Újraindultak a közszolgáltatások az USA-ban, de még nehezebb idők jöhetnek
„Mindennapi dolgok, amik normálisak, luxusnak érződtek” – mondta a Time magazinnak Kat Bogdon, egy New York állambeli nő, aki hetekig rettegett attól, hogy nem tud majd ételt tenni a családja asztalára. Az ő története csupán egy a több tízmillió közül, amelyek megmutatták, milyen árat fizetnek a hétköznapi amerikaiak, amikor Washingtonban megáll az élet.
A Képviselőház 2025. november 12-én, helyi idő szerint koraeste 222–209 arányban elfogadta a kormány újranyitásáról szóló törvényt, amelyet Donald Trump elnök még aznap éjjel aláírt, azonnali hatállyal feloldva a politikai patthelyzetet.
– nyilatkozta az elnök az aláírást követően a Reuters szerint.
A megállapodás egyelőre csak lélegzetvételnyi szünetet jelent, a finanszírozást ugyanis csupán 2026. január 30-ig biztosítja.
A csomag három kulcsfontosságú terület – a mezőgazdaság, a katonai beruházások és veteránügyek, valamint a törvényhozás – költségvetését teljes évre rendezi. Különösen fontos elem, hogy 2026 szeptemberéig teljes finanszírozást biztosít a SNAP élelmiszersegély-programnak, amelynek havi költsége megközelíti a 9 milliárd dollárt (körülbelül 2988 milliárd forintot), és amelynek novemberi akadozása miatt bírósági eljárások indultak. Ennek keretében az érintettek elektronikusan kapnak segítséget, kártyán keresztül. Ezekkel a kártyákkal a kedvezményezettek bizonyos élelmiszereket vásárolhatnak az erre jogosult üzletekben
A törvénycsomag ugyanakkor tartalmaz egy rendkívül vitatott pontot is, amely heves politikai kritikát váltott ki. Egy különleges záradék lehetővé teszi több republikánus szenátor számára, hogy akár 500 ezer dollárig (hozzávetőleg 166 millió forintig) terjedő kártérítést követeljenek, amennyiben a hatóságok a január 6-i eseményekkel kapcsolatban értesítés nélkül fértek hozzá az adataikhoz. „Felfoghatatlan számomra, hogy ez bekerült a törvénybe” – kommentálta a rendelkezést Chip Roy texasi republikánus képviselő a Washington Postnak. A törvényhozók és a bírák biztonságára is jelentős forrásokat különítettek el: a képviselők és szenátorok védelmére 203,5 millió dollárt (mintegy 67,6 milliárd forintot), a Legfelsőbb Bíróság tagjainak biztonságára pedig további összegeket szánnak.
A leállás feloldásának kulcsa egy politikai kompromisszum volt, amely azonban a következő konfliktus magvát is elvetette. A demokraták legfőbb követelése az volt, hogy a törvény hosszabbítsa meg az Obamacare-ként ismert egészségbiztosítási rendszer adójóváírásait, amelyek nélkül 2026-ban milliók számára emelkednének drasztikusan a biztosítási díjak. Ez végül nem került be a csomagba. A republikánus vezetés csupán annyit ígért, hogy a Szenátus december közepén külön szavazást tart az ügyben, de arra semmilyen garancia nincs, hogy a Képviselőház egyáltalán napirendre tűzi a kérdést. „Ezen az ügyön addig maradunk, amíg a hétköznapi amerikaiak számára meg nem oldjuk” – szögezte le Hakeem Jeffries, a Képviselőház demokrata vezetője a Washington Post tudósítása szerint, jelezve, hogy a harcnak koránt sincs vége.
A szavazás végeredménye jól tükrözte a törékeny politikai egyensúlyt. A Képviselőházban hat demokrata képviselő szavazott igennel a republikánus többséggel, míg két republikánus nemmel voksolt. A Reuters/Ipsos közvélemény-kutatása szerint a választók nagyjából fele a republikánusokat, 47 százalékuk pedig a demokratákat hibáztatta a leállásért, így egyértelmű politikai győztest nem lehetett hirdetni.
– fogalmazott Mike Johnson, a Képviselőház republikánus elnöke a Washington Post szerint, a felelősséget egyértelműen a másik oldalra hárítva. A helyzet abszurditását David Schweikert arizonai republikánus képviselő foglalta össze a legtalálóbban. „Úgy érzem, mintha egy Seinfeld-epizódot éltem volna át. Negyven nap telt el, és még mindig nem tudom, mi volt a cselekmény” – mondta a Reutersnek. A leállások politikai haszontalanságára hívta fel a figyelmet Tom Cole, a Ház Költségvetési Bizottságának republikánus elnöke is. „Történelmünk arra emlékeztet, hogy a leállások sosem változtatják meg a végeredményt – csak az árat növelik, amit az amerikaiak fizetnek” – áll a bizottság közleményében.
És az ár valóban magas volt. A leállás novemberben országszerte megakasztotta a SNAP élelmiszersegély kifizetését mintegy 42 millió ember számára, ami családok millióit sodorta a létbizonytalanság szélére. Rhode Islanden és Massachusettsben szövetségi bíróknak kellett közbelépniük, hogy a kormányt a teljes novemberi összeg folyósítására kötelezzék. Egy texasi édesanya, Freya Gillette arról beszélt, hogy a helyzet a legkiszolgáltatottabbakat érintette a legérzékenyebben. „A kisfiam megszokta, hogy megkaphat bizonyos dolgokat… most pedig nem volt adnom neki” – idézte őt a Time. Az érintettek tehetetlenségét és dühét Kat Bogdon fogalmazta meg a legélesebben: „Egy program, amit az adóimból én is finanszírozok, bármelyik pillanatban elvehető tőlem politikai színház miatt.”
A gazdasági hatások messze túlmutattak a segélyprogramokon. A légiközlekedésben hetek óta kaotikus állapotok uralkodtak. A Szövetségi Légügyi Hivatal (FAA) a fizetés nélküli szabadságra küldött és egyre kimerültebb légiforgalmi irányítók hiánya miatt több körben, végül 4-10 százalékos kötelező járatcsökkentést rendelt el a legnagyobb forgalmú repülőtereken. A leállás utolsó hétvégéin több mint ezer járatot töröltek. Sean Duffy közlekedési miniszter drámai figyelmeztetést adott ki, miszerint ha nem születik megállapodás, a légiközlekedés a hálaadás előtti csúcsidőszakban „csordogáló szintre” eshet. A leállás emellett komoly „lyukakat” ütött a gazdasági adatszolgáltatáson is; a Fehér Ház szerint az októberi inflációs és munkaerőpiaci statisztikák akár örökre kimaradhatnak a hivatalos jelentésekből. Közgazdászok becslései szerint a leállás minden egyes hete több mint egytized százalékponttal csökkentette az amerikai GDP-t.
A szövetségi dolgozók szakszervezete, az AFGE végig a tiszta, politikai feltételektől mentes megoldás mellett érvelt. „Itt az idő, hogy egy ‘tiszta’ átmeneti költségvetést fogadjanak el, és még ma véget vessenek a leállásnak. Nincs félmegoldás. Nincs politikai játszma. Minden szövetségi dolgozó megérdemli, hogy még ma visszatérjen a munkájához – teljes visszafizetéssel” – követelte Everett Kelley, a szakszervezet elnöke. A leállás egy bizarr epizódot is hozott: Timothy Mellon üzletember 130 millió dollárt (körülbelül 43,2 milliárd forintot) adományozott magánvagyonából a katonák bérének fedezésére, ami komoly jogi és etikai aggályokat vetett fel.
Bár a kormány most újraindult, a politikai feszültség tapintható. A következő hetek kritikusak lesznek. December közepén a Szenátusnak szavaznia kell az ACA-támogatásokról, 2026. január 30-án pedig újra lejár a finanszírozás, ami egy újabb, talán még kiélezettebb politikai összecsapás rémképét vetíti előre. Mikie Sherrill, New Jersey leköszönő demokrata képviselője a Házban tartott búcsúbeszédében drámai szavakkal figyelmeztetett a politikai játszmák veszélyeire: „Ne engedjék, hogy ez a testület a végrehajtó hatalom díszpecsétjévé silányuljon.”
