SZEMPONT
A Rovatból

Sztároljuk-e a Viszkist, és ha igen, helyesen tesszük? Őt is megkérdeztük

Ha imádjuk a Keresztapát, miért ne örüljünk a Viszkis-filmnek? Ki csinált sztárt Ambrus Attilából, és ő maga sztárnak érzi-e magát?
Írta: Szenes Laura - szmo.hu
2017. november 27.



Miért sztároljuk a Viszkist? Egyáltalán sztárolás-e ez, vagy sokkal inkább egy olyan közérdeklődés övezi, aminek érdemes lemenni a gyökeréig, hogy jobban megértsük? Mennyire van igazuk azoknak, akik szerint egy bűnözőből "nem szabadna ilyen hírességet csinálni", és vajon megkapta-e Ambrus Attila azt a bizonyos "második esélyt" a közvéleménytől?

Négy emberrel beszélgettem (egymástól függetlenül): az Ambrus Attilát annak idején védő ügyvéddel, Magyar Györggyel; a bűnügyi újságírás egyik szakértőjével, Fekete Gy. Attilával; a filmfeldolgozás kapcsán Kovács Gellért filmszerésszel - és természetesen magával Ambrus Attilával.

"Nem a bűnt vagy bűnözést próbálják népszerűsíteni" - Magyar György, Ambrus Attila egykori ügyvédje

vbn

Miután én tényleg közelről érintett vagyok ebben az ügyben, védtem őt első és másodfokon, nem nagyon etikus róla konkrét véleményt mondanom, de általánosságban beszélhetek. Akkoriban magam is megéltem, milyen az, amikor a közvélemény egy bűnöző oldalára áll, hiszen előállt az a nagyon speciális helyzet, hogy Attila az első elfogása után megszökött, így ő nem volt meg, de az ügyvédje igen. Természetes módon tőlem próbált hát információt szerezni a média, így a közérdeklődés megérintett engem is.

Az általános közvélemény nem azért fogadta el Ambrus Attilát, mert bűnözött, hanem mert akkoriban nagyon nagy volt az ellenállás a társadalomban a bankvilággal és a globalizációval szemben.

Attilában volt egy nagy vagányság. A személyisége hordoz egyfajta betyár hozáállást, így automatikusan kivívta sokak szimpátiáját, drukkoltak neki. A média is segítette őt, már a rablások alatt is, és ő is élvezte ezt. Van benne egy speciális intelligencia és egy győzelmi vágy. Ő egy sportoló, aki feltűnni szeretne, és nagyon élvezte, hogy kirabol egy bankot, elmenekül, majd róla szóló cikkeket és riportokat lát. Ez neki inspirációt adott és emiatt lovallta bele magát az újabb és újabb bűnesetekbe. Összesen 30 bankot rabolt ki. A falakra az emberek azt írták ki: "Viszkis kontra BM - 29:1". Ő 29-szer át tudta verni a rendőrséget. Csak egyszer tudták elcsípni, akkor is megszökött. Azért ez tényleg nem általános.

A közérdeklődés következtében készültek el a könyvek, majd filmek. Tehát az ő életvezetése önmagában figyelemfelkeltő volt. Ebből egyenesen következik, hogy a művészvilág is megragadja.

Nem a bűnt vagy a bűnözést próbálják népszerűsíteni, hanem azt az embert, aki ki mert állni és vállalta a cselekményeinek a következményeit.

Az is ritka, és engem is mellbe vágott, hogy amikor elfogták, kért egy Budapest-térképet, és megmutatta azokat a bankokat, amelyeket kirabolt. Kilencről tudtak, és ő beszámolt még huszonhétről. Vagabund beismerés, büszke hőstett volt - így pedig védeni is elég nehéz valakit. De ott volt még a háromszori emberölési kísérlete is, amiért szintén vádat emeltek vele szemben. Az volt a védelem dolga, hogy ezekért ne marasztalják el. Ez sikerült is.

Megszökött, megint elkapták, leültették, és azt is végigcsinálta. Vállalta a cselekménye következményeit, mindig is számított rá, hogy egyszer elkapják. Tizenkét év alatt vasakarattal viselte büntetését, újságíró iskolát végzett, leérettségizett, tanult - főleg a történelmi nagy alakok érdekelték. Kitanulta a kerámiázást, és készült a szabad életre. Kiszabadulván pedig beilleszkedett a társadalomba. Ez is különleges, főleg, ha a múltját nézzük: rossz körülmények, nem sok lehetőség, amelyek következtében valahogyan pénzt kell szerezni.

Szerintem valóban nem szabad a bűnt népszerűsíteni, de egyes eseményeket tudományos és ismeretterjesztő alapon igenis, nyilvánosságra lehet hozni, mert lehet ezekből tanulni.

Nem tartom hibának, hogy beszélnek róla. Nem azok sztárolják, akik megfilmesítik vagy írnak róla. Ők csak feldolgozzák, ami történik. De mint mindenben, itt is a mérték a fontos. Nem szabad túlzásokba esni, és nem szabad a sztár oldalára átvinni az ügyet, mert valahol ő mégiscsak veszélyes volt a társadalomra nézve. Mértékkel, helyén kezelve ez az ügy belefér a mai magyar közgondolkodás világába.

És még egy nagyon lényeges dolog: nem ő ment oda az újságírókhoz és a filmkészítőkhöz, hogy foglalkozzanak vele!

"Nem kell őt szeretni" - Fekete Gy. Attila, bűnügyi újságíró

efe

Én nem gondolom, hogy sztárolás lenne, ami történik. A Viszkis rablásai a '90-es évek legnagyobb bankrablási sztorijai. Ez a személy érdekli az embereket és a médiát, hiszen különleges. Az, hogy valami különleges, nem feltétlenül jelenti, hogy jó. Ami érdekli az embereket, azzal a média foglalkozik. A mérték és a mód, az lehet kérdés. Most jelent meg a film, most van fölkapva. Ez teljesen normális. De van persze olyan eleme például a filmnek, ami számomra túlzás. Például, amikor a bank igazgatója azt mondja neki: lőjön le, mert ha kinyitom magának a trezort, akkor munkanélküli leszek, és én ahelyett inkább meghalok. Ez teljesen félrevezető, hiszen a banki policy mindig is az volt, hogy veszélyhelyzet esetén oda kell adni a pénzt, nem pedig hősködni. Szóval például ez a jelenet nem dobott a filmen, inkább ártott neki, véleményem szerint.

Egyébként sajnálom, hogy a film idáig már nem megy el, de feltehette volna a kérdést, hogyan lehet mindazok után talpon maradni, amiket Ambrus Attila átélt.

Nyilván a megbocsátás és a felejtés nem egyszerű, és sokak részéről lehetetlen is. A rablásai közben emberek irányába lőtt, és volt olyan női alkalmazott a bankban, akit a hajánál fogva rángatott.

Nem kell őt szeretni. Többször interjúztam vele, a börtönben is - sosem büszkeséggel nyilatkozott magáról. Mindig úgy beszélt, hogy ő egy bankrabló, aki már próbál jó útra térni. És van az a mondás, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr.

Egyébként pedig miért nem állnak elő a hatóságok a teljes történettel? Abban a pillanatban más lenne a leányzó fekvése. Amíg csak Ambrus Attila és az ügyvédje beszél az ügyben, addig csak Ambrus Attila szerepel, és azok nem, akik elfogták. Ráadásul ahogy a második elfogása történt, az nem is vet túl jó fényt a Viszkisre, hiszen egy igen banális hiba folytán bukott meg. Szóval, amíg a hatóságok - ki tudja, miért - nem állnak elő a teljes történettel, addig megmaradnak ők is az Ambrus által levetített szerepükben, úgy tűnve, hogy nem álltak túlzottan a helyzet magaslatán a rablások közben. És azért is kár, hogy hatósági oldalról nincsenek részletezések, mert ezzel nem kommunikálják azt, amit jó lenne kommunikálniuk: hogy a rablás lehet ugyan egy "jó dolog", hiszen lesz pénz és csillogás, de csak egy ideig, mert utána elkapnak. És akkor jön a tizenévekig tartó büntetés.

"Nem hiszem, hogy bárki kedvet kap ettől a filmtől a bankrabláshoz" - Kovács Gellért filmszerész

ik

Fotó: Szilágyi Nóra

Általános dolog ez, rengeteg film készül bűnözőkről, gengszterfilmeket, krimiket forgatnak.

Ambrus Attilának először is a nyilatkozatairól érdemes beszélni, melyekről azt gondolom, mindenkinek meglehet a véleménye. Meglehetősen markáns figura, én például sok mindennel nem értek egyet, azok közül, amiket mondott, de ez nem igazán számít. Mivel ő az előadásain is arról beszél, hogyan reintegrálódott a társadalomba, ezért szerintem amellett, hogy a film kampányában interjúkat ad, nyilatkozik és támogatja a stábot,

elegánsabb lett volna 3-4 méterrel hátrébb lépnie, a bankrabló múltjáról már nem beszélnie. Így valószínűleg nem került volna bele azokba a konfliktusokba, amelyekbe az utóbbi időszakban belekerült.

Azt meg kifejezetten butaságnak gondolom, hogy van egy olyan narratívája is a filmről való eszmecseréknek, hogy miért kell sztárt csinálunk Ambrusból. Belőle a magyar közvélemény csinált sztárt, hisz eleve, a Viszkis nevet is Juszt László találta ki, ha jól emlékszem. Mi nyomtattuk a pólókat, mi kreáltunk belőle egy népi hőst. Nem a film teremtette meg őt, hanem azért készült el a film, mert megteremtettük a legendáját. És nem utolsósorban az ő sztorija jó sztori. Miért ne készülhetne belőle film?

Már az akciói idején is sztár volt, szóval ez a felháborodás most, ami a film kapcsán megy, nem több szerintem műbalhénál. Nem érzek semmilyen veszélyt abban, hogy elkészült ez a film. Ha nekiállunk „bűnbakokat” keresni, a korabeli közhangulatot tekintve egyből rátalálhatnánk saját magunkra. Akkor, amikor ez az egész történt, eléggé neccesnek találtam a lelkesedést, de ezzel együtt ez egy bonyolult történet, sok mindennek köze van hozzá: a korszaknak, a politikának, az emberek bizalmatlanságának.

Nem hiszem, hogy bárki kedvet kap ettől a filmtől a bankrabláshoz. Odavagyunk a Keresztapáért meg a Sebhelyesarcúért, ésszerűtlen dolog most bármit rákenni Ambrus Attilára.

Hogy miért vesz részt aktívan egy róla készült film készítésében? Nyilván fontos neki, hogy hiteles legyen az alkotás, s hogy valamilyen módon beleálljon film kampányába. Semmi kivetnivalót nem látok ebben, hiszen az életéről van szó – számít neki, hogyan látja viszont magát a vásznon.

Amiben Ambrus van most, nehéz helyzet, hiszen már nincs börtönben, keresi a kenyerét, de az ő szájából mégis rosszul hangzik sokak számára, ha magát védi. Egyéni véleményem tehát az, hogy neki talán csak annyit kellett volna mondania a film kapcsán: "Én a múltamról igazából már nem akarok beszélni, minősíteni sem akarom. Már nem az vagyok, aki akkor voltam, csupán egy békés és törvénytisztelő életet élő keramikusként szeretnék élni".

"Nem érzem magamat se sztárnak, se celebnek" - Ambrus Attila

666

Volt egy múltam, hoztam egy döntést, leültem a büntetésemet, én ugyanolyan szürke eminenciás vagyok, mint bárki más. Nem érzem magamat se sztárnak, se celebnek. Egy keramikus vagyok, akinek volt egy rossz döntése, azért megbűnhődött, és mégis tovább kell bűnhődnie. Behívnak mondjuk egy sajtótájékoztatóra, aztán meg belém rúgnak. Megfizettem érte, mai fejjel nem így állnék hozzá a dolgokhoz.

De nem én mentem oda Nimródhoz, nem én kilincselek a médiumoknál, hogy foglalkozzanak velem. Az is érdekes, hogy a nagy hőbörgés közben a hétvégén 65 ezer ember nézte meg a filmet.

Vagy soha senki nem beszél például arról sem, hogy a film készítése kapcsán több száz ember kapott munkát.

Senki ne keressen semmit azzal kapcsolatban, hogy mi a film társadalmi üzenete. Én egy eszköz voltam a rendszerben. A média egy bizonyos szinten rosszul kezelte a helyzetet: a kereskedelmi tévék akkor indultak, amikor én a bankrablásokat elkövettem, és ezt jól meglovagolták.

Komplexen kéne nézni a rendszerváltás utáni állapotokat, amikhez én az arcomat adtam, viszont ezért megbűnhődtem.

Akik engem bántanak, akár jogosan is tehetik, de én tehetetlenül állok előttük, mert akinek a szemében egy mocskos rabló lettem, annak a szemében már az is maradok. Kaptam egy stigmát, és most már bármi jót tehetek, akkor is meg vagyok bélyegezve.

Hogy miért működtem közre a film elkészítésében? Mert tanultam a korábbi, rólam szóló dokumentumfilm esetéből, amit a Discovery készített: ha nemet mondok a közreműködésre, attól még ugyanúgy elkészül a médiatermék, csak sokkal kevésbé lesz valóságos, tele lesz teljesen fals információkkal.

És nem vallom, hogy bűnözni kellene ahhoz, hogy film készüljön rólunk.

Képek: Youtube


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak” - az Utcából Lakásba Egyesület az önazonossági törvényről
Kistelepülések sora szűrné ezentúl a beköltözőket, például büntetlen előélethez, érettségihez, szakképesítéshez kötnék, hogy valaki ingatlant vehessen náluk. Kovács Vera szerint mindez elsősorban a szegénységben élőket, azokon belül is a romákat sújthatja.


Van ahol érettségihez vagy szakképesítéshez kötnék a betelepülést, máshol a büntetett előéletűeknek tiltanák meg, hogy ingatlant vegyenek, vagy épp néhány tízezer forintot kérnének el, de olyan település is van, ahol minden egyes kívülről érkező ingatlanvásárlót előzetesen meghallgatna a képviselőtestület.

Mindezeket a helyi önazonosság védelméről szóló új törvényre hivatkozva vezetnék be az önkormányzatok, ami a hivatalos indoklás szerint elsősorban azt akadályozná meg, hogy újabb beköltözők tegyék élhetetlenné a már amúgy is túl sűrűn lakott budapesti agglomerációt vagy a Balaton környékét. A szigorításokat eddig azonban olyan települések tervezik bevezetni, mint Taktaharkány, Újlengyel vagy Vámosszabadi. Az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnökével, Kovács Verával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a szegénységben élőkre.

– Feltételezhetjük, hogy a jogalkotó nem gondolt minden következményre.

– Feltételezem, hogy nem. De szerintem ez inkább egy gesztus a szélsőjobbnak, lehetőséget adva arra, hogy a települések kirekesszék az általuk nem kívánatosnak tartott beköltözőket, különösen a szegénységben élőket, ezen belül is a roma embereket. Az a gond, hogy azok a települések védekeznek leginkább ezek ellen a családok ellen, amelyeknek már csak ezek a települések lehetnének éppen megfizethetőek. Így csapdahelyzet jön létre: senki nem akar a legelmaradottabb településekre költözni, hiszen azok hátrányos helyzetűek. Oda azok mehetnének, akiknek nincs más lehetőségük.

Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak.

Előfordult, hogy roma családok, teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől, nem tudtak házat venni egy településen pusztán etnikai hovatartozásuk miatt.

– Felmerül a másik kérdés, hogyan kerülje el egy eleve szegény település a további gettósodást, ami szociálpolitikai szempontból sem kívánatos.

– Igen, de ezt nem kirekesztéssel, hanem felzárkóztatással kell kezelni. Többféle megoldás lehetséges. A már szegregálódott településeken fontos a munkahelyteremtés, a közműfejlesztés, a célok világos meghatározása. Egyes esetekben, például a Miskolc környéki szegregátumoknál az segíthet, ha ezeket a területeket bekapcsolják a város életébe.

Más esetekben viszont kívánatos lehet a szegregátumok megszüntetése, a lakók integrált környezetbe költöztetése, ahol munka, iskola és infrastruktúra is elérhető.

De minden település más: a földrajzi elhelyezkedés, a lakosságszám, a helyi adottságok meghatározzák, hogy hol melyik beavatkozás a leghatékonyabb. A jó programok azok, amelyekben helyi megvalósítók vesznek részt, és a valódi helyi igényekre reagálnak. Valahol a munkahelyteremtés a kulcs, máshol a szegregált lakóterület teljes felszámolása.

– Egy generációk óta mélyszegénységben élő családnál nem elég a költöztetés vagy a munkahelyteremtés. Szükség van szociális beillesztésre, mentorációra is, hogy valódi esélyt kapjanak.

– Valóban, a helyi igényeket ismerő szervezeteknek kellene ezeket megvalósítani szociális munkával. Ez a munka nagyon összetett. Nem gyámkodni kell felettük, hanem a lehetőségeket kell biztosítani számukra, amelyektől akár generációk óta el vannak zárva, és a részvétel módját is segíteni kell. Például

ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a szülei sosem dolgoztak bejelentett állásban, csak napszámban, az teljesen kilátástalan helyzetet teremt. Ilyenkor egyszerre kell foglalkozni a szülőkkel és a gyerekekkel: meg kell tanítani, mit jelent rendszeresen munkába járni, havi fizetést kapni, és a tanulás értékét is meg kell mutatni.

Ez nehéz, mert az eredmények sokszor csak a gyerekeknél vagy unokáknál jelentkeznek.

– Megvan-e ehhez az állami vagy önkormányzati intézményrendszer, illetve a megfelelő civil szervezeti háttér?

– A tudás megvan, de az emberi erőforrás nincs. Állami szinten a legnagyobb ilyen program jelenleg a „Felzárkózó kistelepülések”, melynek a fő pályázója a Máltai Szeretetszolgálat. Ez kívülről nem tűnik átütő sikernek, de a kormány és a Máltaiak nem adnak nyilvánosan adatokat. Ugyanakkor számos civil szervezet, például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy a Van Helyed Alapítvány, képes több generációval párhuzamosan dolgozni. Bátonyterenye térségében, Bonyhád környékén és másutt is vannak jó gyakorlatok, amelyeket országos szintre lehetne emelni.

– De ez az intézményesítés még nem történt meg.

– Így van. Ezek jellemzően helyi civil kezdeményezések, legfeljebb néhány településen dolgoznak. A Máltai Szeretetszolgálat „jelenlét” típusú programjai a legkiterjedtebbek, de egységes, országos rendszer nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: