SZEMPONT
A Rovatból

„Soha nem gondoltam volna, hogy boldoggá tesz valaha az orosz holttestek látványa” – háborús napló Ukrajnából

Az orosz Galina grafikusként dolgozott Ukrajnában. Egyszer már kibombázták otthonából az oroszok, de ami most történik vele, az sokkal borzalmasabb.


A következő sorok naplóbejegyzések. Szubjektív mondattöredékek, melyek zaklatott töredékessége talán jobban visszaadják mindazt, amit valójában a háború. Nem tudósítás, nem híradás, hanem személyes történések, de inkább érzések közvetítése. Galina tizenkét éve él oroszként Ukrajnában. Eredeti bejegyzéseit angolra fordítva küldte át, melyekből igyekeztem olyan fordítást, magyar szöveget létrehozni, ami minél érzékletesebben visszaadja azt, amit elképzelni sem tudunk.

Galina

Galina Zhabina 36 éves, Moszkvában (Oroszország) született, tizenkét éve Ukrajnában él.

Galina Zhabina az óvóhelyen

Szövegíró-szabadúszóként és illusztrátorként dolgozik, hobbija a róka figurák gyűjtése, rajzfilmfigurák rajzolása, készítése. Családja Oroszországban él, apja, anyja, nővére is.

Magamról

Itt, Ukrajnában Olenával és fiával, Kostyantinnal élek. Tehát a következőkben a „mi” Olenát és engem jelenti. Ezelőtt tizenkét évvel Olena elvitt magához, akkor nagyon beteg voltam, és sok gondoskodásra volt szükségem. Akkor ő mentett meg.

Nyolc éve kezdődött a háború Ukrajnában. Luhanszkot, Donyecket és más közeli városokat elfoglalták. Luhanszk közelében laktam (húsz percre a várostól), fejlesztőként dolgoztam az egyik hírportálon. Saját szememmel láttam, mi történt.

Hirtelen rengeteg oroszul beszélő ember jelent meg a buszokon és az utcákon. Belgorodi akcentussal beszéltek.

Belgorod a határ túloldalán, Oroszországban van, negyven kilométernyire onnan. Nem sokkal később ezek az oroszul beszélő idegenek fegyvert fogtak, és a városban kitört a káosz.

Menekültként élni

A menekülés mellett döntöttünk. Akkor még azt hittem, nem sokáig kell maradnunk, csak pár hétre való cuccot vittem. Egy jó ember Jaremcséből (Nyugat-Ukrajna) adott nekünk szállást, majdnem egy éven át. Ezek után egy kis időt Obuhivban (Kijev közelében) töltöttünk, majd Harkivba mentünk, mivel Kostyantin ott tanult. A kollégiumának kifizetése megemelte volna a költségeinket, egyszerűbbnek láttuk, hogy mindannyian odaköltözünk, olcsóbb és kényelmesebb lesz.

Sok minden miatt nagyon nehéz volt. Ha az otthon elvesztése, a szerény jövedelem nem lett volna elég, egészségügyi problémák is jelentkeztek.

Olenának mellrákja van, 2020-ban megműtötték, és még mindig nincs lehetőségünk számítógépes tomográfiát készíttetni neki.

A hosszú ideig tartó stressz fog-, szem- és vesekárosodást is okozott neki, ezen kívül krónikus fülgyulladása is van.

A jövő tervezése

Úgy terveztük, körülbelül négy év alatt annyi pénzt keresünk, hogy vehetünk egy kis házat valahol Nyugat-Ukrajnában. Moszkvában örököltem egy lakást, azt kiadtam, hogy ki tudjuk fizetni a műtéti adósságokat, és pénzt gyűjtsünk a jövőbeni céljainkra. Nos, most minden terv tönkrement.

Az orosz agresszió (a háború kezdete)

Azon a napon, február 24-én, az első napon... Nem is emlékszem, mi volt azelőtt. A korábbi életem valahogy kitörlődött az emlékezetemből. Rémlik, hogy manikűröshöz akartunk menni, sétálni egy kicsit, hogy lássunk gyönyörű kék ​​eget.

De hajnali 5:10-kor (éjjel dolgozunk és nem aludtunk) hallottuk az első robbanásokat. Ahogy nyolc éve is hallottuk.

Olena csak annyit mondott: „Ó, kezdődik”.

A Facebookom segít időrendben felidézni a történéseket. Íme néhány bejegyzés:

Február 23-án (egy nappal korábban):

Nem gondoltam volna, hogy ismét félni fogok a tetőkről hulló hó hangjától és a műanyag palackoktól, ahogy durran, csattan, amikor fagyból melegbe viszik. Minden megdermedt a bizonytalanságban. Mi lesz most? Várakozás.

Óriási kartondobozt kidobva előkészülök a kézműveskedéshez. Ha jön a háború, a lehető legkevesebb dolgot kell magammal vinnem... De szomorú, olyan szomorú, még meg akartam csinálni néhány maszkot, Minecraft figurát, rókákat és karakterfigurákat...

Csak azt akarom, hogy vége legyen. Hogy legyen egy házam egy olyan helyen, amely távol van minden lehetséges támadástól. Emlékszem, hogyan kezdődött. Még mindig fáj az otthon elvesztése, és néhány fontos dolog onnan. Volt szerencsénk hozzá már. „Menekülj a biztonságba.”

De ez a biztonság már, mint a gyenge üveg. Megrepedt és bármikor összetörhető...

Péntek óta minden nap könnyek szöknek a szemembe. Próbálok erős és boldog maradni. És a mulandóság, igen. Az segít. Tudod, egy napon mindannyian elmegyünk. Csak meg akarom állítani ezeket az ostoba könnyeket, olyan haszontalanok. Mindenesetre mélyről jönnek.

Tudod, most új munkám van. És már majdnem elkészült egy szép, részletes kartonfigura. És most rajzolhatok végre. Az élet még mindig megy tovább. De ugyanakkor felhők a fejünk felett sötétebbé válnak.

Február 24.–március 2.

Kharkiv, 5:11, robbanások

Felhívtam a szüleimet (az Orosz Föderációban vannak). Apám egy csuda pofa. Azt mondta, ne aggódjak. Csak katonai raktárakat bombáznak. Egy hete még azt mondta, hogy nem lesz háború. Én meg, miközben ezt írom, újabb robbanások hallok.

És igen, nem kérdezték, mi van a Krímben, Donyeckben, Luhanszkban – Ukrajnában. Ellene vagyok az inváziónak, az ágyúzásnak, az Orosz Föderáció bármely intézkedésének.

Halj meg, Putyin, halj meg, röpíts golyót a fejedbe! Ezt már 8 éve meg kellett volna tenned! Dicsőség Ukrajnának, béke Ukrajnában!

Az orosz katonaság átvette a csernobili atomerőművet, ahol 1986-ban a világ legnagyobb nukleáris katasztrófája volt. A személyzetet túszként tartják fogva. Ez veszélyt jelent egész Európára.

A süket robbanások puffanása mellett sorozatlövések.

Majdnem éjfél. Az óvóhelyen vagyunk. Megpróbáltam hasznossá tenni magamat. Köszönet az ukrán ház falainak, amelyek megvédtek az orosz bombázástól.

Orosz vagyok, és kijelentem: Putyin háborús bűnös. Én Ukrajna mellett vagyok. Ukrajnában élek, és ha szükséges, mindent megadok a függetlenségéért. Több mint 10 éve ott van az otthonom. Sok barátom és ismerősöm van itt, akiknek békét kívánok. Orosz hadsereg, menj haza! Senki sem hívott ide! Orosz hadihajó, HÚZZ A F@SZBA!

Ők nem értik. Nem akarják kihúzni a fejüket Putyin seggéből. Felnőtt férfiak, megosztom az információkat, videókat velük... Szánalmasan hallgatnak.

Egy lány világító macskafülben zöldséglevest eszik, és rajzfilmet néz egy tableten. Egy óvóhelyen.

Harkiv, 2022, hatodik nap

Presszió alatt. Avia bombák, „Grad", vákuumbombák. Menjen a pokolba Putler, Oroszország és mindenki, aki csak vár. És nem zárják le a légterünket, nem. A város lángokban áll.

Biden és a NATO nem zárja le az eget. Mire várnak? Több halottra? EZ MOST MÁR TÖBB, MINT ELÉG.

Összefoglaló

Amikor az óvóhelyre mentünk, biztonságosnak és hűvösnek tűnt. De napról-napra egyre nagyobb lett a feszültség. Soha nincs csend, sokan vagyunk, nincs puha ágy – nem tudunk sokáig aludni a szirénák és a bordafájdalom miatt. Emellett lelkileg is nehéz.

Ágy az óvóhelyen

Minden nap rá kell jönnöm, hogy az előző napi gondolataim mennyire gyerekesek voltak.

Ezekben a napokban vesztettem el rokonaimat és barátaimat Oroszországban.

Persze ezen kívül elvesztettem minden pénzemet (na jó, az nem volt sok), a munkahelyemet, a lakbér fizetésének, a bankkártya használatának lehetőségét.

Bűnözővé váltam Oroszországban, mert szembeszálltam a háborúval és információkat osztottam meg róla.

Annyi rakéta- és bombatámadást, halálesetet és szenvedést láttam. És az oroszországi rokonaim közül senki sem hitt nekem.

Viszont nagyon sok segítséget kaptam más barátoktól, és olyanoktól is, akiket soha nem ismertem. Nagyon sok embert láttam, akik segítik egymást, minden tőlük telhetővel. És szinte az egész világ támogat minket. Egy fantasztikus Ukrajnát láttam, a dicsőség, a bátorság, a kedvesség és az akarat fényében, amelyet semmi sem törhet meg!

Küldhetnék egy kis pénzt az ukrán hadseregnek, és dolgozhatnék egy kicsit az ukrán kibererők tagjaként is.

Újabb menekülés

Március 3-án reggel 6-kor a barátainkkal tovább menekültünk, Dnyipro városába (körülbelül 6-7 óra út). Ezután majdnem egy teljes napot átaludtam. Március 4-én pedig ezt a két bejegyzést tettem a Facebookon:

Istenem, milyen csodálatos aludni! Egy puha ágyon, anélkül, hogy minden szirénára szaladni kellene, anélkül, hogy a kemény priccstől fájna a bordám.

Új élethelyzetem: Oroszországban most bűnöző vagyok, és hazatérve lecsuknak Putyin törvényei szerint 15 évre.

Természetesen mindent újra ott kellett hagyni. És megint azt gondoljuk, hogy egy csak rövid időre megyünk. Reméljük, ezúttal tényleg így lesz. Most Dnyiproban maradunk, biztonságban. Itt is szólnak a légvédelmi szirénák, sok üzlet nem működik, az emberek készpénzért állnak sorba az automaták előtt, és idegesek. De nincsenek bombák, hála Istennek.

Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk. Kostyantin ott marad, és védi Harkiv városát.

Mi van velem?

Először is bűnös vagyok, hogy orosz vagyok. Most már nem számít, hogy az ukránokkal vagyok-e, hallatom-e a hangomat.

Pedig örülök, amikor halott orosz katonákat látok, és azt, hogy hétköznapi orosz emberek fájdalmat éreznek a szankciók miatt. Örvendezek, mert ezerszer több fájdalmat és szenvedést kellene érezniük.

Minden szankciót támogatok, még akkor is, ha elveszítem mindenemet, amim van Oroszországban. Mert megbocsáthatatlan. Az ukrán nép soha nem fog megbocsátani, soha nem felejt. Rombadőlt városok, meggyilkolt gyerekek és öregek, férfiak és nők, szenvedés, borzalom. Soha nem gondoltam volna, hogy boldoggá tesz valaha a holttestek látványa.

Beszélgetések

Miért nem zárja be a NATO az légteret? Meghalunk, meghalunk minden órában, minden percben! A csend megöl minket.

Miért nem tiltakoznak az oroszországi emberek, és miért nem hisznek nekünk? Tele a fejük propagandával, úgy néz ki, mintha minden agyukat elvesztették volna. Olyanok, mint a zombik. Mikor lesz már vége? Békében akarunk élni!

Most négyféle oroszt látok:

1. Aki tiltakozik. Nincsenek sokan – sokkal többen mennek az IKEA-ba, hogy mindent megvehessenek, amíg lehet (az IKEA ott bezár).

2. Aki elbújik az igazság elől. Megosztottam információkat a munkahelyi chaten, ahol sokan hónapok óta ismernek. És csak annyit mondtak, hogy „ó, ez szomorú” vagy „ne hozz ide politikát”.

3. Aki a propaganda hatása alatt áll. Hiába nem mutathatod meg nekik az igazat – azt hiszik, hogy mindez hamis.

4. „Köztesek, ingadozók”. Nem tudják, mit higgyenek.

Érzések

Félelem. Szinte minden hangtól összerándul a gyomrom. Néha moccanni sem tudok a félelemtől. Nincs kedvem se enni, se inni, se zuhanyozni. Nem is hallgattam zenét attól a naptól fogva.

Harag. Saját kezemmel akarok megölni minden orosz megszállót a legfájdalmasabb módon.

Kegyetlenség. Azt akarom, hogy a süket, néma oroszok szenvedjenek. A legfájdalmasabb módon.

Benyomások

Amikor egy vadászrepülőgép átrepül az óvóhely felett, az ijesztő. Ez a „shhhhh” a halál hangja. Olyan hangos, hogy tisztán hallom a föld alól, füldugóval.

A remegő falak és üvegek ijesztőek. Egy „grad” beesett 10 méterre a óvóhelyünktől, és óriási lyukat ütött a földbe.

Grad bomba becsapódása az óvóhely közelében

Nem tudunk aludni, nem lehet. Fáradtak vagyunk, olyan fáradtak, hogy minden nap zokogok. Némán, hogy ne zavarjak másokat.

Nem tudok rajzolni. A rajzolás volt az életem, és most egyszerűen nem tudok. Megpróbnám, de...

Amikor kijössz az óvóhelyről, az már olyan, mint egy másik világ.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk