SZEMPONT
A Rovatból

Semmiben nem vagyok más, mint a többi cigány, csak nekem több lehetőségem volt, és élni is tudtam vele

Judit egy kis faluból került Pécsre gimnáziumba, majd egyetemre. Utána pedig meg sem állt a CEU-ig, ahol három képzést is elvégzett. Gyerekkora óta érik támadások bőrszíne miatt, de nagyon nem szereti az áldozatszerepet.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. január 07.



Ignácz Judittal az UCCU Alapítvány roma városi sétáinak egyikén ismerkedtem meg. A 2010-ben létrejött nonprofit szervezet célja, hogy különböző érzékenyítő programokkal növeljék az elfogadást a romák és a többségi társadalom között, lebontsák az előítéleteket és párbeszédet kezdeményezzenek.

A fiatal lány évek óta önkénteskedik náluk, pár hónapja pedig részmunkaidőben az alkalmazottjuk is. Bár még 30 éves sincs, nem mindennapi életutat járt be: egy tolna megyei kis faluból származik, de kezdettől fogva célja volt a továbbtanulás.

Először Pécsre került gimnáziumba, utána pedig az ottani egyetemen szerezte meg alap- és mesterdiplomáját. Utóbbival párhuzamosan a CEU-n is elvégzett két képzést, majd egy mesterszakot.

Most három diplomával és két további oklevéllel a zsebében gondolkodik rajta, Magyarországon vagy külföldön folytassa az életét.

– Mire emlékszel vissza a gyerekkorodból?

– Iregszemcsén nőttem fel, ez egy körülbelül 2500 fős település Siófok és Dombóvár között félúton. Oda jártam iskolába hatodikos koromig, mielőtt átkerültem egy hatosztályos gimnáziumba Pécsen. Jó tanuló voltam, és az egyik tanárom már kezdettől fogva bátorított, hogy „Juditka, meg se állj a diplomáig!” Mondhatjuk, hogy ő volt tulajdonképpen a mentorom, nagyon sokat köszönhetek neki.

A Gandhi Gimnázium toborzási stratégiája akkoriban az volt, hogy sorra felkeresték a környékbeli kistelepülések iskoláit, így próbálják megtalálni a potenciális tehetségeket, akik maguktól talán nem is gondolnak a továbbtanulásra. Hozzánk is eljöttek, beszéltek a szüleimmel és elmondták nekik, miért lenne nagyon jó döntés oda íratniuk. Végül jelentkeztem és fel is vettek, ezért a hetedik osztályt már ott kezdtem el.

– A szüleid mennyire voltak támogatóak?

– Teljes mértékben, kezdettől fogva megvolt nemcsak az iskolai, de az otthoni hátszelem is. Szerintem egyébként ez lenne a kulcsa annak, hogy a roma fiatalok továbbtanuljanak: ha mindenki mellett ott állnának a szüleik és legalább egy pedagógus, akik támogatják őket a céljaik elérésében, sokkal többen szánnák rá magukat. Legalább egyre feltétlenül szükség van, ha viszont egyik sincs meg, szinte lehetetlen kitörniük. Nekem ebből a szempontból hatalmas szerencsém van, hiszen mindkettő adott volt.

A szüleim mindig azt mondogatták nekem és a húgomnak is, hogy tanuljunk, mert a tudás az egyetlen dolog, amit nem lehet elvenni tőlünk. Ők egyébként mindig kétkezi munkások voltak, már 16 éves koruktól dolgoztak, bennünket mégis – vagy inkább épp ezért – minden lehetséges módon ösztökéltek a továbbtanulásra.

– A roma identitásod mekkora szerepet tölt be az életedben?

– Mindig erős volt, egyrészt talán azért, mert beás nyelven is beszéltünk, nemcsak magyarul, valamint másfajta ételeket is ettünk otthon. És nyilván a bőröm is barnább volt, mint az osztálytársaimnak. De nekem ez mind teljesen evidensnek tűnt már a születésem óta. Ugyanúgy, mint az, hogy magyar is vagyok.

A gimnáziumban aztán tovább erősödött az identitásom: az ott töltött hat évet egyfajta biztonságos buboréknak mondanám, hiszen ez egy roma nemzetiségű iskola, így az alaptantárgyak mellett a roma nyelvet – beást és lovárit egyaránt –, illetve a kultúrát is tanítják.

– Mikor találkoztál először bármiféle támadással vagy előítélettel?

– A bőrszínem miatt már az óvodában, azóta pedig folyamatosan. Igaz, idővel eltolódott az iskolán kívülre: nyilván a Gandhiban ez nem volt probléma, de utána az egyetemen sem. Inkább az utcán, boltban, szórakozóhelyeken értek atrocitások. Ilyenkor próbálok nem emocionálisan reagálni, mivel azt tapasztaltam, hogy ez nagyon kevésszer vezet eredményre. Inkább igyekszem higgadt maradni és valami intelligens választ adni.

A humort is gyakran segítségül hívom. Például ha a drogériában elkezd követni a (többnyire férfi) biztonsági őr, hátrafordulok és a szemébe nézve megkérdezem: „Elnézést, tampont keresek, tudna segíteni, hol találom?” Ezután már nyilván nem követ tovább.

Egyébként nagyon nem szeretek áldozatszerepben tetszelegni: semmivel nem érzem jobban magam attól, ha elkezdenek sajnálni, mondván jajj, mennyi atrocitás ér, milyen rossz nekem, blabla. Én mindezt beépítettem a személyiségembe, fokozatosan tanultam meg az ilyen helyzeteket kezelni, közben viszont azt sem akarom, hogy kivételként tekintsenek rám, mondván én más vagyok, mint a többi cigány. Ez sem igaz, csak nekem több lehetőségem volt, és élni is tudtam vele.

Az UCCU sétáján, középen – fotó: Mervai Márk

– A higgadt érvelés szerinted mennyire éri el a célját?

– Nyilván akármit válaszolok, ennek a néhány spontán mondatnak a hatására senkinek nem fognak eltűnni az előítéletei. Ezért is vagyok az UCCU önkéntese, mert az általunk tartott érzékenyítő foglalkozások már jóval nagyobb esélyt adnak arra, hogy aki részt vesz rajta, megváltozzon a szemlélete és átgondolja azt.

Azért ezt is elég kemény csinálni: komoly kihívás, amikor romaként bemész mondjuk egy budai gimnáziumba, ahol lényegében céltáblaként funkcionálsz.

A gyerekek alapvetően nem ellenségesek, de neked szegeznek minden kérdést, ami hirtelen felmerül bennük, hiszen ez a célja a foglalkozásnak, hogy tabuk nélkül beszélgessünk. Viszont jelenlévőként – ha akarod, ha nem – te képviseled az egész közösséget, amiről eddig legfeljebb csak közvetve tudtak bármit is.

– Mit gondolsz a sztereotípiákról úgy általában?

– Szerintem mindenkinek vannak előítéletei, aki ennek az ellentétét állítja, egyszerűen hazudik. És nemcsak a romákkal, sőt nem is csak emberekkel szemben: állatokat, vagy akár helyeket ugyanúgy lehet sztereotípiák miatt utálni. Szerintem a többség kategóriákban gondolkodik: kis dobozok vannak az agyunkban, ezek közül valamelyikbe sorolunk be mindent és mindenkit, akivel csak találkozunk.

Ha én barna bőrű lányként angolul beszéltem, például a CEU-s csoporttársaimmal, akkor az utcán senki nem gondolta volna rólam, hogy magyarországi cigánylány vagyok. Ehelyett arra tippeltek, hogy indiai, latin-amerikai, török, vagy tudom is én, milyen a nemzetiségem. Tehát a barna bőr + fekete haj + angol nyelv = külföldi, a barna bőr + fekete haj + magyar nyelvről viszont egyből a cigányra asszociál gyakorlatilag mindenki. És ez csak egy példa a kategorizálásra.

Fontos hozzátenni, hogy a sztereotípiák nem feltétlenül csak negatívak lehetnek, de nekem az a véleményem, hogy a pozitív általánosítás se jobb. Például ha azt mondják, minden cigánynak a vérében van a zene, „vonóval a kezükben születnek” és hasonlók, az legalább annyira nem igaz, mint hogy minden cigány lop.

Én például egyáltalán nem tudok se zenélni, se énekelni.

– Érettségi után már egyenes út vezetett az egyetemre?

– Nem volt nehézségem ezzel kapcsolatban, mivel megvolt a francia emelt szintű érettségim, ezzel jelentkeztem francia szakra Pécsen, és fel is vettek. Ez lett a fő szakom, minornak pedig romológiát választottam. Bejutni nem volt nehéz, utána viszont az első évben vért izzadtam, annyira szigorúak voltak a követelmények. Rajtam kívül szinte mindenki kétnyelvű gimiből jött, így sokkal jobban beszéltek nálam, én voltam a leggyengébb. Szép lassan azért fejlődtem, a második év már könnyebben ment, utána pedig kimentem egy évre önkénteskedni Franciaországba, az segített végleg felzárkózni.

– És a CEU-ra hogy kerültél?

– Barátaim ajánlották az egyetem Roma English Language Program nevű egyéves képzését, utánanéztem és megtetszett. Ekkortól vált kissé zűrőssé az élet, mivel miután hazajöttem és lediplomáztam, jelentkeztem francia-romológia mesterszakra is. Egy évet végeztem el belőle, amikor bejött a képbe a CEU, ekkor passziváltam és felköltöztem Budapestre. Az volt a tervem, hogy elvégzem a képzést, ezalatt megtanulok jól angolul, majd visszamegyek Pécsre.

Aztán vége lett, de egyből adódott egy másik lehetőség: ennek Roma Graduate Preparation Program a neve, és amellett, hogy angolt tanít akadémiai szinten, a mesterképzésre is felkészít. Erre is jelentkeztem, és felvettek. Igen ám, de a két pécsi szakot is újra aktiválnom kellett, nem csúszhattam többet. Ezért folyamatosan ingáztam Pécs és Budapest között, egyéni tanrendet is kértem, így sikerült nagy nehezen megoldani.

Elvégeztem a második CEU-s képzést is, ezután pedig felvettek ott közpolitika mesterszakra. Végül tavaly nyáron egyszerre sikerült befejeznem ezt, illetve jó nagy csúszás után a pécsi szakjaimat is.

Érdekesség, hogy a húgom velem egyszerre szerezte meg Pécsen az alapszakos diplomáját, szóval ha az ottani diplomaosztómon is részt veszek, ugyanakkor kaptuk volna meg.

De végül oda nézőként mentem el a húgom miatt, és csak a CEU-s ceremónián vettem részt.

– Mit gondolsz az egyetem körül zajló eseményekről?

– Nyilván rettentően sajnálom, hogy elköltözik a CEU, ahogy az összes többi hallgató is. Minden szempontból az egyetem érvelésével értek egyet, és azt gondolom, hogy nemcsak amiatt, mert oda jártam: objektívan nézve is nekik van igazuk. De nem szeretnék politizálni, ezért ezt inkább nem fejtegetném ennél részletesebben.

Szénási Szilvivel, az UCCU vezetőjével a CEU-s diplomaosztón

– Milyen terveid vannak most, diplomázás után?

– Nagy dilemma volt számomra, hogy Magyarországon maradjak-e, vagy elmenjek külföldre sok roma ismerősömhöz hasonlóan, akik már Ausztriában, Angliában, Németországban és más helyeken dolgoznak. Diplomával, a hazai fizetések sokszorosáért. A nyáron mindenképp pihenni szerettem volna – rám fért az előző évek hajtása után –, ezalatt nem is kerestem munkát.

Aztán végül több tényező együttállása miatt úgy alakult, hogy egyelőre itthon maradtam. Egyrészt véletlenül lett egy kutyám (egyszerűen bedobták hozzánk a kertbe),  illetve úgy voltam vele, hogy csak meg kellene próbálnom itthon, elvégre mégiscsak ez a hazám.

De a hangsúly a próbán van, ennek tekintem a mostani időszakot, utána pedig majd meglátom, mihez kezdek. Nem szeretnék nagyon előre tervezgetni, már megtanultam, hogy úgyse az történik soha, amit kitalálok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Ligeti Miklós: Most már a NER-ben nem vesződnek a színjátékkal, ez színtiszta pártpropaganda
Bár Magyar Péter cáfolta, hogy a Tiszának lennének adóemelési tervei, elindult az ezzel kapcsolatos plakátkampány, méghozzá adófizetői pénzből. A Transparency International szerint egyre kevesebb energiája van a NER-nek arra, hogy a korábbi álcát fenntartsa maga körül.


Elindult a 4 milliárdos plakátkampány a Tisza állítólagos adóemelési terveiről, amit Magyar Péter már többször megcáfolt. Az óriásplakátokon az Európai Bizottság elnöke látható, aki marionettbábukkal bábozik valakikkel, és azzal buzdítanak a nemzeti konzultációban való részvételre, hogy „Brüsszel bábjai adót akarnak emelni." Bár a plakátokon név szerint nem említik a Tiszát, ez az üzenet rímel a Fidesz és a kormány fő üzenetére Magyar Péterrel szemben, a kormány oldalán pedig már a címből kiderül, hogy adófizetői pénzből "Tisza adóemelési terveiről" konzultálnak.

Hogyan nevezheti ezt a kormány tájékoztató kampánynak, és miért nem lép közbe a Választási Bizottság? Erről beszélgettünk Ligeti Miklóssal, a Transparency International Magyarország korrupcióellenes civil szervezet jogi igazgatójával.

– A most az utcákat elárasztó plakátok hivatalosan nemzeti konzultációt hirdetnek, azaz a kormány működéséhez kapcsolódnak, de közben a kormány honlapján egyértelművé teszik, hogy mindez a Tisza párt elleni választási kampány része, azaz pártérdeket szolgál. Hogyan lehet ezt ilyen nyíltan felvállalni?

– Valójában, amit megvalósulni látunk, ami kibontakozik az elmúlt pár évben, az csak őszintévé teszi a NER-t. Ugyanis a NER, egymásra épülő hazugságok rendszere. Azt bábozzák el, hogy ez demokrácia meg jogállam. Hol tesznek hozzá jelzőket, hogy illiberális, vagy azt magyarázzák, hogy a jogállam az, mint olyan, az nem is megfogható jelenség, de azért ez itt demokrácia, meg jogállam, ahol nem is bajlódnak a különösebb részletezéssel. Valójában ez a rengeteg manőver mind azt hivatott elfedni, hogy Magyarországon nem jól működnek a dolgok. Viszont az elmúlt pár évben, amióta nem jönnek az uniós források, meg a szűk két évben, mióta a Tisza mozgalom és Magyar Péter színre lépett,

egyre kevesebb energiája van a NER-nek arra, hogy ezt az álcát fenntartsa maga körül.

Így aztán azok a jelenségek, amikre eleinte csak az olyan éber szemű kritikus civilek, mint amilyen a Transparency International Magyarország is, később meg már külső megfigyelők is, például az EBESZ mutatott rá, például, hogy összefolyik a párt és az állam működése, nem lehet elhatárolni a közkiadásokat, a közpénzeket, a párt kampánypénzeitől, a párt, a Fidesz érdekében álló propagandatevékenységtől, mára már nyíltan zajlanak. Most már a NER-ben vagy nem vesződnek a színjátékkal, vagy nem veszik észre már, hogy elfelejtették a kötelező tánclépéseket végigjárni, mindenesetre nincsen energia erre.

– Miért?

– Ez egyfajta posztkommunista pártállami működés. Nincsen ugyan beleírva az alkotmányba, ami 1989-ig benne volt, hogy a párt azaz az MSZMP a társadalom vezető ereje, és hogy nem is létezik olyan, hogy hatalommegosztás, mert ebből következően minden hatalmat gyakorol. Lényegében most is az van, hogy a NER, a rezsim fennmaradásának,

a Fidesz hatalomban tartásának az érdeke mindent felülír,

és kisebb-nagyobb módosításokkal, csiszolgatásokkal ehhez a gyakorlathoz idomították a jogszabályokat is. Például amit 2014-ben még színtiszta jogsértésként tudott megfogalmazni a Transparency International Magyarország, hogy a kormányzati szervek és önkormányzatok folytatnak a kormánypárt, a Fidesz érdekében kampánytevékenységet a választást megelőző időszakban, nem csak abban az 50 napban, ami a szavazás előtt van, hanem az azt megelőző fél évben, például plakátolnak, meg különféle rendezvényeket szerveznek, az mostanra bekerült a választási eljárási törvénybe, hogy a kampányszabályok, a tilalmak nem vonatkoznak a kormány által folytatott lakossági tájékoztató tevékenységre.

– Mennyiben kormányzati tájékoztatás a kampánytevékenység?

– Úgy, hogy a hatóságok, a választási bizottság, választási iroda, adatvédelmi hatóság egyáltalán nem vizsgálja, hogy ez az úgynevezett lakossági tájékoztatás, mindig konkrétan a Fidesz és a kormány üzeneteit közvetítő propagandatevékenységben nyilvánul meg plakátokon, vagy éppen olyan kéretlen email üzenetekben, amin keresztül például a kormány Ukrajnával, Oroszországgal kapcsolatos álláspontja ömlik a COVID vészhelyzeti információs csatornán is. Tehát elmosódik az a választóvonal, ami a kormányzó pártot és a kormányt, az államot és a pártot elválasztja egymástól.

– Perképesek ezek a határátlépések?

– Nem lehet mindent mindig bíróságon érvényesíteni. De még a jelenlegi szabályok szerint is, amikről határozottan lehet állítani, hogy kifejezetten annak a gyakorlatnak a jogi megtámogatásához vannak igazítva, amit a Fidesz folytat, ami a NER-nek a működési sajátossága, ezek mellett is lehetne észlelni és szankcionálni ezeket a rossz gyakorlatokat. Attól, mert a lakossági tájékoztató tevékenységre nem vonatkoznak a kampányszabályok, még

a Nemzeti Választási Iroda mondhatná azt, hogy az nem lakossági tájékoztató tevékenység, hogy tudta-e ön, hogy Soros György, von der Leyen, Manfred Weber meg Zelenszkij összeesküdtek arra, hogy átoperáltatják az összes óvodást fiúból lánnyá vagy lányból fiúvá, és elveszik a munkahelyeinket, megerőszakolják a feleségeinket.

Ez színtiszta pártpropaganda. Erre mondhatnák azt az arra hivatottak, hogy az a lakossági tájékoztatás, hogy tessék kezet mosni, mert fertőző betegségek vannak, vagy tessék felvenni az oltást, mert járványhelyzet van. A Nemzeti Adatvédelmi- és Információs Hatóság is mondhatta volna azt, hogy az személyes adattal visszaélés, hogy kéretlen, kormánypropaganda üzenettel bombázza a COVID infóra feliratkozó polgárokat a hatalom. Azaz még ezek mellett a szabályok mellett is lehetne sokkal jobb működést elérni és szankcionálni ezeket a vadhajtásokat. Nyilván a tiszta helyzet az lenne, ha tilos lenne az, ami tilos. Azaz a jogszabályok meg is tiltanák azt, amit nem illik csinálni, és ezeknek a tilalmaknak érvényt szereznének azok a szervek, hivatalok, amelyeknek az a dolga, hogy ezeket a szabályokat alkalmazzák a gyakorlatban.

– Hoztak egy törvényt, hogy korlátlanul lehet kampánycélra pénzt költeni, ennek mi lehetett a célja?

– Ennek több oka is lehet. Azon, hogy korlátlan a kampányköltés, annyira nem kell meglepődni. Gyakorlatilag majdhogynem az volt a főszabály, hogy a kampányokra elkölthető pénzmennyiségnek nincs felső határa, mert kampányköltési plafon csak a nemzeti, azaz a hazai parlamenti választásra vonatkozott, az Európai Parlamentire soha, igaz, hogy annak a kampányfelhajtása is sokkal kisebb volt, de az önkormányzati választásokra se vonatkozott soha a kampányköltési limit, pedig a polgármester-választás, önkormányzati választás az nem kevésbé jelentős, mint a parlamenti választások. Ráadásul a parlamenti választási kampányok költési plafonját sem tartották soha tiszteletben. Ez 98-tól 2010-ig 1 millió forint volt, és már 98-ban sem 1 milliót költöttek jelöltenként, azóta meg az inflációval növelt 5 milliós plafon volt egészen mostanáig. Tehát

ennek inkább szimbolikus jelentősége volt.

Természetesen a Transparency International Magyarország ellenzi, hogy eltörölték ezt a szabályt, mert így már formai értelemben sem lehet számonkérni az érintett politikai szereplőkön, hogy túlköltik magukat.

– Korábban azt is megfigyeltük, hogy a kampányba a kormánypárti oldalon magukat civilnek mondó szervezetek is bekapcsolódtak, melyekre eleve nem vonatkoztak a kampánypénz költési szabályok.

– Azért tartja fenn a Fidesz ezt a háromosztatú kampányolást, azaz van egyrészt az állam, a kormányoldali kiadás, tehát amikor elmossa a párt és az állam közötti határokat, másrészt vannak az úgynevezett harmadik szervezetek, tehát a kampány kiszervezése, például a CÖF, és harmadrészt van a párt maga, mert ez bejött. Ez működött ‘14-ben, ‘18-ban, ‘22-ben, az ellenőrző hatóságok erre vannak szoktatva, tudják, hogy az Állami Számvevőszéknek, a Kincstárnak, a választási szerveknek hol kell becsukni a szemüket. Az emberek is hitelesebben fogadnak el egy üzenetet, ha az a magas autoritású kormánytól érkezik, és nem valamely párttól.

– Ezek szerint ez várható a mostani kampánynál is?

– Még valószínűleg a Fidesz maga sem tudja, mekkora öngólt rúgott a kampányplafon eltörlésével, mert így a Tiszától sem tudják majd kérdezni, miből van ez a nagy költés, meg hogy ki van a háttérben. Tehát ezzel a Tiszát is bátorítják arra, hogy bármilyen fundraising megengedett, tessék csak költeni, amennyi tetszik.

– Milyen hatása lehet az eddigi háromosztatú modellre, hogy megszűnt a politikai hirdetések lehetősége a Metánál és a Youtube-on is?

– Azt még nem tudjuk, hogy ezt pontosan hogyan fogja kezelni a Fidesz, tudomásul veszi-e, vagy megpróbálja trükökkel megkerülni a hirdetési tilalmat. Tény, hogy mintha tényleg kevesebbet látnék én is ezekből a megafonos, és hasonló hirdetésekből, de azért azt fontos látni, hogy a kampányfeladatok megosztása, a háromosztatúság nem csak a Facebookra meg a Youtube-ra terjed ki. A CÖF-nek is volt mindig nagyon masszív plakátolása, és nem csak funkcionális, hanem a kreatív tartalom szerint is megoszlottak a feladatok. A Fidesz és a kormány alapvetően a pozitív üzeneteket, vitte a korábbi választási kampányokban. Például, hogy megvédjük az országot, illetve a 22-es kampány során volt egy „népszavazás” az LMBTQ közösséggel szemben, akkor is a kormány népszavazási üzenetét egy gyermekét ölelő anya képe jelent meg. A CÖF-nél pedig volt a negatív mini Feri, és a bohóckampány, tehát a lejárató, a gegeskedő negatív kampány jutott a CÖF-re.

– Ezek szerint, amit elmondott, ez ellen nem is nagyon lehet mit tenni, mert papíron minden törvényes és szabályos?

– Meg vannak hajlítva a jogszabályok, azaz beütötték a jogszabályi szövetbe azokat a lyukakat, amiken keresztül a megengedő hatósági gyakorlat ezt a megoldást elfogadhatóvá teszi.

De nem igaz, hogy minden jogszerű, csak most azt játsszák az államhatalmi szervek, hogy a jog az olyan homályos, az olyan sokféle értelmezést tesz lehetővé, és az ő értelmezésük pedig az, hogy itt minden rendben van.

Tehát az Állami Számvevőszék mércéjével mérve a CÖF-jelenséget ugyanúgy meg kellett volna küldeni sok százmilliós, milliárdos fizetési kötelezettséget eredményező vizsgálatokkal, és szankciókkal, ahogy a Márki-Zay Péter vezette ellenzéki összefogást is megküldték, csak persze szelektív a látásuk, van egy látótérkiesés az esetükben, az MMM-et látják, a CÖF-öt meg nem. Persze az MMM-nél amatőrök voltak a szervezők, mert személyi szervezeti összefonódásokat tartottak fenn. A CÖF ügyesebb volt, mert a cöfös plakáton nem szerepelt kormánypolitikusnak a neve, meg nem ugyanazt a telefonszámot, e-mail címet, bejelentett székhelyeket használták. Tehát, ehhez azért kell egy masszív, vastag, szándékos, önmagában is jogsértő félrenézés, tudatos rossz jogalkalmazás.

– Ez mennyiben tekinthető választási csalásnak?

– Nem, nem az. A választási csalás, ezt el kell fogadni, az individuális magatartásokra van elképzelve, mint hogy a büntetőjog maga is individuális magatartásokra van méretezve alapvetően. Biztos vannak olyan mozzanatai, amelyek beleillenek a választás rendje elleni bűncselekménybe, vagy akár a hivatali visszaélésbe, vagy közfeladati helyzetben elkövetett visszaélésbe, de

amikor az állam tudatosan rosszul működik, azaz a közjó helyett a párt érdekeit, a nemzet helyett a rezsim céljait szolgálja, akkor arra nagyon nehéz büntetőjogi megoldást találni, büntetőjogi választ adni.

Tehát azt igazolni, hogy az a járási hivatalvezető, vagy polgármester, vagy számvevő tanácsos, vagy a választási irodának az az osztályvezetője, aki nem indított vizsgálatot a CÖF ellen, hogy az kifejezetten azért cselekedett vagy tartózkodott a cselekvéstől, hogy ezáltal a Fidesznek előnyt biztosítson, és az MSZP-nek, meg a Tiszának hátrányt okozzon. Szóval sajnos nagyon nehéz, elkötelezettebb, felkészültebb nyomozói, ügyészi munka mellett is igazolni, hogy egy-egy ilyen fogaskeréknek a magatartása minden mozzanatában fedi a büntetőtörvényi tényállást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Vera nagyon rémült, vajon attól fél, hogy plusz adót kell fizetnie, vagy hogy kiderül, nem is létezik?
A humorista szerint „az AI-magyarok rettegnek a Tisza-adó terveitől”.


Pottyondy Edina újabb YouTube-videóban mondta el véleményét a magyar közélet aktuális eseményeiről. Szerinte „a kormánynak nem a kutatás-fejlesztés, az informatika-oktatás a fontos, inkább a forradalmi technológiát igénytelenül »összemekkmesterkedett«, általános iskolás színvonalú bullying-videók készítésére használják” a mesterséges intelligenicát.

Felhívta a figyelmet arra, hogy „már az utca emberét is digitálisan tenyésztik” azokban a klipekben, amelyekben a "Tisza-adó" lehetséges következményeit vetíti előre a kormánypárt. Ebben például elhangzik, hogy a "Vera" nevű tanárnő 33 ezer forinttal kevesebbet keresne havonta.

„Az AI-magyarok rettegnek a Tisza-adó terveitől. Vera nagyon rémült, vajon attól fél, hogy plusz adót kell fizetnie, vagy hogy kiderül, nem is létezik?”

– tette fel a kérdést Pottyondy Edina.

A humorista beszélt a most megjelent 1242 - A Nyugat kapujában című történelmi filmről is.

„Bizonyos szempontból ez a film zseniális alkotás. Van egy alaphelyzet, amin nehéz változtatni, hiszen a tatárok kiirtották az ország felét. És van egy másik alaphelyzet, amin szintén nehéz változtatni:

az Orbán-kormány olyan szolgaian dörgölőzik a keleti nagyhatalmakhoz, mint Mari néni vádlija a kanos kutyához.

Tehát egyszerre kell szeretni keleti testvéreinket és valahogy elsunyulni, hogy kardélre hányták a fél országot.”

Pottyondy szerint ez a lehetetlennek tűnő feladat teljesült is a filmben: a magyar sorstragédia miatti kesergés helyett „egy kifejezetten pozitív, optimista üzenetre fókuszál és a középpontba egy karizmatikus vezetőt állít. Nem IV. Bélát, hanem Batu kánt”.

„A »Batu kán a mi hősünk« olyan csavar, amire magyar ember nem tud felkészülni. Mintha egy izraeli iskoláscsoport megnézne egy holokauszt-filmet, ahol Hitler megmenti a zsidókat”

– mondja.

Végül szót ejt K. Endre, a kegyelmi ügy egyik főszereplőjének könyvéről is, majd így zárja a videóját: „Ha van rokon a családban, aki még mindig fideszes, vidd már el a tatárjárást romantizáló filmre, vagy vedd meg neki K. Endre romantikus regényét, hátha feléled benne a magyar virtus!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Varga Judit visszatérésének lebegtetése arra jó, hogy provokálják Magyar Pétert
Az elemző nem tartja valószínűnek, hogy tényleg politikai pozícióba is helyeznék a kegyelmi botrányba belebukott volt igazságügyi minisztert, mert annak nagy kockázatai lennének a Fideszre nézve is, amely ráadásul ismét a gyermekvédelmi ügyekkel küzd.


Gulyás Gergely a jövő héten találkozik Varga Judittal, hogy személyesen kérdezze meg tőle, mit gondol a visszatéréséről. A miniszter ezt a Kormányinfón árulta el. A Fideszben egyre többen beszélnek arról, hogy terveik vannak a kegyelmi botrányba belebukott volt igazságügyi miniszterrel, akiről Orbán Viktor a nyáron azt mondta, ritkán bukkan fel olyan született tehetség, mint ő, és 4-8 év múlva képes lett volna az országot vezetni. „Juditban miniszterelnöki képességek voltak” - fogalmazott a kormányfő. Magyar Péter Varga Judit esetleges visszatérésének hírére úgy reagált, nincs beleszólása abba, hogy „a Fidesz kivel, milyen felállásban akarja elveszíteni a választást jövőre”, de azt tudja, hogy „Varga pontosan érzi, mi a három gyermekünk érdeke”.

Miért próbálja a Fidesz visszahozni Varga Juditot, kockáztatva azt, hogy újra reflektorfénybe kerül a kegyelmi botrány? És mennyit árthattak a pártnak az elmúlt hetek gyermekvédelemmel kapcsolatos botrányai: a bizonyíték nélküli Zsolti bácsizás, és a Szőlő utcai javítóintézet volt igazgatójával kapcsolatos rengeteg megválaszolatlan kérdés? Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk.

– Mennyi az esélye Varga Judit visszatérésének?

– Most úgy érzem, hogy inkább nem merik meglépni, mint igen, de provokációnak simán jó. Ugyanis abban a pillanatban, ahogy Varga komoly politikai szereplővé válna, olyan kérdéseket tenne fel neki a magyar nyilvánosság, amelyek Magyar Pétertől függetlenül a kormány számára kellemetlenek. Mi van a végrehajtókkal, a végrehajtói kamara maffiaszerű működésével? Hogyan adtak át döntéseket az államtitkárnak, és milyen módon vettek részt benne? Mi a helyzet a Pegazus-szoftverrel, a lehallgatott magánemberekkel szembeni állami jogsértéssel? És ott van a kegyelmi ügy maga: miért írta alá? Ezeket a kérdéseket a Fidesznek nem érdeke kinyitni.

– Az miért érdeke, hogy Varga Juditról, mint visszatérőről beszéljenek?

– Arra jó, hogy provokálják Magyar Pétert ezzel a dologgal: a volt felesége hiteles állításokat tehet Magyar Péter személyiségével kapcsolatban.

Varga, még ha nem is kerül vissza semmilyen pozícióba sem, jelenlétével tud Magyar Péterről beszélni.

Ha visszalépne egy hivatalos politikai pozícióba, akkor újságírók fogják kérdezni nap mint nap.

– A minden bizonyítékot nélkülöző „Zsolti bácsi” történet talán kezd elcsendesedni, de magának a Szőlő utcai ügynek is sok tisztázatlan pontja van. Sokat veszíthet ezzel a Fidesz?

– Ez a téma a magyar társadalom számára elfogadhatatlan, függetlenül attól, hogy jobbról vagy balról nézik: a gyermekekkel szembeni szexuális abúzust a legtöbben nagyon egyértelműen elítélik. Ha ez egy állami intézményrendszerhez kötődhet, ahol az állam felelős a gyerekekért, és esetleg kormányzati politikusokhoz is, az a kormány számára felmérhetetlenül veszélyes. Láttuk a parlamentben, hogy Semjén Zsolt azért állt fel, mert Simicskó István a Fidesz és a KDNP nevében nem védte meg eléggé őt. A kormánypártiak igyekeznek a lehető legtávolabbra tolni maguktól az ügyet; később olyan radikális nyilatkozatok is elhangzottak, amelyekkel igyekeztek maximális távolságot tartani: halálbüntetésről, négyrét vágásról, kasztrálásról beszéltek.

Ennek a gyermekvédelmi ügynek valószínűleg jóval nagyobb a látenciája: nem tudjuk, ki mikor áll elő új tanúval vagy információval.

Ez az ügy nem egy egyszerűen lezárható történet, bármikor egy új információ újra aktualitást adhat neki.

– Múlt vasárnap megszólalt a Kossuth téri tüntetésen Látó János is, de semmi konkrétumot nem mondott az üggyel kapcsolatban.

– Látó János szerepe egyelőre mellékszál, ha fontos elemként került is be a képbe. A lényeg az, mennyire áttekinthető a gyermekvédelmi intézményrendszer. Amíg nem átlátható, addig a kormánypártiaknak nincs olyan pozíciójuk, amiből hitelesen tudnák cáfolni az ellenzék vádjait.

Ha az ellenzék hitelesen mondhatja, hogy a gyermekvédelem nincs biztonságos kezekben, akkor abból sok igaztalan pletyka és vád is elindulhat.

Miközben mindezeket tények is erősítik: tudható, hogy az intézményrendszerből egyes államilag gondozott lányok később, az intézményen belülről szervezett prostitúcióban végezték.

– A héten Jámbor András megpróbálta megemeltetni a napi 1500 forintos fejkvótát, amit a gyermekotthonokban élő gyerekek étkeztetésére forditanak, 4500 forintra. A fideszes képviselők nem szóltak hozzá, hanem leszavazták az egészet. Később a kormánypárt saját ötletként hozta vissza.

– Igen, másnap be is hozták a saját javaslatukat...

– De addig az erről készített 23 perces videó egy nap alatt hatalmas nézettséget ért el.

– A Fidesz sosem fogad el ellenzéki javaslatokat, nehogy az ellenzék kampányolhasson velük. A kormánypárt eddig sem engedett az ellenzéknek olyan ügyet, amivel az ellenzék kampányolhatna. Inkább ők viszik át a javaslatot, csak az úgy lassabb, hiszen reaktív. Azonban ebben az ügyben korábban, Magyar Péter megerősödése óta bármikor léphettek volna, hiszen látható probléma volt.

Az emberek számára sokkal érzékenyebb a gyermekbántalmazás kérdése, mint például egy késés a közlekedésben,

és erre lett volna a kormánypártnak több, mint egy éve, hogy változtasson a helyzeten.

– A Tisza Párt mintha távolabb tartaná magát a témától...

– Igen, mert van saját témája. Viszont lehalkította ez a téma egy időre „a Tisza adót akar emelni” kampányt, ami jót tesz nekik.

– Két hete Závecz Tibor azt mondta, október 23 körül láthatunk méréseket arról, kitől mit vitt, vagy mit hozott például a Zsolti bácsi ügy.

– Az aktuális mérések persze érdekelnek minket, elemzőket, de az embereket talán kevésbé. Sokkal inkább az számít, hogy október 23-án ki hány embert visz az utcára. Az lesz a mennyiségi verseny: Magyar Péter rendezvényein hányan vannak, és Orbán Viktor rendezvényein hányan.

– Orbán Viktornak most nincs szerencséje október 23-ával: az Európai Tanács ülése miatt fél napot nem lesz itt. Ez hátrány lehet?

– Az a fél-, vagy egy óra számít, amikor ő beszél, és az valószínűleg belefér a napba. De a legfontosabb most tényleg az lesz, hogy ki milyen mennyiségben tudja a sajátjait az utcára vinni, hogy ezzel megmutassa az erejét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„15 éves teljhatalom után ők torolnak meg? Mit?” – Tüntetőket kérdeztünk a Zsolt bácsi-ügy kezeléséről
A legtöbbek szerint nincs mit megtorolnia a kormánynak az ellenzéken, inkább a felderített ügyekkel kellene foglalkozniuk. Van, aki szerint a tüntetések is kezdenek túl egyformák lenni.


Ahogy arról tegnap beszámoltunk, tüntetést tartott a budapesti Kossuth téren Puzsér Róbert és a Polgári Ellenállás. Az eredetileg Megbékélésmenetnek szervezett megmozdulás időközben, Juhász Péter kihallgatása miatt a volt politikus melletti kiállássá alakult, ahol 21 felszólaló és előadó lépett a színpadra.

A helyszínen járt a Szeretlek Magyarország stábja is, hogy megkérdezze a jelenlévőket, mi a véleményük a Szőlő utcai helyzet és Zsolt bácsi körül kialakult turbulens közéleti levegőről, és mit várnak a tüntetéstől.

A színpadon felszólalók közül végül senki nem fedte fel, ki a Juhász videójában elhangzó "Zsolt bácsi", aminek az egyik tüntető örült, mert szerinte ha ott kiderült volna a személye, könnyen lincseléssé fokozódhatott volna a hangulat.

A megtorlásról a megkérdezettek többsége úgy vélekedett, hogy nincs mit megtorolnia a kormánynak. Egy fiatal tüntető azt kérdezte:

„15 éves tejhatalom után ők torolnak meg? Mit? Hol?”

Szerinte az egész csak egy blöff, amit immár havonta bedobnak. Volt olyan is, aki radikálisabban fogalmazott: „Náci tempó, náci szöveg, a Gestapo szokott megtorolni, nem a demokratikus állam.” Megint más az ötvenes évek kommunista rendszeréhez hasonlította a megtorlás emlegetését.

Jámbor András országgyűlési képviselő kameránknak is elmondta: szerinte hiba volt, amit Arató Gergely a Parlamentben tett, vagyis hogy megnevezte és felkérdezte Semjén Zsoltot. Ugyanakkor hozzátette: ennél százszor nagyobb bűnöket látni a politikai túloldalon.

Volt, aki stábunknak mesélte el, hogy személyes ismerőse az Alföldi utcai gyerekotthonban 12 évesen úgynevezett "welcome-verést kapott" – erről koldulás közben számolt be neki.

Juhász Péter szerint 20 éve tudni hasonló ügyekről, de a hatóságok általában többet zaklatják azokat, akik az ügyeket felderítik, mint akik elkövetik.

Ugyanakkor néhány fiatal arról is beszélt, hogy kicsit már repetatív, hogy mindig ugyanazon koerográfia szerint zajlanak a megmozdulások. Ennek ellenére szerinte kinn lenni „hazafias kötelesség”. Arról, hogy milyen módszerekkel leváltani a Fideszt, azt mondták: a politikát „a Fidesz züllesztette le idáig, de akkor a saját játékukban kell megverni őket – ilyen egyszerű”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk