SZEMPONT
A Rovatból

„Amikor gyerekként leküldtek kenyérért, a pék még azt mondta: magyarok álljanak a sor végére!”

Súlyos diszkrimináció, elnyomás, kiközösítés – a moldvai magyarok néhány évtizeddel ezelőtt még így éltek, az utóbbi időben azonban látványosan javul a helyzetük. Pogár Lászlóval, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elnökével beszélgettünk.
Láng Dávid - szmo.hu
2023. június 21.



Sokan talán nem is tudják, de él nagyjából 60 ezer ember Románia keleti részén, akik a mai napig beszélik valamilyen szinten a magyar nyelvet és tartják a hagyományokat – valamint az itt szintén kisebbségben lévő katolikus vallást –, pedig a szülőföldjük a történelem során soha nem tartozott Magyarországhoz. Ők a moldvai csángók, a településeik egy 140 ezer fős város, Bákó vonzáskörzetében találhatók.

Évszázadokig semmibe vették és szinte levegőnek nézték őket, de a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) munkájának köszönhetően az elmúlt két-három évtizedben megmozdult valami. Helyszíni riportok és interjúk segítségével mutatjuk meg, milyen a csángók helyzete napjainkban, a cikksorozat első részében a szövetség elnökét, Pogár Lászlót kérdeztük.

– Milyen volt az élet csángómagyarként régebben?

– Nagyon sokáig visszaszorították és elnyomták azokat, akik szerettek volna érvényesülni. A 90-es években még tudatos cél volt, hogy bomlasszák a közösséget: az orvosokat és más szakembereket direkt elküldték más megyékbe Brassótól Konstancáig, hogy minél távolabb legyenek a szülőföldjüktől és a rokonaiktól.

Amikor először elhagytam a saját falumat, 15 éves voltam, és meglepett, hogy máshol is beszélik azt a nyelvet, amit mi használunk.

2008-ban, 24 éves koromban jelöltettem magam Magyarfalu (az egyik legkeletebbre fekvő magyar település, 900 kilométerre Budapesttől – a szerk.) polgármesterének az RMDSZ színeiben. Azután, hogy kiálltam az emberek elé és nyíltan bejelentettem ezt a szándékomat, szinte azonnal kirúgták édesapámat a munkahelyéről, édesanyámnak pedig levágták a rokkantsági segélyét.

– Ezen kívül hogyan jelent meg a diszkrimináció a mindennapok során?

– Rengeteg ilyen példát tudnék említeni, sajnos teljesen megszokott volt, hogy lenéztek és semmibe vettek bennünket. Amikor gyerekként leküldtek kenyérért, a pék még azt mondta: „magyarok álljanak a sor végére!” Az iskolában is nagyon gyakori volt a nyomásgyakorlás, főleg akkor, ha valaki csak magyarul beszélt. Ilyen volt a hangulat a kilencvenes években. Én első osztályosként hétig tudtam számolni románul, ennyi volt az összes romántudásom. Ma már nem így van, az elmúlt évtizedekben a csángómagyar szülők tudatosan elkezdtek románul beszélni a gyerekeikkel, hogy ne legyenek kiszorítva a közösségből.

Volt egy tanárnőm, aki minden óráját azzal kezdte, hogy elmondta: amikor az utcán találkozol valakivel, köszönj neki románul, mert így kell. Akár csángó az illető, akár román. A szülők jóformán tehetetlenek voltak, semmilyen szervezet nem állt mögöttük – generációk nőttek fel úgy, hogy egyáltalán nem volt magyar nyelvű oktatás, sem érdekképviselet.

Nem csoda, hogy mindenkinek az volt inkább a fontos, hogy a gyereke tanuljon meg rendesen románul, tudjon érvényesülni és ne ostorozzák a gyenge romántudása miatt.

A XI. Szeret Kupa labdarúgó bajnokságon Járai Zsigmonddal, a csángó ügyekért felelős miniszterelnöki megbízottal

Résztvevők a XI. Szeret Kupán

– Mivel foglalkozik a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége?

– 1991-ben jött létre a szövetség Sepsiszentgyörgyön, 2000-ben kezdtük az iskolán kívüli oktatást a moldvai magyar településeken. Klézse és Pusztina volt az első két helyszín, majd fokozatosan bővült a kör. Jelenleg 35 helyszínen vagyunk jelen, nyelv- és hangszeroktatást, hagyományőrző foglalkozásokat tartunk, hogy az idősebb generáció kihalásával ne merüljenek feledésbe. Szerencsére ma már elmondható, hogy több településen a gyerekek szépen haladnak a magyar nyelv tanulásával az oktatási programunknak köszönhetően, illetve akár egy teljes zenekart is össze tudunk állítani fiatalokból a zeneoktatási és hagyományőrző programunk eredményeként. Sportprogramokat is szervezünk a gyerekeknek, például labdarúgó bajnokságot: ezeknek komoly vonzerejük van a falvakban, akár több százan is összegyűlnek ilyenkor.

Kezdünk egyre jobban a helyi szervek tudatába kerülni, végre számolnak vele, hogy mi is létezünk és érvényesülni szeretnénk. 2015-től felnőttekkel is elkezdtünk foglalkozni, például táncházakat szervezünk, minden februárban pedig a már hagyományos Csángó Bált Bákóban. A legutóbbi minden eddiginél sikeresebb volt: ha valaki azt mondja nekem a 90-es években, hogy összegyűlik 1200 magyar az egész megyéből, aligha hittem volna el. Akkor ezt nem lehetett volna megszervezni, de az emberek se merték volna felvállalni.

Most már lehet látni, hogy van jövője a moldvai magyar kultúrának. 2019-ben vásároltuk a bákói Magyar Házat, direkt a buszállomással szemben, hogy az ingázó gyerekek és a falvak lakói könnyen megközelíthessék. 40-50 gyerek vesz részt itt napi szinten a délutáni oktatásban, modern oktatótermeink vannak, táncházakat és más zenés programokat is gyakran szervezünk. Ugyancsak itt van az MCSMSZ főhadiszállása, az irodánk. Előtte egy tömbház lakásában működtünk, össze sem lehet hasonlítani azokat az állapotokat a mostanival.

Részlet a VI. Csontkirály és Babkirály – farsangzáró csángómagyar bálról:

– Hány főt foglalkoztatnak és megvan-e a megfelelő anyagi támogatás ahhoz, hogy ezek a programok ennyi helyszínen fenntarthatóak legyenek?

– 135 alkalmazottunk van a 35 helyszínen, ahol jelen vagyunk. Ezek közt Csíkszeredában üzemeltetünk egy kollégiumot, ahol jelenleg 50 középiskolás gyerek tanul: ők azok, akik nyolcadikos koruk után is szerettek volna az anyanyelvükön továbbtanulni. Erre jelenleg Moldvában nincs lehetőség, ott azonban megkaphatják a megfelelő alapokat ahhoz, hogy később Kolozsvárra vagy akár Magyarországra menjenek egyetemre, és értelmiségi váljon belőlük. Persze vannak, akik utána ott maradnak, de ma már a bákói irodánkban is 90 százalékban olyan csángók dolgoznak, akik továbbképezték magukat, majd visszatértek.

A magyar kormánynak és különösen Járai Zsigmondnak, a csángó ügyekért felelős miniszterelnöki megbízottnak köszönhetően 2019 óta nagyon sok helyszínen tudtunk bővülni, úgy is fogalmazhatnék, hogy az elmúlt négy évben többet haladtunk, mint előtte 25 évig. Ez annak köszönhető, hogy Magyarország Kormánya nemcsak a működéshez, de a fejlesztésekhez (például Magyar Házak építéséhez) is biztosította a forrásokat.

Az elmúlt években tucatnyi új közösségi ház épült, ennek köszönhetően immár XXI. századi körülményeket tudunk biztosítani a programjainkon rendszeresen részt vevő közel 1800 gyereknek és felnőttnek.

2019 előtt egyik kicsi házból költöztünk a másikba, a legtöbbet ráadásul csak béreltük. Magyarfaluban egy garázsban kezdtük, ma már 130-an vesznek részt az oktatásban az újonnan épült Magyar Ház termeiben. Még minimum 20 településen kellene megvetnünk a lábunkat, de az ukrajnai háború és az általános gazdasági helyzet sajnos szűkíti a mi mozgásterünket is.

A Magyar Ház Magyarfaluban

Aranymiatyánk – hagyományos húsvétváró találkozó Somoskán

– Elnökként mik a feladatai?

– Nagyon sokat dolgoztam az elmúlt 5 évben azon, hogy a települési önkormányzatok, a megyei román politika résztvevői elfogadjanak bennünket. Egy évtizeddel ezelőtt még szóba se jött, hogy bármiféle megállapodást kössenek velünk magyarokkal, rengeteg egyeztetés kellett hozzá, hogy lassanként elkezdjenek nyitni felénk. Ma már ott tartunk, hogy ha megszervezünk egy focibajnokságot mondjuk Ferdinándújfalun, megkapjuk hozzá a helyi sportcsarnokot, sőt a román állami iskola focipályáit is használhatjuk. Nemrég még nemhogy nem engedélyezték ezt, általában direkt keresztbe is tettek.

Székelyföldön, vagy pláne Magyarországon ezeket a dolgokat nehezen tudom elmagyarázni, ott természetes dolog, ha egy civil szervezet focimeccset szervez a gyerekeknek, vagy meleg ebédet biztosít a rászorulóknak. Itt viszont az is óriási előrelépés, ha félelem nélkül felhívhatok egy polgármestert, és elmondhatom neki, hogy szervezünk egy programot a faluban, jöjjön el a megnyitóra.

Össze se lehet ezt hasonlítani azzal, amikor még azért nem mertek elmenni az emberek az általunk szervezett programokra, nehogy a polgármester vagy az iskolaigazgató fülébe jusson, hogy ott voltak, és kegyvesztetté váljanak nála.

– Minek köszönhető ez a fordulat?

– 5-6 éve elkezdtem tudatosan felkeresni a polgármestereket. Mindenhol azt mondtam: „figyelj, hoztam egy üveg jó magyar bort, beszélgessünk.” Így sokkal könnyebb volt megismerni egymás nézőpontját és kialakítani a bizalmat. Ma már van olyan polgármester, aki eljön a rendezvényeinkre, magyarul köszön az embereknek, akár még beszédet is mond. Biztosan az is sokat segített abban, hogy komolyan vegyenek bennünket, hogy látták, milyen impozáns Magyar Házak épülnek egymás után a településeken. Az például, hogy Magyarfaluban 130 gyerek csődül oda napi szinten, hogy részt vegyen a foglalkozásainkon, erős érv amellett, hogy van értelme a munkánknak. Persze ma is akad még olyan falu, ahol nagyon ellenünk van a polgármester, de ezeknek a száma egyre csökken.

– Milyen a jövőképük?

– Az asszimilációt teljesen megállítani nem lehet, bizonyos mértékig viszont fékezhető. Minden csángómagyar identitását megőrizni nagyon nehéz feladat, de vannak nagy előrelépések. A legnagyobb kihívás a bátorság elérése: 1989-ig, sőt még utána is hazugságban és elnyomás alatt volt az egész moldvai magyarság, ilyen téren mára rengeteget javult a helyzet. Egyre többen bátorodnak fel és mernek kiállni magukért.

Elég csak azt megnézni, hányan használják a Facebookon a magyar nevüket, még ha román betűkkel írják is le, pedig hivatalosan itt mindenkinek román hangzású neve van az iratainkban. Bizakodóak vagyunk, ugyanakkor jelentős előrelépést nem lehet rövid idő alatt elérni, hosszú út áll még előttünk. 300 évnyi elmaradást például a magyaroktatás terén nem tudunk néhány év alatt behozni.

Az elvándorlás is komoly probléma: nagyon sokan mentek külföldre, ez nemcsak a csángók körében jellemző, hanem egész Romániára. Emellett azok a települések, amelyek közelebb vannak Bákóhoz, nagyon elrománosodtak. Sok évig nem volt semmilyen magyar oktatás vagy foglalkoztatás. A kommunista rendszerben a magyarok ellenségnek számítottak, emiatt a csángók féltek megszólalni magyarul, a munkahelyükön is lenézték őket, ha kiderült a származásuk. Most egyre többen el merjük mondani, hogy csángómagyarok vagyunk, és meg merünk szólalni az anyanyelvünkön. Ugyan még nem ők vannak többségben, de végre jó irányba haladunk.

– Ha egy tízfokú skálát nézünk, ami nulláról indul és 10 a legideálisabb állapot, hol tartunk most?

– Nehéz ilyen skálában gondolkodni, mert a nulla valójában nem nullát jelent, hanem mínusz 10-et. Ma már egyértelműen pluszban vagyunk, rengeteg sikert könyvelhetünk el, de bőven van még tennivaló. Azt szoktam mondani, hogy amíg az ember nem dob bele semmit az állóvízbe, nem történik semmi. De attól a perctől kezdve, hogy beledobsz egy kis kavicsot, elkezd gyűrűzni a víz, és a közepétől elér egészen a legszéléig. Ez a hasonlat ránk is igaz, kicsit a csángó települések is olyanok, mintha apró szigetek lennének a románság tengerében. Nagy probléma az asszimiláció, de ha újabb és újabb kavicsokat dobunk be a vízbe, annak szépen lassan látszani fog az eredménye.

(Aki fontosnak tartja a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége munkáját, és támogatná őket, itt találja hozzá a banki adatokat.)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Nagy beszédet mondott a kanadai miniszterelnök Davosban, bejelentette: vége a szabályalapú világrendnek
Mark Carney szerint a világ évtizedekig hazugságban élt, de ennek most vége. A nagyhatalmak zsarolnak, a kisebbeknek pedig össze kell fogniuk, ha túl akarnak élni.


„Itt az ideje, hogy a vállalatok és az országok levegyék a táblát az ablakból” – ezzel a Václav Haveltől kölcsönzött képpel jelentette be Mark Carney kanadai miniszterelnök Davosban, hogy véget ért a szabályokon alapuló világrend korszaka. A Világgazdasági Fórumon január 20-án, kedden elmondott beszédében – amelynek teljes leiratát a szervezet tette közzé – egy kellemes fikció végéről és egy kemény valóság kezdetéről beszélt, ahol a nagyhatalmi rivalizálás korlátok nélkül érvényesül.

A kanadai kormányfő a cseh ellenzéki, későbbi elnök A tehetetlenek hatalma című esszéjét idézte fel, amelyben egy zöldséges minden reggel kihelyezi a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” feliratot a kirakatba. Nem hisz benne, de megteszi, hogy elkerülje a bajt. Carney szerint a világ országai évtizedekig éltek ebben a hazugságban, úgy téve, mintha a szabályokon alapuló nemzetközi rend tökéletesen működne, miközben tudták, hogy a legerősebbek kivételt tesznek magukkal. Szerinte ez az alku már nem működik, mert a nagyhatalmak a gazdasági integrációt fegyverként, a vámokat zsarolásra, az ellátási láncokat pedig a sebezhetőség miatt fenyegetésre használják.

A 2025 márciusában hivatalba lépett miniszterelnök szerint Kanada az elsők között ismerte fel a helyzetet, és stratégiát váltott. Ennek alapja az otthoni erőépítés: a kormány csökkentette a jövedelem-, a tőkenyereség- és a beruházási adókat, eltörölte a tartományközi kereskedelem szövetségi akadályait, és felgyorsít ezermilliárd dollárnyi beruházást az energia, a mesterséges intelligencia és a kritikus ásványok terén. Emellett az évtized végéig megduplázzák a védelmi kiadásokat, a hazai ipar megerősítésével.

Külpolitikailag Kanada a diverzifikáció útjára lépett. Átfogó stratégiai partnerséget kötöttek az Európai Unióval, és csatlakoztak az európai közös védelmi beszerzési rendszerhez is. Az elmúlt hat hónapban 12 kereskedelmi és biztonsági megállapodást írtak alá négy kontinensen, a napokban pedig új stratégiai partnerséget kötöttek Kínával és Katarral. Folyamatban vannak a szabadkereskedelmi tárgyalások Indiával, az ASEAN-országokkal és a dél-amerikai Mercosur blokkal is.

A biztonságpolitikában Kanada Ukrajna egyik legfőbb egy főre jutó támogatója, és a „Hajlandók Koalíciójának” magját képezi. Carney megerősítette, hogy országa elkötelezettsége a NATO 5. cikke mellett megingathatatlan, amit új beruházásokkal – radarokba, tengeralattjárókba és repülőgépekbe – is alátámasztanak. Az Északi-sarkvidéken Kanada kiáll Grönland és Dánia mellett, ellenzi a Grönlandot sújtó vámokat, és célzott tárgyalásokat sürget. Carney szerint országa „változó geometriájú” koalíciókat épít: hidat verne a Csendes-óceáni Partnerség és az EU közé egy 1,5 milliárdos piac létrehozásáért, a G7-ek köré szervezve „vásárlói klubokat” hozna létre a kritikus ásványkincsekre, és a hasonlóan gondolkodó demokráciákkal működne együtt a mesterséges intelligencia terén.

Carney szerint a középhatalmaknak választaniuk kell: vagy versengenek egymással a hegemónok kegyeiért, vagy összefognak egy harmadik út létrehozására. „A középhatalmaknak együtt kell cselekedniük, mert ha nem ülünk az asztalnál, az étlapon vagyunk” – fogalmazott.

A kanadai miniszterelnök azzal zárta beszédét, hogy a nosztalgia nem stratégia, és a régi rend nem tér vissza. „Ez Kanada útja. Nyíltan és magabiztosan választjuk, és ez az út nyitva áll minden ország előtt, amely kész velünk együtt rálépni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Sokan látták Egressy Mátyást, mégsem segített neki senki – Mit lehetett volna tenni, hogy elkerülhető legyen a tragédia?
Ez a szomorú eset „aggasztó látlelete az emberi segítségnyújtás és felelősségvállalás gyakori hiányának” – hangzott el a Fókusz riportjában. Sokan keresik a válaszokat a miértekre, jó néhányan pedig már azt is felvetették, hogy ha azok az emberek, akik még látták a fiút, segítettek volna neki, nem ez lett volna a vége.


Nem hagyja nyugodni az országot Egressy Mátyás rejtélyes eltűnése, amely kapcsán még mindig sok a kérdés. Annyit lehet biztosan tudni, hogy a 18 éves fiú múlt péntek éjjel az Ötkert nevű szórakozóhelyen bulizott a barátaival, majd hajnali 2-kor hazaindult, de nem érkezett meg otthonába, hanem a fővárosban bolyongott. Sokan, köztük hírességek is buzdították az embereket arra, hogy ha látják valahol a fiatalt, vagy bármi hasznos információt tudnak róla, értesítsék a hatóságokat. A rendőrség is nagy erőkkel kezdte keresni Mátyást, kedden azt közölték, hogy már a Dunán is kutatnak utána. Ez rosszat sejtetett, ugyanis még vasárnap kiderült, hogy egy dunai hajó kamerája rögzítette, ahogy valaki a Lánchídról beleesett a folyóba.

Kedd délután aztán lesújtó hírt osztott meg közös közleményben a fiú családja és a teniszklub, ahol sportolt: nagy valószínűsségel Mátyás lehetett az, aki a Dunába zuhant a Lánchídról. A remény arra, hogy még élve, épségben kerül, így szinte teljesen elfogyott.

„Biztosan nem mondhatjuk ki, hogy meghalt, hiszen holttest nincsen, pillanatnyilag csak eltűntként lehet keresni”

– mondta Borbély Zoltán ügyvéd az RTL Fókusz című műsorában. Mint mondta, a körözés 90 napig él, ha ennyi időn belül megtalálják a fiút, akkor a körözést visszavonják. Ha viszont az életben maradására utaló semmilyen jel nincsen a következő öt évben, akkor kezdeményezhetik a holttá nyilvánítást.

Az Egressy Mátyással történtek az egész országot megrázták, sokan keresik a válaszokat a miértekre. A közösségi médiában egyre több poszt jelenik meg ezzel kapcsolatban, jó néhányan pedig már azt is felvetették, hogy ha azok az emberek, akik még látták a fiút, segítettek volna neki, nem ez lett volna a vége. A Fókuszban idézték egy néző levelét, aki egy BKK-járat vezetőjét vádolja a segítségnyújtás elmulasztásával.

„A péntek éjjelről szombat hajnalra virradó időszakban, amikor Budapesten extrém hideg uralkodott (mínusz fokok, életveszélyes kihűlés kockázata),

egy BKK-járat vezetője a végállomáson leszállított egy fiatal fiút, aki láthatóan nem volt beszámítható állapotban. A gyermeknek nem volt kabátja, nem volt pénze, és nem volt olyan tudatállapotban, hogy önállóan segítséget tudjon kérni. A sofőr mindezek ellenére nem hívott segítséget, nem értesített mentőt, rendőrséget vagy diszpécsert, hanem a fiút magára hagyta a hidegben, majd szolgálata végeztével eltávozott.”

Kovács Bendegúz, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) szóvivője elmondta, hogy a protokoll szerint ha egy utas látványosan rosszul van, a járművezetőknek cselekedni kell: kisebb baj esetén, vagy ha nem tudja, mit tegyen, a BKK diszpécser-szolgálatát kell hívnia, komoly veszély esetén pedig azonnal mentőt. Ha egy utas elalszik a járaton, akkor a sofőrnek a végállomáson figyelmeztetnie kell a leszállásra, további feladata azonban nincsen. Ugyanakkor nemcsak a vezetők, az utasok is kérhetnek segítséget a BudapestGO alkalmazáson keresztül.

„Előfordul, hogy amikor valaki bajban van, a körülötte lévők az utcán nem ismerik fel a probléma jellegét. Ezt hívja a szociálpszichológia bámészkodó, bystander hatásnak.

Ezért az ilyen helyzetekben a legjobb az, hogy aki észleli ezt a problémát, azonnal próbálja meg a lehető leggyorsabban elérni a szakszerű segítséget, ami nem mindig könnyű. Az ilyen esetek jelentős részében megelőzhető vagy csökkenthető a probléma” – mondta a riportban Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus. Elmondása szerint előítéletek és félelmek is szerepet játszhatnak abban, ha valaki úgy érzi, hogy úgysem tud segíteni, vagy azt gondolja, hogy mások úgyis megteszik helyette.

Sokszor nehéz megmondani, hogy egy zavarodottan viselkedő ember valóban segítségre szorul-e, esetleg ön- vagy közveszélyes. Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője elmondta, a tudatzavar hátterében nemcsak drog vagy alkohol hatása, hanem akár belgyógyászati betegség, sztrók, cukorbetegség is állhat, sőt pszichiátriai betegségre is gondolhatunk. Azt javasolja, ilyen esetben az a legjobb, ha felhívjuk a segélyhívót, a mentők kiérkezéséig pedig vigyázunk a saját és az érintett biztonságára is.

Egressy Mátyás az eddig megjelent információk szerint több tömegközlekedési eszközön is utazott, sokakkal találkozott, sőt volt, akikkel beszélt is, de senki nem segített neki.

Ez a szomorú eset „aggasztó látlelete az emberi segítségnyújtás és felelősségvállalás gyakori hiányának” – hangzott el a Fókusz riportjában.

A Fókusz riportja:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
KRESZ-professzor: Akár 90-nel is tekerhetnek a bringások, 150-es tábla is lehet az autópályán, de vizsgázni nem kell az új KRESZ-ből
50 év után változnak a KRESZ szabályai, sok újdonságot kell majd megtanulni. Van, amiben szigorúbb, van, amiben engedékenyebbek lesznek az új szabályok. Pethő Attilával végigvettük a legfontosabb változásokat.


12 év alatt senki sem rollerezhet, 14 éves korig utána is kötelező lesz a bukósisak, a 25 km/óránál nagyobb sebességre képes rollereket pedig csak 14 éven felüliek használhatják. A bicikliseknél megengedett lesz egy sör vagy 2 deci bor: 0,8 g/l véralkohol szint alatt ez nem minősül majd szabálysértésnek, ha valaki egyébként biztonsággal teker, de a rollereseknél és az autósoknál marad a teljes tiltás. Autópályákon lesz, ahol 140-el is lehet menni, viszont 2 másodperces követési távolságot kell tartani, és a gyalogosoknak is tilos lesz mobilozni vagy zenét hallgatni, miközben az úttesten mennek át.

Ez csak néhány változás az új KRESZ-ből, ami várhatóan szeptemberben váltja le a több mint 50 éves jelenlegit. A KRESZ nem módosul túl gyakran, 1976 előtt 1910-ben változtattak rajta, igaz, közben 1941-ben az ország áttért a jobboldali közlekedésre. Mire számíthatunk a mostani változásokkal, hogyan tanuljuk meg az új szabályokat, és kibír-e majd ez a KRESZ is újabb 50 évet? Pethő Attila „KRESZ-professzorral” beszélgettünk.

— Van olyan javaslata, ami végül nem került be a tervezetbe, de ön fontosnak tartaná?

— Nem titok, hogy a szakmai egyeztetéseken én magam is ott voltam, tehát a legtöbb javaslattal egyetértek. Ami számomra furcsa, és bevallom őszintén, nem értek vele egyet, az

a nappali menetjelző fény hiánya az új KRESZ-ből. A tervezet szerint lakott területen belül és kívül, nappal is a tompított fényszórót kellene használni. Ugyanakkor az én autómon is van gyári nappali menetjelző.

Hogy ezt tényleg száműzni akarjuk-e az autókból… Vannak ilyen apróságok, de majd meglátjuk a társadalmi egyeztetés végén, mi lesz ezekből.

— Tehát a nappali menetfény nem lesz elég, fel kell majd kapcsolni a tompított fényszórót?

— Nappal is.

— Mi az, amire aezen kívül különösen kell figyelnünk, mert eddig máshoz szoktunk hozzá?

— Szerintem az egyik legfontosabb változás, amit a legtöbben vártak, hogy végre a kis elektromos járművek belekerülnek a szabályozásba. Tehát akár ezeket vezetve, akár autósként közlekedve tudni fogjuk, mihez tartsuk magunkat.

Lesznek mikromobilitási eszközök, kis és nagy teljesítményű elektromos rollerek, és meg lesz határozva, hogy kik vezethetik ezeket, milyen helyen, milyen sebességgel és milyen védőeszközökkel közlekedhetnek.

De éppen most foglalkozom a kerékpáros szabályokkal, és a kerékpárosok is meglepődhetnek egy-két dolgon. Többek között számukra megengedik a nagyobb sebességgel való közlekedést. Ugyanannyival mehetnek majd úttesten, lakott területen belül és kívül, mint a többi jármű. Ez most ugyan abszurdumnak hangzik, de

elvileg az sem lesz szabálytalan, ha egy biciklis 90 km/h-val „teker.”

Persze nyilván nem az a cél, hogy ennyivel menjen, a biztonságot ott is be kell tartani, de ezek a korlátozások kikerülnek a szabályból. Ahogy az autósoknak is van egy „jó hírem”: lehetséges, hogy autópályán az eddigi 130 km/h helyett gyorsabban is mehetünk. Tehetnek majd ki olyan táblát, hogy bizonyos szakaszokon 140-nel, esetleg 150-nel is közlekedhetünk.

— Tehát nem ez lesz az általános szabály, hanem csak táblával jelölt szakaszokon lesz érvényes?

— Így van, a főszabály változatlan marad, autópályán 130 km/h, de ha táblát helyeznek el, akkor egy adott szakaszon ennél gyorsabban is mehetünk.

— A közlekedésben nemcsak járművezetők, hanem gyalogosok is részt vesznek, akiknek nem kell vizsgázniuk. Milyen változások érintik őket?

— Valóban nagyon fontos csoportról van szó. A gyalogosoknak is meg kell ismerniük a szabályokat. Az egy dolog, hogy nekik nem kell tanfolyamra járniuk vagy vizsgázniuk, de a szabályok lényegét tudniuk kell. Az új KRESZ fontos alapelve, hogy a gyengébbeket védi a járművekkel szemben. Új elem lesz például, hogy

a gyalogosoknak nemcsak a gyalogátkelőhelyen lesz elsőbbségük, hanem olyan helyzetekben is, amikor az autós eleve lassít, mondjuk egy stoptáblánál vagy egy egyenrangú kereszteződésnél.

Ilyenkor egy szemkontaktus felvételével a gyalogos előnyét biztosítani kell, ha a jármű már úgyis megáll. Tehát az autósoknak sokkal jobban kell figyelniük, de a gyalogosokra is vonatkoznak majd megszorítások. Nagyon érdekes szabály például, hogy ha egy gyalogos kilép egy kapualjból, figyelnie kell, hogy a járdán nem közlekedik-e valamilyen eszköz, kerékpár vagy elektromos roller, és alkalmazkodnia kell a helyzethez. Ugyanakkor a gyalogosokat védő fontos szabályozás, hogy aki a járdán közlekedik járművel, az maximum 10 km/h-val, de mindenképpen a gyalogosokhoz igazodó sebességgel teheti ezt. Ha a járda teljesen tele van gyalogosokkal, akkor még a lépéstempó is gyors lehet egy kerékpárosnak.

— Ez a sebességkorlátozás a járdán eddig nem volt szabályozva?

— Eddig is 10 km/h volt a határ, de most úgy van leírva, hogy a gyalogoshoz igazodó sebességgel kell haladni. Ez azt is jelenti, hogy ha éjjel üres a járda, akkor persze mehetnek gyorsabban is.

— A kapualjból kilépő gyalogosnak azért kell körülnéznie, mert takarásból lép ki. Ez általános szabály?

— Ez így van. A gyalogosra is kimondjuk, hogy amikor átmegy az úttesten, és ott egy álló jármű takarásából lép ki, meg kell győződnie arról, hogy nem érkezik-e másik jármű. A kapualjból való kilépés ugyanolyan, mint egy elinduló jármű: ő is résztvevője lesz a közlekedésnek, és valamilyen szinten neki is alkalmazkodnia kell. Persze ez nem jelenti azt, hogy a járdán közlekedő kerékpárosnak vagy rolleresnek ne kellene figyelnie a gyalogosok zavartalan közlekedésére.

Ez egy oda-vissza játék, mindkét félnek lesz kötelezettsége a másik felé.

— Sokakat zavar az irányjelzők helytelen használata, például a sávváltáskor vagy a körforgalomból való kihajtáskor. Várható ebben változás?

— Az egy dolog, hogy mit ír elő a KRESZ, és más, hogy mit tartunk be. De az irányjelzővel kapcsolatban belekerült a szabályba egy-két pontosítás. Kibővült azoknak az eseteknek a köre, amikor irányjelzőt kell használni. Például minden előzésnél, kikerülésnél – akár sávon belül is – ki kellene tenni az indexet. Ha jön a szirénázó mentőautó, és el akarom engedni, akkor is jelezni kell. A legfontosabb, hogy míg a hatályos KRESZ úgy fogalmaz, hogy „kellő időben” kell kitenni, ami megfoghatatlan, az új tervezet konkrétan leírja: a fékezést megelőzően. Tehát mielőtt az autó lassít, ki kell tenni az irányjelzőt. Azért én mindig kihangsúlyozom, hogy az index alapvetően a mögöttem érkezőnek szól. Aki keresztből, egy elsőbbségadás táblától érkezik, az várja meg, hogy az irányjelzőt használó jármű tényleg bekanyarodik-e, mert az elsőbbségadás kötelezettsége egy fontosabb szabály.

— Mi a helyzet a kanyarodósávokkal? Sokan nem indexelnek, mondván, onnan úgysem lehet másfelé menni.

— Ha bekanyarodok egy másik útra, az akkor is bekanyarodás, ha kanyarodósávból teszem, tehát az irányjelzőt használnom kell. Tény, hogy nem tudok másfelé menni, de ne felejtsük el a többi közlekedésben résztvevőt. Pont az előbb említettem a gyalogosokat, akiknek a kanyarodó járművel szemben előnyük van. Ha látják a jelzésből, hogy a jármű egyértelműen kanyarodik, akkor tudják, hogy mehetnek. Ha nem biztosak ebben, abból gond lehet. Én azt mondom, a plusz információ soha nem fölösleges a közlekedésben.

— Lesznek teljesen új KRESZ-táblák, amiket meg kell tanulnunk?

— Én már láttam a tervezetben új táblákat. Van, amin el is csodálkoztam, mert nem tudtam értelmezni. A táblák zöme azért marad, a lámpák ugyanúgy fognak működni. Egy-két apró módosítás várható, de ezek nem jelentősek. Inkább olyan jelzések, amiket az életben már egyébként is használnak. Ilyen volt annak idején a torlódást jelző tábla, ami évek óta kint volt az utakon, mire belekerült a KRESZ-be.

— A technika rohamosan fejlődik, jó, hogy az elektromos rollerek bekerültek, de ez a KRESZ sem fog kibírni újabb ötven évet. Elég rugalmas az új szabályozás, hogy kövesse a jövőbeli változásokat?

— Annyira fejlődik a világ, hogy ez a KRESZ nem fog ötven évet megélni, és ne is éljen meg. A változásokra oda kell figyelni. Azt megjósolni nem lehet, hogy holnap lesznek-e lebegő járművek a Föld fölött. A légdeszka mindig eszembe jut a régi filmből. Ezt most nyilván nem lehet beletenni a KRESZ-be, de a változásokat a jogszabályban nyomon lehet majd követni. Szerintem ez egy jó alap, amire lehet építeni. Ha jön egy újszerű eszköz, meg lehet majd mondani, hogy rá például a kerékpáros vagy inkább a robogós szabályok vonatkozzanak. Tehát

ez egy nyitott jogszabály, és ha lesz új eszköz, azt elég lesz beemelni,

amiatt nem kell már teljesen új KRESZ-t alkotni, csak egy apróbb módosítást.

— Még nem hatályos ez a jogszabály. Hol tart most a folyamat?

— Egy társadalmi egyeztetés indult, amely során mindenki elmondhatja a véleményét. Ezt össze kell majd hangolni, hogy mi az, amit érdemes beletenni, mit akarnak sokan, és mit nem. Ez egy pár hónapos munka lesz, utána jelenik meg a hivatalos jogszabály a Magyar Közlönyben, de olyan feltétellel, hogy nem lép azonnal érvénybe.

Legalább fél, de akár egy év is kell, hogy minden átálljon.

Új tananyagokat és vizsgakérdéseket kell írni, fel kell készíteni az embereket. Ez most csak egy kezdőpont, a befejezés lehet, hogy csak egy év múlva lesz, amikor hatályba lép.

— Az új szabályokat mindenkinek meg kell majd tanulnia. Lesz különbözeti vizsga vagy valamilyen tájékoztató kampány?

— Vizsgázni nem kell, de annyiból nem nyugtatok meg senkit, hogy az új KRESZ-t meg kell ismerni, meg kell tanulni. Nyilván ehhez lesznek oktatóanyagok. Én magam is sok feldolgozó filmet készítek erről. Úgy tudom, ingyenes e-learning tananyag lesz hozzáférhető minden magyar állampolgár számára. Tehát nem hagyjuk magukra az embereket, mert ahogy a beszélgetést kezdtük, ebből a jogszabályból kibogarászni a szabályokat még nekünk, szakembereknek sem egyszerű. Folyamatosan lesznek segédanyagok, amelyekkel szeretnénk segíteni mindenkinek.

— Mikor számíthatunk az új oktatóanyagokra?

— Már most elkezdtük az anyagok készítését, hogy érthető módon lehessen tanulmányozni az új szabályokat. Amikor pedig megjelenik a végleges jogszabály, akkor készülnek el a hivatalos, központi tananyagok is.

— Az Európai Unió egy egységes térség, mégis minden országnak külön KRESZ-e van. Nincs törekvés egy egységes európai szabályozásra?

— Ez úgy működik, hogy van egy 1968-as, tehát még a mi KRESZ-ünknél is régebbi Bécsi Egyezmény, amit nemcsak európai országok írtak alá. Ebben alapelveket fogadnak el, mint a jobbra tartás szabálya, vagy hogy a villamosnak hol van elsőbbsége. Ezek az alapelvek megjelennek a helyi szabályozásokban, de van lehetőség egyedi szabályok létrehozására is. Tehát van egy közös alap, de minden országnak megvannak a saját hagyományai. Például Olaszországban a gyalogos lámpán három lencse van: piros, sárga és zöld. Nyilván nem fogják ezt leváltani azért, mert nálunk csak piros és zöld van. Az alapok azonban megegyeznek, tehát

aki nem ismeri a helyi KRESZ-t, az is tud biztonságosan közlekedni.

Azért a sebességhatároknak és az apróbb helyi szabályoknak érdemes utánanézni, mert eltérések vannak, és szerintem lesznek is.

— Tehát ha ismerem a magyar KRESZ-t, Európában nem tévedhetek nagyot, csak a helyi korlátozásokra kell figyelnem.

— Ez így van.

— A jelenlegi szabályozás 1976-os, azóta pedig rengeteg minden változott a közlekedésben. Melyek azok az újdonságok, amelyekre mindannyiunknak, mint a közlekedés napi résztvevőinek, figyelnünk kell?

— Valóban teljesen új KRESZ-ről beszélhetünk, hiszen a jogszabály szövegezése, felépítése és nyelvezete is merőben új. Még nekünk, szakembereknek is nagyon oda kell figyelnünk az egyes szabályok értelmezésére. Éppen ezért nem ajánlom senkinek, hogy a paragrafusokat kezdje elemezni, mert az hatalmas munka. Természetesen lesznek majd tanítóanyagok, videók és elemzések, érdemes ezeket megvárni. A legfontosabb, amit kiemelnék, hogy

a szabályok zöme a biztonságra épül: az a cél, hogy a közlekedők a lehető legnagyobb biztonságban legyenek a forgalomban.

Erre épül fel az egész új KRESZ.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a Szőlő utcai javítóintézet volt nevelője: a fiatalokat verő igazgató hatalmi kérdésnek tekintette a nevelést, az empátiát károsnak
Proics Lilla próbaidősként került az intézménybe, ahol szerinte annyira merev volt a légkör, hogy még az sem fért bele, ha egy gyerek viccelődésein nevetett. Azt is mondta, hogy a tekintély egyértelműen erőfölényt jelentett, a fiatalokat pedig folyamatosan emlékeztették arra, hogy ők fogvatartottak.


A Szőlő utcai javítóintézet bezárásáról szóló kormányrendelet hétfő este jelent meg, kedd reggelre pedig már össze is hívták az intézmény dolgozóit, hogy közöljék velük a hírt – mondta a Partizánnak adott interjújában Proics Lilla, aki nevelőként dolgozott az intézményben. Elmondása szerint a próbaidős alkalmazottakat azonnal elbocsátották, a többieket pedig állásidőre helyezték.

A bezárásról hivatalosan csak a közlés napján értesültek, de Lilla szerint már voltak jelei a döntésnek: egyre több fiút szállítottak el más intézményekbe, nem vettek fel új munkavállalókat, és az épületen sem végeztek már javításokat.

Proics Lilla november végén kezdett dolgozni az intézményben, elmondása szerint akkor 67 fiú élt ott, akiket két nagyobb ütemben szállítottak át máshova. Az első, nagyjából 35 fős csoportot a két ünnep között vitték el.

„Karácsonyt követően 31 gyereknek hirtelen teljesen megváltoztatták a fogvatartását. Igen, az ünnepek alatt”

– fogalmazott a nevelő. Szerinte az átszállításokra semmilyen szakmai indoklás nem hangzott el, az egyetlen racionális ok a személyzet hiánya lehetett, miután több nevelőt és vezetőt eljárás alá vontak.

Lillát még a decemberben lemondott, majd őrizetbe vett megbízott igazgató vette fel, néhány héttel azelőtt, hogy nyilvánosságra kerültek volna a bántalmazó felvételek róla. A nevelő elmondása szerint az intézményben töltött ideje alatt részt vett egy továbbképzésen, amit maga a volt igazgató tartott, ahol szerinte egészen vad dolgok hangzottak el a pedagógiáról.

„A nevelés hatalmi kérdés, akaratrákényszerítés” – idézte a férfi szavait. A nevelő szerint arról is beszélt, hogyan kell dominánssá válni a gyerekeknél. Elhangzott az is, hogy „az empátia minden nevelésben káros, mert kiváltja a gyerekek ellenállását”. Proics Lilla szerint a volt intézményvezető azt is kijelentette, hogy „a győzködés, a kérlelés, a növendék bevonása a döntési folyamatokban rombolja a tekintélyt”.

A pedagógus szerint a tekintély itt egyértelműen erőfölényt jelentett, a gyerekeket pedig folyamatosan emlékeztették arra, hogy ők fogvatartottak. Elmondása szerint a decemberben letartóztatott igazgató hátrányként beszélt arról is, ha egy nevelő nő, vékony a hangja vagy alacsony, tehát nem felel meg a maszkulín elvárásoknak. A mindennapokban Proics Lilla egy „nagyon fura, feszült figurának” látta az igazgatót, de bántalmazást személyesen nem tapasztalt a részéről.

Az intézményben uralkodó légkörről azt mondta, annyira merev volt, hogy még az sem fért bele, ha egy gyerek viccelődésein nevetett. Azt is furcsának tartotta, hogy a nevelői értekezleteken a teljes kollektíva felállt, amikor az igazgató belépett a terembe. „Nekem az teljesen meredek volt, tehát hogy életemben nem láttam ilyet” – mondta.

Amikor decemberben az igazgató távozott, a nevelő elmondása szerint a dolgozók semmilyen tájékoztatást nem kaptak. „Az mindig elhangzott utána, hogy a fiúknak erről semmit ne beszéljünk, semmilyen kérdésre tulajdonképpen ne válaszoljunk, mert semmi biztosat nem tudunk” – emlékezett vissza. Tapasztalatai szerint a gyerekek sokszor tájékozottabbak voltak, mint a nevelők, és volt olyan kolléga, aki a gyerekek „hazudozását” okolta a kialakult helyzetért. Azt is hozzátette, hogy az intézményben töltött rövid idő alatt több bántalmazási gyanú is felmerült más nevelőkkel szemben.

„Hallottam egy pofont, nem láttam, hallottam”

– mesélte egy esetről, ami a második munkanapján történt, és amit az egyik kollégája szóvá is tett.

A vezetői átmenetet kaotikusnak írta le: a decemberben őrizetbe vett megbízott igazgató után megérkezett a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságától (BVOP) egy parancsnok, majd jött egy új igazgató Debrecenből, aki egy hétig sem maradt. A parancsnok Proics Lilla szerint hozott egyfajta kiszámíthatóságot, és nyomatékosan közölte, hogy tilos a gyerekekhez akár egy ujjal is hozzányúlni.

„Nem lehet, tilos hozzányúlni egy ujjal is a fiúkhoz, és hogy ez innentől fogva így lesz” – idézte a parancsnokot. Ennek ellenére szerinte később is voltak esetek, amelyek után azonnal eljártak, és az érintett dolgozó másnap már nem jött dolgozni.

A nevelő szerint az intézményben a hatalomgyakorlás egyik fő eszköze az információ visszatartása volt, a kollégák sem tudták, hova szállítják azokat a fiúkat, akikkel évek óta dolgoztak.

Az ott élő gyerekekről azt mondta, nagy részük „ide-oda lökdösött” fiatal volt, funkcionáló család nélkül, vagy „iszonyatos mély szegénységből” jöttek. „Ezek az alapvetően nagyon szegény sorból érkező fiatalok voltak” – jelentette ki.

Szerinte a gyerekek helyzete a közoktatás és a szociális ellátórendszer teljes diszfunkcionalitását mutatja. Előfordult, hogy egy kolléga azt mondta egy gyereknek: „te írni-olvasni se tanultál meg, lopni megtanultál”. Proics Lilla szerint a fiú intellektuálisan képes lett volna megtanulni olvasni, de nem járt olyan iskolába, ahol ezt lehetővé tették volna neki.

Elmondása szerint a gyerekeknél ellátatlan egészségügyi problémák is voltak, például tizenéves gyerekeknek is akadtak hiányos fogaik. Emellett az önsértések is mindennaposak voltak. A nevelő szerint az intézmény mélyen diszfunkcionális volt, annak ellenére, hogy dolgoztak ott olyan szakemberek, akik alkalmasak lennének jobb minőségű munkára.

„Az, hogy egyedül szerencsétlenkednek a nevelők, ez teljesen alkalmatlan. Még egy iskolában is”

– fogalmazott. A megoldást a szakmai csapatmunkában és a nyilvánosság biztosításában látná.

Az elbocsátásokkal kapcsolatban a legméltatlanabbnak azt tartja, ahogyan a próbaidős rendészként dolgozó fiatal férfiakkal bántak, akik szerinte a munkaerőhiány miatt az ünnepek alatt is bevállalták az éjszakai felügyeletet. „És ilyen méltatlanul bántak el velük, annyira kicsinyes ármányság. Őket miért nem lehetett még másfél hónapig, amíg keres magának munkát, ott tartani?” – tette fel a kérdést.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk