SZEMPONT
A Rovatból

Szűcs Tamás: Mindkét lábam be van dagadva, de egy ilyen szimbolikus teljesítmény sokkal hitelesebbé teszi az üzenetet

A PDSZ korábbi elnöke 6 nap alatt 180 kilométert gyalogolt Miskolctól Budapestig, hogy felhívja a figyelmet az oktatás kétségbeejtő helyzetére. Azt mondja, ezután sem fog alábbhagyni a tiltakozások lendülete.


Szűcs Tamás a ‘90-es évek végén lépett be a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetébe (PDSZ), ahol azóta elég sok funkciót töltött be, jórészt önkéntesen. A kivétel egy bő két éves időszak volt 2018-tól, amikor a szakszervezet országos választmányi elnökeként főállásban ezzel foglalkozott. Ebben a pozícióban viszont nem váltak be a számításai: mint mondja, rengeteg szerteágazó feladata volt, szabadságra is alig tudott menni, így végül belefáradt az enyhén szólva nem ideális körülményekbe.

Lemondása után visszament tanítani a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumba, ahol előtte is dolgozott, de önkéntes alapon továbbra is részt vesz a PDSZ munkájában. Ő találta ki például a híressé vált „Holnap ki fog tanítani?” jelmondatot is.

Múlt héten egyike volt annak az öt embernek, akik hétfőtől szombatig összesen 180 kilométert gyalogoltak a Tudásmenet névre keresztelt akció keretében. Ennek apropóján beszélgettünk.

– Korábban fideszes önkormányzati képviselő volt Miskolcon. Mikor fordult meg a véleménye a kormánypárttal kapcsolatban?

– A Gyurcsány-kormány újraválasztása után, 2006-ban léptem be a Fideszbe, mert akkor valódi alternatívának gondoltam őket, de ez nem sokáig tartott. 2008 végén mondtam meg az egyébként kiváló helyi csapatnak, hogy annyira más ez a Fidesz belülről, amit én egyszerűen nem tudok felvállalni, mivel merőben ütközik a saját demokrácia-felfogásommal. Mindazonáltal hasznos volt ezt megtapasztalni, engem így jóval kisebb csalódás ért, mint azokat, akik hozzám hasonlóan alternatívát kerestek a pártban, de nem látták testközelből a működését. Ez már akkor is a centralizáció és az erőből politizálás irányába tartott, ami aztán országos szintre emelkedett.

– Hogyan vett részt az eddigi tiltakozásokban?

– Több demonstráció szervezése köthető a nevemhez, emellett a „Holnap ki fog tanítani?” jelszó is az én ötletem nyomán terjedt el országszerte. Nem számoltam pontosan, de a tavaly tavaszi és őszi félév során legalább tíz-tizenötször vettem részt polgári engedetlenségben. Levelet is kaptam még az őszi első alkalom után, azóta viszont néma csend, semmi retorzió vagy egyéb hivatalos visszajelzés nem történt.

Egyébként a munkajog úgy szól, hogy ha egy munkavállaló megszegi a közalkalmazotti jogviszonyból fakadó kötelezettségeit, a munkáltató mérlegelésére van bízva, mikor érzi ezt soknak. Ezért teljesen jogellenes, amikor Pintér Sándor kijelenti, hogy az ő nyomására bocsátottak el embereket a tankerületi igazgatók, mivel jogilag ezt egyszerűen nem tehetné meg.

– Általánosságban mi a véleménye arról, ahogy a kormány eddig a helyzetet kezelte?

– A kormány pontosan mér mindent, még az emberek legapróbb érzelmi reakcióit is, ezért tökéletesen tisztában vannak vele, kit mi vezérel, amikor egy adott oldal mellé áll. Különösen figyelnek a saját szavazóbázisukra, és amikor ott is megingást tapasztalnak, akkor szoktak bedobni egy-egy kommunikációs trükköt, mondjuk az ellenségképzést. A pedagógusokkal szemben is ez történik, minden eszközzel igyekeznek a negatív képet erősíteni a társadalomban.

– A fizetésemelési ígéreteket, illetve ezeknek az EU-támogatásokhoz kötését mennyire tartja korrektnek?

– Fontos, hogy a mostani akciónak se véletlenül lett Tudásmenet, és nem mondjuk Bérmenet a neve: a követeléseinknek csak egy része a béremelés. Enélkül ugyanakkor elképzelhetetlen a szakma megújulása, akkora lett mára a munkaerőhiány. Az ígéretek közül a legcsúnyább az volt, ami egy számos szempontból vitatható életpályamodellhez kötött egy olyan fizetésemelést, aminek a 30 százalékát korábbi pótlékok elvonásából biztosította. Majd pedig visszavonták a minimálbérhez kötést, amivel még inkább átverték a pedagógusokat. Számtalan egyeztetésen ültem szemben a kormány képviselőivel országos szinten, és azt tapasztaltam, hogy hiába mondjuk egymás után az érveket, általában annyi a válasz, hogy szerintük minden rendben van.

Most viszont, amikor a kormány pénzszagot érzett az EU-nál, pontosan ugyanazokat az érveket kezdték el felsorolni nekik, amiket tőlünk hallottak évek óta. Tehát vagy hirtelen megvilágosodtak, vagy csak végtelen cinizmussal és arroganciával állunk szemben.

– Ha mégis megvalósulna a beígért mértékű emelés, az mire lenne elég?

– Vannak olyan számításaink, melyek szerint a várható inflációt figyelembe véve ez 1 százalékos reálbér-emelkedést eredményezne 3 év múlva. Ezt persze nem említi a kormányzati kommunikáció, csak a bruttó 777 ezer forintos számot ismételgetik, mint a 77 magyar népmesét. Persze aki a fentiekkel nincs tisztában, simán mondhatja erre az összegre, hogy „mit elégedetlenkednek a tanárok, amikor én ennél jóval kevesebbet kapok?!” Ugyanez volt a helyzet a 2014-es béremelésnél is, amikor 4 évre osztották el a plusz 50 százalékot, és ugyanígy csak ezt az egy számot szajkózták végtelenítve. A kívülállónak ott is csak annyi jött le, hogy „na, már megint mekkorát emeltek”, miközben ez nem volt több kommunikációs trükknél. Ha egyik napról a másikra megadnák a diplomás átlagbér 80 százalékát, és ezt inflációkövetővé tennék, azzal nagyjából elégedettek lehetnének a jelenleg a szakmában lévők, de új embereket bevonzani már nem valószínű, hogy elég volna.

– Ön számára egyértelmű volt, hogy a teljes, 180 kilométeres menetet végigcsinálja?

– Egyáltalán nem volt egyértelmű. A második nap végén, 70 kilométer környékén kerültem olyan állapotba fizikailag, hogy azonnal le kellett volna pihennem. Ehelyett viszont jött a fórum, a szállásadóval való beszélgetés. Az utolsó nagyjából három és fél napot komoly fájdalmakkal csináltam végig, mindig attól tettem függővé a folytatást, tudok-e regenerálódni annyira, hogy jobb állapotban legyek reggel, mint amilyenben este voltam. Ez végül mindig sikerült, és

miután elindultam, már a dac és a büszkeség is komolyan dolgozott bennem.

Jórészt ennek köszönhető, hogy a teljes távot meg tudtam tenni, de tény, hogy csak elég nagy fájdalmakkal sikerült lebattyogni a 180 kilométert.

– Mit emelne ki a 6 napból? A fájdalom mellett voltak pozitív pillanatok is?

– Nem egy alkalommal fogalmaztam úgy, hogy számomra ez az egész egyfajta szeretet- és emberségmenetté is vált. Rengeteg szép pillanat volt, említhetnék számos történetet, amit menet közben hallottam, vagy épp az apró ajándékokat, amiket kaptam. A záró tüntetésen elmondott beszédemben is egy ilyen anekdotát emeltem ki.

– Milyen érzések vannak önben most, egy nappal a vége után?

– Az, hogy egyelőre mindkét lábam be van dagadva, és nem vagyok biztos abban, bemegyek-e holnap dolgozni. Ha be is megyek, valószínűleg hamarabb eljövök, mert meg kell látogatnom egy orvost. Ha viszont helyrejövök, és már okosabb leszek például azzal kapcsolatban, milyen cipőben érdemes elindulni, vagy épp mekkora távot lehet megtenni egy nap, akár egy újabb hasonló akcióban is benne lennék. Fontos volna, hogy minél több szakma összefogjon, különösen a kormány által leginkább alulfizetett humán szférából, mivel egy ilyen szimbolikus teljesítmény sokkal hitelesebbé teszi az általunk képviselt üzenetet.

– Hányan gyalogolták végig önnel együtt a teljes távot?

– Öten voltunk, egy szintén miskolci nyugdíjas mérnök, egy fiatal aktivista és programozó, két másik szakszervezeti vezető a PSZ-ből, én pedig a PDSZ képviseletében.

– Hogyan tovább ezután a tiltakozásokkal?

– Január 23-án egy legalább egyhetes gördülő sztrájkot indítunk, ami szintén ki fog egészülni polgári engedetlenségi akciókkal. Hamarosan itt lesz a tavalyi első figyelmeztető sztrájk évfordulója, erre is több eseménnyel készülünk. A Tudásmenet fő üzenete az volt, hogy ne gondolja a kormányzat, hogy alábbhagyott a lendület. A 2023-as év reményeink szerint legalább annyira intenzíven szól majd az oktatás ügyéről, mint a tavalyi. Nem a huszonnegyedik órában vagyunk, hanem már egyértelműen később.

– Milyen eredménnyel lennének elégedettek?

– Anyagilag 45 százalékos azonnali, majd inflációkövető béremeléssel, de vannak olyan intézkedések, amelyekhez nem is feltétlenül kellene pénz, csak egy korszerűbb, rugalmasabb, a másik fél véleményét jobban meghallgató hozzáállás. Ha az egész országban mindenhol ugyanazt a követelményrendszert írják elő, miközben nagyon jól tudják, hogy régiónként is jelentősen eltér a gyerekek teljesítménye, az annyit jelent, hogy a diákok nagyjából 60 százaléka képtelen lesz hozni az elvárt szintet. Sokkal változatosabb oktatásra lenne szükség, amit akár az óraszámok (és így a tanárok terheinek) csökkentésével is el lehetne érni. Sajnos nem érzünk ilyen szándékot a döntéshozók részéről, belemerevedtek a saját, évtizedekkel korábbi normáikba.

– Ön személy szerint tart retorziótól a hatalom részéről?

– Abszolút nem tartok ettől, a magam részéről régóta készen állok arra, hogy akár ki is rúghatnak. Azon pedagógusok közé tartozom, akik jó néhány másik szakmában is kipróbálták magukat az életük során, így biztosan boldogulnék akkor is, ha nem taníthatnék többet. Persze az nyilván nehezemre esne, ha egy teljesen más területen elhelyezkedve kevesebb időm jutna az oktatás ügyére, az pedig méginkább, ha elszakadnék a diákjaimtól.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk