Ranschburg Zoltán: Óriási a társadalmi elvárás a Tiszával szemben, Magyar Péter minél hamarabb megpróbál ennek megfelelni

Szombaton leteszi az esküt Magyar Péter, és megalakul az új kormány. De a TISZA elnöke már a múlt héten sem tétlenkedett: Brüsszelben tárgyalt az uniós pénzek hazahozataláról, és bejelentette, három hét múlva meg is születhet a politikai megállapodás. Az összes miniszter-jelölt ismertté vált, a legnagyobb vitát Melléthei-Barna Márton személye váltotta ki, aki amellett, hogy tapasztalt jogász és két éve segíti a TISZA menetelését, Magyar Péter sógora. A leendő kulturális miniszter átvilágítást és felelősségre vonást ígért az NKA-botrány ügyében, és bejelentették, október 22-étől nyilvánosak lesznek az ügynökakták. Közben az is kiderült, Orbán Viktor egyelőre marad a Fidesz élén, a frakció tagjait ugyanakkor részben lecserélték.

Milyen kihívásokkal néz szembe az új kormány a hatalomátvétel során? Mi minden kerülhet nyilvánosságra az elszámoltatás során? És mit üzen a követőinek a Fidesz, ahol a választmányi üléssel kiderült, Orbán Viktor egyelőre marad a helyén, és a frakciót nagy részben ismerős arcokkal töltötték fel? A TISZA Párt lendületéről és a magyar politika teljes átalakulásáról beszélgettünk Ranschburg Zoltán elemzővel.

— A TISZA a kormányváltás ezen fázisában szokatlan módon már kormányzó erőként viselkedik. Magyar Péter Brüsszelben tárgyalt, menetrendet fogadtak el az EU-s pénzekről, és bejelentették az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát is. Ez elképesztő tempónak tűnik.

— Óriási a társadalmi elvárás a Tiszával szemben, és ez az óriási felhatalmazásból is látszik. Ez egy kétirányú utca: nagyon nagy felhatalmazást kértek, és nagyon nagy az elvárás is velük szemben. Magyar Péter minél hamarabb megpróbál ennek megfelelni. Van ennek egy politikai oka: ha itt most tényleg rendszerváltás történt, akkor alapjaiban változik meg a magyarországi politika, és ennek minden szimbolikus lépését is meg akarja tenni. De ami legalább ennyire fontos, az a praktikus ok: nagyon sürgős az európai uniós források hazahozatala, szorítanak a határidők.

— Tehát ez nem csak kommunikáció, hanem kényszer is.

— A TISZA egyik legfontosabb ígérete az uniós források hazahozatala volt. De nemcsak önmagában a források hazahozatala a lényeg, hanem az, hogy ezeknek a pénzeknek a megléte a magyar gazdaságban a TISZA nagyon sok egyéb gazdaságélénkítő ígéretének is alapfeltétele. Ahogy a jogállamisági eljárásban beszélhetünk horizontális feltételekről, úgy itt is a TISZA sok vállalásának horizontális feltétele az, hogy az uniós források rendelkezésre álljanak. Tehát a politikai üzenet mellett ennek nagyon erős praktikus jelentősége is van.

— Eközben zajlanak az átadás-átvételek a minisztériumokban. Kérdés, milyen mélységig kell majd lecserélni az ott dolgozókat. Például hogyan lehet majd szétválasztani a Szijjártó-féle minisztérium gazdasági és külpolitikai részeit? Lesz egyáltalán elég szakember az új pozíciókra, vissza lehet csábítani azokat, akik a Fidesz-kormány alatt elhagyták a közigazgatást?

— Valóban, a külügy esetében Szijjártó alatt egészen mélyre mentek a személycserék, a minisztersége végéig zajlott a Fideszhez lojális szereplőkkel való feltöltés. Biztos, hogy ez elképesztően komoly munka lesz. Egyrészt meg kell találni azokat a szakembereket, akik ezeket a pozíciókat be tudják tölteni.

— Vagyis tanulni kell a kormányzást?

— Azt hiszem, sok újonc lesz a közigazgatásban, akiknek munka közben kell majd megtanulniuk a pozíciójukat. Lesz egy komoly tanulási folyamat, ahogy a TISZA képviselőinek a parlamentben, úgy az állami adminisztrációban is meg kell tanulniuk, mi pontosan az a munka, amire szerződnek.

— Lát esélyt korábbi munkatársak visszatérésére?

— Sokan gondolják, a rendszerváltás után komoly felszívóerő lehet azokból a szektorokból, ahol sokan azért dolgoznak az elhivatottság mellett, mert a politikai nyomás miatt nem tudtak a közigazgatásban elhelyezkedni. Gondolok itt a civil szférára, a médiára. Sokan láthatnak lehetőséget abban, hogy most a köz szolgálatában, Magyarország szolgálatában folytassák tevékenységüket. Biztos, hogy sok ilyen átugrás lesz a következő hónapokban. Sőt, el tudom képzelni, hogy ez egy hosszú folyamat lesz, ami a következő évek során zajlik le, ahogy tisztulnak a feladatkörök, és kiderül, hova kell még ember.

— Nagy a nyomás az elszámoltatás irányába, Magyar Péter a '89-'90-es vagyonmozgásokig is visszamenne, Ungváry Krisztián nürnbergi típusú perekről beszél. Ezzel párhuzamosan azt látjuk, hogy a rendőrség és az ügyészség hirtelen aktivizálta magát. Mi történik?

— Kezdem a második felével. Szabó Bence volt rendőr első interjújában elmondta, hogy a megfigyelési ügyben a nyomozócsoportjukon belül megbeszélték, hogy lefolytatják a nyomozást akkor is, ha a vezetés részéről erre nincsen szándék. Ahogy ő fogalmazott, valamilyen rendőrségi szakzsargonnal „lejárták” a nyomozást, és az adatokat megőrizték. Azt mondta, ez még jól jöhet egyszer, hátha be lehet fejezni, és lesz még erre igény. Azt is hozzátette, hogy ha másért nem, azért, hogy egy új rezsim esetén megmutathassák, hogy ők nem voltak tétlenek, elvégezték a munkájukat, ha számon akarják kérni őket. Szerintem nagyon sok ilyen ügy lehet. Nagyon sokan lehetnek, akik akár a rendőrségnél, akár más hatóságnál elvégezték azokat a vizsgálatokat, amiket a saját szakmai meggyőződésük alapján szükségesnek tartottak, csak politikai okból nem lehetett pontot tenni a végükre.

Annak, hogy ezek a hatóságok idáig nem, vagy nem ilyen vehemenciával jártak el, most viszont igen, két lehetséges okát látom. Az egyik, hogy biztosan sokan vannak, akik egyszerűen helyezkedni akarnak. Be akarják bizonyítani, hogy „uraim, szükség lesz ránk a jövőben is, nem kell, hogy az új miniszter rögtön kirúgjon”. A másik, hogy vannak olyanok is, akik ezeket a munkákat már korábban is elvégezték volna, ha nem lett volna egy ellenirányú politikai nyomás. Mind a két hatást jelenlévőnek tartom. Ami általában az elszámoltatást illeti, Ungváry Krisztián szavait inkább nem kommentálnám. Nem ott tartunk, hogy háborús bűnöket vizsgálunk. Ami fontos, az az, hogy Magyar Péter a kampánya során úgy kommunikált, hogy ez az egész 1990 óta tartó rendszer leváltása, és valami teljesen újnak a kezdete. Ennek vannak szimbolikus lépései, mint az ügynökakták nyilvánosságra hozatala, de ide tartozik az is, hogy a kilencvenes évek után a „zavarosban halászva” meggazdagodók ügyét is ki akarja vizsgálni. Ennek van egy praktikus oka is, hiszen ezen emberek közül sokan még abszolút aktívak.

Vagy ha azt akarja mutatni, hogy vannak olyanok ebben az országban, akik nem tisztességes úton jutottak olyan anyagi és társadalmi pozíciókhoz, ahonnan aztán még följebb jutottak. A TISZA ebben is húz egy vonalat, és azt mondja: ezek az emberek nem biztos, hogy jogi úton még felelősségre vonhatók, de morális felelősségük van, és ennek tudatában nem lehetnek részei annak az újonnan alakuló politikai, közéleti elitnek, amit a TISZA kíván létrehozni.

— Beszéljünk konkrét, büntetőjogi relevanciával bíró ügyekről, mint a vagyonkimentés. A leköszönő kormány nem hosszabbította meg a pénzmosásgyanús ügyletek vizsgálati határidejét, miközben Varga Mihály, a Nemzeti Bank elnöke megerősítette a sajtó tippjeit a magántőkealapok tulajdonosairól. Itt már egyértelmű a szembenállás?

— Az elszámoltatás rettentően fontos ígérete volt Magyar Péternek, és muszáj ebben előrelépnie. Ő is tudja, hogy a TISZA politikai sikerének egyik legfontosabb feltétele, hogy ebben eredményeket tudjon felmutatni. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a TISZA kormányzása során biztosan lesznek olyan döntések, amik erősen megosztóak lesznek a párt óriási és nagyon színes választói koalícióján belül.

Ilyen tekintetben is politikailag hasznos eszköz lehet ez Magyar Péter számára. Szerencséje, hogy bár hangzanak el konkrét számok arról, mekkora összegek vesztek el az elmúlt 16 évben, valójában pontos adatokat nem ismerünk. Nincs olyan elvárás, hogy itt 100%-os sikert kelljen elérni, mert senki sem tudja, mi a 100%. Ez azt jelenti, hogy ha vannak olyan kulcsfontosságú ügyek, amikben akár vagyont sikerül visszaszerezni, akár konkrétan sikerül büntetőjogi felelősségre vonni olyanokat, akik részt vettek visszaélésekben, az már önmagában elég lehet a társadalmi igény kielégítésére, akkor is, ha az eredmény nem 100%-os. Varga Mihály pozíciója rendkívül érdekes. Emlékszem, a választások estéjén, amikor Magyar Péter felsorolta, kiknek kell menniük, őt nem mondta. Ennek van egy nagyon praktikus oka. A piacok nem örülnek igazán, ha egy kormányváltás során a kormány közvetlenül beleszól a jegybank munkájába. Az ő megnyugtatásukra, a folyamatosság biztosítására nem rossz lépés Varga Mihályt a helyén tartani.

Annak ellenére, hogy a kezdetektől ott volt Orbán mellett a Fideszben, sosem szűnt meg elismert gazdasági szakembernek lenni. Ebben a minőségében Magyar Péter szemét sem szúrja annyira a személye, mint sok más pozícióban lévő emberé. Varga esetében az is érdekes, hogy már a jegybankelnöki kinevezése óta neki is személyes érdeke, hogy például a Matolcsy-féle körrel leszámoljon. Vargának már korábban is voltak kritikus megjegyzései, és tudható, hogy sosem volt barátság közte és Matolcsy között. Magyar Péter azt is láthatja ebben, hogy vannak közös érdekek, és ezeket talán jobban szolgálja, ha együtt dolgoznak, és nem egymás ellen.

— Utólag árult el részleteket a TISZA Párt arról, mennyire profi módon szervezte meg a kampányát, megszólalt például a kampányfőnök, Tóth Péter. Ezek szerint ez is kellett a sikerhez, nem csupán Magyar Péter hirtelen jött népszerűsége.

— Szerintem ez már közben is látszott. Elképesztő szervezettséggel folyt ez a kampány nagyon hosszú időn keresztül, és ebbe mindent beleértek, ami az elmúlt két évben történt. A Tisza-szigetek megalakulását, bevonásukat a jelöltállítási folyamatba, magának a jelöltállításnak a lebonyolítását, Magyar Péter országjárását, hogy az hogyan volt megtervezve. Ez egy elképesztően profi és óriási munka. Sosem volt kérdés, hogyha bárki azt gondolta, hogy a Fidesz a saját választási rendszerében, a saját politikai rendszerén belül választáson legyőzhető, akkor ahhoz egy nagyon jó kampányra van szükség.

— Vagyis az ellenzék hibázott?

— Azt hiszem, a korábbi ellenzéki pártok a munkájuk hiányát igyekeztek utólag azzal magyarázni, hogy a Fideszt nem lehet megverni, annyira lejt a pálya, hogy lehetetlenség győzni. Az utóbbi két év, és ennek lezárásaként az április 12-i választás viszont azt mutatta meg, hogy ez így nem volt igaz. Ha az ember ezt komolyan gondolja, és az elejétől a végéig visz egy nagyon komoly politikai és kommunikációs munkát, akkor annak meglesz az eredménye.

— Tóth Péter neve már négy évvel korábban is felmerült, igaz?

— Tóth Péter adott egy hosszú interjút a Partizánnak, ahol beszélt arról, hogyan élte ezt meg és csinálta végig. De azt is elmondta, és ezt lehet tudni, hogy ő már a 2022-ben együttműködő ellenzéki pártoknak és Márki-Zay Péternek is felajánlotta a segítségét. Szeretett volna egy győztes kampányt vinni a Fidesszel szemben, viszont elhajtották. Most azt hiszem, sokan verhetik a fejüket a falba emiatt.

— Sokáig tartotta magát a mítosz, hogy a Fidesz mindent mér, és ez a sikerük kulcsa. Most viszont úgy tűnik, hibás adatokból dolgoztak, miközben a TISZA Párt volt az, aki valóban mindent mért és figyelt.

— A Fidesz esetében különválasztanám a méréseket és az azokból levont következtetéseket. Továbbra is biztos vagyok benne, hogy a Fidesz mindent mért és vizsgált. Ha egyszer lehetőségük, forrásaik, intézeteik, szakembereik vannak erre, akkor csinálják.

— Mire gondol pontosan?

— Biztos vagyok benne, hogy ha a Fidesz végzett egy kutatást arról, hogy a magyarok mit tartanak a legnagyobb problémának, ők is azt találták, hogy a közszolgáltatások minőségét, az egészségügy helyzetét, az anyagi nehézségeket. De ezen egy kampány során már nem tudtak változtatni. Ez ugyanis a kormányzás hibája, nem a kampányé. Bizonyos dolgokra tudnak politikailag reflektálni, de attól, hogy az adat megvan, még nem biztos, hogy van rá adekvát válaszom.

— És mi volt a másik ok?

— El tudom képzelni, és itt a következtetésekre utalnék vissza, hogy azt gondolták, a Fidesz mobilizációs gépezete, ami olyan sokszor jól működött a múltban, most is jobban fog szuperálni. Ezek borzasztó nehezen mérhető dolgok. Az, hogy mennyire lesznek képesek a végén elvinni a szavazókat, nagyrészt nem mérhető. Emellett nagyon komoly munkát végeztek azok a civilek és a TISZA emberei is, akik a választási visszaélések megelőzése érdekében voltak jelen a leginkább aggodalomra okot adó szavazókörökben. Ők biztosan hozzájárultak a TISZA győzelmének mértékéhez, ha nem is magához a győzelemhez. Az enélkül is bőven meglehetett volna, de a mértékén ez is változtatott. Ezt például hiába méri előre a Fidesz. Hiába tudják, hol kell mozgósítani, hol kell adott esetben nem törvényes eszközöket használni, ha a szavazás napján ez nem tud megvalósulni. Szóval nem annyira egyszerű az, hogy amennyiben megvannak az adatok, akkor meg is nyertük a választást.

— De úgy tűnik, a Fideszt meglepte a vereség mértéke...

— Szerintem az adatok megvoltak, és meg vagyok győződve róla, hogy a Fidesz legfelsőbb vezetése tudta, mi a helyzet. Teljesen életszerűtlen, hogy Orbán Viktort meglepetésként érte volna a vereség.

— Miért hittek mégis a győzelemben ennyien a Fideszben?

— Számomra nagyon meglepő, hogy vannak olyan politikusok, akik tizen-huszon éve vannak a politikában, és őszintén hittek a győzelemben. Talán Orbán nem akarta hagyni, hogy lejjebb szivárogjon a hit, hogy a Fidesz veszíthet. A saját pártján belül is olyan erősen kommunikálta a győzelmet, olyan erősen hitette el az embereivel, hogy győzni fognak, és Orbán karizmája a párton belül annyira erős volt, hogy azok az emberek, akiknek látniuk kellett volna, hogy nem ez fog történni, mégis azt gondolták, hogy ha egyszer valamit Orbán mond, az úgy van. Ha most nincs igaza, akkor majd igaza lesz. Azt hiszem, nagyon sokan ebbe a hitbe ringatták magukat. Neki hittek, és nem a szemüknek.

— Látunk egy „megújulásnak” nevezett folyamatot a Fidesz-frakcióban. Ugyanakkor kimaradt a kritikusabb Ferencz Orsolya, de bekerült a botrányairól ismert Pócs János. Milyen megújulás ez?

— Túl messzemenő következtetéseket nem mernék levonni abból, hogy ez hogyan fogja érinteni a Fidesz parlamenti frakciójának munkáját. Amikor annyit lehetett tudni, hogy Gulyás Gergely lesz a frakcióvezető, azt gondoltam, talán kevésbé a parlamenti debattőri munkán lesz a hangsúly, mert Gulyásnak nem ez a fő profilja. Valószínűleg kevésbé akarnak belemenni a parlamenten belüli szócsatákba. Ferencz Orsolya és a másik, Orbánt egyértelműen bíráló fideszes politikusnő, Király Nóra sincs benne a frakcióban. Az ő esetükben nem jogtalanul jut az ember eszébe, hogy ez egy büntetés.

Nekem inkább az tűnik fel, ha egyet hátrébb lépek, hogy a legnagyobb nevek, a Fidesz legtapasztaltabb, legismertebb arcai, Rogán Antal, Kövér László, Kósa Lajos és legfőképp Orbán Viktor, kívül maradtak. Akik bent vannak, egy szedett-vedettebb csapat. Ez azt mutatja, hogy Orbán úgy képzeli el a Fidesz jövőjét, hogy a parlamenti munkának sokkal kisebb lesz a szerepe a következő négy évben. Nem az a fontos, hogy a frakcióban kik ülnek, hanem az, hogy a párt valódi vezetői a parlamenten kívül milyen teljesítményt tudnak nyújtani. Orbán Viktor 2002 után felvette a mandátumát, bár három évig gyakorlatilag nem csinált semmit. Most a parlamenti munkát még jobban zárójelbe tette. Ebben van egy erős érzelmi töltet is. Ezek az emberek, miután 16 évig abszolút hatalmi pozícióban voltak, kellemetlenségnek éreznék beülni a parlamentbe, és maguk mögött hagyni azt a fajta helyzetet, amiből másfél évtizedig politizáltak.

vagy leginkább hallgatniuk az irányukban elhangzó, nem túl hízelgő megjegyzéseket.

— A Fideszben demokratikus megújulásról beszélnek, alulról építkező tisztújítással. Lehetséges, hogy egy ilyen folyamat végén, egyfajta, a '88-as MSZMP-pártértekezlethez hasonlóan, végül magát Orbán Viktort is leváltják, mint egykor Kádárt?

— Ehhez sokkal jobban kellene ismernem a Fidesz belső viszonyait. Amit viszont valószínűnek tartok, hogy nagyon komoly indulatok vannak a párton belül. A Fidesz a kezdetek óta Orbán Viktorra támaszkodik. Ha ő azt mondja, valami így lesz, akkor az úgy lesz. Most Orbán nem tudta betartani az ígéretét. Azt mondta, nyerünk, ehhez képest vesztettek. Nagyon sokan lehetnek a párton belül, akiket ez rendkívül zavar, főleg azért, mert a Fidesz sosem működött kifejezetten demokratikusan, Orbán volt a Fidesz-naprendszer napja. Nem lehetett neki ellentmondani.

Hogy ezek az emberek hányan vannak és mennyire szervezettek, arról fogalmam sincs. El tudom képzelni, hogy kivárnak. A következő hónapok, vagy akár egy-két év nem a Fidesz legfényesebb időszaka lesz. Lehet, hogy azt gondolják, egyelőre maradjon Orbán, vigye el ő a balhét, szenvedjen a párt feltámasztásával. Ha sikerül, tök jó. Ha meg nem, akkor megvárják, amíg a helyzet tényleg megfordíthatatlanná válik, és Orbán végleg elveszíti a bizalmat a párton belül. Na, majd akkor kell lépni. Ezt is el tudom képzelni. Annyit tennék még hozzá, hogy nem feltétlenül a pártvezetés magas rangú fideszeseire kell gondolni. Magyar Péter sem a Fidesz legelső soraiból érkezett. Úgy látszik, itt-ott vannak olyan rejtett politikai tehetségek, akiket nem biztos, hogy a Fideszen belül kiszúrnak, viszont lehetnek ambícióik és képességeik. Lehet, hogy ők most azt gondolják, Orbán pozíciója annyira meggyengült a párton belül a vereség után, hogy most van lehetőségük lépni.