prcikk: “Vágytunk arra, hogy egyszer egy szigeten élhessünk” – Gabi és Sanyi Horvátországban vágott bele az új életbe | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

“Vágytunk arra, hogy egyszer egy szigeten élhessünk” – Gabi és Sanyi Horvátországban vágott bele az új életbe

Az Adriai szigeten élő magyar pár a rengeteg munka mellett megtanulta, mi az a 'polako' és hogy beszélik a 'Tarzan English-t'.


Oláh Sándor, és párja Jani Gabi jelenleg az Adriai-tenger egyik csodás helyén, Krk-szigetén él. Néhány éve jártak itt először, de beleszerettek a helybe és érezték, hogy nekik itt a helyük. Többször visszatértek, majd úgy döntöttek, hogy belevágnak egy új életbe, és elindították a Krk.tips nevű turisztikai vállalkozásukat.

Látszatra olyan az életük, mit egy romantikus film: gyönyörű vidék, kék tenger, kellemes hangulat, séták, kávézások, finom ételek, italok, de mindehhez hónapokon át tartó kemény munka, sokszor 24 órás szolgálat is társul. Ők azonban élvezik, és tele vannak tervekkel.

Hogy indultak neki Horvátországnak, milyen az élet a szigeten, mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen egy új környezetben - erről meséltek nekünk.

krk (3) (Copy)

A Krk-sziget rabul ejt

Sanyi: 6-7 éve jártunk Krk-szigeten először. Egy itteni utazási iroda tulajdonosa, öreg barátunk, Molnár Endre - azóta üzlettársunk - kért meg, hogy nézzem át cége marketingfolyamatait, külső tanácsadóként. Munkával és nyaralással telt el az a hét.

Gabi: Azonnal otthon éreztük magunkat. Mikor hazafelé mentünk át a hídon, mindkettőnknek könnybe lábadt a szeme. Nem tudtuk, mikor tudunk majd megint eljönni, de azt hiszem, a döntés ott és akkor megszületett bennünk.

Sanyi: Szerelem volt első látásra. Csupán a világot kellett átrendeznünk hozzá kicsit, hogy meg is érkezhessünk.

krk (23) (Copy)krk (25) (Copy)

A költözés

Sanyi: Rendszeresen visszajártunk a szigetre, szerveztük a leendő kinti turisztikai cégünket. Valamikor 2015 októberében lett számomra világos, hogy ha itt akarok egy céget vinni, akkor itt is kell tartózkodni. Nem mondom, hogy szomorú kötelességként.

Gabi: Az indulás előtt gyakorlatilag annyi történt, hogy visszamondtuk az albérletünket, és bejelentettük a családjainknak és barátainkkal a hírt, hogy megyünk. Bedobozoltuk a dolgainkat, amit tudtunk eladtunk és elindultunk. Minden mást csak később intéztünk el.

A tervek és a szemléletváltás

Gabi: Sokféle tervünk volt és van, amelyek megvalósításához lépésről lépésre haladunk. Egyelőre öt évre kértünk tartózkodási engedélyt, de nagyon valószínű, hogy itt fogunk maradni utána is.

Sanyi: Horvátország turizmusa nagyon kényelmes helyzetben van. Van gyönyörű tengere, csodálatos szigetei, és vannak ágyaik, amiket kiadnak. Ennyi. Az én mániám az, hogy ennél sokkal többet szeretnének az ideérkező emberek. Ha pedig így van, akkor át kell alakítani a szemléletet. Ezen dolgozunk. Most még Krk-szigeten, de már kikacsingatunk a szárazföldre és más szigetek irányába is.

FIREFLY CAMERAkrk (12) (Copy)

Az első lépések

Sanyi: Endre barátunk intézte a szállásunkat, a közös céges ügyeket, a partnereket. Fordított, ha kellett, és mindig ott volt a háttérben. Ez óriási segítség volt az elején. Mondhatjuk, hogy nélküle ki sem jöttünk volna, hiszen már az első látogatásunk is az ő meghívására, a cégével közös munkáról szólt.

Gabi: Nem volt egyszerű a váltás. Budapesten egy 120 nm-es, kényelmes, kertes családi házban éltünk, itt pedig egy 35 nm-es kis apartmanban kellett otthonosan berendezkednünk. A holmijaink nagyobbik része az utazási iroda raktárában landolt, dobozokban. Az időnk nagyobb felét munkával, a másikat kirándulással töltöttük, így csak szinte aludni jártunk haza.

A legnehezebb, a legfontosabb

Gabi: Azt gondoltam, egy hét után őrjítő honvágy tör majd rám, de nem így történt. Biztos sokat számít, hogy mellettem van Sanyi, és szinte minden nap beszélünk a szüleimmel, tarthatjuk a kapcsolatot a barátainkkal. Szerencsére az internet már sokkal közelebb hozza a határokat az emberek között. Nehéz volt elbúcsúzni a szüleimtől, barátaimtól, tanítványaimtól. Nagyon megviselt, mert úgy éreztem, mintha cserben hagytam volna őket. De olyan erősen akartunk eljönni, és megvalósítani az álmainkat, céljainkat, hogy végül legyőzte bennem ezeket a fájdalmas érzéseket.

Sanyi: Nekem a horvát mentalitással voltak kezdetben gondjaim. Megszoktam a fővárosi, pörgős életet, ahol mindenki rohan valahová, mindig percre pontosan, megbeszélések, tárgyalások, reggeltől késő éjszakáig munka.

Itt a legfontosabb szó, amit hamar meg kellett tanulnom: “polako” azaz “ csak lassan”.

Bármekkora a feladat, mindig van idő leülni egy fröccs és egy kávé mellé egy kis baráti beszélgetésre, délután egy kis sziesztára, vagy egy sétára. Először megőrültem tőle, most pedig már nagyon élvezem ezt az életformát. Rá kellett jönnöm, hogy a nagy, és gyorsan elvégzett projekt-munkáknál sokkal fontosabb, hogy folyamatosan haladjunk előre.

krk (1) (Copy)krk (19) (Copy)

A helyiek barátságosak

Gabi: A szigeten élő emberek nagyon barátságosak. Sosem éreztük azt, hogy nem fogadnak el minket. Tisztelik azt, amit elértünk ezalatt a két év alatt. Sokan ismernek már minket, és jó érzés, hogy barátainknak tudhatunk néhány üzleti partnerünket is.

Sanyi: Valóban, egyre több barátunk van. Mivel itt majdnem mindenki turizmussal foglalkozik valamilyen formában, először, mint üzleti partner találkoztunk legtöbbjükkel, aztán nagyon gyorsan össze tudtunk barátkozni velük. Nagyon befogadóak, segítőkészek.

A „Tarzan English”

Gabi: Amikor eldőlt, hogy költözünk, kerestem magamnak egy horvát nyelvtanárt, akivel Skype-on keresztül, heti egy alkalommal tanultunk. 20 óra alatt eljutottam valameddig, aztán sajnos nem volt ezzel időm foglalkozni, mert költöztünk. Azóta sokszor előveszem a könyvet, de nem tanulok intenzíven. Pedig kéne. Bár én németül, Sanyi pedig angolul is elboldogulna, mégis fontos lenne beszélni a nyelvet.

Sanyi: Van itt a szigeten egy speciális nyelv: a “Tarzan English”. Ezt jó sokan beszéljük. De olyan is van, hogy egy mondatban három különböző nyelven is vannak kifejezések, mint egy kalózhajón. Boltban, étteremben, napi dolgokban már a horvát nyelven való megszólalással sincs gond.

krk (8) (Copy)krk (11) (Copy)

Mediterrán életmód

Sanyi: Egy három épületből álló apartman hotelt vezetünk. Itt van a lakásunk is. Nem nagy, de kényelmes. Reggel későn kelünk, kávé, munka a gép előtt, vagy amit kell intézni, ebéd után kis szieszta, utána minden nap valami szép helyen sétálunk egyet. Este pedig újra egy kis munka.

Gabi: Azt mondanám, ez egy nyugodt, természet közeli, mediterrán stílusú életmód, ami cseppet sem állt tőlünk távol, csupán otthon nem volt rá módunk. A házimunka és a szervezési feladatok mellett is arra van időnk, amire szeretnénk.

24 órás szolgálat

Gabi: Ketté kell választani az évet. Főszezonban, július, augusztus hónapokban, kizárólag a vendégekkel foglalkozunk. Programokat szervezünk nekik, intézzük a szállásukat. Ha bármilyen problémájuk van, segítségükre vagyunk gyakorlatilag 24 órás szolgálatban. Ez nagyon kimerítő, de jól kiegészítjük egymást. Amikor már nem bírom, és kezdek kicsit antiszociális lenni, Sanyi még akkor is mosolyogva, vidáman borozgat a vendégekkel. Szezon előtt és után lényegesen kevesebb energiánkat köti le a munka. Természetesen sok programot, túrát előkészítünk, de gyakorlatilag folyamatosan kirándulunk, felfedezünk a szigeten, vagy épp a szigeten kívül. Ezeket az élményeket aztán megosztjuk a közösségi oldalunkon, csoportjainkban, és beépítjük programajánlatainkba is.

krk (30) (Copy)krk (31) (Copy)

A napi feladatok

Gabi: Főleg azzal foglalkozunk, hogy élményt adjunk az ide látogatóknak. Programokat ajánlunk és szervezünk, és természetesen szállást is biztosítunk hozzá az általunk működtetett, és a más szállásadók által rendelkezésünkre bocsátott apartmanokban.

Fontos a személyes jelenlét

Sanyi: Egyelőre nagyon fontos a személyes jelenlét. Szinte mindent ketten csinálunk. Amit nem, azt pedig igyekszünk magunk kontrollálni.

Gabi: Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az ideérkező vendéggel való kapcsolat ne álljon meg a szállásfoglalás folyamatánál. Rengeteg kérdést kapunk nyaralással, utazással kapcsolatban, igyekszünk mindenkinek segíteni, amiben csak tudunk. Az embereket megnyugtatja, hogy magyar vendéglátóik vannak, akiktől bátran kérdezhetnek, ha pedig problémájuk van, bizalommal fordulhatnak hozzá.

Érzik ők is, hogy mi - Sanyi szavaival élve - nem ágyat adunk el, hanem az a legfontosabb, hogy remekül érezzék magukat, és élményekkel telve utazzanak haza. Fő szlogenünk is az: “Vendégként érkezel, barátként távozol”.

Ehhez bizony szükséges a folyamatos, személyes jelenlét.

krk (26) (Copy)krk (29) (Copy)

A vendégkör

Sanyi: Az elmúlt két év során csaknem kizárólag magyar vendégeink voltak. Ebben az évben már elindul a nemzetközi piac felé is a promóciónk.

Magyarok a szigeten

Gabi: Folyamatosan érkeznek magyarok a szigetre, munkavállalás, vagy épp cégalapítás okából, és üzleti partnereink között is több magyar van.

Sanyi: Nyáron már szinte egy kis magyar kolónia volt itt körülöttünk. Az idén pedig elkezdtük kiépíteni a kapcsolatot a többi szigeten, más területeken élő magyarokkal is. Valami jó ki fog sülni abból is.

A jövő

Sanyi: Majd húsz évig marketing tanácsadóként, külsősként mások vállalkozásain dolgoztam. Most a saját játékomat játszom. Van egy elképzelésünk, tudjuk, mit szeretnénk elérni, és szépen haladunk is felé. Élvezem, hogy minden nap új lehetőségek jönnek szembe. A turizmus egy ilyen ágazat.

A cél a szezon elnyújtása

Sanyi: A nyár szinte mindenhol magától teltházas. A sziget nagy részén a többi ház és szolgáltató télire be is zár. Nekünk viszont folyamatosan vannak programjaink, és emiatt vendégeink is.

Olívaszüret, szilveszter, farsang, húsvét, különböző történelmi, gasztronómiai és hajós programok, horgászat, gombász túra stb. Fontos célunk, hogy meghosszabbítsuk a szezont

a minimális 8-10 hétről legalább 40 hétre. Ha kicsiben is, de már haladunk felé. Jó érzés látni, mikor kora tavasszal egy autókaraván előtt megyünk, és a helyiek csodálkozva néznek: „ezek a magyarok már megint egy csoporttal vannak itt?”

krk (22) (Copy)krk (21) (Copy)

A tél a pihenőidő

Sanyi: A tél azért még mindig pihenős időszak. Ilyenkor megengedhetünk magunknak akár több hetes családlátogatást, vagy nagyobb kirándulást. És igyekszünk minden héten legalább egy távolabbi helyet felkeresni vagy egy egész napos kirándulást szervezni magunknak. Ami persze munka is, mert ilyenkor gyűjtjük az új élményeket, és szervezzük az újabb túrákat.

Hazalátogatás

Gabi: Általában havonta, kéthavonta járunk haza Magyarországra. Ilyenkor végiglátogatjuk a szüleinket, találkozunk Sanyi gyerekeivel, és lehetőség szerint a barátainkkal.

Ami hiányzik

Gabi: Otthonról a szüleim, és a barátaim hiányoznak.

Sanyi: A gyerekeim és a zenekarom hiányzik. 17 és 18 éves csemetéimmel sokkal ritkábban tudok találkozni, mint azelőtt. Ők az édesanyjukkal élnek, és kollégiumban laknak. A zenekarommal költözésünk előtt már nagyon jól haladtunk és azt gondoltam, majd havonta 1-1 hétre Budapesten leszek, és akkor folytatjuk. Nem így lett. Csak nagy ritkán futunk össze egy kis örömzenélésre velük.

VIDEÓ: Krk-szigetről

Sokan képzelik úgy, hogy a tengerparton, egy szigeten élni, leginkább egy romantikus filmhez hasonlít. Igaz ez?

Sanyi: Mi is így érezzük. Igaz, ebben rengeteg munka van. Szoktam is mondani viccesen, hogy „Nehéz munka, de valakinek ezt is meg kell csinálni!”

Gabi: Mindig vonzott a tenger, a vitorlások, és vágytam arra, hogy egyszer egy szigeten élhessek. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer mindez valóra válik. Imádunk itt és így élni, és szeretnénk, ha minél több emberhez közel hozhatnánk mindazt a szépséget, amelyet itt, Krk-szigeten láthatnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vályi István: Ami tegnap Győrben történt, az valóban egy önmerénylet volt
Szerinte Orbán győri megszólalása egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”. Az újságíró úgy véli, hogy a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”.
M.M. / Fotó: RTL - szmo.hu
2026. március 28.



Vályi István autós újságíró és influenszer egy Facebook-posztban reagált arra, hogy Orbán Viktor egy győri rendezvényen az ellentüntetőknek azt kiabálta, hogy az ukránok szekerét tolják. Vályi szerint ami Győrben történt, az „valóban egy önmerénylet volt”, amit Orbán Viktor követett el saját magán - utalva erre azokra a pletykákra, hogy a kormány egy önmerénylettel is bepróbálkozna a választás megnyerése érdekében.

Az újságíró összefoglalja, hogy a miniszterelnöki kirohanást több, a kormányt kellemetlenül érintő esemény előzte meg. Véleménye szerint a külügyminiszter „bukott le azzal, hogy Lavrovnak jelent”, és szerinte a hatalom szolgálatába állították az államapparátus olyan szerveit, amelyeknek ezt tiltanák a jogszabályok.

Vályi István azt írja, hogy egy „ingyenélő és a kormánypropagandát telesíró celebről” kiderült, hogy „mondvacsinált státuszban van a Fidesz fizetési listáján” - utalt itt Tóth Gabira. Emellett felemlegeti a Matolcsy-klán és Mészáros Lőrinc körüli gazdasági ügyeket, valamint a vidéki szavazatvásárlásokra utaló híreket is, amelyről pedig A szavazat ára című dokumentumfilm számolt be.

Vályi szerint a kormány mindezekre a problémákra az ukránkártya ismételt elővételével reagál. Azt írja, a kormányzati kommunikáció „zavaros és kaotikus magyarázkodás”, amelyben mindenért Ukrajna és az ukránok a felelősek.

„Ukrán a Tisza (titkosítást feloldották már?), ukrán a két informatikus, tiszás Szabó Bence, ukránok, Ukrajna, árulók és konspirátorok, újságírótól telefonszámot elkérő titkosszolgálatok, saját maguk után kémkedő ukránok 2020 óta, magyarpéter, megint ukránok és Ukrajna, gyarmatosító Ukrajna, EU-ra támadó Ukrajna, NATO-ra támadó Ukrajna, beavatkozó Ukrajna és ukránok (miközben Szíjjártó Lavrovnál pukedlizik egy Pellegrini-találkozó érdekében, belepofázva más ország belügyeibe), mindenki ukrán, aki nincs velük, mindenki áruló és tiszás” – fogalmazott Vályi.

Szerinte a korábbi kommunikációs panelek, mint Soros, Brüsszel vagy a migránsok, teljesen eltűntek, és helyén csak ez a zavaros történet van. Az influenszer szerint a győri esemény egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”.

„Tegnap Győrben már ukrán volt a magyar is. Ukrán és háborúpárti lett az adófizető magyar állampolgár, a fiatal, akit nem sikerült megszólítani és mindenki, akinek a vörös vonalait átlépte az a rendszer, amelyben áldozat lehet az a tízéves kisfiú, amellyel édesanyja halálhírét úgy közli egy intézményvezető, hogy közben a nadrágjában turkál és amelyben ennek az embernek a segítőjét felmentik, amelyben 19 ezer kép és videó gyermekabúzusról 400 ezer forintért kiváltható és amelyben az egészségügyi államtitkár válaszát úgy kezdi, hogy bszdmg. Amelyben felemelt ujjakkal fenyegetnek bírákat, orvosokat és könygázzal fújnak le diákokat, amelyben vergődik a tanár, a mentős, a rendőr és a tűzoltó, a kisebbségi és amely droggal-tüzifával és erőszakkal tartja rettegésben és készteti szavazásra a saját maga által kitermelt mélyszegény társadalmi réteget.”

Vályi István szerint a hatalom képviselői – Lázár János, Szijjártó Péter, majd Orbán Viktor is – felemelt ujjal fenyegették meg a saját népüket. Ezzel szemben úgy véli, „a nemzet és a nép felemelt ujját már látja mindenki”.

„A pszichológiai elszigetelődés, a hatalmi elit megingása, gyors ütemű legitimációvesztés a nemzetközi elszigetelődés és a mindezekkel járó erőszak és erődemonstráció fokozodása mind azok a törvényszerű mechanizmusok, amelyek ezen rendszerek bukásához vezettek és ezen nem segít a világ összes propagandista csicskája és népét eláruló Ephialtészek hada sem. A kiszolgálószemélyzet növekvő gátlástalansága csupán törvényes velejárója a bennük növekvő félelemnek” – írja.

Az újságíró szerint a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”. Szerinte a társadalom átlépett egy morális határt, és a lopást, a korrupciót sokan elnézik, de van, amit már nem lehet megmagyarázni.

A posztot azzal a kérdéssel zárja, hogy mi lesz, ha a megfenyített hatósági személyek egyszer elővehetik az aktákat, és felteszi a kérdést a miniszterelnöknek: „Meddig lehet még hazugsággal húzni az időt?”

Tegnap Orbán Viktor a győri országjáró rendezvényén a színpadról azt kiabálta az ellentüntetők egy csoportjának, hogy „az ukránok szekerét toljátok”. A miniszterelnök kihívója, Magyar Péter „összeomlásnak” értékelte a kirohanást, Török Gábor politikai elemző szerint pedig ezzel Orbán lerombolta a saját imázsát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Holnap reggel már ott lesznek a gyámügyesek” – a gyerekekkel zsarolják a családokat a szavazatokért egy megrázó dokumentumfilm szerint
A szavazat ára című dokumentumfilm 60 interjú segítségével vizsgálja, hogy a legszegényebb országrészeken hogyan vásárolják meg a szavazatokat. A filmkészítők célja, hogy minél többen jelentkezzenek őrzőknek, akik a választás napján a helyszínen vigyáznak majd.


A De! Akciócsoport videójáról már írtunk csütörtökön, A szavazat ára című dokumentumfilmet néhány óra alatt 225 ezren látták a YouTube-on. A filmet Tímár Áron, Buczó Csanád és Tompos Ádám készítették, a céljuk, hogy felhívják vele a figyelmet a választási csalásokra.

A filmből kiderül, a szegregált területeken a szavazatvásárlás bevett gyakorlatnak számít. „Itt szegény emberek laknak tényleg. Itt napról napra vannak az emberek. Itt ők megvásárolhatók sajnos” – magyarázta egy helyi lakos. A rendszer olyannyira kiépült, hogy az emberek már elvárják a juttatásokat. „Már várják is, hogy mikor fogják hozni azt az élelmiszercsomagot” – tette hozzá.

Egy volt szervező elmondta, régebben ő is segített a krumpliosztásban, ahol „5 kg volt szavazónként”. Ma már ez másképp működik: „most ugyanez van, csak nem krumpliban, hanem szavazatonként megy egy tízezer forintos”.

A tarifák változóak, ezer, ötezer vagy tízezer forintot adnak, ami sokaknak „az egynapi élelem”.

A módszerek azonban ennél durvábbak is lehetnek. Előfordult, hogy dizájnerdrogért cserébe adták a szavazatot, a függőket pedig könnyen meg tudják venni. „Azt tudják ők is, hogy kik a drogosok ezen a területen” – hangzott el. Egy másik forrás szerint a drogkereskedelmet szándékosan hagyják futni, mert „a választásokra az ilyen településeket, ahol mélyszegénység van, ezek az emberek fogják bevinni”.

A választás napján a dokumentumfilm szerint a mozgósítás olajozottan zajlik.

„Nagyon sok autó áll ott, akit hoznak-visznek, hoznak-visznek. Meg van szervezve, igen” – mesélte egy szemtanú. A szervezők listákkal dolgoznak, a legtöbb embert már kora reggel elviszik szavazni, a későn kelőket délelőtt, és a nap maradék részében már csak a hiányzó embereket "vadásszák le".

A szavazatok leadását többféleképpen is ellenőrzik. Elterjedt a láncszavazás, amikor az első ember kihozza az üres szavazólapot, amire kint ráhúzzák a megfelelő helyre az ikszet, és a következő szavazó már ezt viszi be. Van, akitől nyílt szavazást kérnek, vagyis „nem megy be a fülkébe, hanem az asztalon kell kint szavazni”. Máshol fotót kérnek a leadott voksról, vagy telefonos csörgetéssel jelzik a kint várakozóknak, hogy a szavazat rendben van.

Az is előfordul, hogy írástudatlanságukra hivatkozva „segítők” kísérik be a szavazókat a fülkébe. Egy megszólaló arról számolt be, hogy azt látta, „nem a szavazó húzta az ikszet, hanem az a polgármesterhez közelálló”.

Ahol a pénz nem elég, ott a fenyegetés és a zsarolás lép a helyébe. A polgármestereknek komoly befolyásuk van az emberek életére. A leggyakoribb fenyegetés a közmunka elvesztése. „Ha nem szavaztok a Fideszre, akkor nem lesz közmunka, nem lesz semmi” – idézte fel egy érintett a polgármester szavait.

Ennél is durvább, amikor a gyerekekkel zsarolnak. Egy családnak, amelyik nem akart a megfelelő helyre szavazni, a polgármester megüzente: „Holnap reggel már ott lesznek a gyámügyesek, és elvitetem a gyerekeket”.

Egy másik esetben egy politikai ellenlábas újszülött gyermekét nem adták haza a kórházból, arra hivatkozva, hogy a gyermekjóléti szolgálat szerint „nem hazavihető”. Mint kiderült, az intézkedés jogellenes volt, mivel nem született róla gyámügyi határozat.

Egy asszony sírva mesélte, hogy a gyerekei nem tartják vele a kapcsolatot, mert elveszíthetik a munkájukat. A menyének a munkahelyén meg kellett tagadnia őt. „Könnyezett a szeme, hogy ilyet kellett mondjon” – mondta.

Van olyan település, ahol a helyi polgármester egyben a körzeti orvos, és az emberek attól félnek, hogy ha nem szavaznak rá, „nem írja ki a gyógyszert, nem fogja fogadni”, vagy nem kapják meg a közmunkához szükséges orvosi alkalmassági igazolást.

Az idősotthonokban is gyakori a választási csalás. „A dolgozók töltik ki a szavazólapokat a bent lakó idősek helyett” – állította egy forrás.

Hozzátette, hogy olyan demens betegek nevében is leszavaznak, akik már nem is tudják, mi történik körülöttük. Ha a hozzátartozó nem a megfelelő helyre ikszelne, megfenyegetik, hogy a beteg „olyan állapotban van, hogy ők már nem tudják vállalni”, és kikerül az intézményből.

A rendszer működtetésére elképesztő összegek állnak rendelkezésre. Egy szervező azt állította, nyolc éve 12 millió forintot kapott a munkájáért.

Más források szerint egyetlen választás előtt egy-egy 50 millió forintos csomagot 156 helyre visznek ki, ami összesen közel 8 milliárd forintot jelent.

A pénzeket gyakran helyi alapítványokon keresztül mozgatják, amelyeket a polgármesterekhez vagy az országgyűlési képviselőkhöz köthető emberek vezetnek.

Az országgyűlési képviselők elvárják a polgármesterektől, hogy hozzák a megfelelő szavazati arányt, cserébe pedig pályázati pénzeket ígérnek. „Neki azért kell úgy ugrálni, ahogy ő fütyül, mert máskülönben nincs pályázati pénz” – foglalta össze a helyzetet egy polgármester.

A film egyik kulcsmondata, hogy a vidéki, mélyszegénységben élőket a hatalom mesterségesen tartja ebben az állapotban.

„Meg kell értened: az ő kontrollálásukkal kontrollálnak téged!” - hangzik el.

A film készítői azt remélik, hogy a dokumentumfilmet megnézve minél többen jelentkezzenek „őrzőknek” (ezen az oldalon keresztül), akik április 12-én a helyszínen figyelnek majd a választási csalásokra.

A teljes film

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Ezek nem is csontvázak a szekrényben, hanem egy tömegsír” - A szavazat ára című film megdöbbentette a kommentelőket
Gyerekekek elvételével megzsarolt családok, 5-10 ezer forintért vagy drogért megvásárolt szavazatok, profin megszervezett buszoztató hálózat, fülkébe kísért választók - a szavazatvásárlásokról szóló új dokumentumfilmre nagyon sokan azt írják: erre nincsenek szavak.


A De! Akciócsoport dokumentumfilmjét Tímár Áron, Buczó Csanád és Tompos Ádám készítették. Az volt a céljuk, hogy felhívják vele a figyelmet a szavazatvásárlásra, és hogy minél többen jelentkezzenek „őrzőknek”, akik április 12-én a helyszínen figyelnek majd a választási csalásokra.

A filmkészítők több mint 60 interjút készítettek az ország legszegényebb részein, megvásárolt szavazók, rendőrök, polgármesterek is megszólaltak nekik, néhányan névvel, a többségük a bosszútól tartva név nélkül. A filmből egy jól szervezett, komplett rendszer képe bontakozik ki, amely pénzzel, droggal, fenyegetéssel, zsarolásssal bírja rá a legszegényebbeket, hogy oda szavazzanak, ahová kell. Nehéz rangsorolni, de a legdurvábbak talán azok a történetek, ahol a gyerekek elvételével, a gyámüggyel fenyegetnek családokat, ha nem állnak be a sorba.

A dokumentumfilm nézettsége már közelíti a 300 ezret, és a YouTube-on nagyon sok kommentelő fogalmazza meg felháborosását, ezekből idézünk:

„Ezek nem is csontvázak a szekrényben, hanem egy tömegsír!”

„50 éves vagyok a fél életemet külföldön töltöttem. Ez a film minden illuziómat ledöntötte a hazámmal kapcsolatban. Sírni tudnék azon, ahogy végletekig kihasználnak embereket a hatalom megtartása erdekeben. Ilyen korrupciót es gyalázatosan rohadt rendszert sehol sem hallottam. Ha a kormanyváltás sikerül, rengeteg ember futni fog, de a bűnösöket meg fogjak büntetni felülrol lefelé. Példat kell statuálni, hogy sose törtenhessen ez meg újra!!!! Vérlázító!”

„Ide NEM "szavazatszámlálók" kellenek, hanem konkrét akció soport. Rögzíteni kell mindent, amit csak lehet...”

„Az elmúlt évek egyik legfontosabb videója. "Tudtuk, csak nem sejtettük..."

„Angliából úton haza szavazni”

„Ez borzasztóan nyomasztó, torokszorongató. Én csak Bécsből, de én is hazamegyek szavazni és viszem az első szavazó fiamat is, akit ugyan nem érdekel a politika, de jönnie kell neki is. Ha másért nem, hát azért, hogy pótolja az anyut, szegény ő már nem érte meg. pedig harcias ellenzéki volt ő is mindig.”

„A gyerek még a Cosa Nostránál is tabu volt b...meg!”

„A szegény emberek kontrollálásával kontrollálnak téged... ez ütött.”

„Őszinte szomorúságot és szégyent érzek, hogy a legkiszolgáltatobbak hátán állva fuldoklik az ország.”

„Lenyomorították az országot és a nyomorult tömegeket zsarolva, megvesztegetve veszik a szavazatokat! És mit csinálnak a családokkal?A gyerekekkel fenyegetőznek,a gyerekvédelmi rendszert küldik rájuk? Milyen módszer ez?”

„Alig vártam, hogy hazaérjek délutános műszakból és megnézzem. És most itt ülök, nem térek magamhoz, sejtettem, hogy ez így megy amikor 90-100%- ot kap a fidesz, de ezt látni... Nincsenek szavak. Köszönjük a megszólalóknak, a készítőknek!”

„Sírok, ordítok, szétszakad a szívem-lelkem. Borzasztó, felháborító, undorító! Rendszerváltást!!!”

„Tegnap Szabó Bence százados videója után azt hittem nincs ennél súlyosabb. De van.”

„Amire oly büszkék, hogy ők a "Csendes többség", ugye? Itt a csendes többség, a megvett, a szerencsétlen, a megzsarolt emberek. Eszem megáll....legyen már vége! Köszönjük nektek!”

„Ezt nem lehet könnyek nélkül kibírni...”

A teljes film

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Drogoztak talán? Szerintem drogoztak!” – a mezőőrt küldték A szavazat ára forgatócsoportjára Nyírbogáton
Nyírbogáton a félelem az úr - erre jutottak a szavazatvásárlással foglalkozó dokumentumfilm készítői. Miközben dolgoztak, őket is követni kezdte egy autó, majd kiszállt belőle egy férfi, aki a helyiek szerint a polgármester embere.


Nyírbogát polgármestere a térség fideszes országgyűlési képviselőjének a felesége, egyben ő a helyi háziorvos és üzemorvos is, valamint korábban az idősek otthonát és a helyi futballklubot is ő vezette. Amikor az újságírók korábban erről faggatták, azt mondta, a település rengeteg pénzt spórol meg azzal, hogy ennyi funkciót tölt be.

A szavazat ára című, szavazatvásárlással foglalkozó dokumentumfilm külön fejezetet szentel a településnek, amiben több helyi is megszólal.

„Én nyírbogáti vagyok, és nagyon sokan elmondják, hogy  nem mernek megszólalni, reszketnek” – mondja egyikük,

hozzátéve, hogy az emberek attól tartanak, ha nem a megfelelő helyre szavaznak, nem kapnak orvosi ellátást vagy nem írják fel nekik a gyógyszert. Attól is félnek, ha valaki nem a várakozásoknak megfelelően szavazna, akkor demens beteg hozzátartozójukat kitennék az idősotthonból.

A polgármester nem akart a film készítőinek nyilatkozni, de miután találkoztak vele, a film készítői egyszer csak azt látták, hogy követni kezdi őket egy kocsi.

Egy erdős területen félrehúzódtak, és bevárták a nyomukban érkező autót. A sofőr letekert ablakkal vonta kérdőre őket. „Miért videóz engem? Tetszek magának?”

Mikor azt válaszolták, a természetet videózzák, meglepő válasz érkezett: „Akkor nyalja ki a seggem! A természettel együtt.”

Ezután az autós elhajtott, de csak azért, hogy nem sokkal arrébb megforduljon, és visszatérjen, és ismét letekerje az ablakot. „Megkértem magát valamire. Nem volt elég világos? Ilyen szennyes embereket!”

Amikor rákérdeztek, miért követi őket, a férfi azt válaszolta, a barátja itt lakik, egy juhász. Majd ismét elment.

Ezután a stáb tagjai a helyi informátoruktól kiderítették, hogy az őket követő férfi a polgármester rokona. Egyben a sofőrje, intézője, jobbkeze is.

„Tehát a polgármester ránk küldte az intézőjét?" - kérdezte az egyik alkotó. Az informátor szerint a férfi mezőőr, "meg van egy ilyen csomó humbug munkahelye.”

A település közepén aztán ismét felbukkan a kocsi, és ezúttal ki is száll a sofőr. Az igazolványát maga elé tartva közeledik. „Rendészeti feladatot ellátó személy vagyok” - mondja. Mikor a stáb tagjai megkérdezik, miért zaklatja őket, azt válaszolja, „Én mezőőr vagyok."

„De itt hol a mező?” - kérdezik a falu közepén. Ez azonban nem akasztotta meg. „És akkor ott mit csináltak? Drogoztak talán? Szerintem drogoztak!” - jelentette ki.

Egy helyi riportalanyt pedig épp akkor állítottak meg a rendőrök, amikor a stábbal találkozott volna. Közel három órán keresztül igazoltatták a település legforgalmasabb pontján. Állítása szerint a telefonját sem használhatta. „Úgy engedtek el, hogy  feljött a kisfiam, és azt mondta: anya, elmentek a sajtósok, elmentek az újságírók, és akkor billentett a fejével, na akkor most már mehet” – idézte fel a történteket az asszony, aki ennek ellenére arccal és névvel vállalta a szereplést.

A teljes film

A nyírbogáti rész 35:35-nél kezdődik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk