SZEMPONT
A Rovatból

Tábor Áron: Amit Trump tesz, megerősíti a putyini logikát, a következő pár nap és hét döntő lesz

Az amerikai elnök Ukrajna ügyében előre meggyengítette a saját pozícióit Putyinnal szemben - mondja az Amerika-szakértő. Bizonytalanabbá tette a NATO szerepét is, márpedig ha a NATO meggyengül, az oroszok elkezdhetik tesztelni, életben van-e még egyáltalán az ötös cikkely.
MTI/EPA/Will Oliver - szmo.hu
2025. február 18.



Trump visszatért, és három hét alatt sikerült felforgatnia azt a globális rendet, amelyet az Egyesült Államok a második világháború óta fenntartott. Az új amerikai adminisztráció a müncheni biztonságpolitikai konferencián egyértelművé tette: Európának magának kell megoldania a saját problémáit, mert Washington figyelme mostantól máshová irányul. JD Vance alelnök szerint az igazi ellenség nem Oroszország vagy Kína, hanem maga Európa, amely szerinte „fél a saját szavazóitól”.

A NATO egysége meginoghat, az amerikai csapatkivonások Európából már a tárgyalóasztalon vannak. Az ukránok egyre inkább úgy érzik, hogy Amerika kihátrál mögülük, az európai vezetők pedig kapkodva próbálnak valami választ találni a hirtelen változó helyzetre. Macron rendkívüli találkozót hívott össze Párizsba, míg Trumpék már Szaúd-Arábiában tárgyalnak egy Ukrajnát érintő megállapodásról – az ukránok nélkül. Mit jelent mindez Európa és a világ számára? Mennyi idő maradt alkalmazkodni az új világrendhez? És lehet-e még bízni a NATO védelmi garanciáiban? Tábor Áron Amerika-szakértővel, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatójával beszélgettünk.

– Gondolta volna, hogy nem elég három hét ahhoz, hogy úgy tűnjön, teljesen felforgatja az egész globális világrendet az új amerikai elnök?

– Azt hiszem, hogy mindenkit meglep az események tempója, de azért nekem előzetesen volt egy olyan érzésem, hogy a második Trump-elnökség nagyon más lesz, mint az első. Amikor Donald Trump másodjára hivatalba lépett, akkor úgy tért vissza, mint aki már ismeri a helyi viszonyokat, mármint a politikai viszonyokat, és

olyan embereket hív a saját adminisztrációjába, akik kimondottan az ő világképéhez igazodnak,

vagy legalábbis elfogadják, hogy most ez az uralkodó irány. 2017-ben, Trump első elnöki periódusában a kabinetjében, főleg a külpolitikát illetően, még voltak olyan politikusok, akik igyekeztek őt a megfelelő irányba állítani. Én arra számítottam, hogy most viszont sokkal erőteljesebben, a kezdetektől fogva a Trump által elgondoltak szerint fognak alakulni a dolgok. Hogy ez mennyire forgatja fel a világrendet, nyilván még csak az első lépéseket látjuk, de az tény, hogy ami az elmúlt napokban történt, és ami a következő egy hét eseményeiben történni fog – a különféle tárgyalások, akár az amerikaiak és az oroszok között, akár az európaiak válasza erre vonatkozóan – az nagyon meghatározó lesz abban, hogy milyen irányba megy tovább a világ.

– Ez most csak egy erős indítás Trump részéről, egy felütés, tehát megmutatja, hogy én ki vagyok, és tessék hozzám igazodni, vagy végig ez lesz a tempó?

– Azt nem tudom, hogy ez a tempó végig megmarad-e, de az biztos, hogy van ennek egy olyan eleme is, hogy az első időszakban határozott lépéseket tesz, hogy azt a benyomást keltse, hogy valamiféle tervei vannak arra, hogy mi történjen. Mondjuk éppen Ukrajna kapcsán egyáltalán nem világos, hogy létezik-e egyáltalán ilyen terv, vagy mi lenne az. Ha a belpolitikát is nézzük, látjuk, hogy például Elon Musk milyen szerepet kapott abban, hogy az egész amerikai adminisztrációt megváltoztassák.

Nyilván nem akarják azt a helyzetet, ami az előző ciklusban volt, amikor Trumpnak egy olyan bürokráciával kellett együtt dolgoznia, amely nem támogatta igazán a Trump-féle célokat. Ezért is lehet erőteljes a kezdés.

Trumpnak korábban volt is olyan megjegyzése, hogy ő nagyon szabálykövető lesz mindenben, de ha egy napig diktátor lehet, akkor azzal az elején élni fog. Ezt nyilván túlzásként értelmezte mindenki, de ebben benne volt, hogy várható, az első napok, hetek drasztikus intézkedésekről fognak szólni.

– A The New York Times minapi cikkében arról ír, a nyugati szövetség megrendülhet azáltal, hogy több tízezer amerikai katona kivonásáról beszélnek. Sőt, a müncheni konferencián egyenesen Vance amerikai alelnök azt mondta, hogy az igazi ellenség nem is Oroszország vagy Kína, hanem maga Európa. Itt mintha saját magunk rémálmában, vagy Putyin legszebb álmában élnénk. Hogyan értelmezzük ezt?

– Több minden történik egyszerre. Egyfelől az Egyesült Államok Európáról a fókuszt a csendes-óceáni és ázsiai térségre, vagy éppen az amerikai kontinensre akarja irányítani. Ez nem feltétlenül csak egy Trumppal kezdődő, és hirtelen, a semmiből előbukkanó jelenség. Az ukrajnai háború eseményei ezt kissé megakasztották, mert akkor hirtelen újra kellett amerikai csapatokat, erőforrásokat Európának átadni, azonban maga a törekvés már az Obama-adminisztrációig visszavezethető, akik már akkor arról beszéltek, hogy szükség van a hangsúly áthelyezésére, hogy nem Európa feltétlenül az a pálya, ahol az amerikaiaknak hangsúlyosan jelen kell lenniük. De az Obama-adminisztráció és a Trump-adminisztráció hozzáállása között éles különbség van, mert

Obamáék úgy gondolták, hogy ezt mindenképpen a szövetségesekkel egyfajta közös gondolkodás keretében döntenék el, ellentétben a mostani egyoldalú bejelentésekkel,

amiket a múlt héten láthattunk, akár a védelmi minisztertől, Pete Hegseth megjegyzéseiből, akár Trump elejtett megjegyzéseiből, illetve a Vance-beszédből. A Vance-beszéd tényleg sokkolhatta azokat, akik hallgatták. Valami olyan történt, amire nem volt még példa ezen a fórumon: ez a biztonságpolitikai konferencia mindig arról szokott szólni, hogy az euroatlanti szövetségesek együtt hogyan képzelik el a státuszukat, a helyzetüket, még akkor is, ha bizonyos vitáik vannak. Most viszont megjelent az amerikai alelnök, aki kiosztotta a teljes európai elitet, hangsúlyosan nem beszélt igazán azokról a külső fenyegetésekről, amelyekről általában szokott ez a konferencia beszélni, hanem a belső fenyegetésekről beszélt. Ráadásul megfordították azt a logikát, hogy belső fenyegetések alatt sokszor a populizmus előretörését, az erre adott reakciókat értették eddig. Vance már a populizmus oldaláról mondta, hogy igazából az elit a veszélyes, mert szerinte félnek ezek az országok a saját szavazóiktól.

Lényegében populista üzenetté vált ez a beszéd, és ez jelentős megrázkódtatásokat okozott.

Szerintem az biztos, hogy ez a beszéd már most majdnem klasszikussá vált, ahogy Vlagyimir Putyin beszéde is, amikor egyszer elment a müncheni biztonságpolitikai konferenciára. Ott beszélt, hogy Oroszország érdekei hogyan sérültek a hidegháború utáni világban, és azzal előre vázolta, hogy mi lesz az a politika, amit ő később meg is valósított. A Vance-beszéd hatásait ebben az értelemben persze még nem látjuk, mert ez azon is múlik, hogy mi lesz tényleg az, amit az Egyesült Államok képviselni fog.

– Európa erre milyen válaszokat tud adni? Mert Orbán Viktornak abban igaza van, hogy a jelenlegi bürokratikus és nehézkes intézményrendszere miatt hatásos és gyors választ nem tud adni.

– Ebben van igazság, és az is igaz, hogy az európai politikusoknak azért lett volna jó néhány évük erre a helyzetre felkészülni, legalább akkor, amikor Joe Biden lett az elnök, de akkor inkább annak örültek, hogy Biden révén egy olyan amerikai politikus került be a Fehér Házba, aki az európai-amerikai kapcsolatokat a régebbi hagyományok szerint alakította. Pedig tisztában volt mindenki annak a lehetőségével, hogy Trump, vagy egy Trump-jellegű politikus visszatérhet. Kétpártrendszer van Amerikában, és ha az egyik pártot az a szemlélet uralja, amit Donald Trump képvisel, akkor idővel ez a szemlélet vissza fog térni a hatalomba. Ez egy mulasztás volt, az európai oldalnak ezzel a lehetőséggel jobban számot kellett volna vetnie. Még úgy is, hogy megvannak Európának a saját belső problémái. Németországban most választások lesznek, Franciaországban már egy éve folyamatosan kormányválságok vannak. Ezzel együtt azt hiszem, hogy

a következő pár nap és hét döntő lesz. Vannak időszakok, amikor hirtelen nagyon gyorsan változnak a nemzetközi kapcsolatok, a politika, és most szerintem ez tényleg az az időszak.

Nem véletlen, hogy most megérezték a sürgősségét, hogy hétfőre Párizsba összehívtak egy megbeszélést, ahol Macron fogadta a legfőbb európai államok vezetőit. Ez nem egy EU-s válasz, mert például Nagy-Britannia miniszterelnöke is ott volt, miközben a szigetország már nem tagja az Európai Uniónak. Európa könnyen abba a pozícióba kerülhet, hogy csak szemlélője lesz az eseményeknek, erre utaltak az előző napok kijelentései. Viszont Tusk miniszterelnök arról beszélt, hogy ezzel egy lehetőség nyílik arra, hogy Európa jobban meghatározza a szerepét, hogy kiálljon, és a saját pozícióját képviselje.

– Hogyan lehet egy olyan békét betartatni, amit Trump és Putyin köt meg, a többi szereplőt kihagyva, akár az ukránokat is kihagyva? Sokan emlegetik ezt a bizonyos Chamberlain-féle párhuzamot, aminek tragikus következménye volt. Pontosan azért kezdődött el 2022-ben azonnal Ukrajna nagyon erős támogatása, mert mindenki emlékeztetett arra, hogy egyszer már megtette Európa azt, hogy engedményt adott az agresszornak. Lehetséges, hogy három év után mégis megtörténhet egy ilyen chamberlaini kapituláció? Amit ráadásul nem is Európa, hanem egy azon kívüli hatalom kényszerít Európára?

– Ezek nagyon erős párhuzamok. Zelenszkij elnök mondott is ilyet, hogy Münchenben nem lehet aláírni semmilyen békemegállapodást, mert ismerjük München történetét, szimbólumát, hogy a müncheni megállapodásnak milyen következményei voltak már egyszer. Volt, aki azt is mondta, hogy amit Trump csinál, az még a chamberlaini politikánál is rosszabb, mert ő már mielőtt megkezdődtek a tárgyalások, olyan megjegyzéseket tett, amivel lényegében már eleve lemondott bizonyos pozíciókról. Amikor Trump vagy a hadügyminisztere olyan megjegyzéseket tesz, hogy Ukrajna nem lesz a NATO-ban, és az amerikaiak nem fogják a NATO védelmét biztosítani a leendő békefenntartóknak, akkor ezzel a saját tárgyalópozícióját gyengíti. Tehát a történelmi párhuzam ijesztő és jogos. Még azt is hozzátenném, hogy

amit Trump és a Trump-adminisztráció eddig megtett, az azért is kedvező Vlagyimir Putyinnak, mert ezzel utólag megerősíti azt a putyini logikát, hogy ez igazából két nagyhatalom, az Egyesült Államok és Oroszország közötti játszma része, és a NATO terjeszkedése volt a kiváltó ok, ezért ezt amerikai-orosz szinten kell rendezni.

Az oroszok már a háború kitörése idején is arról beszéltek, hogy ők az amerikaiakkal akarnak tárgyalni, és mindazt a munkát, amit a Biden-kormány és az Európai Unió tett azért, hogy hangsúlyozza, hogy ez nem csak a Nyugat és Oroszország ügye, hanem ott van Ukrajna maga. Ha az ukránok nem döntöttek volna úgy, hogy ők harcolnak a saját országuk megvédéséért, akkor pár napon belül vége lett volna a háborúnak 2022-ben. Ezért is fontos, hogy az európaiak viszont határozottan kiálltak, azt hangsúlyozták, hogy csak Ukrajnával egyetértésben lehet bármilyen döntést meghozni, és bármiről is tárgyalnak az amerikaiak és az oroszok most Szaúd-Arábiában, az csak akkor lesz valóban megvalósítható, ha az ukránok részt vesznek. Ukrajna ellenében nem lehetséges egy békemegállapodást összehozni.

– Érvényben marad ez a bizonyos ötödik cikkely, avagy meddig marad meg a NATO annak, amiért létrejött?

– A NATO ereje igazából az a passzus, hogy ha egy államot megtámadnak, akkor azt az egész szövetség elleni kollektív támadásként értelmezik. Ez viszont egy szerződés, ami a valóságban annyira erős, amennyire erős az elszántság, hogy ezt tényleg be is fogják tartani.

Amíg ez elrettentő erővel bír, addig ez egy nagyon erős és viszonylag olcsó módja annak, hogy a NATO-tagállamokat megvédjék, hiszen Oroszország nem meri tesztelni azt, hogy akár a balti államokat, Lengyelországot vagy bármelyik más NATO-tag kelet-európai államot megtámadjon,

mert adott esetben a teljes amerikai hadsereggel szembesülnie kell. De ha Oroszország úgy érzi, hogy nincs automatizmus ebben a szerződésben, hogy a szándék nincs már meg a szerződés betűje mögött, akkor elkezdheti tesztelni ennek a határait. Most hallottuk szintén az amerikai védelmi minisztertől, hogy ők úgy gondolják, hogy az 5-ös cikkely az államok elleni támadásra vonatkozik, a NATO-tagállamok területén, tehát arra nem vonatkozik, ha ők békefenntartóként részt vesznek Ukrajnában. Persze ez is lehet egy jogos értelmezése annak, ami szerepel a NATO szerződésben, de ha ezt ilyen nyíltan kimondják már most, akkor ez jelzés Oroszország számára. Tehát ilyen dolgokkal azért lehet gyengíteni a kollektív védelmet. Én nem gondolnám, hogy az Egyesült Államoknak szándéka lenne kilépni a NATO-ból, bármennyire is úgy beszél róla Trump, mintha ez valami költséges vállalás lenne, de valójában az amerikaiak számára ez nem pluszköltség abban az értelemben, hogy nincs olyan, hogy a NATO-nak tagdíjat fizetnének. Olyan fejlesztéseket csinálnak, amelyeket amúgy is megcsinálna az amerikai hadsereg. Amiatt inkább lehet félni, hogy elkezd kiüresedni, csökken az együttműködés a felek között, esetleg a felek különféle ad hoc egyéni partnerek után néznek, vagy egyszerűen meggyengül az ereje annak, hogy itt tényleg érvényesülne a kölcsönös védelem

– Van egy olyan értelmezés is, hogy a trumpi politika annak a felismerése, hogy az Egyesült Államok már nem szuperhatalom. És bölcsebb dolog feladni a szuperhatalmi pozícióját, és inkább oda koncentrálni az erejét, ahol az elsőrendű érdekei vannak. Az is nagyon beszédes, hogy nemcsak a katonai jelenlétét akarja például Európában megszüntetni az Egyesült Államok, de az egész világon azt a soft powert is felszámolták a USAID-n keresztül, amellyel nagyon sok folyamatot tudtak békés eszközökkel kontrollálni.

– Ez is egy érezhető jelenség. Szerintem azonban a „Make America Great Again” továbbra is azt kommunikálja, hogy Amerika önmagát egy hatalmas, befolyásos országként látja. Viszont azt a szerepet, amit a hidegháború utáni egypólusú világban vitt, ahol közben nemcsak egyszerűen a nyers katonai befolyást akarták növelni – vagy nem is mindig –, hanem különféle értékeket, elveket, és ezen elvek mentén felállított különféle intézményekbe próbálták bevonni mások együttműködését, attól eltávolodnak. Erről nagyon egyértelműen beszélt például Marco Rubio külügyminiszter, amikor a meghallgatásán a szenátusban azt mondta, hogy

vége annak az időszaknak, amikor egypólusú volt a világ, és szerinte az nem is volt jó. Itt több különböző nagyhatalom van, és ők jó viszonyra törekednek mindenkivel, de meg fogják védeni a saját érdekeiket, az amerikai érdekeket helyezik előtérbe.

Igen ám, de az, hogy mi pontosan az érdek, hogy az érdekhez hozzátartozik-e az, hogy mondjuk az amerikaiak által támogatott értékeket képviselik, az kérdéses. Ez a „soft power” bizonyos értelemben az érdekeket is szolgálná, hiszen ez egy viszonylag olcsó módja annak, hogy a világon támogatást, legitimációt, együttműködést érjen el az Egyesült Államok, ahogy például a USAID és más szervezeteken keresztül ezt megvalósították. Látszik, hogy a mostani adminisztráció ebben kevésbé hisz, úgy gondolják, hogy ezek a programok bizonyos ideológiai értékeket képviseltek. Ez erős túlzás amúgy szerintem, hiszen

a USAID nagy része nem ideológiáról szól, hanem segélyezésről, a járványok leküzdéséről, éhínségek megállításáról, különféle betegségek terjedésének megakadályozásáról.

Rengeteg olyan civil szervezet kapott pénzt az Egyesült Államoktól, amelyek nem direkt politikai munkát végeztek. Persze kapnak olyan szervezetek is támogatást, amelyek a liberális demokráciát, a szólásszabadságot vagy a korrupcióellenes szervezetek támogatását célozzák meg. Viszont a mostani amerikai kormány úgy gondolja, hogy ennek az ideológiának a terjesztése nem hatásos, ráadásul ellene van az ő prioritásaiknak. Ez visszavezet minket a Vance-beszédhez, amely arról szólt, hogy azok az eszmék, amelyeket az európai elit képvisel, inkompatibilisek azzal, ahogyan Trump és Vance elgondolják a világot. Ez egy sokkal inkább a liberális világkép ellentéte, ezért nem akarják ezt a fajta támogatási rendszert folytatni.

– Fel tudja forgatni annyira ez a ciklus az Egyesült Államok közjogi berendezkedését és a világban elfoglalt helyét, meg egyáltalán a világpolitikai viszonyokat, hogy egy következő adminisztráció sem tud majd visszatérni ahhoz a hagyományos, akár bel-, akár külpolitikához, amit eddig megszoktunk?

– Az, hogy most másodszor történik meg ez, az mutatja, hogy kevésbé lehet úgy gondolni arra, hogy ez csak egy kivétel, ami nem része annak, ahogyan az amerikaiak a világban jelen vannak. Még akkor is, ha négy év múlva egy másik adminisztráció jön, amely mondjuk demokrata párti lesz. Ezután már elég nehéz visszamenni, mert egyszer még azt lehetett mondani, hogy volt egy ilyen egyedi történet. Amikor első ízben Trump hatalomra került, nem is volt még többsége, akkor az elektori szavazatokkal éppen csak nagyon szűken nyerte meg azt a választást. De az, hogy másodszor is hatalomba kerül, ráadásul növelte bizonyos értelemben a támogatottságát – hiszen most tényleg úgy nyerte a választást, hogy bár abszolút többséget nem szerzett, de több amerikai szavazott rá, mint az ellenfelére –, azt mutatja, hogy

ez nem egy egyszeri kilengés volt, hanem egy olyan tendencia, amely már mélyebben beágyazódott az amerikai politikai rendszerbe.

Azt hiszem, hogy nagyon sok kérdőjel van abban, hogy mi fog négy év alatt történni, de ha ebben a tempóban zajlanak az események, akkor nagyon sok mindent fel lehet forgatni. Ráadásul nemcsak arról van szó, hogy Amerika kiszáll bizonyos korábbi megállapodásokból, hanem közben a világban zajlanak az események, és ahol valami üresség keletkezik, oda benyomulnak mások. Kína próbál terjeszkedni, Oroszország megnövelheti a befolyását, és Európának reagálnia kell valahogyan a helyzetre. Ezért lehet, hogy egy új európai gondolkodás is megjelenik.

Mindez azt vetíti előre, hogy négy év múlva a világ működése már egészen más lesz, tehát biztos, hogy nem térünk vissza ahhoz a hidegháború utáni konszenzushoz, amelyet korábban ismertünk.

Az Amerikán belüli közjogi berendezkedésről pedig azt gondolom, hogy ott az alkotmányos rendszer nagyon nehezen módosítható. Bármennyire is vannak próbálkozások és utalások arra, hogy Donald Trump egy harmadik elnöki ciklust szeretne – amit a jelenlegi alkotmány nem tesz lehetővé –, szerintem ez nem fog megtörténni. Tehát a közjogi rendszer nem fog alapjaiban sérülni. Azonban nagyon sok olyan pontja van az amerikai rendszernek, ahol nem teljesen világos a hatáskörök elosztása: hogy mi tartozik a törvényhozáshoz, mi az, amit az elnök a végrehajtó hatalom vezetőjeként meg tud tenni. Látjuk is, hogy Donald Trump nagyon gyors tempóban próbálja ezeket a jogköröket tágítani. Valószínűleg a Legfelsőbb Bíróságnak nagyon sok dolga lesz a következő években ezek értékelésében. Tudjuk, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy politikai intézmény is, ahol republikánus kinevezettek vannak többségben, ezért lehet, hogy jóváhagyják – ha nem is mindent –, de egy részét azoknak a lépéseknek, amelyeket Trump a jogköreinek kiterjesztése érdekében tesz. Így tehát az amerikai közjogi berendezkedés sem marad teljesen érintetlen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a vagyonkimentésről: A NER-lovagok nem szaladgálnak bőröndökkel a határon
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő szerint a NER-vagyonok visszaszerzése egy hosszú és bonyolult jogi folyamat lesz. Úgy látja, a nemzetközi szinten tartott vagyonok felkutatása nem hónapok, hanem évek kérdése.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 02.



Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő egy bejegyzésében árnyalja a „vagyonkimentésről” szóló közbeszédet, amelynek már a nyitánya is egyértelművé teszi az álláspontját: „A NER pénz nem fut. A NER vagyon fel lett építve.”

Úgy látja, a jelenlegi diskurzus túlságosan leegyszerűsíti a helyzetet. „Az elmúlt napokban azt látom, hogy egyre többen beszélnek úgy »vagyonkimentésről«, mintha az egy hirtelen, kapkodó mozdulat lenne” – írja, hozzátéve, hogy ez a kép félrevezető.

Kifejti, hogy ezek a vagyonok nem pillanatok alatt jöttek létre, és nem egyetlen helyen tárolják őket. Szerinte egy ilyen mértékű vagyon felépítése évekig tartó, sokszínű folyamat.

„Mit jelent ez? Azt, hogy: több országban van jelen, több eszközben van tartva, cégeken, alapokon, befektetéseken keresztül működik”.

Tarjányi hangsúlyozza, ez a nagy vagyonok általános működési módja. A szakértő szerint a legnagyobb félreértés a folyamat jellegét övezi. Azt állítja, a kommunikáció gyakran azt a benyomást kelti, mintha a NER-hez köthető személyek készpénzzel teli táskákkal menekülnének. „Ez nem a valóság” – szögezi le.

Úgy látja, a pénz nem tűnik el, hanem a pénzügyi rendszeren belül mozog. „Átrendeződik. Átkerül. Átstrukturálják.” Rámutat, hogy a globális pénzügyi rendszerben léteznek olyan szolgáltatók, különösen a Közel-Keleten, Ázsiában vagy Latin-Amerikában, amelyek éppen az ilyen helyzetekre specializálódtak, amikor a tulajdonosok biztonságos helyet keresnek a vagyonuknak.

A kulcskérdés szerinte nem az, hogy van-e pénzmozgás, hanem az, hogy ezt hogyan értelmezzük: pánikreakcióként, vagy egy olyan rendszer előre megtervezett lépéseként, amelynek mindig is volt forgatókönyve a vészhelyzetekre.

Ezzel kapcsolatban a sajtó felelősségét is felveti: „Kevesebb hangulatkeltés és nagyobb pontosság kellene a médiában…”

Tarjányi szerint a jövőbeli kormány feladata rendkívül nehéz lesz. Óva int attól, hogy bárki könnyűnek állítsa be ezt a folyamatot.

„Az új kormánynak a vagyonok visszaszerzése hosszú menet lesz. Évek!!!”

Végül a jogállami garanciákra hívja fel a figyelmet. „Ha valaki – legyen az személy vagy cég – bizonyítani tudja, hogy jogszerűen rendelkezett a pénzzel, akkor az államnak vissza kell adnia azt.” A szakértő szerint ilyen esetekben a zárolásokat fel kell oldani, sőt, az államnak akár kártérítési felelőssége is felmerülhet. „Egyszóval ez kemény munka lesz…” – zárja gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Fekete-Győr András: Orbán helyében inkább azon aggódnék, hogy mi lesz, amikor végre megnyitják a Kónya-féle kegyelmi aktákat
A politikus Facebook-posztban bírálta Orbán Viktort az Európai Bíróság ítélete után. Fekete-Győr szerint "a magyarok már átléptek a maffiaállamán, és legfeljebb csak szánalommal figyelik a kapálózását”.
F. O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 03.



Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom alapítója a közösségi oldalán fejtette ki véleményét az Európai Unió Bíróság magyar „gyermekvédelmi” törvénnyel kapcsolatos ítéletéről és a leköszönő kormányfő arra adott reakcióiról. A politikus szerint szórakoztató figyelni a bukott miniszterelnök utolsó erőfeszítéseit. Úgy véli, a közvéleményt már egyáltalán nem érdekli, mit tesz vagy nem tesz a leköszönő kormány.

Fekete-Győr azt állítja,

a volt kormányfő „már a múlt embere, aki a saját összeomlott kártyavárának a romjain próbálja elhitetni magáról, hogy még mindig ő osztja a lapokat”.

A politikus szerint hiába levelezget Sulyok Tamás köztársasági elnökkel, mert „a valóságban a magyarok már átléptek a maffiaállamán, és legfeljebb csak szánalommal figyelik a kapálózását”.

Levelezgethet Sulyok Tamással hajnaltól napestig, de a valóságban a magyarok már átléptek a maffiaállamán, és legfeljebb csak szánalommal figyelik a kapálózását.

A poszt írója szerint a korábbi kormány tizenhat éven keresztül próbálta megosztani a társadalmat „mesterségesen generált, »gyermekvédelminek« hazudott aljas uszítással”, és ezzel ártatlan embereket állított célkeresztbe. Fekete-Győr úgy látja, „ennek az undorító kirekesztősdinek vetett véget április 12-én a magyarok elsöprő többsége”.

Felidézte, hogy

a vitatott jogszabály „puszta politikai haszonszerzésből, a leghitványabb módon egy kalap alá vették a pedofil bűnözőket a meleg honfitársainkkal”.

Állítása szerint most, hogy az Európai Bíróság is kimondta az ítéletét, „végleg lerántotta a leplet erről az államilag szervezett, homofób megbélyegzésről”, Orbán Viktor még mindig egy „genderpropaganda nevű ócska fantommal viaskodva” igyekszik eljátszani a nemzetmentő szabadságharcost.

Fekete-Győr szerint ma már egyértelmű társadalmi akarat van egy olyan Magyarországra, „amely nem a megosztásra és a kirekesztésre, hanem az emberi méltóságra, az egyéni szabadság megkérdőjelezhetetlen tiszteletére, a magánélet szentségére és az európai szolidaritásra épül”.

A politikus a „most felálló rendszerváltó parlament” felelősségének nevezte, hogy a következő hónapokban törölje el a „putyini kottából átvett propagandatörvényeket”. Ezzel együtt egy olyan új gyermekvédelmi törvényt kell alkotni, amely szerinte „nem ártatlan kisebbségeket bélyegez meg, hanem tényleges védelmet nyújt a valódi szexuális ragadozókkal szemben”.

Innen is üzenem a bukott miniszterelnöknek: a helyében én mélységesen befognám a számat, és inkább azon aggódnék, hogy mi lesz, amikor a következő hónapokban végre megnyitják a Kónya-féle kegyelmi aktákat!

Végül Fekete-Győr azt írta, nem akarja megzavarni a volt miniszterelnököt a „politikai önfelszámolásban”, és nyugodtan írogathatja tovább „az értelmetlen leveleit a saját kis bukott bábjainak”. Azt tanácsolta neki, egy dolgot azonban jobb, ha az eszébe vés: „a történelem és a szabad Magyarország már túllépett rajta, a politikusbűnözők korszakának végérvényesen leáldozott!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Vidéki Prókátor: A csontvázhullás megkezdődéséhez és az Orbán-párt népszerűségének bezuhanásához még az új kormány megalakulására sem volt szükség
Vidéki Prókátor egy friss posztban fejtette ki, hogy a választás utáni események, mint a Hankó-ügy, igazolják a korábbi forgatókönyvét. Szerinte a Fidesz népszerűségének bezuhanása már az új kormány megalakulása és az elszámoltatás megkezdése előtt beindult.


Vidéki Prókátor egy friss bejegyzésben vette sorra, hogy a választás utáni események, köztük a Medián egyik felmérése és a Hankó-ügy, az ő korábbi elméletét látszanak igazolni. A szerző szerint a történések „alátámasztani látszanak a kétlépcsős rendszerváltással kapcsolatos, választást megelőzően közzétett elméletem megalapozottságát és megvalósíthatóságát”.

Ennek a forgatókönyvnek az volt a lényege, hogy amennyiben a Tisza Párt nem szerez kétharmados többséget, a kormányváltást követően „rövid időn belül olyan mennyiségű csontváz fog kiesni a szekrényből”, hogy a Fidesz támogatottsága bezuhan. Úgy vélte, „ennek, meg a propaganda letekerésének köszönhetően az Orbán-párt népszerűsége nagy valószínűséggel levihető azon szint alá, mely a 2/3-os többség megakadályozásához szükséges”. A poszt írója szerint a második fázisban már könnyen elérhető lett volna a cél. „Ha pedig ez bekövetkezik, akkor a második lépcsőben, egy időközi választás révén már létrehozható az alkotmányozó többség.”

„Szerencsére azonban úgy alakult, hogy a gyakorlatban nem szükséges kipróbálni az elmélet megvalósíthatóságát” – írja a szerző.

Meglátása szerint a Fidesz népszerűségének csökkenése és a kellemetlen ügyek napvilágra kerülése már a kormányváltás előtt megindult.

„Amúgy ma már az is megállapítható, hogy a csontvázhullás megkezdődéséhez és az Orbán-párt népszerűségének bezuhanásához még az új kormány megalakulására és az új kormány intézkedéseire sem volt szükség”

– állítja.

A bejegyzést egy kérdéssel zárja, amely a jövőbeli kormányzati lépések lehetséges hatásaira utal: „MI lesz itt akkor, ha az új kormány elkezdi a munkát, elzárja a propaganda és a NER gazdasági hátországának közpénzcsapjait, nyilvánosságra hozza az Orbán-rendszer idején elkövetett bűnöket és nekiáll az elszámoltatásnak?”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Hankó Balázs nem emlékezett rá, pontosan miért adott 500 milliót egy két héttel azelőtt létrejött cégnek
A miniszter az Egyenes Beszédben próbált válaszolni arra, hogyan kerülhetett 17 milliárd forint Fideszhez köthető szervezetekhez és előadókhoz a választások előtt a Nemzeti Kulturális Alapból. Hankó szerint a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok melletti kiállás döntött.


Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter az ATV Egyenes beszéd című műsorában reagált a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) körüli pénzosztási botrányra. A miniszter szerint az eljárás jogszerű volt, a döntések pedig ízlésbeli kérdések, amelyek a hazaszeretetet és a magyar büszkeséget erősítő kultúrát hivatottak támogatni.

A beszélgetés elején Hankó Balázs kifejtette, hogy az NKA ideiglenes kollégiumát, amely a vitatott támogatásokat kiosztotta, maga a Nemzeti Kulturális Alap bizottsága hozta létre a korábbi évekből megmaradt, az ötöslottó bevételeiből származó „tartalék” szétosztására. Azt állította, hogy a testület tagjai, köztük saját minisztériumának munkatársai, több mint egy évtizedes tapasztalattal rendelkeznek, így „az ő kulturális rálátásuk megalapozott”.

Rónai Egon műsorvezető felvetésére, miszerint a testület egyik tagja, Ughy Attila szerint lényegében csak jóváhagyták az eléjük tett javaslatokat, a miniszter nem reagált érdemben. A tárcavezető elmondta, hogy az elmúlt másfél évben összesen mintegy 17 milliárd forintot osztottak szét közel 1100 nyertes pályázó között.

Amikor a műsorvezető felhozta, hogy Kis Grófo és Dopeman is úgy kapott 5-5 millió forintot, hogy állításuk szerint felhívták őket, hogy pályázzanak, a miniszter azzal hárított: „Hát ha nem tudott volna róla, akkor nem nyújtotta volna be a pályázatot.”

A miniszteri keretből kiosztott százmilliós támogatásokkal kapcsolatban Hankó Balázs több ponton is bizonytalannak tűnt. Amikor Rónai Egon Fásy Ádám lánya, Fásy Zsüli 101 milliós támogatásáról kérdezte, a miniszter először egy Munkácsy-kiállításra emlékezett, majd javított, mondván:

„A magyar kultúráról szóló, többrészes dokumentumfilm készítése” volt a cél. A Mága Zoltán fotósához köthető, alig egy héttel a támogatás elnyerése előtt bejegyzett cégnek juttatott félmilliárd forintról azt mondta, az egy országos koncertsorozatot finanszíroz.

Arra a felvetésre, hogy egy frissen alapított, múlt nélküli cégnek hozomra adtak ekkora összeget, úgy reagált: „Nézzük meg, hogy milyen kulturális tartalmat fog biztosítani.”

Hasonlóan kitérő választ adott a szintén újonnan alapított, egy Fidesz-alkalmazott tulajdonában álló Part Event Magyarország 450 milliós támogatására is, mindössze annyit közölt, a cég által szervezett koncertek egy része már lezajlott. A miniszter azzal védekezett, hogy a döntéseket nem a cégek múltja, hanem a benyújtott pályázatok tartalma alapján hozzák meg.

„Lehet, hogy ön cég alapján dönt – vagy lehet, hogy mások cég alapján döntenek –, én a kulturális tartalom alapján hozom meg a döntést” – mondta.

Amikor Rónai Egon megkérdezte, hogy mi volt ez a kulturális tartalom, Hankó azt válaszolta: „A kulturális tartalom, mint, hogy végigbeszéltük, az adott koncertek, események, amelyeket a miniszteri keret esetén a felterjesztések tartalmaztak”.

„Szóval nem emlékszik rá, hogy mire adta?” - jött a kérdés.

„Tulajdonképpen a miniszteri keret esetében meghatározott szakmai konzultációt követően az adott kulturális tartalom kerül támogatásra, és ennek megfelelően a születnek maga döntések” - válaszolta a miniszter, Azt nem volt hajlandó elárulni, kikkel konzultál szakmailag, többszöri visszakérdezésre is csak annyit mondott, hogy a kollégáival.

Az érintett Fidesz-alkalmazott épp az, akinek a lakásában sajtóértesülések szerint a Magyarországra menekült lengyel igazságügyi miniszter-helyettes lakik, aki ellen hazájában büntetőeljárás folyik. De Hankó szerint ennek semmi köze a támogatáshoz.

A miniszter a botrány hatására bejelentette, hogy a Nemzeti Kulturális Alap bizottságától részletes beszámolót kért, és kezdeményezte, hogy mind az 1100 támogatott nyújtson be egy időközi pénzügyi és szakmai beszámolót.

Amikor a műsorvezető szembesítette azzal, hogy az Edda egyetlen Aréna-koncertre 150 millió forintot kapott, ami a piaci árakat messze meghaladja, a miniszter azzal érvelt, hogy egy Kossuth-díjas előadóművészről van szó, akinek „a magyar kultúrában jelentős volt a hozzáadott értéke”. A fővárosi független társulatok ehhez képest összesen kaptak 1,3 milliárd forintot. Hankó Balázs szerint a függetlenek támogatása a tavalyi 800 millióhoz képest így is emelkedett.

A miniszter a politikai részrehajlás vádját azzal utasította vissza, hogy a kulturális döntések ízlésbeli kérdések. Szerinte a támogatási politikát egyértelmű elvek vezérlik.

„Akik a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok mellett állnak, az alapvető döntési elv kell, hogy legyen a kulturális döntések során – legalábbis mi ezt az elvet követjük.”

Arra a kérdésre, hogy létezik-e olyan magyar kultúra, amely nem a hazaszeretet mellett áll ki, igennel felelt.

Van olyan kultúra, amely magyar nyelven szól, de nem a magyar hazaszeretet mellett áll ki.

Hozzátette, a kormány feladata az, hogy a nemzeti büszkeséget erősítő alkotásokat támogassa. „Az ember érti és érzi azt, hogy a hazáját szereti, és nekünk büszke magyarokként kell azt a kultúrát támogatni, amely ezt a büszkeségünket erősíti meg” – fogalmazott.

A beszélgetés végén Hankó Balázs megerősítette, hogy a parlamentben az Oktatási Bizottság alelnöke lesz. Védelmébe vette az egyetemi modellváltást, mondván, annak eredményeként megduplázódott a világ legjobb 5 százalékába tartozó magyar egyetemek száma. „6 egyetemünk volt a világ legjobb 5 százalékában; most úgy adom át, hogy 12 egyetemünk van a világ legjobb 5 százalékában” – jelentette ki. Az SZFE-n és a MOME-n zajló tiltakozásokat azzal magyarázta, hogy a művészeti területeken mindig vannak „ízlések közötti viták”.

A teljes interjú


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk