Tényleg semminek nem tud örülni a magyarok egy része?
Mi is beszámoltunk róla néhány napja, hogy az alig fél éve megnyílt Costes Downtown étterem megszerezte Magyarország ötödik Michelin-csillagát. Ez hatalmas gasztronómiai siker, aminek nyilván a visszhangja is nagy volt. De közel sem csak pozitív. Erről a jelenségről írt Facebook-posztot a Megmondóember néven szereplő publicista, amelyet most változtatás nélkül közlünk.
Magyarok esete a Michelin-csillaggal
Szerda délelőtt jelent meg a hír, hogy a Costes Downtown, Gerendai Károly étterme megkapta a Michelin-csillagot, így Budapest egy újabb elismeréssel gazdagodott.
Szeretnék újra felsorolni néhány szót, ami a fenti, amúgy szerintem elég tárgyilagos mondatban szerepel: BUDAPEST, ELISMERÉS, KAP, GAZDAGODIK. Érdekes, nem? Mind tök pozitív, jó szavak, hiszen szeretünk kapni, szeretünk gazdagodni, az elismeréseket is szeretjük, Budapestet pedig... naná hogy szeretjük, az Budapest.
Csak azért érdekes, mert úgy néz ki,
a magyarok nagy része, még ezek ellenére sem tud örülni annak, hogy újabb sikertörténet íródott.
Most felsorolnék néhány kommentet, amit néhány hírportál által posztolt cikk alatt találtam.
Felvilágosult Ferenc ezt írja:
"kíváncsi lennék, hogy mit szólnának, az észt osztogató gasztro doktorok, ha ilyet tennének eléjük, mikor éhesen beülnek egy étterembe. a kutyám különbet szart.."
Professzor Peti tudja, hogy mi mennyi munka:
"Soha nem értettem ezeket az összedobált maszatokat. A képen levő törmeléket a 4 éves kisfiam is előállítja, másodpercek alatt!"
Jóétvágyú Jani nem éri be ennyivel:
"Maradok a pörköltnél!"
Nagymagyar Nóra egyenesen a menü magyarosítását kívánta:
"Hogy nézhet ki egy Michelin kakas pörkölt nokedlivel???"
Zseni Zsuzsa pedig egyenesen átlátott a szitán:
"Barom sznobok, villogjatok és ájuldozzatok! Aztán egy ilyen ebéd után hazamentek és nekiestek a hűtőnek. Vegyétek már észre, hogy meg vagytok vezetve!"
Ilyenek vagyunk mi, igen. A másik elért valami sikert? Dögöljön meg!
Egy nálunk gazdagabb rétegnek kínál ételt, méghozzá nem is egy vajlinggal, hanem kevesebbet? Ne adj Isten még drágán is? Még inkább dögöljön meg, sőt, az is, aki annyira hülye, hogy beveszi ezt a fájndájning maszlagot!
Nem az a baj, hogy az emberek többsége nem érti, mi az a csúcsgasztronómia. Az sem baj, hogy nem jár ilyen étterembe, mert nem teheti meg, vagy ha meg is teheti, a húszezret a gyerek új cipőjére költi egy ilyen kétfős ebéd helyett. Az sem baj, ha elmondja, hogy ő inkább a gyerekre költ, mint erre.
Az viszont rohadt nagy baj, hogy a heti 6 napot, napi 16 órát dolgozó, a karrierjükért és a Michelin elismerésért gyakorlatilag mindent feláldozó embereket és
az általuk készített ételeket kutyaszarral hasonlítgatjuk.
Csupán azért, mert az olyanokra vagyunk irigyek, akik megtehetik, hogy beülnek egy ilyen helyre (az ő dolguk, nem?).
Ha az irigység fájna, egész nap ordítanátok.
Forrás: Megmondóember
Nektek mi a véleményetek a kérdésről?
