„Orbán Viktor parancsának ész nélküli, nyelvcsattogtató végrehajtása vezetett ide” – mondja Kunetz Zsombor az egymás után megszűnő kórházi ellátásokról
Egymás után szűnnek meg ellátások a hazai állami egészségügyben. Kunetz Zsombor egészségügyi elemző hétfőn közzétett poszjában 20 úgynevezett „kijelölő határozatot” tett közzé. Ezek arról rendelkeznek, hogy egy-egy kórházi osztály részleges vagy teljes leállása miatt milyen más kórházak veszik át az adott feladatot.
A listából kiderül például, hogy a budai Szent János Kórházban leáll a gasztroenterológia, az endokrinológia és az anyagcsere osztály, a neurológia, valamint stroke-ügyelet sem lesz. A Budapesti Szent Margit Kórház sem tudja biztosítani a gasztroenterológiai ellátást, valamint a gyomor- bélrendszeri vérző betegek ellátását sem, a Honvédkórház pedig a 16 év alattiak altatásos szájsebészeti ellátását. De a listában szerepelnek Békés, Csongrád-Csanád, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Heves és Zala megye centrumkórházai, valamint több városi kórház is. Az egri Markhot Ferenc kórházhoz tartozó betegeknek pedig 130 kilométert kell utazniuk, hogy szemészet ügyeleti ellátáshoz jussanak.
Kunetz Zsombor a Szeretlek Magyarországnak azt mondta, az intézkedések egy része azzal függ össze, hogy január elsejétől megtiltották hogy a kórházak magánegészségügyi szolgáltatótól béreljenek munkaerőt, vagyis bérnővéreket alkalmazzanak. Más részét az orvoshiány okozza, illetve a János Kórházban van egy rosszul sikerült felújítási művelet, aminek a következményeként újra kell gondolni a baleseti sebészeti osztály felújítását. Ez Kunetz Zsombor szerint azt jelenti, hogy ott nem tudnak súlyos sérülteket fogadni, azok ellátása a továbbiakban a Baleseti Intézetre, a Honvédkórházra hárul, és talán a Semmelweis Egyetem is beszáll ebbe.
- összegzi a helyzetet Kunetz Zsombor, aki szerint ezzel nemcsak Buda, hanem Buda egész agglomerációs körzetének az ellátása is veszélybe került.
A Belügyminisztérium közleményében úgy reagált, „a híresztelésekkel ellentétben egy beteg sem marad ellátatlanul.” Hozzátették, „az egészségügyi államtitkárság az Országos Kórházi Főigazgatósággal és az Országos Mentőszolgálattal együttműködve folyamatosan nyomon követi a budai kórházak helyzetét annak érdekében, hogy a betegek ellátása mindenhol folyamatos és zavartalan legyen.”
Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára szerint a probléma egyáltalán nem újkeletű, és csak súlyosbodott az elmúlt időszakban.
„Már a megelőző években is számos kórházi osztály, részleg működött csökkentett ágyszámmal és kapacitással, műtéteket halasztottak, rendeléseket szüneteltettek vagy szüntettek meg kapacitáshiány, a minimum feltételeknek való meg nem felelés miatt. Ennek oka már akkor is elsősorban munkaerőhiány, nagyobb részben a szakdolgozók, kisebb részben az orvosok hiánya volt, ehhez a kórházi adósságok nagymérvű emelkedésével hozzáadódott az eszközök, műszerek, illetve azok karbantartásának növekvő hiánya is.”
Svéd Tamás szerint a helyzetet csak fokozta, hogy idén január 1-től megtiltották volna a közellátásban dolgozó vállalkozók, személyes közreműködő orvosok, és bérnővérek alkalmazását.
Ennek veszélyeire szerinte számos egészségügyi szervezet, köztük a MOK is felhívta a figyelmet. Az üzenetet végül meghallva az államtitkárság az utolsó pillanatban lehetővé tette az Országos Kórházi Főigazgatóság engedélyével a meglévő szerződések meghosszabbítását, azonban az engedélyeztetési eljárások későn indultak.
Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke úgy tudja, hogy bár új bérnővéreket nem engedenek a rendszerbe,
„de azért van egyfajta kifutás”, a jelenlegi munkavállalók hetente még 12 órát vállalhatnak. A kamarai elnök szerint eredetileg csak 8 órát akartak hetente engedélyezni, ami a kamara javaslatára lett végül 12, hogy legalább egy műszakot tudjon teljesíteni az a munkavállaló, akit ebben a formában foglalkoztatnak.
A kamarai elnök szerint egyébként a bérnővérek alkalmazása valóban okozott némi feszültséget a rendszerben. A kiközvetített munkaerőként dolgozó egészségügyi ápolók szerinte többet kerestek, mint státuszban levő társaik, ami „egy belső feszültséget okozott az ott dolgozóknál, hogy van itt egy olyan kolléga, aki kívülről érkezik, nincs olyan szakmai rálátása, nem ismeri azt a sajátos környezetet, viszont még jobban is kereshet, és talán még jobban is megbecsülik, hiszen kívülről érkezve jobban tudja az akaratát érvényesíteni.”
Ugyanakkor az égető ápolóhiány mellett nagy szükség volt rájuk. Magyarországon Balogh Zoltán szerint jelenleg ezer lakosra 5,3 ápoló jut, miközben az OECD átlag 9 felett van. És az olló egyre nyílik, mert egy évvel korábban ezek a számok még közelebb voltak egymáshoz, a hazai egy tizeddel feljebb volt, az OECD átlag kissé lejjebb.
A kamarai elnök azt mondja,
Arról, hogy eddig hány bérnővér dolgozott az egészségügyben, a Belügyminisztériumnak hiába küldtünk kérdést. Erre Balogh Zoltán sem tudott válaszolni, mert szerinte sem helyi, sem országos adat nincs róla. De informális adatgyűjtésük szerint
ahol meg nem, onnan sokan ingáztak át másik megyébe, például a fővárosba, a közép-magyarországi régióba, ahol erőteljesen dominált ez a foglalkoztatási forma.
Azt is hiába kérdeztük a minisztériumtól, hogy ha ekkora az ápolóhiány, mi szükség volt a bérnővérek kitiltására. Közleményükben is csak annyit írtak, 2023. január 1-je óta hatályban van az a rendelkezés, amely szerint az egészségügyi szolgáltatók alaptevékenysége körében a munkaerő-kölcsönzés nem alkalmazható, a felek ezekkel a szerződésekkel legkésőbb 2024. január 31-ig kötelesek elszámolni egymással. Ezzel szerintük
Ezeket a vállalkozásokat okolják azokért az aggodalmakért is, amelyek most a betegellátás kapcsán megjelentek a sajtóban. Azt írják,
Kunetz Zsombor szerint azonban szó sincs riogatásról.
„A Covid alatt azt mondtam, hogy ez a rendszer ez összeomlott, nem fenntartható. De ha most megnézzük a jelenlegi állapotokat és a Covid előtti állapotot, akkor óriási különbséget lehet észlelni, hiszen azért az a szint nem volt, hogy gyakorlatilag Budapest negyede kimarad ellátásból.”
A szakértő a bérnővérek kitiltásával kapcsolatban azt mondja, Orbán Viktor elgondolása, hogy szét kell választani a magánellátást és a közellátást.
Kunetz Zsombor szerint nem vették figyelembe, hogy a bérnővérek nem akarnak állami alkalmazottak lenni, mert úgy gondolják, hogy a szolgálati jogviszony csak megszorításokat és kötelmeket jelent, például előírja az átvezényelhetőséget. Ráadásul az egészségügyi szakdolgozóknál nem volt érdemi bérfejlesztés.
„Hiába mondja ezt a kormány, ha megnézzük a számokat, akkor azt látjuk, hogy még reálbérek sem tudtak megmaradni az inflációhoz képest” - állítja a szakértő.
Balogh Zoltán is úgy látja, hogy az egész kérdés kulcsa a bérekben van. Az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke szerint a megoldás egy korrekt bérrendezés és kiszámítható életpálya lenne, hiszen az orvosoknál ez működött,
Mára már ennyivel több orvos van egészségügyi szolgálati jogviszonyban, mint 2021 január elsején közalkalmazottként.
Azonban a múlt nyáron megkezdett, és idén márciusban folytatódó szakdolgozói bérrendezés a kamara elnöke szerint nem teremt ilyen feltételeket. Sőt, Balogh Zoltán azt mondja, csak még kiszámíthatatlanabbá teszi az egészségügyi szolgáltatást. Ugyanis a mostani rendszer helyett bevezetendő új rendszerben akár az is előfordulhat, hogy adott esetben valaki kevesebbet fog keresni.
Ha az adott dolgozó olyan kiemelt, premizált munkáltatói döntésen alapuló kategóriába volt besorolva, ami az új rendszerben már nem a kiemelt kategóriába tartozik, vagy olyan szakképesítéssel rendelkezik, ami nem ugyanolyan besorolás alá fog esni, mint korábban, megeshet még az is, hogy csökken a fizetése - állítja a kamarai elnöke.
Balogh Zoltán azért bízik abban, „ha egy ország 200 milliárdot meghaladó összeget szán a bérek rendezésére, akkor azért kevésbé lesznek ilyen esetek.”
Ugyanakkor a kamarai elnök szerint azonban a fekete leves csak ezután jön az ápolók, egészségügyi szakdolgozók területén. A szakma elöregedett, tömegesen lépnek nyugdíjba a következő években, utánpótlás pedig alig akad.
