SZEMPONT
A Rovatból

„Teljes és totális katasztrófa” - a Trump-Zelenszkij találkozó kudarca sokkolta a világot

Trump szövetségesei már Zelenszkij lemondását sürgetik, és a történtek miatt azonnal leállhatnak az amerikai fegyverszállítások. Az európai vezetők sora állt ki Ukrajna mellett, Orbán Viktor azonban Trumpnak mondott köszönetet. Putyin újabb győzelmet ünnepelhet.


„Az amerikai elnökök közül eddig senki sem bánt így egy vendégként érkező külföldi vezetővel az Ovális Irodában, még akkor sem, ha ellenséges ország képviselőjéről volt szó – nemhogy egy szövetségesről” - írja a New York Times a kudarcba fulladt Trump-Zelenszkij találkozóról.

A lap szerint

„Trump támadása az ukrán elnök ellen sokkoló megnyilvánulás volt egy olyan ország vezetőjével szemben, amelyet egy nagyobb hatalom próbál elpusztítani.”

Pedig nem így indult a nap, mindenki arra készült, hogy a Fehér Házban aláírják az ásványkincsekről szóló megállapodást, amit Trump kényszerített ki Ukrajna további támogatásáért cserébe. Zelenszkij sietve megszervezett washingtoni látogatásának az volt a fő célja, hogy enyhítse a feszültséget az ukránok és a Trump-adminisztráció között. Trump ugyanis nemrégiben olyan orosz narratívákat ismételt, amelyek szerint Ukrajna „indította” a háborút, és Zelenszkijt „választások nélküli diktátornak” nevezte.

Mivel Zelenszkij beleegyezett a ritkaföldfémekről szóló megállapodásba, úgy tűnt, hogy Trump hajlandó békülékenyebb hangnemre váltani. Csütörtökön az újságíróknak azt mondta, hogy már nem is emlékszik arra, hogy diktátornak nevezte az ukrán vezetőt, és tiszteletét fejezte ki iránta. Péntek reggel, amikor Zelenszkij megérkezett a Fehér Házba, Trump katonai díszőrséggel fogadta.

De a tévékamerák által közvetített találkozójuk hamar példátlan botrányba fulladt. Zelenszkij megpróbálta elmagyarázni a háború történetét, hangsúlyozva, hogy az 2014-ben kezdődött, amikor Moszkva elfoglalta a Krímet és megszállta Kelet-Ukrajna egyes területeit, és Trump első elnöki ciklusa alatt is folytatódott. Kétségét fejezte ki a Vance által emlegetett diplomáciai béketörekvések kapcsán. „Miféle diplomáciáról beszél, JD?” – kérdezte. „Mire gondol?”

Vance érezhetően feszültté vált. „Arról a diplomáciáról beszélek, amely véget vet az országa pusztulásának” – válaszolta. Majd élesen bírálni kezdte Zelenszkijt.

„Szerintem tiszteletlenség, hogy idejött az Ovális Irodába, és az amerikai média előtt próbálja megvédeni az álláspontját” – mondta Vance. „Köszönetet kellene mondania az elnöknek, amiért igyekszik véget vetni ennek a konfliktusnak.”

Azzal is megvádolta Zelenszkijt, hogy propaganda-körutat tart az Egyesült Államokban. „Úgy gondolja, hogy tiszteletteljes dolog eljönni az Egyesült Államok Ovális Irodájába, és támadni azt a kormányzatot, amely próbálja megakadályozni az országa elpusztítását?”

Zelenszkij megpróbált válaszolni Vance állításaira, és arra figyelmeztetett, hogy Oroszország egyszer még az Egyesült Államokra is veszélyt jelenthet. „Most még biztonságban érzhezik magukat, mert egy óceán választja el Putyintól Amerikát, de a jövőben a saját bőrükön érzik majd” – mondta. Ez felbőszítette Trumpot, aki félbeszakította Zelenszkijt. „Ne mondja meg nekünk, hogy mit fogunk érezni” – emelte fel a hangját. „Nincs túl jó helyzetben. Nincsenek lapjai ebben a játszmában.”

„Nem játszom” – válaszolta Zelenszkij. „Ez nagyon komoly dolog, elnök úr. Egy háborúban álló ország elnöke vagyok.”

„A harmadik világháborúval játszadozik” – vágott vissza Trump. „És amit tesz, az nagyon tiszteletlen ezzel az országgal szemben – azzal az országgal, amely sokkal jobban támogatotta Ukrajnát, mint ahogyan azt sokan gondolták volna.”

Vance újra beleszólt: „Egyetlen egyszer sem mondta azt, hogy ‘köszönöm’ ezen a találkozón. Egyszer sem.”

„Sokszor mondtam” – válaszolta Zelenszkij. „Még ma is.”

Vance ekkor azzal vádolta az ukrán elnököt, hogy az „ellenzék” kampányát segítette, amikor tavaly ősszel ellátogatott egy pennsylvaniai lőszergyárba, és köszönetet mondott az ott dolgozóknak a gyártott fegyverekért.

„Kérem” – mondta Zelenszkij. „Azt hiszik, ha hangosan beszélnek a háborúról...” Trump félbeszakította. „Ő nem beszél hangosan. Nem beszél hangosan. Az országa nagy bajban van.”

„Tudom” – mondta Zelenszkij, majd ismét kifejezte háláját az amerikai támogatásért. Vance azonban nem volt elégedett. „Csak mondja ki, hogy köszönöm” – követelte. „Már sokszor elmondtam” – válaszolta Zelenszkij. „Köszönöm az amerikai népnek.”

Trump a beszélgetés során emelt hangon figyelmeztette Zelenszkijt, hogy az Egyesült Államok teljesen elfordulhat Ukrajnától, ha nem fogadja el az általuk diktált békefeltételeket.

„Vagy megállapodást köt, vagy mi kiszállunk” – mondta. „Ha kiszállunk, akkor maguknak kell megküzdeniük, és nem hiszem, hogy szép vége lesz.”

A New York Times szerint a kudarcba fulladt találkozó világosan megmutatta, hogy Trump mennyire átrendezte az amerikai külpolitikát alig hat héttel a hivatalba lépése után, lényegében oldalt váltva az európai háborúban. Egyre inkább együttérzéssel beszél Vlagyimir Putyin orosz elnökről, míg Zelenszkij iránt ellenszenvet mutat. Miközben az Ovális Irodában Zelenszkijjel kiabált, Trump úgy utalt Putyinra, mintha régi barátja lenne, mondván, hogy az orosz vezető „sokat átélt velem együtt” az „Oroszország-összeesküvés” miatt – utalva arra a vizsgálatra, amely Putyin titkos erőfeszítéseit tárta fel Trump 2016-os választási győzelme érdekében.

Miután az újságírók távoztak az Ovális Irodából, a Trump-kormány tisztviselői összeültek, és végül úgy döntöttek, hogy felszólítják Zelenszkijt és delegációját a távozásra – mondta egy bennfentes a New York Times-nak. Két tisztviselőt küldtek, hogy közöljék az ukránokkal a döntést, miközben ők a Roosevelt-teremben várakoztak. Az egyik ukrán tárgyaló azt javasolta, hogy Trump és Zelenszkij beszéljenek négyszemközt a helyzet enyhítése érdekében, de az amerikaiak ezt elutasították. Így a tervezett közös sajtótájékoztatóból és a ritkaföldfémekről szóló megállapodás aláírásából sem lett semmi.

Miközben a Fehér Ház előtt összegyűlt újságírók százai hiába vártak, a komor Zelenszkij egy fekete terepjáróba szállt, és elment.

Később egy közösségi médiás bejegyzéssel igyekezett csillapítani a feszültséget, amelyben Vance hálával kapcsolatos kifogásaira reagált. „Köszönöm, Amerika, köszönöm a támogatást, köszönöm ezt a látogatást. Köszönöm @POTUS, a Kongresszus és az amerikai nép segítségét” – írta. Ezután interjút adott a Fox Newsnak, amiben nem kért bocsánatot Trumptól, de sajnálatát fejezte ki a történtek miatt, és háláját az Egyesült Államok támogatásáért. „Hálásak vagyunk, és sajnáljuk ezt” – mondta.

Trump azonban kevésbé tűnt békülékenynek. Amikor Floridába indulása előtt a Fehér Ház kertjében újságíróknak nyilatkozott, azt mondta, Zelenszkij folytatni akarja a háborút. „Ő harcolni akar, harcolni, harcolni” – mondta Trump. Arra a kérdésre, hogy szeretné-e Zelenszkij lemondását, azt válaszolta: „Én olyan valakit akarok, aki békét teremt.”

Később egy közösségi médiás bejegyzésben így írt: „Úgy látom, hogy Zelenszkij elnök nem áll készen a békére, ha Amerika is részt vesz benne, mert úgy érzi, ez előnyt jelent számára a tárgyalások során. Én nem előnyt akarok, hanem BÉKÉT. Az Ovális Iroda szentélyében tiszteletlen volt az Egyesült Államokkal szemben. Akkor jöhet vissza, ha készen áll a békére.”

A Fehér Házban Lindsey Graham dél-karolinai republikánus szenátor, Trump szoros szövetségese közölte: Zelenszkijnek meg kell fontolnia a távozását.

„Vagy lemond és küldenek valakit, akivel lehet tárgyalni, vagy változtatnia kell” – mondta. Graham „teljes és totális katasztrófának” nevezte a találkozót, de a felelősséget Zelenszkijre hárította.

Azt mondta, hogy még aznap reggel is azt tanácsolta az ukrán elnöknek: „ne hagyja, hogy a média vagy bárki más belehúzza egy vitába Trump elnökkel.”

„Valaki megkérdezte tőlem, szégyellem-e Trumpot?” – mondta Graham. „Soha nem voltam büszkébb az elnökre. Nagyon büszke vagyok JD Vance-re is, amiért kiállt az országunkért.”

Csatlakozott hozzá Marco Rubio is, annak ellenére, hogy korábban mindketten Ukrajna támogatói voltak. Az amerikai külügyminiszter azt írta egy posztban, „köszönöm @POTUS, amiért úgy állt ki Amerika mellett, ahogyan eddig egyetlen elnök sem mert.”

A CNN-nek adott interjúban pedig arról beszélt: Zelenszkijnek bocsánatot kell kérnia a kudarcba fulladt találkozó miatt.

„Talán Zelenszkij nem akar békemegállapodást. Azt mondja, hogy akar, de lehet, hogy mégsem” - mondta. Rubio szerint „Putyin bírálata, függetlenül attól, ki mit gondol róla”, illetve „a sértegetések és az irreális követelések” nem segítik elő a háború lezárásáról szóló megállapodás megkötését az orosz vezetővel. Rubio szerint az ukrán elnök súlyos hibát követett el azzal, hogy elment a Fehér Házba, majd „kioktatta” az amerikai vezetőket arról, hogy a diplomácia nem fog működni. Szerinte „lényegében amellett érvelt, hogy a béke lehetetlen”, mivel Vlagyimir Putyin „nem megbízható, és az egyezkedés csak időpazarlás.” Ezzel „aláásta mindazt, amit az elnök mondott neki, hogy el akar érni.”

Rubio, aki éveken át bírálta Putyint, „háborús bűnösnek”, „gyilkosnak” és „szörnyetegnek” nevezve őt, a CNN-nek úgy fogalmazott: „Nem fogok beleesni abba a csapdába, hogy minősítgetem, ki a jó és ki a gonosz. Az emberek maguk is levonhatják a következtetéseket.”

A történtek a New York Times szerint komoly előnyt jelenthetnek Putyinnak, aki régóta próbál éket verni Ukrajna és legfontosabb támogatója, az Egyesült Államok közé.

Az orosz tisztviselők örömüket fejezték ki a közösségi médiában. Dmitrij Medvegyev úgy fogalmazott: „A pimasz disznó végre megkapta a megérdemelt pofonját az Ovális Irodában.”

Az európai országok többsége azonban szolidaritását fejezte ki Zelenszkij iránt. Franciaország, Németország, Norvégia, Svédország, Hollandia, Lettország, Litvánia, Észtország, Lengyelország, Spanyolország, Csehország, Moldova, Portugália, Finnország, Izland, Írország és Luxemburg vezetői is kiálltak mellette.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke közösségi oldalán méltatta Volodimir Zelenszkijt: „Légy erős, bátor és rettenthetetlen. Sosem vagy egyedül, kedves elnök úr” - írta. Emmanuel Macron francia elnök arra kérte Amerikát, hogy maradjon az ukránok oldalán, akik szerinte „a méltóságukért, függetlenségükért, gyermekeikért és Európa biztonságáért harcolnak.”

Friedrich Merz, aki a hétvégi választások eredményei alapján Németország következő kancellárja lehet, „Kedves Volodimir” megszólítással küldött üzenetet Zelenszkijnek, amelyben biztosította, hogy Németország Ukrajna mellett áll „jó és nehéz időkben egyaránt.”

„Ebben a szörnyű háborúban soha nem szabad összekevernünk az agresszort és az áldozatot” – tette hozzá Merz, utalva Trump korábbi kijelentésére, amelyben Zelenszkijt diktátornak nevezte és őt hibáztatta a háború kitöréséért.

A kivétel Orbán Viktor, aki azt írta „ma Trump elnök bátran kiállt a béke mellett, akkor is, ha ezt nehéz megemészteni. Köszönet érte!”

A történtek azonnali következményekkel járhatnak Ukrajna amerikai támogatására nézve. A Biden-kormány 50 napja beígért ugyan egy új fegyverszállítmányt, de péntek este egy Trump-kormányzati tisztviselő közölte, hogy az Egyesült Államok minden Ukrajnának nyújtott segélyét – beleértve a Biden-adminisztráció által még korábban engedélyezett és kifizetett utolsó lőszer- és felszerelésszállítmányokat is – akár azonnal törölhetik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Itt van Ferencz Orsolya teljes beszéde, amiben távozásra szólította fel a Fideszen élősködőket
A rendezvény célja a Fidesz-szavazók összetartozásának megerősítése és a választási kudarc tanulságainak kibeszélése volt.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 17.



Ahogy korábban mi is beszámoltunk róla, Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos a Vértanúk terén tartott gyűlésen beszélt a Fidesz választási veresége utáni felelősségre vonásról. A teljes beszéd szövegét itt lehet elolvasni:

„Kedves barátaim, köszönöm, hogy most szólhatok hozzátok. Vendég vagyok itt, nem fővédnök és nem szervező, és a saját nevemben beszélek. Azért jöttem, hogy megbeszéljük, mi is történt velünk az elmúlt vasárnap.

Kritikus pillanatban vagyunk. Ha rosszul értékeljük a helyzetet, akkor tévedni fogunk, és belehal a közösségünk. Vasárnap a nemzet döntött, és történelmi legitimációval a politikai ellenfelünk győzött. Mi pedig súlyos vereséget szenvedtünk. Ez tény. Ne tagadjuk a valóságot. Mi méltósággal viseljük a vereség keserű terhét, és bízunk benne, hogy az ellenfeleink méltósággal viselik majd a nagyarányú győzelmük súlyát.

Én egyéni képviselőjelölt voltam, végig harcoltam veletek, értetek ezt a választási küzdelmet is, mint megannyi csatát korábban. Tettem ezt úgy, tettem ezt úgy, hogy mindvégig tudtam, hogy a politikai realitás alapján nem én voltam a választás esélyese, és az országos listáról sem számíthattam mandátumra. Éppen ezek alapján úgy vélem, minden erkölcsi alapom megvan arra, hogy most a választások után elmondjam nektek, hogy miként látom a helyzetet.

A kampány végetért, és eljött a számvetés ideje, és bizalmat kell adnunk a nemzet többsége által megválasztott új kormánynak közös hazánk, Magyarország, a magyar nemzet érdekében. Sok harcot hagyunk magunk mögött, és sok csodálatos nemzeti vívmányt értünk el. Ezeket minden körülmények között meg kell védenünk. Ilyen például a családok támogatása. Ilyen a határaink védelme az ellenőrizetlen migrációtól. És ilyen a kettős állampolgársággal elindított nemzet újraegyesítő folyamat is.

De beszélnünk kell a vereség okairól. Mikor, ha nem most? Mi vezetett idáig? Ha ezt a lépést kihagyjuk, ha nem tudunk szembenézni önmagunkkal, akkor a vesztes oldalon ragadunk talán örökre. Lapogathatjuk egymás vállát. Csak idővel egyre kevesebb vállat fogunk lapogatni, amíg a végén már csak a sajátunkat. Van valaki, aki a felelősséget már nyilvánosan és egy személyben magára vette. Orbán Viktor, de ő az a személy is, akinek elvitathatatlan történelmi eredményei vannak az elmúlt 36 évben a magyar nemzet sorsának felemelésében is. A felelősség azonban sohasem csak egy emberé. A lelki ismeretvizsgálat, a keresztény konzervatív gondolkodás alapvetése. Ha ez eddig nem volt meg, vagy nem volt elég, akkor most van itt a pillanat, hogy elindítsuk. A választási vereségnek jól meghatározható konkrét okai vannak. Ez nem ködbevesző, meghatározhatatlan titkoknak az erdeje. Vegyük tehát sorba ezeket.

Súlyos vád volt ellenünk az állami politikai döntéshozatal és a magánvállalati világ egészségtelen összefonódása és ezek feltárásának elmaradása. Most a nemzet minden jogi eszközt az új országgyűlés kezébe adott. Éljenek vele, de ne éljenek vele vissza. Ha valaki, bárki vétett a törvények ellen, arra a jog teljes szigora sújtson le. De vigyázzanak! Ártatlanokat meghurcolni senkinek nem áll jogában. A nemzet nem erre adott felhatalmazást, hanem az igazság feltárására. Nekünk ebben az igazság feltárására irányuló folyamatban minden támogatást meg kell adnunk az eljáró hatóságok részére akkor is, ha az eredmények fájdalmasak lehetnek.

A másik kritika, amelyet személyesen is alá tudok támasztani, az sok esetben a szakmaiság elnyomása volt partikuláris érdekek kis szerű karrierjobboldaliak törtetése által. Eközben a közösségünk sokszor nem védte meg a törtetők által eltaposodottakat. Sokszor félrenéztünk, mert attól tartottunk, hogy ha felemeljük a szavunkat ez ellen, kockáztatjuk a kormányzó képességünket, és ezáltal elveszítjük a hazánk számára kivívott vívmányokat. Vegyünk egy példát.

Hiába növeltük meg a forrásokat bizonyos szektorokban és alrendszerekben, ha sok szakmai kérdésre nem adtunk választ, vagy nem volt az a válasz elégséges. Nemcsak felülről lefelé, de alulról felfelé is transzparensen kell áramlania az információnak. Ez volt az egyik oka annak, hogy most sok százezer jobboldali gondolkodású honfitársunk az ellenfeleinknek adta a bizalmát és a szavazatát. Ezeket a magukat jobboldalinak mondó karrieristáknak, akik a kormányzás hosszú évei alatt érdekből ránk telepedtek, azt üzenem, azonnal és haladéktalanul távozzanak a közösségünkből. Bár gyanítom, bár gyanítom, hogy a legtöbben már múlt vasárnap este olyan este 9 óra tájékán ezt megtették.

Végül nem lehet megkerülni a keresztény konzervatív oldalon a cselekedet megítélésének kérdését. Gyümölcseiről ismeritek meg a fát. Azok, akik szavakban, érdekből, divatból keresztény elveket hirdettek, de a tetteik leküzdhetetlen teherként húzták le a közösségünket, távozzanak! Méltányosságból nem sorolunk még neveket, de kérjük, hogy távozzanak önként a közösségünkből.

Mi pedig, akik maradunk, legyünk akárhányan, emeljük fel a szívünket. Sursum Corda, nézzünk bátran a történelem új fejezete elé, és ígérjük meg magunknak, egymásnak és a hazánknak, hogy ezután jobban fogjuk csinálni. Emlékezzünk Szent István királyunk intelmeiből Szent Pál szavaira. Nem koronáztatik meg, csak aki szabályszerűen küzd. Ne felejtsétek el, a győzelem sohasem végleges, a vereség sohasem végzetes. Nekünk a hitünk és az emberi szív az erőnk. Egy új jobb oldalt kell építenünk, az ellenfeleinkkel közös hazánk és közös nemzetünk érdekében. Induljunk hát!”

A teljes beszédet itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor bemutatta: ennyit számítottak a külföldi szavazatok a választás végeredményének szempontjából
Az elemző szerint a levélszavazatok érdemben javították a Fidesz eredményét. Amennyiben csak az anyaországi magyarok szavazatait nézzük, akkor az olló még nagyobbra nyílik a két párt között: a Tisza 55,9 százalékon állt volna a Fidesz 36,3 százalékával szemben.


Török Gábor politikai elemző szerint a külföldről és átjelentkezéssel leadott voksok is módosították a végeredményt.

Azt írta: „A külképviseleti és átjelentkezős szavazatok még emeltek az eredményen, a Tisza 3,3 millió fölé ment, a Fidesz közel 30 ezerrel haladta meg a 2014-es eredményét.”

A politológus közölte a levélszavazatokkal együtt kalkulált végső arányokat is. „A levélszavazatokkal számított végeredmény: Tisza: 53,2 Fidesz: 38,6” – írta.

Török Gábor kitért arra is, hogy milyenek lettek volna a számok a levélszavazatok nélkül.

A posztja alapján a csak „hazai szavazatok” esetében az arányok a következőképpen alakultak: „Tisza: 55,9 Fidesz: 36,3”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Uramatyám, ez működik!” - Kéri László elmesélte, hogyan látta belülről a Tisza diadalmenetét
Kéri László feleségével együtt hónapokon át járta a Tisza-szigeteket, így közelről látta, hogyan épült fel vidéken is a Tisza Párt támogatottsága, mi az, amit nem vett észre Orbán Viktor, és mekkora szerepe volt mindebben Magyar Péter személyiségének.


Lakner Zoltánnal beszélgetett Kéri László a Jelen podcastjának adásában a választásokról, az azt megelőző két év társadalmi folyamatairól és a jövőbeli kilátásokról. A politikai elemző szerint a kampány legfontosabb időszaka az utolsó egy hónap volt, március 15-től április 12-ig. „Szerintem máskor évek alatt nem történik annyi, mint ebben az időszakban, úgyhogy én ezt tartom a végső eredmény megmagyarázása szempontjában a legfontosabb időszaknak” – jelentette ki.

Úgy látja, március 15-e egyfajta főpróba volt, ahol a két politikai tábor tömegének mérete, minősége és a rendezvények üzenetei megmutatták, hogy egy hónappal a választás előtt ki mit akar. Kéri szerint március 15-ig az volt a kérdés, hogy a Tisza Párt meg tudja-e verni a Fideszt, utána viszont már az, hogy lesz-e kétharmad. Orbán Viktor ünnepi beszédét látva az elemzők számára is egyértelművé vált, hogy a Fidesz verhető.

„Ezt Viktor már százszor hallottuk tőled, ez így kár volt buszoztatni ennyi embert, hogy meghallgassák a téren azt, amit reggeltől estig hallanak tőled, meg plakátokon láthatják” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a miniszterelnök túl későn kezdett országjárásba.

A beszélgetésben Kéri László kitért a társadalmi részvétel fontosságára, párhuzamot vonva a mostani helyzet és a rendszerváltás időszaka között. Felidézte, hogy mindig is vitatta azt a nézetet, miszerint 1989-ben kizárólag elitmegegyezés történt, hiszen akkor is százezres nagyságrendű civil érdeklődő kör létezett. Emlékeztetett rá, hogy maga Orbán Viktor is a civil társadalom alulról építkező erejéről írta a szakdolgozatát 1986-ban.

„Ugye néha bennem volt, hogy kisapám, azért úgy elolvastatnám veled a 40 évvel ezelőtti dolgozatodat, hogy tanulj belőle, hogy 24 éves korodban sokkal okosabb voltál, mint 20 évnyi miniszterelnökség után” – mondta.

Szerinte a rendszerváltó pártok lényegében „lefejezték” ezt a civil mozgolódást, beszippantották a vezetőit, amivel a civil szféra évtizedekre elhalt. Ez a civil aktivitás éledt újjá 2024 tavaszán.

Az igazi fordulópontot számára 2024-ben az április 6-i Kossuth téri tüntetés jelentette. Magyar Péter kiadta a jelszót: se jobb, se bal, hanem magyar. Ezt először őszintén szóval  kapitális gicsnek éreztem, ami a populizmus határait feszegeti. És ott, ezen a téren éltem meg, hogy uramatyám, ez működik.”

Kéri öt dolgot figyelt meg: a tömeg méretét, a rengeteg fiatalt, egy újfajta patriotizmus megjelenését, az országos lefedettséget és azt, hogy a résztvevőket nem szervezte senki. Kéri szerint arra gondolt, ha ezt az öt dolgot valaki esetleg össze tudja majd tartósan kapcsolni, akkor itt ebből valami vadonatúj politika lesz.

„Itt sok-sok ezer ember van, aki örül annak, hogy a saját jogán lehet magyar, és hogy senki nem gondolja, hogy ez a Fidesz támogatása, hanem megpróbálja visszavenni a nemzeti érzelmeket” – emlékezett vissza.

Ezt követően jöttek létre a Tisza-szigetek, amelyek Kéri szerint az első hónapokban leginkább olyan fórumokként működtek, ahol az emberek azt hallhatták, amit a közmédiában nem. A kormánymédia támadásai szerinte akaratlanul is segítettek népszerűsíteni ezeket az eseményeket.

A Tisza-szigetek Kéri szerint fokozatosan fejlődtek: az egyszerű fórumokból először karitatív akciókat szervező közösségek lettek, például tűzifát és ruhát gyűjtöttek a rászorulóknak. Elmesélt egy esetet, amikor a müncheni magyarok egy kamionnyi iskolaszert gyűjtöttek össze és hoztak el Nógrád megyei falvakba.

Ezek az akciók szembesítették a jómódú, városi középosztálybeli aktivistákat a vidéki mélyszegénységgel. Ez őt is mélyen megérintette.

„Somogy olyan falvakban olyan nyomort láttam, Zoli. Napokig nem aludtunk utána, mert én azt hittem, hogy a nyomor az Szabolcs-Szatmár meg Borsod. De hogy a Balatontól 10-15 kilométerre Banglades van” – mondta.

Szerinte tízezrek tanulták meg a karitatív tevékenységnek az addig nem létező mintáit, és ők finanszírozták ezt. Ez a folyamat szerinte segített lebontani a budapesti és a vidéki Magyarország közötti falakat.

Ezt kezdetben Budapesten sem akarták elhinni. Míg Kéri és a felesége vidéken arról mesélt, hogyan állnak össze egyetlen nagy összképpé a gazdasági és politikai folyamatok, a fővárosban arról kellett győzködni az embereket, hogy vidéken megváltozott a hangulat. „Hát úgy tudtuk, hogy a vidék az a Fideszé. Mit kerestek ti vidéken? - kérdezték. Szabályos hittérítő munkát kellett végeznünk ebben az értelmiségi táborban.”

„Magyar Péter és a Tisza-szigetek legnagyobb tette, és a kettőt együtt gondolom, ez a vidék politikai egyenjogosítása Magyarországon” - fogalmazott Kéri.

A Fidesz minderre folyamatosan megkésetten reagált, a Digitális Polgári Körökkel azt másolták le, amit a Tisza másfél évvel korábban az online térben csinált, csakhogy akkorra ők már rég kiléptek a fizikai térbe, és helyben szerveződtek.

Magyar Péter közben bejelentette, országjárásra indul. Kéri kezdetben ezzel kapcsolatban is szkeptikus volt. „Én akkor megint húztam a számat, hogy hányszor hallottam én ezt már, és hányszor nem lett belőle semmi. Csak egyet nem gondoltam, hogy valaki tényleg országot jár.”

Pedig Magyar épp ezt tette. Gyakorlatilag két éven át folyamatosan személyes kampányt folytatott. Elment a legkisebb településre is, és nemcsak beszélt, meg is hallgatta az ottaniak problémáit. „Ennek a legfontosabb szála az, hogy ment, ment, ment, és hogyha már ment, megadta a személyesség élményét, és azok az emberek bizonyos fokig mind meg is változtak. Ott volt bennük a tudat, hogy hát kezet fogott velem a Péter. Hát szelfit csináltunk vele, el tudta hitetni az egyenrangú állampolgári minőséget.”

„Baromi természetesen simult bele ebbe a nép fia szerepbe. Tehát egy idő után elhitted, hogy uramatyám, ő tényleg a nép fia.”

Idővel a Tisza-szigetek eljutottak a politikai cselekvés szintjére is.

Kéri szerint a Tisza részéről hatalmas innováció volt, hogy a jelölteket nem egy pártközpontban választották ki, hanem a helyi közösségek termelték ki magukból. Ez a modell sikeresnek bizonyult: a sok, országosan ismeretlen jelölt sorra győzte le a Fidesz ismert politikusait. Szerinte előtte újságíróknak is sokat kellett magyaráznia, hogy az országos ismertség nem minden.

„Hála Istennek, nem hallottad a nevét. Elég, hogyha őt Celldömölkön ismerik. Elég, hogyha őt Mezőhegyesen tudják, hogy kicsoda” – fogalmazott.

Az elemző úgy látja, a választás estéjére a Fidesz alól „elhalt a bázis”, a hierarchia megmaradt, de már nem volt, aki elvégezze a terepmunkát, szemben a Tisza több tízezres, lelkes aktivista hálózatával. „Egy tízezres Pest megyei településen a polgármester egyedül tömködte be a választási cédulákat, és a Tisza-aktivisták ott röhögtek, mert ők meg 30-40-en mentek.”

Orbán Viktor pedig az utolsó pillanatban szállt be. „Én olyat még nem láttam, hogy egy kampányban a miniszterelnöki kampánybuszt egy nappal a választás napja előtt indítják be”- hangzott el Lakner Zoltán és Kéri László beszélgetésében. „Elképesztő időzavarban volt végig a Fidesz,  egyre távolabbról futottak az események után.”

És Orbán Viktor mintha mindebből semmit sem vett volna észre. „Hárommillió embert leukránügynöközött. Hát, kisapám, ez azt jelenti, hogy te 16 év kormányzás alatt nem tudtál olyan bázist teremteni, mint az ukránok.”

A jövőt illetően Kéri László úgy véli, a Tisza-szigetekre a után még nagyobb szükség lesz.

Szerinte ezek a közösségek adhatják az önkormányzatok társadalmi hátterét, folyamatos kontrollt gyakorolva a helyi testületek felett, és megakadályozva, hogy a polgármesterek négy évre elszigeteljék magukat a választóktól.

Ezzel párhuzamosan egy új parlamenti kultúra is kialakulhat, ahol a képviselők szorosan kötődnek a helyi közösségeikhez, és nem csak „nyomógombok” lesznek. „Őket nem lehet rábeszélni arra, hogy csukott szemmel legyenek kormányhívők, a társadalmi hátterük annyira erős, hogy ezt nem lehet elnyomni” - véli. Mindez persze egy állandó, de természetes ütközést fog eredményezni, amit a kormánynak kezelnie kell.

„Viszont emiatt egész más lesz a helyi politikai részvétel, és kialakulhat ennek a magyar nyelvből hiányzó citoyen létnek, az állampolgári létnek a természetes,  folyamatos gyakorlása, kialakulhat a képviselők ellenőrizhetősége. Ez két nagyon nagy előrelépés.”

A beszélgetés végén Kéri arról beszélt, hogyan lehet megszólítani azt a 2,25 millió embert, aki a Fideszre szavazott. Három lehetséges utat vázolt fel: az egyik a Magyar Péter által képviselt békülékeny hang, amely szétválasztja a rendszer haszonélvezőit a szavazóktól. A másik egy „terápiás” megközelítés, amely türelemmel próbálja megértetni a csalódott fideszesekkel, hogy nem történt világvége.

A harmadik, amitől tart, az Orbán Viktor és a Fidesz-vezérkar revansvágya. „Fél év múlva visszajövünk, összekapjuk magunkat” - idézte a fideszes érvelést. Szerinte ennek jele az is, hogy Orbán Viktor azt hangsúlyozza, milyen nagy még mindig a bázisuk, akkora  2014-ben megnyerték vele a választásokat.

Úgy véli, Orbán Viktor személyisége a legnagyobb gátja a Fidesz megújulásának.

„Az önkritikára van a legkisebb hajlama. Tehát képtelen azzal szembenézni, hogy ő bármit nem jól csinált, vagy hogy kicsusszon a száján, hogy tévedtem.” – állította.

Kéri László szerint a legnagyobb feladat az lesz, hogy a Fidesz kétmilliós szavazótáborával elhitessék: ők is jól járnak a rendszerváltással.

A teljes beszélgetés


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Nem a Partizánban, hanem a börtönben, az ügyvédi beszélőn kellene megszólalniuk” - Herczeg Zoltán nem bocsátana meg a Fidesz-kiugróknak
Herczeg Zoltán divattervező kemény stílusban fejtette ki véleményét a NER-ből kiugró, hirtelen kormánykritikussá váló szereplők médiaszerepléséről. Szerinte semmi keresnivalójuk „az általuk 16 éven keresztül szakmányban porig gyalázott, szétgyilkolt, megtaposott” és mindennek elhordott független médiában.


Herczeg Zoltán divattervező szerint a NER-ből kiugró, „hirtelen megtért” szereplőknek nem a független médiában kellene szerepelniük. Véleményének a közösségi oldalán adott hangot, ahol kifejtette, hogy a „16 évig pusztító, romboló, tolvajló, galád, alja, mocskos bűnbanda” tagjainak nem a Partizánban vagy a Telexen a helyük.

„Szerintem se a Partizánban és a Telexen kéne beszélniük, mentegetőzniük a 16 évig pusztító, romboló, tolvajló, galád, alja, mocskos bűnbanda hirtelen megtért, megvilágosodott tagjainak. Eddig hol voltak??? WTF???”

– teszi fel a kérdést bejegyzésében.

A divattervező szerint ezeknek az embereknek a börtönből, az ügyvédi beszélőn kellene megszólalniuk „havonta egyszer az 1x1 méteres, hermetikusan elzárt, sötét lyukba a rozsdás radiátor mellé a vasszékre a vastag, nehéz vasajtón túl, szintén lyuggatott üvegfalon át”, és közben „csak remélik, hogy ezt nem hallgatják le a tisztek. De, lehallgatják!”.

Állítása szerint a kapcsolattartásnak a börtön falain belül kellene zajlania, például Skype-on, rossz minőségű eszközökkel. „A beszélőn kéne beszelniük skype-on, havi két alkalommal percre pontosan 60-60 percet, ha működik egyáltalán az ezer éves, lekoszvadt, retkes, intézményi komputer a szakadt hangfalaival, széthullott monitorjaival es szétbarmolt mikrofonjaival!”

A személyes találkozókat is hasonlóan képzeli el, ahol a fizikai kontaktus teljesen kizárt. „A körkörösen lyuggatott falú, vastag, karcos, opálos üvegablakon át kéne beszelniük a nagy nehezen kicsikart kapcsolattartóikkal szintén két hetente 1-1 órát úgy, hogy nulla testi kontakt, se ölelés, se puszi, csak a bakelit telefon, miközben a felügyelők természetesen végig lehallgatják.”

Úgy véli, a zárkatársakkal való kommunikáció is veszélyes lenne. „Szűk körben, 15 m2-en beszéljenek egymás közt a zárkatársakkal, de kurv@ra óvatosan vagy épp rettegve, mert sose tudni, ki fogja rögtön elárulni őket a saját kedvezménye reményében. Ez a legdurvább!”.

Lehetőségként említi a börtönpszichológussal való beszélgetést, ami szerinte segíthet a fogvatartottaknak. „Beszéljenek a börtönpszichológussal havi egyszer egy órát, hátha ő nem adja ki őket, és hátha így könnyíteni tudnak a lelkükön! Nagy meló, de nagyon ajánlom! Addig se a zárkában kell megrohadni!”

A napi sétát is egyfajta kommunikációs lehetőségként írja le, de állítása szerint ez is tele van veszéllyel. Azt mondja, a fogvatartottaknak „végig attól parázva, melyik krumpliért megvásárolt roma szavazó polgártárs fogja hátulról nyakonb@szni a kellemes sétálgatás közben a 9. emelet rácsos túraútvonalán csak úgy, játszásiból!”

A telefonálási lehetőségeket is felvázolja, ami szerinte egy drága és korlátozott opció kellene, hogy legyen. „Beszéljenek a zöld, műanyag, ütésálló, HT-s bunkofonjukkal heti 80 percet percenként 75 forintért, csak kifele, a néhány nagy kegyesen jóváhagyott kapcsolattartóikkal, esetleg az ügyvédjükkel.” Hozzáteszi, hogy bejövő hívásra és internetre ne legyen lehetőség, és a fogvatartotti kártyájukon se legyen pénz.

Szerinte ennyi jár, és nem több. Herczeg Zoltán a posztja végén ismét megerősíti, hogy ezeknek az embereknek semmi keresnivalójuk azokban a médiumokban, amelyeket korábban támadtak.

„De semmi esetre se az általuk 16 éven keresztül szakmányban porig gyalázott, szétgyilkolt, megtaposott, összesz@rt független, “baloldali”, “sorosista”, “brüsszelita”, “ukrán kémhálózati” médiákban, mert egyáltalán nem érdekel még az se, amit kérdeznek, kurvár@ egyetlen szavukat, betűjüket se hiszem el!!!” – zárja sorait a divattervező, majd egyértelművé teszi véleményét: „Nem, nem és nem!!!”


Link másolása
KÖVESS MINKET: