SZEMPONT
A Rovatból

Tálas Péter: Láthatóan nem ugyanolyan a világ kiállása Ukrajna, mint Izrael mellett

Bármennyire is szeretné Zelenszkij, azt a támogatást nem kaphatja meg, amit Izrael megkapott Iránnal szemben. Oroszország mégiscsak atomhatalom, ami behatárolja a Nyugat lehetőségeit. De a technológia átadása még így is sokat segíthet Ukrajnának.


Nem lett biztonságosabb hely az elmúlt héten sem a világ, sőt. Most történt először meg, hogy Irán nyíltan és felvállaltan izraeli területek ellen intézett támadást, nem is kevés eszközzel, drónok, robotrepülőgépek százait indította el, emellett ballisztikus rakétákkal is támadta a zsidó államot. MindezT válasznak szánta az Irán damaszkuszi konzulátusa elleni rakétatámadására, amellyel megölték a Forradalmi Gárda két tábornokát, ami szintén egy határátlépésnek tekinthető.

Okozhat-e mindez egy általános közel-keleti háborút? És hogyan függ össze az, ami a Közel-Keleten történik azzal, ami Ukrajna földjén? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tálas Péterrel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs intézetének tudományos főmunkatársával.

– Várható-e itt valamiféle önmérséklet, vagy megállíthatatlanul robognak az események egy nyílt, államok közötti háború felé?

– Én azt gondolom, hogy azért nem kell eltúlozni az eszkalációt. Az első és legfontosabb dolog, hogy maga a közel-keleti konfliktus, illetve jelen esetben a Hamász–Izrael háború eleve egy regionális katonai konfliktus volt. Onnantól kezdve, hogy az iráni proxy szövetségesek, mint a Hezbollah, a jemeni húszik, vagy a szíriai és iraki különböző katonai szervezetek, amelyek támogatják Iránt, vagy Irán érdekeit képviselik, beszálltak ebbe a háborúba. Innentől kezdve ez egy regionális konfliktus. Abban a tekintetben kétségtelenül eszkalálódott a konfliktus, hogy

eddig olyan nem volt, hogy egymás területén támadta volna egymást Izrael és Irán.

Az iráni értelmezés szerint, amit nagyon sokan elfogadnak, arról van szó, hogy ezt az egész eszkalációt Izrael kezdte, amikor a damaszkuszi konzulátus területén, annak a parkolójában megsemmisített embereket, megölt iráni katonákat.

– Ezzel szemben az izraeli narratíva az, hogy Irán áll a helyzet kiéleződése mögött, azokon a bizonyos proxy szervezeteken keresztül.

– Ez kétségtelen. Az nem kérdés, hogy az irániak a proxyjainkon keresztül ott voltak a háborúban. Ezt nem is gondolom, hogy bárki tagadná. De arra eddig nem volt példa, hogy egymás területén támadják egymást. Ettől függetlenül

az iráni támadás egy rendkívül korlátozott, megkoreografált, mondjuk azt, hogy szimbolikus támadás volt, így tekint rá szerintem a teheráni vezetés is, ami vagy két hétig hangsúlyozta, hogy lesz ilyen támadás.

Gyakorlatilag előre értesített, hivatalosan azt mondják, hogy az Amerikai Egyesült Államokat, de gyakorlatilag ezen keresztül a zsidó államot is. Az Egyesült Államok ugyan azt mondja, hogy ilyen értesítést nem kapott, de tény, hogy a támadásról azért tudhatott. Ez az első dolog. A másik, hogy a támadás úgy kezdődött el, hogy több mint 180 drónt indítottak el.

Ezek a drónok hét órát mennek Iránból, hogy elérjék Izrael területét, és ez azt jelenti, hogy hét órája volt felkészülni Izraelnek és szövetségeseinek,

az Egyesült Államoknak, Nagy Britanniának, Szaúdi-Arábiának, hogy kilőhessék ezeket a drónokat, illetve a később kilőtt cirkálórakétákat vagy robotrepülőgépeket, amik utazási sebességgel két óra Izraelig, illetve tulajdonképpen a ballisztikus rakétákat is, amiknek a közlekedési ideje 12 perc. Irán jelképes támadásnak szánta ezt, olyannyira, hogy a Negev-sivatagba, illetve a megszállt Golán területre lőtte ki a rakétáit, illetve ezeket célozta állítólag, és mint ismeretes, nagyon jó aránnyal részben Izrael, részben a szövetségesek megsemmisítették ezeket. Azaz komoly vesztesége nem származott erről Izraelnek.

– Most viszont az irániak azt mondják, ha az izraeliek bármit lépnek, olyan fegyverekkel válaszolnak, amivel percek alatt érnék el Iránt. Eddig soha nem látott fegyverekről beszélnek, amik vagy léteznek vagy nem, persze.

– A ballisztikus rakétáik 12 perc alatt érik el Izraelt. Ennyiben mindenféleképpen igaz az állítás. Ha Irán meg szerette volna terhelni Izrael és a szövetségesei légvédelmét, akkor nem drónokat és robotrepülőgépeket, hanem nagy tömegben ballisztikus rakétát küldött volna, amiből majdnem 3000 van nekik. Tehát én azt gondolom, hogy ezekről lehet szó, az összes többi inkább stratégiai kommunikáció. Azt is hozzá kell tenni, hogy

rögtön a támadást követően, az irániak bejelentették azt is, hogy ők lezártnak tekintik a kérdést.

Nyilvánvaló itt a döntő az lesz, hogy Izrael hogyan válaszol erre. Azt gondolom, meg fogják fontolni, hogy hogyan válaszoljanak. Tudnak válaszolni, de az a kérdés, hogy a válasz tovább eszkalál vagy sem.

Nem kell feltétlenül, hogy olyasmire gondoljunk, hogy Izrael újra iráni területeket támad. Válaszolni úgy is tud, hasonlóképpen, ahogy eddig csinálta, hogy a proxykat támadja,

mondjuk megsemmisít Szíriában, Irakban vagy bárhol máshol, azaz nem iráni területen politikusokat vagy katonai vezetőket. Ráadásul hadd tegyem hozzá, hogy szerintem az, hogy Izraelnek és szövetségeseinek sikerült megakadályozni az iráni támadást, az, hogy a ballisztikus rakétákból is legfeljebb 6-7, maximum 8 ért célba a több mint százból, az önmagában azt is mutatja, hogy mekkora a különbség a két ország fegyverei, technikai eszközei között. Ráadásul nagyon jó alkalom arra, hogy visszaálljon az izraeli társadalom magabiztossága, újra bízzanak saját erejükben, mert ezt az október 7-i Hamász-támadás alaposan megtépázta. Szerintem nem kell feltétlenül attól tartanunk, hogy akár Izrael, akár pedig Irán eszkalálni akarná ezt a helyzetet. Ráadásul izrael egy picit áldozatként is bemutathatja magát, ami azért nagyon fontos, mert a világ nagyjából úgy látja, hogy Izrael a Hamász-támadást alaposan túlreagálta a gázai háborúval.

– Miközben senki sem akar eszkalálni, a dolgok néha önjáróvá is válhatnak, azaz annak nem fenyeget a veszélye, hogy kis lépésekben mégiscsak bekövetkezik egy olyan eszkaláció, amit igazából senki sem akart?

– Minden ilyen döntést emberek hoznak meg. Politikusok, felelős politikusok, ráadásul valószínűleg nem egyedül hozzák meg ezeket a döntéseket. Szerintem Izraelnek megvan a lehetősége arra, sőt a szövetségesei is arra akarják rávenni, hogy ne eszkaláljon tovább, elégedjen meg azzal, hogy nem eszkaláló jellegű választ ad. Azzal is kezdtem, hogy az egész konfliktus a Hamász és Izrael között már eleve egy regionális történet. Tudom, hogy nagyon sokan úgy gondolják, hogy minőségében változna a helyzet, ha egy Irán–Izrael konfliktusra kerülne sor, de nem, az is alapvetően egy regionális konfliktus maradna. Természetesen amennyiben ebbe a konfliktusba beszállna az Egyesült Államok is, az egy másik helyzet lenne. Abban sem vagyok biztos, hogy az izraeliek nem tudják visszafogni magukat.

Az tény, hogy Izraelt támogatták a szövetségesei, de Biden elnök azt mondta, hogy igen, ebben támogatják, de abban nem, hogy tovább eszkaláljon.

Tehát ezt meg kell fontolnia Izraelnek is és az izraeli vezetésnek is, teljesen mindegy, hogy egyébként mit gondolnak. Amerikai támogatás, szövetségesi támogatás nélkül nem hiszem, hogy Izrael hosszú távon ne szenvedne el károkat egy Iránnal történő összecsapás esetén, még akkor is, ha Irán sem gazdaságilag, sem technikailag nincs felkészülve egy nagyobb háborúra.

– Hogyan hat ki mindaz, ami a Közel-Keleten történt az orosz-ukrán konfliktusra?

– Az biztos, hogy ez figyelmeztető jel az oroszoknak. És figyelmeztető jel a Nyugatnak is. Az, hogy a drónokat ilyen simán leszedték, gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nyugati technológia képes ezeket a drónokat simán megsemmisíteni.

A döntő kérdés az, hogy ehhez a technológiához vagy valami hasonlóhoz hozzájuttatják-e Ukrajnát vagy sem.

Az a kérdés, hogy ez a felismerés hogyan hat. Többféleképpen hathat, pénteken el fog dőlni, mivel az Egyesült Államok képviselőháza péntek este fog dönteni a segélycsomagokról vagy valamilyen segélycsomagról a bejelentés szerint.

– Zelenszkijnek már szóvá is tette, hogy Ukrajna miért nem kaphat olyan légtérvédelmi támogatást, mint amilyet Izrael kapott a szövetségesektől.

– Azért nem kaphat, mert

abban az esetben azt lehetne mondani, hogy nem Iránnal, hanem egy atomnagyhatalommal kerülne szembe a szövetség, és ezt el akarja mindenki kerülni.

Nyilvánvaló, hogy nem ugyanolyan a világ kiállása Izrael, mint Ukrajna mellett. Miközben megértem Zelenszkij sérelmét, nagyon pontosan kell tudnia neki is, hogy az ukrajnai kérdés nem hat úgy az Egyesült Államokbeli választásokra, mint ahogy egyébként egy közel-keleti, egy izraeli konfliktus hathat.

– Ha Zelenszkij ezzel tisztában volt, miért mondta, amit mondott?

– Zelenszkijnek, mint államelnöknek az egyik legfontosabb feladata az, hogy kikényszerítse az Egyesült Államoktól és a Nyugattól azt a segítséget, amit kaphat. Ennek érdekében természetesen efféle erkölcsi dörgedelmeket is mond, ami azt jelenti, hogy

legyetek szívesek és adjatok nekünk hasonlóképpen védekezésre esélyt.

Azt azért látni kell, hogy az Egyesült Államok érdekeltsége Izraellel szemben egészen más, mint Ukrajnával szemben, vagy inkább úgy mondanám, hogy Izrael gyakorlatilag az Egyesült Államok hivatalos szövetségese. Ugyanezt nem mondanám el Ukrajnáról. Ukrajna esetében természetesen támogatja az ukrán törekvéseket, de semmiféleképpen nem beszélünk szövetségről.

– Viszont ha simán csak a primer politikai vagy biztonságpolitikai érdekeket nézzük, akkor Európa esetében ez egy kicsit fordítva van.

– Az egyik döntő kérdés az, hogy Európa képes lesz-e támogatni Ukrajnát, illetve, hogy Európa akár egyedül is képes lesz-e támogatni Ukrajnát, ha mondjuk az Egyesült Államokban csökken az erre való hajlandóság. Ez az egyik legnagyobb kérdés az ukrán események kapcsán. Szerintem Európa tudná támogatni idővel Ukrajnát teljes egészében is, azzal a megszorítással természetesen, hogy bizonyos eszközöket nem képes adni, amelyek nincsenek a készletében, vagy ami csak az Egyesült Államoknak van. De igen,

itt alapvetően arról van szó, hogy Európának kellene döntően támogatnia Ukrajnát.

Ezt a támogatást el is kezdte, de önállóan erre láthatóan még nem képes. A döntő kérdés az, hogy az európai hadiipar képes-e ezt megtenni. Jelenleg nem képes, de azt látjuk, hogy arrafelé tartanak a folyamatok, képes legyen Európa hosszú távú támogatást adni Ukrajnának, és azt gondolom, néhány éven belül, körülbelül 2025-26-ra eljutunk oda, hogy önállóan is tudja majd támogatni Ukrajnát.

– Ukrajna kitart addig?

– Kitarthat, ha megmarad a támogatásnak egy minimuma. Azért azt látni kell, hogy jelenleg leginkább két dologban van hiány: a lőszerben, illetve emberben. Most az új behívási rendszer vagy sorozási rendszer pótolni tudja Ukrajna emberállományát is. Néhány hónapot ez igénybe fog venni. Ráadásul az akarat is megvan az ukránokban, hogy harcoljanak. Nem állítom azt, hogy sokan nem úgy gondolkodnak, hogy harcoljon más, de látni, hogy összességében

egyelőre nagyon erős a kiállás amellett, hogy igenis győzni akarnak Oroszország felett, vissza akarják szerezni a területüket.

Nem tudom, hogy ez be fog-e következni, én szkeptikus vagyok egyébként e tekintetben. Nem hiszek abban, hogy Ukrajna vissza tudja szerezni az egész területét. De amíg ezzel megbarátkozik az ukrán társadalom, az mindenképpen időbe telik, és ezt ki kell várni. Abban nem hiszek, hogy hirtelen megadja magát Ukrajna. Annál is kevésbé, mert végre elkezdődött Ukrajnában is, hogy hasonlóan az orosz erőkhöz, védelmi vonalakat építenek ki, amit nagyon nehéz áttörni, és amihez jelenleg nincs ereje az orosz erőknek sem. Az oroszok természetesen abban bíznak, hogy fel tudják őrölni az ukrán ellenállást, és kellőképpen kitartóak lehetnek abban, hogy végül is Ukrajna megadja magát. Én egyelőre ezt nem látom ukrán részről, de tény, hogy

hosszú évekig valószínűleg nem tudnak ellenállni az ukránok.

Ezért például nagyon nagy kérdés lesz, hogy a Nyugat hogy dönt abban a kérdésben, hogy a NATO tagság miként érinti, vagy érintheti az ukránokat.

– Vannak, akik azt mondják, hogy ez körülbelül addig tarthat, ameddig az F-16-osok meg nem érkeznek Ukrajnába, mert akkor megváltozhatnak ezek az erőviszonyok. Ez csodafegyver-várás, vagy ennek van realitása is?

– Látni kell, hogy Oroszországnak a mostani taktikája arra irányul, hogy ellehetetlenítse az életet. Azt üzenik ezzel, hogy ha Ukrajna nem lehet a miénk, akkor ne legyen senkié, és legyen belőle egy élhetetlen ország. Ezt akarják ezekkel a bombázásokkal elérni, megtörni az ukrán társadalmat. De ez önmagában nem vezet oda, hogy Ukrajna ne maradhasson meg, legfeljebb rendkívül rossz állapotban fog megmaradni. Inkább az a kérdés, hogy

ha a Nyugat megadja és tartóssá teszi-e azt a támogatást, ami megvédi elsősorban az orosz rakéta és dróntámadásoktól Ukrajnát. Akkor kialakulhat olyan helyzet, hogy az ország mégsem lehetetlenül el.

Izrael és a szövetségesek iráni támadással szembeni akciója azt mutatja, hogy a Nyugat technikailag ezt biztosítani tudja. Tehát képes lenne ennek a biztosítására, és ez nagyon rossz hír Oroszország számára. Mert ez azt jelenti, hogy hiába van nektek nagyon sok rakétátok, meg drónotok, azért nem tudtok akkora kárt tenni. Szerintem ez a kulcskérdése az ukrajnai kitartásnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: Egy hónap alatt fel kell számolni a Fidesz rendszerének romjait, különben béna kacsaként fog vergődni a megválasztott hatalom
A volt igazságügyi miniszter szerint Magyar Péternek és az új parlamentnek a kétharmados győzelem után a legfontosabb tisztségviselőket villámgyorsan le kell cserélnie. Úgy véli, ezek az emberek szolgaként lettek beültetve, hogy bebetonozzák a Fidesz hatalmát.


Orbán Viktor csütörtök esti intejújában elfogadhatatlannak nevezte, hogy Magyar Péter felszólította Sulyok Tamást, mondjon le, mert szerinte méltatlanná vált a köztársasági elnöki poszt betöltésére. A Tisza Párt elnöke számos más közjogi méltóságot, állami vezetőt is távozásra szólított fel. Hozzátette, ha önként nem állnak fel, a kétharmaduk segítségével érik el a céljukat.

El lehet-e jogállami eszközökkel eltávolítani a Fidesz által kinevezett, de a hatalomváltás után is a helyükön maradó tisztségviselőket? Mi a teendő a köztársasági elnökkel, a legfőbb ügyésszel vagy az Alkotmánybíróság tagjaival? Milyen módon lehet megakadályozni, hogy a jövőben egyetlen pártnak újra kétharmados, bebetonozott hatalma legyen? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel.

— Hogyan lehet jogállami módon, mégis hatékonyan elmozdítani azokat a tisztségviselőket, akik a Fidesz-kormány alatt kerültek pozícióba? Lát erre megoldást?

— A kétharmad birtokában érezhető, hogy az előző rendszert ez a választás szinte népszavazásként söpörte el. Ez óriási legitimitást ad a következő kormánynak. A kétharmad egyik jelentősége ez, a másik pedig az a szabadság, hogy az Alaptörvénytől kezdve mindenféle jogszabályt felül lehet írni vele. Ezzel élt vissza az előző hatalom. Ezen változtatni kell a jövőben, de most ez a helyzet. Ez a nagyon erős legitimitás a következő kormányzat kéréseit nyomatékossá teszi. Először fel kell vetni ezeknek a vezetőknek és testületi tagoknak, hogy szíveskedjenek felállni a helyükről, mert ők nem erre szerződtek.

Ők nem az alkotmányos feladatuk teljesítésére szerződtek, hanem a Fidesz, az előző hatalom szolgálatára vállalkoztak.

A hatalom megbukásával ez a vállalásuk okafogyottá vált. Távozniuk kell, hogy átadhassák a pozíciókat olyanoknak, akik valóban az alkotmányos feladatuk ellátása céljából vállalják majd ezeket a beosztásokat. Ennek a kérésnek vagy eleget tesznek ezek az érintettek, vagy nem. Azt gondolom, a magyar demokrácia, a magyar társadalom és a saját reputációjuk megőrzése végett is az a helyes döntés, ha eleget tesznek a kérésnek. Főként azért, mert tudatában kell lenniük annak, hogy a kétharmad birtokában a jogi megoldások az eltávolításukra megtalálhatók.

— Kezdjük a köztársasági elnökkel.

— Én azt gondolom, hogy ezt a helyzetet kellően érzékeltette Magyar Péter, amikor meglátogatta a köztársasági elnököt, és megkérte arra, hogy az alkotmányos kötelezettségének ellátása után, miután összehívja a parlamentet és kijelöli a kormányfőt, mondjon le és távozzon. Erre nem kapott elzárkózó választ, tehát lehet, hogy ez így megoldódik, és ez helyes is lenne. Azt lehet mondani, hogy ez volt az a mozzanat, amire Fleck Zoltán professzor utalt, és amiből nagy botrány lett: ő akkor a „kényszeríteni” szót használta, ami valóban nem volt a legszerencsésebb, de tartalmilag erre gondolt. Arra tehát, hogy a megnyert választás után a köztársasági elnököt emlékeztetni kell ezekre a körülményekre. Fel kell hívni a figyelmét, hogy a parlament összehívását és a győztes párt vezetőjének miniszterelnöki jelölését már csak azért is teljesítenie kell, mert az ő alkotmányos kötelezettsége, a nemzet egységének megjelenítésén túl, az államszervezet demokratikus működése fölötti őrködés. És ez rá, saját magára is vonatkozik. Ezt vagy elfogadja a jelenlegi köztársasági elnök, vagy ha nem, akkor a jogi megoldást kell megtalálni.

— Sulyok Tamás esetében hogyan lehet ezt kivitelezni, ha az Alkotmánybíróságnak is rá kell bólintania, ami szintén olyan emberekkel van tele, akiknek a távozásáról szó van?

— Amit a Fidesz létrehozott, egy kristályszerkezethez hasonlít. Kiépítették a hatalmukat és a hatalomgyakorlás hátterét, bízva abban, hogy nem buknak, de ha mégis, a következő hatalomnak nincs kétharmada. Ha nincs kétharmada, akkor a 12, 9, 6 évre kinevezett, odaültetett emberek pozíciójából ellehetetleníthető a következő kormányzat működése. Ebben csalatkozniuk kellett, mert kétharmadot nyert a következő kormányzat.

Mivel kétharmadot nyert, így nekiállhat ennek a kristályszerkezetnek a megbontásához. Ha ezt akárhol elkezdi megbontani, akkor az egyensúlya összeomlik és felszámolhatóvá válik.

A köztársasági elnök esetében például, ha az Alkotmánybíróságot a jelen állapotában valahogy felszámolja ez a politikai hatalom, akkor a köztársasági elnök pozíciója is ingataggá válik, ha egy olyan Alkotmánybíróság jön létre, amely tényleg az alkotmányos kötelezettségét teljesíti. Ehhez többféle technikával hozzá lehet nyúlni. Példaként mondom csupán, hogy ezt az Alkotmánybíróságot ebben a formájában fel lehet számolni, és a funkcióját ellátó testületet inkorporálni lehet a Legfelsőbb Bíróságba, amit jelenleg Kúriának hívnak. Ha ez megtörténik, a jelenlegi alkotmánybíróknak megszűnik a pozíciója, és kinyílik a lehetőség az új feladatot ellátó személyek parlamenti megválasztására. Akkor létrejön egy új szerv, egy új beágyazottsággal, nagyjából az eddigi alkotmánybírósági funkciók ellátására hivatottan.

— Ez elég sok időnek tűnik.

— Szerintem ez nem hosszú idő. Ha megalakul a parlament, ezt viszonylag gyorsan, rohamtempóban meg lehet oldani.

— A rohamtempójú törvénykezésről rossz emlékeink vannak az előző kormány idejéből.

— Ezt valóban nem lehet folytatni. Azonban egészen biztos, hogy a tényleges hatalomátvételt most csak egy nagyon gyors tempóban lefolytatott, célirányos törvénykezéssel lehet megoldani. Ezt nem lehet elhúzni. A kormányzat működésképtelen lesz, ha ezek a személyek a funkciójukban maradnak. De a különböző testületeket elfoglaló, vezető pozícióban lévő személyek esetében nincs egységes recept.

Például a Kúria elnöke úgy került oda, hogy durván kifejezve: a házba sem lett volna joga belépni, hiszen személyre szóló törvénykezés eredményeként lehetett ő kúriai elnök úgy, hogy életében nem volt bíró.

Márpedig annak feltétele, hogy valaki az ország legfőbb bírója legyen, hogy ténylegesen bíróként dolgozzon egy hosszabb ideig. Ezt felülírták egy személyre szóló törvénnyel. Itt már ennek az alkotmányossága is kétségbe vonható, és ezen az úton el lehet indulni. Ez a két példa azt demonstrálhatja, hogy nincs egységes recept a problémakör kezelésére. De abban egyet kell értenem a jövendő miniszterelnökkel, hogy ezzel a személyi állománnyal nem lehet együttműködni. Amíg ők a jelenlegi pozíciójukban vannak, addig az alkotmányos működés visszaépítése lehetetlen.

— Hogyan lesznek az új tisztségviselők kiválasztva? Ha ismét csak egypárti jelöléssel nevezik ki őket, az rossz emlékeket ébreszt.

— Az politikai, nem jogi kérdés, hogy bevonják-e a jelölésbe a másik két, most már  kispártot, vagy sem. Ezt nekem nem kell eldönteni.

Ezt a személyi felállást muszáj megszüntetni. Ezek az emberek, ha a névsort végignézi, valóban szolgaként lettek beültetve a pozíciójukba azért, hogy stabilizálják, vagy ahogy az újságírók szokták mondani: bebetonozzák a megelőző hatalmat.

Ez ennek ellenére nem sikerült. Ez egy borzalmas helyzet, amit úgy kell felszámolni, hogy csak a minimum változtatást, a szükséges minimumot kell és szabad végrehajtani. Ennek a jeleit látom a jövendő miniszterelnök eddigi közléseiből. Például azt mondta, hogy a jegybankelnököt nem érinti ez a változás az ő elképzelése szerint.

— Annyira nem, hogy a leendő pénzügyminiszter már egyeztetett is Varga Mihállyal.

— Valóban csak azokat a pozíciókat szabad érintenie, ahol olyan személyek ülnek, akikkel nyilvánvaló, hogy alkotmányosan lehetetlen együttműködni. Akik csak azért vannak ott, hogy, ahogy ez el is hangzott valahol, botok legyenek a küllők között.

— Ha sikerül kiszedni a botokat a küllők közül, akkor villámgyorsan el is kell torlaszolni az utat, hogy ez ne ismétlődhessen meg. Ez egy arányosabb választójogi törvényt jelent?

— Igen, valószínűleg a választási törvényt is arányosabbá kell tenni, és magának a kétharmados törvénykezésnek a rendszerét is át kell alakítani. Ebből vonjuk most ki az Alaptörvény – az Alkotmány – védelmét. Olyan alkotmányt kell létrehozni, ami nem változtatható egyszerű kétharmaddal. Ennek több technikája van: például két egymást követő parlamentnek kell ugyanazt a döntést meghoznia; vagy négyötödös előkészítés kell hozzá. Erre már volt próbálkozás.  Amikor az SZDSZ-nek és az MSZP-nek közösen meglett volna a kétharmada az 1994-1998-as ciklusban, nem éltek a lehetőséggel, hanem egy négyötödös bizottság előkészítő munkáját tették volna kötelezővé.

Aztán lehet olyan technikát alkalmazni, hogy az alkotmánynak legyen egy örökkévalósági tartalmi része, ami soha nem változtatható meg törvényesen.

Tehát jobban kell védeni a majdani alkotmányt, mint ahogy a módosított, 1949. évi XX. törvény volt védve, kizárólag a kétharmadosság megkövetelésével. Akkor a rendszerváltáskor azt gondolta mindenki, hogy kétharmados hatalom nem fog létrejönni. Márpedig egyszer létrejött, és onnan el lett szúrva az egész. A kétharmados törvényeket a rendszerváltozáskor alapvetően arra találták ki, hogy az alapjogok sérthetetlenségének zálogai legyenek, tehát alapjogvédelmi törvények legyenek. Ezzel szemben hatalomvédelmi törvények lettek.A mai kétharmados törvények a most elmúló hatalom mozdíthatatlanságát voltak hivatottak szolgálni. Vissza kell állítani azt a rendet, hogy a kétharmados törvény az eredeti funkciójának megfelelően működjön.

— Ehhez arányosabbá kell tenni a választást, hogy ne lehessen ilyen könnyen kétharmadhoz jutni.

— Persze, és a legfontosabb dolgokban, tehát az alkotmánymódosításhoz, ne legyen elég a kétharmadosság.

— Milyen technika lehet, ami a kétharmadosságon túlmutat?

— Amiket az előbb elmondtam. A népszavazás megkövetelése. Felemelni a kétharmadot először is négyötödre, ez persze még nem oldja meg a veszélyt. Teljes biztonság nincs, de az biztos, hogy kevés biztosítás volt ez a kétharmadosság. Tehát e fölé kell emelni a biztonsági szintet.

— A második Orbán-kormány egyik első intézkedése volt, hogy eltörölte a négyötödös szabályt.

— Azt rögtön eltörölték. Így van.

— Ami érdekes, hogy kétharmaddal törölték el a négyötödösséget.

— Az formálisan jogszerű volt.

— Tölgyessy Péter a Partizánban felhívta a figyelmet arra, hogy a Fidesznek is sok, több mint 2 millió szavazója van.

— Hát, szerintem ma már egymillió.

— Nyilván, ha megszűnik a propaganda, kevesebb lesz, de ezzel kell valamit kezdeni, vagy figyelmen kívül kell hagyni?

— Én azt gondolom, hogy figyelmen kívül kell hagyni.

— A másik, amit mondott, hogy a személycserékkel ellentétben a tulajdonok rendezése szerinte sokkal könnyebb, és törvényt lehet hozni például a MOL vagyonának vagy más szimbolikus vagyontárgyaknak a visszavételéről. Ez nem emlékeztet a '49-es törvényekre, amikor államosították a magántőkét? Jó módszer törvénnyel beavatkozni a tulajdoni viszonyokba?

— Azt hiszem, hogy alapvetően nem azzal kellene, hanem a büntetőjog, a polgári jog és az uniós jog eszközeivel, amely lehetővé tesz bizonyos vagyonelvonást büntetőeljárás nélkül is. Tehát inkább a jogalkalmazás, és nem a jogalkotás eszközeivel való fellépést látnám alkotmányosabbnak és kivitelezhetőbbnek is.

— Mennyi idő alatt lehet ezeket a fundamentális változtatásokat végrehajtani, hogy utána a lényeges dolgokkal is lehessen foglalkozni?

— Ezt muszáj egy hónapon belül megtenni.

— Az azt jelenti, hogy június végére már új embereknek kell ülni mindenhol, a köztársasági elnököt is beleértve?

— Én azt gondolom, hogy muszáj. Különben béna kacsaként fog vergődni a megválasztott hatalom, és csalódást fog okozni a társadalomnak. A társadalom elsöprő arányú választási eredménye és a választáskori viselkedése jól közvetíti azt az akaratot, hogy nem kívánják látni tovább a megelőző rendszernek még a romjait sem.

— Erről beszéljünk még egy kicsit.

— Ez talán nem nekem, hanem inkább szociológusoknak, filozófusoknak a dolga, de nekem az jut eszembe, hogy ezzel a vasárnapi választással jutottunk el az 1989-ben elkezdődött rendszerváltozás második szakaszába. Az nem volt lezárva. Most jutunk egy második szakaszba, ahol ezt le lehet zárni.

— És le kell vonni azokat a tanulságokat, amiket ’89–90-ben nem sikerült. Ilyen az igazságtétel, a felelősségre vonás kérdése. Sok vélemény szerint ezt most nem lehet megkerülni, különben az lesz a társadalmi tapasztalat, hogy bármit meg lehet tenni következmények nélkül. Hogyan képzelhető el egy arányos igazságtétel boszorkányüldözés nélkül, egy olyan helyzetben, hogy a felelősök közül sokat az ellenzék padsoraiban ülnek a mentelmi jog védelme alatt?

— A mentelmi jog kétharmados parlamenti többséggel kezelhető. Ez az egyik dolog. A másik, hogy számtalan magas pozíciót betöltött ember van, aki nem volt képviselő, ezért a funkciója megszűnte után nem illeti meg mentelmi jog. Megvannak a bűnügyek lefolytatására hivatott szervek, azoknak természetesen fel kell lépniük. Ahol hazaárulás vagy kémkedés gyanúja merül fel, ahol hűtlen kezelés vagy csalás gyanúja merül fel, ott el kell járniuk. És akkor látom biztosítottnak, hogy ezek az eljárások az igazságra és igazságosságra törekvően folytathatók le.

— A nemrég napvilágot látott dokumentumok és hangfelvételek bizonyítéknak tekinthetők?

— Így van. Vagy esetleg egy fénykép, ami azt mutatja, hogy egy hivatalos személy olyan szolgáltatást vesz igénybe, amelyet egy olyan személy nyújt, aki anyagilag e hivatalos személy döntése alapján is jól járt. És közpénzből járt jól.

— Szépen körülírta. Ehhez szükségesek a személyi változások, hogy például egy új legfőbb ügyész hivatalból elindíthassa a vizsgálatot?

— Pontosan. De sokszor elmondtam, hogy ez nem néz ki olyan szörnyen. A rendőrség, az ügyészség, a bíróság, pláne a derékhad, akik a munkát végzik, azt gondolom, már alig várták, hogy mindenféle béklyótól megszabadulva teljesíthessék az alkotmányos kötelezettségüket. Tehát felderíthessék a bűncselekményeket, vádat emelhessenek, és azután a bíróság megítélhesse, hogy a vád megállja-e a helyét. Itt néhány vezető eltávolítására van csupán szükség. Ezek a szervezetek azért évszázados múlttal rendelkeznek, évszázados kultúrával, nagyon sok ember bennük évtizedek óta szolgál. Ezeknek a szervezeteknek megvan az immunrendszere, ami az ott dolgozók többségét megvédte attól, hogy elárulja a hivatását.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Dull Szabolcs: Orbán a tagadás fázisában van
A Telex korábbi főszerkesztője értékelte Orbán Viktor első, választási vereség utáni interjúját. Az újságíró szerint a miniszterelnök nem néz szembe a kudarc valódi okaival, például a korrupcióval.


Dull Szabolcs, az Index, majd a Telex korábbi főszerkesztője egy Facebook-posztban értékelte Orbán Viktor választási vereség utáni első nagyinterjúját.

Az Ötpontban podcastot vezető újságíró szerint a miniszterelnök gyakorolt önkritikát. Úgy látja, Orbán Viktor elismerte, hogy a Fidesz nagy vereséget szenvedett és teljes megújulásra van szükség, amiért ő a felelős. A folytatást illetően Dull azt írja, „Orbán ennek ellenére nem mond le az elnöki posztról, és vállalja a párt újjászervezését.”

Dull szerint a miniszterelnök jelezte, hogy szívesen „kivezeti a csapatot” újra a pályára, de más szerepet is elvállal, ha a párt úgy dönt.

„Kérdés, hogy ezek után, lesz-e kihívója Orbánnak”. A poszt kitér arra is, hogy a miniszterelnök nem látta előre a vereséget. Dull szerint „ez az üzenet abból a szempontból érdekes, hogy

Orbán a folytatásra úgy kér felhatalmazást, hogy az állítása szerint csúnyán benézte végig ezt a kampányt.”

Dull megemlíti, hogy Orbán Viktor egyfajta sorcserét is bejelentett.

Idézi a miniszterelnököt, majd hozzáteszi saját értelmezését: „»Akik most bejutottak az Fidesz frakcióba, azok nem azok az emberek, akikre szükségünk lesz« - vagyis Orbán megüzente jó pár embernek a felmondást, egyben támogatókat is gyűjt a Fidesz-listáról.”

A poszt szerzője szerint „valószínűleg az lesz képviselő, aki támogatja az elnöki folytatást.”

Végül Dull Szabolcs a szembenézés hiányáról ír. Úgy gondolja,

„a beszélgetésben érezhető volt, hogy Orbán a gyászmunkában meg a tagadás fázisában van.”

Példaként említi, hogy a miniszterelnök „Paks 2-t említette fő kormányzati kudarcként, erről szó sem volt a kampányban nagyon. És szerinte a hatóságok jól kezelték a korrupciós ügyeket.”

Dull Szabolcs ezzel szemben azt állítja, hogy a korrupcióról sok szó esett, és szerinte „alighanem a kétharmados vereségének ez az egyik fő oka, hogy ezzel nem nézett szembe eddig sem, és most sem.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: Nem a Fidesz zuhant, hanem a Tisza tört ki
A politikai elemző a levélszavazatok nélküli adatok alapján arra jutott, hogy a politikai átrendeződést a Tisza Párt előretörése okozta. A magas részvétel miatt a Fidesz szavazataránya ugyan csökkent, de a politikai térképet alapjaiban az új kihívó megjelenése rajzolta át.


Még pár százezer, a külképviseleteken és átjelentkezéssel leadott szavazat hiányzik a végeredményből, de a történelmi változás iránya már látszik. A 2026-os választás nem a Fidesz összeomlásáról, hanem a Tisza Párt áttöréséről szólt – ez derül ki Török Gábor politikai elemző friss Facebook-posztjából, amely a levélszavazatok nélkül vizsgálja a pártok támogatottságának alakulását az elmúlt évtizedekben.

A politológus szerint most nem annyira a Fidesz esett ki a korábbi szavazóbázisának sávjából lefelé, hanem az új rivális, a Tisza Párt tört ki látványosan felfelé.

Az összehasonlíthatóság miatt a számok nem tartalmazzák a levélben szavazókat, így a trend a belföldi erőviszonyok átrendeződését mutatja. A magas részvétel miatt a Fidesz szavazataránya ugyan csökkent, de a politikai térképet alapjaiban az új kihívó megjelenése rajzolta át.

Bár az országos trendek egyértelműek, a végső mandátumelosztás még nem dőlt el. A még be nem számolt, külföldön és belföldi átjelentkezéssel leadott voksok több szoros egyéni választókerület végeredményét is megfordíthatják a következő napokban. A Török Gábor által az összehasonlításból kihagyott levélszavazatokat külön összesítették: ezek 84 százaléka a Fideszre, 13,8 százaléka pedig a Tisza Pártra érkezett. Ez az arány jól mutatja a kormánypártok stabil, de a belföldi trendektől eltérő támogatottságát a határon túli magyar állampolgárok körében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Itt van Ferencz Orsolya teljes beszéde, amiben távozásra szólította fel a Fideszen élősködőket
A rendezvény célja a Fidesz-szavazók összetartozásának megerősítése és a választási kudarc tanulságainak kibeszélése volt.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. április 17.



Ahogy korábban mi is beszámoltunk róla, Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos a Vértanúk terén tartott gyűlésen beszélt a Fidesz választási veresége utáni felelősségre vonásról. A teljes beszéd szövegét itt lehet elolvasni:

„Kedves barátaim, köszönöm, hogy most szólhatok hozzátok. Vendég vagyok itt, nem fővédnök és nem szervező, és a saját nevemben beszélek. Azért jöttem, hogy megbeszéljük, mi is történt velünk az elmúlt vasárnap.

Kritikus pillanatban vagyunk. Ha rosszul értékeljük a helyzetet, akkor tévedni fogunk, és belehal a közösségünk. Vasárnap a nemzet döntött, és történelmi legitimációval a politikai ellenfelünk győzött. Mi pedig súlyos vereséget szenvedtünk. Ez tény. Ne tagadjuk a valóságot. Mi méltósággal viseljük a vereség keserű terhét, és bízunk benne, hogy az ellenfeleink méltósággal viselik majd a nagyarányú győzelmük súlyát.

Én egyéni képviselőjelölt voltam, végig harcoltam veletek, értetek ezt a választási küzdelmet is, mint megannyi csatát korábban. Tettem ezt úgy, tettem ezt úgy, hogy mindvégig tudtam, hogy a politikai realitás alapján nem én voltam a választás esélyese, és az országos listáról sem számíthattam mandátumra. Éppen ezek alapján úgy vélem, minden erkölcsi alapom megvan arra, hogy most a választások után elmondjam nektek, hogy miként látom a helyzetet.

A kampány végetért, és eljött a számvetés ideje, és bizalmat kell adnunk a nemzet többsége által megválasztott új kormánynak közös hazánk, Magyarország, a magyar nemzet érdekében. Sok harcot hagyunk magunk mögött, és sok csodálatos nemzeti vívmányt értünk el. Ezeket minden körülmények között meg kell védenünk. Ilyen például a családok támogatása. Ilyen a határaink védelme az ellenőrizetlen migrációtól. És ilyen a kettős állampolgársággal elindított nemzet újraegyesítő folyamat is.

De beszélnünk kell a vereség okairól. Mikor, ha nem most? Mi vezetett idáig? Ha ezt a lépést kihagyjuk, ha nem tudunk szembenézni önmagunkkal, akkor a vesztes oldalon ragadunk talán örökre. Lapogathatjuk egymás vállát. Csak idővel egyre kevesebb vállat fogunk lapogatni, amíg a végén már csak a sajátunkat. Van valaki, aki a felelősséget már nyilvánosan és egy személyben magára vette. Orbán Viktor, de ő az a személy is, akinek elvitathatatlan történelmi eredményei vannak az elmúlt 36 évben a magyar nemzet sorsának felemelésében is. A felelősség azonban sohasem csak egy emberé. A lelki ismeretvizsgálat, a keresztény konzervatív gondolkodás alapvetése. Ha ez eddig nem volt meg, vagy nem volt elég, akkor most van itt a pillanat, hogy elindítsuk. A választási vereségnek jól meghatározható konkrét okai vannak. Ez nem ködbevesző, meghatározhatatlan titkoknak az erdeje. Vegyük tehát sorba ezeket.

Súlyos vád volt ellenünk az állami politikai döntéshozatal és a magánvállalati világ egészségtelen összefonódása és ezek feltárásának elmaradása. Most a nemzet minden jogi eszközt az új országgyűlés kezébe adott. Éljenek vele, de ne éljenek vele vissza. Ha valaki, bárki vétett a törvények ellen, arra a jog teljes szigora sújtson le. De vigyázzanak! Ártatlanokat meghurcolni senkinek nem áll jogában. A nemzet nem erre adott felhatalmazást, hanem az igazság feltárására. Nekünk ebben az igazság feltárására irányuló folyamatban minden támogatást meg kell adnunk az eljáró hatóságok részére akkor is, ha az eredmények fájdalmasak lehetnek.

A másik kritika, amelyet személyesen is alá tudok támasztani, az sok esetben a szakmaiság elnyomása volt partikuláris érdekek kis szerű karrierjobboldaliak törtetése által. Eközben a közösségünk sokszor nem védte meg a törtetők által eltaposodottakat. Sokszor félrenéztünk, mert attól tartottunk, hogy ha felemeljük a szavunkat ez ellen, kockáztatjuk a kormányzó képességünket, és ezáltal elveszítjük a hazánk számára kivívott vívmányokat. Vegyünk egy példát.

Hiába növeltük meg a forrásokat bizonyos szektorokban és alrendszerekben, ha sok szakmai kérdésre nem adtunk választ, vagy nem volt az a válasz elégséges. Nemcsak felülről lefelé, de alulról felfelé is transzparensen kell áramlania az információnak. Ez volt az egyik oka annak, hogy most sok százezer jobboldali gondolkodású honfitársunk az ellenfeleinknek adta a bizalmát és a szavazatát. Ezeket a magukat jobboldalinak mondó karrieristáknak, akik a kormányzás hosszú évei alatt érdekből ránk telepedtek, azt üzenem, azonnal és haladéktalanul távozzanak a közösségünkből. Bár gyanítom, bár gyanítom, hogy a legtöbben már múlt vasárnap este olyan este 9 óra tájékán ezt megtették.

Végül nem lehet megkerülni a keresztény konzervatív oldalon a cselekedet megítélésének kérdését. Gyümölcseiről ismeritek meg a fát. Azok, akik szavakban, érdekből, divatból keresztény elveket hirdettek, de a tetteik leküzdhetetlen teherként húzták le a közösségünket, távozzanak! Méltányosságból nem sorolunk még neveket, de kérjük, hogy távozzanak önként a közösségünkből.

Mi pedig, akik maradunk, legyünk akárhányan, emeljük fel a szívünket. Sursum Corda, nézzünk bátran a történelem új fejezete elé, és ígérjük meg magunknak, egymásnak és a hazánknak, hogy ezután jobban fogjuk csinálni. Emlékezzünk Szent István királyunk intelmeiből Szent Pál szavaira. Nem koronáztatik meg, csak aki szabályszerűen küzd. Ne felejtsétek el, a győzelem sohasem végleges, a vereség sohasem végzetes. Nekünk a hitünk és az emberi szív az erőnk. Egy új jobb oldalt kell építenünk, az ellenfeleinkkel közös hazánk és közös nemzetünk érdekében. Induljunk hát!”

A teljes beszédet itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET: