Ti, akik a zenészeket most kapálni küldenétek, ugye nem hallgattok többé zenét?
Idén már nem lesznek fesztiválok és 500 főnél nagyobb koncertek. Emiatt a zenészek és a rendezvényeket kiszolgáló személyzet tagjai közül sokan kilátástalannak érzik a helyzetüket.
„Egyre több kolléga fog elmenni futárnak vagy árufeltöltőnek – zenészek a kormány döntéséről” című cikkünkben megírtuk, hogy a zenekarok és előadók nagy része számára a teljes nyári szezon kiesik, és a zeneipar több szereplője is elmondta, mennyire hátrányosan érinti őket a döntés.
Olvasom a cikk alatt a kommenteket. Sokan vélik úgy, hogy amit a zenészek, énekesek csinálnak, az nem munka. „Hajrá! Nekik is lehet dolgozni, nem fog leesni az ujjukról a gyűrű!” „El lehet menni dolgozni!” „Nem siránkozni kell! Lehet mást is csinálni!” „Tessék igénybe venni a közmunkaprogramot!” „Nem is árt neki egy kis fizikai munka!”
Először is, amit a hozzászólásokból látok, az sajnos a rosszindulat és a kárörvendés.
Másodszor akármilyen kicsi fellépésről, előadói tevékenységről van szó, a közönség ebből csak annyit lát, hogy „énekelgettek fél órát”. Én „csak” egy kórusban énekeltem pár évig, azt elmondhatom, hogy mennyi meló, mennyi gyakorlás, mennyi koncentráció, mennyi mentális munka, mennyi energia van akár csak egy fél órás „dalolászásban”. SOK.
De lehet, hogy hiába mondom, mert sokan óriási tévedésben vannak az előadó-művészettel kapcsolatban. Abból az alapfeltevésből (számomra agyrémből) indulnak ki ugyanis, hogy az összes művész haszontalan, dolgozni nem akaró ember, és amit csinálnak, az szerintük (a kommentelők szerint) nem munka.
Ennek az egyik legékesebb példáját már korábban láttam, amikor először döbbentem rá arra, hogy vannak, akik a zenészek, énekesek Facebook-oldalán hozzászólásukban azon háborognak, hogy miért nem adnak ingyen koncertet, és hogy „milyen anyagiasak”, azért, mert pénzt kérnek a fellépésért. Hiszen ugyebár ez „nyilván nem munka”, hanem „szenvedély, szerelem, hobbi”, szórakoztassák hát az embereket ingyen.
Erre egy volt egyetemi tanárom azt mondta volna, hogy aki az ő „haszontalan” egyetemi munkáját kritizálja, az tartsa meg helyette az óráit, hajrá, ő meg tudja kapálni a veteményest, ha kell, de kéretlen kritikusa nem fog tudni felkészülni cserébe az ő óráira.
A fő mondanivalóm azonban nem ez.
Most nem térnék ki arra, hogy nem csak a favágás, az árufeltöltés, a disznóól takarítása, a kamionok vezetése, meg a traktor összeszerelése a munka.
És hogy mekkora gürizés megtanulni profin zenélni, hangszeren játszani, dalszöveget írni és énekelni.
Hanem arra térnék ki, hogy aki szerint "a zenészek ingyenélők, akiknek büdös a munka", azok legyenek már következetesek, és ha ez a véleményük az előadókról, akkor ne hallgassanak soha többé zenét.
Ne töltsenek le zenét soha, de soha többé, ne indítsák el a Spotify-t, ne vásároljanak zenét semmilyen formátumban.
Rádiót se hallgassanak, és ha valahol, például egy üzletben zene szól, dugják be a fülüket, és szaladjanak ki, nehogy hallgatniuk kelljen ezeket az ingyenélőket.
Soha többé ne menjenek koncertre, buliba, fesztiválra, akkor sem, ha már lehet.
És az a legjobb, ha ők maguk sem énekelnek, fütyörésznek, dúdolgatnak soha többé, hiszen akkor ugyanazt csinálják, mint egy ingyenélő, lusta zenész, aki inkább dolgozna ugye.
Aztán lehet folytatni a sort azzal, hogy a tévét is kiköttetik, lemondják a Netflixet, a HBO-t meg a többit, nehogy bárhonnan bármilyen zeneféleséggel találkozzanak, és az a legjobb, ha az internet-előfizetést is visszamondják.
De a legeslegjobb talán mégis az volna, ha senki nem irigykedne a másikra, nem vezetné le rajta a saját frusztrációit, és ha mindenki inkább tízig (vagy akár százig) számolna, mielőtt hozzászólásában meg akarna sérteni bárkit is.
És még az is jó volna, ha nehéz helyzetekben kárörvendés és egymás kioktatása helyett inkább összefognánk és kreatív módon együtt oldanánk meg egy-egy súlyos problémát. Akárkinek, akármelyik rétegnek is a problémája.
