SZEMPONT
A Rovatból

„Soha nem gondoltam volna, hogy boldoggá tesz valaha az orosz holttestek látványa” – háborús napló Ukrajnából

Az orosz Galina grafikusként dolgozott Ukrajnában. Egyszer már kibombázták otthonából az oroszok, de ami most történik vele, az sokkal borzalmasabb.


A következő sorok naplóbejegyzések. Szubjektív mondattöredékek, melyek zaklatott töredékessége talán jobban visszaadják mindazt, amit valójában a háború. Nem tudósítás, nem híradás, hanem személyes történések, de inkább érzések közvetítése. Galina tizenkét éve él oroszként Ukrajnában. Eredeti bejegyzéseit angolra fordítva küldte át, melyekből igyekeztem olyan fordítást, magyar szöveget létrehozni, ami minél érzékletesebben visszaadja azt, amit elképzelni sem tudunk.

Galina

Galina Zhabina 36 éves, Moszkvában (Oroszország) született, tizenkét éve Ukrajnában él.

Galina Zhabina az óvóhelyen

Szövegíró-szabadúszóként és illusztrátorként dolgozik, hobbija a róka figurák gyűjtése, rajzfilmfigurák rajzolása, készítése. Családja Oroszországban él, apja, anyja, nővére is.

Magamról

Itt, Ukrajnában Olenával és fiával, Kostyantinnal élek. Tehát a következőkben a „mi” Olenát és engem jelenti. Ezelőtt tizenkét évvel Olena elvitt magához, akkor nagyon beteg voltam, és sok gondoskodásra volt szükségem. Akkor ő mentett meg.

Nyolc éve kezdődött a háború Ukrajnában. Luhanszkot, Donyecket és más közeli városokat elfoglalták. Luhanszk közelében laktam (húsz percre a várostól), fejlesztőként dolgoztam az egyik hírportálon. Saját szememmel láttam, mi történt.

Hirtelen rengeteg oroszul beszélő ember jelent meg a buszokon és az utcákon. Belgorodi akcentussal beszéltek.

Belgorod a határ túloldalán, Oroszországban van, negyven kilométernyire onnan. Nem sokkal később ezek az oroszul beszélő idegenek fegyvert fogtak, és a városban kitört a káosz.

Menekültként élni

A menekülés mellett döntöttünk. Akkor még azt hittem, nem sokáig kell maradnunk, csak pár hétre való cuccot vittem. Egy jó ember Jaremcséből (Nyugat-Ukrajna) adott nekünk szállást, majdnem egy éven át. Ezek után egy kis időt Obuhivban (Kijev közelében) töltöttünk, majd Harkivba mentünk, mivel Kostyantin ott tanult. A kollégiumának kifizetése megemelte volna a költségeinket, egyszerűbbnek láttuk, hogy mindannyian odaköltözünk, olcsóbb és kényelmesebb lesz.

Sok minden miatt nagyon nehéz volt. Ha az otthon elvesztése, a szerény jövedelem nem lett volna elég, egészségügyi problémák is jelentkeztek.

Olenának mellrákja van, 2020-ban megműtötték, és még mindig nincs lehetőségünk számítógépes tomográfiát készíttetni neki.

A hosszú ideig tartó stressz fog-, szem- és vesekárosodást is okozott neki, ezen kívül krónikus fülgyulladása is van.

A jövő tervezése

Úgy terveztük, körülbelül négy év alatt annyi pénzt keresünk, hogy vehetünk egy kis házat valahol Nyugat-Ukrajnában. Moszkvában örököltem egy lakást, azt kiadtam, hogy ki tudjuk fizetni a műtéti adósságokat, és pénzt gyűjtsünk a jövőbeni céljainkra. Nos, most minden terv tönkrement.

Az orosz agresszió (a háború kezdete)

Azon a napon, február 24-én, az első napon... Nem is emlékszem, mi volt azelőtt. A korábbi életem valahogy kitörlődött az emlékezetemből. Rémlik, hogy manikűröshöz akartunk menni, sétálni egy kicsit, hogy lássunk gyönyörű kék ​​eget.

De hajnali 5:10-kor (éjjel dolgozunk és nem aludtunk) hallottuk az első robbanásokat. Ahogy nyolc éve is hallottuk.

Olena csak annyit mondott: „Ó, kezdődik”.

A Facebookom segít időrendben felidézni a történéseket. Íme néhány bejegyzés:

Február 23-án (egy nappal korábban):

Nem gondoltam volna, hogy ismét félni fogok a tetőkről hulló hó hangjától és a műanyag palackoktól, ahogy durran, csattan, amikor fagyból melegbe viszik. Minden megdermedt a bizonytalanságban. Mi lesz most? Várakozás.

Óriási kartondobozt kidobva előkészülök a kézműveskedéshez. Ha jön a háború, a lehető legkevesebb dolgot kell magammal vinnem... De szomorú, olyan szomorú, még meg akartam csinálni néhány maszkot, Minecraft figurát, rókákat és karakterfigurákat...

Csak azt akarom, hogy vége legyen. Hogy legyen egy házam egy olyan helyen, amely távol van minden lehetséges támadástól. Emlékszem, hogyan kezdődött. Még mindig fáj az otthon elvesztése, és néhány fontos dolog onnan. Volt szerencsénk hozzá már. „Menekülj a biztonságba.”

De ez a biztonság már, mint a gyenge üveg. Megrepedt és bármikor összetörhető...

Péntek óta minden nap könnyek szöknek a szemembe. Próbálok erős és boldog maradni. És a mulandóság, igen. Az segít. Tudod, egy napon mindannyian elmegyünk. Csak meg akarom állítani ezeket az ostoba könnyeket, olyan haszontalanok. Mindenesetre mélyről jönnek.

Tudod, most új munkám van. És már majdnem elkészült egy szép, részletes kartonfigura. És most rajzolhatok végre. Az élet még mindig megy tovább. De ugyanakkor felhők a fejünk felett sötétebbé válnak.

Február 24.–március 2.

Kharkiv, 5:11, robbanások

Felhívtam a szüleimet (az Orosz Föderációban vannak). Apám egy csuda pofa. Azt mondta, ne aggódjak. Csak katonai raktárakat bombáznak. Egy hete még azt mondta, hogy nem lesz háború. Én meg, miközben ezt írom, újabb robbanások hallok.

És igen, nem kérdezték, mi van a Krímben, Donyeckben, Luhanszkban – Ukrajnában. Ellene vagyok az inváziónak, az ágyúzásnak, az Orosz Föderáció bármely intézkedésének.

Halj meg, Putyin, halj meg, röpíts golyót a fejedbe! Ezt már 8 éve meg kellett volna tenned! Dicsőség Ukrajnának, béke Ukrajnában!

Az orosz katonaság átvette a csernobili atomerőművet, ahol 1986-ban a világ legnagyobb nukleáris katasztrófája volt. A személyzetet túszként tartják fogva. Ez veszélyt jelent egész Európára.

A süket robbanások puffanása mellett sorozatlövések.

Majdnem éjfél. Az óvóhelyen vagyunk. Megpróbáltam hasznossá tenni magamat. Köszönet az ukrán ház falainak, amelyek megvédtek az orosz bombázástól.

Orosz vagyok, és kijelentem: Putyin háborús bűnös. Én Ukrajna mellett vagyok. Ukrajnában élek, és ha szükséges, mindent megadok a függetlenségéért. Több mint 10 éve ott van az otthonom. Sok barátom és ismerősöm van itt, akiknek békét kívánok. Orosz hadsereg, menj haza! Senki sem hívott ide! Orosz hadihajó, HÚZZ A F@SZBA!

Ők nem értik. Nem akarják kihúzni a fejüket Putyin seggéből. Felnőtt férfiak, megosztom az információkat, videókat velük... Szánalmasan hallgatnak.

Egy lány világító macskafülben zöldséglevest eszik, és rajzfilmet néz egy tableten. Egy óvóhelyen.

Harkiv, 2022, hatodik nap

Presszió alatt. Avia bombák, „Grad", vákuumbombák. Menjen a pokolba Putler, Oroszország és mindenki, aki csak vár. És nem zárják le a légterünket, nem. A város lángokban áll.

Biden és a NATO nem zárja le az eget. Mire várnak? Több halottra? EZ MOST MÁR TÖBB, MINT ELÉG.

Összefoglaló

Amikor az óvóhelyre mentünk, biztonságosnak és hűvösnek tűnt. De napról-napra egyre nagyobb lett a feszültség. Soha nincs csend, sokan vagyunk, nincs puha ágy – nem tudunk sokáig aludni a szirénák és a bordafájdalom miatt. Emellett lelkileg is nehéz.

Ágy az óvóhelyen

Minden nap rá kell jönnöm, hogy az előző napi gondolataim mennyire gyerekesek voltak.

Ezekben a napokban vesztettem el rokonaimat és barátaimat Oroszországban.

Persze ezen kívül elvesztettem minden pénzemet (na jó, az nem volt sok), a munkahelyemet, a lakbér fizetésének, a bankkártya használatának lehetőségét.

Bűnözővé váltam Oroszországban, mert szembeszálltam a háborúval és információkat osztottam meg róla.

Annyi rakéta- és bombatámadást, halálesetet és szenvedést láttam. És az oroszországi rokonaim közül senki sem hitt nekem.

Viszont nagyon sok segítséget kaptam más barátoktól, és olyanoktól is, akiket soha nem ismertem. Nagyon sok embert láttam, akik segítik egymást, minden tőlük telhetővel. És szinte az egész világ támogat minket. Egy fantasztikus Ukrajnát láttam, a dicsőség, a bátorság, a kedvesség és az akarat fényében, amelyet semmi sem törhet meg!

Küldhetnék egy kis pénzt az ukrán hadseregnek, és dolgozhatnék egy kicsit az ukrán kibererők tagjaként is.

Újabb menekülés

Március 3-án reggel 6-kor a barátainkkal tovább menekültünk, Dnyipro városába (körülbelül 6-7 óra út). Ezután majdnem egy teljes napot átaludtam. Március 4-én pedig ezt a két bejegyzést tettem a Facebookon:

Istenem, milyen csodálatos aludni! Egy puha ágyon, anélkül, hogy minden szirénára szaladni kellene, anélkül, hogy a kemény priccstől fájna a bordám.

Új élethelyzetem: Oroszországban most bűnöző vagyok, és hazatérve lecsuknak Putyin törvényei szerint 15 évre.

Természetesen mindent újra ott kellett hagyni. És megint azt gondoljuk, hogy egy csak rövid időre megyünk. Reméljük, ezúttal tényleg így lesz. Most Dnyiproban maradunk, biztonságban. Itt is szólnak a légvédelmi szirénák, sok üzlet nem működik, az emberek készpénzért állnak sorba az automaták előtt, és idegesek. De nincsenek bombák, hála Istennek.

Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk. Kostyantin ott marad, és védi Harkiv városát.

Mi van velem?

Először is bűnös vagyok, hogy orosz vagyok. Most már nem számít, hogy az ukránokkal vagyok-e, hallatom-e a hangomat.

Pedig örülök, amikor halott orosz katonákat látok, és azt, hogy hétköznapi orosz emberek fájdalmat éreznek a szankciók miatt. Örvendezek, mert ezerszer több fájdalmat és szenvedést kellene érezniük.

Minden szankciót támogatok, még akkor is, ha elveszítem mindenemet, amim van Oroszországban. Mert megbocsáthatatlan. Az ukrán nép soha nem fog megbocsátani, soha nem felejt. Rombadőlt városok, meggyilkolt gyerekek és öregek, férfiak és nők, szenvedés, borzalom. Soha nem gondoltam volna, hogy boldoggá tesz valaha a holttestek látványa.

Beszélgetések

Miért nem zárja be a NATO az légteret? Meghalunk, meghalunk minden órában, minden percben! A csend megöl minket.

Miért nem tiltakoznak az oroszországi emberek, és miért nem hisznek nekünk? Tele a fejük propagandával, úgy néz ki, mintha minden agyukat elvesztették volna. Olyanok, mint a zombik. Mikor lesz már vége? Békében akarunk élni!

Most négyféle oroszt látok:

1. Aki tiltakozik. Nincsenek sokan – sokkal többen mennek az IKEA-ba, hogy mindent megvehessenek, amíg lehet (az IKEA ott bezár).

2. Aki elbújik az igazság elől. Megosztottam információkat a munkahelyi chaten, ahol sokan hónapok óta ismernek. És csak annyit mondtak, hogy „ó, ez szomorú” vagy „ne hozz ide politikát”.

3. Aki a propaganda hatása alatt áll. Hiába nem mutathatod meg nekik az igazat – azt hiszik, hogy mindez hamis.

4. „Köztesek, ingadozók”. Nem tudják, mit higgyenek.

Érzések

Félelem. Szinte minden hangtól összerándul a gyomrom. Néha moccanni sem tudok a félelemtől. Nincs kedvem se enni, se inni, se zuhanyozni. Nem is hallgattam zenét attól a naptól fogva.

Harag. Saját kezemmel akarok megölni minden orosz megszállót a legfájdalmasabb módon.

Kegyetlenség. Azt akarom, hogy a süket, néma oroszok szenvedjenek. A legfájdalmasabb módon.

Benyomások

Amikor egy vadászrepülőgép átrepül az óvóhely felett, az ijesztő. Ez a „shhhhh” a halál hangja. Olyan hangos, hogy tisztán hallom a föld alól, füldugóval.

A remegő falak és üvegek ijesztőek. Egy „grad” beesett 10 méterre a óvóhelyünktől, és óriási lyukat ütött a földbe.

Grad bomba becsapódása az óvóhely közelében

Nem tudunk aludni, nem lehet. Fáradtak vagyunk, olyan fáradtak, hogy minden nap zokogok. Némán, hogy ne zavarjak másokat.

Nem tudok rajzolni. A rajzolás volt az életem, és most egyszerűen nem tudok. Megpróbnám, de...

Amikor kijössz az óvóhelyről, az már olyan, mint egy másik világ.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Udvaros Dorottya: Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a Kossuth-díjat!
A színésznő szerint Feró szavai megbocsáthatatlanok. Úgy véli, a zenész csak hárít, és nem vállalja a tettei következményét.


Nagy Feró a Békemeneten adott interjúban úgy fogalmazott, hogy a Szőlő utcai ügyben érintett lányok kerestek pénzt, tehát „mindenki jól járt”. A kijelentését később sem vonta vissza, sőt, több alkalommal is kiállt mellette. Az RTL Híradónak annyit azért elismert, hogy „lehet, kicsit túllőtt a célon”, de továbbra is azt gondolja, hogy nem mondott olyat, ami ne lenne vállalható. Időközben felmerült az is, hogy Őrbottyánban visszavonják a díszpolgári címét, de ez sem érintette különösebben.

A történtekre Udvaros Dorottya is reagált, és a Magyar Hangnak adott interjúban elmondta a véleményét.

„Nem hiszem, hogy Nagy Ferónak másokra kellene várnia, adja vissza magától a Kossuth-díját.”

A Kossuth-díjas színésznő és a Nemzet Színésze szerint Nagy Feró „szörnyű kijelentése” után nem méltó a kitüntetésre.

„Miért kell megvárnia, amíg tízen erre kérik, nem az lenne a legtermészetesebb, hogy egy ilyen nyilatkozat után magától lemond az elismerésről? Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a díjat” – fogalmazott Udvaros.

Szerinte a zenész kijelentései a kihasznált és bántalmazott lányokról felháborítóak, és még az egyre durvább közbeszédben is különösen kegyetlenek.

„Nagyon felzaklatott az ügy, botrány, hogy ma elhangozhat egy ilyen mondat, ahogy Nagy Feró későbbi kijelentései is szörnyűek. Azt mondja, hajlandó bocsánatot kérni, mintha ez valamiféle kegy lenne, de ahhoz már nem elég bátor, hogy viselje a szavai következményeit.”

„Ne mások javaslatára és védelmére várjon, a saját lelkében tegyen rendet, kérjen bocsánatot és adja vissza a Kossuth-díjat. Így talán még megőrizheti a méltóságát” – mondta a színésznő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Az orosz válasz: nyet-nyet-nyet-nyet” – ezért hiúsult meg a budapesti Trump-Putyin csúcs Gyarmati István szerint
Az oroszok megijedtek, de végül kijátszották Trumpot – mondja a szakértő. Amíg nem lesz komoly és hihető az amerikai elnök elszántsága a szankciókra vagy a fegyverszállításokra, addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.


Egy hét alatt hatalmasat fordult Trump orosz-politikája. Nemrég még Orbán Viktor arra számított, hogy történelmi békecsúcsot tartanak Budapesten Ukrajna ügyében, az orosz és az amerikai külügyminiszter előkészítő telefonbeszélgetése után azonban mindez teljesen lekerült a napirendről. Sőt, Trump a korábbiaknál sokkal erősebb szankciókat jelentett be a Lukoil és a Rosznyeft ellen, ami Magyarország energiaellátását is érzékenyen érintheti. A Bloomberg azóta kiderítette, hogy az oroszok arra számítottak, Trump megenyhült a Donbász teljes átengedése ügyében, az amerikaiak viszont ragaszkodtak a tűzszünethez a jelenlegi frontvonalak mentén.

Mi okozhatta ezt a hatalmas féleértést? Mi motiválta Trump lépéseit, és mire játszottak az oroszok, amikor először lelkesen üdvözölték a békecsúcsot, majd hajthatatlannak bizonyultak az alapvető kérdésekben? Erről beszélgettünk Gyarmati István volt diplomatával, biztonságpolitikai szakértővel.

– A fejlemények tükrében megalapozott volt-e egyáltalán a budapesti csúcstalálkozó terve?

– Ha az amerikai elnök bejelent valamit, azt komolyan veszi, akkor igen. Donald Trumpnál viszont más a helyzet, ezek szerint nem kell mindent komolyan venni, amit mond. Persze ő komolyan gondolta, csak aztán az események talán elgondolkoztatták, meg beléptek a tanácsok is a történetbe. Trump esetében úgy működnek a dolgok, hogy a nagy bejelentéseket nem feltétlenül egy előre megtervezett sajtóértekezleten teszik, ahol a sajtóközleményt 25 szakértő átnézi előzetesen, hanem, mondjuk adott esetben Donald Trump ott ül az irodában, vagy az ágyában a számítógép mellett, és úgy érzi, csinálni kéne valami nagyon fontosat, mint ahogy Malacka érezte a bizonyos dalban, ezért beírja valamelyik közösségi médiára, hogy mit gondolt éppen, és abból máris politikai bejelentés lesz. Szerintem ebben az esetben is ez történt.

Meggondolatlanul fellelkesedett azon, hogy ez a drága Vlagyimir milyen szépen beszélt vele, és bejelentette, hogy most lesz egy csúcstalálkozó, anélkül, hogy átgondolta volna, mivel jár ez.

Aztán ebből amerikai politika lett, mert ha az elnök valamit bejelent, akkor az úgy van. El is kezdődtek a biztonsági szolgálatok előkészületei. Szerencsére Marco Rubiot jelölte ki Trump, hogy előkészítő tárgyalásokat folytasson, nem azt az idióta Steve Witkoffot. Rubio, aki szerintem talán a legjobb külpolitikusa Trump környezetének, két és fél órát telefonált Szergej Lavrovval, és Lavrov meg azt csinálta, amit régen Gromiko szokott, az egykori „Mr. Nyet”, és elmondta, hogy szó sincs megegyezésről. Rubio visszament, és elmondta ezt az elnöknek. Közben az is kiderült, amikor Volodimir Zelenszkij ott volt, hogy ő sem hajlandó elfogadni ezeket a feltételeket, és nyilvánvalóan az európai vezetők is mind interveniáltak Trumphoz. Ez még neki is sok volt, így elhalasztották a csúcstalálkozót.

– Nyilván az orosz tárgyalási pozíció egy hatalmas nagy „nem”-mel kezdődik.

– És azzal is végződik.

– A diplomáciában szokás, hogy mindenki először megteszi a maga tétjeit, aztán valahol középen találkoznak. Tehát ha az oroszok az elején azt mondják, hogy „nem”, abból – ellentétben sok más esettel – a végén is csak egy „nem” lehet?

– Az oroszoknál általában igen, most különösen. Donald Trump sajnos azt a hibát követte el, és nem először, hogy nyerő helyzetből vereséget szenvedett. Az egész csúcstalálkozó ötlete Putyin részéről azért merült fel, mert megijedt attól, hogy Trump és az európaiak bevezetik az úgynevezett másodlagos szankciókat. Trump rábeszélte Indiát, ami óriási dolog, hogy álljon be a sorba és ne vegyen orosz olajat, Japánt is rábeszélte, az új miniszterelnök is támogatni fogja ezt. Kína nem tudja pótolni: vesz ugyan orosz olajat és gázt, de nem tudja átvenni azt a mennyiséget, amit India nem vesz meg; nincs hozzá sem szállítási kapacitása, sem igénye. Szívességből nem fogja a Jangce folyóba önteni az orosz olajat. A másik, amitől az oroszok megijedtek, az a Tomahawk. Trump „készenlétbe helyezte” őket. Putyin egész akciója arról szólt, hogy ezt a két veszélyt elhárítsa, és úgy tűnik, sikerült is neki, legalábbis egyelőre „bepaliznia” Trumpot, hogy ne tegye meg azt, amit kilátásba helyezett.

Pedig ez nyerő helyzet volt, hiszen Putyin megijedt tőle.

Ez a vesztes amerikai pozíció így is marad mindaddig, amíg nem lesz komoly és hihető Trump elszántsága a szankciókra vagy fegyverszállításokra. Addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.

– Trump már többször is belesétált ebbe a csapdába.

– Igen, többször. A leglátványosabban Alaszkában, ott szó szerint sétált bele, de volt több telefonos megbeszélés is. Valaki csinált egy grafikont arról, hogyan alakultak az orosz légitámadások Ukrajna ellen, és bejelölte azokat az időpontokat, amikor Putyin találkozott vagy telefonon beszélt Donald Trumppal. Kivétel nélkül mindegyik alkalom után megugrottak az orosz légitámadások. Trump nem külpolitikus, másrészt azzal dicsekszik, hogy életében egyetlen könyvet sem olvasott el, valószínűleg Kennan már túl hosszú lenne neki.

– Meg kell-e annyira ijedni a Tomahawkoktól, amikor Ukrajna hónapról-hónapra fejleszt ki elég komoly robotrepülőgép-kapacitást Amerika nélkül is?

– Az ukrán stratégia most úgy néz ki, bár nem hirdették meg, hogy orosz olajipari létesítményeket támadnak. Egyes számítások szerint az orosz finomítói kapacitás 18%-a már működésképtelen, és már ez is elég ahhoz, hogy komoly üzemanyaghiány lépjen fel Oroszországban. Megtiltották a benzinexportot, de egyes területeken így sem lehet benzint kapni, hosszú sorok vannak, sok idő után ismét a kutaknál. Ezt valahogy elviseli az orosz gazdaság, az ukránok pedig ezt akarják tovább folytatni. A Tomahawkok erre jók: mélységi csapásmérésre alkalmasak, nagyon pontosak, nagy robbanóerejűek, pontosan erre a célra valók. Azt szokták mondani, helytelenül, hogy az orosz nép mindent elvisel. Talán ezt még igen, de a gazdaságnak, a fegyvergyártásnak probléma lesz, és igazán nagy gond akkor lesz Oroszországban, amikor a hadsereg üzemanyag-ellátása válik problémássá. Ezt szeretnék elérni az ukránok nagyon helyesen, jó taktika, és ehhez kellenek a Tomahawkok.

– Ha Trump végül rájön, mire használták fel, elképzelhető, hogy a Tomahawkok mégis megérkeznek Ukrajnába?

– Abszolút, erre várunk. Kérdés, eljött-e már ez a pillanat: Trumpot már többször átverték. Normális ember egy átverés után felismeri a mintát, kettő-három-négy-öt után pedig muszáj lenne. Ráadásul fokozódik rajta a nyomás otthon. Nem gondolom, hogy például a külügyminisztere most már szó nélkül helyeselne neki, különben nem úgy tárgyalt volna, ahogy tárgyalt.

– Vajon még mi lehetett a két külügyminiszter beszélgetésében? Elképzelhető, hogy az oroszok a NATO-val kapcsolatos követeléseikhez is ragaszkodtak, hogy vonuljon vissza az 1997-es határai mögé? Ez még napirenden van?

– Abszolút napirenden van. A beszélgetés két és fél órás volt, de felezzük meg a tolmácsolással miatt. Akkor is jó másfél óra érdemi beszélgetés. Lavrovval nagyon nehéz tárgyalni, mert nem tud igent mondani; főleg semmit sem mond, csak nemet. Szerintem Rubióék idáig biztos nem jutottak el. Úgy gondolom, kizárólag az orosz–ukrán háborúról beszéltek; ott adta elő az elvárásait az amerikai külügyminiszter: azonnali tűzszünet ott, ahol a csapatok vannak, területcserével és így tovább azok, amiket szoktak, amik talán még mindig túl engedékenynek tűnhetnek, de már lehetett volna velük mit kezdeni. Biztonsági garanciákról is biztosan szó volt, de erről az oroszok hallani sem akarnak, és még néhány más dologról. Az orosz válasz pedig: nyet-nyet-nyet-nyet.

– Mikor kerülhet sor valódi tárgyalásra, akár amerikaiak és oroszok, de leginkább oroszok és ukránok között? Hány évig lehet húzni még egy ilyen háborút?

– Attól függ, mi történik a háborúban. Ha Trump „durcáskodik”, és az amerikaiak kivonulnak az egészből, az egy dolog. Ha odaadja a Tomahawkokat, az meg egy másik. Hetek alatt lehetne fegyverszünetet teremteni, ha Trump valóban beizzítja ezeket a fenyegetéseket vagy lehetőségeket. De ha minden így marad, még évekig is eltarthat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Görög Zita is üzent Nagy Ferónak: Bízom benne, hogy átgondolja szavait, mert tetteinek súlya alapvetően befolyásolhatja a közélet tisztaságát
A modell-műsorvezető a zenész több, a Szőlő utcai ügyről tett kijelentésére is reagált. Végül meghívta Ferót Lánczi Zsuzsa, az Árvácska Alapítvány nemrég elhunyt alapítójának búcsúztatására.


Görög Zita sem hagyta szó nélkül Nagy Feró szavait a Szőlő utcai ügy kapcsán. Mint megírtuk, a Beatrice frontembere még a múlt heti Békemeneten mondta el a véleményét, amin aztán több ismert ember is felháborodott. Többek közt úgy fogalmazott: „Ő csak kereste a pénzt ezzel, lányokat futtatott, a lányok is keresnek pénzt, mindenki jól járt, nem?” A kijelentését később sem vonta vissza, sőt, több alkalommal is kiállt mellette.

A közéleti kérdésekben gyakran megszólaló Görög Zita korábban már elmondta, mit gondol a Szőlő utcai botrányról. Most Instagram-oldalán osztott meg egy hosszú sztori-sorozatot, amely csak 24 órán keresztül látható. Terjedelmes sorait kifejezetten Nagy Ferónak címezte.

„Tiszelt Nagy Feró! Engedje meg, hogy reagáljak a Szőlő utcai ügyben elhangzott szavaira, miszerint »mindenki jól járt, nem?« Erkölcsileg rendkívül aggályos, ha egy gyermekotthon vezetője visszaél pozíciójával és gyermekvédelmi intézményben felnőtt, kiszolgálatott fiatalokat futtat prostituáltként. Ezek a lányok a társadalom védelmet igénylő tagjai, életük legnehezebb szakaszán vannak túl, család, biztonság és önbizalom nélkül”

– kezdte a modell-műsorvezető.

Ezután kitért arra, hogy a prostitúcióval kapcsolatos hazai és nemzetközi kutatások szerint a nők túlnyomó többsége nem önszántából, hanem kényszer, traumatizáló élethelyzet, kizsákmányolás vagy gazdasági kényszer miatt kerül ebbe a körbe. Mint írja, a prostitúció "szabad választása" társadalmi mítosz, hiszen a legkiszolgáltatottabb, legvédtelenebb nők örében a gazdasági kényszer, az erőszak, a gyermekkori trauma és a kapcsolati manipuláció meghatározó tényező.

„A vezető feladata minden körülmények között a fiatalok védelme, támogatása, értékrendjük, önbizalmuk erősítése, nem pedig kihasználásuk vagy kényszermunka, emberkereskedelem szervezése, akár anyagi előnyért, akár bármilyen más érdekből. Egy ilyen emberi cselekedet az emberi méltóság, az emberi jogok és az erkölcs szempontjából mély, helyrehozhatatlan rombolást jelent, és hosszú távú lelki károkat okoz az áldozatoknak.”

Görög Zita szerint erkölcsileg, jogilag és emberileg is súlyosan elítélendő, ha valaki ebben a pozícióban visszaél hatalmával, és vagy fiatalkorúakat vagy fiatalokat kényszerít eladhatóvá, kiszolgáltatottá tenni önmagukat.

„Ez sérti a bizalmat, az emberi méltóságot, az önrendelkezés jogát – mindezt olyan helyzetben, ahol az érintett személyek védelme lenne a feladat. Az ilyen cselekedet nem csupán jogsértő, hanem szembemegy az alapvető társadalmi, erkölcsi normákkal”

– írja a műsorvezető.

Nagy Feró arra is utalt, szerinte senki nem kényszerített prostitúcióra akaratuk ellenére fiatalokat a Szőlő utcai intézményben, hiszen ha így lett volna, bementek volna a rendőrségre és elmondták volna ezt. Görög Zita erre úgy reagált, hogy az intézményi nevelésben felnövekvő gyermekek gyakran a nevelőkhöz tudnak érzelmileg kapcsolódni, mert a családi mintáik hiányosak vagy károk. Ha viszont a nevelők visszaélnek ezzel a bizalommal, az súlyosan sérti a gyermekek érzelmi stabilitását és kötődési képességét.

„Ez a visszaélés gyakran rejtve marad, mert a fiatalok félnek, vagy nem tudják, hogyan jelezzék a problémát, illetve sokszor nem is érzik problémának, hiszen bíznak abban a felnőttben, aki eddigi életükben figyelmével kitüntette őket.”

Felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a nevelői szerepben dolgozók felelősségteljes és etikus magatartása, valamint a gyermekvédelem és a társadalmi támogatási rendszerek fejlesztése a sérülékeny gyermekek biztonságáért és jövőjéért.

„Fontos, hogy a közszereplők, akiknek nagy társadalmi hatása van, sohasem relativizálják az áldozatok helyzetét vagy az elkövetők felelősségét. Bízom benne, hogy átgondolja szavait, mert tetteinek súlya, főként ebben a kiemelten érzékeny témában alapvetően befolyásolhatja a közélet tisztaságát”

– üzente a Beatrice frontemberének.

Feró azt mondta, ő „próbálta megvédeni” azokat a lányokat, akik felnőttek már, és „ha segítségre szorulnak, akkor szóljanak” neki, mert a kapcsolatai révén segítene rajtuk. Erre a modell ezt írta:

„Kedves Feró! Ezek után nem ön lesz, akinek szólni fognak, mert eddig sem mertek szinte senkinek, épp ezért marad fedve ezeknek a bűnöknek a többsége.”

Görög Zita végül meghívta Nagy Ferót Lánczi Zsuzsa, az Árvácska Alapítvány október 18-án elhunyt alapítójának búcsúztatására.

„Ő azokért a fiatalokért tett és dolgozott, akik az intézményekből kikerülve keresték helyüket a világban. Tisztelettel kérem, kísérje velem el Zsuzsát utolsó útjára, ezzel leróhatja tiszteletét egy olyan ember iránt, aki egész életét áldozta mindazokért, akiknek a lelkében zúgó viharokat csak kevesek értették.”

– zárta Instasztori-sorozatát a modell.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina Nagy Feróról: A flúgos öreg lemaradt arról, hogy a gyerekeket és nőket kihasználó stricik már rég a Fidesz zsebében vannak
Az influenszer új videójának fő témája az október 23-i Békemenet. Nagy Ferót is alaposan kiosztja, aki éppen az eseményre igyekezve fejtette ki sajátos véleményét a Szőlő utcai ügyről.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 28.



„Nagyon nagy a baj. A közvéleménykutatások szerint mindössze 35%-on a haza, ami nem lehet ellenzékben” - suttogja keddi videója elején Pottyondy Edina. Hozzáteszi: az elmúlt 15 évben egyszer sem volt akkora szüksége Orbán Viktornak egy megagiga Békemenetre, mint most.

„A digitális honfoglalás elakadt az E-telközben, a harcosok még ismerkednek az úgynevezett internettel, a Megafon nem tud milliárdokért hirdetni a közösségi médiában, Rasiék meg elköltöztek New Yorkba és megkezdték az USA felvásárlását. Nagyon kell a lóvé, nem lehet elengedni a következő választást” - fejti ki az okokat a humorista.

Pottyondy videójában szóba kerül az utóbbi napok legnagyobb botránya is: Nagy Feró véleménye a Szőlő utcai ügyről.

„Nagy Feró is igyekezett nyitni egy unortodox célcsoport felé, dehát a flúgos öreg lemaradt arról, hogy a gyerekeket és nőket kihasználó stricik már rég a Fidesz zsebében vannak”

- mondja videójában az influenszer.

„Az úgynevezett illiberális rock'n'roll, a NER csótánya a semjéni értelemben vett keresztény empátiával beszélt a prostitúcióra kényszerített állami gondozottakról. Sokak szerint érdemtelenné vált a Kossuth-díjára, és követelik, hogy vegyék vissza tőle. Még Bayer Zsolt is bocsánatot vár Ferótól, akinek az elhülyülésében vajon mekkora szerepe lehetett annak, amit Bayer művel évtizedek óta a közéletben?” - teszi hozzá az ügyhöz Pottyondy, aki ezután arról is beszél, hogy szerinte vissza kellene-e vonni a rocker Kossuth-díját.

„Egyébként szerintem se vonják vissza. Ezt a díjat nem az egykori lázadó rocker kapta, hanem az Orbán-rendszer minden aljasságára magyarázatot találó szánalmas csicska. Ezzel a nyilatkozatával is a Kossuth-díját szolgálta volna meg. Ne csináljunk úgy, mintha Feró nyilatkozata lenne a rendszerhiba, és nem a rendszer lenne végtelenül elcseszett és romlott és közönyös és embertelen! Pont elég lenne következménynek, ha az állna a NER sírkövén, hogy «Lopott, hazudott, uszított, Nagy Ferónak Kossuth-díjat adott. Élt 16 évet.»”


Link másolása
KÖVESS MINKET: