SZEMPONT
A Rovatból

Raskó György 2024-ről: Novemberig egészen jól kordában tartották az élelmiszerinflációt, de most decemberre teljesen elszabadult megint

A kormány elszámolta magát - mondja a szakértő. A magas élelmiszer-áfa miatt ráadásul egy négytagú család egy évben már több mint félmillió forint adót fizet be az államkasszába, csak az élelmiszervásárlásai után. És ez jövőre sem változik.


Hiába csökkent az élelmiszerárak emelkedésének az üteme idén, még mindig felette van az átlagos inflációnak. Az árak nagyon magas szinten ragadtak be. Ráadásul idén az agrárium sem teljesített úgy, ahogy azt korábban várták. De mi várható jövőre?

Évzáró sorozatunk harmadik részében Raskó György agrárközgazdász értékeli az idei évünket, és próbál előretekinteni a jövőbe.

– Drága és egyre drágább az élelmiszer, aminek az ára még az infláció szintjénél is jobban emelkedett idén. Mi ennek az oka?

– 2021 volt az utolsó békeéve a magyar élelmiszerfogyasztónak. Akkor volt még megfizethető árú az élelmiszer Magyarországon. Azután, 2022-ben elindult ez az őrült élelmiszerinfláció, pörgette magát felfelé a csillagos égig. Éppen most csináltam számításokat a KSH adatai alapján. A három évvel ezelőtti, novemberi árakhoz képest a kenyér 132 százalékkal ment fel, a vaj 125 százalékkal, a tojás 102%-kal, cukor 78, liszt 60, a tej 58 százalékkal. Más tejtermékek hasonlóan 50 százalék fölött drágultak. Vagyis

három év alatt Magyarországon az élelmiszerek ára olyan szintre ment föl, hogy 2023 óta az uniós átlag felett vannak. Ez azért lehetséges, mert a 27%-os áfa világrekord, ilyen magas áfaszint sehol nincs Európában.

Abban az országban, amelyik ilyen magas élelmiszer-áfát alkalmaz, az élelmiszerárak biztosan meg fogják haladni az uniós átlagot. Óriási eltérések vannak az áfában. A lengyeleknél 4 százalék az élelmiszer áfa, az osztrákoknál 10 százalék. Még a 10 százalék és a 27 között is hatalmas különbség van. Ráadásul Magyarországon a legalacsonyabbak a reáljövedelmek, ami a lakosság jelentős rétegei számára elképesztően nagy napi probléma. Gondoljuk végig, hogy egy négytagú magyar család most idén decemberben átlagban 180 ezer forintot költ élelmiszerre. Ennek az áfatartalma nagyjából 46 ezer forint. Elképesztően nagy összeg. Ráadásul ott a kiskereskedelmi különadó is.

Egy évben félmillió forint csak az élelmiszervásárlás után befizetett adója egy négytagú családnak!

Nyilvánvalóan a felső decilisbe tartozóknak, akik 2-3 millió forintot keresnek havonta nettóban, ez jelentéktelen tétel. Azonban a magyar lakosság kb. 40%-a számára ez akkora kiadási teher, ami a fejlődő országok lakosságára jellemző. Vagyis miközben mi papíron egy fejlett OECD-ország vagyunk, a lakosság körülbelül 40%-a egy fejlődő ország szintjén tud csak fogyasztani, többek között a világrekord áfaszint miatt.

– Miért ennyire magas ez az adó? Nincs is hajlandóság rá, hogy ezen változtassanak?

– Ha jól tudom, a miniszterelnök személyesen ragaszkodik ehhez a magas áfaszinthez, fel nem fogom egyébként, hogy miért. Elegáns formája lehetne egy szociális intézkedésnek, ha mondjuk 5%-os lenne az élelmiszereken az áfa, hiszen a szegény ember is eszik, arra költenie kell mindenképpen. Ha azt nézzük, hogy a gazdag, felső decilisbe tartozók a jövedelmüknek kevesebb mint 10 százalékát költik élelmiszerre, az alsó decilisben lévőknél ez az arány már 40 százalék fölé emelkedik. Náluk gyakorlatilag nem marad semmi, hiszen mellette még fűteni kell, fizetni kell az áramért, a közlekedésre is költeni kell, meg az egészségre, gyógyszerekre. Ezzel elmegy a teljes jövedelme.

Szabad jövedelem a háztartások óriási hányada számára nem létezik. Félre nem tud tenni, nyaralásra, ruházkodásra nem jut.

Tartós fogyasztási cikket végképp nem vásárol ez a réteg.

– Ez azért is rosszul hangzik, mert akik az élelmiszertermelésből élnek, ők is megérzik ezt, hiszen nyilvánvalóan keresletcsökkenéssel jár a szegénység, ez pedig az élelmiszertermelők jövedelmét is veszélyezteti.

– A 2021-22-es év fordulója olyan drámai változást hozott, ami miatt Orbán érezte, hogy valamit lépnie kell, de szerintem rosszul reagált, amikor az árbefagyasztást erőltette. Persze politikailag látványos volt, lehetett mondani, hogy milyen rendes a mi kormányunk, hiszen a fránya kereskedőket most kötelezte a fogyasztói árak befagyasztására. Valójában jobban tette volna, ha ezeken a termékeken az áfát csökkentette volna 5%-ra. Ez nem történt meg, viszont így a kereskedők felhatalmazást éreztek arra, hogy az árbefagyasztás miatti veszteségüket ráterheljék a többi árucikkre, és emiatt azoknak az ára aránytalanul nagyot ugrott. Ez nem történt volna meg, ha nincsen árbefagyasztás. De ha egy ár már felment, utána már nem akarózik annak lemenni. Tehát az történt ebben a nagy élelmiszerár-robbanásban is, hogy a reális kereslettől elszakadva történt olyan áremelkedés, amiről azt gondolták a kormánytagok, hogy amikor majd a kötelező árbefagyasztást megszüntetik, akkor a korábbi szintre csökkennek az árak. Nem így történt. Emiatt van az, hogy az infláció most is kiugróan magas az élelmiszerek vonatkozásában. Éppen tegnap beszéltem egy olyan kiskereskedővel, akinek van hét szupermarketje,

november elején 48 forintért szerezte be a tojást a termelőtől, most december elején meg 72-ért. Ez pont 50%-os áremelést jelent, és a tejet is átlagban 20 százalékkal drágábban veszi.

Ez óriási ugrás, mert novemberig egészen jól kordában tartották az élelmiszerinflációt, de most decemberre teljesen elszabadult megint.

– 2025 állítólag csodálatos évünk lesz. Mitől lesz csodálatos?

– A kormánypropagandával lesz csak csodálatos, mert ennek makrogazdasági alapjai nincsenek. Egyrészt az akkugyárak eszméletlen lejtmenetben vannak, a gumiabroncsgyárak úgyszintén, az autógyártás hasonlóan esik, nincs realitása annak, hogy 2025-ben hatalmas fordulat történne, és újra elkezdenének az emberek autót vásárolni. Tehát a Magyarországon kulcsfontosságú iparágakban semmiféle reális növekedési lehetőség nincs 2025-re vonatkozóan, akkor miben lehet bízni? Nekünk nincsen olyan szinten high-tech iparunk, ami esetleg növekedhetne, gondolok például magas hozzáadott értékű szoftver, vagy egyéb informatikai rendszerek gyártására, azonban ebben Magyarország eléggé lemaradt. A másik pedig a mezőgazdaság és az élelmiszeripar.

A mezőgazdaságunk ebben az évben 13-14 %-ot esett, mert rossz volt az időjárás,

és miután a növénytermelés súlya meghatározó a magyar agráriumban, ezért ha ott kedvező az időjárás, akkor hoz pluszban agrárium GDP-t, viszont, ha szárazság, aszály van, akkor meg óriási zuhanást is tud okozni. Most az idén megint zuhanás történt, de ki tudja, hogy mi lesz 2025-ben? Kívánom, hogy jó idő legyen.

– Egyre többször van, amikor két nap alatt szakad le egy hónapnyi csapadékmennyiség. Nem hiányoznak azok a víztározók, amikkel ezeket el lehetne tárolni?

– De nagyon, és már az is jó lenne, ha a meglévő öntözési infrastruktúrát használnák. Nagyon szépen kiépítették a csatornarendszert Magyarországon, ami az öntözést lehetővé tette. Ezen csatornák nagy részét benőtte a gaz, a bokrok és a cserjék.

– De miért?

– Ellopták az öntözőműveket, a szivattyúállomásokat szétlopták, és még sorolhatnám tovább. Önmagában véve, ha az Alföldön ezt a csatornarendszert feltöltenék vízzel, akkor az a mikroklímát megváltoztatná, párásabb lenne a levegő, magasabb lenne a talajvízszint, ami rendkívül fontos és nagyon szükséges lenne a sikeres termeléshez az Alföldön.

– Itt elsivatagosodásról beszélnek.

– Ez hülyeség. Egyszerűen az van, hogy azokat a rendszereket hagytuk tönkremenni, amelyeket elődeink kiépítettek.

Ahol a Körösök összefolynak,

ha az azoknál meglévő nagyjából 10 vízkivételi művet mind használnák (ma egyet használnak ezek közül), akkor nem lenne pusztító aszály.

Ezek a lehetőségek mind megvannak, ha nincs is pénz újat építeni, legalább tegyük rendbe a meglévőket.

– Mennyibe kerülne rendbe hozni ezeket a rendszereket?

– Csak a rehabilitáció, tehát a meglévő csatornarendszerek kitisztítása, öntöző szivattyúállomások felszerelése az olyan 1000 milliárd forintból megoldható. Egy pusztító aszályos évben körülbelül ennyi a kár. Azaz nagyon hamar, szerintem 3-5 éven belül ezek a beruházások megtérülnének.

– És a 2025-ös évre potens kormányzati forrásból hallunk-e ilyet, hogy foglalkozni kellene ezzel?

– Nem tudok róla. Nincs rá pénz. Most nincs rá pénz, most már semmire sincs pénz egyébként.

– Tehát mit várhatunk 2025-ben?

– Az infláció nem tud már nagyon gyorsulni, mert már Európa élén vagyunk, Közép-Európában egyértelműen, és miután külföldön szinte mindenhonnan olcsóbban beszerezhető a mezőgazdasági nyersanyag és az élelmiszer, és ezt senki nem tilthatja meg, mert uniós tagállam vagyunk, körbevesznek bennünket uniós tagállamok,

ebből adódóan nagy áremelkedés nem lehetséges, mert nyersanyagár oldalról nézve nincsen ilyen nyomás.

A mezőgazdasági nyersanyagárak relatíve stabilak most itt Európában, és ha így nézzük, akkor gabona, olajos magvak árszintje nem tud Magyarországon kiugróan emelkedni, mert akkor importálni fognak. Ugyanez igaz, hogy kiugróan magas exportárakat sem lehet realizálni, ebből adódóan az is a belföldi árstabilitást segíti. Tehát én nem látok veszélyt. Az élelmiszerinfláció lehet, hogy magas lesz az iparcikkek inflációjához képest, de akkor se lesz több 3,5-4%-nál éves szinten. A probléma az, hogy már így is olyan eszméletlen magasak az árak, hogy az a 3-4 százalék már nem oszt, nem szoroz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a vagyonkimentésről: A NER-lovagok nem szaladgálnak bőröndökkel a határon
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő szerint a NER-vagyonok visszaszerzése egy hosszú és bonyolult jogi folyamat lesz. Úgy látja, a nemzetközi szinten tartott vagyonok felkutatása nem hónapok, hanem évek kérdése.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 02.



Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő egy bejegyzésében árnyalja a „vagyonkimentésről” szóló közbeszédet, amelynek már a nyitánya is egyértelművé teszi az álláspontját: „A NER pénz nem fut. A NER vagyon fel lett építve.”

Úgy látja, a jelenlegi diskurzus túlságosan leegyszerűsíti a helyzetet. „Az elmúlt napokban azt látom, hogy egyre többen beszélnek úgy »vagyonkimentésről«, mintha az egy hirtelen, kapkodó mozdulat lenne” – írja, hozzátéve, hogy ez a kép félrevezető.

Kifejti, hogy ezek a vagyonok nem pillanatok alatt jöttek létre, és nem egyetlen helyen tárolják őket. Szerinte egy ilyen mértékű vagyon felépítése évekig tartó, sokszínű folyamat.

„Mit jelent ez? Azt, hogy: több országban van jelen, több eszközben van tartva, cégeken, alapokon, befektetéseken keresztül működik”.

Tarjányi hangsúlyozza, ez a nagy vagyonok általános működési módja. A szakértő szerint a legnagyobb félreértés a folyamat jellegét övezi. Azt állítja, a kommunikáció gyakran azt a benyomást kelti, mintha a NER-hez köthető személyek készpénzzel teli táskákkal menekülnének. „Ez nem a valóság” – szögezi le.

Úgy látja, a pénz nem tűnik el, hanem a pénzügyi rendszeren belül mozog. „Átrendeződik. Átkerül. Átstrukturálják.” Rámutat, hogy a globális pénzügyi rendszerben léteznek olyan szolgáltatók, különösen a Közel-Keleten, Ázsiában vagy Latin-Amerikában, amelyek éppen az ilyen helyzetekre specializálódtak, amikor a tulajdonosok biztonságos helyet keresnek a vagyonuknak.

A kulcskérdés szerinte nem az, hogy van-e pénzmozgás, hanem az, hogy ezt hogyan értelmezzük: pánikreakcióként, vagy egy olyan rendszer előre megtervezett lépéseként, amelynek mindig is volt forgatókönyve a vészhelyzetekre.

Ezzel kapcsolatban a sajtó felelősségét is felveti: „Kevesebb hangulatkeltés és nagyobb pontosság kellene a médiában…”

Tarjányi szerint a jövőbeli kormány feladata rendkívül nehéz lesz. Óva int attól, hogy bárki könnyűnek állítsa be ezt a folyamatot.

„Az új kormánynak a vagyonok visszaszerzése hosszú menet lesz. Évek!!!”

Végül a jogállami garanciákra hívja fel a figyelmet. „Ha valaki – legyen az személy vagy cég – bizonyítani tudja, hogy jogszerűen rendelkezett a pénzzel, akkor az államnak vissza kell adnia azt.” A szakértő szerint ilyen esetekben a zárolásokat fel kell oldani, sőt, az államnak akár kártérítési felelőssége is felmerülhet. „Egyszóval ez kemény munka lesz…” – zárja gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Hankó Balázs nem emlékezett rá, pontosan miért adott 500 milliót egy két héttel azelőtt létrejött cégnek
A miniszter az Egyenes Beszédben próbált válaszolni arra, hogyan kerülhetett 17 milliárd forint Fideszhez köthető szervezetekhez és előadókhoz a választások előtt a Nemzeti Kulturális Alapból. Hankó szerint a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok melletti kiállás döntött.


Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter az ATV Egyenes beszéd című műsorában reagált a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) körüli pénzosztási botrányra. A miniszter szerint az eljárás jogszerű volt, a döntések pedig ízlésbeli kérdések, amelyek a hazaszeretetet és a magyar büszkeséget erősítő kultúrát hivatottak támogatni.

A beszélgetés elején Hankó Balázs kifejtette, hogy az NKA ideiglenes kollégiumát, amely a vitatott támogatásokat kiosztotta, maga a Nemzeti Kulturális Alap bizottsága hozta létre a korábbi évekből megmaradt, az ötöslottó bevételeiből származó „tartalék” szétosztására. Azt állította, hogy a testület tagjai, köztük saját minisztériumának munkatársai, több mint egy évtizedes tapasztalattal rendelkeznek, így „az ő kulturális rálátásuk megalapozott”.

Rónai Egon műsorvezető felvetésére, miszerint a testület egyik tagja, Ughy Attila szerint lényegében csak jóváhagyták az eléjük tett javaslatokat, a miniszter nem reagált érdemben. A tárcavezető elmondta, hogy az elmúlt másfél évben összesen mintegy 17 milliárd forintot osztottak szét közel 1100 nyertes pályázó között.

Amikor a műsorvezető felhozta, hogy Kis Grófo és Dopeman is úgy kapott 5-5 millió forintot, hogy állításuk szerint felhívták őket, hogy pályázzanak, a miniszter azzal hárított: „Hát ha nem tudott volna róla, akkor nem nyújtotta volna be a pályázatot.”

A miniszteri keretből kiosztott százmilliós támogatásokkal kapcsolatban Hankó Balázs több ponton is bizonytalannak tűnt. Amikor Rónai Egon Fásy Ádám lánya, Fásy Zsüli 101 milliós támogatásáról kérdezte, a miniszter először egy Munkácsy-kiállításra emlékezett, majd javított, mondván:

„A magyar kultúráról szóló, többrészes dokumentumfilm készítése” volt a cél. A Mága Zoltán fotósához köthető, alig egy héttel a támogatás elnyerése előtt bejegyzett cégnek juttatott félmilliárd forintról azt mondta, az egy országos koncertsorozatot finanszíroz.

Arra a felvetésre, hogy egy frissen alapított, múlt nélküli cégnek hozomra adtak ekkora összeget, úgy reagált: „Nézzük meg, hogy milyen kulturális tartalmat fog biztosítani.”

Hasonlóan kitérő választ adott a szintén újonnan alapított, egy Fidesz-alkalmazott tulajdonában álló Part Event Magyarország 450 milliós támogatására is, mindössze annyit közölt, a cég által szervezett koncertek egy része már lezajlott. A miniszter azzal védekezett, hogy a döntéseket nem a cégek múltja, hanem a benyújtott pályázatok tartalma alapján hozzák meg.

„Lehet, hogy ön cég alapján dönt – vagy lehet, hogy mások cég alapján döntenek –, én a kulturális tartalom alapján hozom meg a döntést” – mondta.

Amikor Rónai Egon megkérdezte, hogy mi volt ez a kulturális tartalom, Hankó azt válaszolta: „A kulturális tartalom, mint, hogy végigbeszéltük, az adott koncertek, események, amelyeket a miniszteri keret esetén a felterjesztések tartalmaztak”.

„Szóval nem emlékszik rá, hogy mire adta?” - jött a kérdés.

„Tulajdonképpen a miniszteri keret esetében meghatározott szakmai konzultációt követően az adott kulturális tartalom kerül támogatásra, és ennek megfelelően a születnek maga döntések” - válaszolta a miniszter, Azt nem volt hajlandó elárulni, kikkel konzultál szakmailag, többszöri visszakérdezésre is csak annyit mondott, hogy a kollégáival.

Az érintett Fidesz-alkalmazott épp az, akinek a lakásában sajtóértesülések szerint a Magyarországra menekült lengyel igazságügyi miniszter-helyettes lakik, aki ellen hazájában büntetőeljárás folyik. De Hankó szerint ennek semmi köze a támogatáshoz.

A miniszter a botrány hatására bejelentette, hogy a Nemzeti Kulturális Alap bizottságától részletes beszámolót kért, és kezdeményezte, hogy mind az 1100 támogatott nyújtson be egy időközi pénzügyi és szakmai beszámolót.

Amikor a műsorvezető szembesítette azzal, hogy az Edda egyetlen Aréna-koncertre 150 millió forintot kapott, ami a piaci árakat messze meghaladja, a miniszter azzal érvelt, hogy egy Kossuth-díjas előadóművészről van szó, akinek „a magyar kultúrában jelentős volt a hozzáadott értéke”. A fővárosi független társulatok ehhez képest összesen kaptak 1,3 milliárd forintot. Hankó Balázs szerint a függetlenek támogatása a tavalyi 800 millióhoz képest így is emelkedett.

A miniszter a politikai részrehajlás vádját azzal utasította vissza, hogy a kulturális döntések ízlésbeli kérdések. Szerinte a támogatási politikát egyértelmű elvek vezérlik.

„Akik a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok mellett állnak, az alapvető döntési elv kell, hogy legyen a kulturális döntések során – legalábbis mi ezt az elvet követjük.”

Arra a kérdésre, hogy létezik-e olyan magyar kultúra, amely nem a hazaszeretet mellett áll ki, igennel felelt.

Van olyan kultúra, amely magyar nyelven szól, de nem a magyar hazaszeretet mellett áll ki.

Hozzátette, a kormány feladata az, hogy a nemzeti büszkeséget erősítő alkotásokat támogassa. „Az ember érti és érzi azt, hogy a hazáját szereti, és nekünk büszke magyarokként kell azt a kultúrát támogatni, amely ezt a büszkeségünket erősíti meg” – fogalmazott.

A beszélgetés végén Hankó Balázs megerősítette, hogy a parlamentben az Oktatási Bizottság alelnöke lesz. Védelmébe vette az egyetemi modellváltást, mondván, annak eredményeként megduplázódott a világ legjobb 5 százalékába tartozó magyar egyetemek száma. „6 egyetemünk volt a világ legjobb 5 százalékában; most úgy adom át, hogy 12 egyetemünk van a világ legjobb 5 százalékában” – jelentette ki. Az SZFE-n és a MOME-n zajló tiltakozásokat azzal magyarázta, hogy a művészeti területeken mindig vannak „ízlések közötti viták”.

A teljes interjú


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
A Vidéki Prókátor megvédte Magyar Péter sógorát: Nem oligarchának, strómannak és biobukszának lett kiválasztva
Szerinte Melléthei-Barna Márton igazságügyi miniszterként felelős szolgálatra kapott felkérést. Élesen kritizálta a Fidesz-kormányok gyakorlatát a rokonok - más típusú - helyzetbe hozását illetően.


A Vidéki Prókátor álnéven író jogász a Fidesz támogatóinak címezte bejegyzését, akik szerinte éppen a választási eredményeket próbálják feldolgozni. A poszt írója szerint Magyar Péter sógorának felkérése alapvetően különbözik a Fidesz-kormány alatt megszokott gyakorlattól.

A kegyelmi botrányt kirobbantó ügyvéd szerint „Melléthei-Barna Márton felelős szolgálatra és embert próbáló feladat teljesítésére kapott megtisztelő felkérést a sógorától, nem pedig oligarchának, strómannak és biobukszának lett kiválasztva, mint a fideszes rokonok.”

A Vidéki Prókátor szerint a két helyzet közötti különbség óriási. Úgy fogalmaz,

„ez pontosan akkora különbség, mint amekkora különbség a hazájáért dolgozó államférfi és a ruszki diktátornak felajánlkozó kisegér-maffiafőnök között van.”

A bejegyzést azzal a mondattal zárja, hogy „Örülök, ha segíthettem”, majd azt írja, hogy

szerinte Melléthei-Barna Márton számíthat a jogállamiság iránt elkötelezett magyar jogászok támogatására.

Magyar Péter tegnap bejelentette: sógorát, Melléthei-Barna Mártont jelöli igazságügyi miniszternek. A Tisza Párt jogi igazgatójaként ismert szakember, aki Magyar Péter bizalmasának számít, már a választások után a Parlamentben is feltűnt a pártelnök mellett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Pankotai Lilinek nem annyira tetszik Magyar Péter sógorának miniszteri kinevezése
Szerinte a családtag kinevezése sok mindent jelezhet, de nem feltétlenül cseng jól a nepotizmus ellen kampányoló Magyartól, és támadási felületet biztosít vele. Minden választót éberségre kért, hogy ne ismétlődjön meg az, ami 2010 és 1989 után.


Pankotai Lili egy bejegyzésben elemzi Magyar Péter döntését, miszerint sógorát, Melléthei-Barna Mártont jelölte igazságügyi miniszternek. A poszt írója szerint a leendő tárcavezető feladatai Magyar Péter nyilatkozata alapján egyebek mellett „a jogállam helyreállítása, az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása, a magyar emberek jog előtti egyenlőségének megteremtése, a korrupció megszüntetése, az átláthatóság megteremtése, a hatóságok szakmaiságának és a független ellenőrző intézmények helyreállítása, valamint azok politikamentes működése.”

Pankotai elismeri, hogy a jelöltnek megvan a szükséges szakmai múltja. „De néhány szempontot nem engedhetünk el, és nem hagyhatunk figyelmen kívül” – teszi hozzá. A szerző azt a kérdést veti fel, milyen következményei lehetnek a közeli rokoni szálnak egy kormányon belül.

„Lehetséges-e, hogy a minisztériumi dolgozók nemcsak a szimpla főnöküket látják majd a miniszterben, hanem az is befolyásolja őket, hogy családtagja a miniszterelnöknek?”

A poszt szerint felmerül az is, hogy a többi tárcavezető vagy a képviselők nem „csak” egy minisztert látnak majd benne, hanem a „nagyfőnök” rokonát. Pankotai szerint ezek a folyamatok a mindennapokban is ismerősek lehetnek. „Ilyen lehet az öncenzúra, a kritikák elhallgatása, ha esetleg nem jeleznek egy-egy problémáról, vagy nem jeleznek feljebb egy-egy kényesebb ügy kapcsán.”

A poszt írója szerint a dolog fordítva is működhet. „Az is előfordulhat, hogy mivel szoros rokoni szál köti össze a miniszterelnökkel, ezért pont hogy megkörnyékezik annak reményében, hogy közelebb férkőzhessenek a közvetlen hatalomhoz, kedvében járjanak, vagy harcoljanak a »kegyeiért« egy magasabb pozíció elnyerésének reményében.”

A bejegyzés azt is feszegeti, hogy Magyar Péter vajon képes lesz-e pusztán miniszterként tekinteni a rokonára. Pankotai szerint ez „kétélű kimenetel lehet”. Egyfelől elképzelhető, hogy elnézőbb lesz vele, sőt, annyira azonosulhat a sógorával, hogy a neki szóló kritikákat személyes támadásnak érezheti. „Az azonosulás veszélyes, és kizárja az objektivitás lehetőségét.”

Másfelől, írja, „az is lehetséges természetesen, hogy ebből fakadóan akár szigorúbb lesz sógorával szemben, és 170%-ot vár majd el tőle annak érdekében, hogy a döntése bizonyítva legyen a teljesítmény által, hogy az jónak bizonyult.”

A bejegyzés szerint mindez könnyen azt az üzenetet közvetítheti a választók és a fiatalok felé, hogy nem a teljesítmény, hanem a kapcsolatok számítanak. A poszt szerzője szerint ez támadási felületet adhat, amely azt sugallja, hogy a Magyar Péter által korábban bírált rendszer „most csak brandet váltott”.

Pankotai Lili szerint persze lehetséges, hogy nem egy családi vállalkozás kiépítése a cél. „Sőt, sokat agyaltam, mi lehetett vajon a szándék emögött. És én nem a kifizetőhelyet láttam benne, sokkal inkább azt, hogy erre a pozícióra Magyar Péter minél közelebb, minél bizalmasabb embert szeretne.” A poszt írója szerint bár ez egy „kevésbé fájdalmas forgatókönyv”, mégis van benne némi rossz szájíz.

Úgy véli, a korábbi rendszer is a személyes lojalitáson alapult, amit le kellene bontani: „Hogy ne személyekre legyen építve a rendszer, és ne személyes bizalmakra, hanem az intézménybe vetett bizalom épüljön vissza.”

Pankotai Lili felidézi Magyar Péter korábbi nyilatkozatát, amely szerint azért nem lépett fel korábban az Orbán-kormánnyal szemben, mert a családi érdek – volt felesége pozíciója – ezt felülírta. A poszt szerint ebből az következik, hogy a politikában újra előállhat olyan helyzet, amikor „a helyes döntést felülírja a családi szempont”.

A poszt végkövetkeztetése szerint a jelölés sok mindennek a jele lehet, de hogy valóban az-e, az a jövőben dől el. A szerző szerint a döntés mindenesetre azt jelzi, hogy a választóknak ébernek kell maradniuk. „És nem hagyhatjuk meg csak a lehetőségét sem annak, hogy abba a hibába essünk, mint ’89 vagy 2010 után.”

A kritikákra reagálva Magyar Péter bejelentette, hogy húga a férje és bátyja kormányzati megbízatásának idejére [felfüggeszti aktív bírói tevékenységét], hogy elkerüljék a hatalmi ágak összefonódásának látszatát is. A leendő miniszterelnök egyúttal átlátható miniszteri döntéseket és nyilvánosan kezelt összeférhetetlenségi helyzeteket ígért.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk