„Unott arcú hivatalnokok” – Várkonyi Andrea, a magyar Marie Antoinette
Esküszöm, az összes NER-menyasszonnyal aláíratnék egy házassági szerződési záradékot, hogy a frigy után öt évre eltűnnek az országból. Várkonyi Andreának is jobbat tenne, ha nem hergelné itt a népet a Gucci-intellektusával.
Amikor berobbant a magyar közéletbe a hír, hogy a csilliárd diplomás, orvosi végzettségű, tévés hírolvasóként ismertté vált Várkonyi Andrea feleségül megy a dollármilliárdos, felcsúti gázszerelőhöz, Mészáros Lőrinchez, pár másodpercig ízlelgettem ezt a kis csemegét (lássuk be, van neki egy kis Monty Python-os bukéja), aztán elintéztem annyival: “ő dolga.”
Mert hogy az is. Negyvenes, egyedülálló anya, az országos tévéceleb-karrierből kikopott (nem az ő hibája, jönnek a fiatalabbak, ügyesebbek, fontos fark(as)okkal táncolók, ilyen ez a popszakma), Andrea pedig egy perifériás kábeltévénél landolt. Bevallom, én évek óta azt se tudtam, hogy a világon van, igaz, alig nézek tévét.
Egyáltalán nem hibáztatom vagy ítélem el, hogy a saját és a gyereke jövőjének biztosításáért hozott egy döntést, megragadott egy soha vissza nem térő lehetőséget, vagy egyszerűen csak tényleg elsöpörte a szerelem, és hozzáment az ország leggazdagabb emberéhez.
Akinél az ugyan kétséges, hogy tud-e írni-olvasni (már a saját nevén kívül, az azért sok-sok szerződéshez kellett), ám olyan nyugodtan lehet szenderegni kidolgozott, férfias felsőtestén, mint egy kisbaba.
Szóval ez Andrea dolga. Amit ő eladott, azt évezredek óta bocsátják áruba a nők. Ki olcsóbban, ki méregdrágán, ki koszlott motelszobák nyikorgó rugójú kanapéin, ki szabályos házasságlevéllel, nyolccsillagos dubaji szállodák selyemszatén függönyeinek jótékony homályában.
A problémám nem ezzel van. A problémám azzal van, hogy Andrea – jó néhány sorstársához hasonlóan – mintha egyfajta tudathasadást szenvedett volna el abban a pillanatban, amikor a lábát először bújtatta bele egy átlag magyar tanári fizetés két-háromszorosába kóstáló Jimmy Choo cipőbe. Mintha kikapcsolták volna az agyában azt a területet, amely a valóság-érzékelésért, a józan paraszti észért, és az önismeretért felelős.
Andreának hirtelen küldetéstudata lett. A Gucci-napszemüvegek árnyékában, a Louis Vuitton táskák bőrkantárjainak bársonyos érintésével a vállán ráébredt, hogy őt eddig nem az érdemei szerint becsülték.
Hogy az ő tehetsége, sokoldalúsága, művészi és üzleti géniusza nem volt elismerve. Pedig ő ennek a nemzetnek egy elásott gyémántja, aki csak azért nem tudott oly szemkápráztatóan csillogni, mint az ujján díszelgő, húszmilliós brill, mert ezek a buta magyarok képtelenek voltak fel- és elismerni őt.
És ezt épp Andreától, egy több diplomás, értelmes nőtől nem vártam. Nem vártam, hogy átváltozik magyar Marie Antoinette-é (aki ugye arról híresült el, hogy amikor azt mondták neki, hogy a nép éhezik, nincs kenyerük, meglepetten így válaszolt: “Akkor egyenek kalácsot.”) Bár az anekdota állítólag nem hiteles, az most mindegy is, a lényeg az, hogy Andrea, aki doktori titulusát jó nagy betűkkel fitogtatva, pszichológusi minőségében most megjelentetett egy önismereti-életvezetési sikerkönyvet, abban azt mondja az “unott arcú hivatalnokokról” kérdező kislányának, hogy azért ilyen elgyötörtek, mert nem tanultak eleget.
Mert ugye, ha az ember sokat tanul, akkor majd jobb napokat látott műsorvezető lesz belőle egy kábeltévénél. Jaj, bocsánat, dehogyis: hiperszonikus sebességgel kilő a karrierje, Cannes-i díjnyertes reklámfilmeket gyártó, százmilliós médiacég tulajdonosnője lesz, meg igazgatótanácsi tag az ország egyik legnagyobb kereskedelmi tévéjében, meg önismereti bestseller-író.
Irigyelt és körberajongott marketing-zseni, PR-guru, Dosztojevszkij-i magaslatú tollforgató, meg persze divatikon és szépségideál, így egyszerre. És természetesen ennek KIZÁRÓLAG ahhoz van köze, hogy sokat tanult, ahhoz még csak véletlenül se, hogy hozzáment egy suk-sükölő oligarchához, akié a fél ország.
Na ezzel van bajom. Hogy Várkonyi Andreából többet néztem ki. Marie Antoinette-nek legalább van annyi mentsége, hogy egész életében királyi pompában élt, fogalma sem volt arról, hogy él egy közember. De Andreának van, nagyon is. Pontosan tudja, mire lehet jutni ebben az országban azzal, ha az ember “csak” tanult és szorgalmas. És mégis el akarja hitetni velünk – urambocsá még ő maga is elhiszi – hogy a fergeteges sikereit tényleg a saját képességeinek köszönheti.
Kedves Andrea. Nem vagyok szakértő, de ez nekem bizony színtiszta nárcizmusnak tűnik. Cinikus, álszent magamutogatásnak az újonnan szerzett férjed pénzéből.
Mert ugye vannak a szerényebb luxusfeleségek. Bezsákolják az országosan ismert, kőgazdag palit, aztán a népharag elől gyorsan elhúznak külföldre. Hawaii-n vagy Bora Borán élvezik a jachtos, magánrepülős, brilliánsokkal meg Dior-nagyestélyikkel kipárnázott életüket, minden nap áldják a szerencséjüket, és szépen csendben maradnak. Ez még akár szimpatikus hozzáállásnak is tekinthető.
A nárcisztikus luxusfeleségek viszont azt csinálják, amit te. Fürdenek a palijuk milliárdjain vásárolt, országos népszerűségben, meg írnak egy “sikerkönyvet”, amelyben belerúgnak az “unott arcú hivatalnokokba”.
A Jimmy Choo cipőjükkel.
Amikor berobbant a magyar közéletbe a hír, hogy a csilliárd diplomás, orvosi végzettségű, tévés hírolvasóként ismertté vált Várkonyi Andrea feleségül megy a dollármilliárdos, felcsúti gázszerelőhöz, Mészáros Lőrinchez, pár másodpercig ízlelgettem ezt a kis csemegét (lássuk be, van neki egy kis Monty Python-os bukéja), aztán elintéztem annyival: “ő dolga.”
Mert hogy az is. Negyvenes, egyedülálló anya, az országos tévéceleb-karrierből kikopott (nem az ő hibája, jönnek a fiatalabbak, ügyesebbek, fontos fark(as)okkal táncolók, ilyen ez a popszakma), Andrea pedig egy perifériás kábeltévénél landolt. Bevallom, én évek óta azt se tudtam, hogy a világon van, igaz, alig nézek tévét.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Szükségállapot és elhalasztott választás a gázvezeték miatt? Nagy Attila Tibor szerint a Fidesz nem merészkedne idáig
A Török Áramlat elleni állítólagos merényletkísérlet után felmerült a szükségállapot lehetősége, de egy elemző szerint ez irreális forgatókönyv. Nagy Attila Tibor az uniós források azonnali felfüggesztésével és kiszámíthatatlan folyamatokkal indokolja, miért nem kockáztatna ekkorát a kormány.
A Török Áramlat gázvezeték szerbiai szakasza elleni állítólagos merényletkísérletet az ottani hatalom a maga belpolitikai céljaira igyekszik kihasználni, de a magyarországi választási kampányra is komoly hatással lehet – mondta Nagy Attila Tibor politikai elemző az Ultrahangnak. Az elemző szerint az ügyben egyelőre kizárólag a szerb hatóságok és Aleksandar Vučić elnök információira lehet támaszkodni, aki a történtekkel erőt igyekszik demonstrálni, azt üzenve, hogy „megvédjük az ország biztonságát”.
A magyarországi helyzetet értékelve Nagy Attila Tibor kiemelte, nem lehet elvonatkoztatni a választási kampánytól, a felek közötti bizalmatlanságot pedig jól mutatja, hogy azonnal felvetődött a szükségállapot bevezetésének lehetősége. Bár ez végül nem történt meg, az elemző szerint a forgatókönyv beindította az összeesküvés-elméleteket. „Talán Vučić »jelet adott« Orbánéknak, hogy halasszák el a választást, a parlament kétharmada kihirdeti a szükségállapotot, és így Magyar Péter nem jut hatalomra” – vázolta a felmerült teóriát, ugyanakkor hozzátette, hogy nem látja ennek politikai realitását.
Szerinte egy ilyen lépés óriási kockázatokkal és kiszámíthatatlan folyamatokkal járna.
„Biztos vagyok benne, hogy a Magyarországnak járó, még maradt uniós pénzeket szinte azonnal felfüggesztenék; a hadsereg bevetése tiltakozásokat váltana ki; az események kicsúsznának a politikai rendszer eddigi keretei közül. Nem gondolom, hogy a Fidesz idáig merészkedne” – fogalmazott. Ráadásul Orbán Viktor korábbi nyilatkozatai sem illeszkednek ebbe a képbe, amikor arról beszélt, hogy tudomásul kell venni, ha a másik oldal kap mandátumot. Az elemző szerint a szerb elnök és a magyar miniszterelnök szövetsége táplálja azokat az elméleteket, hogy Vučić segíteni próbál Orbánnak, de úgy véli, az ügy nem a választás elhalasztásáról, hanem a kampány befolyásolásáról szól.
Arra a kérdésre, hogy hamis zászlós műveletről vagy valós fenyegetésről van-e szó, az elemző óvatosan válaszolt, mondván, nincs hozzáférése titkos dokumentumokhoz. Ugyanakkor rendkívül kockázatosnak tartaná a szerb vezetés részéről, ha kiderülne, hogy az egész csak egy kitaláció volt. Állítása szerint, ha az események valósak, ha nem, Orbán Viktor mindenképpen lehetőséget kapott a cselekvésre.
„Ha másra nem, erre bizony jó volt a szerb hatóságok bejelentése: a Fidesz »megnyerte« a húsvét vasárnapot – aztán meglátjuk, mit kezdenek vele” – mondta.
A kormány a bejelentésre reagálva erőt tudott mutatni, és a miniszterelnök összehívhatta a védelmi tanácsot, majd bejelenthette a gázvezeték honvédségi ellenőrzését.
Nagy Attila Tibor szerint a nemzeti minimum elvárható lenne a terror elleni védekezésben, de a bizalomhiányért a Fidesz-kormányt terheli a nagyobb felelősség. Úgy látja, a titkosszolgálatokat Rogán Antal felügyelete alá helyezték, és a kormány többször is felhasználta őket belpolitikai ellenfelek lejáratására, példaként a „guruló dollárok” ügyét és a Magyar Péterhez köthető ukrán kapcsolatokról szóló jelentésrészletet említette. „Innentől a kormány roncsolta a bizalmat: azt akarta bizonyítani, hogy a Tisza Párt ukránokkal, ukrán kémekkel áll kapcsolatban” – jelentette ki, hozzátéve, hogy meggyőző bizonyítékot erre nem látott.
Az elemző szerint a kormány a Tisza Párt lejáratásáért azt is bevállalta, hogy egy 51 perces, összevágott videót tesz közzé egy informatikus , Gundalf meghallgatásáról, ami szerinte szakmailag is aggályos, mert az„akár ellenérdekelt titkosszolgálat is képet alkothat a magyar szolgálatok embereinek kérdezéstechnikájáról, működéséről”.
A kampány hajrájáról szólva Nagy Attila Tibor úgy fogalmazott, a szerbiai bejelentésig úgy tűnt, a Fidesz alól kicsúszott a talaj.
„Az elmúlt két hét rémálom volt a Fidesznek az események uralása szempontjából” – mondta, utalva a nagy nézettséget elérő, kormánykritikus interjúkra.
Szerinte a Tisza Párt és támogatóinak történetmesélése izgalmasabb és átélhetőbb, mint a kormány nehezen befogadható, titkosszolgálati narratívája. Példaként említette a Tavaszi szél című filmet, amit „szakmailag kiváló propaganda-filmnek” tart, amely nagyon hatásosan teszi szimpatikussá Magyar Pétert. A vasárnapi eseményekkel azonban a Fidesz kísérletet tett arra, hogy visszavegye a „nyugodt erő” pozícióját.
A teljes interjú
A Török Áramlat gázvezeték szerbiai szakasza elleni állítólagos merényletkísérletet az ottani hatalom a maga belpolitikai céljaira igyekszik kihasználni, de a magyarországi választási kampányra is komoly hatással lehet – mondta Nagy Attila Tibor politikai elemző az Ultrahangnak. Az elemző szerint az ügyben egyelőre kizárólag a szerb hatóságok és Aleksandar Vučić elnök információira lehet támaszkodni, aki a történtekkel erőt igyekszik demonstrálni, azt üzenve, hogy „megvédjük az ország biztonságát”.
A magyarországi helyzetet értékelve Nagy Attila Tibor kiemelte, nem lehet elvonatkoztatni a választási kampánytól, a felek közötti bizalmatlanságot pedig jól mutatja, hogy azonnal felvetődött a szükségállapot bevezetésének lehetősége. Bár ez végül nem történt meg, az elemző szerint a forgatókönyv beindította az összeesküvés-elméleteket. „Talán Vučić »jelet adott« Orbánéknak, hogy halasszák el a választást, a parlament kétharmada kihirdeti a szükségállapotot, és így Magyar Péter nem jut hatalomra” – vázolta a felmerült teóriát, ugyanakkor hozzátette, hogy nem látja ennek politikai realitását.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Több százezer szavazat, ami akár át is billentheti a 2026-os választást a Fidesznek - A szavazat ára alkotóinak új videója
A Fidesz 53 választókerületet lefedő hálózatot épített ki a roma szavazók adatainak összegyűjtésére és mozgósítására - állítja Bod Tamás, a Magyar Narancs újságírója. A számítások szerint legalább 225 ezer választó adatait gyűjthették be.
Egy megbízható, régi ismerőse kereste meg még október első felében, aki „szabódva, kételyekkel teli” adott elő egy történetet – így indult Bod Tamás újságíró szerint az a feltáró munka, ami egy állítólagosan professzionálisan kiépített, a Fidesz legfelsőbb köreiig érő roma szavazatvásárlási hálózatról szól.
Bod A szavazat ára című filmet leforgató DE Akcióközösség új videójában beszélt a roma szavazatvásárló projektről, ami a forrása szerint „már messze nem egy 1.0-s változat”. Míg régebben szerinte az volt a módszer, hogy a szavazók lefotózták a Fideszre leadott voksukat, és kaptak érte pár ezer forintot, a mostani rendszer már merőben más.
Az újságíró szerint a rendszer a kormánypárt legfelsőbb köreiig ér, és a 106 egyéni választókerületből 53-ban, tehát pontosan a felében építették ki.
Bod Tamás azt állítja, mind az 53 érintett választókerület élén van egy roma vezető és egy helyettes, alattuk pedig összesen 68 adatgyűjtő dolgozik. Az előkészületek szerinte tavaly május és augusztus között zajlottak, a munka pedig szeptemberben „élesedett”.
Úgy tudja, a gyűjtőmunka egészen 2025. december 31-ig tartott, a lényege pedig az, hogy a roma emberektől minden, a voksoláshoz szükséges adatot – név, személyigazolványszám, lakcímkártya – begyűjtenek, hogy aztán a választásra mozgósítani tudják őket. Az 53 körzetet az alapján választották ki, hogy ott magasabb a romák aránya, illetve ahol a szoros eredményt a roma szavazatokkal a Fidesz a maga javára billentheti.
Bod belső információkra hivatkozva azt állítja, minden adatgyűjtőnek hetente 60-80 nevet kell „behoznia” adatokkal együtt, amelyeket elmondása szerint Kubatov Gábor emberei ellenőriznek, így hamis adatokat nem lehet leadni.
Az újságíró számításai szerint, ha ezek az információk igazak, akkor a rendszeren keresztül december végéig minimálisan 225 ezer nevet gyűjthettek be.
A beszélgetésben elhangzott, hogy a rendszer szorosan illeszkedik a kisebbségi cigány önkormányzati hálózathoz, amely közel 1300 településen van jelen.
A finanszírozásról Bod Tamás azt mondta, a választókerületi vezetők havi 350 ezer, a helyettesek 300 ezer, az adatgyűjtők pedig 150 ezer forintot kapnak. Szerinte sokan nem meggyőződésből vagy a Fidesz iránti szeretetből csinálják, hanem pusztán megélhetésből. Főinformátoráról elmondta, azért szállt ki a rendszerből és fordult hozzá, mert „egy teljesen nyílt választási csalásban ő nem akart részt venni”.
Bod szerint nem is feltétlenül kell ezekre az emberekre haragudni. „Ők egész egyszerűen a megélhetésükre kell gondolniuk, és a megélhetésükre játszanak, ha most ezt csúnyán mondom, hogy otthon tudnak-e a lurkóknak enni adni vacsorát, ebédet, reggelit.” A műsor másik vendége szerint a rendszerben részt vevő helyi képviselőknek sokszor nincs is más választásuk, mert a nemzetiségi civil pályázatokat csak az tudja lehívni, aki része a rendszernek, enélkül pedig nem tud segíteni a saját közösségén.
Bod Tamás a Magyar Narancsban írta meg a történetet, és csalódottan tapasztalta, hogy a cikk nem kapott nagy sajtóvisszhangot.
„Most én nem akarok viccelődni, de mégis Dorogon volt egy személygépkocsi, elé tettek egy hókotró gépet; annak ötvenszer nagyobb sajtója volt, mint ennek a következő magyar választást lehet, hogy eldöntő roma szavazatvásárlási, voks-visszaélési projektnek” – fogalmazott.
A műsorban elhangzott, hogy a média érdektelensége párhuzamba állítható azzal, ahogy a többségi társadalom is magára hagyja a roma közösséget. „Itt nem az a lényeg, hogy a Fidesz kikényszeríti a szavazatokat, hanem az, hogy te nem voltál ott. Te nem segítetted, nem vetted észre, nem tettél te semmit” – hangzott el.
Az újságíró szerint a projekt legfelső szintű irányításáról Kubatov Gábor döntött, aki nem Sztojka Attila kormánybiztosra, hanem az Országos Roma Önkormányzat vezetéséből 3-4 emberre bízta a koordinációt. Bod szerint „ez gyakorlatilag a Kubatov-lista frissítésének és bővítésének a roma ága, ami egy hatalmas nagy ág”.
Hozzátette, ez csak az egyik, bár talán a legfontosabb ága a Kubatov-listának, amelyet állítása szerint a budai kerületekben is folyamatosan frissítenek. Arra a kérdésre, hogy miért nem kap nagyobb figyelmet egy ilyen, a 2026-os választást potenciálisan eldöntő ügy, Bod az „országismeret hiányával” válaszolt. Szerinte „néha ki kéne lépni fizikailag is, meg szellemi értelemben is a Nagykörúton kívülre, és meglátni, hogy a vidéki tájakon, főleg a perifériás vidéki tájakon milyen kiszolgáltatottság van”.
A beszélgetés során a Tisza Párt is szóba került. Bod elmondta, érdeklődött a pártnál, hogy tudnak-e a rendszerről, és kiderült, van némi ismeretük róla. Ezt követően jelentette be Magyar Péter, hogy öt roma politikust fognak befutó helyre tenni az országos listájukon.
A finanszírozással kapcsolatban Bod Tamás azt mondta, minimum szürke, de inkább fekete pénzekről van szó, ő egy 1,3 milliárdos összegről tud, de szerinte ez mélyen alábecsült. Elmondása szerint a választások előtt közvetlen anyagi „motivációra” is számítani lehet. „Lehet persze krumpli, lehet ajándékcsomag, de lehet egy tíz- vagy egy húszezres” – mondta, példaként említve a 2022-es választást, amikor Békés megyében „táskás emberek” jártak és 10-20 ezer forintokat adtak a szavazatokért.
A rendszer legfelső szintű jóváhagyásáról Bod azt mondta: „Legjobb tudomásom szerint – és az informátoraim azt mondták – erre gyakorlatilag Orbán Viktor az áldását adta, tud róla.” Hozzátette, erről persze semmilyen írásos bizonyíték nem született.
Az újságíró arról is beszélt, hogy a főinformátora, a „koronatanú” végül a megfélemlítés és a megtorlástól való félelem miatt visszakozott, és nem vállalta, hogy akár elváltoztatott külsővel és hanggal is nyilatkozzon. „Itt tartunk ma Magyarországon, hogy a félelem uralkodik, és a félelem megy be mindenhova, és ez sajnos működik” – jelentette ki.
A teljes videó
Egy megbízható, régi ismerőse kereste meg még október első felében, aki „szabódva, kételyekkel teli” adott elő egy történetet – így indult Bod Tamás újságíró szerint az a feltáró munka, ami egy állítólagosan professzionálisan kiépített, a Fidesz legfelsőbb köreiig érő roma szavazatvásárlási hálózatról szól.
Bod A szavazat ára című filmet leforgató DE Akcióközösség új videójában beszélt a roma szavazatvásárló projektről, ami a forrása szerint „már messze nem egy 1.0-s változat”. Míg régebben szerinte az volt a módszer, hogy a szavazók lefotózták a Fideszre leadott voksukat, és kaptak érte pár ezer forintot, a mostani rendszer már merőben más.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
180 milliós Lidl-bírság egy kifliért, érinthetetlen NER-es cégek - Kitálalt a GVH vezető közgazdásza
Berezvai Zombor, a Gazdasági Versenyhivatal irodavezetője a Partizánnak nyilatkozott a hivatal belső működéséről. Állítása szerint utasították őket, hogy bizonyos vizsgálatokat szüntessenek meg, más esetekben pedig óriásbírságokat kellett kiszabniuk politikai okokból.
A Gazdasági Versenyhivatal belső működéséről és a politikai nyomásról beszélt a Partizánnak Berezvai Zombor, a GVH versenyközgazdasági és Piackutatási Irodájának vezetője. A közgazdász szerint az utóbbi egy évben a korábbi szakmai viták látványosan eltolódtak a politika irányába, ezért vállalta a nyilvános megszólalást annak tudatában is, hogy ezzel – elmondása alapján – megsértheti a hivatal etikai szabályzatát.
Úgy beszélt, hogy a médiaszerepléseket előzetesen engedélyeztetniük kell, most azonban ezt nem tette meg, és számol a következményekkel.
„Valószínűleg holnap kitesznek ezért, vagy legalábbis indul egy etikai eljárás, aminek a vége az lesz, hogy megsértettem a szabályokat, tehát elvesztem ezt a pozíciót és ezt a munkát” - mondta.
Ennek ellenére fontosnak érezte, hogy beszéljen a tapasztaltakról, mert az elmúlt egy évben szerinte a GVH-nál is nagyon eltolódtak a dolgok a politika irányába.„Korábban szakmai érvekkel lehetett hatni arra, hogy egy ágazati vizsgálati jelentésben mi szerepeljen, mostanában erre egyre kisebb az esély.”
Szerinte a kontroll erősödése abban is megjelenik, hogy a kommunikációs vezetés beleír és átír szövegrészeket az ágazati jelentésekben.
Azt mondta, egy konkrét anyagba pozitív értékelés került az árréscsökkentésről, és állítása szerint jelezték feléjük: ezt nem is ildomos bírálni. Úgy fogalmazott, ő közgazdászként amellett érvelt, hogy egy intézkedés esetében nem elég a rövid távú árcsökkenés tényét nézni, a mellékhatásokat is fel kell tárni. „Ha arra köteleznénk a kiskereskedőket, hogy holnaptól mindent ingyen adjanak, az rövid távon mindenkinek jó lenne, de meg kell nézni a káros hatásokat is” - jelentette ki.
Ugyancsak beavatkoztak egy fúziós ügyben, ahol három szereplőből kettő egyesült volna.
Állítása szerint a GVH-ban megkezdett közgazdasági elemzést „felsővezetői utasítással” leállították, és néhány nap múlva az összefonódást jóváhagyták.
A részletekről – például hogy pontosan ki és milyen befolyással bírt – bővebben nem kívánt beszélni, de azt állította, a hivatal belső működésében erős lett az önkorrekciós reflex: sokszor már előre elkerülnek minden olyan megfogalmazást, ami politikailag kényes lehet.
A hivatal eljárásairól szólva példaként hozta fel a Nitrogénművek-ügyet, amelyben szerinte valóban történt jogsértés, ugyanakkor a rekordméretű bírságot nem tartja arányosnak. „Nem “koholt” ügyről beszélünk, de hogy ez a GVH történetének legnagyobb bírsága lett, azt nem tartom reálisnak” - jelentette ki.
„A túlzó bírságolás sokszor olyan cégekkel szemben jelenik meg, akiket a kormányzat nem kedvel.”
Egy másik ügyben a Lidlnél kiszabott büntetést említette.
„A Lidl-t megbírságoltuk 186 millió forintra, mert egy kifliről azt mondta, hogy teljes kiőrlésű, miközben abban csak 30% volt a teljes kiőrlésű liszt.”
Szerinte a a Magyar Élelmiszerkönyvben erre nincs is külön szabály, de a GVH azt mondta, az vonatkozik rá, ami a kenyérre. „Maga az ügy önmagában nem problémás, de hogy ezért 186 millió forint bírságot szabunk ki, majd utána az összes külföldi kiskereskedő ellen elindítunk hasonló eljárást – az szerintem nem egészen fair.”
Aztán ennél is súlyosabb állításokat tett. „Összességében az látszik, hogy azokkal a cégekkel szemben, akiket a kormányzat nem kedvel – leginkább külföldi kiskereskedők, építőipari cégek, bányatársaságok –, indítottunk esetenként olyan ügyeket is, amelyek teljesen megalapozatlanok voltak: találtunk rá valami formális megalapozást, elindítottuk, de már az indítás pillanatában tudtuk, hogy meg lesz szüntetve. Ez nagyon sok erőforrásba kerül, elvonja a kapacitást értelmes ügyektől, miközben adófizetői pénzt égetünk: vizsgálók hónapokig dolgoznak valamin, amiről végül jelentést írunk, hogy miért kell lezárni – holott megindítani sem kellett volna.”
A munkahelyi légkörről azt mondta, sok kiváló szakember dolgozik a GVH-ban, és a gazdaság jelentős részén a hivatal érdemi, szakmai munkát tud végezni. Ugyanakkor szerinte jelen van egy általános politikai nyomás, ami a felső vezetést is érinti, és ez óvatosságra, olykor önkorlátozásra késztet.
„Ott a politikai nyomás, ami belengi az országot: érzik, hogy ha nem ennek megfelelően járnak el, elveszíthetik az állásukat, jövedelmüket, pozíciójukat.”
A kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban kettős mércét érzékel. Úgy látja, míg a kormány árstopjairól, árrésstopjáról vagy védett árakról nem kommunikálhattak kritikusan, addig a főváros taxirendeletének áremelését közleményben bírálták. Szerinte az ilyen ellentmondások azt mutatják, hogy a hivatal az ellenzéki szereplőkkel szemben határozottabban lép fel.
„A kormánnyal szemben nincs fellépés, ellenzéki szereplőkkel szemben erősebb.”
Saját, a hivatalon kívül készült tanulmányai miatt – mondta – többször kapott jelzést a vezetéstől. A népegészségügyi termékadóról (chipsadó) szóló elemzésének médiavisszhangja után például azt kérték tőle, hogy a nyilatkozatait egyeztesse előre. Egy, a benzinárstop hatásait vizsgáló tanulmány összefoglalóját pedig csak úgy tehette közzé, hogy a szakmai profiljából kiveszi a GVH-s munkaviszonyra utalást.
„Az üzemanyagár-sapkáról” szólva azt állította, számításaik szerint rövid távon valóban olcsóbb volt a benzin a beavatkozás idején, de a kivezetés után tartósan magasabb szint alakult ki, mint amennyi a bevezetés nélkül lett volna. Ezt a következtetést úgy fogalmazta meg, hogy a rövid távú nyereség hosszabb távon fogyasztói veszteségbe fordult.
„Az árstop idején olcsóbb volt a benzin, mint amennyi lett volna, de az eltörlése után magasabbra emelkedett a benzin ára, mint ami akkor lett volna, ha be sem vezetik.”
A GVH elnökéről, a nemrég ismét 6 évre kinevezett Rigó Csaba Balázsról kijelentette: személyesen tisztességesnek tartja, és szerinte amiben lehet, szakmai döntéseket hoz. Úgy vélte viszont, hogy a politikai légkör a vezetőt is erősen korlátozza, különösen kényes időszakokban. „Összességében tisztességes és jó embernek tartom. Nem gondolom, hogy lopna, csalna vagy hazudna, de érzem, hogy rajta is ott van a politikai nyomás.”
A hivatal függetlensége kapcsán azt hangsúlyozta, a vezető személye és a közvélemény elvárásai egyaránt meghatározóak: ha nincs társadalmi felháborodás a függetlenséget sértő gyakorlatokra, nő a politikai nyomás.
„A nemzeti versenyhatóságok mozgástere természetesen véges” – tette hozzá –, az Európai Bizottság versenypolitikai főigazgatósága a több tagállamot érintő nagy ügyekben lép fel, így a GVH ilyen esetekben együttműködésre és ügyátadásra kényszerül.
„Ha három részre osztjuk a gazdaságot: van a “neres” rész, ahol nem nagyon tudunk mit tenni; van egy rész, ahol megpróbálunk a kormányzati narratívának megfelelően valamennyire “ellenségesen” fellépni – jogsértéseket találni, magasabb bírságot szabni; és van a harmadik rész, ahol tényleg lehet rendesen versenyt érvényesíteni. Ezekben a kartell- és fogyasztóvédelmi ügyekben a GVH tényleg értéket alkot.”
Vélekedése szerint a politikai befolyásoltságtól való félelem rontja az ország esélyeit a magasabb hozzáadott értékű befektetésekért folyó versenyben.
„A multinacionális cégeknek bizonyos szempontból mindegy, hol van egy lokáció: lehet Varsóban vagy Budapesten. De ha azt látják, hogy a lengyel politika kiszámíthatóbb, kevesebb az adó, kevesebb az állami beavatkozás, nincs árstop, ami megnehezíti a termelők piacra jutását, akkor oda fognak beruházni. Ha pedig azt látják, hogy Magyarország “futottak még” ország, sokféle kockázattal, akkor itt értékesítenek ugyan, de nem ide hozzák a befektetéseiket és a magas hozzáadott értékű munkákat, mert félnek a politikai befolyás kockázataitól” - fogalmazott.
Szerinte ami történik, a magyar vásárlóknak sem jó.
„Rövid távon több lesz a kartell és a visszaélésszerű magatartás, magasabb árakat tapasztalnak a fogyasztók. Hosszú távon – ha visszanézünk 10–15 évre – látszik, hogy Magyarországon lényegében nem volt érdemi termelékenységnövekedés, kisebb volt, mint bárhol máshol az EU-ban. Ennek oka sok esetben a versenyhiány. Ha nincs elég verseny, nincs termelékenységnövekedés, ebből nincs GDP-növekedés, jövedelemnövekedés, elszegényedés következik.”
A hivatal szerepéről úgy fogalmazott: önmagában nem tudja megoldani a gazdaság problémáit, de hozzájárulhat egy versenyképesebb, gazdagabb ország felépítéséhez.
A teljes beszélgetés
A Gazdasági Versenyhivatal belső működéséről és a politikai nyomásról beszélt a Partizánnak Berezvai Zombor, a GVH versenyközgazdasági és Piackutatási Irodájának vezetője. A közgazdász szerint az utóbbi egy évben a korábbi szakmai viták látványosan eltolódtak a politika irányába, ezért vállalta a nyilvános megszólalást annak tudatában is, hogy ezzel – elmondása alapján – megsértheti a hivatal etikai szabályzatát.
Úgy beszélt, hogy a médiaszerepléseket előzetesen engedélyeztetniük kell, most azonban ezt nem tette meg, és számol a következményekkel.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Tarjányi Péter: Ha ez valódi támadás, az baj, ha nem az, az még nagyobb
Szerinte a kormánynak kötelessége lenne tájékoztatni a pártok vezetőit a Török Áramlatnál történtekről. Úgy látja, ha ma este 20 óráig nincs érdemi kormányzati tájékoztatás az ellenzék felé, akkor ez nem biztonsági ügy, hanem választási történet.
Vasárnap a szerb–magyar határ közelében, Magyarkanizsa térségében két fekete hátizsákban nagyjából négy kilogrammnyi robbanóanyagot és az aktiváláshoz szükséges eszközöket találtak. A helyszínt a szerb rendőrség és a hadsereg is biztosította.
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő egy Facebook-posztban sürgeti a kormányt, hogy adjon hivatalos, zárt tájékoztatást a pártvezetőknek a Szerbiában, a Török Áramlat közelében talált robbanóanyagok ügyében. Szerinte ez a válságkezelés első számú tesztje lenne, mert a hatóságoknak már pontosan tudniuk kell, hogy kampányfogásról vagy valódi szabotázskísérletről van-e szó.
„Egy lépés és kiderül, hogy valós támadási kísérlet volt Szerbiában vagy csak kampány zajlik. Sőt az is, ki hol áll ebben az ügyben itthon…”
– írja a szakértő.
Szerinte néhány tíz órával egy ilyen eset után már nem kellene találgatni.
„A helyszíni szemle és az első nyomozati lépések alapján pontosan tudható, mi történt a vezetéknél és volt-e valós támadási szándék. Ez már nem a hírek világa. Ez már szakmai kérdés”
– fogalmaz.
Tarjányi szerint a miniszterelnöknek ilyenkor más a feladata, mint a nyilvános kommunikáció. Úgy véli, a kormányfőnek kötelessége lenne tájékoztatni a pártok vezetőit, akár személyesen, akár egy zárt egyeztetésen. „Mert ilyenkor nem egymás ellen kell politizálni, hanem az országért kell együtt gondolkodni” – fejti ki.
A magyar kormány eddig viszont ezt nem tette meg. Orbán Viktor rendkívüli Védelmi Tanácsot hívott össze, majd a Kiskundorozsmára utazott, ahol bejelentette, a vezeték teljes magyar szakaszát katonai védelem alá helyezik. A miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy az ügy nem a kampányról, hanem az ország energiabiztonságáról szól.
Tarjányi szerint egy zárt körű tájékoztatás lenne az „igazi teszt”, amely láthatóvá tenné, ki mennyire komoly szereplő egy válsághelyzetben. „Nem a szavak számítanak ilyenkor. Hanem az, ki hogyan viselkedik, amikor valódi tét van” – írja.
Tarjányi Péter a posztját azzal zárja, hogy kíváncsian várja, a kormányzat megteszi-e a szerinte nemzetközi protokollnak megfelelő lépést.
„Ha ez valódi támadás, az baj. Ha nem az… az még nagyobb.Ha ma este 20 óráig nincs érdemi kormányzati tájékoztatás az ellenzék felé, akkor ez egyre inkább nem biztonsági ügynek… hanem választási történetnek tűnik.
Így látom…”
- fűzte hozzá a kommentekben Tarjányi.
Az ellenzéki oldalon többen megrendezett akciót emlegettek. Magyar Péter szerint a kormány „hamis zászlós” műveletekkel kelthet félelmet, és feltette a kérdést: ha a veszély valós, a miniszterelnöknek a NATO-hoz kellene fordulnia. Hadházy Ákos független képviselő egyenesen „szánalmas ripacskodásnak” nevezte a kormányzati reakciót.
Szijjártó Péter ezzel szemben orosz, szerb és török kollégáival egyeztetve jutott arra a következtetésre, hogy a kísérlet Ukrajnához köthető.
Az ukrán külügyminisztérium visszautasította a vádat
A szerb Katonai Biztonsági Ügynökség igazgatójának állítása szerint pedig a talált robbanóanyag amerikai gyártmányú volt, bár ezt független forrásból nem erősítették meg.
Vasárnap a szerb–magyar határ közelében, Magyarkanizsa térségében két fekete hátizsákban nagyjából négy kilogrammnyi robbanóanyagot és az aktiváláshoz szükséges eszközöket találtak. A helyszínt a szerb rendőrség és a hadsereg is biztosította.
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő egy Facebook-posztban sürgeti a kormányt, hogy adjon hivatalos, zárt tájékoztatást a pártvezetőknek a Szerbiában, a Török Áramlat közelében talált robbanóanyagok ügyében. Szerinte ez a válságkezelés első számú tesztje lenne, mert a hatóságoknak már pontosan tudniuk kell, hogy kampányfogásról vagy valódi szabotázskísérletről van-e szó.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
