Rácz András: Valóban véget érőben van a régi világrend, Magyarország közben teljes gázzal robog egy zsákutcában befelé

Magyari Péter újságíró a Facebook-oldalán kommentálta a hírt, Orbán Viktor miniszterelnök nem vesz részt a következő európai uniós csúcstalálkozón.

Mint írja, a megszokott eljárás, hogy a Tanács a leköszönő tagjait kedves gesztusokkal búcsúztatják. Mivel Orbán a legrégebbi tagja a testületnek, normális esetben külön elköszönne tőle az elnök a csúcstalálkozót záró sajtótájékoztatón.

Példaként említi, hogy még Mateusz Morawieckitől is normálisan elköszöntek 2023 őszén, pedig Magyari szerint a Tanács tagjainak többsége nem titkolta, hogy megkönnyebbült a lengyel kormányfő választási veresége után. Az újságíró úgy fogalmaz, „a búcsú a szokásosnál fagyosabb volt, de méltóságteljes.”

Amikor Angela Merkel már leköszönő kancellárként az utolsó ülésén vett részt, Magyari felidézése szerint az akkori elnök többek között ezt mondta róla: „Olyan lesz nélküle a testület, mint Párizs az Eiffel-torony nélkül, de a lelke és a tapasztalata velünk marad”.

Hasonlóan méltóságteljes volt a holland Mark Rutte búcsúja is, aki 14 év után vett részt élete utolsó ülésén. Az újságíró szerint bár Rutte is „nagy vétózó volt, nagyon nehezen adott pénzt a közösbe, de méltósággal és tisztelettel búcsúztatták.”

Magyari Péter kiemeli, hogy Merkel és Rutte mellett ebben a században csak Orbán Viktor volt a Tanács tagja több mint 10 évig. Azonban, mint írja, a miniszterelnök „mégsem búcsúzik, csak eltűnik csendben.”

– jegyezte meg posztjában.

Rácz András a Facebookon fejtette ki véleményét arról, mi és hogyan legyen a NER után, különös tekintettel a megbocsátás és az elszámoltatás kérdésére. Álláspontja szerint azoknak, akik tudatosan vettek részt mások életének tönkretételében, nem jár bocsánat, mert ha a tetteik következmények nélkül maradnak, a történelem megismételheti önmagát.

Rácz András szerint egy új ország felépítése mellett „nem szabad elmulasztani a tanulságok levonását sem”. Úgy látja, a NER egy olyan propaganda-apparátust hozott létre, amely emberek tízezreinek életét tette tönkre megtervezett kampányokkal. Az aktuális ellenségkép változott, de a módszerek egyre durvábbak lettek, és egyformán sújtottak tanárokat, egészségügyi szakembereket, civil szervezeteket, CEU-s oktatókat, ellenzéki politikusokat, LMBTQ+ embereket vagy független újságírókat. Ennek következményeként szerinte „sok tízezren költöztek külföldre a mocsok elől. Százak szorultak pszichológiai segítségre, és olyan is volt, aki véglegesen megtört.” Konkrét példaként említi Szabó Zsolt alezredest, akinek halálában állítása szerint a lejáratásnak tevőleges szerepe volt.

Figyelmeztet, hogy ha az újrakezdés során, 1989-hez hasonlóan, elmarad a szembenézés, akkor mindez újra megtörténhet. „Ugyanis, ha mindazok megússzák, akik ebben az egész rettenetben nevüket-arcukat adva, és/vagy vezetőként részt vettek, akkor ez azt fogja üzenni, hogy mindezt újra meg lehet tenni.”

Személyes, egyéni választ ad arra, hol húzná meg a felelősség határát.

Véleménye szerint „aki NER-es propaganda-intézményben vezető volt, annak nincs bocsánat. Aki mindebben önként, tudatosan részt vett, mindezt irányította, fejlesztette, azzal többet nem lehet szóba állni civilizált helyen.”

Ugyanígy vélekedik azokról is, akik a propagandához nevüket és arcukat adták. „A 'megafonosok' és hasonlók sorsa legyen az intő példa a jövő generációk számára, hogy ilyesmit soha többet ne lehessen csinálni.” Álláspontja szerint ezekkel az emberekkel egy civilizált ember ne fogjon kezet, ne adjon nekik állást, mert ők kiírták magukat a civilizációból. Úgy fogalmaz, „senki sem tolt puskacsövet a szájukba, hogy ezt tegyék”. Kivételt talán azok esetében tenne, akik valódi megbánást mutatnak és aktívan közreműködnek a károk helyreállításában, de mint írja, ebben sem biztos.

Másként ítéli meg viszont azokat, akik nem exponált beosztásban, például adminisztratív vagy technikai munkatársként dolgoztak a rendszerben. „Akik viszont nem exponált beosztottként, közszolgaként, adminisztratív vagy technikai munkatársként tették a dolgukat, ott óvakodnék bármiféle általános ítélkezéstől.” Szerinte a többségük tisztességes ember, akikre az új Magyarországnak is szüksége lesz.

Rácz András személyes tapasztalatait is megosztotta, hogy adatokkal támassza alá, mit jelentett a propaganda célkeresztjében lenni. Elmondása szerint egy komoly fenyegetést kapott, amit a rendőrség korrektül kivizsgált. „Az elmúlt tizenhat évben kétszer veszítettem el kutatóintézeti állást egyértelműen politikai okokból.” Hozzáteszi, mindkét alkalommal heteken belül talált új állást, de ez külföldre költözéssel vagy ingázással járt, ami egy családos ember számára sokkal nagyobb nehézséget jelentett volna.

A személyes támadásokról szólva azt írja: „Gyalázkodó üzeneteket és kommenteket szó szerint ezrével kaptam.” Emellett „hétszáznál több olyan profilt tiltottam ki a saját Facebook-omról, amelyek anyáztak, személyeskedtek, szidtak, stb.” A lejárató cikkek számolását száznál hagyta abba, ezekben a NER-média brit, amerikai, német, ukrán és Soros-ügynöknek is nevezte.

Megjegyzi, hogy viszonylag védett helyzetben volt, mivel nem volt exponált politikai szereplő, egzisztenciálisan nem volt kiszolgáltatott, és finnországi tapasztalatai révén felkészült volt az orosz stílusú propagandára. Ennek ellenére a helyzetet egyáltalán nem élte meg könnyen. A posztot azzal a személyes zárszóval fejezi be: „Szerencsém van, mert kivételesen jó név- és arcmemóriával áldott meg a sors. Mindenkire emlékszem, tényleg mindenkire. És nem felejtek és nem bocsátok meg senkinek.”

Dull Szabolcs, az Index, majd a Telex korábbi főszerkesztője egy Facebook-posztban értékelte Orbán Viktor választási vereség utáni első nagyinterjúját.

Az Ötpontban podcastot vezető újságíró szerint a miniszterelnök gyakorolt önkritikát. Úgy látja, Orbán Viktor elismerte, hogy a Fidesz nagy vereséget szenvedett és teljes megújulásra van szükség, amiért ő a felelős. A folytatást illetően Dull azt írja, „Orbán ennek ellenére nem mond le az elnöki posztról, és vállalja a párt újjászervezését.”

„Kérdés, hogy ezek után, lesz-e kihívója Orbánnak”. A poszt kitér arra is, hogy a miniszterelnök nem látta előre a vereséget. Dull szerint „ez az üzenet abból a szempontból érdekes, hogy

Dull megemlíti, hogy Orbán Viktor egyfajta sorcserét is bejelentett.

A poszt szerzője szerint „valószínűleg az lesz képviselő, aki támogatja az elnöki folytatást.”

Végül Dull Szabolcs a szembenézés hiányáról ír. Úgy gondolja,

Példaként említi, hogy a miniszterelnök „Paks 2-t említette fő kormányzati kudarcként, erről szó sem volt a kampányban nagyon. És szerinte a hatóságok jól kezelték a korrupciós ügyeket.”

Dull Szabolcs ezzel szemben azt állítja, hogy a korrupcióról sok szó esett, és szerinte „alighanem a kétharmados vereségének ez az egyik fő oka, hogy ezzel nem nézett szembe eddig sem, és most sem.”

A német Die Zeit készített interjút Ungváry Krisztián történésszel, amelyben Orbán Viktor rendszeréről és Magyar Péterről is kérdezték. A történész a választás hétvégéjéről azt mondta, hogy bár általában este 10-kor fekszik, most hajnal fél 4-ig járta Budapest utcáit.

– mondta a történész.

Ungváry szerint az 1989-es átalakulás konszenzussal ment végbe, amikor az állampárt demokratikusan átalakult. Ezzel szemben a mostani helyzetről úgy fogalmazott: „Most viszont az állampárt egyre több burkolt és nyílt erőszakot alkalmazott a hatalom megtartása érdekében, beleértve Orbán politikai ellenfeleinek megfigyelését is.”

A történész élesen bírálta az Orbán-kormány külpolitikáját, amely szerinte szembement Magyarország ezeréves nyugati orientációjával. Kiemelte, hogy az uniós tagság alatt az ország arányaiban több támogatást kapott, mint Németország a Marshall-terv idején.

Szerinte ehelyett „egy szisztematikus, államilag végrehajtott[kifosztáskorszaka lett egy politikai család szolgálatában. Ez a legnagyobb katasztrófa”. A Die Zeit újságírójának kérdésére, hogy Magyar Péter nem túloz-e, amikor győzelmét az 1848-as forradalomhoz és az 1989-es rendszerváltáshoz hasonlítja, Ungváry nemmel válaszolt. Szerinte „a választás történelmi fordulópontot jelent”.

A történész a Tisza Párt fölényes győzelmével magyarázta azt is, hogy Orbán Viktor fenntartások nélkül elismerte a vereséget.

Ungváry szerint a Fidesznek számítania kell arra, hogy sokan elszámoltatást követelnek majd a „szisztematikusan végrehajtott bűncselekményekért”.

Ezt azzal indokolta, hogy a rendszer „bűnös módon szervezett választási csalásokat, állami alkalmazottakat fenyegetett meg, politikai ellenfeleket figyeltetett meg, és visszaélt a parlamentáris rendszer intézményeivel”. Magyar Péterről a történész úgy vélekedett, hogy a Tisza Párt miniszterelnök-jelöltjének előnyt jelent, hogy nem balliberális, mert azzal szerinte nem lehet többséget szerezni Magyarországon. Ungváry jelentős elmozdulásokat lát Magyar Péter retorikájában is. „Korábban még Wass Albertet idézte [...] most viszont a konzervatív-liberális írót, Márai Sándort.”