SZEMPONT
A Rovatból

Tálas Péter a közel-keleti helyzetről: a világháborúhoz a világnak kellene akarnia háborúzni, de a világ nem akar háborúzni

A szakértő szerint egyelőre még a regionális háború is elkerülhető. Bár szavakban elszántak, de valójában mind Izrael, mind Irán tisztában van erejének korlátaival. A konfliktus első éve után mindenesetre nem látszik, hogy Izrael elérte volna céljait.


Épp egy év telt el azóta, hogy a Hamász teroristái teljesen váratlanul behatoltak Izraelbe és megöltek 1139 embert, 255 túszt pedig megukkal hurcoltak. Ez volt Izrael történetének egyik legsúlyosabb biztonsági kudarca, amire válaszul az izraeli csapatok behatoltak Gázába. Mára ott is halottak tízezrei vannak, de a Hamászt nem sikerült megsemmisíteni, az izraeliek pedig megtámadták a libanoni Hezbollah terrorszervezetet is, egy újabb frontot nyitva. Közben Izrael Iránnal is közvetlen konfliktusba keveredett, Irán területén ölték meg a Hamász egyik vezetőjét, és célzott légicsapásaik máshol több iráni tábornokkal is végeztek, amit ők több száz rakéta és robotrepülőgép elindításával toroltak meg. Ezek ugyan nem okoztak érdemi károkat, de

jelenleg sokan tartanak attól, hogy a konfliktus kiszélesedhet, és akár nyílt háború is kitörhet Izrael és Irán között.

Miközben az elrabolt túszok kötük 101-nek még mindig nincs nyoma, igaz, közülök 33-at már halottnak nyilvánított Izrael. Meddig eszkalálódhat ez a konfliktus, mi lehet a reális célja Izraelnek, mit akar elérni Irán? Erről beszélgettünk Tálas Péterrel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs intézetének tudományos főmunkatársával.

– Lesz-e ebből világháború?

– Semmiféleképpen sem. A világháborúhoz a világnak kellene akarnia háborúzni, de a világ nem akar háborúzni. A közel-keleti konfliktus résztvevői csupán regionális főszereplők, és egyelőre ők is inkább visszafogják magukat, vagyis nem akarnak nagyobb háborút.

– Regionális közel-keleti háború sem lesz? Pedig eléggé az eszkaláció felé mennek a dolgok.

– Amikor regionális háborúról beszélünk, akkor először érdemes meghatároznunk, mit értünk regionális háború alatt. Ha a nem állami szereplők, vagyis az iráni proxik szempontjából nézzük – beleértve a Hamaszt, a Hezbollahot, a jemeni húszikat, a szíriai és az iraki Irán-barát fegyveres csoportokat –, akkor már 2023 októberétől regionális háborúval állunk szembe. Attól kezdve, hogy előbb a Hezbollah és jemeni húszik, majd a szíriai és az iraki fegyveres csoportok elkezdték támadni Izrael a Hamásszal való szolidaritás jegyében. Az állami szereplők szempontjából pedig azt látjuk, hogy Izrael október elejétől kiterjesztette a háborút Libanonra, a Hezbollah infrastruktúrájának és vezetőinek megsemmisítése érdekében. Vagyis bombázni kezdete és szárazföldön is behatolt Libanon területére. Ez utóbbi valóban az eszkaláció felé mutat, de ez sem egy regionális léptékű fegyveres konfliktus.

Még azt sem merném kijelenteni határozottan, hogy egy izraeli-libanoni háborúról lenne szó, mivel Izrael Libanonban a Hezbollahot támadja, és a libanoni hadsereg nem vesz részt a katonai műveletekben.

Április elején szintén egy eszkalációt láthattunk, amikor az irániak először támadták Izraelt drónokkal, robotrepülőgépekkel és ballisztikus rakétákkal, de ezt is és az erre adott izraeli választ is támadásnak minősítette a nemzetközi sajtó, nem pedig háborúnak. Ráadásul számos elemző szerint Irán mind akkor, mind pedig néhány nappal ezelőtt – amikor 180 ballisztikus rakétát lőtt ki Izraelre – nagyon visszafogott volt. Miként visszafogottak voltak Izrael válaszai is. Az izraeliek jelenleg éppen azon gondolkodnak, hogy mi lehet erre az arányos válasz: hogy az iráni atomprogram létesítményeit vagy a kőolaj-létesítményeket támadják-e meg? Vagyis

igen, eszkalálódik a háború, de még bőven van ebben a konfliktusban olyan eszkalációs lehetőség, amivel még mindig elkerülhetik a regionális háborút a benne résztvevők.

Ilyen például, ha a jemeni húszik úgy döntenek, hogy megpróbálják megbénítani az Adeni-öböl hajóközlekedését, illetve szállítást. Ez még mindig csak egy olyan eszkalációs szint lenne a proxyk részéről, illetve rajtuk keresztül Irán részéről, ami elkerülné a regionális háborút. Vagyis én egyelőre semmiféleképp sem mondanám azt, hogy már most küszöbön áll egy regionális háború.

– Ilyen körülmények között mik lehetnek Irán és a vele szövetséges szervezetek céljai?

– Fontos tudnunk, hogy Irán és a proxyjai közötti a viszony az nem egy egyszerű alá-fölérendeltségi viszony. Tehát nem arról van szó, hogy ne lennének önálló céljaik ezeknek a proxiknak. A legtöbb elemző szerint például a Hamász a tavaly október 7-i támadást nem egyeztette sem Iránnal, sem pedig a Hezbollahhal, vagyis legfőbb szövetségeseivel. Bár ez utóbbiak beálltak a Hamász mögé, de a kezdetektől érezhető, hogy nem akarják eszkalálni a konfliktust, a lépéseik és a válaszaik inkább visszafogottak. Ami Irán céljait illeti,

bár a politikai kommunikáció szintjén Izrael megsemmisítését hirdeti, valójában legfeljebb meggyengíteni igyekezhet Izrael regionális pozícióját.

Ennek érdekében törekszik az atomfegyverre, igyekszik bekeríteni Izraelt szövetséges proxijaival. Ezért támogatja a jemeni húszikat, a Hezbollahot, a Hamászt, a szíriai és az iraki fegyveres szervezeteket. És persze szeretné kiszorítani a Nyugatot a közel-keleti régióból, köztük is legfőképpen az Izraelt támogató nagyhatalmakat. A Hamasz tervei is viszonylag világosak. Azt szerette volna elérni, ha az izraeli állam és társadalom elbizonytalanodjon, s hogy az izraeli kormány túlreagálja az október 7-ei terrortámadást. Ezt szerintem többé-kevésbé sikerült is elérnie, mivel

október 7-e ugyanolyan sokkhatást gyakorolt az izraeli társadalomra, mint amilyet szeptember 11-e okozott Amerikai Egyesült Államok társadalmára.

És az ilyen nagy sokkokat az elszenvedők általában túlreagálják. A Hamász valószínűleg abban bízott, hogy a támadás túlreagálása miatt Izrael magára marad, hogy még a legközelebbi szövetségesei – akár az Egyesült Államok is - elfordulnak tőle. És hogy ennek eredményeként Izrael drámaian elszigetelődik nemzetközileg. Nagyjából ezt lehetett érzékelni a Hamász megnyilvánulásaiból és lépéseiből. Paradox módon a legbizonytalanabb vagy ellentmondásosabb startégiája pont Izrael van. Izrael ugyanis az október 7-e terrortámadás hatására gyakorlatilag az összes palesztin, illetve palesztinbarát szervezet felszámolását tűzte célul. A Hamászt, az Iszlám Dzsihádot, illetve a többi palesztin fegyveres szervezetet nem csak katonailag, de politikailag és társadalmilag is fel kívánja számolni Gázában és Ciszjordániában egyaránt. Ez azonban a legtöbb elemző szerint megvalósíthatatlan, vagy legalábbis nagyon nehezen megvalósítható. Ráadásul

ennek úgy kezdett neki, hogy nem fogalmazta meg a gázai háború politikai céljait, nem beszélte meg azt szövetségeseivel, és nem üzente meg a gázai lakosságnak sem, hogy őket is fel akarná szabadítani a Hamász diktatórikus uralma alól.

Emellett úgy nyitott új frontot Libanonban, hogy egyelőre a Hamász felszámlására tett kísérlete sem zárul sikerrel. Lehet, hogy meggyengült, de szakértők szerint, még messze nem áll az összeroppanás szélén, és nem is nagyon adhatja meg magát, tekintettel arra, hogy a palesztin civilek halála továbbra is Hamasz mellett tartotta a palesztinokat. Tehát Izrael olyan célokat fogalmazott meg, ami az izraeli biztonság szempontjából érthető kívánság, de egyelőre láthatóan egyiket sem tudta elérni.

– Szeptember 30-án Netanjáhú mondott egy beszédet, amiben azt is mondta, hogy az iráni nép hamarabb lehet szabad, mint sejti. Ez most csak játék a szavakkal, vagy lehet emögött Izraelnek valami komolyabb terve arra, hogy az iráni rezsimet eltávolítsa vagy destabilizálja?

– Ez szerintem csak az izraeli politikai kommunikáció egy panelje. Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy az iráni rendszert Izrael képes lenne destabilizálni. Ennek a rendszernek az egyik legfőbb támasza az az ideológia, hogy politikai vezetése és társadalma Izrael-ellenes.

Az iráni rendszert nem olyan egyszerű megdönteni, különösen nem egyszerű Izraelnek. Karcosabban fogalmazva: ez egy olyan kommunikációs panel, amit Netanjáhú rossz címre küldött.

Mint említettem, az izraeli miniszterelnök a gázai lakosságnak üzenhetett volna hasonlót még a háború megindítása előtt, hogy megszabadítja őket a Hamásztól. De nem ezt tette Gázával kapcsolatban, illetve, ha meg is tette, nem volt igazán meggyőző. Nem kérdés persze, hogy Izrael képes lebombázni különböző létesítményeket Iránban, ugyanakkor az iráni drónokat és rakétákat áprilisban csak az Egyesült Államokkal, Nagy Britanniával, Franciaországgal és a helyi szövetségeseivel együtt tudta sikeresen megsemmisíteni. Vagyis

bár vitathatatlan a technológiai fölénye, kapacitása nincs arra, hogy szövetségesei támogatása nélkül komoly háborút vívjon Irán ellen.

– A másik oldalról pedig azt látom, hogy Iránnak és a többi autoriter rezsimnek a térségben olyan szüksége van Izraelre, mint egy falat kenyérre, mert ha megszűnne, akkor nem lehetne mutogatni az ellenségre, hogy az ő nyomorúságuk oka. Azaz talán részükről is csupán kommunikációs panel, amikor arról beszélnek, hogy megsemmisítenék Izraelt.

– Ez pontosan így van. Könyvek tucatjai foglalkoznak azzal, hogy a térségen belüli több évtizedes szembenállás, a tucatnyi fegyveres konfliktus, hogyan formálta át a térség társadalmainak fenyegetettségi- és biztonságpercepcióját.

Világosan lehet látni azt is, hogy az állandósult konfliktusokat hogyan használják fel a politikusok a nemzeti egység megerősítésére. Iránban éppúgy, mint Izraelben.

De tegyük rögtön, a társadalom fenyegetettség érzését 2001. szeptember 11-e óta világ számos pontján használják a kormányok politikai haszonszerzésre, a nemzeti egység megteremtésére és megerősítésére. A különbség a Közel-Kelet és a világ számos más régiója között legfeljebb annyi, hogy a Közel-Keleten a fenyegetettség érzését a rendre megismétlődő tényleges konfliktusok alapozzák meg, nem pedig virtuálisan generált ellenségképek. Ez Izraelben is így történt. Október 7-e – a veszteségek miatt, illetve mivel megmutatták az izraeli védelem sérülékenységét – óriási biztonságpolitikai sokként érte az izraeli társadalmat. A történtek ugyanakkor hatalmas társadalmi összefogást is eredményeztek. Számos elemző szerint a háború megelőzően egyre népszerűtlenebbé váló Netanjáhú-kormány a gázai háborút, illetve annak eszkalációját is igyekszik felhasználni presztízse növelésére, a nemzeti egység prolongálására. Ez nem könnyű, mert korántsem egyértelműek az izraeli sikerek.

A társadalom egyik része a Gázában fogvatartott túszok kiszabadítását várja el a kormánytól, egy másik része pedig azt, hogy minél rövidebb időn belül visszaköltözhessen az a csaknem 100 ezer izraeli aki a Hezbollah támadási miatt volt kénytelen elhagyni a libanoni határnál fekvő otthonát.

Lényegében ez vezetett a háború Libanon felé való eszkalációjához.

– A kölcsönös eszkalációs lépéseknek időzítése szempontjából mennyire játszik szerepet az, hogy az Egyesült Államokban a választások előtt olyan a belpolitikai helyzet, hogy nem várható nagyon agilis politika a részükről?

– Ez szerint két dolgot eredményez. Egyfelől az izraeli vezetés viszonylag szabad kezet kapott sok mindenhez. A kezdetektől azt lehetett látni, hogy az izraeli kormány nem szívesen egyeztet bizonyos dolgokat még a legközvetlenebb szövetségesével sem. Másrészről viszont az is valószínű, hogy nagy konfliktust, nem nagyon vállalhat be Izrael.

Az Egyesült Államok támogatása nélkül ugyanis nem lenne képes ilyenre Iránnak szemben.

Ezt a támogatást bizonyos szintig megkapja az izraeli vezetés, hiszen hajók vannak ott, amerikai katonák több mint 40 ezren, és mikén láthattuk, az Egyesült Államok hadereje támogatta Izrael légvédelmét is az áprilisi és a mostani iráni támadáskor is. Azt azonban nagyon nehezen tudom elképzelni azt, hogy az Egyesült Államok vezetése a választások előtt bármifajta nagyobb, Iránnal szembeni konfliktust felvállalna. Még Izrael érdekében sem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Dull Szabolcs: Politikailag pikáns, és aligha nyerhető a Fidesznek, hogy Németh Balázs Magyar Pétert vádolja luxizással
Dull Szabolcs újságíró szerint a Fidesz támadása Magyar Péter balatoni fotója miatt politikailag kockázatos. Indoklása szerint a luxus vádja azért nem működhet, mert a választók ezt a fogalmat a NER-elithez társítják.


Dull Szabolcs a közösségi oldalán reagált arra, hogy Németh Balázs luxizással vádolta Magyar Pétert, miután a miniszterelnök egy balatoni hajón készült fotót osztott meg.

„Politikailag pikáns és aligha nyerhető a Fidesznek: Németh Balázs Magyar Pétert vádolja luxizással" - írja Dull a bejegyzésében, majd öt pontban fejtette ki a véleményét.

„1. Magyar Péter kitett egy fotót, amelyen egy balatoni hajón olvasgat. Tipikus vasárnapi tartalom, amely pörgeti az algoritmust.

2. A fotónak annyi a kommunikációs célja, hogy a miniszterelnök a »magyar tengeren« pihen és Churchillt olvasgat.

3. A fideszes Németh Balázs egy fotóval válaszolt (ő is az örök szerelmének nevezi a Balatont), amelyen ő is Balatonon van, de nem »elektromos luxusjachton«.

4. A luxizás eléggé szúrja a magyar emberek szemét, de jelenleg inkább a fideszes, NER-es szokásként rögzült a luxizás a választói fejekben.

5. Így pikáns, aligha szerencsés és aligha nyerhető a Fidesz számára, ha egy fideszes képviselő most szeretne Magyar Pétert luxizóként beállítani.”

- áll Dull Szabolcs bejegyzésében.

Dull posztjában a Fidesz-frakció szóvivőjére, Németh Balázsra utal, aki az elmúlt hetekben több, Magyar Pétert személyesen támadó bejegyzést is közzétett. Korábban például a miniszterelnök olaszországi útját kritizálta a nehéz költségvetési helyzetre hivatkozva.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Lakner Zoltán: A Fidesz a 30 évvel ezelőtti mélypontjára zuhant vissza, Magyar Péter pártjában nincsenek belső törésvonalak
Az elemző szerint Sulyok Tamást és a többieket egy általános, felmentő jogszabállyal távolítja el a Tisza. Szerinte utána a Magyar Péternek meg kellene törnie a kétharmados többségek rendszerét, hogy ne lehessen újra szétszedni mindent apró darabokra.


A Válasz Online és a Partizán közös műsorában, az Elemzőben Lakner Zoltán politikai elemző Benyó Ritának fejtette ki véleményét a TISZA-kormány első heteinek legfontosabb eseményeiről, Sulyok Tamás köztársasági elnök leváltásának tervétől kezdve az uniós pénzekről szóló megállapodáson át a pártokon átívelő korrupciós botrányig.

Lakner szerint a kormány Sulyok Tamás és más közjogi méltóságok menesztésére valószínűleg nem egy hagyományos felmentési eljárást fog indítani, hanem egy speciális, egyszer használatos jogszabályt alkot majd. A politológus úgy látja, a miniszterelnök körvonalazta, hogy lesz majd egy általános, felmentő jogszabály, ami nemcsak Sulyok Tamást, hanem másokat is érinteni fog.

„Lesz egy ilyen konkrét, önmagát megsemmisítő egyszerhasználatos jogszabály, ami olyan, mint egy eldobható mobiltelefon. Tehát egyszer használják egy konkrét dologra, és utána újra be lehet tölteni ezeket a közjogi pozíciókat” – fogalmazott.

Lakner szerint a TISZA-kormány mostani lépései nem az intézmények kiüresítését, hanem éppen azok működőképességének helyreállítását célozzák. „Nem mindegy, hogy azért avatkozol bele az alkotmányos rendbe, hogy kiüresítsd, degradáld az intézményeket, vagy azért, hogy helyreállítsd azt a helyzetet, amelyben az intézmények működni képesek” – jelentette ki.

Úgy véli, az érintett tisztségviselőknek volt idejük bizonyítani, de nem éltek vele. „Szerintem ők a sanszukat ez ügyben eljátszották” – tette hozzá.

Az elemző a TISZA-párton belül egyelőre nem látja jelét azoknak a belső politikai törésvonalaknak, amelyeket sokan jósoltak.

„Én egyelőre nem találkoztam egyetlen olyan politikai kérdéssel sem, sem szakpolitikaival, sem értékkérdéssel, amiben akármilyen politikai választóvonal vagy vitapont kirajzolódott volna” – mondta.

Álláspontja szerint a frakciót jelenleg egy közös, történelmi küldetéstudat tartja össze. „Van egy nagy, a rendszerváltás véghezvitelének a közös élményét megélő közösség, ami most egy másik nagy közös élményben van benne, hogy ők újjáépíthetik a demokratikus Magyarországot.”

Hozzátette, hogy Magyar Péter tudatosan a „mediánszavazónak” politizál, és az elmúlt 16 év pusztítása után szerinte rengeteg olyan ügy van, ahol a kormány és a választók széles köre is egyet fog érteni, így a valódi irányválasztást jelentő kérdésekig csak később jutnak majd el.

A hosszú távú kihívásokról szólva Lakner a kétharmados többségek rendszerének megtörését nevezte kulcsfontosságúnak.

Emlékeztetett rá, hogy 1990 óta tíz országgyűlési választást tartottak, a tíz választást követően hat esetben kétharmados többséggel rendelkező kormány alakult, és abból öt egypárti kétharmad.

„Ez olyasmi, amin egyszer túl kellene lendülnünk” – mondta. Úgy látja, egy vezető számára nem csupán altruizmusból fakadhat egy önkorlátozó rendszer létrehozása, hanem saját politikai örökségének védelméből is.

„Szerintem az egy létező, és nem altruista politikusi megközelítés, hogy olyan szisztémát hozok létre, ami azért korlátozó a hatalomgyakorlást illetően, hogy ne lehessen szétszedni mindent apró darabjaira” – fejtette ki.

Az uniós pénzekről kötött megállapodás kapcsán Lakner Zoltán úgy véli, annak lényege, hogy a TISZA kormány kinyitotta azt az ajtót, amit az Orbán-kormány „nagyon kemény munkával és elég nagy zajjal rávágott saját magára”. A puszta normalizálódás tényét is történelminek nevezte.

„Magyarország helyzetéről sok mindent elmond, hogy az is történelmi, hogyha visszajutunk abba a pozícióba, ahová egyébként 22 éve tartozunk, már az uniós belépés óta.”

A politológus szerint a magyar diplomácia alapvető változáson ment keresztül. „A Magyar Péter által vezetett új magyar kormány arról ad folyamatosan jelzéseket, hogy nem vétózással akar érdekérvényesíteni, hanem tárgyalással” – állapította meg.

Majd idézte az új kormányfő által felvázolt hozzáállást: „Lesznek vitáink, de mindig itt leszünk. És velünk mindig lehet majd beszélni, meg lehet beszélni a dolgokat, nem fogunk mindig egyet érteni, de tárgyalni fogunk folyamatosan.”

Ennek belpolitikai következménye is van: egyrészt összehasonlíthatóvá teszi a mostani és a korábbi kormány teljesítményét, másrészt a felelősség is átszáll az új vezetésre. „Innentől kezdve az uniós pénzek lehívásáért, felhasználásáért, jó elköltéséért viselt politikai felelősség szép csendben lassan elkezd áthelyeződni a Magyar Péter által vezetett kormányra” – magyarázta.

Lakner szerint a Fidesz támogatottságának drámai zuhanása több okra vezethető vissza, többek között arra, hogy „majdhogynem kihúzták a konnektorból a propagandagépezetet”, és a választók az erőtlenséget látják. „Engem ez folyamatos ámulattal tölt el, amit látunk” – mondta. A Závecz Research legutóbbi mérésére is szóba került, ami 18 százalékra mérte a pártot.

„A Fidesz a 30 évvel ezelőtti támogatottságára zuhant vissza” – mondta Lakner, emlékeztetve, hogy a Tocsik-ügy előtti időszakban voltak hasonlóan alacsony adataik.

Az elemző ugyanakkor felvetett egy fontos kérdést a jövőre nézve: „milyen az a pártrendszer, ahol tulajdonképpen ez a 70 százalékos támogatottság van a kormányzat mögött”, és ahol nincs hitelesnek látott politikai alternatíva. „Ez a fajta ellenzék nélküliség, amifelé tartunk, ez fel fog vetni olyan kérdéseket is, amelyekkel majd valamit kezdeni kell” – tette hozzá.

Az ukrán-magyar megállapodásról szólva Lakner úgy látja, a megegyezés mögött elsősorban a politikai szándék megváltozása áll. Szerinte a korábbi 11 pontos magyar követeléslista több eleme is irreális volt, vagy már teljesült. Úgy véli, a megállapodásra mindkét országnak szüksége volt: Ukrajnának az uniós csatlakozási tárgyalások miatt, Magyarországnak pedig azért, hogy javítsa uniós érdekérvényesítő képességét.

„Megint csak azt tudom mondani, úgy tudunk ott lenni az asztalnál, hogyha hajlandóak vagyunk legalább a közös álláspont dimenziójába bemenni, aztán lehet ott nekünk külön véleményünk, de legalább egy közös valóságértékelést el kell fogadnunk” – mondta.

A kárpátaljai magyarok jogainak biztosítására szerinte a legjobb garancia éppen Ukrajna közeledése az EU-hoz.

„Pont nem az a helyes politika, hogyha kiszorítjuk őket a csatlakozási tárgyalásból, hanem az, hogyha behúzzuk őket a csatlakozási tárgyalásba, mert akkor lehet ezt valójában tőlük számon kérni” – fejtette ki.

A képviselői fizetések csökkentésére vonatkozó javaslatot Lakner Zoltán szimbolikus és költségvetési szempontból is értékelte. Bár a 4 év alatt 50 milliárd forintos megtakarítás a teljes költségvetéshez képest nem tűnik soknak, bizonyos területekhez, például a gyermekvédelemre fordított 17 milliárdhoz képest már jelentős összeg. Szerinte fontos üzenetértéke van annak, hogy „az állam egy ilyen helyzetben spórol önmagán”.

Ugyanakkor felhívta a figyelmet a polgármesteri fizetések csökkentésének lehetséges negatív hatásaira, például arra, hogy a kis településeken „rekrutációs problémát” okozhat. A korrupciós kockázat növekedésével kapcsolatos felvetésre reagálva megjegyezte, hogy a magas fizetés sem garancia a tisztességre. „Az előző országgyűlések képviselői viszonylag magas fizetés mellett is többen azért bírtak korruptak lenni” – tette hozzá.

A parkfenntartási korrupciós botrány kapcsán Lakner arról beszélt, hogy az előző rendszerben egy „kooptált ellenzék” működött, amelynek anyagi érdekei is fűződtek a status quo fenntartásához. „Szóval azért ne tegyünk úgy, mintha nem ezt néztük volna másfél évtizeden keresztül, hogy van egy kooptált ellenzék” – szögezte le. Az MSZP-t külön is említette, ahol szerinte egy belső hálózat évtizedeken át meghatározó szerepet játszott.

„Az, hogy azért ez a Molnár Zsolt féle hatalombróker, pénzbróker  működési mód az egyik olyan dolog, ami szétrohasztotta az MSZP-t” – mondta.

Szerinte ez a belső hálózat akadályozta meg, hogy a párt Botka László vagy Ujhelyi István vezetésével megújuljon.

Lakner Zoltán a botrány társadalmi feldolgozásával kapcsolatban a legnagyobb kihívásnak a közvélemény számára azt tartja, hogy képesek legyünk elfogultság nélkül szemlélni az eseményeket, még akkor is, ha számunkra szimpatikus emberek bizonyulnak bűnösnek, vagy éppen ellenfeleinkről derül ki, hogy ártatlanok. A folyamat előfeltétele a közbizalom helyreállítása az igazságszolgáltatási intézmények iránt.

„Az, hogy az ügyészség szelektíven nyomoz, időben is szelektíven végez vagy nem végez el különböző tevékenységeket, hát ez biztos, hogy nem erősíti ezt a bizalmat” – állapította meg.

Végül hozzátette: „Ki kell bírnunk azt is, hogyha olyasfajta igazság derül fel, amire előzetesen nem gondoltunk, és ami nem a szívünk szerint való. Muszáj, hogy ezt el tudjuk fogadni.”

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor a kormánynak: „Kapkodás van? Sumákolás? Vagy mindkettő?”
Vona Gábor Facebook-posztban bírálta a kormányt, mert szerinte a közmédia átalakításáról szóló törvényt társadalmi egyeztetés nélkül nyújtanák be. A Második Reformkor Párt elnöke szerint ezzel a kabinet megsértheti a jogszabályokat és egy korábbi miniszteri ígéretet is.


Vona Gábor vasárnap egy Facebook-posztban bírálta a kormányt a közmédia átalakításának tervezett módja miatt. A Második Reformkor Párt elnöke azzal kezdte, hogy „Magyar Péter tegnap bejelentette, hogy a kormány a jövő héten benyújtja az Országgyűlésnek a közmédia teljes átalakításáról szóló törvényjavaslatot.”

Vona ezt szembeállította Tarr Zoltán miniszter múlt keddi nyilatkozatával, amely szerint a kabinet két lépésben, egy széles körű társadalmi egyeztetés után alakítaná át a közmédiát. A kormányfő szavaiból viszont úgy tűnik, ez a konzultáció elmarad, ami a pártelnök szerint három okból is fájó lenne.

A politikus elsőként a korábbi rossz kormányzati gyakorlatokhoz való visszatérést említette.

„A Fidesz 16 éves és borzasztó gyakorlata volt, hogy nagy jelentőségű, akár kétharmados törvényeket tolt át nagy sebbel-lobbal, mindenféle előzetes egyeztetés nélkül. Ezt számtalan civil szervezet szóvá tette anno, remélem, ők most sem hallgatnak majd. Mert igen, nagyon fontos, hogy mielőbb legyen valódi közmédia, de ha 16 éve (vagy 36 éve!?) várunk rá, ezt a pár hét társadalmi egyeztetést talán kibírtuk volna…”

Második problémaként jogi aggályokat fogalmazott meg. Szerinte ha valóban a kormány a javaslat előterjesztője, akkor a társadalmi egyeztetés elmaradása lényegében törvénysértő. Hozzátette, ezt meg lehet kerülni képviselői indítvánnyal, ahogy a Fidesz is tette, de Magyar Péter egyelőre kormányzati benyújtásról írt.

„Akkor viszont hol maradt a jogilag előírt és Tarr Zoltán által beígért széles és előzetes konzultáció? Kapkodás van? Sumákolás? Vagy mindkettő?”

Végül a saját pártja szempontját is felvetette, emlékeztetve egy korábbi ígéretre. „A Második Reformkor Párt visszalépett az áprilisi választás előtt a rendszerváltás érdekében. Azt mondtuk, három törvényről kellene egyeztetés még a választás előtt: az alaptörvény, a választási törvény és a médiaszabályozás. Egyikről sem volt, mert Magyar Péter azt mondta, majd a választások után.”

„Nos, itt vagyunk a választások után, kétharmaddal nyert a Tisza, de hol van a beígért egyeztetés?” – tette fel a kérdést. Vona azzal zárta, hogy bár bízik a kormány előremutató javaslatában, még biztosabb abban, hogy a széles körű konszenzus precedensértékű lenne, míg annak elmaradása egy „fájó módon ismerős” precedenst teremtene.

Magyar Péter miniszterelnök szombaton jelentette be a törvényjavaslat gyors benyújtását, egy nappal azután, hogy Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója pénteken kezdeményezte munkaviszonyának megszüntetését. A kormányfő közleménye éles fordulatot jelentett Tarr Zoltán miniszter múlt keddi nyilatkozatához képest, aki még kétlépcsős reformról és széles társadalmi párbeszédről beszélt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Jámbor András a Juhász Hajnalkát ért támadásról: Ez szimpla gyűlöletkeltés
Jámbor András Bruti humorista bejegyzésére reagálva fejtette ki véleményét a női közszereplők külsejének támadásáról. Szerinte a politikai vitát a tettekről kell folytatni, mert a személyeskedés lealacsonyítja a közbeszédet.


A női közszereplők külsejének támadása helyett a politikai tettekkel kellene foglalkozni – erről írt Facebook-posztjában Jámbor András. A politikus bejegyzése arra reagált, hogy szombaton Bruti (Tóth Imre) humorista a KDNP-s Juhász Hajnalka külsején élcelődő bejegyzést tett közzé, amelyet a Fidesz-párti sajtó elítélt, és a híradások szerint a politikus is reagált rá a kommentek között.

Jámbor a bejegyzése elején leszögezi, nem a KDNP-s képviselőt, hanem a vitakultúrát akarja védeni. „Nem Juhász Hajnalkát akarom védeni, hanem saját magunkat. Nem az érdekel, hogy néz ki a KDNP képviselője, hanem az érdekel, mit csinált, és mit csinál. Ezzel pedig bőven lehet vitatkozni!” – írja.

Felidézi, hogy az előző ciklusban neki is számtalanszor kellett írnia az akkori ellenzéki politikusnők megszégyenítése miatt, példaként Szabó Tímeát és Szél Bernadettet említi. Hozzáteszi, a mostani kampányban elérte, hogy a helyi Fidesz leszedje a Bódis Krisztáról készült AI-képeket, és Ferencz Orsolya bocsánatot is kért.

„A női közszereplők külsejével való foglalkozás — még akkor is, ha valaki ideológiai ellentétet vél felfedezni — azt a képet erősíti, hogy férfiak, sőt a társadalom megmondhatja, hogyan nézzen ki valaki, mit kezdjen a testével.”

Hangsúlyozza, hogy noha Juhász Hajnalka politikai nézeteivel sok problémája van, a testével azt csinál, amit akar. Az viszont igen, hogy kiszolgált egy bűnös rendszert. Szerinte a legkönnyebb leuralási forma, ha valakinek a gondolataira nem gondolattal, hanem a külsejével válaszolnak, ami a saját érveket is leértékeli.

A politikus éles határt von a gyűlöletkeltés és a politizálás között.

„Az, ha Juhász Hajnalka külsejével foglalkozunk, szimpla gyűlöletkeltés. Az, ha Juhász Hajnalka hazugságaival foglalkozunk, és azzal, miben vett részt képviselőként az elmúlt évtizedben, hogy kritika nélkül kiszolgálta az emberek életét tönkre tevő Orbán-rendszer az pedig politizálás.”

Bejegyzését azzal zárja, hogy az érvek mentén kell politizálni, hiszen szerinte éppen azért váltották le a korábbi rendszert, hogy az érveken alapuló kritika szabadsága megvalósulhasson.


Link másolása
KÖVESS MINKET: