„Unott arcú hivatalnokok” – Várkonyi Andrea, a magyar Marie Antoinette
Esküszöm, az összes NER-menyasszonnyal aláíratnék egy házassági szerződési záradékot, hogy a frigy után öt évre eltűnnek az országból. Várkonyi Andreának is jobbat tenne, ha nem hergelné itt a népet a Gucci-intellektusával.
Amikor berobbant a magyar közéletbe a hír, hogy a csilliárd diplomás, orvosi végzettségű, tévés hírolvasóként ismertté vált Várkonyi Andrea feleségül megy a dollármilliárdos, felcsúti gázszerelőhöz, Mészáros Lőrinchez, pár másodpercig ízlelgettem ezt a kis csemegét (lássuk be, van neki egy kis Monty Python-os bukéja), aztán elintéztem annyival: “ő dolga.”
Mert hogy az is. Negyvenes, egyedülálló anya, az országos tévéceleb-karrierből kikopott (nem az ő hibája, jönnek a fiatalabbak, ügyesebbek, fontos fark(as)okkal táncolók, ilyen ez a popszakma), Andrea pedig egy perifériás kábeltévénél landolt. Bevallom, én évek óta azt se tudtam, hogy a világon van, igaz, alig nézek tévét.
Egyáltalán nem hibáztatom vagy ítélem el, hogy a saját és a gyereke jövőjének biztosításáért hozott egy döntést, megragadott egy soha vissza nem térő lehetőséget, vagy egyszerűen csak tényleg elsöpörte a szerelem, és hozzáment az ország leggazdagabb emberéhez.
Akinél az ugyan kétséges, hogy tud-e írni-olvasni (már a saját nevén kívül, az azért sok-sok szerződéshez kellett), ám olyan nyugodtan lehet szenderegni kidolgozott, férfias felsőtestén, mint egy kisbaba.
Szóval ez Andrea dolga. Amit ő eladott, azt évezredek óta bocsátják áruba a nők. Ki olcsóbban, ki méregdrágán, ki koszlott motelszobák nyikorgó rugójú kanapéin, ki szabályos házasságlevéllel, nyolccsillagos dubaji szállodák selyemszatén függönyeinek jótékony homályában.
A problémám nem ezzel van. A problémám azzal van, hogy Andrea – jó néhány sorstársához hasonlóan – mintha egyfajta tudathasadást szenvedett volna el abban a pillanatban, amikor a lábát először bújtatta bele egy átlag magyar tanári fizetés két-háromszorosába kóstáló Jimmy Choo cipőbe. Mintha kikapcsolták volna az agyában azt a területet, amely a valóság-érzékelésért, a józan paraszti észért, és az önismeretért felelős.
Andreának hirtelen küldetéstudata lett. A Gucci-napszemüvegek árnyékában, a Louis Vuitton táskák bőrkantárjainak bársonyos érintésével a vállán ráébredt, hogy őt eddig nem az érdemei szerint becsülték.
Hogy az ő tehetsége, sokoldalúsága, művészi és üzleti géniusza nem volt elismerve. Pedig ő ennek a nemzetnek egy elásott gyémántja, aki csak azért nem tudott oly szemkápráztatóan csillogni, mint az ujján díszelgő, húszmilliós brill, mert ezek a buta magyarok képtelenek voltak fel- és elismerni őt.
És ezt épp Andreától, egy több diplomás, értelmes nőtől nem vártam. Nem vártam, hogy átváltozik magyar Marie Antoinette-é (aki ugye arról híresült el, hogy amikor azt mondták neki, hogy a nép éhezik, nincs kenyerük, meglepetten így válaszolt: “Akkor egyenek kalácsot.”) Bár az anekdota állítólag nem hiteles, az most mindegy is, a lényeg az, hogy Andrea, aki doktori titulusát jó nagy betűkkel fitogtatva, pszichológusi minőségében most megjelentetett egy önismereti-életvezetési sikerkönyvet, abban azt mondja az “unott arcú hivatalnokokról” kérdező kislányának, hogy azért ilyen elgyötörtek, mert nem tanultak eleget.
Mert ugye, ha az ember sokat tanul, akkor majd jobb napokat látott műsorvezető lesz belőle egy kábeltévénél. Jaj, bocsánat, dehogyis: hiperszonikus sebességgel kilő a karrierje, Cannes-i díjnyertes reklámfilmeket gyártó, százmilliós médiacég tulajdonosnője lesz, meg igazgatótanácsi tag az ország egyik legnagyobb kereskedelmi tévéjében, meg önismereti bestseller-író.
Irigyelt és körberajongott marketing-zseni, PR-guru, Dosztojevszkij-i magaslatú tollforgató, meg persze divatikon és szépségideál, így egyszerre. És természetesen ennek KIZÁRÓLAG ahhoz van köze, hogy sokat tanult, ahhoz még csak véletlenül se, hogy hozzáment egy suk-sükölő oligarchához, akié a fél ország.
Na ezzel van bajom. Hogy Várkonyi Andreából többet néztem ki. Marie Antoinette-nek legalább van annyi mentsége, hogy egész életében királyi pompában élt, fogalma sem volt arról, hogy él egy közember. De Andreának van, nagyon is. Pontosan tudja, mire lehet jutni ebben az országban azzal, ha az ember “csak” tanult és szorgalmas. És mégis el akarja hitetni velünk – urambocsá még ő maga is elhiszi – hogy a fergeteges sikereit tényleg a saját képességeinek köszönheti.
Kedves Andrea. Nem vagyok szakértő, de ez nekem bizony színtiszta nárcizmusnak tűnik. Cinikus, álszent magamutogatásnak az újonnan szerzett férjed pénzéből.
Mert ugye vannak a szerényebb luxusfeleségek. Bezsákolják az országosan ismert, kőgazdag palit, aztán a népharag elől gyorsan elhúznak külföldre. Hawaii-n vagy Bora Borán élvezik a jachtos, magánrepülős, brilliánsokkal meg Dior-nagyestélyikkel kipárnázott életüket, minden nap áldják a szerencséjüket, és szépen csendben maradnak. Ez még akár szimpatikus hozzáállásnak is tekinthető.
A nárcisztikus luxusfeleségek viszont azt csinálják, amit te. Fürdenek a palijuk milliárdjain vásárolt, országos népszerűségben, meg írnak egy “sikerkönyvet”, amelyben belerúgnak az “unott arcú hivatalnokokba”.
A Jimmy Choo cipőjükkel.
Amikor berobbant a magyar közéletbe a hír, hogy a csilliárd diplomás, orvosi végzettségű, tévés hírolvasóként ismertté vált Várkonyi Andrea feleségül megy a dollármilliárdos, felcsúti gázszerelőhöz, Mészáros Lőrinchez, pár másodpercig ízlelgettem ezt a kis csemegét (lássuk be, van neki egy kis Monty Python-os bukéja), aztán elintéztem annyival: “ő dolga.”
Mert hogy az is. Negyvenes, egyedülálló anya, az országos tévéceleb-karrierből kikopott (nem az ő hibája, jönnek a fiatalabbak, ügyesebbek, fontos fark(as)okkal táncolók, ilyen ez a popszakma), Andrea pedig egy perifériás kábeltévénél landolt. Bevallom, én évek óta azt se tudtam, hogy a világon van, igaz, alig nézek tévét.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„Nem lehetnek érdekeltek abban, hogy a Tisza kerüljön kormányra” – Deák Dániel már a Mi Hazánk szavazóit győzködi, egyéniben szavazzanak a Fideszre
Több nemzeti radikális közszereplő is arra buzdítja a Mi Hazánk szimpatizánsait, hogy az egyéni körzetekben a Fidesz jelöltjeit támogassák. Az érvelés szerint a párt a 106 egyéni körzet egyikében sem tud nyerni, így az ott leadott szavazat elveszne.
Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője Facebook-posztban fejtette ki véleményét arról, hogy szerinte miért kellene a Mi Hazánk szavazóinak az egyéni választókerületekben a Fidesz jelöltjeit támogatniuk.
Az elemző első pontjában felsorolja, hogy kik szólaltak meg az ügyben. Állítása szerint „Budaházy Edda, Budaházy György, a Kárpátia zenekar frontembere, Petrás János, Borbély Zsolt Attila, Mi Hazánk-közeli politológus után Sneider Tamás, a Jobbik korábbi elnöke is arra kéri a Mi Hazánk szavazóit, hogy egyéniben szavazzanak a Fidesz jelöltjeire.”
Deák Dániel úgy folytatja, hogy a Tisza egyértelműen az ukránpárti globalista elit pártja, „így a nemzeti szavazók – legyenek mérsékeltek vagy radikálisak – nem lehetnek érdekeltek abban, hogy a Tisza kerüljön kormányra.
Emiatt több nemzeti radikális is érzi, hogy nagy a tét a mostani választáson, ezért szólaltak most meg.” Harmadik pontjában
azt állítja, hogy mivel a Mi Hazánk országosan 6-8 százalék körüli támogatottsággal rendelkezik, a 106 egyéni körzet egyikében sem tudnak nyerni a jelöltjei, ezért a pártra egyéniben leadott szavazat szerinte elvesztegetett szavazat lehet.
Példát is hoz arra, amikor azt írja, a Mi Hazánk szavazói dönthetik el sok billegő egyéni körzet sorsát. „Egy példa: Fejér vármegye 04. számú egyéni választókerületében a Mi Hazánk szavazóin múlhat, hogy Lakatos Márk jóbarátja, Nagy Ervin lesz-e a körzet parlamenti képviselője.” Végül az elemző azzal zárja gondolatait, hogy
a Mi Hazánk szavazóinak fontos tudniuk, hogy ha egyéniben a Fidesz jelöltjeit támogatják, attól még a pártjuk bejut a parlamentbe, hiszen a listán leadott szavazat számít ebből a szempontból.
Hozzáteszi: „A felmérések szerint pedig a pártlistán meghaladja az 5 százalékos parlamenti bejutási küszöböt a Mi Hazánk.”
Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője Facebook-posztban fejtette ki véleményét arról, hogy szerinte miért kellene a Mi Hazánk szavazóinak az egyéni választókerületekben a Fidesz jelöltjeit támogatniuk.
Az elemző első pontjában felsorolja, hogy kik szólaltak meg az ügyben. Állítása szerint „Budaházy Edda, Budaházy György, a Kárpátia zenekar frontembere, Petrás János, Borbély Zsolt Attila, Mi Hazánk-közeli politológus után Sneider Tamás, a Jobbik korábbi elnöke is arra kéri a Mi Hazánk szavazóit, hogy egyéniben szavazzanak a Fidesz jelöltjeire.”
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Két nappal ezelőtt posztolt Rácz András a Facebookon egy fiktív orosz választási beavatkozásról Piréziában. Az Oroszország szakértő akkor ezt írta:
„Mese egy fiktív orosz választási beavatkozásról Piréziában 2. - Zsíros Győző hamis zászlós akciója a gázellátás ellen Garibov ezredes őrjöngött. Az orosz katonai titkosszolgálat, a GRU veterán Pirézia-szakértője egyre nehezebben viselte, hogy a piréz kormány még mindig a saját feje után megy. Bár az egyre rosszabb közvélemény-kutatási adatok azt mutatták, hogy Zsíros Győző piréz elnök választási kampánystábja valamint nagyon rosszul csinál, mégsem voltak hajlandóak változtatni - miközben lassan kifutnak az időből.
Mindezt természetesen a GRU felsővezetése, és az őket irányító Kreml is tudta. Éppen ezért utasították Garibov ezredest, hogy frissítse a korábban kidolgozott tervét a választás elhalasztására.
Az ugyanis most, tíz nappal az elnökválasztás előtt már jól látszott, hogy a várható eredményt megfordítani teljesen lehetetlen. Az összes, komolyan vehető kutatás azt mutatta, hogy Zsíros Győző kihívója, a fiatal, karizmatikus Piréz Pál bőven a hibahatáron túl vezet. Ráadásul, mivel Piréz Pál a karrierjét Zsíros Győző szárnyai alatt kezdte, pontosan ismeri azokat a módszereket, amikkel az öregedő autokrata mindezideáig hatalomban tudott maradni. Nem könnyű tehát az a helyzet, amit Moszkvának meg kell oldania.
Garibov ezredes mindezt persze már korábban is tudta. Épp ezért javasolta két héttel ezelőtt, hogy hamis zászlós önmerényletet kellene végrehajtani a piréz olajellátás ellen, mégpedig úgy, hogy aztán a felelősséget az ukránokra lehessen hárítani. Garibov eredeti terve azzal számolt, hogy az olajellátás elleni "ukrán" akcióra hivatkozva szükségállapotot lehet bevezetni, és így elhalasztani a választást.
Közbeszólt azonban az Egyesült Államok háborúja Irán ellen, amely Trump elnök kezdeti dicsekvése ellenére nem ért véget néhány nap alatt, sőt, nem is látszik, hogy mikor és hogyan érhetne véget. Az pedig, hogy Irán lényegében zárva tartja a Hormuzi-szorost, olyan léptékű olajellátási feszültségeket okozott a világpiacon, ami nagyon kockázatossá tette volna, hogy Pirézia - morálisan kétségtelenül bármire képes - elnöke az ország olajellátása elleni akcióra hivatkozva halassza el a választást.
Előfordulhatott volna ugyanis olyan helyzet, hogy bár a terv első része sikerül - Zsíros Győzőék orosz segítséggel felrobbantanak néhány kulcsfontosságú olajlétesítményt, az akciót rákenik az ukránokra és az előállt energiaellátási válsághelyzetre hivatkozva elhalasztják a választást - , ám ezt követően olyan súlyos üzemanyag-hiány állna elő, hogy a lakosság a következő választáson kivédhetetlenül leváltaná Zsírost és rezsimjét.
További probléma, hogy Zsíros Győző és piperkőc honvédelmi minisztere, Hódfalvi Tóbiás kivezényelte a piréz katonaságot a kritikus infrastruktúra védelmére. Azt persze mindenki tudta, hogy a piréz katonák nem sokat tudnának tenni egy valódi ukrán dróntámadás ellen, hiszen ezeket a csapásokat még a sokkal tapasztaltabb és erősebb orosz légvédelem is se tudta teljesen elhárítani.
A katonák jelenléte kizárólag belpolitikai célokat szolgált: az egyenruha-mániás Zsíros Győző ezzel is akarta mutatni, hogy ő bizony képes megvédeni a haza legfontosabb létesítményeit. (Garibov szánakozó mosollyal gondolt vissza azokra a kezdeti jelentésekre, amelyek szerint a kivezényelt piréz katonák egy része nem is kapott éles lőszert.)
Viszont a katonák jelenléte a piréziai kritikus infrastruktúra mellett azt eredményezte, hogy bármiféle támadás ezek ellen a létesítmények ellen óhatatlanul olyan színben tűntette volna fel Zsírost és rezsimjét, hogy lám, lám, ezek látványosan képtelenek megvédeni a hazát, hiszen miközben ott parádéznak a katonák hetek óta, az "ukránok" mégis fel tudták robbantani XY létesítményt.
Garibovnak ekkor - az aznapi negyedik kávéja után - zseniális ötlete támadt. Mi lenne, ha Pirézia HATÁRAIN KÍVŰL történne az a bizonyos hamis zászlós merénylet? Hiszen a piréz energiaellátás két, kulcsfontosságú eleme is külföldről jön: az olaj egy része délnyugatról, Horvátországból, a gáz pedig délről, Szerbiából, a Török Áramlat vezetéken keresztül.
És tulajdonképpen, ha ezek valamelyike sérül, az ugyanúgy előállíthat energia-ellátása válsághelyzetet Piréziában - ráadásul úgy, hogy közben nem hülyét kellene csinálni az országon belüli létesítményeket védő piréz katonaságból sem.
Az olajvezeték elleni, hamis zászlós támadást Garibov a fenti, Iránnal kapcsolatos okokból azonnal elvetette.
A gázvezeték elleni akció viszont sokkal perspektivikusabbnak tűnt. Szerbia, mint helyszín olyan szempontból is ideális, hogy az ottani rezsim Oroszországgal és Piréziával is igen baráti kapcsolatot ápol, jó eséllyel meg lehet tehát őket kérni arra, hogy kicsit "nézzenek félre", amikor megszerveződik a hamis zászló művelet.
Egy olyan akció lehet ideális, ahol a használt eszközök egy része visszamarad, és egyértelműen Ukrajnához köthető. Garibov ukrán drónok, vagy robbanószerek felhasználásáról gondolkodik. Az ötödik éve tartó nagyléptékű háború alatt Oroszország rengeteg ukrán fegyvert zsákmányolt, Garibov hadmérnök kollégái pedig a GRU-nál ezeket alaposan kielemezték, megismerték. Nem tűnik lehetetlennek néhány zsákmányolt ukrán fegyvert Szerbiába juttatni és ott ezek felhasználásával végrehajtani egy hamis zászlós műveletet a Piréziát ellátó gázvezeték ellen.
Ha pedig nem minden fegyver semmisül meg, és ezek a fegyverek egyértelműen Ukrajnához köthetők (mert például csak az ukránok gyártják és használják), akkor Zsíros Győző és rezsimje a támadás után meggyőzően hibáztathatja majd Kijevet a történtekért. Ebben pedig a szerb kormány is minden bizonnyal partner lesz, mert nekik is érdekük Zsíros hatalomban maradása.
Garibov azt is tudta - nem véletlenül foglalkozott Piréziával évtizedek óta - , hogy a Török Áramlat vezetéken júniusra egyébként is terveztek egy, karbantartási okokból történő, körülbelül egyhetes leállást. Ha tehát valamikor a következő néhány napban a Török Áramlat vezeték a hamis zászlós művelet következtében leállna, akkor a javítás után szükséges ellenőrzéseket jól el lehetne végezni egy egyébként is betervezett, júniusi leállás előtt, illetve alatt.
Mire pedig esetleg kiderül, hogy a támadást mégsem az ukránok csinálták, addigra Zsíros Győző a szükségállapot idején kapott rendkívüli felhatalmazással már régen leszámolt Piréz Pállal és pártjával.
Ezek után pedig már természetesen gond nélkül meg tudja majd tartani az elhalasztott választást, a piréz demokrácia nagyobb dicsőségére.
Garibov ezredes megfőzte az ötödik kávéját és nekiállt írni.
Itt a mai mese vége. Ha érdekesnek találjátok, osszátok meg, hogy máshoz is eljusson a mese.”
Két nappal ezelőtt posztolt Rácz András a Facebookon egy fiktív orosz választási beavatkozásról Piréziában. Az Oroszország szakértő akkor ezt írta:
„Mese egy fiktív orosz választási beavatkozásról Piréziában 2. - Zsíros Győző hamis zászlós akciója a gázellátás ellen Garibov ezredes őrjöngött. Az orosz katonai titkosszolgálat, a GRU veterán Pirézia-szakértője egyre nehezebben viselte, hogy a piréz kormány még mindig a saját feje után megy. Bár az egyre rosszabb közvélemény-kutatási adatok azt mutatták, hogy Zsíros Győző piréz elnök választási kampánystábja valamint nagyon rosszul csinál, mégsem voltak hajlandóak változtatni - miközben lassan kifutnak az időből.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Rácz András a szerbiai robbanószerről: Ez kizárólag Orbán Viktornak és a Fidesz kampányának jó
A külpolitikai szakértő a szerb-magyar határnál talált robbanóanyagról beszélt. Szerinte egy esetleges ukrán szál megnevezése esetén a magyar kormány rendkívüli intézkedéseket vezethet be.
Korábban mi is beszámoltunk róla, hogy robbanóanyagot találtak a magyar–szerb határ közelében húzódó gázvezeték mellett, Magyarkanizsa környékén. A vasárnap reggeli hírek után Aleksandar Vučić szerb elnök bejelentette, hogy a szerb egységek nagy erejű robbanóanyagot és gyújtózsinórokat is azonosítottak a helyszínen. A szerb elnökkel folytatott telefonbeszélgetést követően Orbán Viktor miniszterelnök vasárnap délutánra összehívta a védelmi tanácsot.
A szerb államfő Instagram-oldalán közölte, hogy „pusztító erejű” robbanószerről van szó, és a nyomozás folyamatban van. Orbán Viktor a közösségi oldalán erősítette meg, hogy egyeztetett a szerb vezetővel, és a történtek miatt ül össze a testület. A magyar ellátás szempontjából kulcsfontosságú Török Áramlat gázvezeték szerbiai szakaszánál történt az eset.
Rácz András külpolitikai szakértő a 24.hu-nak arról beszélt, hogy az akció időzítése rendkívül gyanús.
„Egy fiktív támadó fejével gondolkodva nagyon furcsa lenne most megkísérelni egy merényletet. Ez kizárólag Orbán Viktornak és a Fidesz kampányának jó. Senki másnak” – mondta a szakértő, aki szerint kulcsfontosságú lesz, hogy Belgrád mit kommunikál a lelet eredetéről.
„A szerb hatóságok megtalálták a robbanószert. Kulcsfontosságú lesz, mit kommunikálnak az eredetéről. Ha azt kommunikálják esetleg, hogy ukrán eredetű a robbanószer, az megágyazhat annak, hogy a magyar kormány erre hivatkozva rendkívüli intézkedéseket vezessen be a választás előtt.”
Rácz szerint az ukrán érintettség esélye nulla, mivel Kijevnek nem áll érdekében szembekerülni az őt fegyverekkel is ellátó Szerbiával. A szakértő az 1999-es moszkvai házrobbantásokhoz hasonlította a történteket, amelyek ürügyet szolgáltattak a második csecsen háború elindításához, és hozzátette, indokolt lenne egy nemzetközi vizsgálat a helyszínen.
Az ellenzéki oldalon Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő úgy fogalmazott, „Vučić kisegíti Orbánt egy vicces merényletkísérlettel”, az akciót pedig szánalmasnak nevezte. Jámbor András „önmerényletként” hivatkozott az esetre, és a titkosszolgálatok politikai célú felhasználásának lehetőségét vetette fel.
Korábban mi is beszámoltunk róla, hogy robbanóanyagot találtak a magyar–szerb határ közelében húzódó gázvezeték mellett, Magyarkanizsa környékén. A vasárnap reggeli hírek után Aleksandar Vučić szerb elnök bejelentette, hogy a szerb egységek nagy erejű robbanóanyagot és gyújtózsinórokat is azonosítottak a helyszínen. A szerb elnökkel folytatott telefonbeszélgetést követően Orbán Viktor miniszterelnök vasárnap délutánra összehívta a védelmi tanácsot.
A szerb államfő Instagram-oldalán közölte, hogy „pusztító erejű” robbanószerről van szó, és a nyomozás folyamatban van. Orbán Viktor a közösségi oldalán erősítette meg, hogy egyeztetett a szerb vezetővel, és a történtek miatt ül össze a testület. A magyar ellátás szempontjából kulcsfontosságú Török Áramlat gázvezeték szerbiai szakaszánál történt az eset.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Tölgyessy Péter: A tánc nem most ér véget, hanem a választás után kezdődik igazán
Az elemző szerint jó eséllyel a Tisza nyer, akár kétharmada is lehet. De Orbán Viktor nem fogja feladni, és a választásig, sőt, utána is küzdeni fog. Az új kormánynak súlyos döntéseket kell majd hoznia, például arról, mit kezd a Fidesszel.
A Szélsőközép főszerkesztőjének, Zaránd Péternek a felkonferálása után Tölgyessy Péter politikai elemző az Inga Kultúrkávézóban tartott előadást, tíz nappal a választások előtt.
Az elemző rögtön egy erős állítással kezdte, miszerint
jó eséllyel az ellenzék meg fogja nyerni a választást, sőt, szerinte az sem lehetetlen, hogy ebből kétharmad lesz. Ugyanakkor hozzátette, a miniszterelnök nem fogja feladni, és a választásig, sőt, utána is küzdeni fog.
Arról is beszélt, hogy a közvélemény-kutatások csak korlátozottan megbízhatóak. Álláspontja szerint Magyarországon tulajdonképpen nincs is egységes közvélemény, hanem két, egymástól elzárkózó tábor létezik, egy kormánypárti és egy ellenzéki, amelyek szinte teljesen mást mondanak ugyanarról a dologról.
Tölgyessy szerint komoly mérési problémák is torzítják a kutatásokat. Míg az ellenzéki szavazók jellemzően fiatalabb, városi, mobiltelefont használó emberek, addig a Fidesz tipikus szavazói idősebbek, alacsonyabb státuszúak, falun élnek, és sokkal nehezebb őket telefonon elérni. Emellett mindkét tábor hajlamos a másik oldal kutatóit gonosznak tartani, és a tudatosabb kormánypárti szavazók valószínűleg nem állnak szóba egy ellenzéki közvélemény-kutatóval. Ezt a torzítást szerinte szinte lehetetlen korrigálni.
Az elemző szerint sok más tényező is a Fidesz mellett szól.
A Fidesznek kedvező választókerületek szignifikánsan kisebbek, ami önmagában 3–4 százalékot is jelenthet a pártnak. Emellett a kormánypártnak sok helyen régóta beágyazott, ismert képviselője van, akik rengeteg forrást hoztak a körzetükbe, míg az ellenzék jelöltjei sokszor csak a saját településükön ismertek, a nagyra nőtt körzetek más részein nem.
Ugyanakkor az ellenzék hihetetlenül erős Budapesten, és a győzteskompenzáció Magyar Péternek fog kedvezni, és nem a Fidesznek.
Tölgyessy Péter kiemelte, hogy a Fidesz mozgósító ereje hihetetlenül jelentős, és az ellenzéki közvélemény hajlamos altatni a saját választóit azzal, hogy a győzelem már biztos. A budapesti nagy ellenzéki tüntetésekkel kapcsolatban óvatosságra intett. „Azt, hogy sokan vannak az ellenzék oldalán, az annyit jelent, hogy sokan voltak a budapesti rendezvényen. Semmi többet nem jelent” – mondta, hozzátéve, hogy a csendes többség gyakran győz.
Ennek ellenére megismételte, hogy „az ellenzéknek esélye van, és olyan jelentős lehet az esélye, hogy akár kétharmada is lehet.”
A választási rendszert egy mérleghintához hasonlította, ami egy bizonyos pontig egyensúlyban van, de egy 8–16 százalékos különbségnél a hinta „becsapódik” az erősebb jelölt oldalára, és kétharmadot eredményez. „Most ez történik.”
Szerinte ez a rendszer a legerősebb pártnak kedvez, és nem is az számít, kinél mennyi az X, hanem hogy mennyivel előzi meg az első a másodikat. „Budapesten óriási fog billenni a hinta. A kérdés az, hogy a többi helyen mi van.”
Ezután Tölgyessy azt vette végig, hogyan juttottunk el idáig, hiszen a Fidesz lényegében megszakítás nélkül, folyamatosan nyerte a választásokat, az utolsó volt az egyik legnagyobb kétharmada. „Hogyan jutottunk ebből oda, hogy komoly esélye van annak, hogy vége a Fidesz rendszernek?” - tette fel a kérdést.
Az elemző a magyarázathoz 2002-ig ment vissza, amikor Medgyessy Péter a választási ígéreteinek teljesítésével túlterhelte a költségvetést. Ezt a vonalat vitte tovább Gyurcsány Ferenc is, aki végül az ígéreteivel ellentétes megszorításokat vezetett be, ami az MSZP összeomlásához vezetett. „A győztes számára evidens volt, hogy na, ezt nem lehet folytatni. Aki ezt folytatja, az a halálfia” – fogalmazott Tölgyessy.
A Fidesz szerinte ebből tanult, és egy teljesen új gazdaságpolitikát vezetett be, amely a közvetett adókra (pl. áfa) helyezte a hangsúlyt, miközben a közvetlen adókat (szja, társasági adó) alacsonyan tartotta. Ez a gazdaság hatalmas kifehéredéséhez vezetett, és hirtelen lett pénz a költségvetésben.
A Fidesz másik sikeres lépésének a foglalkoztatottság drámai, közel egymilliós növelését tartotta, ami a munkavállalók szabadságfokát és alkupozícióját is növelte. „Az átlag ember úgy érzi, hogy neki jobb lett. És ez a fő titka a Fidesz későbbi győzelmeinek” – állította. Ehhez jött hozzá a centrális erőtér, ahol a Fidesztől jobbra és balra is volt ellenzék, de ezek nem tudtak egymással együttműködni.
A Fidesz a hatalmát szerinte egy „örökkévaló berendezkedésként” képzelte el, folyamatosan szorongatva a régi baloldali elitet.
Idézett egy anekdotát Demeter Szilárdról, akit a miniszterelnök arról kérdezett, hogyan bírja a gyűrődést, mire Orbán Viktor a válaszára azt felelte: „ezt nem megszokni kell, hanem élvezni kell”. Ezzel párhuzamosan egy új, teljesítményelvű igazolás nélküli elitet építettek, és a politikai elit tagjai rendszerszinten kezdtek vagyont gyűjteni, ami korábban nem volt jellemző Magyarországon.
Az országot egy „alkutya–főkutya rendszerbe” szervezték, amelynek csúcsán a miniszterelnök áll, aki a gazdaságban is a legfőbb vezérigazgatóként viselkedik – mondta az elemző. A rendszer a külső ellenségképre épül, amelynek szerepét Brüsszel vette át Bécstől. Ez a szembenállás a 2015-ös menekültválsággal vált valódivá, amivel Orbán Viktor a világsajtó homlokterébe került.
Tölgyessy szerint a miniszterelnök a keleti nyitással a magyar szuverenitást a nyugati szövetségesekkel szemben védi, de szabályosan felajánlja azt az oroszoknak és a kínaiaknak. „Magyarország a magyar szuverenitást védi a nyugatiakkal szemben, akik elvileg a szövetségeseink, és nem véd a keleti diktatórikus rendszerekkel szemben, azért mert azok hasonlóak” – fogalmazott.
A Fidesz-rendszer 2019-ig volt sikeres, de azóta szerinte gyökeresen megváltozott a helyzet. A 2022-es választások előtti pénzosztás hatalmas inflációt okozott, amit Tölgyessy „Orbán-inflációnak” nevezett.
A gazdaság 2019 óta stagnál, a rendszer pedig elfáradt, a miniszterelnök sorra hozza a hibás döntéseket, mint a lélegeztetőgép-beszerzés vagy a túlzott gázvásárlás.
Az elemző szerint a világban egy általános lázadás zajlik a régi elitek ellen, aminek a Trump-jelenség a leglátványosabb példája, de ennek az úttörője éppen az Orbán-rendszer volt. A Nyugat és különösen Európa szerinte drámai válságban van, lemarad az USA-hoz és Kínához képest.
Ebben a helyzetben jelent meg a kegyelmi ügy után Magyar Péter, akinek a mondanivalója szerinte hallatlanul egyszerű: rosszabbul élünk, mindenért Orbán a hibás, és mindent ellopnak. „Szabályosan a reménység páncélja van rajta” – jellemezte Magyar Pétert, akihez hihetetlen hit és reménykedés kötődik.
Tölgyessy szerint Magyar Péter az internet világában elképesztően modern, leginkább Donald Trumpra hasonlít, de róla és a programjáról alig tudni valamit. A magyar gazdaság rendkívül törékeny helyzetben van, a reálbérek növekedés nélkül emelkedtek, az ország pedig drága lett. Egy esetleges kormányváltás után az új vezetés azonnal a „Medgyessy vagy Gyurcsány” dilemma előtt találja magát: teljesíti az ígéreteit és kockáztatja a gazdaság összeomlását, vagy az ígéreteivel ellentétesen cselekszik.
Az új kormánynak azonnal döntenie kellene arról is, hogy mit kezd a Fidesszel: legitim ellenzékként kezeli, vagy megpróbálja elpusztítani. Tölgyessy szerint a magyar történelemben a rendszerváltások során jellemzően az új elit megsemmisítette a régit.
Emellett mélyebb társadalmi problémákkal is szembe kell nézni, mint a „törzsiség”. „Alapvetően az az állítás a törzsi logikának, hogy igen, hazudunk, de én érted hazudok, a másik meg ellened. Bízzatok bennem, és akkor majd minden jó lesz” – mondta, hozzátéve, hogy ez pusztítja el a magyar politikát.
A Fidesz kampányát elemezve úgy vélte, a jóléti ígéretek nem működtek, ezért váltottak a háborús narratívára, ami szerinte teljesen hamis. Az elemző szerint a miniszterelnök maga is megbillent, már nem magabiztos kancellár, hanem „utcai harcos”.
Tölgyessy Péter azzal zárta előadását, hogy Magyarországon váltás lesz, és nincs visszaút egy jobb Fideszhez. Bár a ránk váró időszak nem lesz egyszerű, és a gazdasági helyzet nem fog azonnal javulni, a legfontosabb, hogy az ország visszakaphatja a döntés lehetőségét.
„Isten igazából a tánc nem végződni fog egy hét múlva, hanem akkor fog kezdődni. Akkor fog kezdődni, hallatlanul izgalmas, változékony idők lesznek, és egyáltalán nem eleve eldöntött, hogy ez jobb lesz.”
A teljes előadás
A Szélsőközép főszerkesztőjének, Zaránd Péternek a felkonferálása után Tölgyessy Péter politikai elemző az Inga Kultúrkávézóban tartott előadást, tíz nappal a választások előtt.
Az elemző rögtön egy erős állítással kezdte, miszerint
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
