hogy ez lesz az utolsó ilyen alkalom. A hatvanhatodikon már a legidősebb korosztály csak a szívünkben gyújthat majd gyertyát.

Szerencsés ember voltam, mert egészen 19 éves koromig a halál csak távoli ismeretlen dolog volt számomra. Akkor, éppen a születésnapomon távozott el apai nagyanyám, egy orvosi műhiba miatt, alig 66 évesen. Mint amennyi most én vagyok. Vele nem volt olyan szoros a kapcsolatom, mint anyai nagyanyámmal, aki velünk élt és tíz éves koromig szinte ő nevelt. Ittam a szavait, életének történeteit, amelyek történelmi leckéknek is beillettek: a békebeli Szabadka és Abbázia, két világháború, franciaországi emigráció, új élet egy Zala megyei faluban, két özvegység...

Imádtam vele piacra járni, megismertetett a különböző alma- és krumplifajtákkal, ma is tudom a magyar szőlők hagyományos beérésének sorrendjét. Ő szerettette meg velem a verseket, imádta Petőfit, ő tanított meg olvasni négyéves koromban, ma is szinte kívülről tudom a János vitézt. Még a kezébe foghatta nagyfiamat, fél évvel később halt meg, 91 éves korában. Én 28 voltam akkor. Nagyapám sosem volt: fél éves voltam, amikor anyai nagyapám meghalt, Apám nem is ismerte valódi apját, nevelőapja pedig munkaszolgálatban pusztult el, azt sem tudjuk, hol és mikor.

Harmincévesen sokkolt először igazán az elmúlás, amikor – szintén orvosi műhiba nyomán – meghalt az egyik legjobb, velem egyidős barátom, a tehetséges irodalmár, akivel együtt töltöttük kiskamasz korunkat Rómában, és együtt fedeztük fel a rock-zene gyönyöreit. Legközelebb 16 évvel később gyászoltam, újra egy nagyon kedves jóbarátot, akivel a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban nőttünk össze: amiotrófiás laterálszklerózisban szenvedett, mint Stephen Hawking. Harminc év alatt szemtanúja lehettem állapota fokozatos romlásának, de az élet megkegyelmezett neki: 47 évesen úgy halt meg szívrohamban, hogy nem vált magatehetetlenné. A zene, a sakk, a sportszeretet mellett a humor volt a legfőbb közös nevezőnk: hihetetlen, de senkinek a társaságában nem röhögtem életemben annyit, mint vele. És amikor többször is mélypontra került az életem, ő volt az, aki a leghatásosabban tudott „seggbe rúgni”, hogy összeszedjem magamat. Az idén februárban volt 20 éve, hogy elment, de máig nem hevertem ki az elvesztését.

És valahol mégis szerencsés voltam, mert még éltek és korukhoz képest remek formában voltak a Szüleim, miközben Gyermekeim Anyjának Apja és Anyja, Életem Párjának Apja és Öccse is itt hagyott minket. Gyakran emlegettem, hogy szeretnék én is 80 felett ilyen szellemi frissességben élni.

Családom öt évvel ezelőtt bővült négygenerációsra: Szüleinkkel előbb Gáborkának, majd Gergőnek örülhettünk.

A covidos időkben is elkerült bennünket a Kaszás, bár én újra elvesztettem néhány igazi barátot, és megsirattam néhány kedves interjúalanyomat, akikről nem is gondoltam, hogy mennyire közel állnak hozzám. Ennek ellenére megvolt bennem a rossz érzés tavaly karácsonykor.

2022-ben három és fél hónapon belül előbb Apám távozott, majd Anyám követte őt. Apám júniusban hunyta le örökre a szemét, Anyám pedig alig néhány hete, októberben.

Ahogyan ezt Móra Ferenc is oly szépen leírta, a mi családunk a „befelé síró” fajtából való. Most irigylem egy kicsit a zokogni tudókat, azt mondják, nekik könnyebb.

Nekem viszont talán könnyek nélkül könnyebb rájuk gondolni. Arra, ami nincs többé, és még inkább arra, ami itt maradt belőlük.

Mert nem szólal meg többé a direkt miattuk fenntartott vezetékes telefon, hiába várjuk a reggel 8 és fél 9 közötti bejelentkezést, vagy délután fél 5 körüli újabb néhány percet. Most már becsukhatjuk a hálószoba ajtaját, nem kell attól tartani, hogy éjszaka hívnak. Ezt Apám nyolc évvel korábbi szívroham előtti állapota után vezettük be, de még mindig fülelünk, hogy hátha…

Mert nem indulunk többé Apámmal a piacra, nem isszuk meg a kávénkat a teásboltban, pedig a tulaj már kívülről tudta, hogy Apám két édesítővel, én pedig cukor nélkül iszom a tejszínhabos kávét. Mert nem üldögélünk kettesben a termálmedencében, miközben Apám elmeséli az előző napi kézilabda-meccset és megbeszéljük a világhelyzetet, esetleg kifejti legújabb teóriáját, amellyel az ellenzék végre legyőzhetné a kormánypártot.

Mert nem szólít többé „mylordnak”, mielőtt elővesszük azt a faragott sakktáblát, amit 57 évvel ezelőtt kapott a kollégáitól, és azóta azon játszunk.

Mert nem dicséri meg többé írásaimat, és nem süti el kedvenc viccét, hogy „háztetőn van, zöld és fütyül” (Grün, a bádogos).

Mert nem dúdol el többet egy régi dallamot, aminek nem emlékszik a címére, és bennem bízik, hátha én tudom.

Mert Anyám nem talál ki nekem újabb, hajmeresztő beceneveket, amelyeken csak ő szólít és senki más.

Mert nem vonja össze szemöldökét szigorú szemüvege mögött, hogyha írásaimban egy rossz mondatszerkezetet, vagy egyeztetési hibát talál.

Mert nem idézünk többet fel olasz poénokat a római évekből, nem vált át néha csak úgy jókedvéből franciára, ha kettesben vagyunk. Mert nem fordít nekem cikkeket blogmagazinomba, miközben szidja az eredeti szerzőket, hogy milyen pongyolán és zavarosan fogalmaznak.

Mert nem főz többé teát egy fél évszázada őrzött üvegpoharamba. Mert nem simogatja meg a fejünket Apámmal, miközben sakkozunk és nem készít rólunk orvul fotókat.

Mert nem megy az idegeimre azzal, hogy ötödször is megkérdezi: mi újság, amikor már a napom minden percéről értesült.

Mert nem figyeli meg többé ablakukból a cinkéket, a csókákat és a dolmányos varjakat, akik a kedvencei voltak.

És mégis szerencsés vagyok, és nemcsak azért, mert 66 éves koromig „gyerek” maradhattam. Volt az életemben két Ember, akikre minden körülmények között számíthattam, még akkor is, amikor ezt a legkevésbé sem érdemeltem volna meg. Volt az életemben két Ember, akiktől tisztességet, igazmondást, állhatatosságot, a másik ember tiszteletét, toleranciát és nem utolsósorban munkaszeretetet, környezetemmel és önmagammal szembeni igényességet tanultam.

Volt két ember, akik utolsó pillanatukig hűek voltak önmagukhoz. Volt az életemben két Ember, akikkel önzetlenül szerethettük egymást, akik elfogadtak olyannak, amilyen vagyok, még ha egyes lépéseimet nem is mindig értették. (Csak a hosszú hajammal nem tudtak megbékélni…)

Szerencsés vagyok, mert Apám már nagyon korán belém oltotta a Zene szeretetét, ami később meghatározta írói-újságírói pályámat, akárcsak a sportrajongás.

Mert Apám kinyitotta előttem a világot, megfertőzött a történelemmel, a világpolitikával, de csak annyira, hogy azért ne lépjek politikusi pályára.

Mert Apám mellett beleszerettem a sakkba, több ezer remek partit játszottunk, miközben csatadalokat énekeltünk, és ahogy öregedtünk, egyre fineszesebb csapdákat állítottunk egymásnak. A legjobb játszmáink az utolsó három évben zajlottak. A legutolsó partit én nyertem.

Mert Apámmal mindent meg lehetett beszélni, „mint férfi a férfival”, az ideológiai kérdésektől a lányokig.

Mert Anyámtól örököltem rendkívüli nyelvérzékét, és az ő fáradhatatlan munkájának köszönhetem, hogy évtizedek óta szinte anyanyelvemként bánok a franciával és az olasszal.

Mert Anyámnál nem volt szigorúbb kritikusom, ha ránézek a polcon három tucat saját könyvemre, mindegyiken ott van az ő keze nyoma, a legapróbb részletekig menő lektorálás.

Mert Anyám, ha Apámról és főleg, ha rólam volt szó, utolsó erejét is képes volt összeszedni, hogy rendben legyünk. Szerencsés vagyok, mert büszke lehettem rájuk, és ők is büszkék voltak rám, az unokákra, a dédunokákra. Amikor kórházba kerültek, a Kicsik voltak az utolsók, akik mosolyt tudtak kicsalni belőlük.

Apám és Anyám 70 évet éltek le együtt, ebből 67-et házasokként. Apámat fél nappal halála előtt láttam utoljára, Anyámat alig három órával azelőtt, hogy utolsót vert a szíve. Amikor láttam, hogy számára is eljött a vég, hallottam magamban, amint Apám mondja, mint oly sokszor, amikor elindultak valahová és megfogták egymás kezét: „Gyere, Kenyeres”.

És most már ők is szerencsések, hogy újra együtt lehetnek, az idők végezetéig.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Jámbor András: Nincs szükség a Fidesz-oligarchák volt kommunikációsaira az új közmédiában
A kommunikációs szakember nyíltan bírálta Hajdú Gábor kinevezését az M1 Híradó főszerkesztői pozíciójára. Szerinte elfogadhatatlan, hogy egy Mészáros Lőrinchez köthető szakember kapjon kulcspozíciót a köztévé új híradójában.
DKA - szmo.hu
2026. augusztus 04.



Jámbor András a Facebookon reagált arra a hírre, hogy Hajdú Gábor lesz a közmédia híradójának új főszerkesztője. Ahogy megírtuk, Hajdú korábban a Mészáros-csoporthoz tartozó Talentis Groupnál dolgozott kommunikációs szakemberként, és kommunikációs specialista is volt a Mészáros-csoportnál.

„Nincs szükség a Fidesz-oligarchák volt kommunikációsaira az új közmédiában!”

– jelentette ki a jelenleg Pikó András józsefvárosi polgármester tanácsadójaként dolgozó Jámbor.

Bár hozzáteszi, nem gondolja, hogy senki, aki valaha kapcsolatba került a Fidesszel, ne kaphatna fontos pozíciót, de szerinte „az talán egy kicsit erős”, hogy Mészáros Lőrinc cégének egy nemrég még aktív kommunikációs szakembere kerüljön a köztévé híradójának élére. A képviselő felidézi korábbi álláspontját, miszerint azok, akik például 2015-ben szálltak ki a Fidesz-propagandából és utána független sajtót csináltak, megérdemlik a megbocsátást. Hajdú Gáborral kapcsolatban azonban máshogy vélekedik:

„Nem hiszem, hogy egy olyan embernek kéne ezt a fontos posztot megkapnia, aki vígan keresett és jól élt a korrupt oligarchák kiszolgálásából, miközben a kollégáit támadta, megalázta és ellehetetleníteni akarta a rendszer. Nem láttunk ettől a Hajdútól egyetlen mondatot sem arról, mit gondol a közmédiát propagandaszócsőként használó előző rendszerről. Amely rendszerben az őt alkalmazó cégeket is kiszolgálta a közmédia.”

Megjegyzi, hogy nem véletlenül nem ír posztot minden fideszes kötődésű emberről, aki feltűnik az új rendszerben, de szerinte ez annyira kirívó eset, hogy meg kellett szólalnia. Szerinte lenne kikből válogatni, és több nevet is említ, akik megérdemelnék a feladatot: „Bakos Piroskától Krizsó Szilviáig számtalan olyan volt MTVA-s van, aki még baloldalinak sem mondható, mégis jól végezte anno a munkáját”. Hozzáteszi még Benyó Rita és Mészáros Antónia nevét is.

A kommunikációs szakember elismeri, hogy politikailag nehéz a helyzet, mivel „a Tisza nem szólhat bele ebbe a kinevezésbe, ha komolyan gondoljuk a független közmédiát”. Ennek ellenére úgy véli, jó lenne „egy erkölcsi határvonalat húzni, hogy legalább az előző rendszer legegyértelműbb kiszolgálói ne kerülhessenek pozícióba”.

Bejegyzése végén Jámbor megjegyezte, hogy „Magyar Péter a kinevezésről szóló Telex-cikk alatt azt kommentelte: »Nem hinném«”, amivel arra utalhatottt, hogy szerinte vissza fogják vonni a kinevezést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Panyi Szabolcs: A Külügyi Intézetnél súlyos nemzetbiztonsági aggályok merültek fel az Orbán-korszakban - döbbenetes dolgokat állít
Az újságíró szerint a Külügyi Intézet korábbi amerikai vezetőjének nemzetbiztonsági átvilágítását az Orbán-kormányból siettették. Azt is állítja, Orbán Balázs politikai felügyelete mellett orosz lehallgató-berendezések közelébe költöztették az Orbán Viktornak anyagokat készítő intézményt.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró annak kapcsán mesélte el korábbi értesüléseit, hogy új vezetők kerültek a Magyar Külügyi Intézet élére. Szerinte a váltás komoly nemzetbiztonsági aggályok után történt.

Panyi Szabolcs szerint „kiváló magyar külpolitikai szakértők, Feledy Botond és András Rácz kerültek a Magyar Külügyi Intézet élére”.

Panyi azt írta,

„Mindegyik jelző fontos, ugyanis az intézet előző vezetője, Gladden Pappin se magyar nem volt, se külpolitikai szakértő – annál inkább JD Vance amerikai alelnök egyik közeli ismerőse, illetve Orbán Balázs bizalmasa.”

Szerinte Pappin irányítása alatt „az intézet vezetése – az orbáni propagandamédia saját állítása szerint – a korábbiaknál több minősített információhoz, vagyis magyar államtitokhoz férhetett hozzá.”

A posztban egy korábban nem publikált információt is közölt, miszerint „egy magas rangú magyar titkosszolga azt is elárulta nekem, hogy Pappin nemzetbiztonsági átvilágítása úgy zajlott, hogy az Orbán-kormányból letelefonáltak az Alkotmányvédelmi Hivatalnak: gyorsan le kell zavarni az ellenőrzését és meg kell adni neki az engedélyt” - állítja.

Panyi megjegyezte, „Mindez azokban az években történt, amikor ugyanez az Orbán-kormány független újságírókat és civil szervezeteket amerikai ügynöközött.”

Az újságíró szerint más nemzetbiztonsági aggályok is felmerültek. Állítása szerint az intézet Orbán Balázs politikai felügyelete alatt a Bajza utcába költözött, az orosz nagykövetséggel szemközti épületbe. „Az orosz diplomáciai épületek pedig más orosz külképviseletekhez hasonlóan jelfelderítési (SIGINT) csomópontok is, tele megfigyelő- és lehallgató berendezésekkel.”

Mivel az intézet egyes munkatársai közvetlenül Orbán Viktornak készítettek anyagokat, ezért „ha valaki őket megfigyelte-lehallgatta, azzal közvetlen rálátásuk lehetett a legfelső döntéshozatalra.” A poszt szerint az orosz fenyegetés nem csak elméleti volt: Magyarország a választás után csendben kiutasította Artur Sushkovot, az orosz külső hírszerzés fedett tisztjét, aki állítása szerint információit részben a Külügyi Intézethez fűződő kapcsolatain keresztül szerezte.

„Egyik hírigénye például nem más volt, mint a Külügyi Intézet belső wifihálózatának jelszava, annak megszerzése.”

Az intézet az akkori cikkére annyit ismert el, hogy Sushkovról a jelenléti ívek alapján be tudták azonosítani, hogy részt vett két rendezvényükön. Panyi szerint az orosz és amerikai befolyás mellett „Kína irányába is komoly kitettsége lett az intézmények”. Úgy zárta bejegyzését:

„Feledy Botond és Rácz András előtt nagyon komoly kihívások állnak tehát”.

Szent-Iványi István volt külügyi államtitkár már pénteken arról beszélt, hogy menesztették Gladden Pappint az intézet éléről. A volt diplomata akkor súlyos vádakat fogalmazott meg, azt állítva, hogy Pappin és helyettese „rettegésben tartották” a munkatársakat. Szent-Iványi már ekkor megnevezte Feledy Botondot mint lehetséges új vezetőt, akivel szerinte „végre jó kezekbe kerül az Intézet”. A személyi döntés egy nagyobb szervezeti átalakítás része, miután Orbán Anita külügyminiszter május 11-én bejelentette, hogy a korábban a Miniszterelnöki Kabinetiroda alá tartozó intézmény visszakerül a Külgazdasági és Külügyminisztérium felügyelete alá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Nem térdeltünk le a Bayer előtt” – Zugló polgármestere szerint miattuk bukhatja el a NER-es cég a 300 milliárdos üzletet
Rózsa András, Zugló polgármestere szerint a Bosnyák téri irodakomplexum-beruházás egy túlárazott „ingatlanmutyi” volt. A polgármester állítja, a Bayer Construct nem állapodott meg a kerülettel, ezért a kormány jogszerűen állhat el a 300 milliárdos üzlettől.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



Rózsa András, Zugló polgármestere az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt a Bosnyák téri irodakomplexum körüli helyzetről, miután Magyar Péter kormánya bejelentette, hogy eláll a vásárlástól és visszaköveteli a 300 milliárd forintos vételárat. A polgármester szerint az épületek teljesen készen állnak, de üresen fognak maradni.

„Készen vannak, be vannak rendezve az oda érkező állami hivatalok részére. Úgy tudom, hogy konkrétan a növények, a fogas, minden be van téve. Kulcsra kész az egész” – mondta Rózsa András, aki hozzátette, hogy az épületeket jelenleg is őrzik és a környezetét gondozzák. A polgármester kiemelte, hogy a kerületnek semmi köze a fenntartási költségekhez, mivel az önkormányzatot a nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházás minden fázisából kizárták.

Szerinte „Zugló és a zuglóiak abszolút elszenvedői ezeknek a NER-es projekteknek, elsősorban ennek a gigaberuházásnak.”

Rózsa András felidézte, hogy az állam és a beruházó Bayer Construct közötti elővásárlási szerződésben eredetileg szerepelt egy kitétel, miszerint a cégnek meg kell állapodnia a zuglói önkormányzattal. Ez a feltétel azonban Rózsa állítása szerint később kikerült a dokumentumból, ami szerinte lényegében lenullázta a kerület tárgyalási pozícióját. A polgármester elmondta, hogy tárgyalt a céggel a kerület kompenzációjáról, mivel a beruházás túlépítettsége minden helyi szabályozást áthágott.

„Egy nagyon nem gáláns ajánlatot adott a Bayer Construct, amit tavaly decemberben elutasított a képviselőtestület, én magam is leszavaztam, és ezt javasoltam a képviselőtestületnek: nem térdelünk le a Bayer előtt, nem adtuk el magunkat fillérekért, hanem fenntartjuk azt, hogy Zuglónak jár a kárpótlás, a zuglóiaknak jár a jóvátétel” – fogalmazott.

A beruházás a kerület mindennapi életére is komoly terhet rótt volna Rózsa András szerint, mivel a közlekedési és parkolási infrastruktúra fejlesztése elmaradt.

A polgármester szerint a helyzetet jól példázza egy általa abszurdnak nevezett eset.

„A pofátlanság tetőfoka volt, amikor az egyik állami hivatal, amely ide költözött volna, írásban megkereste a zuglói önkormányzatot, hogy tudunk-e nekik parkolóhelyeket biztosítani. Úgy építették meg ezt az irodakomplexumot, hogy pontosan tudták, óriási közlekedési és parkolási terhelés lesz a környéken, és nem biztosítottak megfelelő számú parkolóhelyet”

– mondta a polgármester.

Úgy véli, ez a projekt „az abszolút koronája annak a szörnyűségnek, amit a Fidesz és a NER vitt véghez Zuglóval”. Rózsa András élesen bírálta a beruházás hátterét, szerinte az nem szólt másról, mint a profit maximalizálásáról.

„Ez egy ingatlanmutyi. Az egész történet egy hatalmas nagy ingatlanmutyi. Itt arról szólt a történet, hogy a mi becsléseink alapján nagyjából százmilliárd forintot akartak kivenni ebből” – jelentette ki.

Hozzátette, hogy a kormány döntése helyes volt, de felelősséggel is jár, mivel foglalkozniuk kell az épületek sorsával és Zugló kárpótlásával.

A polgármester szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a Bayer Construct visszafizeti a 300 milliárd forintot.

„Úgy számolom, hogy a projekt felépítése körülbelül 150 milliárd forintba kerülhetett, ennyit ténylegesen ráköltöttek munkabérre, anyagra. Ez a pénz már nincs meg”

– magyarázta. Úgy látja, elhúzódó pereskedésre kell számítani.

Az épületek jövőbeli hasznosításával kapcsolatban felmerült a diákszállás vagy kollégium lehetősége. „Ilyen mennyiségű irodára szerintem senkinek nincs szüksége” – tette még hozzá.

A polgármester kifejtette, mi ad szilárd jogi alapot a kormánynak a szerződés felbontására.

„A magyar állam eláll a vásárlástól. Leginkább azért, mert a zuglói önkormányzat nem tudott megállapodni a Bayer Construct-tal, mert nem adtuk meg magunkat könnyen, és így az elővásárlási jogunk fennmaradt, ez pedig egy súlyos hiba volt a Bayer Construct részéről” – mondta.

Minden más szerződéses pontot szerinte lehet vitatni, de „az elővásárlási jog az kőkemény”. Úgy véli, a Bayer Construct részéről hiba volt, hogy nem egyeztek meg időben a kerülettel, és hozzátette: „pici mohóak voltak.”

A Dürer Park beruházása a polgármester szerint már lefutott ügy, hiszen oda beköltöztek az állami szervek. A Bosnyák tér esetében azonban még lát lehetőséget a kerület számára. Reményét fejezte ki, hogy az ügyletből visszaszerzett pénzből megvalósulhatna a 4-es metró régóta ígért meghosszabbítása a Bosnyák térig. „Erre voltak tervek is, tehát ezek készen vannak, és tovább kell tervezni Újpalotáig a 4-es metró meghosszabbítását. Ez egy olyan kompenzáció lenne a kerületnek, ami tényleg jár.”

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk