Több választást nyert meg, mint Orbán Viktor, de azt mondja, sohasem érdekelte a politika – 58 év után távozik Pásztor Béla
Február 28-án tölti utolsó munkanapját Veresegyház rekorder polgármestere, Pásztor Béla, aki 1965 óta áll a település élén – az első 25 évben tanácselnök volt, majd 1990 óta zsinórban nyolc választást nyert meg, rendre óriási fölénnyel.
Az általa vezetett utolsó ülést követően arról kérdeztük, elégedett-e azzal, ahová Veresegyház eljutott az irányítása alatt, mi lehet az oka annak, hogy a Fidesz ennyire nem tényező a városban, és milyen szerepet szán magának ezután.
– Miért pont most döntött a visszavonulás mellett?
– Azt a helyzetet vártam, amikor a lehető legkevesebb félkész, folyamatban lévő projektet kell átadnom. Néhány éve, a 80. születésnapom környékén ez még nem így volt, akkor számos olyan építkezés zajlott, amit nem lehetett volna átadni. Teendők tekintetében most valamivel tisztább a levegő, mivel eleve kevesebb pénz jut az önkormányzatoknak, ezért úgy éreztem, kiszállhatok anélkül, hogy nagy gondot okoznék.
– Átlagosan mennyit dolgozik egy nap?
– Általában reggel 7, fél 8 körül kezdek, és este 9-kor végzek.
(Megjegyzés: Az interjút éjjel küldtük el jóváhagyásra Pásztor Béla polgármesteri e-mail címére, és reggel 8 óra után néhány perccel már meg is érkezett a válasz.)
– Nem érzi magán, hogy kevésbé bírja, mint korábban?
– Érezni nem érzem, de minden bizonnyal van, amit már lassabban csinálok.
– Mit szóltak a bejelentéshez a képviselő-testület tagjai, illetve a városlakók, akikkel azóta találkozott?
– A legtöbben köszönetet mondtak, de azt is sokan kérdezték, miért nem húztam ki a jövőre esedékes választásokig. Bennem is felvetődött ez a lehetőség, de jobb így. A jelölt megvan, legalább hamarabb kipróbálja magát, és az emberek is jobban megismerik. Remélem, nem dobja be a törölközőt.
A képviselő-testület február 21-i ülésén, ahol hivatalosan is bejelentette a lemondását. Forrás: Veresegyház Facebook-oldala– Az önkormányzat alkalmazottai közül ki dolgozik önnel a legrégebb óta? Van olyan, aki az 58 év döntő részében a kollégája volt?
– Elsősorban a műszaki osztályról és a titkárságról. (Kikiabál a szobából) Ildikó! Hány éve dolgozunk együtt?
Ildikó (belép a szobába): Harmincnyolc.
– Igen, tehát Ildikóval, a titkárságvezetővel 38 éve, az igazgatási előadó és az anyakönyvvezető pedig legalább 40 éve itt vannak.
– Volt olyan választás, amikor tartott tőle, hogy nem ön lesz a győztes?
– Egyetlen egyszer sem. Úgy voltam vele, hogy az emberek döntenek és én azt tiszteletben tartom. Ha valaki más jobban tudja csinálni nálam, akkor csinálja.
– Miben volt más a tanácselnöki pozíció a polgármesterihez képest?
– Semmiben, a megnevezést leszámítva gyakorlatilag ugyanaz a kettő. Valójában mindig az emberen múlik, mit hoz ki belőle. A mozgásterünket egyrészt az akarat, másrészt az anyagiak döntötték el, a politika soha. Az anyagi mozgásterünk most annyiban szűkebb, hogy az államtól kevesebb fejlesztési támogatást kapunk. De mindig megteremtettük a módját, hogy pénzünk legyen. Amit az ember nagyon akar, azt meg tudja csinálni. Ha nem elsőre, akkor másodjára, ha nem másodjára, akkor harmadjára és így tovább. Lehetetlen nem létezik, csak tehetetlenség.
– Mostanában volt olyan beruházás, amit pénzhiány miatt nem tudtak megvalósitani?
– Szerencsénk van, mert a közintézményeinket már termálvízzel fűtjük, ami komoly megtakarítást eredményez. Nagyon szeretnénk egy termálfürdőt építeni, amit a lakosság is igénybe vehet, ráadásul színpadot is kialakítanánk, így a vízben ülve különféle előadásokat nézhetnének. Egyfajta luxus szórakozási lehetőség lenne ez, de egyelőre várat magára.
Forrás: Veresegyház Facebook-oldala– Elégedett azzal, ahová Veresegyház eljutott 58 év alatt, amíg ön állt az élén?
– Teljesen elégedett nem vagyok, mivel néhány dolgot még meg kellett volna csinálni, de hiányérzetem sincs. Van egy régi mondóka, ami úgy szól:
Ez alapvetően egy szegény település volt, a földjeink értéke messze elmaradt például az alföldi földekétől. Az ide települt iparnak, illetve a lakosság áldozatos munkájának köszönhető, hogy ez megváltozott. Valamikor még egyetlen gyár, sőt villany sem volt itt, mindent az emberek teremtettek meg a két kezükkel, rengeteg szombatot és vasárnapot is beáldozva társadalmi munkában. Az adók mindig magasabbak voltak, mint máshol a környéken, amiért szidtak is engem, de erre is szükség volt a fejlődéshez. Ma már mondhatjuk, hogy ez egy jómódú város.
– Az elmúlt három választáson a Fidesz jelöltjét is óriási fölénnyel utasította maga mögé. Mi lehet az oka, hogy helyben ennyire nem tényező a kormánypárt?
– Erről az embereket kellene megkérdezni. Mindenesetre nagyon jó viszonyban vagyok Tuzson Bencével, aki a mi országgyűlési képviselőnk, és egy korrekt, jó szándékú ember. Egyáltalán nem érdekel, milyen színekben indul, vagy egyébként milyenek a nézetei.
– A kinézett utódjának lesz fideszes ellenfele az időközi választáson?
– Fogalmam sincs, de ha lesz is, nincs ezzel semmi probléma. Nem foglalkoztat ez a kérdés, ahogy általában a politika sem. Többször megkerestek pártok azzal, hogy csatlakozzak hozzájuk, de mindenkinek azt válaszoltam, hogy én nem vagyok alkalmas párttagnak. Annak idején is ezt mondtam, amikor a járási tanácselnök jött azzal, hogy be kell lépnem a pártba. Kérdeztem, hogy miért lenne ez jó nekem, mire annyit felelt, hogy a nagyobb megbecsülés miatt. Erre én az mondtam, hogy ha a munkámért nem becsülnek meg az emberek, akkor én mást megbecsülést nem kérek.
Az irodája előtt a városházán, a lemondását követően. Fotó: MTI/Kovács Tamás– Teljesen biztos benne, hogy az ön jelöltjét választják majd meg?
– Mérget venni nem lehet erre, de nagyon bízom benne. Négy hónap múlva már okosabbak leszünk.
– Milyen szerepet szán magának ezután?
– Kaptam egy szobát, ahol tovább dolgozhatok, először is megpróbálom kipucolni a szekrényeket. Ildikó velem marad és segít. Ha valamiben kikérik a tanácsomat, itt leszek, de nem szeretném magam túlzottan előtérbe tolni. Besurranok, maradok amíg maradok, aztán hazamegyek. Csinálom, ameddig bírom, és egyelőre még bírom.
