SZEMPONT

Tábor Áron: Sokan attól tartanak, ha Grönlandon történne valami erőszakos cselekmény, az az egész NATO-t megbénítaná

Dánia francia, svéd, német és norvég katonákat hívott Grönlandra hadgyakorlatozni, ami egyértelmű üzenet Amerikának. Trump továbbra is azt mondja, így vagy úgy, de megszerzik a szigetet. Ebben is lehetőséget láthat, hogy bekerüljön a történelemkönyvekbe - mondja a szakértő.

Fischer Gábor, Címlpakép: Sean Gallup/Getty Images - szmo.hu
2026. január 16.

Francia, svéd, német és norvég katonák is a Grönlandra indultak indultak. Hivatalosan Operation Arctic Endurance néven futó hadgyakorlaton vesznek részt, ugyanakkor mindez üzenet Trumpnak: kiállnak Dánia mellett. Sok szakértő szerint ha a NATO legerősebb tagállama katonai erővel akarná elragadni egy szövetségesének a területét, ez olyan bénultságot eredményezhet a szövetségben, amit Putyin kihasználhatna keleten.

A katonákat azután indították útnak, hogy Wahingtonban találkozott az amerikai, a dán és a göndlandi külügyminiszter, de az jottányit sem közeledtek, az európaiak világossá tették, hogy együttműködésről igen, területek átadásáról nem lehet szó. Egyelőre abban tudtak megegyezni, hogy egy munkacsoportot alakítanak, a kérdés megvitatására. Trump Grönlanddal kapcsolatos követeléseiről Tábor Áron amerika-szakértővel beszélgettünk.

— Az Egyesült Államok a második világháború után 80 évig, a leghidegebb hidegháborús időkben is megvolt Grönland annektálása nélkül. Miért gondolja Trump hirtelen, hogy a sziget alapvetően fontos az USA biztonságához?

— Grönlandnak a hidegháború alatt is fontos stratégiai lokációja volt. Az Egyesült Államok már a második világháború után rögtön, talán 1946-ban, tett is egy ajánlatot a megvásárlására, de Dánia akkor ezt elutasította.

— Aztán 1949-ben létrejött a NATO.

— Valószínűleg a NATO keretében az lett az értékelés, hogy nincs szükség konkrét fizikai annexióra. Az egész második világháború utáni rendszerben az amerikai hegemónia nem azon az alapon épült fel, hogy az Egyesült Államok direkt területeket szerez meg. Inkább az a rendszer alakult ki, hogy szövetségeseket szerez, akik aztán területeket biztosítanak számára. Nem adják át a szuverenitást, de engedik, hogy az Egyesült Államok például katonai célra használja azokat. 1951-ben Dániával kötöttek egy ilyen megállapodást, ami létrehozta Grönlandon a Thule Légibázist, amit ma már Pituffik Űrbázisnak hívnak.

A megállapodás szerint az Egyesült Államok lényegében korlátlan ideig használhatja ezt a területet.

A hidegháború idején több ezer amerikai katona is állomásozott ott. Jelen pillanatban ez a szám 100-150 főre csökkent, de az amerikai katonai erő továbbra is jelen van. Hogy Trumpnak miért pont most jutott eszébe Grönland, annak több oka lehet. Vannak olyan tendenciák, amik miatt az értéke hirtelen megnőtt. Ilyen a globális felmelegedés, ami miatt korábban nem hajózható útvonalak válnak elérhetővé, és a szigeten feltételezett ásványkincsek, ritkaföldfémek, uránium, földgáz, kőolaj kiaknázása is gazdaságosabbá válhat. Illetve ott van Kína és valamennyire Oroszország is, de főleg Kína befolyásáról beszélnek egyre többet. Trump hivatalos indoklása szerint ha az Egyesült Államok nem biztosítja Grönland biztonságát, az hamarosan kínai vagy orosz befolyás alá kerülhet. Persze arra nincs semmilyen nyilvánosan elérhető információ, hogy Oroszországnak vagy Kínának lennének ilyen tervei. Ráadásul ehhez nem is kellene a szigetet az USA területévé tenni, hiszen

a NATO-szerződés értelmében Grönlandra, Dánia részeként, ugyanúgy érvényes az amerikai katonai védelem.

De úgy tűnik, a venezuelai események hatására Trump felbátorodott, és a „megtehetem, tehát megteszem” elvét hirdeti: mivel az USA rendelkezik az erővel, dominálnia kell az egész nyugati féltekét, és ebbe a környéket is beleérti.

— Lehet, hogy ez az egész csak egy belpolitikai indíttatású kommunikációs hadjárat, amivel Trump a sikertelenségéről és az ICE botrányairól akarja elterelni a figyelmet? Grönland ügyében meg hosszú tárgyalások után megállapodnak további támaszpontok 99 éves használatáról?

— El tudom képzelni, hogy ez lesz a végkifejlett. Bár sokat beszélnek róla, még a Republikánus Párt vezető kongresszusi képviselői sem mondják, hogy Grönlandot katonai erővel el kellene foglalni. Lehetséges, hogy Trump nyomásgyakorlása akadályokba ütközik, és a helyzet deeszkalálódik. Erre utal a tegnapi találkozó is Marco Rubio, J.D. Vance, valamint a dán és a grönlandi külügyminiszterek részvételével, ahol megalapítottak egy munkacsoportot, ami majd sokáig elemzi a helyzetet. Úgy gondolom, Trump személyes megközelítésében tényleg nagy szerepe van a birodalmi nagyságnak. Elég árulkodó volt a New York Timesnak adott interjújában tett megjegyzése, hogy ez tulajdonképpen egy pszichológiai szükséglet az ország számára. Grönland megszerzése lenne az amerikai történelem legnagyobb területnövekedése, felülmúlva a Louisiana-vásárlást és Alaszka megszerzését is.

Trump ebben is lehetőséget láthat, hogy bekerüljön a történelemkönyvekbe.

A belpolitikai szempontok is szerepet játszanak. Az első elnöki ciklusa, főleg a második fele, belpolitikai szempontból elég szenvedős volt. Sok a költségvetési vita, a bevándorláspolitika sem tűnik sikeresnek, és most már arról beszél, hogy az úgynevezett Insurrection Act-et (a felkelésről szóló törvényt) is életbe léptetné, hogy rendet tegyen Minnesotában. Elképzelhető, hogy a külpolitikában próbál nagy sikert felmutatni, de egy friss CNN-felmérés szerint az amerikaiak többsége ezzel sem ért egyet. A külpolitikáját 60% elutasítja, és konkrétan Grönland katonai megszerzését 75% ellenzi. Ez nem azt mutatja, hogy ez egy különösebben támogatott politika lenne.

— Nemcsak Dánia, de más európai szövetségesek is jelezték, hogy el a kezekkel Európától. Grönland ugyan nem része az EU-nak, a NATO-nak igen. Eközben a szigeten létezik egy függetlenségi mozgalom is. Ezt most félretették? Hiszen ha Grönland függetlenné válna, kikerülne a NATO-ból is.

— Érdekes beszámolók vannak arról, hogy Grönland Dániával kötött legutóbbi megállapodásában, amellyel széles körű önrendelkezést kaptak, szerepel egy kitétel, miszerint Grönland népszavazást kérhet a függetlenségről. Jelenleg a grönlandi vezetők ezt valószínűleg nem léptetnék életbe, még ha lenne is támogatottsága. A szigetnek ugyanis nincs önálló katonai ereje, Dánia jelenti a biztonsági garanciát, ráadásul segélyeket és támogatásokat is kap, hogy élvezhessék a skandináv jóléti állam előnyeit, még ha a grönlandiak gyakran másodrendű állampolgárnak is érzik magukat.

A dán és a grönlandi politikai vezetés most együtt sorakozik fel, együtt mentek Washingtonba is, jelezve, hogy ha választani kell, Dániát választják, nem az Egyesült Államokat.

De vannak belső feszültségek. A New York Times írt egy belső megbeszélésről, ahol a grönlandi törvényhozás egyik bizottságának vezetője összeveszett a dán vezetőkkel, mondván, a grönlandiak nem kapnak elég beleszólást a saját sorsukba. Erre válaszul Dánia most látványosabban próbálja bevonni a grönlandi vezetőket a folyamatokba, miután olyan kritikák is elhangzottak, hogy Koppenhága neokolonialista logikával kezeli az ügyet.

— Közben kiderült, hogy nemcsak Dánia, de Svédország, Norvégia, Németország és Franciaország is katonákat küld Grönlandra, hivatalosan gyakorlatozni. A dán külügyminiszter pedig arról beszélt, Grönland Dánián keresztül a NATO tagja is, és az 5. cikkely hatálya alá tartozik, amely kollektív védelmet nyújt, ha támadás érné. Mennyire gyengítheti meg ez a konfliktus a NATO-t?

— Sokan attól tartanak, hogy ha Grönlandon történne valami erőszakos cselekmény, az az egész NATO-t megbénítaná. Még nem volt példa arra, hogy egy NATO-tagállam egy másikkal direkt fegyveres konfliktusba kerüljön, bár a 70-es években Ciprus kapcsán voltak összetűzések Törökország és Görögország között.

Egy ilyen szituációban a NATO-nak fel kellene sorakoznia a megtámadott tag mögött, de mivel a támadó is tag, és a döntéshozatal egyhangú, ez megbénítaná a szervezetet.

Sokan attól tartanak, hogy ha Oroszország egy ilyen helyzetben próbára tenné a NATO védelmét a keleti határon, a szövetség nem tudna aktívan fellépni. Ez nagyon meggyengíthetné a NATO elrettentő erejét. Érdekes, hogy az Oroszország–Ukrajna-ügyben Trumpnak pont ma volt egy olyan megnyilvánulása, amiben megint mintha azt mondta volna, hogy a béke akadálya Zelenszkij, és nem Putyin. Sok ingadozást látunk, de tény, hogy ez a hozzáállás bármikor változhat.

— A felelős döntéshozók, befolyásos politikusok látják ezt a veszélyt? Van párbeszéd arról, hogy egy Grönland elleni akcióval komolyan veszélybe sodorhatják az európai békét?

— Azt hiszem, ezt felismerik. Chris Coons, egy delaware-i demokrata szenátor a közeljövőben egy delegációval Európába, többek között Dániába utazik, hogy megnyugtassa az európai partnereket arról, hogy az amerikai kongresszusban látják ezeket a veszélyeket. Úgy tudom, a delegációban republikánusok is lesznek. A republikánus oldalon sokan valószínűleg attól félnek, hogy ha élesen megszólalnak Trumppal szemben, úgy járnak, mint azok a szenátorok, akik a venezuelai akció kapcsán a kongresszus jóváhagyását kérték a további lépésekhez. Azt az öt republikánus szenátort, aki ezt megszavazta, Trump név szerint kezdte támadni, és ketten azóta már meg is változtatták az álláspontjukat. Ez mutatja, hogy

a republikánus pártból senki nem akarja az arcát és a nevét adni egy olyan politikához, ami szembemegy Trumppal,

miközben valószínűleg sokan látják a veszélyeket és nem akarnak a szövetségesekkel szemben politizálni.

— Pár napja a világsajtó arról írt, hogy órákon belül katonai akció indulhat Irán ellen, ami végül elmaradt. Irán nem Venezuela, egy beavatkozás ott sokkal bonyolultabb lenne. Elképzelhető, hogy Trump mégis belevág?

— A találgatásokat szinte kizárólag Trump egyetlen, meglehetősen eltúlzott bejelentésére alapozták, amiben azt üzente, hogy „Amerika mellettetek áll, segítségetekre siet”. Emellett persze a katonai személyzet mozgásából is lehetett következtetni arra, hogy valamilyen akció megfontolás alatt áll. Aztán viszont jött a fordulat: Trump közölte, hogy az iráni vezetők megnyugtatták, abbahagyják a politikai foglyok kivégzését. Hogy ezt mire alapozza, az persze kérdés. Vannak olyan források, amelyek szerint ez csak elterelés, és a döntés már megszületett egy katonai akcióról. Ahogy a Trump-adminisztráció külpolitikáját látom, ha lesz is valami, az a tavaly nyárihoz hasonló, korlátozott beavatkozás lesz. Nem egy elhúzódó háború, ami az iráni politikai rendszer megdöntésére irányul, hanem célzott csapások a Forradalmi Gárda vagy a nukleáris létesítmények ellen.

Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy Trump egy olyan katonai akciót kezdene, ami az iráni rendszer megdöntéséhez vezetne.

Persze lehet, hogy a rendszer már annyira instabil, hogy egy külső beavatkozás felgyorsíthatja az összeomlását. De Trump számára ott a kockázat: mi van, ha csinál valamit, de nem lesz eredménye? Akkor vagy eszkalálja a helyzetet, amit elvileg nem akar, vagy visszalép, ami kudarcot jelentene.

— Milyen jó lenne az USA-nak, ha visszatérnének a 70-es évek, amikor Irán még komoly szövetségesük volt a Közel-Keleten. Elképzelhető, hogy ezért tesznek most proaktív lépéseket?

— Igen, másrészt viszont a helyzet hasonló a venezuelaihoz. Az, hogy a vallási vezetést megtörik, ahogy Madurót is sikerült eltávolítani, nem jelenti azt, hogy a helyén egy nyugatos, demokratikus, USA-barát erő jön létre. Lehetséges, hogy különböző iráni nacionalista erők kerülnek hatalomra. Nem vagyok az iráni politika szakértője, de nem gondolnám, hogy egy egyszerű beavatkozással vissza lehetne hozni a 70-es éveket. Az a rendszer is egy autokrácia volt, ami nem véletlenül termelte ki a saját forradalmát. Az iráni politika elég rétegzett. Ott van például a korábbi elnök, Ahmadinezsád, aki annak idején a legharcosabb Amerika- és Izrael-ellenes hangot ütötte meg, de nem tartozik a vallási keményvonalasokhoz, és az utóbbi időben sokszor ellenzékiként, egyfajta populista-nacionalista irányvonalat képviselve jelent meg. Ez egy nagyon komplikált helyzet lenne.

— Beszéljünk az ICE (Bevándorlási és Vámügyi Bűnüldözési Hivatal) botrányos fellépéseiről. Miért van erre szükség? A képeket látva az embernek egy 21. századi disztópia jut eszébe.

— A Trump-féle retorika szerint azért, mert a helyi, például a minnesotai hatóságok nem tudták megfelelően kezelni az illegális bevándorlást, a bevándorlók pedig kijátszották a rendszert. Ennek van valóságalapja, kiderültek például pénzügyi csalások, amibe Tim Walz minnesotai kormányzó is belebukott. De amit Trump ehhez hozzátesz a nemzetbiztonsági kockázatokról, a bűnözés és a bevándorlás összekapcsolásáról, az megalapozatlan. Az amerikai határon, például a reptereken a határőrök lényegében élet és halál urai. Ha egy nem amerikai állampolgárról azt mondják, nem jöhet be, akkor nincs fellebbezés, mehet haza. Most mintha ez a törvények felett álló hatáskör az ICE-nak köszönhetően az ország belsejében is elterjedne.

Van egy szerv, amit a helyi rendőrség vagy az állami vezetés nem tud felügyelni, mert a szövetségi kormány alá tartozik.

Ez nagyon ellentmond annak az amerikai hagyománynak, hogy a szövetségi védelem és adóbeszedés kivételével a legtöbb jogkört állami vagy helyi szinten kell tartani. Ebben az értelemben ezek a fejlemények valóban aggasztóak ezek a fejlemények.

— A legfőképpen az aggasztó, hogy ágyúval lőnek el a verébre, ahogy az állig felfegyverzett alakulatok sétálgatnak a városokban. Vagy tényleg ilyen drámai a bevándorlási helyzet?

— Nem hiszem. De nyilván hozzátartozik a megértéshez az is, hogy az Egyesült Államokban a fegyvertartás jogon miatt eleve minden rendőrség sokkal jobban felfegyverzett, mint az európai megfelelőik. De most inkább tényleg úgy tűnik, hogy ez pusztán erődemonstráció.

Van az embernek egy olyan érzés, hogy valamiféle provokációra várnak,

ami után viszont még inkább indokolt lehet például ezt a bizonyos insurrection act-et életbe léptetni.

— Már két ember is meghalt, akiket az ICE tagjai lőttek le, az első esetről készült videók után elég nagy volt a felháborodás. Nem gondolkoztak el azon, hogy visszavonják az alakulatokat?

— Nem úgy tűnik, hogy a Trump vagy a Trump-kormány ezen gondolkozna. Itt a bíróságoknak lesz még szerepük. Az első incidens, ami Minneapolisban történt, visszafelé sült el politikai értelemben. Még republikánusok is azt mondják, hogy elhibázott volt. Vizsgálatot követelnek, olyan ember is, mint Joe Rogan, akinek fontos szerepe volt Trump győzelmében, mivel Trump, ellentétben Kamala Harris-szel elment Rogan országosan ismert podcastjába. Joe Rogan azt mondta, hogy miközben nem tudhatja, hogy mit élt át ez az ember, aki az ICE ügynökeként ott állt, de teljesen indokolatlannak tűnik a cselekedete, és hogy ez felháborító.

— Trump második ciklusával kapcsolatban többször felmerül a polgárháború emlegetése. Ezzel az ICE-üggyel nem léptek közelebb egy ilyen sötét forgatókönyv felé?

— A 19. századi értelemben nem. Akkor két jól meghatározott terület állt egymással szemben. Persze most is vannak republikánus és demokrata államok, de azokban is mozaikszerűen vannak republikánus és demokrata szavazók. Nincsen két földrajzilag elkülöníthető régió. Viszont, ami felmerült például a Charlie Kirk gyilkosság idején is, hogy

a politikai erőszak az egyre inkább részévé válik az amerikai politika mindennapjainak.

Nyilván ezért lenne arra szükség, hogy minden oldalról ezt mérsékeljék, nyilván ebben a legnagyobb felelőssége az elnöknek van, ahogy ezeket a különféle csoportokat használja, hogy a céljainak megfelelően adott esetben eszkalálja a konfliktusokat.

Kapcsolódó

Az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője: a világ eseményeit látva most talán „jó pillanat” lenne elkezdeni inni

Kaja Kallas egy zárt ülésen tette a megjegyzést, miközben Washingtonban a dán és grönlandi vezetők tárgyaltak. A feszültség tapintható, az EU pedig újabb szankciókat készít elő Irán ellen.

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

A három gyerek a nagyszülőknél húsvétozott, közben apjuk puszta kézzel ölte meg anyjukat Szigethalmon

Hajtóvadászat indult egy 41 éves férfi ellen, aki a gyanú szerint megölte feleségét Szigethalmon. A holttestet a pár közös sorházi lakásában találták meg húsvéthétfőn.

KULT

Sorra gyilkolja a családját Glen Powell – A Hogyan kaszálj nagyot, megmutatja, hogy miért ne öljünk az örökségért

Erős szereplőgárda, érdekes alapötlet és egy klasszikus történet modern feldolgozása. Papíron minden működik, a gyakorlatban viszont valami hiányzik. Ez az a film, ami lehetett volna sokkal több is.

KÉK HÍREK

Raktárba zárta a gyerekeket, kirúgták a nevelőt a ballószögi bölcsődéből

A ballószögi bölcsődében azonnali hatállyal felmentettek egy nevelőt, miután a szülők szerint több gyereket bántalmazott. Jelentési kötelezettség elmulasztása miatt további öt dolgozó kapott megrovást.

Címlapról ajánljuk

SZEMPONT

Telkes András: Közeledünk a törésponthoz és Orbánék már nem tudnak visszafordulni, ezért léptek a nyugati titkosszolgálatok

Példátlan dolog, hogy egy EU-s külügyminiszter rendszeresen tájékoztasson egy ellenséges hatalmat - mondja az információs Hivatal volt főigazgató-helyettese. A nyugati szövetségesek szerinte felmérték, hogy az Orbán-rendszer már képtelen konszolidálódni.

Fischer Gábor, Címlapkép: Getty Image - szmo.hu
2026. április 09.

Titkosszolgálati akciók terepévé vált a magyar választási kampány. Először arról érkeztek hírek, hogy az oroszok készülnek a választás befolyásolására, most pedig egymás után jelennek meg magyar kormányzati szereplők lehallgatott beszélgetései. Ezekből az a kép rajzolódik ki, hogy Orbán Viktor és Szijjártó Péter rendkívül szívélyes viszonyt ápol az orosz vezetőkkel. Orbán Viktor például a barátjának nevezi Putyint, és egy kisegérhez hasonlítja Magyarországot, amely felajánlja segítségét az orosz oroszlánnak. A magyar külügyminiszter pedig nemcsak tájékoztatja Lavrovot arról, mi hangzott el az Unió külügyi tanácsainak bizonyos ülésein, de egy dokumentum megszerzésében is segítséget ígér.

Mennyire szokatlan, hogy ilyen hangnemben beszélnek a nem nyilvános csatornákon egy uniós tagállam vezetői az oroszokkal? Átlépheti-e ez a törvényesség határát? És mennyire gyakori, hogy nyugati titkosszolgálatok indítsanak ennyire nyilvánvaló ellenakciót? Erről beszélgettünk Telkes Andrással, az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettesével.

— Ez már a sokadik kiszivárogtatás. Mi történik?

— Ez a Washington Post cikkével kezdődött, ahol megszellőztették a miniszterelnök elleni lehetséges önmerényletet. Ezzel egy időben jött a VSquare-en az első lehallgatott beszélgetés. Nekem most már úgy tűnik, hogy a dolgot két részre lehet bontani. Az egyik, hogy voltak olyan ügyek, félig-meddig titkosszolgálati hátterű akciók, amelyeket a kormány nagyon szeretett volna használni és a nyilvánosság felé elsütni. A másik pedig, hogy voltak olyan történések, amelyeket rettenetesen szeretett volna titokban tartani. Ebbe az utóbbi sorozatba tartozik ez a beszélgetéssorozat is, ami tegnap kiegészült a miniszterelnök Putyinnal folytatott beszélgetésének leiratával. Nekem az az érzésem, hogy

miután kiderült, milyen titkosszolgálati hátterű akciók folynak a választás befolyásolása érdekében, és kiderült az is, hogy van egy viszonylag jelentős orosz részvétel is ebben, a nyugati (legalábbis papíron) szövetséges hírszerző és titkosszolgálatok úgy döntöttek, ideje szivárogtatni.

Egyrészt, hogy ellensúlyozzák azt, ami Magyarországon történik, másrészt, hogy az emberek nagyjából tisztában legyenek azzal, mi a magyar kormánynak a valóságos külpolitikája. A kettő között van egy jelentős különbség. Az, ahogy a kormány és az oroszok próbálják befolyásolni a magyar választásokat, általában fals hírekre épül. Gondolok itt például az Ukrajna elleni hisztériára, vagy arra, hogy milyen álprofil-hálózatokkal próbálják erősíteni a kormányzati narratívát. A másik oldal, amit most látunk, egyszerűen a rendelkezésükre álló tényanyagból csepegtet, egyre nagyobb mértékben és egyre súlyosabb mondandóval. Ez egy új mintázat, korábban ez nem nagyon volt gyakorlat. De úgy látom, azért választhatták ezt az utat, mert ha megírják, hogy mi történik a begyűjtött információk alapján, akkor ezt a fajta orosz tevékenységet jó eséllyel meg tudják akadályozni.

Például a miniszterelnök elleni merényletterv megszellőztetése azt a célt szolgálta, hogy ezt már ne legyen érdemes megcsinálni.

A beszélgetések nyilvánosságra hozatala pedig inkább azt jelenti, hogy akadályozni akarják ezt a tevékenységet a továbbiakban, illetve képbe akarják hozni a választókat. Még talán azt kellene hozzátenni ehhez, hogy az első beszélgetés, amit nyilvánosságra hoztak, 2020-as volt. Azóta a nyilvánosságra hozott anyagokkal időben is egyre közelebb kerülünk, és a mondandójuk is egyre súlyosabb. Ez az egész azt bizonyítja számomra, hogy amikor Szijjártó első alkalommal fennakadt a horgon egy Lavrov-beszélgetés kapcsán, onnantól kezdve a nyugati szolgálatok szakmai szempontból szükségesnek láthatták, hogy ne csak Lavrovval, hanem Szijjártóval is foglalkozzanak.

Ezért azt feltételezem, hogy itt ennél még sokkal vaskosabb akták is vannak, és esetleg sokkal súlyosabb mondatok is nyilvánosságra kerülhetnek még a választás előtt.

Ez már most felveti azt a kérdést, hogy mindaz, ami történt, nem ütközik-e a Btk. 261/a. paragrafusa szerinti, az Európai Unió intézményei elleni kémkedés körébe. Korábban csak a sima kémkedés szerepelt a Btk. 261. paragrafusában, ezt később kiegészítették az Európai Unió intézményei elleni kémkedéssel, ami az Európai Parlamentet, az Európai Tanácsot és az Európai Bizottságot jelenti. Ezek a tartalmak, amelyek továbbkerültek Lavrovhoz, felvetik a lehetőségét annak, hogy esetleg valami ilyesmi nem történt-e.

— Mi a szokásos eljárás ilyenkor? Ha kompromittáló anyagokat rögzítenek, mint itt Szijjártó esetében, legelőször nem szembesítik az érintettet, hátha jobb belátásra lehet bírni? Vagy rögtön a nyilvános szivárogtatás következik?

— Itt eltelt közben öt év. Ez egy példátlan dolog. Korábban nem volt olyan, hogy egy EU-s külügyminiszter rendszerszerűen tájékoztassa a szövetségen belüli kérdésekről egy ma már ellenséges hatalmat. Még az is felmerül bennem, hogy NATO-val kapcsolatos szivárogtatások nem fognak-e napvilágra kerülni. Mert gondolom, ha EU-témában voltak szivárogtatások, akkor bőven lehettek a NATO területén is.

Szerintem ez egy teljesen váratlan helyzet volt a nyugati szolgálatoknak és politikusoknak is, hogy egyikük folyamatosan tájékoztatja az orosz felet.

Látok ebben részben valami tanácstalanságot, részben pedig azt, hogy ezt azért nem akarták ország-világ számára szétkürtölni. Gondolom, próbálták inkább politikai úton lebeszélni a magyar vezetést arról, hogy ennyire oroszbarát álláspontja legyen. És most, amikor közeledünk a törésponthoz, akkor döntöttek végül úgy, hogy ezt az utat választják.

Ebben valószínűleg benne van az az értékelés is, hogy ma már az Orbán-rendszer nem tudna konszolidálódni, ha esetleg megnyernék a választást. Nem várható, hogy visszasorolódnának Európába és betartanák a szabályokat.

A rendszer túl messzire ment az autokrácia útján ahhoz, hogy visszafordulhasson. Ez is közrejátszhatott abban, hogy végül ezt az utat választották. De ez egy abszolút nóvum, korábban ilyen léptékű és jellegű szivárogtatásokra nem volt példa.

— Például számomra mai napig rejtély, hogy miért kellett egy évig lebegtetni a svéd NATO-tagságot...

— Valóban, ott is van néhány nagyon kritikus kérdés. De kíváncsi vagyok arra is, hogy amikor még csak készülőben volt az orosz–ukrán háború, az ott megosztott információkból mennyi mehetett tovább az oroszokhoz. Ez az oroszok számára kulcskérdés lehetett, hogy a NATO-ban hogyan látják a dolgokat, melyik tagállam milyen információkat birtokol, kinek mi a pozíciója. Ez is hatással lehetett arra, hogy meghozták azt a döntést, hogy mégiscsak támadni fognak. Ott sokkal vaskosabb biztonságpolitikai kérdések is felmerülhettek.

— Nem lett volna okosabb korábban szivárogtatni ezeket az információkat?

— Lehet, hogy okosabb lett volna, de akkor valószínűleg nem érték volna el azt a hatást, amit most, mert akkor még nem volt olyan a társadalmi ingerküszöb. Én nem gondolom, hogy a választókat alapvetően külpolitikai kérdések érdekelnék elsősorban, ez inkább egy hozzáadott hatás, ami az ingadozó választók magatartását esetleg módosíthatja.

Ezt még egy dolog erősíti. Az utóbbi időszakban a kormányzat majdnem az összes titkosszolgálati akciójával megbukott.

Legyen az a pénzszállító, az Orbán elleni fenyegetés Omelcsenko, nyugdíjas tábornok meghamisított nyilatkozata alapján, vagy a Tisza informatikusainak beszervezési kísérlete. Ha ehhez hozzáteszem a beszélgetéseket Orbán–Putyin, és Szijjártó–Lavrov, meg az energiaügyi miniszterhelyettes között, azt az összbenyomást keltik, hogy a kormányzat nagyon kapkodó és dilettáns módon csinál valamit. Itt nem önmagában annak van hatása, hogy mik az egyes konkrét lépések, mert az ember csak kapkodja a fejét, hanem az az összbenyomás, hogy az egész amolyan balfék, hozzá nem értő módon történik. Összességében ez a benyomás módosíthat az ingadozó választók egy részének a magatartásán.

— Ha a Tisza Párt esetleg nyer, ezek az anyagok, vagy a még súlyosabb, egyelőre nyilvánosságra nem hozottak, szerepet játszhatnak abban, hogy pacifikálják az Orbán-rendszert egy viszonylag konfliktusmentes távozás érdekében?

— Nem tudom, hogy ez a megfontolás benne van-e. De az egészen biztos, hogy ha valaki megtesz egy büntetőfeljelentést, akkor azt hiszem, nagy valószínűséggel meg is indulna ennek alapján az eljárás.

— Ez nem közvádas bűncselekmény?

— Ez csak közvádas lehet.

— Az ügyészség ezt nem indíthatja el hivatalból?

— A jelen helyzetben nem; egy választás után minden más lehet. Ha rendszerváltás van, akkor nagy valószínűséggel azt gondolom, hogy igen, akkor elkezdődnek ezzel kapcsolatos büntetőeljárások is.

— És akkor egy nyomozás kideríthetné, ki mennyire érintett. Ott vannak Szijjártó beszélgetései, de már Orbán Viktorról is van érdekes felvétel. Bár abban az esetben a felajánlkozáson kívül konkrétumokról nem volt szó, ez értelmezhető a Btk. szerint?

— Ez eléggé ismeretlen terület.

Az 1990 óta zajló történelemben nem nagyon volt olyan egy európai országban, hogy a miniszterelnök és a külügyminisztere egy alapvetően ellenérdekű, sőt ellenséges országgal ilyen kapcsolatba keveredjen.

Volt olyan, hogy a német kancellár mellé beszerveztek valakit, aki szállította az információkat, de ilyen prominens politikus hivatali idejében ilyesmi nem nagyon fordult elő az 1990 utáni történelemben.

— Ha a választások után változás történik és nyomozás indul, a magyar vizsgálati szervek elkérhetik bizonyítékként a többi információt azoktól a külföldi szolgálatoktól, amelyek ezeket a beszélgetéseket rögzítették?

— Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a magyar hatóságok és a magyar titkosszolgálatok legalább valamilyen szinten visszanyerjék a nyugati partnerek bizalmát. Ehhez néhány gyakorlati lépést is kellene tenni. Például kézzelfoghatóan és látványosan megerősíteni, vagy újraépíteni Magyarországon a kémelhárítást. Itt arról van szó, hogy ezek nagy valószínűséggel titkosszolgálati anyagok. Ott pedig az alapvető kérdés, hogy a bizalmon túl a forrásvédelem nem indokolja-e azt, hogy ne adják át ezeket. De ha már ennyit kiszivárogtattak, akkor azt hiszem, ha visszaépül a bizalmi viszony, megtörténhet, hogy magyar megkeresésre mégiscsak átadják őket.

— Azt mondja, újra kellene szervezni a magyar titkosszolgálatokat. Ez elég régi adósság, mert 1989 után a szolgálatokat valójában nem alakították át kellő mélységig.

— Ezt azért vitatnám. Azt gondolom, hogy ’90-ben egy nagyon alapos átalakítás volt. Azoknak az embereknek a többségétől, akik direktben állambiztonsági feladatokat láttak el, tehát a hazai másként gondolkodókkal és a belső ellenzékkel foglalkoztak, az ő abszolút többségüktől megváltak a szolgálatok. Persze van egy-egy prominens, aki még feltűnik a nyilvánosság előtt. De teljesen megváltozott a szolgálatok feladatrendszere, és azóta eltelt 34 év, a munkatársi gárda is megújult.

Nekem sokkal inkább az a benyomásom, hogy a munkatársak többsége összeszorított szájjal végzi a feladatait, és inkább a tiszti esküjéhez próbálna hű maradni, azaz a köztársaságot védeni, nem pedig az éppen adott kormány hatalmát.

Az a megosztottság, ami megvan a társadalomban, megvan a titkosszolgálatokon belül is, csak más arányokban. Én azt gondolom, hogy a csendes többség nem szereti azt, amit csinálnia kell. De mindenhol vannak, akik nem szeretik a kormányt, meg akik inkább pártolják. Azt hiszem, azokkal kellene inkább foglalkozni, akik a jelenlegi felállásban, különösen az utóbbi időszakban, kifejezetten állambiztonsági jellegű feladatok megtervezésében, eldöntésében és végrehajtásában vettek aktívan részt. Ha egy ilyen jellegű megtisztulás lezajlik, utána egyéb jogállami garanciák mellett, például törvényességi felügyelet, a különösen érzékeny eszközök bírói engedélyezésének bevezetése az igazságügyminiszter helyett, számos olyan intézkedést lehet hozni, amivel a jogállami működést helyre lehet állítani. A baj az, hogy a működés fő csapásiránya a nemzetbiztonsági jellegből átalakult állambiztonsági jellegűvé. Nem abban az értelemben, hogy jön a fekete autó, mert hatósági jogosítványok nincsenek. De abban az értelemben mindenképpen, hogy a munka fő tárgyává az ellenzék, az újságírók és a civilek váltak.

Ez alapvetően állambiztonsági jellegű munkát jelent. Ezt azonnal meg kell szüntetni, és akik ebben oroszlánrészt vállaltak, azoktól meg kellene válnia a szolgálatoknak.

Annyit talán érdemes hozzátenni, hogy a szolgálatok sosem maguktól jutnak arra, hogy ilyen feladatokat lássanak el, ez mindig a politikai döntéshozóktól függ. Itt pedig úgy néz ki, hogy a miniszterelnökkel az élen, a propagandaminiszteren át az történik, hogy amit a szolgálatok termelnek, az rögtön hasznosítható a propagandában, és ez teljes összeférhetetlenség.

— Ezt láttuk is a Gundalf-ügyben is, amikor azonnal kikerült a fiatal informatikus meghallgatása.

— Ez tarthatatlan jogállami szempontból. Ott van az egész vezetési lánc, a nemzetbiztonsági főtanácsadótól a polgári szolgálatok irányításáért felelős államtitkárig (ez a politikai szint), ők hozzák meg a döntéseket, hogy milyen feladatokat kell végrehajtani. Például, hogy be kell dönteni a Tisza Párt informatikáját: ezek az igények politikai szinten születnek meg. És aztán ott van a szolgálatok vezetése, felső vezetése, és azok a szakmai vezetők, akik ebben részt vesznek. De van itt még egy komponens: kik hajtották végre ezt a feladatot. Részben ott vannak azok a munkatársak, akik nyíltan vagy valamilyen fedőmunkakörből, fedőcégnél végezhetnek ilyet.

Kialakult itt a szolgálatok körül egy úgynevezett baráti cégháló. Volt titkosszolgálati munkatársak és vezetők, akik ilyen cégeket alapítottak vagy csatlakoztak hozzájuk.

És mivel ők az Orbán-rendszerben szocializálódtak, ha hozzájuk kéréssel fordulnak, akkor adott esetben el is láthatnak ilyen feladatokat. Innen lehetett az például, ami kiderült a Tiszás IT-sok megkörnyékezése esetében, hogy egyszerre több csoport is dolgozott, és mivel nem volt kellő koordináció, egymásra futhattak.

— Jól sejtem, hogy a Tisza Párt elleni akciók a jelenleg hatályos törvényekkel is szembemennek, tehát bűncselekménynek minősülnek?

— Abszolút. Először is, a nemzetbiztonsági törvényt semmilyen formában nem tartják be, hiszen az nem ad felhatalmazást arra, hogy a belső ellenzéken dolgozzanak. Itt van rögtön az első alapos törvénysértés. Aztán jön az összes többi: a személyes adatokkal való visszaélés. Például amikor a Gundalf-ügyben a meghallgatásról úgy került ki a videó, hogy a hangot nem torzították el, tehát az érintett felismerhetővé vált.

Az pedig egyenesen példátlan, hogy valakitől titoktartási nyilatkozatot kérnek, aztán szó nélkül kipakolják az anyagot az internetre.

És ide tartozik az is, ha például hozzáférést kérnek a Tisza Párt adataihoz, mert az adatkezelési szempontból is számos kérdést vet fel. Itt felmerül a hamis vád kérdése is. Eleve az egész munkafolyamat a talpáról a feje tetejére állt. Egy titkosszolgálati vagy rendőrhatósági eljárás, nyomozás, felderítés esetén először össze kell szedni a tényanyagot, meg kell állapítani, hogy az bizonyít-e valamit, és csak utána lehet következtetésekre jutni és tényállást megállapítani. Ezzel szemben itt minden esetben azt láttuk, hogy először volt a tényállás, és utána kellett hozzá összegereblyézni a bizonyítékokat. Ez volt az ukrán pénzszállítók esetében, és ez volt a Gundalf-ügyben is. Először jött a gyerekpornó vádja, miközben mindenki tudta, hogy nincs ilyen, de meg kellett próbálni összekotorni valamit. Utána következett az, hogy az érintett esetleg kémkedésbe keveredett, de arról is kiderült, hogy nem. Végül eszkábálták össze a haditechnikai eszközzel való visszaélés vádját, ami abból állt, hogy egy sima derékszíjba applikáltak egy kisméretű kamerát.

Ezek mind rettentő kínosan összeeszkábált, fabrikált dolgok voltak. Mint A tanúban: először volt az ítélet, és utána kellett hozzá bizonyítékokat szerezni.

— A szolgálatok átszervezéséhez és a szakszerű, törvényes működés helyreállításához kell-e kétharmadot igénylő törvénymódosítás? Mennyi időt vehet igénybe egy ilyen átszervezés?

— A nemzetbiztonsági törvényhez csak kétharmaddal lehet hozzányúlni. Ez a törvény szabályozza azt is, hogy milyen szolgálatok vannak Magyarországon. Ebben szerepel például a Nemzeti Információs Központ, ami kicsit mindenki fölött álló, szaknyelven információfúziós szervezet. Ők kapnak meg minden információt. Azt hiszem, egy ilyesmire nincs feltétlenül szükség Magyarországon, azért sem, mert a fogantatásától kezdve politikai célokat volt kénytelen szolgálni, kiváltképp 2024-től. Tehát hozzá kellene nyúlni a szolgálatok szerkezetéhez, számához, és ez a nemzetbiztonsági törvény módosításával lehetséges. Itt kellene újból megteremteni a jogállami működés feltételeit.

De számos hatékony intézkedést pillanatok alatt meg lehet hozni kétharmad nélkül is.

A végrehajtó hatalom részéről ezeket a tevékenységeket azonnal le lehet állítani, és a szolgálatokat vissza lehet állítani a nemzetbiztonsági feladatokra. Arra, hogy az egész országot fenyegető kockázatokkal foglalkozzanak, ne pedig azzal, hogy az éppen adott hatalmat politikailag mi fenyegeti. Emellett a személyi összetételt illetően is meg lehet csinálni a megtisztulást. Ráadásul a finanszírozást is lehet úgy módosítani, hogy azok a szervezetek kapják meg a működésükhöz szükséges forrásokat, amelyeknek a munkájára a későbbiekben tényleg szükség van. Amelyeket pedig a törvényhozás később módosítana vagy megszüntetne, szűkebb keretekből gazdálkodnának a törvény módosításáig.

— A bizalom helyreállítása mennyi időt vehet igénybe?

— Hatalmas károkat okoztak. Egyrészt azzal, ahogy és amilyen célokra működtették a szolgálatokat, másrészt például azzal, hogy a Gundalf-ügy videóját kirakták az internetre. Ezek után új munkatársakat beszervezni, vagy bárkitől elvárni, hogy segítse a szolgálatokat, igen nehéz lesz. Azt gondolom, ha sikerül gyorsan helyreállítani a normális, a szövetségesi érdekeknek és viszonyoknak megfelelő kémelhárítást, és ebben eredményeket felmutatni, az egy komoly lépés lehet.

Kapcsolódó

Washington Post: Szijjártó Péter segítséget ajánlott Iránnak a Hezbollah csipogóinak felrobbantása után

Egy kiszivárgott leirat szerint a magyar külgazdasági és külügyminiszter a 2024-es libanoni csipogó-támadás után a magyar titkosszolgálatok segítségét ajánlotta fel Iránnak. A gesztus éles ellentétben áll a kormány Izrael-barát politikájával.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Hét év börtönt kapott első fokon Fekete Dávid csalásért és sikkasztásért

A megasztáros énekes a vádirat szerint 2017 és 2021 között magánszemélyeket, cégeket és bankokat is megkárosított. A tárgyaláson szóba került egy hangfelvétel is.

SIKERSZTORIK

Több mázsa alapanyagból készült el a 101 méteres rekordkalács Szekszárdon

A Hunyadi Mátyás Technikum diákjai és tanárai több mint egyhetes munkával készítették elő a rekordkísérletet. Az összesen 300 darab kalácsot több kilogrammnyi krémmel tapasztották össze.

KULT

Lengyel Tamás a választásról: Nehogy az történjen, hogy Orbán Viktor egyszer csak visszatér fehér lovon és lesújt a neki nem tetsző emberekre

A népszerű, szókimondó színész nyíltan beszélt arról, miért kezdett politizálni, mire számít a választások után, milyen új sorozatban szerepel majd Lovas Rozival, és mi az a "Gyuri univerzum". Interjú.

SZEMPONT

Kéri László: Orbánék pitiáner tolvajbandaként végzik, miközben az újkori magyar történelem legnagyobb esélyét játszották el

A politológus élete legnagyobb csalódásának nevezte, mi lett a volt tanítványaiból. Szerinte a Tisza Pártnak a kétharmadra is esélye van, és a 2026-os voksolás kimenetelének globális hatásai is lehetnek.

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2026. április 09.

Kéri László politológus, szociológus a Szélsőközép nevű YouTube csatornán azt mondta, életének legnagyobb közéleti csalódása az, ami a Bibó Kollégiumban egykor általa is tanított Fidesz-alapítókból lett.

Azt állítja, ennél szerencsésebb korosztály és csapat nem volt az újkori magyar történelemben, mert húsz évük volt felkészülni a kormányzásra, nem tapadtak a Kádár-rendszerhez, rengeteg nemzetközi tapasztalatot gyűjtöttek, és egy viszonylag békés, gazdaságilag konszolidálódó időszakban, dőlő uniós pénzek mellett vették át az országot.

„Ehhez képest szerintem az, hogy csalódás, az nem eléggé erős kifejezés. Tehát, ha arra gondolok, hogy milyen peremfeltételek mellett kapták az országot, és hogy hagyják itt, akkor ez az újkori magyar történelem leginkább eljátszott és soha vissza nem térő esélye, alkalma” – mondta Kéri, aki szerint ezt a bélyeget és kollektív bűnt soha nem fogják magukról lemosni.

„Szerencsés világgazdasági, szerencsés politikai konstelláció mellett egy ilyen végtelen, pitiáner tolvajbandaként végzik” - fogalmazott.

A politológus úgy véli, a Fidesz-alapítók bukásának egyik oka a kollégiumi múltjukban keresendő. A Ménesi úti intézmény egy olyan eszméletlen zárt világ volt, amely hihetetlenül erős közösségteremtő erővel bírt, és ez a szoros kötelék elnyomta a belső kritikát.

Kéri szerint Orbán Viktor sorozatosan „dupla vagy semmit” játszott, és ezekből rendre győztesen került ki, ami tovább erősítette a tévedhetetlenségének mítoszát a csoporton belül. A másik okot Lord Acton híres mondásával magyarázta: „A hatalom korrumpál, az abszolút hatalom abszolút korrumpál, ezeket az embereket egytől egyig mind megrontotta a kontroll nélküli hatalom.”

Szerinte a kontroll hiánya miatt az egykori jó tulajdonságaik elsorvadtak, és elhatalmasodott rajtuk a démonuk. Példaként Gulyás Gergelyt hozta fel, aki Kéri szerint egy „szégyellős ministránsból” vált olyanná, aki folyamatosan hazudik, még ha láthatóan nem is esik neki jól.

Kéri László szerint Orbán Viktornak „nem volt soha ideológiája, pillanatnyi érdekei voltak, és a pillanatnyi érdekéhez kapott mindig valamilyen álideológiai hátteret.”

A politológus több személyes anekdotát is megosztott a Fidesz korai időszakából. Felidézte a párt ötödik születésnapját 1993-ban, ahol Lévai Anikó a férjéről azt mondta: „Tudod, a Viktort az emberek vagy szeretik, vagy utálják. És ezzel én is így vagyok.”

Egy másik alkalommal, amikor Orbán azon bosszankodott, hogy az emberek félnek tőle, Kéri felesége, Zita megjegyezte, hogy ezen el kéne gondolkodnia. Orbán erre azt válaszolta: „Aki fél tőlem, az menjen orvoshoz.” Kéri feleségének replikája így hangzott: „Ennyi orvos nincs ebben az országban.” Kéri szerint Orbán ezt tíz évvel később is felemlegette neki.

A politológus elmesélte azt a történetet is, amikor 1983-ban a Bibó Kollégium alakuló ülésén azzal keltett botrányt, hogy kijelentette, ő kiköltözne egy olyan kollégiumból, ahol három ember – Simicska, Varga Tamás és Orbán – felszólító módban beszél a többiekkel. Amikor Orbán számonkérte, Kéri azt vágta a fejéhez: „Az a baj veletek, hogy rosszabbak vagytok a Kun Béla-féle Lenin-fiúknál.” Tizenöt évvel később a már miniszterelnök Orbán a parlament folyosóján odaszólt neki:

„Azért a Kun Bélázásért egyszer még elszámolunk.”

Kéri szerint Orbán Viktor legnagyobb politikai és személyes kudarca a 2002-es választási vereség volt. „A 2002-es választás elvesztését az soha nem fogja megbocsájtani az országnak. Tehát én azt láttam rajta, hogy az az igazi törés” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a Fidesz egyáltalán nem volt felkészülve a vereségre, és ezt a kudarcot a miniszterelnök a mai napig nem heverte ki.

A politológus úgy látja, a magyar demokratikus kísérlet 2006-ban siklott ki, és az azóta eltelt időszakban az ország négy legfontosabb alrendszere – a gazdaság, a politikai rendszer, a társadalmi szerkezet és a kultúra – is tévútra került. Szerinte a gazdaság csődben van, a jogállamiságot felszámolták, a társadalmi polarizáció drámaian megnőtt, a kulturális életet pedig tönkretették.

Úgy véli, a 2026-os választás igazi válaszút lesz, mert az Orbán által létrehozott rendszer nem reformálható.

A globális politikáról szólva Kéri azt mondta, a világban 2008 óta halmozódó válságok – pénzügyi, klíma, migrációs, kiber – kedveznek az olyan „erős embereknek” és „szélhámosoknak”, mint Trump, Putyin, Hszi Csin-ping vagy Orbán, akik azt hitetik el, hogy univerzális problémamegoldók. Ennek fényében a 2026-os magyar választásnak hatalmas nemzetközi tétje van.

„Egy Orbán-győzelem ennek a tábornak elég komoly segítség lenne. Ha itt megbukik, akkor az pont ennek a típusnak és ennek a típusú berendezkedésnek az inverze is lehet, tehát meg is fordítja” – fejtette ki.

A választási esélyeket latolgatva Kéri László azt mondta, a pártlistás versenyt már eldőltnek tekinti, szerinte azt a Tisza Párt nyeri. A választás azonban a 106 egyéni körzetben dől el, ahol a helyzetet sokkal nehezebb modellezni.

Saját, az országot bejárva szerzett tapasztalatai alapján úgy látja, a Tisza Párt jelöltjei hatalmas energiával dolgoznak, míg a Fidesz jelöltjei mögül elfogyott a korábbi bázis, és sok fideszes polgármester is inkább kivár.

Szerinte minden esély megvan nemcsak a Tisza győzelmére, hanem a kétharmados győzelemre is, ehhez elég, ha 65-öt megnyernek a 106-ból egyéni kerületből.

Az értelmiség felelősségével kapcsolatban Kéri azt mondta, mindenki csak a saját nevében beszélhet. Ő és a felesége azzal tették meg a magukét, hogy az elmúlt másfél évben 103 helyen jártak az országban a Tisza Pártot segítve.

„75 éves létemre ennyit tudtam tenni azért, hogy változás legyen. Azt gondolom, hogy a kortársaim, vagy a hasonló felkészültségűek közül jó néhánynak még ezt meg kellett volna tenni” – mondta, kritikával illetve azokat, akik megelégedtek azzal, hogy „idióta tévéknél vitatkoznak”.

A teljes beszélgetés

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

Több mint 1000 nővel szexelt, Marilyn Monroe mellé vett sírhelyet, és gyűlölte a faji és nemi diszkriminációt – Hugh Hefner ma lenne 100 éves

1000 dollárt kért kölcsön az anyukájától a Playboy első számának kiadásához. Halálakor a birodaloma már több mint 500 milliót ért. Ilyen volt Hugh Hefner élete.

KULT

„Nem visszafelé nézünk, hanem előre” – Kálozon kezd új életet a Kolorádó, egy kastélyt is megtöltenek programokkal

A fesztiválnak kényszerűségből kellett költöznie a Nagykovácsi melletti Cserkészparkból, egy ideig bizonytalan volt a jövője, de aztán megtalálták az új helyszínt, ami rengeteg lehetőséget rejt magában. Interjú a stáb két tagjával.

KÉK HÍREK

Megöltek egy présház-tulajdonost Bács-Kiskunban, két férfit elfogtak

Emberölés gyanúja miatt vettek őrizetbe két férfit a Bács-Kiskun vármegyei nyomozók Császártöltésen. Az ügyre egy másik bűncselekmény felgöngyölítése közben derült fény.

SZEMPONT

Török Gábor: A korábbi ellenzék számára egy tömegsír lesz a 2026-os választás

A politikai elemző szerint a 2010 utáni ellenzéki pártoknak, köztük a DK-nak, esélyük sincs a túlélésre. Úgy látja, a Fidesz és a Tisza Párt kétpólusú versenye teljesen ellehetetleníti a kisebb szereplőket.

DKA - szmo.hu
2026. április 09.

A Fidesz és a Tisza Párt kétpólusú küzdelme a választási kampány utolsó heteire olyannyira kiéleződött, hogy Magyar Péter már a rendszerváltás utáni legnagyobb győzelmet vetítette előre. A kormánypárt erre azzal a narratívával reagált, hogy az ellenzék valójában a vereségére készül, és azt nem fogja elfogadni, ezért a Fidesznek a szavazás után is kampányüzemmódban kell maradnia.

A két tábor közötti feszültséget a közvélemény-kutatók rendkívül eltérő mérései is fokozták, előrevetítve egyfajta hitelességi válságot. Ahogy a Medián ügyvezetője fogalmazott, a felmérések a politikai harcnak is részévé váltak. Mindeközben a korábbi ellenzéki pártok látványosan a háttérbe szorultak: Dobrev Klára a DK múltját és elveit védte az új kihívókkal szemben, a Jobbikban pedig Z. Kárpát Dániel visszalépése jelezte a párt nehéz helyzetét. Ebben a politikai helyzetben elemezte a választási kampányt Török Gábor az ELTE Jurátus nevű lapjának.

A politilógus szerint a kampány valójában nem egy hónapja, hanem évek óta tart, mivel a választók többsége már jóval a hivatalos kampányidőszak előtt eldönti, kire szavaz. Éppen ezért a kampány alatti tematizálásnak korlátozott a tétje, leginkább a bizonytalan szavazók megnyeréséről szól. Az elemző szerint egy ilyen szimmetrikusnak látszó politikai helyzetben a tematizációnál fontosabbá vált az erődemonstráció.

„Fontosabb lenne az, hogy kit éreznek a választók erősebbnek, kiről gondolják azt, hogy többségben van, kivel kapcsolatban alakulhat ki a győzteshez húzás” – mondta.

Szerinte a politikusok Facebook-oldalain is látszik, hogy többet foglalkoznak azzal, hogy „nekik van nagyobb”, mint a konkrét politikai tartalmakkal.

Török Gábor szerint a győzelmi várakozások terén fontos változás történt. Míg korábban fej-fej mellett mérték a Fidesz és a Tisza Párt győzelmét várók arányát, a legutóbbi felmérésekben már a Tisza Párt került előnybe.

„Nem emlékszem az elmúlt tizenhat évből olyan felmérésre, amelyben többen gondolták volna azt, hogy nem a Fidesz a választások esélyese” – jelentette ki Török Gábor.

A közvélemény-kutatók közötti hatalmas különbségeket – például a Medián 23 százalékos Tisza-előnyét a biztos szavazók körében, szemben a Nézőpont 6 százalékos Fidesz-fórjával – Török Gábor példa nélkülinek nevezte. „Ilyen távolságokat, ilyen össze nem egyeztethető számokat soha nem láttunk” – állította, hozzátéve, hogy a korábbi választások előtt a komolyan vehető intézetek adatai közelítettek egymáshoz. Szerinte a választás az igazság pillanata lesz a kutatók számára is, és biztosan lesz hitelességi válság. „Aki nagyon mellé lőtt, az szerintem hosszú időn keresztül fogja viselni ezt a bélyeget” – fogalmazott.

A kampányhajrában bevetett „atombombák” hatásában az elemző nem igazán hisz. Úgy látja, egy ennyire polarizált társadalomban, ahol két teljesen eltérő valóságértelmezés létezik, nehéz olyan ügyet találni, ami egy elkötelezett szavazót eltántorítana. Ezek legfeljebb a bizonytalanokra lehetnek hatással, de ez korlátozott.

„Az »atombombákat« nem az utolsó napokban kell felrobbantani, hanem időben, hogy elterjedhessenek, hassanak, a közbeszéd részévé váljanak, eljussanak minden választóhoz” – mondta.

Kitért arra is, miért tematizálja a Fidesz Orbán Viktor korát és munkabírását. Az elemző szerint erre azért van szükség, mert megjelent egy közel húsz évvel fiatalabb, elképesztő politikai munkát végző kihívó. Lázár János „duracell elemes” hasonlatai és a testalkatról szóló megjegyzései is erre a kihívásra adott válaszok.

A két vezető között szerinte egyfajta furcsa, férfias versengés alakult ki arról, ki alszik kevesebbet vagy kinek van nagyobb tömege. „Kicsit furcsa ez, mert nyilván egy átlagember számára ez egy nagyon óvodás, nagyon férfias, macsó játéknak látszik” – mondta, de hozzátette, hogy ez hat a szavazókra. Megjegyezte, Orbán Viktor politikai értelemben nem idős, de a fiatalabb kihívó miatt a Fidesznek foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel.

A választási vereség következményeiről szólva Török Gábor úgy vélte, a vesztes párt reakciója nagyban függ a vereség mértékétől. Bár elképzelhetőnek tartja, hogy egy vereség megroppantja akár a Fideszt, akár a Tiszát, a konzervatívabb előrejelzést tartja valószínűbbnek, vagyis hogy egyik párt sem fog szétesni.

„Szerintem egy ilyen kétpárti szerkezetben bárki is kerül kormánya, az ellenzéke komolyan hiheti azt, hogy neki esélye lesz az esetleges elégedetlenséget meglovagolni, és ez elég csábító ahhoz, hogy a belső konfliktusokat időben lerendezzék” – fejtette ki.

Azt, hogy Orbán Viktor vagy Magyar Péter egy vereség után eltűnne-e a közéletből, „ködszurkálásnak” nevezte. Szerinte mindkét politikusnak megvan a lehetősége a folytatásra, de ezt csak komoly belső politikai harcokban tudnák elérni.

A kispártok esélyeit latolgatva Török Gábor egyedül a Mi Hazánkat látja esélyesnek a parlamentbe jutásra, a DK-nak és a Kutya Pártnak erre szerinte nincs lehetősége. Egy ilyen kétosztatú versenyben a figyelem a két nagy szereplőre irányul, ami megnehezíti a kicsik dolgát. Az elemző szerint a 2010-től 2024-ig tartó domináns pártrendszernek most egy időre vége, és egy kétosztatú pártrendszer van kialakulóban.

A régi ellenzéki pártok sorsát illetően rendkívül borúlátó.

„Én azért valószínűnek gondolom azt, hogy a korábbi magyar ellenzék számára egy tömegsír lesz a 2026-os választás, amibe nagyon sokan bele fognak feküdni” – hangzott el a legerősebb állítás.

Szerinte a DK-nak és a hozzá hasonló pártoknak egyéni körzetben sincs esélyük mandátumot szerezni, mert a választók pártokra, nem pedig személyekre szavaznak. A DK indulását sok ellenzéki szavazó szemében nem érdemnek, hanem „bűnnek” tartja, mert azzal a Tisza Párt győzelmét veszélyeztetik.

„Kicsit olyan érzésem van a DK-val kapcsolatban is, mint korábban a Magyar Szocialista Párttal kapcsolatban volt: ugyan már meghalt, de még nő a haja, nő a körme. Valójában ezeknek a pártoknak ebben a formában végük van” – fogalmazott.

Ugyanakkor úgy látja, a baloldali szavazók nem tűntek el, így hosszabb távon egy új baloldali formáció megjelenhet.

Karácsony Gergely esetleges jövőbeli szerepével kapcsolatban Török Gábor úgy gondolja, hogy a magyar baloldalnak az újjászerveződéshez új vezetőkre lesz szüksége. Abból a történelmi tapasztalatból indul ki, hogy „amikor egy korszak véget ér, akkor magával rántja a politikai ellenfeleit is”.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

A Long Island-i sorozatgyilkos bevallotta, hogy nyolc embert is megölt

A New York-i építész, Rex Heuermann a bíróságon elismerte a nők megölését. A férfi egy vádalku keretében vallott, amelynek értelmében életfogytiglani börtönbüntetés vár rá.

KÉK HÍREK

„Csak elkezdtem sikítozni" - Borzalmas részletekről számolt be Sárisápon elrabolt 10 éves kislány

A kislányt az utcáról rabolta el egy férfi, aki meg akarta erőszakolni, majd fojtogatta is. Azonban a gyerek apja rájuk talált, hála a kislány mobiljára telepített nyomkövető alkalmazásnak.

KÉK HÍREK

Odahamisította a NAV, hogy korrupciós pénz - állítja az ukrán Oschadbank a reggel közzétett pénzszállítós videóról

Az ukrán Oschadbank szerint a NAV manipulálta a pénzszállítóikról készült videó feliratát. Dezinformáció miatt perelnek, mert a „korrupciós pénz” kifejezés szerintük nem hangzik el az eredeti felvételen.

SZEMPONT

Bendarzsevszkij Anton: Putyin és környezete számára a szovjet összeomlás nem lezárt múlt, hanem jóváteendő trauma

Az idei választási kampány központi témájává vált Oroszország. De hogyan jutott el az elmúlt 16 évben Putyin irányítása alatt odáig, ahol most tart? Korszakértékelő sorozatunk egy sajátos világpolitikai kitekintéssel folytatódik.

Fischer Gábor, Címlapkép: MTI/EPA/Szergej Bobilev[ - szmo.hu
2026. április 09.

A ma zajló háborúk és válságok nem a semmiből érkeztek: a 2010-es évek látszólagos nyugalma mögött már ott sorakoztak a globális törésvonalak. Egy rendkívül nyitott gazdaság számára - mint amilyen hazánk is - a blokkosodás és a háború a legrosszabb forgatókönyv. Magyarország a német tőke, az amerikai tech-cégek, az orosz energia és a kínai beruházások metszéspontján építette fel modelljét – ám ez a törékeny egyensúly most a globális viharok középpontjába került. Hol rontotta el a Nyugat a válaszadást az orosz és kínai közeledésre, és milyen mozgástere marad egy kis, tengerpart nélküli országnak a nagyhatalmi szembenállások korában?

A korszakértékelő sorozatunk rendhagyó részében Bendarzsevszkij Anton kül- és biztonságpolitikai szakértővel arról beszélgettünk, mit jelenthet mindez egy olyan kis és nyitott országnak, mint Magyarország.

— Úgy emlékszem, hogy 2010-ben, amikor elkezdődött ez a bizonyos 16 éves korszak, Magyarország körül, sőt Európában és a világban is viszonylag nyugodt helyzet volt. Nem gyülekeztek még igazán viharfelhők az égen, bár túl voltunk Putyin müncheni beszédén és a grúziai háborún is. Mondhatjuk, hogy egy kiegyensúlyozottabb külpolitikai helyzetben indult ez a 16 év?

— Igen is, meg nem is. A maihoz képest valóban nem volt ennyire súlyos a globális helyzet, de sok mai probléma gyökere éppen a 2011 és 2014–15 közötti időszakban keresendő. Ott volt a 2008-as világgazdasági válság, amelynek hatásai 2010-ben még erősen érezhetők voltak, és 2011-ben jött az arab tavasz is, amely destabilizálta a Közel-Keletet és Észak-Afrikát, később pedig hozzájárult az európai migrációs válsághoz. Obama és Merkel politikájának is nagy szerepe volt a későbbi problémák előzményeiben. Obama nevéhez kötődik a resetpolitika:

az Egyesült Államok a grúziai háború után nem reagált erőteljesebb fellépéssel Oroszországgal szemben, hanem újrakezdést hirdetett. Ennek később következménye lett a krími annexió és a mostani háború is.

2011-ben történt a fukusimai katasztrófa is, ami felgyorsította a német atomerőmű-bezárásokat. Ennek egyik későbbi következménye lett a 2022 utáni energiaválság, mert a zöld átállás még nem tartott ott, hogy kiváltsa a kieső olcsó energiát. Emellett a német migrációs politika is hibásnak bizonyult, és a krími annexió után Berlin nem visszafogta, hanem tovább mélyítette az orosz energetikai együttműködést az Északi Áramlat-projektekkel. Angela Merkel azt gondolta, hogy a kölcsönös gazdasági függés pacifikálja Oroszországot, de utólag látjuk, hogy ez nem működött.

A 2010-es években tehát olyan világpolitikai és világgazdasági környezet alakult ki, amely megalapozta a mai gazdasági, energetikai és biztonságpolitikai válságokat.

Ekkor indult el az orosz–kínai közeledés is, a BRICS ekkor kezdett geopolitikai jelentőséget kapni, és ekkor kezdődtek az orosz integrációs törekvések a posztszovjet térségben is: vámunió, Egységes Gazdasági Tér, majd 2015-től az Eurázsiai Gazdasági Unió. Mindezekre a Nyugat nem adott megfelelő választ.

— A migrációs válság, amely az első nagy megrázkódtatás volt, az arab tavaszt követte, az ottani destabilizáció miatt. Putyin szíriai beavatkozása a humanitárius katasztrófát mélyítette. Mennyiben járult hozzá az orosz katonai szerepvállalás a migráció elindulásához? Ez azért is fontos, mert 2015 elején, a Charlie Hebdo elleni merénylet idején Orbán Viktor már a migrációt nevezte meg a legnagyobb problémának.

— Az biztos, hogy Oroszországnak minden kedvez, ami destabilizálja a Nyugatot. De nem látom azt, hogy a migrációs válság közvetlenül az oroszokhoz kapcsolódott volna. Oroszország 2015 szeptemberében avatkozott be Szíriában Aszad oldalán, és néhány évre stabilizálta a rezsimet, de a migrációs válság előzményei már korábban kialakultak. Aki figyelte a térséget, az az arab tavasz után is láthatta, hogy súlyos humanitárius válság körvonalazódik, nemcsak Szíriában, hanem Líbiában, Egyiptomban és másutt is. Először a menekültek a szomszédos országokba mentek, de ha a válságok elhúzódnak, előbb-utóbb Európa felé indultak tovább

Ebben nemcsak az oroszoknak, hanem az Egyesült Államoknak, Törökországnak és a térség más szereplőinek is volt szerepük.

Törökország például nem akadályozta meg a továbbhaladást, később ezért kellett az EU–Törökország-megállapodás. A nemzetközi jog szerint a háború elől menekülőknek az első biztonságos országnak kellene menedéket nyújtania. Ez az esetek többségében nem Magyarország vagy az Európai Unió, hanem Törökország vagy a válságrégió körüli államok lettek volna. Az oroszoknak nyilván érdekük volt a helyzet elhúzódása és Európa destabilizálása, de a válságot nem ők okozták.

— Mi tette Oroszországot évről évre kitapinthatóbban ellenségessé a Nyugattal szemben? Miért fordult el Putyin Oroszországa Európától, amikor a 90-es években, sőt még a 2010-es évek elején sem éreztünk ilyen fenyegetést?

— Szerintem az, hogy az orosz revanspolitika visszatér, csak idő kérdése volt. Oroszország évszázadok óta hasonló ciklusokat jár be. Van egy megerősödési szakasz, amikor gazdaságilag és politikailag megerősödik, majd ezt az állam nem az állampolgárok jólétére, hanem központosításra és katonai erősödésre fordítja. Ebből következik egy expanzív szakasz, amely végül összeomlásba torkollik, majd újraindul a ciklus. Ha a Szovjetunió összeomlását vesszük kiindulópontnak, akkor a 90-es évek a túlélésről, a 2000-es évek a megerősödésről, a 2010-es évek pedig már az orosz expanziós kísérletekről szóltak. Oroszország agresszívabb lett a környezetében és azon túl is: beavatkozott Szíriában, afrikai támaszpontokat épített ki, a Wagner-csoport is ekkor lett aktív. Ehhez korábban nem volt elég ereje. Ez azért is volt beleprogramozva a rendszerbe, mert az orosz elit jelentős része a Szovjetunió alatt szocializálódott, és a széthullását történelmi veszteségként élte meg.

Putyin és környezete számára a szovjet összeomlás nem lezárt múlt, hanem jóváteendő trauma.

Ezt sok ország pontosan látta, ezért akartak a közép- és kelet-európai államok minél gyorsabban belépni a NATO-ba. Úgy látták, hogy Oroszország egyszer vissza fog térni, és az egyetlen biztonsági garancia a nyugati katonai szövetség. Közben volt egy ellentétes folyamat is: miközben sokan felismerték ezt a veszélyt, túlságosan ráhagyatkoztunk az Egyesült Államokra és a NATO-ra, és közben leépítettük a saját fegyveres erőinket.

— Amit ma Oroszországban látunk, az csupán megkésett fejlődés, vagy mélyebb kulturális gyökerei vannak?

— A történelmi folyamatok egészen másképp alakultak Nyugat-Európában, mint Oroszországban. Nyugat-Európában évszázadok alatt kialakult a demokratikus kultúra és intézményrendszer. Oroszországban ez nem történt meg. A jobbágyfelszabadítás is későn jött, aztán a cári birodalom után következett a szovjet rendszer, amely újabb mély nyomot hagyott a társadalomban. A 90-es években volt kísérlet a demokrácia kiépítésére, de ez megbukott. Ebben nagy töréspont volt az 1996-os választás, amikor a kommunisták visszatérésétől tartó oligarchák és a Nyugat erősen beavatkoztak Jelcin újraválasztása érdekében. Ez az egyébként sem erős orosz demokrácia hitelességét tovább roncsolta.

Azóta beszélhetünk irányított demokráciáról: vannak választások és többpártrendszer, de a rendszer úgy van kialakítva, hogy a valódi hatalom ne kerüljön veszélybe.

A Nyugat gyakran azért nem érti Oroszországot, mert demokráciák logikájával próbál értelmezni egy nem demokratikus rendszert. Nem arról van szó, hogy az oroszok „másképp működnek”, hanem arról, hogy a történelem mély nyomot hagyott rajtuk. Egy ilyen hosszú történelmi pálya nem fordul át egyik napról a másikra.

— Volt-e olyan pont, amikor Ukrajna csatlakozhatott volna a NATO-hoz, és ezzel talán meg lehetett volna előzni a mostani katasztrófát?

— A probléma kétoldalú volt. A NATO-tagsághoz kellett volna az ukrán társadalom és politikai elit támogatása, valamint a NATO-tagállamok beleegyezése is. Szerintem nem volt olyan pillanat, amikor ez a két feltétel egyszerre teljesült volna. A 2000-es években a NATO részéről még lett volna nyitottság, de Ukrajnában a társadalom megosztott volt, és a többség elutasította a NATO-tagságot. Az ország egyszerre akart jó kapcsolatot a Nyugattal és Oroszországgal, és sokan attól féltek, hogy a csatlakozás konfliktust idézne elő.

Amikor később az ukrán társadalom többsége már a NATO-tagságot kezdte támogatni, addigra a NATO-tagállamok lettek óvatosabbak, mert Oroszország megerősödött, és világossá vált, hogy az ukrán csatlakozás komoly konfrontációt jelentene.

2008-ban, a bukaresti NATO-csúcson ez különösen élesen látszott. Putyin személyesen próbálta lebeszélni a NATO-tagállamokat Ukrajna, Grúzia és Moldova közeledésének támogatásáról. Akkor az amerikai adminisztráció még próbálta győzködni az európai partnereket, de Merkel és a francia vezetés ellenállt. Ma részben fordított a helyzet: Európában nagyobb lenne a hajlandóság, de az Egyesült Államok, sem Biden, sem Trump alatt nem látott reális utat az ukrán NATO-tagságra. Ehhez egy meggyengült Oroszország kellene, a jelenlegi geopolitikai helyzetben ez nem látszik lehetségesnek.

— Megérkeztünk a jelenbe: háború a szomszédban, háború Iránban, egy rendkívül instabil korszak. Ezek szerint mindennek megvoltak a látható jelei már a 2010-es években, sőt korábban is. Milyen reális hatások érték Magyarországot egy ilyen viharos korszakban?

— Magyarország rendkívül nyitott gazdaság. A különböző mutatók szerint a világ leginkább globalizált gazdaságai közé tartozunk. A GDP-nk nagyon jelentős része a külkereskedelemhez kötődik, vagyis különösen ki vagyunk téve a globális folyamatoknak.

Tehát a magyar gazdaság akkor működik jól, ha békés időszak van, ha nincsenek válságok, és a szereplők kereskednek egymással.

Mi kis gazdaság vagyunk, szemben például Lengyelországgal, amely nagy belső piaccal rendelkezik. Nálunk nincs ilyen belső tartalék, nincs tengerpart, nincsenek kikötők, jobban rá vagyunk utalva a környezetünkre és a globális folyamatokra.

A Covid-válság, majd a szomszédban zajló háború, most pedig az energiaválság és az iráni háború mind súlyos csapásokat mértek egy ilyen nyitott gazdaságra.

Az energiaárak mindenre hatnak: a szállításra, a műtrágyára, az élelmiszerárakra, az inflációra. Egy olyan ország számára, mint Magyarország, az lenne a legkedvezőbb, ha a konfliktusok mielőbb véget érnének, nem mélyülne tovább a blokkosodás, és fennmaradna a korábbi, nyitottabb világgazdasági környezet.