„Nem érzem, hogy nekem ezentúl foglalkoznom kéne a szülőországom politikájával”

Az Európai Központi Bankból hívták fel az Erste bécsi központját, miután Nagy Márton akkori gazdasági miniszter bejelentette, hogy Magyarországon öt nagybank maradhat, és a négy, általa nevesített pénzintézet között nem szerepelt az Erste.

– derül ki abból az interjúból, amit Jelasity Radován, az Erste Magyarország vezérigazgatója a Forbesnak adott.

Nem ez volt Nagy Márton egyetlen hirtelen bejelentése a bankvezető szerint:

Az interjúban szóba került Kármán András mostani pénzügyminiszter is, aki tavaly még az Erste egyik vezetője volt. Jelasity elmondta, Kármán már 2025 elején jelezte neki politikai ambícióit, majd tavaly nyáron, miután a Tisza Párthoz való csatlakozása nyilvánosságra került, fel is mondott, hogy ne okozzon kárt a banknak. A személyes kapcsolat előnyt nem hoz – mondta, majd hozzátette:

Jelasity az új kormánytól kiszámíthatóságot, átláthatóságot és egyenlő versenyfeltételeket remél. Szerinte a korábbi években a szabályozásba való belenyúlások során „mindig voltak egyenlőbbek, és mindig voltak kevésbé egyenlők”.

Mindazonáltal elmondta, hogy „Elég gyorsan megtanultam Magyarországon, hogy amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek, de most alapvető elvárásunk, hogy ne ez legyen.”

A bank a Fidesz-kormány célkeresztjébe került a Tisza Párthoz csatlakozó Kármán András, és más ismeretlen okokból.

Egyébként Jelasity Radován Erste-vezér volt az,, akiről Simor András volt jegybankelnök korábban azt állította, hogy még Matolcsy György elnöksége alatt a Magyar Nemzeti Bank egyik alelnöke megfenyegette, hogy ha Simor az osztrák Erste Group felügyelőbizottságának tagja marad, a jegybank megnehezíti a pénzintézet magyarországi működését.

Az Erste a vádakra akkor úgy reagált, hogy a múltban tapasztaltak „hátrányos bánásmódot”, a sajtó által megnevezett volt MNB-alelnök, Kandrács Csaba pedig tagadta a vádakat. A jegybank belső vizsgálatot követően májusban hivatali visszaélés gyanúja miatt feljelentést tett a rendőrségen.

Fekete-Győr András, a Momentum politikusa a közösségi oldalán reagált a Medián legfrissebb felmérésére. Bejegyzését azzal kezdi: „Ma reggel megjelent a Medián legfrissebb felmérése, az eredmény pedig Orbán Viktor számára egyértelmű és megsemmisítő: a magyarok több mint kétharmada hallani sem akar arról, hogy a bukott miniszterelnök a jövőben bármilyen politikai szerepet vállaljon.”

Fekete-Győr a júniusi Fidesz-kongresszusra emlékeztetett, ahol Orbán Viktor „megújulást” hirdetett.

Szerinte a számokból az is látszik, hogy a fideszes szavazóknak is elfogyott a türelme, akik a vereség után őszinte szembenézést és fiatalítást vártak. Ezzel szemben azt írta,

A politikus párhuzamot vont Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc népszerűtlensége között. Úgy fogalmazott: „Orbán Viktor most érte el azt a szintet, amit Gyurcsány Ferenc az őszödi beszéd és a 2008-as pénzügyi válság után.”

Úgy véli, a volt miniszterelnök amerikai útja során „teljesen hülyét csinál a híveiből, miközben állítólag Donald Trump ajtaján is hiába kopácsol”. A poszt végén a felelősségre vonást sürgeti. „Itthon várjuk! Várjuk, mert kezdésként az aranykonvoj-ügyben kell ellene büntetőeljárásnak indulnia, továbbá egy sor parlamenti vizsgálóbizottsági meghallgatás »vendégszeretetére« is számíthat majd, többek között a megbocsáthatatlan kegyelmi botrány tárgyában.” Hozzátette, a felelősségre vonás elől egy tengerentúli repülőút nem ad menedéket, és a mérés azt mutatja, „Orbán Viktorra a választók fütyülnek, a játszmájának vége”.

Alig két hónappal mandátumának átvétele után Szijjártó Péter volt külügyminiszter bejelentette, hogy lemond a képviselőségről, és a kínai BYD autógyártónál folytatja pályafutását, ahol a vállalatcsoport külső kapcsolataiért és az új üzletágak fejlesztéséért felelős vezetője lesz. A lépés heves politikai vihart kavart: Magyar Péter miniszterelnök a „legvérlázítóbb korrupciónak” nevezte az átigazolást, mondván, Szijjártó külügyminisztersége alatt a magyar kormány 300 milliárd forint értékben támogatta a BYD-t, és szerinte a volt politikus ezzel a Kínai Kommunista Párt szolgálatába állt. Ezzel szemben Orbán Viktor volt miniszterelnök a nyár csúcsigazolásának nevezte a történteket.

Miért fontos a BYD számára egy volt magyar miniszter? Milyen üzenete van ennek a lépésnek más országok politikusai felé? Erről beszélgettünk Salát Gergely sinológussal, egyetemi oktatóval.

— Hogyan kell értelmezni Szijjártó megjelenését a BYD-nál? Általános módszer ez a befolyásépítésre a kínai cégeknél, vagy egyedi esetről van szó?

— A kínai cégek nem olyan régen kezdtek nemzetköziesedni. Az, hogy nyugati menedzsereik legyenek, akár a kínai központban, elég új dolog, bár nem teljesen példátlan. Szijjártó Péter leigazolása sem feltétlenül a személyes érdemei miatt történt, hanem mert a kínai cégek nemrég, 10-20 éve kezdtek el kifelé terjeszkedni.

Ugyanakkor a kínai cégek is a nemzetköziesedésre törekednek, és a nagy multicégek mintája azt mutatja, hogy érdemes színesíteni a menedzsmentet, hiszen sok országban jobban tudnak tárgyalni a nem kínaiak, mint a kínaiak.

— Tehát a nyugati metódust veszik át, hogy közelebb kerüljenek a nyugati gondolkodásmódhoz? Vagy inkább a politikai kapcsolatrendszere miatt fontos nekik?

— Mindkettő egyszerre érvényesül. Minden kínai cégnek problémája, hogy sok helyen bizalmatlansággal, szkepticizmussal, előítéletekkel szembesülnek. Ezt a percepciót oldani tudja, ha látják, hogy nemzetközi menedzsmentje van az adott cégnek egy külföldi tárgyalódelegációban. Másrészt Szijjártó Péternek elképesztő kapcsolatrendszere van, a telefonjában biztosan sok fontos ember száma benne van. Nem is annyira Európában, ahol nem volt különösebben népszerű, és nem is Magyarországon, mert feltételezem, hogy a jelenlegi magyar kormányhoz sincsenek túl jó kapcsolatai. De az elmúlt 12 évben, amíg külügyminiszter volt, beutazta az egész globális délt. Jó kapcsolatai vannak a Közel-Keleten, Afrikában, Délkelet-Ázsiában, és ezek nagyon fontos piacok a BYD-nak. Nem mindegy a cég számára, hogy van egy emberük, akinek megvan a szudáni külügyminiszter-helyettes telefonszáma, aki befolyással bír a helyi beruházásokra. A személyes kapcsolatrendszerére is szükség lehetett.

— Akkor ez a lépés nem elsősorban az Európai Unió felé való terjeszkedésben kulcsfontosságú, hanem inkább a harmadik országok felé?

— Nem tudom, hogy Európában Szijjártó Péternek milyen a kapcsolatrendszere, legalábbis a kormányzó pártokkal. Bizonyos pártcsaládok tagjaival lehetnek jó kapcsolatai, de én azt gondolom, hogy inkább a globális dél országairól van szó.

Van egy olyan aspektusa is a dolognak, hogy Kínában nincs kormányváltás, és náluk egy volt miniszter élete végéig rendkívül befolyásos ember marad. Nem igazán értik ezeket a kormányváltásokat, ezért egy picit a saját rendszerüket vetítik ki más országokra is. Azt gondolják, hogy nálunk is egy volt miniszter biztosan nagyon befolyásos, fontos ember, akivel jóban kell lenni. Azt, hogy egy előző kormány minisztere az új kormány számára persona non grata lehet, nem igazán tudják értelmezni. Még Magyarországon is, ami egy fontos hídfőállás az első EU-s gyárukkal, gondolhatják, hogy Szijjártó jó kapcsolat lehet.

— A szegedi BYD-gyár mindenképpen felépül, de a jelenlegi magyar kormány máshogy áll a kínai beruházásokhoz, mint az előző, Magyar Péter Szijjártó kapcsán egyenesen korrupciót emlegetett. Van jövője az újabb kínai beruházásoknak, ha a kormány közelebb kerül az európai fősodorhoz?

— Ők most nagyon keresik a kapcsolatot az új kormányhoz. Kínának az az érdeke, hogy az eddig idejött beruházások felépüljenek, termelőre forduljanak, és esetleg újak is jöjjenek. Meg akarják tartani azt a jó kapcsolatot, ami az Orbán-kormányok alatt megvolt. Ők nem Orbán Viktorhoz kötődnek, hanem azt szeretnék, hogy bárki is legyen kormányon, az baráti legyen Kínához. Ezért nem hiszem, hogy egy ilyen megnyilvánulásból nagy patáliát csinálnának. Pontosan tudják, hogy ez politikai kommunikáció, a miniszterelnök üzen a saját választóinak.

Ez újragondolásra készteti a kínai cégeket, de ez nem tragédia. A kapitalista vállalatok mindig pont annyira tartják be a szabályokat, amennyire betartatják velük.

— Mennyire kell tartanunk Európában a kínai ipartól? A kínai gazdasági terjeszkedés hozza magával a politikai terjeszkedést is?

— Az ipartól nagyon kell tartanunk. Egészen egyszerűen versenyképes termékeket gyártanak ár-érték arányban. A Draghi-jelentés is arról szólt, hogy Európa nem elég versenyképes, és valamit kezdeni kell ezzel. Azóta sem csináltunk semmit. Kínának olyan méretgazdasági és egyéb előnyei vannak, hogy jobb minőségű termékeket tudnak olcsóbban gyártani, mint mi.

A toldozgatás-foldozgatás védővámokkal, kvótákkal nem segít. Ezekkel bezárjuk a saját piacunkat, de a világpiacról a kínaiak ki fognak szorítani minket. Lehet, hogy itthon megvédjük a Volkswagent a kínai konkurenciától, de Afrikában nem tudjuk megvédeni. Biztonsági fenyegetést különösebben nem jelentenek, nincsenek területi vitáink Kínával, nem ütköznek az érdekszféráink, tehát olyan nagyhatalmi verseny Európa és Kína között, mint az USA és Kína között, nincsen. A politikai rendszerüket nem exportálják, ők üzletelni akarnak. Az üzlet által szereznek politikai befolyást, de a politikai befolyás elsősorban arról szól, hogy még több üzletet tudjanak kötni egy adott országban. Erre persze oda kell figyelni.

— Van egy évezredes tradíció Kínában, a soft power típusú befolyásszerzés. Ugyanakkor az utóbbi időben, például ahogy Afrikával üzletelnek, egyre inkább a klasszikus imperializmus jegyeit mutatja. Mintha a régi gondolkodásmód háttérbe szorulna...

— Szerintem ez inkább a nyugati sajtó percepciója. Ha megnézzük az afrikai közvélemény-kutatásokat arról, hogyan vélekednek a kínaiakról, azt látjuk, hogy egyáltalán nem negatív a megítélésük. Nem tartják őket neokolonialistának vagy a neoimperializmus képviselőinek. Vannak ott is konfliktusok, tehát nem 100%-os az elismertségük, de én azt látom, hogy inkább a nyugati sajtó fókuszál a Kína-Afrika kapcsolatok keményebb oldalára. Azokról az ügyekről ír, ahol a kínaiak keményen lépnek fel, és azokról kevésbé, ahol gyümölcsözőbb az együttműködés. Szerintem inkább a percepció változik.

— Kínában a vezető politikai erő a kommunista párt, de a gazdaság kapitalista modell szerint működik. Hogy egyeztetik ezt össze ideológiailag?

— Egyrészt a kínai kultúra, közhelyesen mondva nem a „vagy-vagy”, hanem az „és” kultúrája. Össze tudnak egyeztetni ellentmondásos dolgokat egyéni és kollektív szinten is. Nem az arisztotelészi logikán szocializálódtak, miszerint valami nem lehet egyszerre A és B is.

Ez a kezdeti szakasz sokáig fog tartani, de nem mondták ki, meddig. Ez még nem a szocializmus, pláne nem a kommunizmus. Ebben a kezdeti szakaszban a fő cél a gazdasági alapok megteremtése, és ebbe még beleférnek olyan dolgok, amik a kommunizmusban már nem fognak, mint például a magántőke, a magánvállalatok, a tőkések, a tőzsde. Ezzel a vita meg van oldva: ez még nem kommunizmus, hanem a szocializmus építésének kezdeti szakasza, beláthatatlan ideig, tehát nyugodtan lehetnek milliárdosok és magáncégek.

— Érdekes, mert az európai szocialista országokban annak idején amiatt féltek a reformoktól, mert azt tartották, hogy a gazdasági változások előbb-utóbb politikai változásokat hoznak. Európában ez így is történt, Kínában viszont nem.

— A Tiananmen téren 1989-ben a Kínai Kommunista Párt elég erőteljesen megüzente, hogy gazdasági változások lehetnek, de politikai változásokat ne akarjatok, mert akkor lövünk. Felkínálták a társadalomnak azt az alkut, hogy gazdagodhattok, gyarapodhattok, alapíthattok magánvállalkozást, lehettek milliárdosok, utazhattok,

Ez az alku egészen a legutóbbi időkig nagyon jól működött. Azok a törvényszerűségek, amiket a 19-20. századi európai és észak-amerikai kultúrára kitalált a társadalomtudomány, nem biztos, hogy Kínában is érvényesek. Az, hogy a gazdasági változás politikai változást hoz, arra Kína egy nagyon jó ellenpélda.

— Tehát mi nem értjük, hogy Kínában hogyan nem váltják egymást a politikai erők, ahogy ők sem értik, hogy nálunk hogyan váltják. Mi adja a legitimitását ennek a rendszernek Kínában?

— Ez a világ legsikeresebb pártja. Több mint 70 éve uralkodik, és bár az elején meghalt néhány tízmillió ember, a 70-es évek vége óta a világtörténet legnagyobb, legütemesebb, leggyorsabb és legmélyrehatóbb fejlődését produkálta az ország ennek a pártnak a vezetésével. Ez elképesztő legitimációt ad neki. Kínaiak százmillióit emelték ki a mélyszegénységből, egy elmaradott mezőgazdasági országból high-tech ipari ország lett. Persze bőven vannak még elmaradott területek, de 40 éven keresztül az volt az emberek alaptapasztalata, hogy évről évre jobban élünk. Nem biztos, hogy annyival jobban, mint a szomszéd, aki már Ferrarival jár, én meg még csak elektromos robogóval, de lehet, hogy jövőre nekem is lesz egy kis kocsim, vagy ha nekem nem, a gyerekemnek igen. Az állandó gyarapodás élménye megvolt.

Az elmúlt években vannak problémák, a gazdasági növekedés lelassulásával van némi elégedetlenség, de én azt gondolom, hogy ez egy rendkívül erős, stabil rendszer. Attól, hogy a növekedés nem 8%, hanem 4%, a világ egyik legjobban szervezett rendszere nem fog meginogni. Lehet, hogy nem lesz annyira népszerű, vannak helyi elégedetlenségek, panaszkodnak, hogy esnek az ingatlanárak, amiben a vagyonukat tartották, de ez egy teljesen másfajta panaszkodás, mint ami a rendszer stabilitását veszélyeztetné.

Fekete-Győr András a Facebookon írt a Magyarországot sújtó súlyos aszályról és a szerinte ezért viselt politikai felelősségről.

Bejegyzését erős szavakkal indította.

A politikus a csütörtöki állapotokat ismertetve azt írta: „Mohácsnál két nap alatt 56 centiméterről 37 centiméterre apadt a folyó, miközben az eddigi negatív rekord 50 centiméter volt. Dunaszekcsőnél és Dunaföldvárnál szintén megdőltek a valaha mért legalacsonyabb vízállások.”

A poszt szerint a következmények országszerte láthatók: „Repedezik a termőföld, süllyed a talajvíz, száradnak ki a kutak és a vizes élőhelyek, a szemünk láttára válik egyre nagyobb terület élhetetlenné. A Homokhátság talaja alól már több Balatonnyi víz hiányzik, a Tisza több pontján történelmi mélypontra süllyedt a vízállás, a Velencei-tó egyes részei pedig annyira sekéllyé váltak, hogy száraz lábbal is át lehet rajtuk kelni.”

Példaként említi az árterek visszaadását, a vizes élőhelyek helyreállítását, a csapadék helyben tartását, a csatornarendszerek átalakítását és a vízkímélő mezőgazdaság támogatását. Ehelyett szerinte a kormány a pénzt másra költötte:

Úgy véli, ki kell vizsgálni, hogy történt-e hivatali visszaélés, hűtlen kezelés vagy szándékos környezetkárosítás. „Ami történt, nem szimpla hanyagság. [...] Visszacsinálni már nem tudjuk mindazt, amit elkövettek. Az viszont a minimum, hogy legalább ott feleljenek a törvény előtt, ahol a rossz kormányzáson túl konkrét bűncselekmény gyanúja is felmerül. Kőkemény elszámoltatást követelünk!”