prcikk: Teherbe ejtünk egy nemzeti hőssel! – a háborús nemi erőszak kegyetlenségei | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Teherbe ejtünk egy nemzeti hőssel! – a háborús nemi erőszak kegyetlenségei

Az ukránok szerint már 10 éves gyerek is van az áldozatok között. Akárcsak a délszláv háborúban vagy Ruandában, itt sem a szexről szól a nemi erőszak, kizárólag a hatalomról.


Szeme láttára erőszakolták meg anyját és 15 éves húgát egy 17 éves lánynak Irpinben. A három katona olyan kegyetlenül támadt rájuk, hogy mindketten meghaltak. A túlélő lányt nem bántották, azt mondták neki, nem nyúlnak hozzá, mert csúnya. "Élj tovább és add át másoknak, mi történt" - mondták neki. A sokkos állapotban lévő lány négy napig élt a holttestekkel egy házban. Most a nagymamájához került, pszichológusok segítik. Ez az egyik legfrissebb eset, amit Ukrajna ombudsmanja hozott nyilvánosságra.

Az ukrán állam forródrótot működtet, ahol az áldozatok vagy szemtanúk, családtagok kérhetnek segítséget. Április 1-je óta több mint 400-an telefonáltak - mondja az ott dolgozó pszichológusok egyike, aki egy ukrán lapnak beszélt tapasztalatairól.

Oleksandra Kvitko a legnehezebb eseteket kapja. Azt mondja, elsősorban nőket erőszakolnak meg, de vannak férfi áldozatok is. Például egy 45 éves mozgássérült, aki nem mehetett katonának és menekülni sem tudott, így lett áldozat.

Azok közül, akikkel foglalkozik, a legfiatalabb gyerek mindössze tíz éves. Az erőszaktevő katonák többsége huszonéves, és maszkban van. "Bárki lehet az erőszak tárgya náluk, bármilyen korú és nemű" – mondja a pszichológus. Szerinte az erőszak során nem a szex a fontos. Sokszor nem is nemi erőszak, hanem szexuális erőszak történik, nem a behatolás a cél, hanem az, hogy fájdalmat okozzanak.

„Véleményem szerint itt nem az élvezetről van szó, hanem az erőszaktevőnek az áldozat feletti hatalmáról. Hatalmat szereznek, gyakran szexuális élvezet nélkül”

- magyarázza az ukrán szakember.

"Régóta tudjuk, hogy a nemi erőszak nem a szexualitás agresszív formája, hanem az agresszió szexuális formája" – erősíti meg a Szeretlek Magyarországnak Lator Anna kulturális antropológus is, aki összehasonlító kutatást végzett a délszláv háború és a ruandai népirtás idején történt nemi erőszakról.

Azt mondja, nemi erőszak minden háborúban előfordul - különböző mértékben és különböző módon. Akárcsak Ukrajnában, a kilencvenes években a délszláv háborúban és Ruandában is háborús fegyverként alkalmazták a nemi erőszakot, igaz, az elkövetési módszerekben voltak különbségek.

"Mindig az adott konfliktus körülményei, az adott társadalmi kontextus tudja megmagyarázni, hogy miért éppen úgy történik, kik az elkövetők, kik az áldozatok, hol és mikor történik, mi a leggyakoribb elkövetési forma".

A délszláv háború területekért folytatott konfliktus volt Jugoszlávia felbomlása után, etnikai tisztogatás zajlott ott. Akkor a népesség nagysága és az etnikai viszonyok kaptak nagy hangsúlyt a közbeszédben. Vallási és  politikai vezetők hirdették, hogy a nők felelőssége, hogy világra hozzák a következő generációt, és a férfiak felelőssége, hogy ezt az új generációt megteremtsék. A háborúban gyakori volt a kényszerterhesség.

„Elrabolták a nőket, fogolytáborban vagy külön erre kialakított nemi erőszak-táborokban rendszeresen megerőszakolták őket, és csak akkor mehettek el, amikor már teherbe estek, és nem tudták volna elvetetni a magzatot.”

A hivatalos hadsereg, illetve a paramilitáris egységek tagjai így akarták továbbörökíteni a szerintük jó géneket.

„A bosnyák, horvát és szerb katonák is azt mondták erőszak közben, hogy most teherbe ejtünk téged egy nemzeti hőssel. A nemi erőszak szimbolikus cselekmény volt a katonának, amivel „jó fajúvá” tehető az áldozat. Azt is mondták a muszlim nőknek, hogy Jézus keresztjét fogod csókolni. Egészen brutális beszámolókat is olvastam. Arra kényszerítettek valakit, hogy imádkozzon, miközben megerőszakolták és keresztet vágtak a hátába egy késsel.”

Ezek a táborok településen kívül voltak, bár mindenki tudott róluk, az erőszak jellemzően nem a közösség szeme láttára történt, és általában éjszaka.

Ruandában azonban gyakran mindez nappal és mások szeme láttára zajlott. Ráadásul Lator Anna szerint ott nemcsak katonák követtek el nemi erőszakot, hanem civilek is.

Az afrikai országban a kisebbségben lévő tuszik és a többségi hutuk között volt konfliktus. A tuszik voltak a gazdagabbak, a hutuk többsége alacsonyabb társadalmi státuszban élt. A feszültség a 90-es években erősödött fel, amikor a hutu vezetésű, hanyatló országba vissza akartak térni a korábban elmenekült tuszik. Elindult a szisztematikus kampány ellenük, tévékben, rádiókban, újságokban.

A történelem során egyébként is elegánsabbnak tartott tuszi nőket a média femme fatale-okként kezdte ábrázolni, akik vonzóak, szexuálisan túlfűtöttek, és nem elég jó nekik egy hutu férfi. Az ezután kitörő zűrzavarban a kilátástalanságban élő - és a tuszik ellen hergelt - hutu férfiak gyakran kényszerházasság formájában követték el a nemi erőszakot.

„A hutuk hazavitték a tuszi nőt, és napokig, hetekig, vagy hónapokig fogvatartották, többször megerőszakolták, és közben elmondták, hogy ha béke lenne, sosem kaphatnák meg őket.”

Az, hogy mindez nappal, mindenki szeme láttára történt, azért is lehetett, mert Ruanda nem kapott elég nemzetközi figyelmet, az elkövetők nem tartottak semmilyen felelősségre vonástól.

Gyakran botokkal, fegyverekkel követték el a nemi erőszakot, és sokszor megcsonkították, sőt, meg is ölték az áldozatot.

Mindkét konfliktusban előfordult, hogy gyerekek is áldozatul estek, és mindkettőben jellemző volt a csoportos nemi erőszak is, ami Lator Anna szerint a katonák összetartozását erősítheti. Olyan helyen van ennek jelentősége, ahol nem összeszokott csapatokat vetnek be, ahol sok a frissen toborzott katona, vagy a külföldi.

A csoportos erőszak Oleksandra Kvitko szerint Ukrajnában is jellemző. A pszichológusnő szerint ha nem is vesz mindenki részt az erőszakban, nézőként gyakran ott vannak a többiek is.

Ezt erősíti meg szerkesztőségünknek az ukrán La strada nevű emberi jogi szervezet jogásza, Julia Anosova is. Ők szintén forródrótot működtetnek, amin az áldozatok jelentkezhetnek. A legfiatalabb eddig 12 éves volt.

Julia Anosova szerint ahogy szabadulnak fel a települések, úgy derülnek ki egyre újabb és újabb esetek. 2014-ben is több tucatnyi eset volt, de akkor leginkább azért kínozták a nőket, hogy elmondjanak valamit, sokszor a kihallgató szobában támadták rájuk.

Most úgy tűnik, Ukrajnában katonai stratégia, pszichológiai hadviselés a nemi erőszak.

Többnyire otthonukban, általában csoportosan támadnak meg a katonák egy-egy nőt, és vagy mindannyian megerőszakolják, vagy amíg egyikük erőszakolja, a többiek nézik. Annyira elterjedt az ilyen erőszak, hogy Anosova szerint a parancsnokoknak is tudniuk kell róla.

Oleksandra Kvitko szerint az is előfordul, hogy a családtagokat is ott tartják.

„Voltak olyan esetek, amikor az áldozat hozzátartozóját kényszerítették arra, hogy végignézze, amit szerettével tesznek. A szemtanú lelkileg sokszor jobban megsérül, mint az áldozat”

- mondja.

A bűncselekményeket elkövető katonákat bátoríthatja, hogy a háborúban elkövetett nemi erőszak esetében a felelősségre vonás többnyire elmarad. Nagyon sok eset ki sem derül.

Az áldozatok hallgatnak, nem akarják feltépni a lelki sebeket.

És nem bíznak senkiben.

„Ezek az emberek nagyon félnek. Egy lánynak el kellett küldenem a képet az útlevelemről és egy pszichológusi igazolást, hogy merjen velem beszélni” - meséli Oleksandra Kvitko.

Az ukrán pszichológus szerint sokan önmagukat hibáztatják. Megemlít egy lányt, aki anyja figyelmeztetése ellenére ment ki a kertbe. Csak arra emlékszik, hogy orosz katonák fogdosni kezdték. Édesanyja találta meg eszméletlenül. Most azt mondja, az egész az ő hibája, nem szabadott volna kimennie, ahogy az anyja kérte.

Jellemző, hogy az áldozatok ártani akarnak maguknak. Van, aki hóban feküdne, hogy megbetegedjen, más megégetné a bőrét. Jövőképük nincs, a most sem létezik, csak a múlt. Egy 13 éves lány azt mondja, soha többé nem akar férfiakat szeretni.

„A munkám alapján úgy látom, hogy az egyén pszichéjén múlik, hogyan tudja túltenni magát a történteken. Nem a sérülés, az életkor vagy a nem a meghatározó” - véli az ukrán terapeuta.

Olyanok is vannak, akiknek az életét az erőszak következményei végleg megváltoztatják. A klinikán négy terhes tinédzser lánnyal is foglalkoznak.

„Az egyikük 14 éves, öt orosz katona erőszakolta meg. Az orvosok elmondták, hogy abortusz esetén nagy eséllyel nem lehetne többé gyereke. Vallásos családról van szó, úgy döntöttek, megtartják a kicsit. Most az a feladat, hogy segítsük, hogyan bánjon majd az erőszakból fogant gyerekkel.”

Lator Anna szerint az ukrajnai nemi erőszak mintázatait még nem lehet elemezni, mert még csak az első eseteket ismerjük. Dokumentálni kell, amit csak lehet.

Az, hogy a felelősségre vonás megtörténjen, szerinte több szempontból is fontos lenne. Egyrészt az áldozatoknak, hogy társadalmi szinten is elismerjék az ellenük elkövetett bűncselekményeket. Másrészt az is cél lenne, hogy a büntetés visszatartson másokat.

Lator Anna egy angol nyelvű honlapon, egy térképen mutatja a megtörtént esetek vallomásait. Szeretné, ha az ukrán áldozatok, családtagok is elmondanák, mi történt, mert minél többet beszélünk erről, annál kevésbé érezhetik az áldozatok, hogy ez az ő szégyenük.

Ez az elkövetők szégyene kell legyen.

Budapesten várhatóan jövőre emlékművet állítanak a háborúban megerőszakolt nőknek. Az elhallgatva.hu-n olvashatók részletek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vályi István: Ami tegnap Győrben történt, az valóban egy önmerénylet volt
Szerinte Orbán győri megszólalása egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”. Az újságíró úgy véli, hogy a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”.
M.M. / Fotó: RTL - szmo.hu
2026. március 28.



Vályi István autós újságíró és influenszer egy Facebook-posztban reagált arra, hogy Orbán Viktor egy győri rendezvényen az ellentüntetőknek azt kiabálta, hogy az ukránok szekerét tolják. Vályi szerint ami Győrben történt, az „valóban egy önmerénylet volt”, amit Orbán Viktor követett el saját magán - utalva erre azokra a pletykákra, hogy a kormány egy önmerénylettel is bepróbálkozna a választás megnyerése érdekében.

Az újságíró összefoglalja, hogy a miniszterelnöki kirohanást több, a kormányt kellemetlenül érintő esemény előzte meg. Véleménye szerint a külügyminiszter „bukott le azzal, hogy Lavrovnak jelent”, és szerinte a hatalom szolgálatába állították az államapparátus olyan szerveit, amelyeknek ezt tiltanák a jogszabályok.

Vályi István azt írja, hogy egy „ingyenélő és a kormánypropagandát telesíró celebről” kiderült, hogy „mondvacsinált státuszban van a Fidesz fizetési listáján” - utalt itt Tóth Gabira. Emellett felemlegeti a Matolcsy-klán és Mészáros Lőrinc körüli gazdasági ügyeket, valamint a vidéki szavazatvásárlásokra utaló híreket is, amelyről pedig A szavazat ára című dokumentumfilm számolt be.

Vályi szerint a kormány mindezekre a problémákra az ukránkártya ismételt elővételével reagál. Azt írja, a kormányzati kommunikáció „zavaros és kaotikus magyarázkodás”, amelyben mindenért Ukrajna és az ukránok a felelősek.

„Ukrán a Tisza (titkosítást feloldották már?), ukrán a két informatikus, tiszás Szabó Bence, ukránok, Ukrajna, árulók és konspirátorok, újságírótól telefonszámot elkérő titkosszolgálatok, saját maguk után kémkedő ukránok 2020 óta, magyarpéter, megint ukránok és Ukrajna, gyarmatosító Ukrajna, EU-ra támadó Ukrajna, NATO-ra támadó Ukrajna, beavatkozó Ukrajna és ukránok (miközben Szíjjártó Lavrovnál pukedlizik egy Pellegrini-találkozó érdekében, belepofázva más ország belügyeibe), mindenki ukrán, aki nincs velük, mindenki áruló és tiszás” – fogalmazott Vályi.

Szerinte a korábbi kommunikációs panelek, mint Soros, Brüsszel vagy a migránsok, teljesen eltűntek, és helyén csak ez a zavaros történet van. Az influenszer szerint a győri esemény egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”.

„Tegnap Győrben már ukrán volt a magyar is. Ukrán és háborúpárti lett az adófizető magyar állampolgár, a fiatal, akit nem sikerült megszólítani és mindenki, akinek a vörös vonalait átlépte az a rendszer, amelyben áldozat lehet az a tízéves kisfiú, amellyel édesanyja halálhírét úgy közli egy intézményvezető, hogy közben a nadrágjában turkál és amelyben ennek az embernek a segítőjét felmentik, amelyben 19 ezer kép és videó gyermekabúzusról 400 ezer forintért kiváltható és amelyben az egészségügyi államtitkár válaszát úgy kezdi, hogy bszdmg. Amelyben felemelt ujjakkal fenyegetnek bírákat, orvosokat és könygázzal fújnak le diákokat, amelyben vergődik a tanár, a mentős, a rendőr és a tűzoltó, a kisebbségi és amely droggal-tüzifával és erőszakkal tartja rettegésben és készteti szavazásra a saját maga által kitermelt mélyszegény társadalmi réteget.”

Vályi István szerint a hatalom képviselői – Lázár János, Szijjártó Péter, majd Orbán Viktor is – felemelt ujjal fenyegették meg a saját népüket. Ezzel szemben úgy véli, „a nemzet és a nép felemelt ujját már látja mindenki”.

„A pszichológiai elszigetelődés, a hatalmi elit megingása, gyors ütemű legitimációvesztés a nemzetközi elszigetelődés és a mindezekkel járó erőszak és erődemonstráció fokozodása mind azok a törvényszerű mechanizmusok, amelyek ezen rendszerek bukásához vezettek és ezen nem segít a világ összes propagandista csicskája és népét eláruló Ephialtészek hada sem. A kiszolgálószemélyzet növekvő gátlástalansága csupán törvényes velejárója a bennük növekvő félelemnek” – írja.

Az újságíró szerint a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”. Szerinte a társadalom átlépett egy morális határt, és a lopást, a korrupciót sokan elnézik, de van, amit már nem lehet megmagyarázni.

A posztot azzal a kérdéssel zárja, hogy mi lesz, ha a megfenyített hatósági személyek egyszer elővehetik az aktákat, és felteszi a kérdést a miniszterelnöknek: „Meddig lehet még hazugsággal húzni az időt?”

Tegnap Orbán Viktor a győri országjáró rendezvényén a színpadról azt kiabálta az ellentüntetők egy csoportjának, hogy „az ukránok szekerét toljátok”. A miniszterelnök kihívója, Magyar Péter „összeomlásnak” értékelte a kirohanást, Török Gábor politikai elemző szerint pedig ezzel Orbán lerombolta a saját imázsát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Az Orbán-rendszernek nincs visszaút” – Lakner Zoltán szerint a Fidesz felmondta a társadalommal kötött szerződését
Szerinte a rendszer régen túl van a zenitjén, ahová már soha, még egy választási győzelem esetén sem fog tudni visszatérni. Felvázolta a NER korszakolását, a jelenlegi időszakot orbáni pangásként jellemezte.


A Direkt36-nak adott interjú és videóvallomás után Szabó Bence története nemcsak megvilágosodást hozott, hanem a helyükre is tett dolgokat – ezzel a felütéssel kezdte Benyó Rita Lakner Zoltánnal a Partizán Elemző című műsorában folytatott beszélgetését.

Lakner a két párt közötti narratíva verseny elemzésével kezdett. Úgy véli, azok a kommunikációs magyarázatok működnek jobban, „amelyek ráerősítenek olyan benyomásokra, amelyekkel kapcsolatosan nem volt információ, tehát információs rések voltak”.

A videó másfél milliós nézettsége szerinte eldönti a narratívaversenyt, és bár ezt a tábort nagyrészt a már aktív ellenzékiek adják, kampányszempontból a Fidesznek akkor sem jó, ha a kormányra nézve kedvezőtlen benyomások megerősítést nyernek.

Lakner szerint Szabó Bence esetében a latban sokat nyom, hogy mindenki látja: személyes kockázatot vállal, feladja a hivatását és súlyos megtorlásnak teszi ki magát. „És én azt gondolom, hogy ez egy olyan erkölcsi horgonya az ő történetének, amivel szemben – persze – le lehet fényképezni, nem tudom én, a TISZA Párt informatikusait” – fogalmazott.

Az elemző szerint a mostani információszivárgások, mint a V-Híd pénzmozgásai vagy Szabó Bence vallomása, azt mutatják, hogy a rendszeren repedések vannak. Felidézte, hogy Unger Anna már 2023-ban arról beszélt, hogy a gazdasági krízis és a pénzforrások szűkülése miatt a rendszeren belüli szereplők elkezdenek másként gondolkodni, vagy azért, mert már nem jut nekik a pénzből, vagy azért, mert az erkölcsi érzékük nem bír el bizonyos parancsokat.

„És igazából ezek a lehetőségek, amikre Unger Anna – mondom – 2023-ban már rámutatott mint elméleti lehetőségekre, ezek alá így beúszott a történelem” – mondta. Lakner szerint az is a rendszer repedezését mutatja, hogy a titkosszolgálatok és a nyomozó hatóságok mintha egymás ellen dolgoznának, vagy legalábbis az egyik használni próbálná a másikat.

A kormány narratívájával kapcsolatban, miszerint ukrán kémek férkőztek a TISZA Párt közelébe, Lakner Zoltán feltette a kérdést: „mégis mit árul el az a magyar államról, a kormányzatról, a szolgálatoknak az állapotáról, hogyha igaz lenne az, hogy minden bokor alatt van egy ukrán kém?” Hozzátette, a kormányinfóról kitiltott újságírók kérdései is pont azokra az ellentmondásokra világítanak rá, hogy ha valóban kémekről van szó, az állam miért nem akadályozta meg a beépülésüket.

Lakner Zoltán egy sajátos NER-korszakolást is felvázolt. Szerinte 2010 és 2015 között zajlott a rendszer kiépülése, 2015 és 2022 között volt a zenit, a csúcskorszak, 2022 óta pedig egyfajta „orbáni pangás” tapasztalható.

„Tehát van egy ilyen elhúzódó agónia: egy nagyon erős, tehát a hatalmi pozíciókat szilárdan a kezében tartó rendszer (…), amely azonban nem képes azt a társadalmi szerződést teljesíteni, ami hát valami olyasmi: mi rengeteg pénzt elveszünk, és korlátozzuk a szabadságot, de nektek is jut annyi, hogy érezzétek a hétköznapok gyarapodását” – fejtette ki. Ezt a szerződést a Fidesz 2022 után egyoldalúan felmondta, amihez a kegyelmi botrány erkölcsi megrázkódtatása is hozzájött.

„Ebben az értelemben szerintem az Orbán-rendszernek nincs visszaútja. Tehát lehet egy választási győzelem esetén még így hosszabbítgatni ezeket az egyeneseket, de a zenit korszakába nincsen visszatérés” – állította. Ha a Fidesz hatalmon marad, szerinte a 2022-es megszorítások „kutyafüle” lesznek ahhoz képest, ami az országra vár. Ha viszont a Fidesz elveszíti a választást, a mostani szivárgások sokszorosára számít. „Akkor tényleg csontvázak zuhannának ki tömegesen a szekrényekből” – vélekedett.

Szijjártó Péter orosz kapcsolatairól szólva Lakner kiemelte, hogy a külügyminiszter először álhírnek nevezte a Washington Post értesülését, majd arról beszélt, miért ne lenne normális, hogy Szergej Lavrovval egyeztet. Az elemző nonszensznek tartja azt az érvelést, hogy az uniós tanácsüléseken nincsenek biztonsági intézkedések, és bárki ki-be járkálhat. A probléma szerinte az, hogy egy ellenérdekelt fél valós időben kap tájékoztatást, és felmerül a kérdés, hogy ez a kommunikáció egy- vagy kétoldalú-e. A rezsicsökkentés és az orosz gáz kapcsolatáról azt mondta, nem tudjuk, mennyiért vesszük a gázt, de a szakmai konszenzus szerint valószínűleg világpiaci áron.

A kampány fő témáiról szólva Lakner azt mondta, a kormány részéről kényszer, hogy szinte kizárólag a háborúról beszél, mert a gazdasági sikerekkel és a jóléti ígéretekkel már nem tud kampányolni. Ezzel szemben a kampánynak van egy másik, a médiában kevésbé látható szintje: az országjárások.

„Valójában a magyar politikának ez a legnagyobb innovációja az elmúlt két évben, hogy – most ez iszonyú triviálisan fog hangzani – de, tudod, Magyarországon ez egészen újdonság: a politikusok elkezdtek találkozni a választópolgárral” – mondta.

Szerinte Magyar Péter gyűlésein a szakpolitikai témák is jelen vannak, és emlékezteti az embereket, miért mentek el oda. Lakner szerint Magyar Péter narratívája – Európai Unió vagy Oroszország – politikailag jól működik, mert „az EU, meg a nyugat, meg Európa: az népszerű dolog Magyarországon”.

A Medián legfrissebb felméréséről, amely a TISZA Párt hatalmas előnyét mutatja, Lakner Zoltán azt mondta, a most döntő választók egy része valószínűleg arra a következtetésre jut, hogy nem kérnek újabb négy év Orbán Viktorból. Emellett szerinte egy „abszolút prognosztizálható folyamat” zajlik: a kisebb pártok szavazói a rendszerváltás reményében átpártolnak a TISZA Párt-hoz.

A 2010-es hangulathoz képest tapasztalható különbséget az autokratikus környezettel magyarázza. „Egyszerűen nehéz elhinni 16 év után, és – a „angol kémeket” utoljára tényleg Rákosi Mátyás emlegetett ilyen sűrűséggel ebben az országban”

– fogalmazott.

A felmérés hihetőségét firtató kérdésre azt válaszolta, a Mediánnak 35 éves múltja van, és a legtöbb választáson az ő adataik álltak legközelebb a valósághoz. Ráadásul a most mért egymillió fős különbség a TISZA és a Fidesz között nem sci-fi egy olyan ciklus után, ahol nulla volt a gazdasági növekedés, inflációs sokk és morális megrázkódtatás érte az országot.

„Mi a fenétől lenne népszerű a kormány, hogyha ezeket a dolgokat egymás mellé teszem?”

– tette fel a kérdést.

A rejtőzködő Fidesz-szavazók és a szavazatvásárlás témájában Lakner óvatosságra intett. Szerinte a magasabb organikus részvétel hígíthatja a megvásárolt szavazatok arányát. A rejtőzködő fideszesekről szóló elméletet legendának nevezte. „Én nem nagyon látom magam előtt azt, hogy 16 év hatalom után a fideszes szavazók most így összehúzták magukat és megrettentek” – mondta. Hivatkozott Kovács Imre szociológusra, aki szerint a helyi véleményvezérek „átdobták a váltót”, ami megnehezítheti a Fidesz mozgósítását.

Lakner üzent azoknak, akik attól tartanak, hogy a választást esetleg elcsalják: „Ha valakinek mondjuk csalás-aggodalma van, (…) egy dologban lehet bízni: hogy egy olyan erős választói akaratot kell megfogalmazni, amit nem lehet felülírni.”

A visszalépő ellenzéki jelöltekről azt mondta, a választási matematika egyértelmű. „Ha ő úgy gondolja, hogy létezik valami fifikás matematika, amivel lehetséges az, hogy szavazatmegosztással vagy valamilyen okossággal úgy tudja a Fidesz távozását a hatalomból megoldani, hogy közben az ellenzéki szavazatkoncentrációt nem gyengíti, akkor viszont sajnos azt kell mondanom, hogy ilyen nincsen” – jelentette ki.

A győzteskompenzáció miatt minden olyan helyzet, ahol nem a legerősebb ellenzéki jelölt nyer, szavazatveszteséget okoz az ellenzéki oldalnak. Szerinte azok a politikusok, akik visszaléptek, racionális döntést hoztak, mert felismerték: „hogyha ő bármikor politikus akar lenni ebben az országban, ahhoz most hátra kell lépni”.

Végezetül a választókat érő mentális terhelésről szólva Lakner azt tanácsolta, senki ne hagyja, hogy a történtek elvegyék a kedvét a szavazástól, mert az a legerősebb eszköz. Azt javasolta, hogy az emberek beszélgessenek egymással, alkossanak közösségeket, mert a kormánykritikus közvélemény egyik legnagyobb ereje éppen az, hogy az emberek elkezdtek kapcsolódni egymáshoz. „Ezt a nagyon súlyos mentális pressziót, ami alatt mindannyian vagyunk (…), azzal tudjuk kioldani, hogy nem maradunk egyedül” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Szedjük össze a fideszes verőembereket, névvel, arccal!
A biztonságpolitikai szakértő a nyilvánossághoz fordult segítségért, hogy azonosítsák azokat, akik ellenzéki tüntetőkkel erőszakoskodnak. Szerinte a nyilvánosság ereje megállíthatja a további bűncselekményeket.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. március 29.



Rácz András biztonságpolitikai szakértő a Facebookon tett közzé egy felhívást, amelyben arra kéri követőit, hogy gyűjtsék össze „a fideszes verőembereket, névvel, arccal”. Bejegyzésében kifejti, hogy a jelenség ukrán mintára épül, ahol az ilyen embereket tituskiknak nevezik.

A szakértő szerint a posztszovjet térségben tituskinak hívják a politikai célra felbérelhető, jellemzően ellenzéki tüntetők ellen bevethető, kormányközeli verőembereket. Az elnevezés egy Vadim Titusko nevű ukrán MMA-harcostól ered, aki 2013-ban részt vett újságírók megverésében. Rácz leírása szerint a 2013–2014-es ukrajnai forradalom alatt a tituskik jellemzően olyasmiket csináltak, hogy „beszivárogtak békés ellenzéki tüntetésekre, erőszakoskodni kezdek, ezzel ürügyet adva a rendőrségnek, hogy szétverhesse a tömeget, sokszor ők maguk is nekiestek az ellenzéki újságíróknak, aktivistáknak, politikusoknak, jellemző módszerük volt, hogy nem a tüntetésen, hanem a demonstrációhoz közeli utcákon kapták el és verték meg a hazafelé tartó ellenzékieket, többnyire teljesen véletlenszerűen kiválasztott, civil embereket

autókból is rángattak ki és vertek meg embereket.”

Rácz András szerint most az látszik, hogy Magyarországon is feltűnnek ilyen csoportok. Úgy fogalmaz,

„rejtélyes, fekete ruhás, igen izmos emberekek akadályozzák az Orbán Viktor ellen tüntetőket”, és példaként említi a győri, veszprémi és péceli eseményeket.

Állítása szerint előfordult, hogy a tiltakozóktól elvették a tábláikat, amit rablásnak minősít, akadályozták a mozgásukat, ami szerinte a személyi szabadság korlátozása, és volt, akit meg is ütöttek, ami testi sértés. A szakértő szerint a rendőrség ezekben az esetekben „valahogy épp nem ér rá”. A független sajtó munkájára hivatkozva több nevet is felsorol azok közül, akik állítása szerint feltűntek a fekete ruhások között.

A posztban arra kéri az olvasókat, hogy gyűjtsék össze az összes ilyen embert. Azt kéri, hogy aki felismer valakit, küldje el az illető nevét és egy nyilvános forrást, ami igazolja a személyazonosságát. A célja ezzel az, hogy

„a nyilvánosság erejével, azzal, hogy kitesszük őket a fényre, megakadályozzuk - vagy legalább csökkentsük az esélyét - , hogy erőszakosan lépjenek fel békés emberekkel szemben”.

Rácz ír arról is, hogy tart a lehetséges következményektől. „Nyilván fel fog vetődni a kérdés, hogy nem félek-e, hogy megtalálnak és akkor majd »megnézhetem magam«. Nos, a válasz az, hogy dehogynem, természetesen félek. [...] Ahhoz persze épp elég hosszú harcművészeti múltam van, hogy tudjam: nem racionális abban reménykedni, hogy nálam húsz-huszonöt évvel fiatalabb, erős, fitt bunyósok ellen tudnék győzni. Nem tervezem olcsón adni a bőrömet, de a végeredmény ettől még nem lesz kérdéses. Ha meg akarnak verni, akkor meg fognak verni. Ez van.”

Mégis úgy gondolja, ezt meg kell csinálnia „magamért, magunkért, minden jóakaratú, a NER leváltását akaró emberért. És legfőképpen a szabadságért”. Sőt, állítása szerint azokért a fiatalemberekért is cselekszik, akiket szerinte a rendszer erre használ, hogy megmentse őket attól, hogy valami jóvátehetetlent tegyenek.

„Úgyhogy, némiképp paradox módon, azért is kell összeszedni őket névvel-arccal, hogy aztán ők azt mondhassák az őket menedzselő Adolfoknak, Bertalanoknak, hogy »Főnök, ezt én nem csinálom, kint van az arcom, tudnak rólam mindent«... és ezzel megmenthessük őket attól, hogy valami jóvátehetetlent csináljanak. Megmenthessük őket attól, hogy évtizedeket töltsenek börtönben, ha valami félresikerül...”

A bejegyzés végén hangsúlyozza, hogy kizárólag nyilvános, igazolható információkat, linkeket és fotókat kér, mivel a fekete ruhásoknak is vannak személyiségi jogaik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
A kémelhárítás kihallgatta a Tisza informatikusát, és rögtön közzé is tették a kihallgatások videóját
Két kihallgatás vágott részleteit publikálták. A Tisza informatikusának azt mondják, már az is kémkedés előkészülete, hogy nem szólt nekik Henry próbálkozásairól. A második felvételen az informatikus arra jut, Ukrajnában 16 éves korában valóban a beszervezésével próbálkozhattak.


A kémelhárítás kihallgatta a Tisza 19 éves informatikusát, akit a Direkt36 cikkéből, illetve Szabó Bence rendőrszázados elmondásából ismerhetett meg az ország. A furcsaság ebben, hogy a kormány rögtön közzé is tette a kihallgatásról készült videófelvétel majdnem egy órás, vágott verzióját.

Ez azzal kezdődik, hogy a kémelhárítók a rejtélyes Henry-vel való cseteléséről faggatják az informatikust. Henry volt az, aki a rendőrséghez került képernyőképek tanúsága szerint megpróbálta beszervezni a Tisza informatikusát, és rávenni, hogy adjon hátsó hozzáférést a Tisza rendszeréhez. A célját is közölte: a választások előtt bedönteni az ellenzéki párt infrastruktúráját. Arra is utalt, hogy neki, és a csapatának köze volt a tiszás adatszivárgásokhoz is, valamint egy másik, hozzá hasonló csapat tagja volt Vogel Evelin, Magyar Péter titokban hangfelvételeket készítő exbarátnője.

A kémelhárítók a kérdéseikben arra utaltak, hogy Henry valójában nem egy ember lehetett, vagy legalábbis nem tudott magyarul,

szerintük ugyanis élő ember nem fogalmaz úgy, ahogy ő, ezekben a csetekben. Például azt írta, „nem bánnám, hogyha lehetne vele kicsit agancsoskodni”.

A nyomozók szerint a mondatok nyelvtana és az írásjelek használata tökéletes volt, ami szintén felvetette a gyanút, hogy a szöveget nem egy magyar anyanyelvű ember írta.

A kémelhárítók ezután azt magyarázták, hogy az informatikus bűncselekményt követett el azzal, hogy Henry-ről nem értesítette azonnal a titkosszolgálatot, és maga próbált csapdát állítani neki. Szerintük ugyanis ez jogilag ”kémkedés előkészülete”.

A Tisza informatikusa azt mondta, hogy azért nem értesítették a szolgálatokat, mert volt rá esély, hogy ellenük irányuló akcióban ők is benne vannak. Azt is elmagyarázta, hogy nem készült kémkedésre, épp ellenkezőleg, mindenről tájékoztatta a másik informatikust és a Tisza vezetését. A kémelhárítók szerint azonban ez nem számít, pont elég az, hogy úgy tett, mintha együttműködne Henry-vel.

Ezután hosszan faggatták arról is, hogy 16 évesen miért vett részt egy kiberképzésen. Az informatikus azt mondta, a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjában, Észtországban képeztek ki hozzá hasonló, tehetséges fiatalokat arra, hogy később részt vegyenek a NATO infrastruktúrájának védelmében. Őt a Githubon találták meg, és így hívták ki. Semmilyen kémkedéssel kapcsolatos dolgot nem tanítottak neki, arról volt szó, hogyan védhetőek meg a különféle informatikai eszközök és hálózatok.

Ez a szervezet egyébként valóban létezik, méghozzá a NATO teljes jogú szervezete, amit az észtek azért hoztak létre, hogy a NATO tagállamok hatékonyan védekezhessenek a kibertámadások ellen.

A kémelhárítók arról faggatták a Tisza informatikusát, hogy nem lehetett-e az egész megrendezett, és nem lehet-e, hogy az ott megismert társai csak szerepet játszottak.

Emellett azt akarták tudni, van-e a képzésről valamilyen papírja. Az informatikus azt válaszolta, a felhőben van, és ha megengedik neki, hozzá is tud férni.

A kémelhárítók szerint teljesen életszerűtlen, hogy egy 16 éves informatikusra „bízná a NATO a titkai őrzését.” A kémelhárító azt mondta, ha kiderül, hogy a Tisza informatikusa igazat mond, ők lesznek a legboldogabbak, mert nem kell bajszot akasztaniuk a szövetségi rendszeren belül, hogy egy kémet neveltek fel. A tiszás informatikus azt válaszolta, az valóban érdekes lenne. Erre a kémelhárító azt mondta „semmi sem az, aminek látszik, a mai világban. Ön megbízik minden barátjában, minden barátjáról pontosan tudja, hogy kicsoda?”

Ezután a Tisza másik informatikusáról kérdezősködtek a kémelhárítók. Elővették az angol útlevelének másolatát, ő ugyanis brit-magyar kettős állampolgár, és arról faggatták, mit gondol, miért kaphatta ezt a társa.

Szerintük brit állampolgárságot nem osztogatnak csak úgy.

A kihallgatás következő részében a tiszás informatikus ukrán útja került szóba. Azt mondta, az ukrajnai háború kitörése nagyon felzaklatta. Arra gondolt, bár nincs kiemelkedő informatikai tudása, segíteni akar. Állítása szerint védekező műveleteket csinált, orosz hackercsoportok támadásai ellen védekeztek, régi rendszereket újítottak fel. „Szerettem volna valahogy segíteni az ukrán célt, hogy megvédjék a hazájukat.” Az észtek ezt támogatták.

Internetes fórumokon, telegram-csatornákon lehetett jelentkezni. Miután beszélgetett pár emberrel, olyanra is rátalált, aki feladatokat osztott neki. Voltak olyan csoportok is, amik orosz infrastruktúrákat támadtak, azokban ő állítása szerint nem vett részt.

Ezután egy másik videó következik, ami már egy később kihallgatásról készült.

Ekkor a Tisza informatikusa azzal kezdi, hogy a legutóbbi beszélgetés óta sokat gondolkodott, és ő is arra jutott, hogy ez „valami beszervezés jellegű" dolog lehetett, „későbbi akcióra való felkészítés.”

Kiderült, az észt vizsgapapírján a European Information Technology Academy neve szerepel. A bizonyítványon volt ugyan azonosító, de most nem sikerül validálnia. "Ez elég erős vörös zászló, hogy így mondjam" - mondta erről. „Az volt a mondás, hogy ez egy közös partnerség a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjával, de lehet, hogy csak eljátszották."

Ezután arról beszélgettek, hogy a Session alkalmazáson csak egy 30 számból álló ID-val lehet bárkivel kapcsolatba lépni. Ezt Henry-nek valakitől meg kellett tudnia. A Tisza informatikusa szerint észteknek, ukránoknak és tiszásoknak is megvolt ez a szám, legalább 30-an ismerték.

Az ukránokról azt mondta, az észt kapcsolattartója, Ragnar kötötte össze őket. Ő egyébként egy alkalommal az igazolványát is megmutatta neki, ami NATO-logóval volt ellátva. Az észt képzésben írták elő, hogy menjen ki Ukrajnába, illetve Izraelt is javasolták.

Ukrajnába vonattal utazott, és egy Davidov nevű emberrel találkozott a Majdan téren, ő volt a kapcsolattartója, aki a csoportot vezette.

Úgy nézett ki, mint egy nehézsúlyú bokszoló. Azt mondta, egy hivatalos ukrán kibervédelmi szervnél dolgozik. Velük volt egy lengyel srác, és néhány másik ukrán is. Davidov arról beszélt, csinálhatnának egy csapatot, ami komplex módon segíti Ukrajnát, és kibertámadásokat hajthatnának végre. De a Tisza informatikusa szerint ettől mindenki óvakodott. Arról is beszélt, azóta már nem tartja a kapcsolatot a csoport tagjaival.

A kihallgatás videója

Link másolása
KÖVESS MINKET: