Rácz András: Valóban véget érőben van a régi világrend, Magyarország közben teljes gázzal robog egy zsákutcában befelé
„A történelem tele van nagyon rosszul sikerült diplomáciai találkozókkal, a mostani, washingtoni találkozó csak abban különbözött, hogy mindez élő, egyenes adásban történt, de tartalmilag valójában nem volt rendkívüli. Néha sajnos előfordul ilyesmi állami vezetők között is” – írta a szakértő, majd hozzátette: attól, hogy ez a találkozó rosszul sikerült, az amerikai és ukrán stratégiai érdekek nem változnak.
„Ukrajnának ugyanúgy szüksége van az amerikai támogatásra, mint előtte, az Egyesült Államok ugyanúgy hozzáférést akar kapni az ukrajnai stratégiai nyersanyagokhoz és infrastruktúrához, mint előtte. Az Egyesült Államoknak továbbra is érdeke, hogy Oroszország ne győzhessen ebben a háborúban és hogy Európa nagyobb szerepet vállaljon a konfliktus kezelésében, hogy az USA Kínára tudjon koncentrálni” – fogalmazott, és hangsúlyozta: ez azt jelenti, hogy az érintettek a megoldásra törekednek.
A Trump-adminisztráció logikáját tekintve is alapvetően másképp működik, mint bármi, amit az Egyesült Államoktól a második világháború óta Európában láttunk. „Ennek a működési módnak az egyik fő jellemzője az extrém unilateralizmus, a pacta sunt servanda (a szerződéseket be kell tartani) elvének vége. Trumpék készek egyoldalúan kilépni korábbi, szerződéses kötelezettség-vállalásokból, legyen szó akár civil szervezeti támogatási szerződésekről, akár hosszú távú, stratégiai-katonai megállapodásokból, illetve előfordul az is, hogy utólag megpróbálják átírni a feltételeket” – írta az elemző. Ugyancsak integráns része a működésnek a fenyegetőzés is, fűzte hozzá.
Rácz úgy véli: a szovjet szintű, extrém átideologizáltság is jellemző a Trump-adminisztrációra. „Ennek jegyében olyasmiket is meglépnek, amik nyilvánvalóan ellentétesek Washington hosszú távú stratégiai érdekeivel. Az USAID-et 1961-ben hozták létre és a modern történelem egyik leghatékonyabb soft power befolyásolási eszközévé vált, amellett, hogy kulcsfontosságú humanitárius munkát is végzett. Egyetlen hónap alatt számolták fel, bármiféle hosszú távú végiggondolás nélkül” – emlékeztetett.
„És teljesen mindegy, hogy az itteni amerikai partnereink, katonai szövetségeseink mit mondanak, mert a Fehér Házban az elnök láthatóan bármikor meggondolhatja magát. Nincs tehát visszaút a status quo ante-hez. Nem lehet ugyanis a Trump-érából hátralévő három és háromnegyed évet úgy "kibekkelni", hogy abban reménykedünk, hogy az amerikaiak nem csinálnak semmi extrémet. A remény az nem stratégia. Ilyen értelemben tehát valóban véget érőben van a régi világrend” – zárult a gondolat.
Rácz szerint a jó hír, hogy Európa ezt már láthatóan érti. Ami kialakulóban van, az egy kormányközi alapon, az Európa biztonságáért (ideértve Ukrajnát is) tenni hajlandó országok szövetsége lesz. Nem EU-s keretben, mert a rendszeres magyar, eseti szlovák, ciprusi vétó és együtt-nem-működés vállalhatatlan kockázatot jelent egy olyan világban, ahol nem lehetünk biztosan benne, hogy mögöttünk áll az amerikai támogatás.
Megmarad a NATO is, de mellette kialakul valami olyasmi, mint a Nyugat-európai Unió (WEU) projektje volt 1954-től, vagy az Európai Politikai Együttműködés (EPC) 1970-től. A kontinens együttműködni hajlandó országai - kiégészülve olyan szövetségesekkel, mint Kanada, bizonyos ügyekben Ausztrália, Új-Zéland, stb. együttesen, koordináltan lépnek majd fel Európa biztonságáért. Ukrajna támogatásának folytatása az első ilyen ügy, ez már zajlik is, írta Rácz.
„Európa biztonságának kormányközi alapon való támogatásában kulcsszerepet játszik majd a brit és francia nukleáris védőernyő, a német, norvég, svéd, brit és más, gazdag nemzetek katonai és pénzügyi hozzájárulása, a nagy létszámú és jól felszerelt török, finn és lengyel hagyományos haderők, a baltiak, románok, bolgárok tudása az orosz állam és hadsereg működéséről stb. Mindez persze pénzbe fog kerülni. De biztosan nem lesz olyan drága, mint az orosz fenyegetésnek való behódolás lenne” – áll a posztban.
– noha a történelemből éppenséggel mi is megtanulhattuk, hogy kis országként egyedül maradni olyan világban, ahol a nagyhatalmak erővel érvényesítik az érdekeiket, ritkán szerencsés. Hogy az Orbán-kormány mindezt ideológia megfontolásokból, nettó ostobaságból csinálja, vagy esetleg a vezetés egy része mostanra orosz ügynök, a várható végeredmény szempontjából mellékes. A várható végeredmény ugyanis jelenleg az, hogy Magyarország teljes gázzal robog egy zsákutcában befelé” – írta Rácz András, majd hozzátette: a választási győzelmet ambícionáló TISZA pártnak külpolitikai téren többek között azon is gondolkodnia kellene, hogy hogyan lehet majd megtalálni a visszautat az európai szövetségeseink közé.
A teljes posztot ITT lehet elolvasni.
