Sztároljuk-e a Viszkist, és ha igen, helyesen tesszük? Őt is megkérdeztük
Miért sztároljuk a Viszkist? Egyáltalán sztárolás-e ez, vagy sokkal inkább egy olyan közérdeklődés övezi, aminek érdemes lemenni a gyökeréig, hogy jobban megértsük? Mennyire van igazuk azoknak, akik szerint egy bűnözőből "nem szabadna ilyen hírességet csinálni", és vajon megkapta-e Ambrus Attila azt a bizonyos "második esélyt" a közvéleménytől?
Négy emberrel beszélgettem (egymástól függetlenül): az Ambrus Attilát annak idején védő ügyvéddel, Magyar Györggyel; a bűnügyi újságírás egyik szakértőjével, Fekete Gy. Attilával; a filmfeldolgozás kapcsán Kovács Gellért filmszerésszel - és természetesen magával Ambrus Attilával.
"Nem a bűnt vagy bűnözést próbálják népszerűsíteni" - Magyar György, Ambrus Attila egykori ügyvédje
Miután én tényleg közelről érintett vagyok ebben az ügyben, védtem őt első és másodfokon, nem nagyon etikus róla konkrét véleményt mondanom, de általánosságban beszélhetek. Akkoriban magam is megéltem, milyen az, amikor a közvélemény egy bűnöző oldalára áll, hiszen előállt az a nagyon speciális helyzet, hogy Attila az első elfogása után megszökött, így ő nem volt meg, de az ügyvédje igen. Természetes módon tőlem próbált hát információt szerezni a média, így a közérdeklődés megérintett engem is.
Az általános közvélemény nem azért fogadta el Ambrus Attilát, mert bűnözött, hanem mert akkoriban nagyon nagy volt az ellenállás a társadalomban a bankvilággal és a globalizációval szemben.
Attilában volt egy nagy vagányság. A személyisége hordoz egyfajta betyár hozáállást, így automatikusan kivívta sokak szimpátiáját, drukkoltak neki. A média is segítette őt, már a rablások alatt is, és ő is élvezte ezt. Van benne egy speciális intelligencia és egy győzelmi vágy. Ő egy sportoló, aki feltűnni szeretne, és nagyon élvezte, hogy kirabol egy bankot, elmenekül, majd róla szóló cikkeket és riportokat lát. Ez neki inspirációt adott és emiatt lovallta bele magát az újabb és újabb bűnesetekbe. Összesen 30 bankot rabolt ki. A falakra az emberek azt írták ki: "Viszkis kontra BM - 29:1". Ő 29-szer át tudta verni a rendőrséget. Csak egyszer tudták elcsípni, akkor is megszökött. Azért ez tényleg nem általános.
A közérdeklődés következtében készültek el a könyvek, majd filmek. Tehát az ő életvezetése önmagában figyelemfelkeltő volt. Ebből egyenesen következik, hogy a művészvilág is megragadja.
Nem a bűnt vagy a bűnözést próbálják népszerűsíteni, hanem azt az embert, aki ki mert állni és vállalta a cselekményeinek a következményeit.
Az is ritka, és engem is mellbe vágott, hogy amikor elfogták, kért egy Budapest-térképet, és megmutatta azokat a bankokat, amelyeket kirabolt. Kilencről tudtak, és ő beszámolt még huszonhétről. Vagabund beismerés, büszke hőstett volt - így pedig védeni is elég nehéz valakit. De ott volt még a háromszori emberölési kísérlete is, amiért szintén vádat emeltek vele szemben. Az volt a védelem dolga, hogy ezekért ne marasztalják el. Ez sikerült is.
Megszökött, megint elkapták, leültették, és azt is végigcsinálta. Vállalta a cselekménye következményeit, mindig is számított rá, hogy egyszer elkapják. Tizenkét év alatt vasakarattal viselte büntetését, újságíró iskolát végzett, leérettségizett, tanult - főleg a történelmi nagy alakok érdekelték. Kitanulta a kerámiázást, és készült a szabad életre. Kiszabadulván pedig beilleszkedett a társadalomba. Ez is különleges, főleg, ha a múltját nézzük: rossz körülmények, nem sok lehetőség, amelyek következtében valahogyan pénzt kell szerezni.
Szerintem valóban nem szabad a bűnt népszerűsíteni, de egyes eseményeket tudományos és ismeretterjesztő alapon igenis, nyilvánosságra lehet hozni, mert lehet ezekből tanulni.
Nem tartom hibának, hogy beszélnek róla. Nem azok sztárolják, akik megfilmesítik vagy írnak róla. Ők csak feldolgozzák, ami történik. De mint mindenben, itt is a mérték a fontos. Nem szabad túlzásokba esni, és nem szabad a sztár oldalára átvinni az ügyet, mert valahol ő mégiscsak veszélyes volt a társadalomra nézve. Mértékkel, helyén kezelve ez az ügy belefér a mai magyar közgondolkodás világába.
És még egy nagyon lényeges dolog: nem ő ment oda az újságírókhoz és a filmkészítőkhöz, hogy foglalkozzanak vele!
"Nem kell őt szeretni" - Fekete Gy. Attila, bűnügyi újságíró
Én nem gondolom, hogy sztárolás lenne, ami történik. A Viszkis rablásai a '90-es évek legnagyobb bankrablási sztorijai. Ez a személy érdekli az embereket és a médiát, hiszen különleges. Az, hogy valami különleges, nem feltétlenül jelenti, hogy jó. Ami érdekli az embereket, azzal a média foglalkozik. A mérték és a mód, az lehet kérdés. Most jelent meg a film, most van fölkapva. Ez teljesen normális. De van persze olyan eleme például a filmnek, ami számomra túlzás. Például, amikor a bank igazgatója azt mondja neki: lőjön le, mert ha kinyitom magának a trezort, akkor munkanélküli leszek, és én ahelyett inkább meghalok. Ez teljesen félrevezető, hiszen a banki policy mindig is az volt, hogy veszélyhelyzet esetén oda kell adni a pénzt, nem pedig hősködni. Szóval például ez a jelenet nem dobott a filmen, inkább ártott neki, véleményem szerint.
Egyébként sajnálom, hogy a film idáig már nem megy el, de feltehette volna a kérdést, hogyan lehet mindazok után talpon maradni, amiket Ambrus Attila átélt.
Nyilván a megbocsátás és a felejtés nem egyszerű, és sokak részéről lehetetlen is. A rablásai közben emberek irányába lőtt, és volt olyan női alkalmazott a bankban, akit a hajánál fogva rángatott.
Nem kell őt szeretni. Többször interjúztam vele, a börtönben is - sosem büszkeséggel nyilatkozott magáról. Mindig úgy beszélt, hogy ő egy bankrabló, aki már próbál jó útra térni. És van az a mondás, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr.
Egyébként pedig miért nem állnak elő a hatóságok a teljes történettel? Abban a pillanatban más lenne a leányzó fekvése. Amíg csak Ambrus Attila és az ügyvédje beszél az ügyben, addig csak Ambrus Attila szerepel, és azok nem, akik elfogták. Ráadásul ahogy a második elfogása történt, az nem is vet túl jó fényt a Viszkisre, hiszen egy igen banális hiba folytán bukott meg. Szóval, amíg a hatóságok - ki tudja, miért - nem állnak elő a teljes történettel, addig megmaradnak ők is az Ambrus által levetített szerepükben, úgy tűnve, hogy nem álltak túlzottan a helyzet magaslatán a rablások közben. És azért is kár, hogy hatósági oldalról nincsenek részletezések, mert ezzel nem kommunikálják azt, amit jó lenne kommunikálniuk: hogy a rablás lehet ugyan egy "jó dolog", hiszen lesz pénz és csillogás, de csak egy ideig, mert utána elkapnak. És akkor jön a tizenévekig tartó büntetés.
"Nem hiszem, hogy bárki kedvet kap ettől a filmtől a bankrabláshoz" - Kovács Gellért filmszerész
Fotó: Szilágyi Nóra
Általános dolog ez, rengeteg film készül bűnözőkről, gengszterfilmeket, krimiket forgatnak.
Ambrus Attilának először is a nyilatkozatairól érdemes beszélni, melyekről azt gondolom, mindenkinek meglehet a véleménye. Meglehetősen markáns figura, én például sok mindennel nem értek egyet, azok közül, amiket mondott, de ez nem igazán számít. Mivel ő az előadásain is arról beszél, hogyan reintegrálódott a társadalomba, ezért szerintem amellett, hogy a film kampányában interjúkat ad, nyilatkozik és támogatja a stábot,
elegánsabb lett volna 3-4 méterrel hátrébb lépnie, a bankrabló múltjáról már nem beszélnie. Így valószínűleg nem került volna bele azokba a konfliktusokba, amelyekbe az utóbbi időszakban belekerült.
Azt meg kifejezetten butaságnak gondolom, hogy van egy olyan narratívája is a filmről való eszmecseréknek, hogy miért kell sztárt csinálunk Ambrusból. Belőle a magyar közvélemény csinált sztárt, hisz eleve, a Viszkis nevet is Juszt László találta ki, ha jól emlékszem. Mi nyomtattuk a pólókat, mi kreáltunk belőle egy népi hőst. Nem a film teremtette meg őt, hanem azért készült el a film, mert megteremtettük a legendáját. És nem utolsósorban az ő sztorija jó sztori. Miért ne készülhetne belőle film?
Már az akciói idején is sztár volt, szóval ez a felháborodás most, ami a film kapcsán megy, nem több szerintem műbalhénál. Nem érzek semmilyen veszélyt abban, hogy elkészült ez a film. Ha nekiállunk „bűnbakokat” keresni, a korabeli közhangulatot tekintve egyből rátalálhatnánk saját magunkra. Akkor, amikor ez az egész történt, eléggé neccesnek találtam a lelkesedést, de ezzel együtt ez egy bonyolult történet, sok mindennek köze van hozzá: a korszaknak, a politikának, az emberek bizalmatlanságának.
Nem hiszem, hogy bárki kedvet kap ettől a filmtől a bankrabláshoz. Odavagyunk a Keresztapáért meg a Sebhelyesarcúért, ésszerűtlen dolog most bármit rákenni Ambrus Attilára.
Hogy miért vesz részt aktívan egy róla készült film készítésében? Nyilván fontos neki, hogy hiteles legyen az alkotás, s hogy valamilyen módon beleálljon film kampányába. Semmi kivetnivalót nem látok ebben, hiszen az életéről van szó – számít neki, hogyan látja viszont magát a vásznon.
Amiben Ambrus van most, nehéz helyzet, hiszen már nincs börtönben, keresi a kenyerét, de az ő szájából mégis rosszul hangzik sokak számára, ha magát védi. Egyéni véleményem tehát az, hogy neki talán csak annyit kellett volna mondania a film kapcsán: "Én a múltamról igazából már nem akarok beszélni, minősíteni sem akarom. Már nem az vagyok, aki akkor voltam, csupán egy békés és törvénytisztelő életet élő keramikusként szeretnék élni".
"Nem érzem magamat se sztárnak, se celebnek" - Ambrus Attila
Volt egy múltam, hoztam egy döntést, leültem a büntetésemet, én ugyanolyan szürke eminenciás vagyok, mint bárki más. Nem érzem magamat se sztárnak, se celebnek. Egy keramikus vagyok, akinek volt egy rossz döntése, azért megbűnhődött, és mégis tovább kell bűnhődnie. Behívnak mondjuk egy sajtótájékoztatóra, aztán meg belém rúgnak. Megfizettem érte, mai fejjel nem így állnék hozzá a dolgokhoz.
De nem én mentem oda Nimródhoz, nem én kilincselek a médiumoknál, hogy foglalkozzanak velem. Az is érdekes, hogy a nagy hőbörgés közben a hétvégén 65 ezer ember nézte meg a filmet.
Vagy soha senki nem beszél például arról sem, hogy a film készítése kapcsán több száz ember kapott munkát.
Senki ne keressen semmit azzal kapcsolatban, hogy mi a film társadalmi üzenete. Én egy eszköz voltam a rendszerben. A média egy bizonyos szinten rosszul kezelte a helyzetet: a kereskedelmi tévék akkor indultak, amikor én a bankrablásokat elkövettem, és ezt jól meglovagolták.
Komplexen kéne nézni a rendszerváltás utáni állapotokat, amikhez én az arcomat adtam, viszont ezért megbűnhődtem.
Akik engem bántanak, akár jogosan is tehetik, de én tehetetlenül állok előttük, mert akinek a szemében egy mocskos rabló lettem, annak a szemében már az is maradok. Kaptam egy stigmát, és most már bármi jót tehetek, akkor is meg vagyok bélyegezve.
Hogy miért működtem közre a film elkészítésében? Mert tanultam a korábbi, rólam szóló dokumentumfilm esetéből, amit a Discovery készített: ha nemet mondok a közreműködésre, attól még ugyanúgy elkészül a médiatermék, csak sokkal kevésbé lesz valóságos, tele lesz teljesen fals információkkal.
És nem vallom, hogy bűnözni kellene ahhoz, hogy film készüljön rólunk.
Képek: Youtube
