News here
hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Polgári engedetlenséget fontolgat egy tanár: marad a digitális oktatásnál, ha nem szerez védettséget az iskolák kinyitásáig

Azzal érvel, hogy ebben az esetben nem a munkát tagadná meg, csak azt, hogy veszélyes körülmények között dolgozzon, és hetekkel az érettségi előtt potenciálisan megfertőzze végzős tanítványait.

Link másolása

hirdetés

Mint arról beszámoltunk, a kormány hosszas elutasítás után végül mégis úgy döntött, előreveszik a pedagógusokat, az óvodai és a bölcsődei dolgozókat az oltási rendben, mielőtt újranyitnák az intézményeket. Gulyás Gergely szerint legkorábban április 12-én, vagy egy héttel később nyithatnak az iskolák, ez elsősorban az addig beadott oltások számától függ.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete úgy reagált a hírre, hogy egyrészt örülnek, másrészt aggódnak, mivel szerintük túl későn hozták meg ezt a döntést. Kérdésesnek tartják, a rendelkezésre álló rövid idő alatt képes lesz-e valamennyi oktatásban-nevelésben közvetlenül részt vevő személy beoltására a kormány.

"Ha igen, akkor sem látszik, miért jöhet egyáltalán szóba április 12-e, amikorra minden bizonnyal nem alakulhat még ki a beoltottak immunizáltsága, részleges védettsége sem – hiszen a teljes védelem is jellemzően csak a második oltás beadása után pár héttel alakul ki"

– fogalmaznak nyílt levelükben.

A PDSZ ezért csak a védettség kialakulását követően tartja elfogadhatónak a tantermi oktatásra való visszatérést. Ez pedig a protokoll szerint nem április 12-e, de nem is 19-e, írják.

hirdetés

Mint ismert, a Magyarországon jelenleg használt ötféle oltóanyag közül mindegyikből két dózisra van szükség a teljes védettséghez. Bár már az első adag után hatni kezdenek valamennyire, ez se azonnal történik meg, hanem a nyilvánosan elérhető adatok szerint átlagosan 15-20 nappal később.

A hvg.hu részletesen is kigyűjtötte, melyik típusnál mire lehet számítani.

Eszerint a kínai Sinopharm az első dózis beadása után 14 nappal 79,34 százalékban véd, az orosz Szputnyik V első adagja pedig 21 nap után 91,6 százalékban. A Moderna vakcinája az első dózis után 14 nappal 92,1%-ban hatásos, a Pfizer/BioNTech esetében pedig egy adag után 15 nappal 89-91%-os hatékonyságot mértek. Az AstraZeneca adatai a legrosszabbak: ott ugyanez az arány 22 nap után 76%.

Ebből következik, hogy még április 19-i nyitással számolva is erősen kérdéses, kialakulhat-e mindenkinél legalább egy alapfokú védettség, ha csak április első napjaiban kezdik el oltani a pedagógusokat. Arról nem is beszélve, hogy a teljes immunitáshoz a második adag után is el kell még telnie egy-két hétnek, ami a legideálisabb esetben se jöhet el május előtt (de az AstraZenecánál például három hónappal követi a második dózis az elsőt).

"Az egyetlen felelős válasz a kormány felelőtlenségére"

A fentieket mérlegelte egy budapesti gimnázium tanára is, aki a Facebookon tette közzé gondolatait.

"Ha április 19-éig vagy akármeddig, amikor újranyitnak a sulik, nem leszek védett az oltás(ok)tól, ami(k)ről eddig még sms-t sem kaptam, és ezért nem állok vissza a jelenléti oktatásra, az nem azt jelenti, hogy 'no suli', még ha ennek az országnak a nem pedagóguspárti része örömmel fogja is így értelmezni" – kezdi posztját.

Érvelése szerint ebben az esetben nem megtagadja a munkát, hanem továbbra is vállalja a nehezített pályán azt a többletmunkát, amit a távoktatás jelent, és amit addigra már öt hónapja fog gyűrni.

"Vállalom, mert így látom megvédhetőnek a magam, a tanítványaim, a kollégáim és mindannyiunk családja egészségét, életét. Polgári engedetlenségem kizárólag annak az utasításnak szól, hogy a munkámat mindannyiunkra veszélyes körülmények között végezzem" – fogalmaz, ami alatt például azt érti, hogy két héttel az érettségik tervezett kezdete előtt potenciálisan megfertőzhessék egymást a végzős tanítványaival.

Beszéltünk a poszt szerzőjével – nevezzük Lászlónak –, aki azt mondta, spontán ötlettől vezérelve írta ki magából, nem fogalmazta sokáig, mint egyébként más esetekben szokta. Ehhez képest nagyon meglepte, mennyi reakciót kapott: a több száz lájk mellett igazi pezsgő vita alakult ki a kommentszekcióban, olyan ismerősei is elkezdtek beszélgetni a témáról, akik egyébként nem ismerik egymást.

"Remélem, ebből mozgalom lesz! Az egyetlen felelős válasz a kormány felelőtlenségére" – írta például az egyik hozzászóló, és privát üzenetben is sok bátorítást kapott.

Az iskolák újranyitását László nagyon elhibázottnak tartja, véleménye szerint ezt a tanévet már nem kellene bolygatni: a hátralévő pár hét igazán nem oszt, nem szoroz – pláne az érettségizők esetében –, viszont komoly egészségügyi kockázatot hordoz.

"Ez egyáltalán nem szakmai vagy járványügyi, hanem színtisztán politikai döntés. Nyilván tesztelték a közvéleményt és az jött ki, hogy erős igény van rá, hogy a gyerekeket ne kelljen munkaidőben otthon tartani. Azt viszont nem veszik figyelembe, hogy nagyon sok szülő képviseli a másik oldalt is: ők a kényelmetlenségek ellenére szilárdan állítják, hogy szeptember előtt semmiképp nem engedik újra iskolába a gyerekeiket. Így előállhat egy hibrid helyzet, ami ősszel is volt, amikor az osztály fele élőben követte az órát a tanteremben, a másik fele pedig otthonról digitálisan."

Ezzel az a legfőbb probléma, hogy még a jól felszerelt iskolák közül sincsenek meg mindenhol a technikai feltételei, tehát könnyen előfordulhat, hogy aki nem vállalja be a személyes jelenlétet, még jobban lemarad a tananyagban.

László korábban tartott már úgy is órát (nem Covid, hanem más betegség miatt), hogy az osztály ott volt az iskolában, őt viszont online kapcsolta be egy kollégája. Ebben az volt számára a legrosszabb, hogy egyáltalán nem érezte, mi történik a teremben.

"Egy merev képernyőkép volt előttem, amelyen a 32 diákból mondjuk négynek látszott a füle. A tekintetével senkinek nem találkoztam. Végül egész összeszedetten ledaráltam, amit szerettem volna, visszacsatolásra viszont egyáltalán nem volt mód, tehát fogalmam sincs, mennyi ment át belőle."

Most mégis úgy gondolja, hogy ha hamarabb kinyitják az iskolákat annál, amikorra megnyugtató védettséget szerez, inkább újra ezt az opciót fogja választani. Különösen, hogy a legtöbb tanulmány szerint még a beoltottak is továbbadhatják a vírust, ezért a tanítványait és az ő családjukat továbbra is veszélyeztetheti, amennyiben tudtán kívül hordozó lenne.

Végleges döntést egyelőre nem hozott, elmondása szerint ez attól is függ, hányan csatlakoznak még hozzá. Az iskolája mindenesetre nagyon támogató, az igazgató már a korábbi hullámok idején is a biztonságot helyezte első helyre.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Azovsztal pokla: „Matricát ragasztottunk a gyerekekre, hogy ha meghalnak, könnyebb legyen azonosítani a holttesteket”
Egy kondér forró vízbe két csésze tészta jutott, de ebből is csak naponta egyszer ehettek az azovsztali bunkerekben ragadtak.

Link másolása

hirdetés

A végére olyan kevés élelem és víz maradt az Azovsztal acélműve alatti bunkerekben, hogy a felnőttek naponta csak egyszer ehettek. Tíz liter vízbe két csésze makarónit tettek, és ebből harminc embernek kellett jóllaknia. A gyerekek naponta kétszer ettek. Még a legnagyobb nélkülözés közepette sem feledkeztek meg azonban a föld alatt bujkálók a kedvenceikről: az állatokkal mindig megosztották, ami jutott nekik azon a napon.

Olena és Jegor még a háború elején a bombázások elől menekült az acélgyár föld alatti bunkerébe. Úgy tervezték, hogy nagyjából két hétig maradnak, de végül két hónap lett belőle. A házaspár két fiukkal, a 12 éves Artemmel és a 17 éves Dmitrijjel, valamint a család tacskójával, Spike-kal költözött a föld alá.

A családot végül az utolsók között evakuálták tegnap az Azovsztalból éppen azon az estén, amikor Putyin a moszkvai parádén szent küldetésnek nevezte a hozzájuk hasonló családokat felszabadító háborúját.

„Milyen felszabadítás? Mire volt jó ez az egész?” - kérdezi dühösen a The Guardian újságírójától a családanya. Férje elmondása szerint az utolsó napokban már semmi reményük nem maradt, hogy valaha élve jutnak ki az acélműből, olyan erős volt a bombázás.

Amikor a föld alatt kerestek menedéket a gyárban, egy darabig még volt áram. Idővel azonban alig maradt valami: a világ történéseiről csak egy kis rádión keresztül értesültek. Mivel rohamosan fogyott az élelmiszer, arra jutottak, hogy minél többet alszanak a dohos pincében, annál kevesebbet esznek, hiszen „aki alszik, nem eszik”.

hirdetés

Némi fényt a gyárban talált autóakkumulátorok segítségével csiholtak, a halványan pislákoló LED-lámpák fényénél pedig sakkoztak és kártyáztak, hogy minél gyorsabban múljanak a napok. Egy idő után pedig valaki átalakította a Monopolyt úgy, mintha a játékosok feladata Mariupol felvirágoztatása lenne.

A szörnyű körülmények közül kimenekült család most már képes nevetni olyan dolgokon is, amik a hetekig tartó bujkálás alatt történtek velük. Egyszer például Jegor két idősebb, már rosszul látó férfival ment élelem után kutatni egy raktár maradványaihoz. Amikor visszatértek a búvóhelyre, akkor vették észre, hogy az egyik idős ember egy zsák szemeskávét és egy jókora zacskó babérlevelet cipelt magával, mivel a kávéra azt hitte, hogy tészta. Pechjükre egyik sem segített az éhségen, ennek ellenére a kávét végül megfőzték, és a körülményekhez képest kitűnően sikerült.

Valójában azonban egyáltalán nem volt vidám az élet a mélyben. Minden nap megküzdöttek az életben maradásért, például a mosdó használata felért egy hazárdjátékkal. A vécék ugyanis a földszinten voltak, ahova már veszélyes volt felmerészkedni. Éppen ezért a gyerekek, idősek és mozgáskorlátozottak számára vödröket jelöltek ki a pincékben, amiket az egészséges felnőttek felváltva ürítettek ki.

„Senki sem jött ki onnan változatlanul” - mondta a lapnak Okszana, az acélgyár egyik alkalmazottja. Az első napokban a gyerekeket traumatizálták a történtek. A tinédzserek órákon át csak bámulták az üres falakat, a kisebbek pedig ódzkodtak az érintéstől. Amikor pedig rajzolni kezdtek, egyikük sem választotta a színes ceruzákat, csak a feketéket használták. Idő kellett, hogy a kicsik alkalmazkodjanak a helyzethez, később azonban már az idősebbek tanították a fiatalabbakat. Volt például egy négyéves kisgyerek, aki az érkezésekor még olvasni sem tudott, amikor végül elhagyta a bunkert, már kitűnően ment neki a matek is az írás és olvasás mellett.

Okszanának alig maradt valami a háború előtti életéből. A nő a férje teáskanalát, a gyerekei rajzait, valamint egy kövekkel kirakott útlevéltokot tudott magával vinni csak otthonról, ezen felül mindene megsemmisült.

A túlélők elmondása szerint a menekülés sem volt egyszerű a jókora acélüzemből. Hiába biztosítottak elvileg szabad utat a civileknek, a harcok miatt végül újra a föld alá kényszerültek, és a gyár területén éltek tovább.

Egy idő után már úgy engedték ki játszani a gyerekeket a szabadba, hogy mindegyik ruhájára címkéket ragasztottak a nevükkel, születési dátummal és a vércsoporttal. Erre azért volt szükség, hogy ha esetleg megölnék őket, könnyebb legyen a holttestek azonosítása.

Végül a rádión keresztül értesültek arról, hogy ismét megpróbálják a kimenekítést. Mindössze 15 percük volt összepakolni. Az Azovsztalból elmenekültek szerint könnyen elképzelhető, hogy még maradtak civilek a gyár terültén, akik rádió híján nem értesültek az evakuálásról. A körülményeket jól jellemzi, hogy a négytagú család a kimenekítés után ismert meg egy fiatalt, aki két férfival csupán néhány tucat méterre tőlük bujkált heteken keresztül, mégsem találkoztak a mélyben.

Az azovsztali túlélők elmondhatatlanul hálásak a kiszabadításukban segítő, de a gyárban maradt katonáknak. Ugyanakkor pontosan tisztában vannak azzal, hogy a hatalmas iparterület utolsó védőinek talán már a csoda is kevés, hogy végül élve kijussanak a földi pokollá változott acélműből.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Biden ideges, amiért kiszivárgott: az amerikai hírszerzés segített orosz tábornokok megölésében
Az amerikai vezetés tart Putyin reakciójától, miután kitudódott, közrejátszottak a tábornokok halálában és a Moszkva nevű zászlóshajó elsüllyesztésében.

Link másolása

hirdetés

Miután a The Washington Post, a The New York Times és más amerikai lapok cikkeket közöltek az amerikai hírszerzés szerepéről a Moszkva nevű cirkáló elleni rakétacsapásban, illetve orosz tábornokok halálához vezető katonai akciókban, Joe Biden felhívta William J. Burns CIA igazgatót, Avril Haines-t a nemzeti hírszerzés igazgatóját és Lloyd Austin védelmi minisztert, hogy elmondja, mennyire aggódik a kiszivárogtatások miatt. Az amerikai elnök szerint ezek a nyilvánosságra került információk alááshatják azt az célt, hogy segítséget nyújtsanak Ukrajnának – írja a Washington Post.

Miközben a most megszavazott hatalmas, 40 milliárd dollár értékű amerikai segélycsomag részletei teljesen nyilvánosak, beleértve azt is, pontosan milyen nehéztüzérséget, drónokat és páncéltörő rakétákat küldenek az ukránoknak, a hírszerzési támogatást sokkal nagyobb titkolózás övezi.

Nem csoda, hogy óriási hullámokat vert, amikor a múlt héten kiszivárgott, hogy az Egyesült Államok hírszerzési adatokkal segített Ukrajnának megtalálni, majd megsemmisíteni az orosz fekete-tengeri flotta zászlóshajóját, a Moszkvát.

Bár az nem derült ki, hogy milyen konkrét információkat adtak át, névtelenséget kérő tisztviselők az amerikai lapoknak azt mondták, ezek túlmutattak azon, hogy meghatározták a Fekete-tengeren tartózkodó orosz hajó pontos helyét. Az amerikai célzási információk kulcsfontosságúak voltak a Moszkva ellen indított csapáshoz, amit az ukránok két – amúgy hiánycikknek számító – Neptun rakétával hajtottak végre.

Az RK-360 Neptun egy ukrán fejlesztésű hajóelhárító cirkálórakéta, amelyet 2021 márciusa óta használnak Ukrajna haditengerészeténél. Az ötméteres rakéta hatótávolságra 280-300 kilométer.

Az ugyanakkor rejtély, hogy a csatacirkáló radarrendszerei miért nem reagáltak megfelelően a támadásra. Ukrán és amerikai tisztviselők szerint a Moszkvát valószínűleg megzavarta, hogy Ukrajna egy török ​​gyártmányú Bayraktar drónt is reptetett a közelben. Elemzők szerint a hajó elsüllyedése rendkívül megalázó volt Putyin számára, és Ukrajna egyik legnagyobb sikereként értékelhető a háborúban.

hirdetés

Közvetlenül a rakétacsapás után a Biden-kormány hallgatott arról, hogy az amerikaiaknak bármilyen szerepük lett volna a Moszkva elsüllyesztésében, később azonban névtelen források megerősítették, hogy az amerikai lapinformációk helyesek.

Az oroszok valószínűleg ennél is jobban nehezményezhetik, hogy az is kiderült, az amerikai hírszerzési információk szerepet játszhattak több orosz tábornok halálában is.

Ukrán tisztviselők szerint a háború során eddig körülbelül 12 tábornokot öltek meg a frontvonalon. Ez a szám megdöbbentette a katonai elemzőket.

Most kiderült, az Egyesült Államok folyamatosan dolgozott azon, hogy beazonosítsa, hol vannak az orosz mobil főhadiszállások, amelyeknek a helyét gyakran változtatták. Az amerikaiaktól kapott információkat az ukránok összevezették saját hírszerzési és lehallgatási adatiakkal, és ezek alapján indítottak célzott csapásokat az orosz tábornokok megölésére.

Az amerikaiak fegyverekkel is segítik ezeket az akciókat. A most a csatatérre érkező Switchblade drón kisebbik változata alkalmas egyes katonák azonosítására és célzott likvidálására, még úgy is, hogy a célpont épp egy járműben ül.

A Biden kormány próbálta titokban tartani ezeket az információkat, mert attól féltek, hogy a kitudódásuk eszkalálhatja a konfliktust, alkalmat adhat Putyinnak a háború kiszélesítésére.

Ezt az aggodalmat osztja a neves amerikai publicista Thomas Friedman is, aki a New York Times-ban írt véleménycikkében úgy fogalmazott, a tábornokok megölésével, és a hajók elsüllyesztésével kérkedni az őrültség netovábbja. Szerinte az ezekkel kapcsolatos kiszivárogtatások súlyos veszélyt jelenthetnek az Egyesült Államok biztonságára. Főként úgy, hogy az információkat nem egy átgondolt stratégia részeként hozták nyilvánosságra.

Ezek ugyanis Friedman szerint azt sugallják, hogy Amerika már nem közvetett háborúban van Oroszországgal, hanem a közvetlen konfliktus felé tart.

Mindez már csak azért is veszélyes, mert Putyin viselkedése manapság sokkal kevésbé kiszámítható, mint korábban volt, és lassan kezd kifogyni az eszközökből.

Az amerikai vezetés maga is próbálja azt sugallni, bizonyos határokat nem lépnek át. A Washington Post azt írja, több utasítás is létezik a vörös vonalakról.

Például az Egyesült Államok nem ad ki olyan részletes információkat, amelyek segítségével Ukrajna megölheti a legmagasabb rangú katonatiszteket vagy minisztereket. Ebbe a kategóriába tartozik például Valerij Geraszimov, a Fegyveres Erők vezérkarának főnöke és Szergej Sojgu védelmi miniszter.

Ez a tilalom ugyan nem terjed ki az orosz tábornokokra, de egy védelmi tisztviselő azt mondta, az Egyesült Államok „nem segít aktívan semmilyen tábornok megölésében.” Vagyis nem mondják el az ukrán erőknek, hogy egy adott orosz tábornokot észleltek egy adott helyen, de megoszthatnak információkat például a parancsnoki és irányító létesítmények elhelyezkedéséről. Ha az ukrán parancsnokok úgy döntenek, hogy lecsapnak egy ilyen irányítóközpontra, elképzelhető, hogy a támadásban valamelyik orosz tábornok is életét veszti, ugyanakkor az amerikaiak szerint ez nem olyan, mintha direkt célba vettek volna valakit.

Emellett tilos megosztani azokat a hírszerzési adatokat is, amelyek segítenének Ukrajnának orosz célpontok megtámadásában Ukrajna határain kívül.

A hírszerzési információk megosztására vonatkozó szabályok célja, hogy elkerüljék a konfliktus kiéleződését, és továbbra is azt mondhassák, közvetlenül nem segítik Ukrajnát a támadások lebonyolításában.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Megrázó képsorozat került nyilvánosságra az Azovsztal üzem védőiről
Az acélgyár bunkereiben tartózkodó fegyveresek megmentésére egyre kevesebb az esély, sokak arcán mégis elszántság és remény látszik.

Link másolása

hirdetés

Az orosz-urkán háború kezdete óta a mariupoli Azovsztal acélgyárat védő egységekről tett közzé fotósorozatot a Telegramon az Azov ezred sajtószolgálata.

A képek üzem bunkereiben készültek a sebesült, elcsigázott emberekről, akiknek rohamosan fogy az élelmiszerük, lőszerük és nincsen már gyógyszerük sem.

A képeken látható, sebesült katonák számára már lényegében se antibiotikum, se fájdalomcsillapító nem áll rendelkezésre, hogy kezeljék a sérüléseiket.

A gyárban tartózkodó civileknek szabad elvonulást ígért az orosz hadsereg, a képeken látható védők megmentésére azonban vajmi kevés esélyük van, a legutóbbi alkalommal csak egy vakmerő helikopteres akcióval sikerült utánpótláshoz juttatni őket.

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
„Nem szabadna kinyitni szeptember 1-től addig, amíg nem rendezik a béreket” – Jocó bácsi is felháborodott Kövér László szavain, amit a tanári fizetésekről mondott
A népszerű tanár szerint a házelnök úgy beszél „megfelelő, minimális mértékű” béremelésről, hogy havi fizetése több, mint egy tanár éves bére.

Link másolása

hirdetés

Mi is hírt adtunk róla, hogy Kövér László kedd este az InfoRádió Aréna című műsorában úgy fogalmazott: „a megfelelő, minimális mértékben” kell emelni a tanárok bérét. A kijelentés nagy felháborodást váltott ki a tanárok és a pedagógusszervezetek körében. Egy pályakezdő pedagógus nyílt levelét mi is bemutattuk, amelynek szerzője azt is nehezményezi, hogy az Parlament házelnökének fizetése éppen most emelkedett – nem épp „minimális mértékben”.

A házelnök szavaira reagált Balatoni József 'Jocó bácsi' történelemtanár, számos népszerű, oktatásról szóló könyv szerzője is. Ő mondanivalóját Kövér egy másik mondatára húzza fel. Mint írja:

„Aki szerint a pedagógiai munka annyi, hogy >>iskolában próbálni veszkődni a gyerekekkel<<, az inkább maradjon csendben!”

„Kikérem magamnak, hogy a hivatásomat bárki egy ilyen mondattal degradálja!” – folyatja. „Mert neki sem megfelelően, sem minimálisan fogalma sincs arról, hogy mi zajlik egy iskolában. És talán ez a legnagyobb baj, hogy így tekintenek az iskolára, a tanításra.

Mert nekik akkor ez semmit sem jelent, csak veszkődés.

Hát csodálatos. Tényleg.

hirdetés

Ugye azért azzal tisztában vannak, hogy az ilyen mondatokkal nem hogy segítenek, de még jobban rombolják a szakma hírnevét, megbecsültségét, ami már amúgy is jó mélyen van...

És az, hogy minimális béremeléssel szerinte ezt meg lehet oldani, mert ennyi a megfelelő, akkor tényleg fogalma sincsen semmiről. Köszönöm, azzal, hogy tudják, hogy rosszul keresünk, és el is ismerik, attól mi nem leszünk beljebb.

Láthatóan tényleg kiröhögnek minket, és minden okot felsorakoztaznak arra, hogy miért nem emelik a bért a dübörgő magyar gazdasági teljesítmény ellenére, miközben nem is akarják, hisz a minimálisan megfelelő szókapcsolat pontosan erről árulkodik.

Tényleg nem szabadna kinyitni szeptember 1-től addig, amíg nem rendezik a béreket.

Mondjuk havi 3,6 millió forintért – ami jóval több, mint egy átlagos tanár éves fizetése – én is mondanék ilyen dilettáns dolgokat a bajszom alatt.

Persze, ő fontos és hasznos munkát végez, megérdemli. Nekünk meg a minimális is megfelelő, hisz mi csak veszkődünk a gyerekekkel.

Hát nem.

Nagyon nem.”

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: