SZEMPONT
A Rovatból

Siralmas a vízhálózat állapota: ebben a tempóban 300-350 évente újítanak fel egy vízvezetéket – van, ahol a víz 60-70%-a elfolyik

A rezsicsökkentés miatt kiesett pénzt az állam nem pótolta, így most már hatalmas pénzt, 2000 és 5000 milliárd forint közötti összeget kellene a hálózatra költeni. A vízközmű-stratégia közben Kun Csaba szerint olyan, mint a jeti: mindenki beszél róla, de még senki sem látta.


Ahogyan arról korábban beszámoltunk, Nyergesújfalu, Lábatlan és Süttő napokra víz nélkül maradt. A helyzet annyira súlyos volt, hogy a helyi önkormányzat lajtoskocsik és palackos víz rendkívüli beszerzésével próbálta enyhíteni a bajt, miközben az Északdunántúli Vízmű épp a hatodik csőtörést próbálta elhárítani ugyanazon a szakaszon. A történet sajnos nem egyedi: hasonló problémák sorra bukkannak fel az ország más pontjain is, legutóbb épp Vonyarcvashegyen és Keszthelyen szakadt be egy vízvezeték a főút alatt, elárasztva a környéket és megbénítva a forgalmat.

Tényleg ilyen rossz állapotban van a magyar ivóvízhálózat? Miért ömlik el a víz még mindig az azbesztcement csövekből? Erről kérdeztük Kun Csaba vízépítő mérnököt, aki harminc évig dolgozott a víziközmű-szolgáltatásban, kilenc évig az Energiahivatalban volt elnökhelyettesi tanácsadó, 2021. után pedig egy civil szervezet, a Víz koalícó felkérésére készített tanulmányokat a víziközmű-rendszerekről, közérdekű adatigénylések alapján.

– Nyergesújfalu környékén nemrég napokig nem volt víz, de Keszthelyen is problémát okozott egy csőtörés. Mintha egyre több lenne az ilyen hír....

– Igen, a víziközmű-hálózatok meglehetősen régiek. A fiatalabbak is nagyjából 50-60 évesek. Azokon a rendszereken, ahol például az agglomerációban jelentős áthelyeződtek a felhasználói súlypontok, lakossági betelepülések, ipari beruházások történtek, a meglévő hálózathoz jellemzően csak hozzátoldottak, a teljes rendszer átfogó vizsgálata, tervezése nem történt meg. Így egyes helyeken alulméretezett, máshol túlméretezett hálózatrészek jöttek létre. Mindkettő eset lehet problémás: ha kis átmérőjű csövön kell sok vizet szállítani, az rongálja a rendszert; ha pedig nagyobb átmérőjű csövön kicsi a terhelés, az vízminőségi problémákat okozhat. Rendszeresen, 15-20 évente szükség lenne egy átfogó hidraulikai vizsgálatra, nem csak szakaszokra, hanem a teljes rendszerre. Sajnos ezek nem történtek meg.

– Miért nem?

– Ennek több oka is van. A rendszerváltás előtt 33 állami, illetve tanácsi működtetésű víziközmű-szolgáltató működött. A rendszerváltás után ezek száma 410-412-re nőtt, mivel az önkormányzatok megkapták a víziközmű-vagyont. Valahol egyben tartották a szolgáltatót, máshol minden kis településen külön vízműszolgáltató jött létre, sokszor egyetlen szakemberrel, aki ismerte a rendszert. 2011-ben jött a víziközmű-törvény, amely integrációt indított el: a kis szolgáltatókat nagyobb szervezetekbe olvasztották. Így nagyjából újra kialakult a korábbi 33-35 szolgáltató, de

az elaprózódott vízműveknél a kistelepülések mérsékelten fordítottak pénzt a rendszereikre.

Jobb a helyzet ott, ahol egyben maradt a korábbi vízmű, például Sopron vagy a Bakonykarszt Veszprém megyében, ahol a szolgáltatási terület állandó maradt, a szakembereket is meg tudták tartani, és a szolgáltatási színvonalat is magas szinten tudták tartani, így az integráció is gördülékenyebben zajlott. Ahol azonban az integráció során sok kistelepülés került egy szolgáltatóhoz, ott nem volt egységes műszaki színvonal, a rendszerek állapotáról sem álltak rendelkezésre pontos ismeretek.

Az átvételek idején jellemzően nem történt átfogó vizsgálat, csak a nyilvántartásban szereplő elemeket vették át „kilóra”. Ha valami nem szerepelt a nyilvántartásban, akkor később csak jelentős költségek árán került bele.

A régi nyilvántartásokat vitték tovább, így jelenleg sok még a fekete folt.

– És akkor jött a rezsicsökkentés…

– Igen, 2013 júliusától. A szolgáltatók forrásai lecsökkentek, mert a díjbevételük felülről korlátozott lett.

– Mire számítottak? Honnan lesz pénz karbantartásra?

– A vízdíj-politikát többféleképpen lehet alakítani. Az is járható út, hogy nem a lakosság viseli a költségek nagy részét, hanem az állam pótolja ki a szükséges összeget a költségvetésből.

A rezsicsökkentés önmagában lehetett volna jó intézkedés, ha az állam kipótolja azokat a forrásokat, amelyek a szakszerű üzemeltetéshez szükségesek. Ez nem történt meg.

A díjakat 2011 előtt befagyasztották, és azóta sem történt módosítás. 2023 őszén történt egy váltás: a nem lakossági fogyasztók díját jelentősen megemelték, de ez sem mindenhol jelenthet megoldást. Ahol kevés a nem lakossági felhasználók aránya, ott ez talán nem hozott érdemi változást. Az elosztást sem lehet átlátni: a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal nem tette közzé, hogy milyen elvek alapján számolták ki a kompenzációt, ki miért ilyen mértékben fizet be hozzájárulást vagy részesül benne.

– Ráadásul a díjak is egyenetlenek voltak már a befagyasztás előtt is.

– Igen, az önkormányzati testületek állapították meg a díjakat, nem volt országosan egységes rendszer. Ahol a testület érdeke azt kívánta, ott az indokoltnál esetleg alacsonyabb díjat szabott meg, ahol előrelátóbb volt, ott magasabbat, amely fedezte az indokolt költségeket is. A rezsicsökkentés egységesen befagyasztotta ezeket, függetlenül attól, hogy korábban milyen költségtényezőket tartalmaztak ezek a díjak. A nem lakossági díjak változása sem rendezte ezt a nem egységesített lakossági díjrendszert.

– Így a nyergesújfalusihoz hasonló helyzetek most egyre gyakrabban fordulnak majd elő?

– Igen, és exponenciálisan növekszik a számuk.

– Reagált erre a kormány?

– Elvileg van egy országos, kormány által elfogadott víziközmű-stratégia.

De ez számomra olyan, mint a jeti: mindenki beszél róla, de még senki sem látta.

A nyilvános részei nem adnak választ az alapvető kérdésekre, a nem nyilvánosakat pedig nem ismerjük.

– Én még a szocializmusban nőttem fel, és nem emlékszem ilyen méretű ellátási zavarokra.

– A tanulmányokban minden évben közzétettük a legfontosabb mutatókat. Átfogó kockázatelemzés egyetlen rendszerre sem készült, mégis sok helyen megjelent már, hogy a rendszerek 86%-a kockázatos, vagy kiemelten kockázatos. Ez téves megállapítás, mert ez nem egy valódi kockázatelemzés eredménye, hanem a MEKH adatbekérése alapján kockázatos anyagú vezetékek (azbesztcement és PVC anyagú csövek) arányát mutatja, mivel ezeknél gyakoribbak a csőtörések. Egy ilyen anyagú cső is lehet megbízható, ha nem éri jelentős terhelés, például vibráció, talajmozgás, lökésszerű terhelés. De átfogó kockázatelemzés a hazai vízellátó rendszerekre nem készült.

– Az ismert, hogy rengeteg víz folyik el a hibás vezetékek miatt. Ha az állam befektetne a rendszerek rekonstrukciójába, akkor az így megtakarított víz nem fedezné a rezsicsökkentést?

– Szerintem igen, legalábbis mérsékelné a negatív hatásokat. Vannak extrém adatok, egyes térségekben például a hálózatba adott víz 60-70%-a nem jut el a fogyasztókhoz.

– Tehát ha egyszer rendbe tennék a rendszert, utána a rezsicsökkentés önfenntartó lehetne?

– Igen, ez volt a beszélgetésünk eleje is: egy rendszeresen karbantartott, a tervezett élettartamhoz igazodó ciklusban felújított víziközmű rendszer üzemeltetési költségeinek elsődlegesen a szolgáltatásért fizetendő díjban kell megtérülniük, ahogy ezt nagyon helyesen a víziközmű törvény költségmegtérülés elve is megfogalmazza.

Az elmaradt felújításokat valamikor el kell majd végezni, hogy helyreálljon a normálisnak tekinthető 50-100 éves felújítási ciklus, ami jelenleg 300-320 évre becsülhető.

Erre jelentős forrásokat kell az ágazatba koncentrálni. A szolgáltatók most is próbálják a legkritikusabb szakaszokat felújítani, de a rendelkezésre álló forrás nagyon kevés.

Van, ahol a mai tempót feltételezve, majdnem egy évezred alatt lehetne felújítani a hálózatot.

Az ábrát a Víz Koalíció engedélyével közöljük

– Mennyibe kerülne rendbe hozni ezeket a közműveket?

– A szakmában különböző számok keringenek: én hallottam már 2000-től 5000 milliárdig, de ezek szubjektív becslések, nem áll rendelkezésre pontos adat, legalábbis nem nyilvánosan.

– És mennyi pénzt vontak el a szolgáltatóktól a rezsicsökkentéssel az elmúlt 12 évben?

– A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal erre vonatkozóan talán pontos számokkal rendelkezik, én nem szeretném ezt megbecsülni, de minden bizonnyal ma már ezt nehéz lenne a költségvetésből pótolni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Ligeti Miklós: Ha ilyen nagyvadak kitálalnak, Orbán Viktor sokkal komolyabb bajba kerülhet, mint valaha is feltételeztük
Megnyílt a rés a pajzson, a hatóságoknak most kell lépniük – mondja a Transparency International jogi igazgatója. Szerinte Balásy a NER legmagasabb köreivel bizniszelt, és vádalkuképes, az ilyen arcokon keresztül meg lehet fogni a főszereplőket is.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. május 05.



Balásy Gyula, a gyűlöletplakátokat készítő céghálózat tulajdonosa, a NER egyik legbefolyásosabb vállalkozója, váratlanul bejelentette, hogy önként és ingyen átadja az államnak a teljes médiacégeit magába foglaló cégbirodalmát. A lépésre a Tisza Párt elnöke úgy reagált, semmi sem lesz elfelejtve, szerinte a Fidesz „plakátosa” ezzel a lépéssel csak a felelősség alól próbálja felmenteni magát.

Balásy Gyula bejelentése egy vádalkuval felérő felajánlkozás? Miért omlik össze ennyire gyorsan a NER, és ez a folyamat eljuthat-e egészen Orbán Viktorig? Erről beszélgettünk Ligeti Miklóssal, a Transparency International jogi igazgatójával.

— Mit láttunk?

— Ezt sem alul-, sem túlértékelni nem szabad. Jól érzékelhetően, most már kézzelfoghatóan omlik a NER. Várható volt, hogy ha a politikai felépítmény összecsuklik, ahogy a választás eredményeinek hatására össze is csuklott, akkor a NER által pénzen vett vagy félelemből, fenyegetésből épített lojalitás is össze fog omlani, el fog porladni. Ennek a porladásnak vagyunk most a tanúi. Hogy Balásy Gyula pontosan mit adott át, tehát mi az, amit ő úgymond visszaszolgáltat, azt majd az új kormánynak alaposan fel kell mérnie. Hiszen ő cégekről, céges vagyonról beszélt, de mi van azokban a cégekben közpénz-kihelyezés nélkül? Például miért nem hallottunk az ő magánvagyonáról? Tudvalevő, hogy a valószínűleg a hatvanpusztai birtokkal vetekedő méretű építkezése nem két fillérbe került. Gondolom, a magánvagyon is ugyanúgy ezekből a gyanús céges pénzmozgásokból keletkezett, úgyhogy azt is nyugodtan adja vissza. Külön problémának érzem, bár talán ennek még nincs itt a helye, hogy erre a nyilatkozatra nem a rendőrség kihallgatószobájában került sor.

Ez az ember valószínűleg vádalkuképes, és nem szabad lebecsülni a vádalku jelentőségét, forrásértékét, mert most van az a helyzet, hogy tőle lehetne megtudni, hogyan történtek a NER-es kifizetések.

Feltételezzük, hogy ő és sok hozzá hasonló NER-lovag alapvetően, a nem csekély mértékű és összegű sáp lehúzása után csak parkolóhelye volt a pénzeknek. Rajtuk keresztül kellett valahogy megoldani a névleg nem gazdagodó, vagy nem látványosan, vagy nem egy bizonyos szinten túl gazdagodó figuráknak, Rogánnak, Orbán Viktornak a kifizetését, Tiborcz Istvánnak a részesedését, tehát az elsődleges haszonhúzók gazdagítását. Valószínűleg Balásy Gyula most abban a helyzetben van, hogy ezt elmondaná egy vádalku keretében, mielőtt még bárki rákapcsolódik a nyilatkozata után. Persze a vádalku alatt nem büntetlenséget értünk, hanem azt a haszonelvű, pragmatikus hozzáállást, hogy a kis hal megúszhatja enyhébb büntetéssel, ha nemcsak átadja a lopott holmit, de meg is mondja, hogy hol van a nagy hal, és az hogyan jutott a pénzhez.

Az ilyen arcokon keresztül – és Balásy Gyula azért elég magasan volt ebben a pénzügyi erősorrendben, központi helyen, ő Rogán Antallal bizniszelt, – meg lehet fogni Rogán Antalt.

Róla eddig azt feltételeztem, hogy csak a letelepedési kötvényeken keresztül lehet közvetlenül megfogni, hiszen az az, amit a nevére vett, kitalált, engedélyezett és működtetett. Azt gondoltam, Balásy Gyula egy szilárdabb elem az építményben, de valószínűleg ő az a vakolat a falon, ami most le fog hullani. Ne felejtsük el, hogy a Nemzeti Kommunikációs Hivatalnak elnevezett kifizetőhely közbeszerzésein, keretmegállapodások útján, verseny nélkül, egyszemélyes bizniszként a cégeinek 74%-os részesedéssel 360 milliárdot meghaladó bevétele volt csak 2024 végéig.

— Ez maga volt a felajánlkozás a vádalkura?

— Igen, ezért mondom, hogy ez vádalkuképes. A leghiggadtabb, legszikárabb szakmai, kriminalisztikai megfontolás is azt diktálja, hogy most kell szorítani. Mert most jutott el valamiért odáig, hogy hajlandó beszélni, pozíciókat feladni, előnyökről lemondani.

Ha ezt a hatóság azzal nyugtázza, hogy köszönjük ezt a nagylelkű felajánlást, akkor ezt elbaltázzák.

Ez az ember most fogható, most ki kell használni a beszédkészségét és az együttműködésre mutatott hajlandóságát.

— A beszélgetésben megrendültséget, félelmet lehetett látni Balásy Gyula arcán. Mintha komolyan félne valamitől, és ez a felajánlkozás lenne számára a kisebbik rossz.

— Ez egy tévéstúdió-helyzet volt, tehát nem olyan drámai, nem olyan megrettentő a számára, mintha ez tényleg egy hatósági kihallgatás lenne. Nem tudom, mennyi a személyiségében a teatralitás, de az biztos, hogy egészen másfajta embert láttunk, mint akit egy balatoni alkalommal a 444 próbált kamera- és mikrofonvégre kapni. Akkor a luxusautóiról kérdezgették egy veteránautó-versenyen, és ő flegmán, de profizmussal mondogatta, hogy „úgy gondolja, hogy én gazdag vagyok? Hát én nem tudom.” Ott profin adta elő ezt a nyegle, nemtörődömséget. Hogy most mennyi volt a színészet és mennyi a valós megrendülés, ezt nem tudjuk. Az ilyen megrendülések, összeomlások a rendőrségi-ügyészségi kihallgatáson jobban megszokottak és hitelesebbek. Egy tévéstúdióban nem kevés hatásvadász elem lehet ebben.

De a tény, hogy elment oda, megtette ezt a felajánlást és nyilvánosságra hozta, az jelzi: itt most megnyílt a rés a pajzson, és most kell azonnal benyomulni ebbe a résbe.

Ez olyan, mint amikor a hadászatban az ellenséges front felbomlik. Olyankor a győzelem záloga, hogy a front réseibe gyorsan mozgó, nagy tűzerejű élcsapatokat kell bedobni, akik az áttörést kiszélesítik, és mélységben zavart tudnak kelteni. Megzavarják az ellátási láncokat, az utánpótlást, a logisztikát, pánikot keltenek a hátországban, és továbbviharzanak. Majd jön a gyalogság, amelyik elvégzi az aprómunkát, begyűjti, akit kell, felszámolja a megmaradt ellenállási gócokat. De most itt ütéshelyzet van, ezt nem szabad a hatóságoknak kihagyniuk.

— Miért tette ezt pont most? Aki elsőként „coming outol”, jobb pozícióba kerül, mint aki a tülekedésben vesz részt?

— Ez valószínűleg benne van. Vagy, amit nem tudunk, hogy megszorongatták esetleg a NER még működő helyeiről. Lehet, hogy azt mondták neki: „figyelj, te most be vagy áldozva, elvesszük a pénzedet, mert kell nekünk a lelépéshez, és a tiéd a legkönnyebben mobilizálható.” Nincs benne nagy alkalmazotti létszámmal meg eszközparkkal dolgozó építőipar vagy szállodaipar, csak reklámcég. Nem tudjuk, mi történt a túloldalon.

A magánvéleményem az, hogy valószínűleg ezzel ő a túlélésre játszik, és üzenni akar a Rogánéknak:

most visszaadom az államnak azt, amit el akartok tőlem venni, engem nem tudtok ezzel sarokba szorítani.

— Az a kérdés, hogy mit adott vissza az államnak? 80 milliárdos értéket emlegetett, de nem hiszem, hogy ennyit érnének most ezek a cégek.

— Itt megint a könyv szerinti érték és a piaci érték közötti dilemmáról van szó.

— Tehát mit kapott az állam most valójában?

— Azt majd fel kell mérni. És azt is, hogy ez milyen formában történik. Ajándékozási szerződés lesz? Tulajdonról lemondó nyilatkozat? A szerződéslistát is átadja, vagy csak a cégjegyzékszámot? Ezt mind ismerni kellene. De ez így most egyelőre csak annyi, mintha valaki coming outolt volna, és ezt egy médián keresztül teszi meg, nem a rendőrségen. Előre menekül.

— Május negyedike van még csak. Lesz itt nagy tülekedés a hónapban?

— Arra számítok, hogy tovább fog olvadni a NER. Nap mint nap látjuk: a Nemzeti Tőkeholding megerősítette az értesüléseinket, miszerint nem 1300, hanem 2600 milliárd forint került a magántőkealapokhoz közpénzből. Az MFB Investment fellebbezett a pernyerésünk után, de aztán elkezdte kiadni az adatokat a Tiborczhoz köthető magántőkealapok konkrét MFB Invest-támogatása ügyében. Szóval a NER már tényleg porlad.

— Mennyi idő alatt lehet eljutni Orbán Viktorig?

— Ez a nem tudom hány milliárd forintos kérdés.

De ha ilyen nagyvadak kitálalnak, akkor Orbán Viktor sokkal komolyabb bajba kerülhet, mint amit valaha is feltételeztünk.

Balásy Gyula sokat tudhat. Ő a legmagasabb körökkel közvetlenül bizniszelt. Ő nem a harmadik beszállítónak a tizenkettedik alvállalkozója, hanem a NER egyik prominens, oszlopos tagja. Minden egyes alkalommal, amikor mi tenderbajnok-vizsgálatot végeztünk, a közbeszerzésekből legmagasabb arányban és legnagyobb összegben részesülő NER-es vállalkozók között is dobogós volt. Mindig ott volt Mészáros Lőrinc, Szíjj László és a többiek mellett, mögött. Vagy az első három egyike volt, vagy a negyedik.

— Kiért kell jobban aggódnunk most: Balásy Gyuláért, az ő testi épségéért, vagy a NER prominenseiért, akik veszélybe kerültek ezáltal?

— Mindenki, aki ebben közvetlenül érintett, aggódjon saját magáért. Mi egyedül azért aggódunk, hogy a rendőrség és az ügyészség nem fog elég gyorsan lépni.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
A Vidéki Prókátor Balásynak: A vádalku ott kezdődik, hogy elmondod, kinek csorgattál vissza
A kegyelmi ügyet kirobbantó jogász szerint Balásy Gyula cégfelajánlása még csak legfeljebb enyhítő körülmény. Szerinte Schadl Györgynek sem éri már meg hallgatni.


A Vidéki Prókátor néven ismert jogász Balásy Gyulának üzent annak nagy port kavart interjúja után. Ahogy megírtuk, a vállalkozó a Kontroll műsorában bejelentette: az államnak ajánlja fel médiavásárló, kommunikációs és rendezvényszervező cégcsoportját, valamint a kapcsolódó vagyoni jogokat. A vállalkozó a cégek értékét legalább 80 milliárd forintra becsülte, és beszélt egy 100 milliárdos szerződésállományról is.

A kegyelmi ügyet kirobbantó ügyvéd szerint a gesztus súlyát nagyban befolyásolja, hogy milyen helyzetben tette azt a vállalkozó.

„Na, Gyulám, ez eddig legfeljebb csak enyhítő körülmény, melynek a súlya attól függ, hogy mennyire volt önkéntes, vagyis a körülmények által ki nem kényszerített a felajánlás, illetve, egyszerűbben fogalmazva, hogy mennyire vagy most szarban, amikor megtetted”

– írta Facebook-oldalán.

Szerinte egy valódi egyezséghez sokkal több kell, és az együttműködésnek komoly feltételei vannak.

„A vádalku ott kezdődik, hogy elmondod és bizonyítod, hogy ki(k)nek és mennyit kellett visszacsorgatni. Ha ezt megteszed, tényleg lényegesen javulhatnak a kilátásaid.”

A „visszacsorgatás” témájánál maradva kitér Schadl Györgyre is. A Prókátor úgy véli, a végrehajtói kar volt elnökének sem éri már meg hallgatnia. Ironikusan azt is megjegyzi: „A kollégái már amúgy is rohadt hálásak lesznek neki az államosításért.”

Balásy Gyula a kormányközeli üzleti körök egyik legismertebb alakja. Cégei rendszeresen nyertek el nagy értékű állami megbízásokat. A nevéhez kötődik például a „Tisza-adós” nemzeti konzultáció nyomtatása több mint 400 millió forintért, a kampány reklámozására pedig további bruttó 8,29 milliárd forint jutott a cégeinek. A Külgazdasági és Külügyminisztérium is rendelt tőle közel egymilliárd forintért zászlókat és molinókat, a MÁV pedig a vasúttársaság negatív megítélésének javítására szerződött vele.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Molnár Áron Balásy Gyulának: Nem hitted volna, hogy ennyire gyorsan szembejön a valóság és a törvény
A színész-aktivista szerint Balásy Gyula interjúja nem a bűnbánatról, hanem a számonkéréstől való félelemről szól. Úgy véli, a vállalkozó soha nem szólalt volna meg, ha a Fidesz nyeri a választást és folytathatná a közpénzek elköltését.


Molnár Áron sem hagyta szó nélkül Balásy Gyula Kontroll-interjújáról, amelyben a vállalkozó könnyeivel küszködve jelentette be, hogy lemondott valamennyi rendezvényszervező, kommunikációs és médiacégében lévő tulajdonrészéről, és azokat átadja az állam részére. A színész-aktivista Facebook-posztban reagált, egy erős morális állítással indítva: „A könny felszárad, a bűnök nem. Gyula, Gyula.”

Molnár szerint Balásy az interjúban bagatellizálta a cégei által elnyert megbízások számát, majd szembesíti ezzel az állításával.

„A »pár közbeszerzés«, amiről az interjúdban beszélsz, amit nyertetek, csak az egyik cégedben 751 közbeszerzés.”

A színész szerint Balásyék cégei a magyar embereket csapták be, miközben évekig terjesztették a Fidesz megtévesztő kampányát, „mérgezve ezzel a köztereket, a magyarok elméjét és lelkét.” Konkrét példaként említi a „Stop Soros” és az „Állítsuk meg Brüsszelt” szlogeneket.

„Rogán Antal egyik fő katonája voltál a hazugsággyárban.

Mindezt közpénzből, a mi adófizetői forintjainkból. Nem, nem Gyula. Ez nem úgy van, hogy most te elsírod a bánatod. Hány magyar ember, gyerek, család sírt és szakadt szét a hazugságaitok miatt, míg te csak gazdagodtál és szartál arra, hogy mit okozol a magyar társadalomban” – üzente a vállalkozónak.

Molnár szerint az interjúnak egyetlen oka volt:

„Félsz a tetteid következményeitől! Soha nem szólaltál volna meg, soha nem sírtál volna, ha a Fidesz győz. Maradt volna az arrogáns, pökhendi stílusod és ugyanúgy loptál volna tovább.”

Molnár Áron a családra való hivatkozást is visszautasítja. Szerinte Balásynak erre gondolnia kellett volna akkor, amikor a magyar családoknak próbálták átformálni a gondolkodását a kormányzati üzenetekkel.

„Az igazság az, hogy azért szólaltál most meg, mert zárolták a bankszámláidat. Mert nem sikerült külföldre menekíteni a pénzeiteket.”

Úgy véli, Balásy nem számított arra, hogy a valóság és a törvény ilyen gyorsan utoléri. Posztjában figyelmeztette a következményekre is:

„Minden tettedért felelned kell és nincs az a könny, amely jóváteszi azt a pusztítást és bűnt, amit okoztatok a magyar társadalomban mentálisan. Következmények Gyula.. következmények.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Fotógaléria: Ellepték a mémek az internetet a Balásy-interjú után
A tegnap nyilvánosságra került interjú után elszabadultak a mémgyárak. Jobbnál jobb alkotások látnak napvilágot.


Egyetlen interjú, egy elcsukló hang és egy nyilvános, könnyes bejelentés elég volt ahhoz, hogy május 4-én este a kormányzati kommunikáció egyik legfontosabb alakja és cégbirodalma mémmé váljon az interneten. Balásy Gyula, akinek cégei az elmúlt évtizedben szinte az összes nagy állami kommunikációs tendert elnyerték, a Kontroll című online műsorban közölte, hogy önként és ingyenesen felajánlja az államnak teljes médiaportfólióját.

Az interjú után az internetet elárasztották a mémek. Lilu műsorvezető Instagram-sztorija önmagában is szállóigévé vált:

„Haver, te nem felajánlod a vagyonod, hanem visszaadod.”

A választások előtt nagyot ment az a kalendár, amiben napról napra gyűjtötték az újabb és újabb napvilágra került NER és kormányhoz köthető visszaéléseket, most hasonló módon elkezdődött egy ilyen gyűjtés.

Összeszedtünk egy kis válogatást a legjobbakból:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk