„Úgy tűnik, mintha a kormány zászlóshajója egy kicsit süllyedne” – Kramarics Szandra a CSOK és a Babaváró szűkítéséről
Június 22-én jelentette be Gulyás Gergely a városi CSOK megszüntetését. Szigorításokat vezetnek be a Babaváró hitelnél is, amit 30 év feletti nők 2025-től már nem vehetnek igénybe. Az intékedések ingatlanpiaci hatásával korábbi cikkünkben foglalkoztunk.
Most arról beszélgettünk, szociálpolitikailag milyen hatás várható a két megszorítástól. Kramarics Szandra szociológust kérdeztük, aki jelenleg is a Babaváró hitellel kapcsolatban végez társadalompolitikai kutatásokat.
– Mi is a helyzet most a Babaváró hitellel és a CSOK-kal?
– Van egy történelmileg kialakult családpolitikai rendszer. Ebbe beletartozik például a családi pótlék vagy a GYES. Ezenkívül vannak a nagy összegű támogatások, mint a CSOK és a Babaváró. Szakemberként azt kell mondani, hogy nem volt rossz, hogy léteztek ezek a támogatások, mert sok embernek segítettek.
Én most a babaváró hitelről folytatok kutatást, és azt látom, hogy még azok is, akik igénybe tudták venni ezt a támogatást, azt mondják, hogy igazából másra vágynak. Színvonalasabb egészségügyre, oktatásra, illetve nagyon sokan a gyermekintézmények fejlesztését is sürgetnék, például a bölcsődei elhelyezést vidéken még mindig nagyon nehéz megoldani.
– A CSOK-kal és a Babaváróval mi volt a szociálpolitikai cél, és elérte-e ezt a kormány?
– A családpolitika célja 2010 után mindenképp, de tulajdonképpen előtte is az volt, hogy minél több gyerek szülessen. A Fidesz ezen úgy módosított, hogy a családpolitikájának elsődleges célja a felső-középosztály gyermekvállalásának az ösztönzése. Ez látszik azon is, hogy a CSOK-nak is szigorú szabályai vannak a társadalombiztosítási jogviszonyt illetően, a Babaváróról ne is beszéljünk. Például a Babavárónál már a házasságot is kötelezővé teszik.
A házasságok száma is robbanásszerűen növekedett. Ezt leginkább a Babaváró hitelnek és a CSOK-nak tulajdonítják. Azonban akkora gyermekvállalási bummot azért nem sikerült elérni, mint amire a kormány számított.
– 2015 után egyébként is konjunkturális időszak volt. Tényleg a családpolitikának köszönhető a növekvő születésszám?
– Ezt én is olvastam tanulmányokban, hogy a gazdaság is fellendült. Igazából nem tudjuk mérni, hogy kizárólag a családtámogatások miatt született-e több gyerek vagy nőtt meg a házasságkötések száma, de mindenképpen hatással volt rájuk.
A középrétegeknél inkább egy vagy két gyerek van.
– Költséghatékony támogatási forma volt a CSOK és a Babaváró?
– Költséghatékonynak semmiképp nem mondanám. A Babavárónál a kamatok növekedése most már az államnak is jó nagy terhet jelent. Amíg 2020-ban még csak 26 milliárd forint volt a Babaváró működési kiadása, az idei előirányzat (nem a tény) már 178 milliárd forint. Tény, hogy családtámogatásra rendkívül sokat költ a magyar állam európai szinten is, a GDP körülbelül 5,5 százalékát.
Ugye a családi pótlékot alanyi jogon bármely család megkaphatja, erre rendkívül nagy igény van.
– Azt több, mint 12 éve nem emelték. Mekkora emelésre lenne szükség?
– A lett volna az ideális, hogy az univerzális támogatások, mint a családi pótlék vagy a GYES, melyek minden családnak járnak TB jogviszonytól függetlenül, kövessék az inflációt. De jelenleg bármekkora emelésnek örülnének a családok. Azt, hogy ez költségvetési szempontból hogyan férne bele, sajnos nem látom.
– Visszatérve a Babaváró és a CSOK szűkítéséra, amellett, hogy ez bizonyos családokat közvetlenül érint, van-e olyan társadalomlélektani hatása, hogy az egyébként ezt igénybe venni nem tudó rétegek hangulatát is negatívan befolyásolja?
– Érdekes tapasztalatom, hogy amikor az interjúalanyaimat a családpolitikáról kérdezem, akkor a hátrányos helyzetűek egyáltalán nem kerülnek szóba. Amikor azt mondják, hogy „a többi család”, azon mindig a velük azonos helyzetben lévőket értik.
Beszélgettem szociális munkásokkal, és a legtöbben azt mondták, hogy vidéken ezek a támogatások csak olyan helyen realitások, ahol van egy nagyobb üzem, ahova el lehet menni dolgozni. Ezért azt látom, hogy valójában feszültség nem a szegények és a gazdagok között alakul ki, hanem az azonos helyzetűek között. Nagyon erőteljesen jelen van az a hozzáállás, hogy én teljesen jogosan veszem fel a babavárót, de például a szomszédom ugyanezt felelőtlenül tetszi. Ugyanakkor szinte minden interjúalanyom a családi pótlék emelését szeretné, nyilván ezt a hátrányos helyzetűek is kapnák, tehát minden család kapná. Az fel sem merül, hogy azért ne emeljék, mert akkor a szegényebbek is jobban járnának. Ilyen szempontból van remény, mert legalább negatív értelemben sem merülnek fel a szegények ezekben a diskurzusokban.
– A támogatások szűkítése után továbbra is a közép-, illetve a felső középosztály maradt a támogatások fókuszában?
– Igen. A kormány nyíltan kimondta, hogy ők a magukért tenni akaró állampolgárokat szeretnék támogatni, azaz a rendezett munka- és társadalombiztosítási jogviszonnyal rendelkező, stabil keresettel rendelkezőket. De a CSOK szigorítása, az hogy az 1000 főnél kisebb településeknél lesz elérhető, hozhat érdekes helyzeteket. Minél kisebb egy település, annál nagyobb a szegénység. Ezeken a településeken lényegesen kevesebb potenciális igénybevevő él.
A Babaváró esetén is csak a 30 év alatti nők lesznek jogosultak. Tehát nem gondolom, hogy a pereferenciák változnának akkor sem, ha a lehetőségek szűkültek is.
– Össztársadalmi szinten sokat veszítünk a mostani változásokkal?
– Látható volt, hogy ‘22 végén volt egy kis roham. Amikor bizonytalanná vált a Babaváró sorsa, aki tudta, gyorsan felvette. El tudom képzelni, hogy most is lesz ilyen roham. A Babaváró adósok 40 százaléka 30 és 34 év közötti. Tehát a támogatást leginkább igénybe vevők pontosan a 30 feletti emberek lennének. Ez mindenképpen egy veszteség. Az más kérdés, hogy nagyon sokan megemlítették azt a kutatásomban, hogy maga a Babaváró vagy a CSOK sok esetben már nem elég arra, hogy saját házat vagy lakást vásároljanak, építsenek. De az, hogy ebből a körből sokan kiesnek, mindenképpen veszteség.
