Török Gábor a tiszás és fideszes vezetők népszerűségéről: Érdemes megnézni a pirossal jelzett „egyáltalán nem szimpatikus” területeket is

6000 milliárd forintnyi uniós támogatás felszabadításáról született politikai döntés Magyar Péter és Ursula von der Leyen között. Bár ez nem jelenti azt, hogy ezt a pénzt automatikusan ki is fizetik, megnyílt az út az uniós pénzek hazahozatala előtt. Ez hatással lehet a magyar gazdaság helyzetére és az ország megítélésre is. Ugyanakkor Sulyok Tamás köztársasági elnök szerint alkotmányos válság fenyeget, miután Magyar Péter többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó lemondani, és a miniszterelnök hétfőn azt közölte, egy hónapon belül az alaptörvény megváltoztatásával mozdítják el pozíciójából.

Hogyan hathat ez a konfliktus a Magyarországgal szembeni piaci bizalomra és a forint helyzetére? Mit jelent a múlt héten kötött uniós megállapodás, és mekkora esély van arra, hogy ez a 6 ezer milliárd forint valóban megérkezik? Erről beszélgettünk Bod Péter Ákos közgazdásszal, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnökével.

— 6000 milliárd forintról van szó. Jól értjük, hogy ez nem azt jelenti, hogy a pénz holnap megérkezik, hanem azt, hogy megnyílt a lehetőség a lehívására, mert megállapodtak a feltételekben?

— Igen, így van. A lehetséges maximális összeg önmagában meglepetés, mert azt gondolhattuk, hogy egy része gyakorlatilag elveszett, de a mostani tárgyalások eredményeként most még minden pénzért lehet dolgozni. Kell is, mert a kimenő kormány nem volt hajlandó – sem képes – teljesíteni a lehívási feltételeket. Pedig ezek teljesen egybevágnak azokkal, amelyekkel Magyarország belépett az Európai Unióba: jogállamiság, korrupció elleni fellépés, az európai jogrend betartása. Ezt várják el az EU-ban mindenkitől, és ezeket sértette meg sorozatosan, évek hosszú során át a korábbi magyar kormány.

Most úgy néz ki, hogy a von der Leyen–Magyar Péter megállapodás értelmében a lehető legjobb esetben a teljes összeghez előbb-utóbb hozzá lehet jutni.

— Mit jelent az, hogy „előbb-utóbb”?

— Itt különböző kategóriák vannak. Az egyik az úgynevezett RRF, tehát a Helyreállítási és Ellenállóképességi Alap, az EU rendkívüli, egyszeri pénzügyi konstrukciója, megszabott időtávval, amely mindenkinek lejár. Nemcsak Magyarországnak, hanem mindenkinek. Ez esetben jóindulattal sem lehet felmentést adni egy tagállam számára, a kormányváltásra vagy más belső okra hivatkozva, mert az összes többinél is vannak különböző elmaradások. Ezért a következő napokban óriási munkát kell elvégeznie a magyar kormányzatnak, majd annak a brüsszeli bürokráciának is, amelynek a munkatársai nyáron egyébként el szoktak menni nyaralni, mint minden rendes köztisztviselő.

Megeshet, hogy a projektpénzek egy részéhez már így sem lehet hozzáférni. Ám a csomagnak másik része a hitel. Az szintén nagyon fontos Magyarország számára, mert kedvezményes, uniós kondíciók szerinti hitelről van szó. A magyar államnak az eddigi devizaadósság törlesztése miatt szüksége van pénzre, és az Orbán-kormányok alatt egyre drágábban és rosszabb feltételekkel lehetett csak finanszírozni ezt a hatalmas államadósságot. Ez a hitel tehát lehívható, míg a másik rész, amely projektekből áll, technikailag bonyolultabb. Nehéz előre látni, hogy mennyi jól kidolgozott projektet sikerül benyújtani a következő hetekben, mennyit fognak elbírálni, és ha elfogadják, annak mekkora hányada fog megvalósulni. De mindezt elmondva az, hogy az áprilisi választások utáni magyar kormány kemény munkával képes visszaállítani a tagsági viszonyunkhoz szükséges, és a magunk számára is elsőrendűen fontos jogi keretet, önmagában óriási eredmény, és így fontosabb is, mint az a pénzalap, amikről most beszélünk.

— Maradjunk még az RRF-nél. Tudunk olyan projektekről, amelyeket az RRF-ből finanszíroztak volna, a magyar állam brüsszeli forrás híján már előfinanszírozta őket, és be is fejeződtek. Ilyenkor automatikus a lehívás?

— A projektek állásának, készültségi állapotuk megítéléséhez részletes technikai ismeret kellene. Ha a projekt rendben van, elkészült, elkezdték finanszírozni, és átadják az uniós apparátusnak, majd a jogi és pénzügyi vizsgálaton júliusban átmegy, akkor azt gondolom, hogy kipipálják, és a dolog rendben van.

Ezt kívülről nem lehet tudni, ezt talán még az sem tudja egészen, aki most a hivatalba bekerült. Abban azonban biztos vagyok, hogy a miniszterelnök éjjel-nappal hajtja ezt a pénzt, az apparátusnak nem sok nyaralása lesz Magyarországon.

— Az előző kormány a kieső uniós pénzeket drágább ázsiai vagy arab hitelekkel próbálta pótolni. Mennyit veszítettünk eddig csak emiatt?

— Rengeteget. Ha vesszük a lengyel vagy a cseh állam finanszírozási költségeit, nem Németországot mondom, a Szövetségi Köztársaság kamatfeltételeit, eddig is rengetegbe került eddig hozzájuk képest. Ez uniós hitelkerethez való hozzáférés eredményeként most már nem kell ezekhez a költséges forrásokhoz fordulni. Valamint nem kell próbálkozni azzal az úgynevezett amerikai védőhálóval sem, amit Orbán emlegetett. Ha valaha létrejött volna, amit kétlek, akkor is sokkal rosszabbak lettek volna a pénzügyi feltételei. Az említett veszteség mindenképpen százmilliárd forintos nagyságrendű tétel. Az már egy érdekes szakmai kérdés, hogy ha az RRF kedvezményes hitel bejön, van-e olyan most élő drága kölcsönszerződés, amit lehet előtörleszteni. Nem volna rossz, mert ismerünk olyat, ami 30 éves lejáratú, a 2050-es években jár le, majdnem 7%-os kamatozású dollárban.

A megtakarítás pontos mértékét így nem merem megtippelni, de arra a kérdésre, hogy ez jelent-e könnyítést a magyar államnak, a magyar adófizetőknek, az utca emberének, a válaszom az, hogy nagyon is.

— Csak hogy tisztán lássunk: ez nem azt jelentené, hogy az RRF-hitelből történne az előtörlesztés, hanem azáltal felszabaduló költségvetési forrásokat lehetne átcsoportosítani, igaz? Hiszen az EU nem finanszíroz közvetlenül államadósságot.

— Ha beérkezik a hitel, bekerül a devizatartalékba, viszont akkor annyival kevesebb hitelt kell felvenni a piacon, amikor a megelőző években felvett hitelek egy része lejár. És ahogy említettem, az is lehet, hogy a megnövekedett likviditásból a legdrágább hiteleket le lehet cserélni. Ezek összetett technikai ügyek, de a lényeg az, hogy a Magyar-kormány által elért kedvezményes uniós hitel, a 3,5 milliárd euró önmagában óriási könnyebbség.

A támogatási keret terhére pedig számukra nagyon fontos célokra lehetett pályázni, mint amilyen az energiatakarékosság, a digitalizáció, az infrastruktúra-fejlesztés. Tehát pont olyan területek, amikre így is, úgy is kellett volna költeni. Egyáltalán nem mindegy, hogy ez uniós támogatás keretéből történik, vagy a magyar adófizetőknek kell kigazdálkodniuk.

— Az új kormány megalakulása óta a forint árfolyama látványosan erősödött. Mivel ezek a pénzek euróban érkeznek, ez érinti a forint árfolyamát?

— Inkább azt mondanám, hogy a forint árfolyama azért erősödött meg látványosan a választást követően, mert a Magyarországot övező kockázatok egy része eltűnt. Ugyanis, ha Orbán maradt volna, akkor szédületes sebességgel robogtunk volna a pénzügyi csőd felé. Ennek vége. És bár az exportőrök most panaszkodnak a hirtelen megerősödő árfolyamra, de mindenki más számára azt is jelenti, hogy

Ezzel egy trend is megszakadt, hiszen az euróhoz képest a forint elvesztette értékének jelentős részét négy év alatt, és most ezt a négyéves veszteséget négy hét alatt visszaszedte a választást követő napokban. Erre jött most az uniós forrásokhoz való hozzáférésről szóló új hír

— Ilyen sokat számított ez a bejelentés?

— Nemcsak ez. Már a von der Leyen–Magyar Péter megállapodás bejelentése előtt is volt egy nagyon fontos fejlemény. Az új magyar kormány határozottan szóba hozta az uniós belső körnek számító eurózónába való belépést, amely szerepelt a Tisza választási programjában. A valutaunióba való bekerülés nemcsak devizacserét jelent, hanem azt is, hogy a magyar pénzügyminiszter majd ott ül azok között, akik a pénzügyeket intézik, és a Magyar Nemzeti Bank elnöke is képviseli Magyarországot az Európai Központi Bankban.

Az euró-átvétel azonban hosszú folyamat és a megvalósulása még messze van. Előbb az kell, hogy megszülessen a belépési céldátum, amit természetesen alapos pénzügyi elemzésnek és egyeztetésnek kell megelőznie, onnantól kezdve viszont a tagjelölt ország rákerül egyfajta fogyókúrára. Ez azt is jelenti, hogy a hivatalban levő kormány felhagy azzal az eddigi gyakorlattal, mi szerint a választási évben a költségvetést ebek harmincadjára dobja, ahogy azt az Orbán-kormány megtette ’18-ban, ’22-ben és '26-ban is. 2014-ben csak azért nem szállt el a költségvetés, mert akkor nem lévén komoly ellenzéke, nem kellett lábon megvenni a szavazópolgárt. A többi említett esetekben azonban a Fidesz nem habozott tönkretenni az államháztartást azért, hogy a választást megelőző hónapok átmeneti pénzbőségében népszerű legyen.

— Most azonban vége az aránylagos nyugalomnak, a kormányfő éles csörtéje a köztársasági elnökkel nem ronthat az eddigi bizalmon?

— Szerintem nem. A forint ereje mögött ott áll néhány alapvető, masszív tényező. A legfontosabb maga az euróátvétel napirendre kerülése. Az oda vezető pálya, ahogy említettem, olyan fogyókúra vagy inkább tréning, amelynek a végén pénzügyileg erősebb, válságállóbb lesz a gazdaság. Az új tagállamok közül heten már átestek ezen a folyamaton, és láthattuk, hogy az euróátvételi mindenhol árfolyamerősödéssel járt középtávon. Továbbá, amiről szintén szó esett, már idén, de főleg jövőre erősiti az árfolyamot az EU-alapok kifagyasztása. A mai üzleti érdeklődés Magyarország iránt nem egyszerűen szimpátia: azt jelenti, hogy ismét érdemesnek látszik befektetni ide, mivel a jogi, politikai bizonytalanságnak vége. Ami az aktuális politikai csatát illeti:

Lengyelország esetében zavaró a kettősség a politika csúcsan, ám az elnöknek ott szélesebb jogkörei vannak, politikailag jelentősebb tényező, mint a jelenlegi magyar köztársasági elnök. Emellett persze jobb lenne, ha a Sándor-palota mostani lakója belátná a helyzete tarthatatlanságát, és nem provokálná ki a jogi kikényszerítést.

Csorba Dániel ingatlanszakértő egy TikTok-videóban tette közzé a hatvanpusztai birtokkomplexumról készített értékbecslését, azzal az indokkal, hogy „lehet, hogy mostanában el fogják adni, és hogy nekik már ne kelljen”. A szakértő az épületek méreteit az e-közmű térképei alapján határozta meg, amelyeket a Wikipedia adatai is megerősítettek.

Leírása szerint a 13 hektáros területen a bejáratnál négy őrbódé és egy „üvegtigris jellegű” átjáró található. A birtokon van napelempark, „gondolkodó sétány”, két elnyújtott medence, egy könyvtár, egy lovarda, egy kétszintes vendégház, valamint egy szintén kétszintes főépület, ahol szerinte a tulajdonosok lakhatnának. A területen, amelyet Hadházy Ákos is rendszeresen bemutat, leghátul áll egy érintetlen, felújítatlan épület is.

Csorba a bekerülési költségeket is részletezte.

A két főépület esetében:

A szintén 1400 négyzetméteres lovardát a speciális kialakítások miatt egymillió forintos négyzetméterárral számolva másfél milliárd forintra becsülte, míg a kisebbik, 800 négyzetméteres kétszintes épületet a magasabb, 2,5 milliós négyzetméterárral kétmilliárdra.

A könyvtárra szerinte „sokkal több pénzt locsolhattak el négyzetméterenként, mint a többinél. Ez 400 négyzetméter egyszintes, hatalmas nagy belmagassággal, stukkók, faberakás. Én hárommilliót mondanék rá, de tulajdonképpen nagyjából 1,2 milliárd forint lehetett” – írta.

Az épületek így összesen 11,5 milliárd forintot tesznek ki, de ehhez jön még a 13 hektáros kertrendezés, amelyet a szakértő óvatos, 10 ezer forintos négyzetméterárral számolva is 1,3 milliárdra becsül. A két kilométernyi belső út, a téli kert, az őrbódék és a medencék további mintegy félmilliárdot, míg az állítólagos, 1240 négyzetméteres mélygarázs további 600 millió és 1 milliárd forint közötti összeget jelenthet.

A szakértő szerint azonban a piaci érték ennek töredéke. Abból indult ki, hogy egy hasonló, exkluzív komplexum optimális, 40 százalékos kihasználtság mellett évente legfeljebb 150-200 millió forint nettó profitot termelhet, miután a bevétel felét elviszi a fenntartás.

„Van egy ingatlanod, amiben 16-18 milliárd forintod áll, és a jelenlegi megtérülés az 1 százalék, és te a tizet keresed. Szóval, hogyha ezt a 10 százalékot keresed, és ezt a 150-200 milliót nézed, akkor inkább közelebb vagyunk a kettő kötőjel maximum 3 milliárd forintos értékhez, annak dacára, ahogy bele lett locsolva 16-18 milliárd forint” – vonta le a következtetést.

Csorba Dániel az értékbecslésről:

@csedetiktokEnnyit ér Hatvanpuszta? ????

♬ eredeti hang – Csorba Dániel - Csorba Dániel

Váratlan fordulattal Magyar Péter miniszterelnök felajánlotta a végrehajtói maffia ügyeit vizsgáló parlamenti bizottság vezetését Toroczkai Lászlónak, a Mi Hazánk elnökének. A gesztus különösen meglepő annak fényében, hogy a Tisza Párt frakciója egy héttel korábban még leszavazta azt a javaslatot, hogy a Mi Hazánk vezesse a testületet, noha a párt már a ciklus elején kulcspozíciókat követelt magának. Az új, megerősített jogkörökkel felruházott vizsgálóbizottságok előtt a tanúvallomás megtagadása akár börtönbüntetést is vonhat maga után.

Meglepte-e Magyar Péter ajánlata? Hogyan tervezi vezetni a végrehajtói maffiát vizsgáló bizottságot? Kiket idézne be? És mit gondol Sulyok Tamás köztársasági elnök elmozdításáról? Erről beszélgettünk Toroczkai Lászlóval, a Mi Hazánk Mozgalom elnökével és parlamenti frakcióvezetőjével.

— Hogyan fogadta, amikor a miniszterelnök hétfőn felajánlotta, hogy vezesse ön a végrehajtási ügyeket feltáró bizottságot?

— Meglepődtem. Már az Országgyűlés alakuló ülését előkészítő első tárgyalásunkon felvetettük ezt a kérésünket, a két javaslatunkat: hogy a vizsgálóbizottságok között legyen egy, amely a Magyar Nemzeti Bank korrupciógyanús ügyeit vizsgálja ki, illetve egy másik, amely a végrehajtó maffia ügyeit. Ezt akkor nyugtázta Magyar Péter a tárgyalásunkon. Később a Tisza Párt bejelentette az öt vizsgálóbizottságát, és köztük volt az általunk is javasolt kettő. Persze a Tisza Párt is beszélt erről, tehát ez a két téma a két pártnak közös pontja volt. Ennek ellenére múlt héten a szavazásnál benyújtottunk egy módosító indítványt, mert a Tisza Párt eredeti javaslatában az szerepelt, hogy mind az öt vizsgálóbizottságot a Tisza Párt képviselői fogják vezetni. Fontos tudni, hogy ezek a bizottságok paritásos alapon működnek, tehát ugyanannyi kormánypárti és ugyanannyi ellenzéki képviselőnek kell benne lennie.

Ezért gondolom fontosnak, hogy legyen egyfajta közös akarat vagy konstruktivitás. A végrehajtó maffia feltárása tényleg a mi ügyünk dr. Fiszter Zsuzsannával. Benne van már egy évtizedes munkánk. Ennek ellenére a módosító javaslatunkat, ami arra irányult, hogy a végrehajtó maffia ügyeit feltáró bizottságot mi magunk vezessük, a Tisza Párt leszavazta. Hétfőn viszont Magyar Péter a parázs vitánk végén bejelentette, hogy akkor mégiscsak én vezethetem a bizottságot. Egy héttel korábban még ő is leszavazta, hogy én legyek a bizottság elnöke.

Még a Gyurcsány-kormány idején kezdtem el feltárni a parkolási maffia ügyeit, akkor még inkább oknyomozó újságíróként a Magyar Jelen című újságban, majd a végrehajtókkal kezdtem foglalkozni. Nem nagyon látok most az Országgyűlésben olyan képviselőt, aki ilyen régóta foglalkozik ezeknek a bűnszervezeteknek a feltárásával.

— Milyen vizsgálóbizottságok értek el eredményt 1990 óta?

— Az úgynevezett rendszerváltozás óta eltelt évtizedekben számos alkalommal voltak ilyen testületek. A 90-es években, ha emlékszik rá, én még nagyon fiatal voltam, a különböző olajügyeket vizsgálták. Az elmúlt 16 évben a parlament működése folyamatosan leértékelődött, és az utolsó években már kiüresedett az egész parlamenti munka. Mi is akármit benyújtottunk, azokat általában a fideszes kétharmad lesöpörte, aztán ami tetszett a Fidesznek, azt később benyújtották a saját nevük alatt. Leginkább így működött, egy-két kivételtől eltekintve.

Ezt a működési elvet maga Magyar Péter is rengetegszer kritizálta, ezért sem szoktam ezt szó nélkül hagyni. De hétfőn váratlan fordulat történt azzal, hogy Magyar Péter hirtelen megváltoztatta a véleményét. Szerintem egyébként ez nagyon jó dolog. Szeretném, ha a parlament úgy működne, ahogy azt az alapításunk óta mondjuk, a fideszes és a Tisza párti kétharmad alatt is: ami jó Magyarországnak és a magyaroknak, azt támogatjuk, ami nem, azt pedig ellenezzük. A legkeményebb ellenzék vagyunk, ha úgy érezzük. Ezt a végrehajtó maffia ügyei is mutatják, hiszen számos feljelentést tettem miniszterek ellen is, és ezek az ügyek folyamatban vannak. Elég kemény ellenzéke voltunk a Fidesznek, akármit is mond Magyar Péter, és ugyanilyen kemény ellenzéke leszünk a Tisza Pártnak is, ha úgy érezzük, valami károsat tesznek.

Mint ahogy nyilvánosan megköszöntem Magyar Péternek azt is, amikor a nagyváradi premontrei rendház elleni felháborító romániai kilakoltatási eljárás során kértem a közbenjárását, és három nap múlva beszélt az RMDSZ elnökével. Betartotta az ígéretét, én pedig nyilvánosan megköszöntem. Mindig tudok konstruktív lenni, ha olyan össznemzeti ügyekről van szó, amelyek pártok felett állnak.

— A miniszterelnök ígérete egy dolog, de nem ő szavazza meg a bizottságok vezetőit. Biztos abban, hogy valóban ön fogja vezetni ezt a testületet?

— Ez valóban így van. Ezért is mondtam, hogy megnéztük, Magyar Péter hogyan szavazott: ő maga is az ellen szavazott egy héttel korábban, hogy én vezessem a bizottságot. Látjuk, hogy egyelőre nagyon ad-hoc módon működik az Országgyűlés. Persze, mi azt mondtuk, hogy száz nap türelem kijár mindig egy új kormánynak. Nem könnyű most a Tisza Párt helyzete, mindent újra kell írni, rajzolni Magyarországon. Egyelőre türelmesek vagyunk, de kapkodjuk a fejünket. Egy nap bejelentenek valamit, például Magyar Péter eléggé elszántan jelentette be a polgármesterek fizetésének csökkentését, aztán tegnap a kérdésemre már azt válaszolta, hogy egyeztetni fog a polgármestereket képviselő önkormányzati szövetségekkel. Én ezt mindenképpen javaslom neki. Talán annyi előnyöm van, hogy voltam polgármester, és kilenc évig, háromszor megválasztott polgármesterként tényleg láttam, mi is az a polgármesterség. Főleg, ha az ember becsülettel igyekszik ellátni a teendőit, akkor ez egy kemény munka.

Ezért javasoltam az egyeztetést, és ebben is konstruktivitást mutatott. Vannak tehát pozitív jelek. De most az egész ország előtt ígérte meg a miniszterelnök, hogy én fogom vezetni a bizottságot. Ha ezek után nem terjesztenék be ezt a javaslatot, az már olyan presztízsveszteség lenne Magyar Péternek, amit szerintem ő nem kockáztat meg. Nem feltételezem, hogy a tegnapi ígérete után a Tisza Párt ezt nem teszi meg. Tehát szerintem készülhetek arra, hogyan fog működni a bizottság. Rengeteg ötletem van, nagyon régóta foglalkozom ezzel, pontosan tudom, kiket kell majd beidézni. Azt ígérhetem, hogy izgalmas lesz.

— Kik azok, akiket ön szerint be kellene idézni a bizottság elé?

— Évek óta kapcsolatban vagyunk azokkal a végrehajtókkal is, akik segítettek feltárni ezt az egész ügyet. Személyesen is ismerem őket. Rendelkezésükre áll számos bizonyíték, amelyek alapján dr. Fiszter Zsuzsannával, a Mi Hazánk szakértőjével, aki segíteni fogja a munkámat, konkrét személyeket, végrehajtókat tudunk majd beidézni. Vannak politikusok is. Szerintem mindenki ismeri már azt a történetet, ami a Schadl-Völner ügy köré szövődik.

Ezt a vitában is elmondtam Magyar Péternek. Ő azt mondta, Varga Juditnak ehhez semmi köze, de szerintem nem megkerülhető, hogy őt is meghallgassuk. Tehát a miniszterelnök volt feleségét is meg kell hallgatnia a bizottságnak, hiszen Varga Judit közvetlen helyettese volt Völner Pál államtitkár. Schadl György megjelenése feltétlenül kötelező, aki a végrehajtói kar vezetője volt. Vele kapcsolatban vérlázító, és a kampány végén ígéretet is tettem rá, hogy ha a választók erre lehetőséget adnak,

Schadl György évente sok százmillió forintot keresett a végrehajtásokkal, és a profitorientáltság ösztönözte a végrehajtókat arra, hogy sokszor törvénytelenül járjanak el. Ha értjük a végrehajtói maffia működését, tudjuk, hogy a végrehajtóknak rengeteg pénzt le kellett adniuk. Hogy kiknek, az egyelőre Schadl György és Völner Pál szintjén áll meg a bírósági eljárás alapján. De vannak közvetett, sőt akár közvetlen bizonyítékok is arra, hogy magasabb, miniszteri szinteken is benne voltak. A vizsgálóbizottságnak el kell jutnia odáig, hogy ezt felderíti.

— Abban, hogy Magyar Péter az ön „kezébe adta” egy olyan ügy kivizsgálását, amiben ön szerint volt feleségét is meg kell hallgatni, van egyfajta dráma. Ezt hogyan tudja kezelni? Mégiscsak a miniszterelnök gyermekeinek édesanyjáról van szó...

— Érzem, de azt tudom megígérni, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Ez a politikában is így működik. Magyar Péter gyakorolt egy gesztust, ezt ismerjük el. Mindegy, miért csinálta. Olvasom azokat a véleményeket, hogy csapdába akart csalni. Nem nagyon értem, miért lenne ez nekem csapda, hiszen eddig is én mentem neki a legkeményebben a végrehajtó maffiának, kormánytagokat érintő feljelentéseket is tettem. Nem okoz problémát, hogy kemény kézzel vigyem végig ezeket a vizsgálatokat, de azt megígérem, hogy részrehajlás nélkül fogom ezt megtenni.

Legyünk annyira korrektek, hogy ez a rendszer 2010 előtt is így működött, sőt, a parkolási maffia esetében talán még brutálisabban is. Ez a rendszer kormányokon átívelően működött a baloldali-liberális kormányok és a Fidesz elmúlt 16 éve alatt is. Most felcsillant a remény, hogy igazságot tehetünk. Rajtam nem fog múlni. Ha Varga Judit tényleg ártatlan, ahogy ezt Magyar Péter tegnap mondta, márpedig az ártatlanság vélelme mindenkinek kijár, legyen szó Rogán Antalról vagy bárki másról, akkor meg kell adni nekik a lehetőséget, hogy tisztázzák magukat. Mindenkit be fogok idéztetni, mindenkinek felelnie kell. Az igazságot akarom kideríteni, abban viszont nem alkuszom senkivel. Nem lesz olyan, hogy azért nem idézem be Varga Juditot, mert ő a miniszterelnök gyermekeinek az édesanyja. Azt tudom megígérni, hogy korrektül, az igazság mentén fogok eljárni.

— A Tisza Párt javaslata szerint ezeknek a bizottságoknak sokkal szélesebb, már-már vizsgálóbírói jogköreik lennének, akár a rendőri előállítás vagy az igazmondási kötelezettség miatt. Mit gondol ezekről a megnövekedett jogkörökről?

— Valóban, a bizottság bírságolhat, és rendőri elővezetés is történhet. Olyan nincs, hogy egy volt minisztert beidéz a bizottság, és nem jelenik meg. Ez így most már nem történhet meg. És ott van az igazmondási kötelezettség. Szerintem ez helyes. Emlékszem azokra az időkre, amikor voltak parlamenti vizsgálóbizottságok Magyarországon. Általában olyan ügyeket vizsgálnak, amelyek az egész társadalmat érintik és fölháborítják. Elvárható, hogy legyen is eredménye, értelme a működésüknek. Márpedig eddig, legyünk őszinték, nem nagyon volt. Kifejezetten motiváló, hogy tudom, úgy vezethetem a bizottságot, hogy ott igazmondási és megjelenési kötelezettség van. Szerintem ez teljesen rendben van.

— Végül egy másik aktuális téma: a Sulyok-ügy. Támogatják a köztársasági elnök elmozdítására tett lépéseket?

— Az első perctől kezdve elmondtam, hogy egy alkotmányos demokráciában teljesen elfogadhatatlan, hogy egy miniszterelnök a parlament pulpitusáról üvöltve és fenyegetőzve szólítsa fel a köztársasági elnököt, hogy takarodjon. Ilyet nem lehet csinálni. Nem beszélve arról, hogy ekkor még Magyar Péter be sem volt iktatva. Bár tény, hogy az utóbbi időben, mióta Magyar Péter a miniszterelnök, újra van értelme ott ülni az Országgyűlésben. Az egész ország nézi a parlamenti közvetítéseket, és ez engem is motivál. Vannak viták, a miniszterelnök mindenre válaszol. De az minden alkotmányos demokráciában alapvető, hogy egy miniszterelnök ilyet nem tesz, még  kétharmaddal a háta mögött sem. Ne felejtsük el, hogy bár közel 3,4 millió honfitársunk szavazott a Tisza Pártra, 4,7 millió nem. Bármit nem tehet meg.

Azt mondogatta, hogy a három frakciót, a Fideszt, a KDNP-t, és a Mi Hazánkat legszívesebben összevonná egybe. Erre azt mondtam, valójában ő nem egy ellenzéki frakciót szeretne, hanem azt, hogy ne is legyen ellenzék. Ezek a diktatúra felé mutató lépések. Talán pont azért húzott egy váratlant Magyar Péter, és mondta azt, hogy vezessem én a vizsgálóbizottságot, mert már sok volt a diktatúra emlegetése. De nem nagyon tudok mást mondani arra, ami Sulyok Tamással történik. Ilyet nem lehet csinálni. Ha alkotmányozni szeretne, akkor hívjon össze alkotmányozó nemzetgyűlést, kétharmaddal megteheti, miért ne támogatnánk? De utána fel kell oszlatni a parlamentet, és új választást kell kiírni. Ezt láthatóan nem akarja a Tisza Párt, pedig megnyerné azt a választást is. Inkább hozzányúl az Alaptörvényhez.

Konkrétan megnevezte azokat az állami vezetőket, akiknek mennie kell, és ultimátumot adott nekik. Nagyon durva, ami jelenleg történik, és elfogadhatatlan.

Vitézy Dávid legalább 35 új InterCity-motorvonatot beszerzését ígéri a frissen megnyílt uniós forrásokból. A közlekedési miniszter szerint ezek az emeletes kocsik körülbelül 200 mai InterCity-személykocsinak megfelelő kapacitást váltanak ki, és 2029-től érkezhetnek meg. A legforgalmasabb utakon állítják majd be az új kocsikat, a Budapest–Debrecen–Nyíregyháza–Miskolc, a Budapest–Szeged és a Budapest–Pécs vonalakon. Megújítják a HÉV-eket is: 42 új, korszerű, akadálymentes és klimatizált motorvonatot vesznek a szentendrei, a csepeli és a ráckevei HÉV vonalára, leváltva a 45-60 éves szerelvényeket. Ezek szintén 2029-re érkezhetnek meg.

Mit jelentenek ezek a változások a vasúton és a HÉV-vonalakon? Megvalósíthatóak-e a közbeszerzések a rendkívül szoros uniós határidőkkel? Erről beszélgettünk Dorner Lajossal, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) elnökével.

— Mit gondol az eddig elhangzott bejelentésekről?

— Van gond bőven azzal, amit Vitézy Dávid beszerezni szeretne. Nem elég, hogy extrém rövid a határidő, ő még ehhez képest is extrém járműveket akar beszerezni.

— Mi a probléma ezekkel a járművekkel?

— Alapvetően kétfajta járműbeszerzésre hangzott el ígéret. Az egyik az emeletes Intercity motorvonat. Ezek nagyon drága járművek, és leginkább Bécs felé lenne értelmük, az ország bármely más irányába ez egy kis túlzás. De ez a kisebbik probléma. Az RRF-ből lehet Intercity járművet vásárolni, míg a hagyományos uniós forrásokból, mint a Kohéziós Alap, csak városi vagy elővárosi járművet. Tehát az Intercity-megújításra eddig nem volt lehetőség, ezt ki kell használni.

A nagyobbik probléma a HÉV-jármű. Ez egy nagyon régi, akut kérdés. Nekünk hosszú évek óta az az alapvéleményünk, ami egyébként a stratégiákban is szerepel, hogy ezekből a vonalakból metrót kell csinálni. Ehhez pedig olyan járművet kell vásárolni, ami alagútban is tud menni. A Vitézy-féle csapat nem így gondolkodik. Ők csak a meglévő HÉV-infrastruktúrán akarják lecserélni a járműveket, amivel rengeteg probléma van.

A HÉV-jármű egyedi dolog, nem nagyon van ilyen a világban. Ezért ha ilyet akarunk venni, mélyen a zsebünkbe kell nyúlni. Közel a kétszeresét kell fizetnünk, mintha metrókocsit vennénk, pedig a két jármű méretei azonosak.

— Ha metrókocsikat vennénk, a pályát nem kellene átalakítani?

— Semmit nem kell átalakítani. Ez egy tévhit. Mi az, hogy metró? Az, amit annak nevezünk. A szó a „Metropolitan Railway”, azaz városi vasút kifejezésből jön. Ha a szentendrei HÉV-et holnaptól 5-ös metrónak neveznénk, az teljes mértékben adekvát lenne.

— A szentendrei HÉV már most is metróként jár alagútban a Margit híd és a Batthyány tér között...

— De ez jogszabályilag nem számít alagútnak, és aki utazik rajta, érzékeli, hogy a járművek nem maximális sebességgel, hanem igencsak lassan mennek. Pontosan azért, mert ezek a járművek a hajtásrendszerük, elsősorban a fékberendezésük miatt nem alkalmasak alagúti üzemre. Ráadásul a szentendrei HÉV végig a Duna-parton megy, ahol nem lakik senki. Három-négy sarokkal beljebb viszont ott vannak a hatalmas tízemeletes épületek. Az ő kiszolgálásukra csuklósbusz-tengert kell alkalmazni, mert a HÉV-re már Békásmegyeren annyian szállnak fel, hogy nem férnének fel rá.

Az egész elképzelés, hogy a HÉV-et a jelenlegi formájában őrizzük meg, ellentmond minden szakmaiságnak.

— A kormány azt is ígérte, hogy fontosnak tartja a részvételiségét. Önöket megkereste Vitézy minisztériuma, vagy önök keresték meg őket? Van párbeszéd?

— Senkivel semmilyen párbeszéd nincsen. Ha finoman akarok fogalmazni, ez egy választási lózung volt a részükről, akarat soha nem volt mögötte. Ahogy az előző kormányok esetében sem volt divat, úgy most sincs. Mi ezer csatornán, mindig mindent megpróbálunk, de nincs igény rá.

A saját minisztériumi munkatársak sem tudnak semmiről. Ezt egy néhány fős társaság intézi, akiknek teljes titoktartásban kell dolgozniuk, és legfeljebb sajtónyilatkozatokból lehet információhoz jutni. Ez ugyanígy érvényes a képviselőkre vagy az önkormányzatokra is.

— A határidők szűkösek, a tennivaló rengeteg. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a tervezett fejlesztések beleférnek-e mind időben, mind technikailag a rendelkezésre álló keretekbe?

— A különböző stratégiákban le van fektetve, hogy mit kell csinálni, tehát semmi újat nem kell kitalálni. Az igazán érdekes feladat az, hogy a különböző pénzügyi forrásokhoz, amelyeknek más az elszámolási határidejük és a feltételrendszerük, melyik projektet hova lehet betenni. Van, amelyik elsőre jónak tűnik egy adott helyen, aztán a Bizottságnak mégsem tetszik. Sokszor fordul elő, hogy egyes projektek az egyik pénzügyi alapból átkerülnek a másikba, aztán esetleg vissza. Láttunk már ilyenre is példát, ez egy folyamatos munka. Nem arról van szó, hogy most kell mindenre rácsodálkozni, és azt se felejtsük el, hogy néhány évvel ezelőtt Vitézy Dávid gyakorlatilag ugyanebben a pozícióban végezte ezeket a feladatokat. Ő határozta meg, hogy melyik projektek melyik pénzügyi alaphoz tartozzanak. Ha valaki számára nem ismeretlen a dolog, akkor az pont ő.

— A helyzet most annyiban mindenképpen szoros, hogy a pénzeket nemcsak gyorsan kell elkölteni, de el is kell számolni velük. Így nem biztos, hogy azokat a fejlesztéseket lehet meglépni, amire a legnagyobb szükség van, hanem azokat, amiket most meg lehet. Érez feszültséget a valóban fontos feladatok és a mostani, megkésett indítás miatti lehetőségek között?

— A feladat igazából nem változott, és a politika is mindig beleszólt a szakmai kérdésekbe. Amikkel mi most nem értünk egyet, azokkal a projektekkel az elmúlt időszakban sem értettünk egyet, de a politika valamiért bizonyos projekteket nagyon szeret, másokat meg nagyon utál. Ez már csak egy ilyen műfaj. Ami a gyorsaságot illeti, és ami azonnali intézkedést igényel, az az úgynevezett helyreállítási alap, vagyis az RRF.

A csomag idén lezárul, és nincs tovább. Ez egy egyszeri, megismételhetetlen lehetőség volt, a Covid miatti mentőcsomagnak címkézték. Az ebben szereplő pénzeket Magyarország eddig nem nagyon tudta felhasználni, szinte semmit sem, egy kisebb előlegtől eltekintve. Itt van egy augusztus 31-i pénzügytechnikai és teljesítési határidő, és egy december 31-i kifizetési véghatáridő. Ide leginkább olyan dolgokat lehet betenni, amik már elkészültek, és csak a számlájuk vár kifizetésre, vagy akár már ki is fizették őket más források terhére, és akkor itt lehet csoportosítgatni. A beszámolók szerint 2,8 milliárd eurónyi ilyen forrást sikerült azonosítani. Tehát a 10,2 milliárdos forrásból 2,8-at le lehetett fedezni régebbi számlákkal.

— Tehát ebből nem lesz új fejlesztés?

— Ez legfeljebb máshol szabadít fel forrást. És akkor ott lehet elkezdeni újra ötletelni a projekteken, mert hosszú évekig még a tervezések is le lettek állítva, nem nagyon van sok minden a fiókban. Ez a legnagyobb probléma. Ha nincsenek tervek, akkor nem nagyon lehet építkezni. Ezért is esett a választás a járművekre, mert ott tervezni nem kell, csak közbeszerezni. Ez egy fokkal egyszerűbb.

Most gyorsan le kell tenni egy új helyreállítási tervet, amit a Bizottságnak és az Európai Tanácsnak is jóvá kell hagynia. Ha ez megvan, akkor a vasútfejlesztésre elkülönített 1,8 milliárd eurót beteszik egy alapba, amiből vasúti járműveket lehet vásárolni, és ezt augusztus 31-ig ki is fizetik. Na, most jön a problémakör. Ezek a határidők nem mozgathatóak, mert az egész RRF-csomag mögött 27 tagállam közös hitelfelvétele áll. Tehát erre a biztosított pénzügyi keretre kell közbeszerzést kiírni, lefolytatni, szerződést kötni, és ezt a szerződést a Bizottságnak és a Tanácsnak is jóvá kell hagynia, mindezt úgy, hogy december közepétől már senki nem nagyon dolgozik.

— Van ennek realitása?

— Meg kell próbálni, mást nem lehet mondani. A szakmában mindenki teljes mértékben szkeptikus, pontosan az eddigi közbeszerzési tapasztalatok miatt.

— Az RRF-forrásokon túl vannak más alapok és beruházások is, például pályafejlesztések. Ezekkel mi a helyzet?

— Igen, azokat az operatív programokból lehet finanszírozni, amelyek mögött a Kohéziós Alap és a Regionális Fejlesztési Alap áll. Itt mások a feltételek, elsősorban időben. Ha nem akarjuk ezt az extrém kockázatot felvállalni, akkor az RRF-ből csak standard járművet szabadna venni, az egyedi, bonyolultabb dolgokat pedig a Kohéziós Alapból. Ha csak a kockázatminimalizálást nézzük, akkor is az lenne az értelmes, hogy ezt a HÉV-programot az operatív programokból fizessük, és ne az RRF-ből. Komolyan mondom, nem értem, mi ez a nagy ragaszkodás ehhez, és miért ez az elképesztő méretű kockázatvállalás.

— Áttekintve a helyzetet, mit tart reálisnak? Pár év múlva mire mondhatjuk azt, hogy sikerült megvalósítani a rendelkezésre álló keretből?

— Komoly szakember ilyen találgatásokba nem bocsátkozik, mert nincs a kezünkben sem a bölcsek köve, sem a hatalom, hogy irányítani tudnánk a folyamatokat. Rengeteg mindent kellene vásárolni és fejleszteni, mert ezek a műszaki rendszerek sok esetben elérték az élettartamuk végét.

Semmiképpen nem lehet azzal vádolni az előző évtizedek vezetéseit, hogy tervszerű gazdálkodást folytattak volna. Nálunk sajnos az a típusú gondolkodás uralkodik, hogy mindent központosítunk, és mindent a régi, szocialista elvek alapján akarunk megoldani. Ez pont az ellentéte annak, ami a felelős és fenntartható gazdálkodás irányába mutatna. Én leginkább az „elkeserítő” szót tudnám erre alkalmazni. Pedig a példát megmutattuk, hogy mit kellene csinálni. Az, hogy a fővárosi közlekedési rendszer még mindig nagyjából intakt és működik, pontosan a BKK-nak köszönhető, mert átalakítottuk a működési és finanszírozási rendjét. Ezt az állami oldal nem követte, nem tekintette követendő példának. Ott az eredmény.