„Nővérke, meg fogok gyógyulni?” – egy egészségügyi dolgozó jelentése a frontvonalból

A Polymarketen 59–39-re vezet Magyar Péter Orbán Viktorral szemben – miközben a platformot Magyarországon január óta blokkolják.

Török Gábor politikai elemző a Facebookon hívta fel a figyelmet a fejleményre, hogy szerinte: „Nyílik az olló a Polymarketen: OV [Orbán Viktor - a szerk.] benézett 40 százalék alá” – kommentálta Török, hogy a nemzetközi, blokkláncalapú előrejelzési platformon Orbán Viktor választási győzelmi esélye 39 százalékra esett, míg Magyar Péteré 57 százalékon áll - legalábbis állt akkor, ugyanis azóta Magyar Péter már még jobban elhúzott.

Magyar-Orbán 59:39

Török Gábor ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a platformon látható számok nem tekinthetők hagyományos közvélemény-kutatásnak.

– tette hozzá.

Még érdekesebb dolgokat láthatunk, ha a pártversenyre megtett téteket nézzük. Ebben még jobban elhúzott a Tisza.

A Polymarket Magyarországon január óta hivatalosan nem érhető el, legfeljebb VPN-szolgáltatással lehet hozzáférni. A Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága rendelte el a polymarket.com domain és aldomainjeinek blokkolását „tiltott szerencsejáték szervezése” gyanújával. Néhány nappal később a hatóság a rivális Kalshi elérését is korlátozta.

A predikciós piacok nemzetközi szinten is a hatóságok fókuszába kerültek már a múltban. A holland szerencsejáték-felügyelet például február 17-én szólította fel a Polymarketet a helyi működés beszüntetésére, és heti 420 ezer eurós bírságot helyezett kilátásba. A piacok forgalma eközben dinamikusan nő, január közepén napi 700 millió dollár körüli rekordot ért el.

A MOL kezdeményezte, hogy hozzányúlhasson az ország startégiai olajtartalékhához, mivel hetek óta egyáltalán nem jön kőolaj a Barátság vezetéken. Az ukránok egy orosz bombázásra hivatkoznak, aminek a következményeit még nem sikerült felszámolni, az Orbán kormány szerint azonban szándokosan akadályozzák a szállításokat. Válaszul a magyar és a szlovák kormány is leállította Ukrajna dízel-ellátását.

Mi történik most? Újraindul, vagy végleg leáll az ukrajnai tranzit? És ha leáll, milyen üzemanyagárakra számíthatunk? Deák András energiapolitikai szakértőt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársát kérdeztük.

— Mit jelent az, hogy a MOL kezdeményezt a stratégiai készletek felhasználását?

— A stratégiai készletek egy külön testület kezében vannak, ez a Szénhidrogén Készletező Szövetség. Nem tudom, hogy a belső eljárásaik hogyan működnek, de valószínűleg a kormánynak rá kell bólintania. Ennek a célja az, hogy amíg a tengeri szállítmányok nem érkeznek meg (a MOL most rendelt egy csomó tankert, de idő, amíg azok ideérnek), ezt az átmeneti helyzetet áthidalja. A kereskedelmi készletei valószínűleg elfogytak, a tankeres és az Adria-vezetéken keresztüli szállítás még nem futott fel, ezt a 20–30 napot kell áthidalni.

— Tehát az autósoknak nem kell attól tartaniuk, hogy üres benzinkutak fogadják őket?

— Rövid távon biztosan nem. A stratégiai készlet 90-96 napig elég. Amit most lehívnak belőle (többféle tartalék van, tehát gázolaj, benzin, kerozin és nyersolaj), az a nyersolajrésznek körülbelül a harmada. Ez egy átmeneti intézkedés, tehát a stratégiai készlet java még érintetlen marad. A környező országoknak is vannak stratégiai készleteik, és jellemzően meg tudjuk kérni őket, hogy segítsenek. Tehát én

Ha nem elég az, amit be tudnak hozni és fel tudnak dolgozni, akkor a környékbeli finomítók fognak ide hozni üzemanyagot. Például Schwechat nem Sopronig, hanem Győrig fogja ellátni az országot. Ez megoldható, nyilvánvalóan ez árnövekedéssel jár. Tehát első körben amire számítani lehet, hogy a MOL-nak, főleg a pozsonyi finomítónál lesznek szűkösségei, és emiatt az exporttevékenysége fog visszaesni. Azaz a cseh piacot kevésbé fogja ellátni, vagy Ausztriát, és akkor ezeket a hiányokat a kralupy-i és az egyéb csehországi finomítók kell, hogy kitöltsék. A második körben jön az, hogy Magyarországon meg Szlovákiában is talán lehet valami hiány, de ezt szintén ezek a finomítók fogják pótolni, ami nyilvánvalóan azzal fog járni, hogy felmennek a helyi finomítási marzsok.

— Vagyis üzemanyaghiány valószínűleg nem lesz, de áremelkedésről lehet szó.

— Az majdnem biztos. Bár nagyon bonyolultan áll össze egy üzemanyagár. Eleve a kétharmada adó, ott kezdődik. Ha a kormány kompenzálni szeretné az árnövekedést, akkor az adók terhére simán meg tudná csinálni. Lehet, olyan megoldás is, hogy a MOL profitja és marzsa csökken, ott is bőven van mit engedni. Ha valami ezen felül marad, az lesz az árnövekedés.

Tankereket kell bérelni, idehozni, átpakolni a hajóról a vezetékbe, a vezetéken felhozni. Ez majdnem biztos, hogy valamivel, nem nagyon, de pár százalékkal drágább lesz a végén, főleg akkor, ha nem orosz olajat tudunk rajta behozni. Ugye a horvátok még vitatják, hogy orosz olajat hozzanak fel a saját rendszerükön keresztül, nyilvánvalóan az amerikai vagy akár az európai szankcióktól félnek. Ha nem tudunk rajta orosz olajat behozni, akkor azért lehet, hogy még egy picivel drágább lesz. De összességében ez az üzemanyag-árnövekedés szerintem maximum 3–5 százalékos lehet, ennyi, ami indokolt.

— És ez a drágulás maradhat hosszabb távon is?

— Igen, ez mindenképpen költségesebb lesz, még akkor is, ha minden kiépül. Annál kényelmesebb állapot nincs, mint hogy beteszik Szibériában a cső egyik végén, és kijön a finomító területén a másik végén.

Ha ezeket az egységeket megépítjük, akkor a kezdeti nagyobb árnövekmény csökkenni fog. De valami marad. Nem gondolom, hogy ugyanarra az árszintre vissza tudunk menni.

— Gyakran látni a közösségi médiában, hogy Csehországban olcsóbb az üzemanyag, pedig nekik sincs tengerpartjuk. Mi a különbség, ami miatt ők olcsóbbak tudnak lenni? Csak az adó?

— Ez elég bonyolult, nem fogok teljes körű választ adni. A csehek is szenvedtek, nekik is volt egy szűkös időszakuk. A TAL-vezeték nevű rendszerük (Transalpine Pipeline), ami Észak-Olaszországból viszi fel az olajat, ez látja el Schwechatot is, tehát az osztrákok sosem használtak orosz olajat, szintén tengerről jön. Ott is volt a csővezetékben egy szűkület, amit bővíteniük kellett. Így tudták megoldani. De a végső fogyasztói ár majdnem teljes egészében az adón múlik. A betáplálásból és a finomítói marzsokból adódó különbségek minimálisak, mert

És vannak még különböző díjak, illetékek, vagy akár extraprofitadó. És van egy harmadik elem: hogy a helyi finomítói vállalat mennyire monopol helyzetben van az árazást illetően. E tekintetben a MOL pozíciója nagyon erős. Kevés versenytársa van, mert övé a pozsonyi finomító, a rijekai finomító, és most már úgy néz ki, a szerb finomító is az övé lesz. A környéken Schwechat az egyetlen komolyabb kihívó. Ez itt nem egy túl erős versenypiac. A cseh finomítók jobban integrálva vannak a nyugat-európai rendszerbe, az egy versenyzőbb piac, kevésbé tudnak oligopol árazni. Ez is szerepet játszik, és ez nagyjából látszik a MOL profitján is. Talán a versenyhatóságnak lenne itt tennivalója.

— Maradhat-e olcsóbb az orosz olaj, ha az is tengeri úton érkezik?

— A szankciók és sok más ok miatt jelen pillanatban az Urals típusú olaj ára diszkonttal forog. Műszakilag nem indokolt mértékben, de olcsóbb. Ezért jó venni. Ezt a nyereséget különben jellemzően elvonják, nem igazán kerül az autósokhoz. Egyfelől a MOL kapja meg, és nem tudom, ezt mennyiben engedi át a fogyasztóknak, másfelől bizonyos szint fölött a kormány elvonja. Ezért racionálisan azt gondolnám, hogy a váltás az orosz olajról más olajra inkább a MOL nyereségét apasztja majd, semmint a benzinárakat növeli.

— Vagy az állami költségvetést, hiszen elmarad az extraprofitadó.

— A szabályozást többször megváltoztatták már, de a vége felé, az utóbbi időben már nem volt olyan nagy összeg, amit a költségvetés kapott.

— Magyarországnak és Szlovákiának van egyéves mentessége az orosz olajimportra, de ez Horvátországra nem vonatkozik. A mentesség pedig konkrétan a szárazföldi szállításra szólt, ugye?

— Több dolog van. Van egy amerikai szankciós rendszer. Pontosan nem láttam az OFAC (Office of Foreign Assets Control) szövegét, de a probléma az volt, hogy megtiltották a Rosznyefttel és a Lukoillal való kereskedelmi ügyleteket bármilyen formában. Mi arra kaptunk egy év mentességet, hogy még vehessünk tőlük olajat. Nyilván ezt nem a horvátok kapták, és elvileg, attól függ, hol vesszük át, a horvátok nem lépnek kereskedelmi kapcsolatba sem a Rosznyefttel, sem a Lukoillal, mert a MOL-lal dolgoznak.

Ez az amerikai szankció, erre van egyéves haladék. És akkor van az európai szankciós rendszer, ami szintén bonyolult, mert a magyarok kaptak régen egy engedményt, de ennek a szövegét sem láttam. Ezt is értelmezni kell. A horvátok itt is félhetnek, hogy az Európai Bizottság nem úgy értelmezi, ahogy mi. Ezeket ki kell deríteni, és végül a horvátokon múlik, milyen mértékű szankciós kockázatot vállalnak.

— A magyar kormány annak idején azzal érvelt a mentesség mellett, hogy tengerpart híján csak csővezetéken tud olajat importálni. Ha most az Adria felől, tengeri úton érkezik az olaj, ez az érvelés megdől.

— 2022-ben, a szankciók bevezetésekor kaptuk ezt a kedvezményt. Nem emlékszem a normaszövegre, és azóta rengeteg új intézkedés született. Akkor a kormány azt mondta, hogy ők szankciós engedményt kaptak a Barátságra, és ha azon nem tudnak venni, akkor a horvátokon keresztül is. Nem tudom, ez igaz-e, és azóta milyen változás történt, és a horvátok is így gondolják-e. Ez három nyomós, ravasz kérdés. Ilyen helyzetben meg kell kérdezni az amerikai pénzügyminisztériumot, az OFAC-ot, és meg kell kérdezni az Európai Bizottságot, hogy ezt lehet-e így. Lehet, hogy ezt a horvátok futják meg, lehet, hogy a magyarok, a MOL vagy a Janaf, de olyan régen történt minden, hogy ki tudja, működik-e még így. Ezeket az értelmezéseket be kell gyűjteni, mielőtt az ember ilyesmire vállalkozik.

— Az idő viszont ketyeg. A MOL ezek szerint már rendelt tankereket. Azokon milyen olaj van?

— Nem tudom, bevallom. De felesleges ezen nagyon agyalni, mert még mindig befelé haladunk a szankciós rendszerbe. Hiába mondjuk, hogy a háborúnak mindjárt vége, az intézkedések egyre inkább tiltó jellegűek. Az amerikaiaktól egyéves mentességet kaptunk, ergo, ha ezt nem hosszabbítják meg, márpedig miért adnának egyéves mentességet, ha aztán azt meg akarnák hosszabbítani, akkor nagy a veszélye, hogy idén novemberben véget ér a dolog. Az Európai Unió részéről 2027 őszén legkésőbb végleg le kellene állni ezzel. Egyre kisebb a lehetősége, hogy orosz olajat vegyünk. Eddig halogattunk, de most már hátrálunk is. Nem véletlenül köt a kormány egy csomó alternatív gázbeszállítási szerződést 2027–28-ra, mert akármit is mondanak, arra készülnek, hogy nem fognak tudni orosz gázt venni. Az olajjal is ugyanez a helyzet.

Hogy ezt áprilisban tesszük-e vagy novemberben, annak a jelentősége már nem olyan nagy.

— A százhalombattai és a pozsonyi finomító is az uráli típusú olajra van optimalizálva. Hogy áll most az átállás másfajta nyersolaj feldolgozására?

— Régen az uráli olajra volt optimalizálva a rendszer. Ilyenkor nem az egész finomítót építik át, hanem inkább megpróbálnak más olajfajtákból bekeveréssel előállítani egy olyan típusú olajat, ami hasonlít az urálira. Ehhez kell egy keverőegység, ami egyébként már épül Százhalombattán, ami össze tudja keverni a különböző olajfajtákat, illetve pár nagy tartály helyett sok közepes, amiben ezeket elkülönítve tudják tárolni. Ezeket kell megépíteni, és kismillió helyen hozzá kell nyúlni az infrastruktúrához, mert ez egy bonyolult dolog. Ezt meg lehetett volna csinálni korábban, a környéken mindenki más meg tudta csinálni. Nyilván ezzel vártunk, amivel anyagilag jól jártunk, nehogy félreértés legyen, de

és akkor teljes mértékben tudunk majd más típusú olajokból üzemanyagot előállítani.

— Ha minden kötél szakad, mikortól mondhatjuk biztonsággal, hogy az ország üzemanyag-ellátása nem uráli típusú olajjal is megoldható?

— Már most is meg tudjuk csinálni, csak többletköltséggel. Ha nincsen bekeverésünk, akkor majdnem ugyanolyan típusú olajat kell venni, mint az uráli, és lehet, hogy nem tudjuk ugyanazt a kihozatalt produkálni. Ez kémia. Szűkebb olajminőségi spektrumból tudunk csak válogatni, mert nem tudunk nehezebb, olcsóbb olajat megvenni és tíz százalékban bekeverni. Meg kell venni a piacról a drágább olajat, ami hasonlít az urálihoz, és ha az valamennyire különbözik tőle, lehet, hogy nem tudunk belőle annyi benzint meg gázolajat előállítani. Most is tudjuk ezt csinálni, csak költséges. A bekeverő inkább a választékot növeli, hogy a finomító milyen fajtákat tud megvenni és összehozni. Ezért van az olajkereskedő szakmája: válogat a tankerekből a világtengereken, és amit olcsón meg tud venni, azt behozza ide.

— A magyar kormány egyelőre a jelek szerint mindent megtesz, hogy továbbra is orosz olajhoz jusson, és arról sem mondtak le, hogy újrainduljon a Barátság vezeték. Szerdán például a szlovákokkal együtt úgy döntöttek, hogy leállítják az Ukrajnába irányuló dízelszállításokat, ami szerintük válasz az ukrán zsarolásra. Mennyire hozhatja ez nehéz helyzetbe Ukrajnát?

— Én úgy tudom, hogy a fő dízelgyártó a pozsonyi finomító, és a szlovák mennyiség volt a mérvadó. Azt nem is tudom, hogy vezetéken ment-e vagy vasúton. Talán a teljes ukrán dízeligény 10-15 százalékáról volt szó. Ha ehhez Magyarországról is ment dízel, akkor ez felmehetett 20-25 százalékra. De általában az ukrajnai ellátás a múltban tengeren keresztül valósult meg. Ott volt Burgaszban a finomító a tengerparton, ott finomították, és onnan vitték be az országba. Nem tudom, hogy ez a háborús, katonai körülmények között mennyire működhetett, de a tengerpart mentén hajóztak végig. Konstancából is jöhetett, ott is van finomító. Tehát az a legkézenfekvőbb útvonal ezeknek a piacoknak az ellátására.

— Mit tudunk a Barátság vezeték állapotáról? Egyes hírek szerint teljesen üzemképes.

— Szijjártó Péter olyasmit mondott legutóbb, hogy a vezeték rendben van, de az azt árammal ellátó alállomást nem hozták rendbe az ukránok. Tehát az elektromos csatlakozással van gond. Ez sok mindent jelenthet. Lehet az, ahogy Szijjártó mondja, hogy tudatosan nem állították helyre.

nem is tudom, mennyire nyíltan, de gondolom, Szijjártó Péter a maga sajátos stílusában ezt nyíltan kimondja: hogy beavatkoznak a magyar választásokba. Lehet, hogy így van. De lehet csupán annyi az ok, hogy úgy gondolják, az oroszok úgyis újra szétlőnék. Az is elképzelhető, hogy mivel az oroszok rengeteg alállomást szétlőnek, az ukránok azt mondták, hogy előbb a lakosságot próbálják meg ellátni árammal, és csak azután jutnak el az ipari infrastruktúrákhoz. Ezek nem ugyanazok az okok, tehát sokféleképpen lehet ezt kommentálni. Lehet úgy, ahogy Szijjártó teszi: márpedig Ukrajnának kötelessége lenne az olajtranzitot biztosítani. De lehet úgy is, ahogy egy ukrán kormány tenné: bocs, de előbb a lakosság áramellátását próbálom megoldani, oda kellenek az eszközök. Majd ha ez megvan, hiszen ott vannak a szerencsétlenek fűtés és áram nélkül, akkor jutok el a többihez. Ez mind lehetséges, de hogy melyik a valós ok, azt nem tudom.

— Kinek fáj ez most jobban? Magyarországnak, mert a tengeren kell megoldania az importot, vagy Ukrajnának, amely elesik egy viszonylag biztonságos szállítási útvonaltól?

— Ukrajna meg fogja oldani máshogy. Ez nem egy kivitelezhetetlen dolog. Lehet, hogy van valami többletköltsége, de ha mást nem, beviszik vasúton. Az ukrán olajfinomítás a háború kezdete óta nem működik, tehát ennél nagyobb volumeneket is megoldottak már. Ettől függetlenül ez valószínűleg egy vesztes-vesztes stratégia: mindenkinek többe fog kerülni.

— Mennyire éri meg ez a fajta konfliktusos külpolitika? Mert ha tényleg csak pár százalék az a dízelmennyiség, amit Magyarország Ukrajnának szállít, akkor minek ez a nagy hűhó?

— A helyzet nem erről szól valójában. Most vissza kell fogni a finomítói termelést, mert nem lesz annyi nyersolajunk. Ezért kell a stratégiai készlethez is hozzányúlni. Ilyen állapotban az első dolog, amit le fogunk állítan, amire a MOL is törekedni fog, az az export. Első ilyenkor a hazai piac. Szerintem itt egy üzleti döntés van a háttérben: mivel nem tudjuk teljes egészében kihasználni a finomítói kapacitást, nem fog exportra dízel jutni. Hát állítsuk le az exportot, vagy szűkítsük.

Ezek a kormányzati bejelentések a valóság tükrében kissé hóbortos magyarázatai annak, ami amúgy is bekövetkezne. Én így állítanám fel a logikai sorrendet: ha Szijjártó nem mondta volna ezt, akkor is valószínűleg csökkent volna az Ukrajnába irányuló dízelexportunk, mert nincs annyi nyersolajunk, amennyit fel tudnánk dolgozni.

— Reális a Barátság-vezeték újraindítása?

— Ezt ember meg nem mondhatja. Én azt szoktam mondani, hogy négy éve tart ez a háború. Eddig mázlink volt, hogy nem zárták el véglegesen. Ki gondolná, hogy két, egymással háborúban álló fél nem tette meg egymásnak ezt a „kedvességet”. Pontosan nem látom az okokat, sokféle oka lehet, amiért most nem működik. Számomra ez nem világos. Nem vagyok benne biztos, hogy nem indul újra idővel, nem tudom, mi lesz a háború után. De a külpolitikai helyzettől függetlenül, pusztán ellátásbiztonságilag abszurd volt eddig is, hogy egy ennyire bizonytalan vezetéktől függjünk. Én azt mondom, most érvényesült a papírforma, erre lehetett számítani, senkit nem kell, hogy meglepjen. Törvényszerű, ami történt.

— Mindeközben az Adria-vezeték felől, Horvátországgal sem rózsás a kapcsolat. Ott is szünet nélkül megy az adok-kapok a két külügyminiszter között. Nyilván sokkal olajozottabban mennének a dolgok, ha a magyar-horvát viszony normális lenne...

— A horvát ügy szerintem az állatorvosi lova ennek az egésznek. Az történt, hogy korábban egy csomó konfliktust szőnyeg alá söpörtünk. A MOL-nak voltak igényei a horvátok felé, ez perré is fajult, a horvátok is bele akartak szólni az INA működésébe. A MOL érthető okokból ebbe nem ment bele. Az egész konfliktust a MOL eddig nagyjából úgy kezelte, hogy „mi vagyunk a nagyobbak, nem tudtok beleszólni”.

Gyanítom, a magyar fél mindig csak az olajtranzitról és a JANAF kérdéséről szeretne beszélni, a horvát fél viszont szeretné megnyitni a többi, szőnyeg alá söpört témát is: ki kontrollálja az INA-t, hogyan születnek a döntések. Tudomásom szerint a MOL ettől elzárkózik. Különben ez volt az egyik oka annak azon túl, hogy a magyar kormány is nagyon sztárolta az orosz relációt, hogy a MOL-nak se nagyon akaródzott ettől elmozdulnia, mert a horvátok felé sem tudtak szabadon lépni. Én azt látom, hogy ezt az egész energiaellátási kérdést, annak biztonsági aspektusait úgy, ahogy van, besöpörtük a szőnyeg alá, nem foglalkoztunk vele. Bizonyos szempontból voluntaristák voltunk, mert azt mondtuk, hogy a Barátság vezeték végül is működik, majd csak véget ér a háború, és akkor minden rendben lesz. És most ránk főtt a kávé.

A berettyóújfalui körzetben található Told kisebbségi önkormányzatának képviselője, Balogh Jenő „Jaga” a Partizán videójában beszélt arról a dilemmáról, ami szerinte sok roma választót foglalkoztat a közelgő választások előtt. A riport felvezetőjéből kiderült, hogy Balogh korábban már a Tisza Párt felé hajlott, de a térség egy másik befolyásos roma vezetője, Varga Ernő leült vele beszélni, és meggyőzte, hogy „mégis érdemesebb a biztosat választani”.

Balogh Jenő az interjúban megerősítette, hogy továbbra is kettősség van benne.

„Érzelmileg a Tisza felé vonzódom, az mindenféleképpen hazugság lenne, ha azt mondanám, hogy nem” – jelentette ki. Állítása szerint, amikor Magyar Péter beszél, akkor érzi magát igazán magyarnak.

„Viszont ha a másik párt megszólal, ott cigány vagyok. Nem érzem azt, hogy része vagyok a magyar társadalomnak. Nem érzem. És ha kimegyek egy meccsre, nem azt akarom hallani, hogy rohadt cigányok, büdös cigányok, mocskos cigányok, tudod? Mert én is szeretem a focit.”

Felidézte Lázár János kijelentését is, hogy a romák képezik a tartalékot az olyan munkáknál, amiket a magyarok nem végeznek el, például a vonatok mosdóinak takarítását. Balogh Jenő ezt bántónak találta, de azt is hozzátette, hogy a miniszter bocsánatot kért, amit ő el is fogadott. Ennek ellenére úgy érzi, a megkülönböztetést leginkább a politika szintjén tapasztalja. „600 éve itt vagyunk, úgy érzem, hogy azért eléggé sokunk integrálódott; az építőiparban nagyon sokunk ott van. És megálljuk a helyünket, mindig is volt tiszteletem, becsületem a munkahelyen. Sosem kaptam megkülönböztetést. Csak a politikától kaptam mindig megkülönböztetést” – mondta.

Ezt azzal magyarázza, hogy a 2008-2009-es gazdasági válság idején az építőipar, ahol a hozzá hasonló, alacsony iskolai végzettségű emberek dolgoznak, teljesen összeomlott. Úgy véli, Orbán Viktor volt az, aki újra beindította a gazdaságot, és ezzel munkát adott a közösségének.

„Jött ő – egy politikai messiás, ha megnézzük, egy gazdasági messiás –, és újra elkezdett dübörögni a gazdaság. És akkor éreztük azt, hogy ez a kormány jó” – emlékezett vissza. „Mivel neki köszönhetem, hogy a gyerekeimet felneveltem, és munkát biztosított; a semmiből felhozta az országot, és leérettségiztettem mind a három gyerekemet. És bőségesen maradt.”

Szerinte a 2010-es években jól éltek, bár az elmúlt két-három évben a drágaságot nagyon megérzik. „Hozzám hasonló ember érzi, hogy drágaság van. Reggel elmegyek, a reggelit megveszem, ebédet megveszem, jövök hazafelé, már másnap reggelre szinte nem is marad a napszámomból” – vázolta a jelenlegi helyzetet.

Ez azonban azon nem változtat szerinte, hogy volt egy jó időszak.

Mindezek miatt most őrlődik a Tisza és a Fidesz között.

Balogh Jenő szerint a Tisza Párt „egy demokratikus, szép, egyenlő jövőt hirdet”, és Magyar Péterben Martin Luther Kinget látja. „Őt látom benne – »van egy álmom«, hogy egy napon olyan országban élünk, ahol az emberek nem a bőrük színe, hanem a jellemük alapján lesznek megítélve” – mondta. Ezt az érzelmi kötődést azonban felülírja a racionális félelem.

„Mert azért 15 év kormányzás alatt azért kialakul érzelmileg egy párthoz kötődés. Még innen is, a gettó közepéből is. Ha eltávolodok tőle, valahol szégyenérzetet fogok érezni, tudod? Olyan érzésem van, mintha szembeköpném. Kötelességemnek tartom valahol, hogy őt támogassam. Az Öreget. Hogy adjunk még egy utolsó négy évet ennek a rendszernek.”

Úgy látja, egy esetleges kormányváltás gazdasági összeomlással járna, mivel az építőipar szavai szerint a Fideszé. „Építőipar egyenlő Fidesz. Ha Orbán Viktor elbukja a választást, a hozzám hasonló emberek másfél–két évig munkanélküliek lesznek” – jósolta. „Ezért ragaszkodunk hozzá kézen-közön.” 

Állítása szerint egy Tisza-győzelem után a Fidesz minden eszközzel akadályozná az új kormányt, és attól is tart, hogy ez akár polgárháborúhoz is vezethet.

„Nehéz a döntés, hogy cserbenhagyjuk-e ezt a rendszert, aminek – legyünk őszinték – sok jót köszönhetünk; és támogatunk egy másik rendszert, ami érzelmileg hat, és azt mondjuk, hogy azzal az emberrel haladunk egy úton, és nem tudjuk, hogy milyen meglepetés vár az úton vele, vagy ezzel a biztos rendszerrel, Orbán Viktor miniszterelnök úrral megyünk tovább – ami kiszámítható.”

„Jelentsük ki nyugodtan: ’89 óta nem volt még ilyen. A történelemkönyvekben fogják ezt a választást jegyezni. ’89 óta ez az első – a 2026. április 12-én esedékes – választás, hogy nagyot üt. Ezt innen, a gettó közepéből  is látjuk, hogy van tétje. És mindenki el fog menni. A falunkban száz százalékos szavazás lesz.”

A roma vezető arról is beszélt, hogy a jelenlegi politikai helyzet a közösségeket és a családokat is megosztja. „Itt családok fordultak egymás ellen. Akik szerették egymást, tudod?” – fogalmazott. „Az egyik oldal azt mondja, hogy pusztuljon el a Tisza, a másik oldal, hogy a Fidesz pusztuljon el.”

Elmondása szerint a saját családjában is van fideszes és tiszás is, és ha nyíltan állást foglalna bármelyik oldal mellett, barátságok és rokoni kapcsolatok mennének tönkre.

„És valahol benne van az, hogy ne legyen harc, ne legyen háború, ne legyen polgárháború; hagyjuk meg ezt a rendszert így, ahogy van. És akkor a béke megmarad mindannyiunk között.”

Arról is beszélt, képviselőként erkölcsi kötelességének érzi, hogy a Fidesz-közeli közösségével maradjon, és ne tűnjön árulónak. „Ha nem akarok árulóként feltűnni, akkor ugyanazt a vonalat kell kövessem, amit ők visznek.  Egyértelműen a mi feladatunk, mivel Fideszhez közeli pártban vagyunk, a roma kisebbségeknek az, hogy tartsuk össze a népet, a népünket, és egyértelműen hajoljunk a Fidesz felé” – mondta.

Tudja, hogy a döntése helyben sokakat befolyásolhat. „Ha én most azt kommunikálom a közösségem felé, hogy fideszes vagyok, akkor van egy bizonyos rációja, hogy azt mondják: "Igen, hát megy a Jaga, megyünk utána mink is." De meg is bomolhat a kör. „Egyelőre csak én vagyok így, hogy 50 százalék tiszás, 50 százalék fideszes."

Bár Varga Ernőnek igent mondott, hogy a Fidesz támogatásán dolgozik, még mindig bizonytalan.

„Valahogy helyeseltem a végén, oké, de amikor hazaértem, csalódott voltam saját magammal szemben, tudod? Hogy nekem a meggyőződésem a Tisza. Én őbenne akarok hinni érzelmileg. De az elmém meg azt mondja, hogy nem lesz munkánk.”

Végül úgy fogalmazott, döntését a választás napján, a szavazófülkében fogja meghozni. „Ott, a fülkében fog eldőlni. Hogy vajon érzelmileg döntök, vagy aszerint, amit az eszem mond, a Fidesz mellett” – zárta gondolatait.

Míg Orbán Viktor évértékelő beszédében a halál vámszedőinek nevezte a Shellt és az Erstét, ismét Brüsszelt tette meg fő ellenséggé, és büszkén beszélt arról, hogy 15 év alatt majdnem 15 ezer milliárdot vontak el a bankoktól, a multiktól és az energiacégektől, Magyar Péter sorra vette a gazdaság, az egészségügy, az oktatás problémáit, részletezte, hogyan orvosolná ezeket a TISZA, és azt ígérte, Magyarország ismét az európai fősodor része lesz.

Milyen üzenetet közvetített a két hétvégi évértékelő a gazdaságról, és hogyan értékelheti az elhangzottakat az üzleti világ? Erről beszélgettünk Bod Péter Ákossal, a Magyar Nemzeti Bank volt elnökével.

— Orbán Viktor évértékelő beszédében büszkén közölte, hogy 14.596 milliárd forintot vettek el a bankoktól és a multiktól, és ebből fedezik a lakossági támogatásokat.

— Én nem hívnám ezt a beszédet évértékelésnek. Korábban, évtizedekkel ezelőtt valóban volt értékelés. Részt is vettem olyanon, amikor Orbán Viktor még ellenzékben, a parlamenten kívül, meghívott körben elmondta, hogyan látja az ország helyzetét. Ez nagyon régen volt. Ez már inkább politikai esemény, a mostani pedig már nyomokban sem tartalmazott országértékelést. Az ország állapotáról, az előttünk álló nagy feladatokról, a társadalmi-gazdasági helyzetről nem sokat hallottunk. Hozzáteszem, a hivatalban lévő miniszterelnöknek nem a saját közönsége előtt kellene erről beszélnie, hanem a parlamentben, de ezt már megszokhattuk, hogy évek óta így van. Visszatérve a kérdésre:

itt valóban nehéz kikapcsolni az iróniát. Gazdaságunk ugyanis, és ez valahogy átszűrődött a beszédben, tavaly és azt megelőzően épp csak szemmel látható mértékben növekedett, 2023-ban egyenesen zsugorodott a teljesítmény, vagy ahogy akkor mondták, „negatív növekedést” hozott. Azaz a magyar gazdaság három éve nem húz. Ilyen gazdaságban azzal dicsekedni, hogy a kormányzat hatalmas kiadásokat teljesített? A logikus kérdés: miből? Az államnak ugyanis nincs saját, önálló jövedelme, amit költ, és ez nem magyar sajátosság, azt elveszi másoktól, vagy elveszi a jövőtől. Tehát vagy adóztat, vagy adósságba veri az országot. A tavalyi és mai esetben sajnos mindkettő fennáll: súlyosan megadóztatja azokat a cégeket, akik itt vannak és nem tudnak elmenni (még, tehetjük hozzá halkan).

A különadók beszedését most Orbán büszkén elmondta, de azt nem hallottam, hogy az eladósodási spirált taglalta volna. Ráadásul a rendszeres és rendkívüli módon beszedett adó sem elég a költségvetési lyukak betömésére, hatodik éve különösen nagy a deficit, és nemcsak tavaly lett sokkal több a költségvetési törvénybe foglaltnál, a helyzet 2026-ra sem tud érdemben változni. Ez azt jelenti, hogy a közeli jövőben mi, az ország egésze fizetjük meg a kormányzati nagyvonalúságot, mert a cégek a többletadó formáját öltő költségnövekedést a rentábilis működésük érdekében át fogják hárítani a terheket magasabb árak formájában. A terhek jelentős részét viszont a távolabbi jövőre, a következő generációk viseli.

Az állami hiány, finanszírozása 5, 10, 20, sőt tavalyi példa alapján akár 30 éves lejáratú adósságeszközökkel történik.

— Ha ennyire a különadókra alapoz a kormány, az milyen következményekkel jár a cégekre és a gazdaság egészére nézve?

— A dolgot az bonyolítja, hogy hivatalosan van nálunk egy normális társasági adó, a cég a bevételeiből kifizeti a ráfordításait, és a többletet leadózza. Az adókulcs, és ezt mindig elmondja büszkén a kormány kifele, igen versenyképes, magyarán szerény. Csakhogy most, mint eddig is sokszor, ezen felül vetnek ki különadókat. No most, a plusz adó a gazdálkodó számára többletköltség. Mit tud tenni egy cég, ha az egész iparág költségszintje megnő? Ahhoz, hogy működni tudjon és kiizzadja a fennmaradásához szükséges minimális nyereséget, érvényesítenie kell ezt a többletköltséget az áraiban. A termék többe kerül, és lesz, aki nem engedheti meg magának, így az állam miatti költségemelkedés csökkenti a keresletet. Rossz a fogyasztónak és rossz a termelőnek is, mert vevőt veszít. A nemzetgazdasági hatása tehát egyértelműen negatív. Ezért kell az adóval csínján bánni. Ha túl sok adót rónak a gazdasági szereplőkre, az rontja a működési, növekedési és versenyképességüket, a termelékenységüket is. Az pedig végképp kerülendő, hogy év közben meglepetésszerűen adóztassák meg a cégeket.

Sokszor büszkén elmondja, hogy jól megadóztatjuk a multikat. Egyébként, sem a gazdasági logika, sem az uniós jog nem engedi, hogy piaci vállalkozásokat adózásban megkülönböztessenek egymástól azon az alapon, hogy milyen a vállalkozás nacionáléja. De azért rendszeresen megpróbálkozik az ilyennel, aztán abból elvesztett perek lesznek. És bizonytalanság, növekvő bizalmatlanság. Az adókkal való politizálgatás is oka annak, amivel kezdtük a tényhelyzet leírását: a magyar gazdaság nem nő. Pontosan az ilyen kormányzati működés az egyik tényezője annak, hogy nem nő.

— Beszéljünk a bizalomról. Amikor a miniszterelnök egy beszédben „a halál vámszedőinek” nevez két fontos céget, a Shellt és az Erste Bankot, amelyeket egyébként pár hónapja még ugyanez a kormány méltatott, mint fontos partnert, milyen üzenetet küld a piac többi szereplőjének?

— Ez a kitérő azért volt sokkoló, mert ha jól értelmezem, a két intézmény annak kapcsán került képbe, hogy ni csak, van egy ellenzék, amely elindul a választáson.

És ez ellenzéki párt olyanokat akar vezető tisztségekre állítani, akiknek egyike dolgozott a Shellnél, a másik pedig az Erste Banknál. Innentől aztán már szürreális is a szövege. Háborús nyerészkedéssel vádol olyan elismert intézményeket, amelyek közül az egyik a magyar állam komoly energetikai partnere, a másik pedig egy nagy bank, amelyben a magyar államnak 2023-ig, tehát a háború második évéig, 15 százalékos tulajdoni részesedése volt, és komoly, vezető pénzintézet. Ez a támadás személyes alapú és komolytalan. Egyébként Kármán András, a Tisza gazdasági szakértője nemcsak az Ersténél dolgozott, a magánszektorban, korábban a londoni székhelyű EBRD-ben képviselte Magyarországot, azt megelőzően pedig az Orbán-kormánynak volt államtitkára. A két elismert szakember támadása méltatlan, az pedig érthetetlen, hogy személyük miatt súlyos vád hagyta el a miniszterelnök száját. Háborús nyerészkedés? Tudjuk, hogy a háború sokba kerül. Legfőképpen a megtámadott Ukrajnának. Egyébként Oroszországnak is, és közvetve az világnak, így Magyarországnak is.

Bárhogy van is, ilyen vádaskodás nem méltó egy miniszterelnökhöz. Egy kormánypárti publicistától is otromba támadás lenne. Innen nézve aztán ez a beszéd végképp nem országértékelés, hanem inkább az elmúlt hetek példátlanul alpári ügyeinek a folytatása.

— Térjünk át Magyar Péter beszédére. Ő is jócskán tett ígéreteket: uniós források, évi minimum 500 milliárdos plusz az egészségügynek, a közutak rendbetétele. Mennyire megalapozottak ezek az ígéretek, miből lenne rájuk forrás?

— Az első beszéd nem foglalkozott az ország helyzetével, ez viszont igen. Magyar Péter beszéde valóban tartalmazott országértékelést. Előjöttek azok az ügyek, amelyek a miniszterelnöknél szóba sem kerültek: miért nincs növekedés, mitől van lefojtva a gazdaság? A probléma egyebek mellett az, hogy szemben a többi tagállammal, Magyarország a jogállamisági elmaradások és a korrupcióellenes fellépés gyengesége miatt nem jut hozzá az uniós forrásokhoz. Itt nemcsak a kieső rengeteg pénz a probléma, hanem az igazi gond az, ami miatt az uniós pénz megakadt: nincs meg az a minimális jogállamiság és kiszámíthatóság, amely mellett az európai adófizetők pénzét ide lehetne irányítani. Az biztos, hogy az Orbán-kormányzat jelenlegi útja folytathatatlan, és az elmúlt években tanúsított kormányzati viselkedés esetén nem is lenne uniós pénz. A hitelkamatok fizetését, a drága állam fenntartását hogyan is lehetne nem növekvő gazdaságból kipréselni?

A magyar jövő szempontjából tehát a valódi kérdés az, hogy lesz-e gazdasági fejlődés. A kormányzásra készülő ellenzéki erőnek be kell mutatnia a helyzetet és az előre mutató utat. Ami a helyzetet illeti, sajnos érhetik meglepetések azt, aki majd kinyitja a fiókokat kormányváltás után. Az akkori szituációban lehet igazából megítélni, hogy mely tervek mikorra valósíthatók meg. A kulcsügy a gazdaság újraindítása. Növekedés esetén a tervbe vett intézkedéseket végre lehet hajtani, annak időfüggvényében, hogy mennyi jövedelmet termel az ország, hiszen itt is elmondhatjuk: a kormányzat csak a létrehozott jövedelmekből tud gazdálkodni. A konkrétumokat nézegetve: a családi pótlék megduplázása például nem nagy ígéret, hiszen 18 éve nem emelték: ez csupán valorizáció, ami visszaadja azt, amit az infláció elvett. Vannak hatalmas elmaradások, amelyekhez valóban elengedhetetlen az uniós támogatások, kedvezményes hitelek igénybevétele.

Örömmel láttam például, hogy előkerült a vízvagyonnal való gazdálkodás ügye. Nagy ügy, de eddig kormányszinten nem foglalkoztak vele komolyan. Sőt, amikor szóba jött az Orbán-kormány akkumulátor-nagyhatalmi álmai kapcsán, hogy ugyan lenne-e ahhoz elég víz az Alföldön, akkor a kormányoldal lehurrogta az aggódókat azzal, hogy Magyarország vízben gazdag. Ez pedig így nem igaz. Ami a Tisza programjában szereplő ígéretek „beárazását” illeti: vannak a konkrét tételek, mint a minimálbéresek SZJA-jának 15-ről 9 százalékra csökkentése, ez például nem hatalmas költség. Az igazán nagy tételek a jövőre vonatkoznak, ám egyértelműen azzal a feltételezéssel, hogy Magyarország visszakerül az európai fősodorba.

Értem egy új erő optimizmusát, és ez csak a gazdasági vonatkozás. Ha valaki el tudja képzelni, hogy az idén sikeres, békés fordulattal a kettéhasított országot egyesíthető, a háborús pánikkeltésnek kitett emberek megnyugtathatók, a kilátástalanság miatt elpályázók visszavonzhatók, akkor ezekhez képest már harmadrendű dolog, hogy a gazdaság beinduló növekedése kitermelje a kátyúk betöméséhez szükséges többletet.

— A vasárnapi tiszás évértékelő kormányzóképességet igyekezett sugallni, és ebből a szempontból talán még fontosabb volt a müncheni találkozósorozat, ahol Magyar Péter fontos európai vezetőkkel tárgyalt, és Orbán Anitát leendő külügyminiszterként mutatta be.

— Valóban feltűnő volt a kontraszt. Orbán Viktor mellett celebek és rapperek álltak ki, némelyük neve nekem nem semmit sem mond. Ezzel szemben a Tisza Párt kongresszusán, ahol a képviselők mutatkoztak be, megnyugtató személyiségek jelentek meg: rendőrtiszt, sikeres vállalkozók, olyan komoly vezetők, mint Orbán Anita és Kapitány István.

Magyar Péter utalt is rá, hogy nincs tévedhetetlen és mindent tudó vezető, és neki fontos, hogy felkészült személyekkel vegye körbe magát. A kormányzás csapatmunka. Úgy látom, hogy a bemutatott személyek belföldön és külföldön is bizalmat sugároznak.A külföldi szereplések is azt mutatják, hogy potenciális kormányfőnek és minisztereknek tekintik őket. Ez óriási különbség 2022-höz képest, amikor a sokszínű ellenzéki koalíciónak nem volt bemutatható, ütőképes kormányzati csapata.

A magyar nemzetgazdaság mélyen be van ágyazódva az európai értékláncokba. Az értékteremtés felét külföldi tulajdonú cégek adják, ahol magyar emberek dolgoznak. Elemi érdekünk, hogy ezek a vállalatok sikeresek, profitábilisak legyenek, tisztességes bért fizessenek és az adóikkal hozzájáruljanak a közkiadásokhoz.

— Ez a pénteki találkozósorozat segítheti a magyar gazdaság beindítását azáltal, hogy a partnerek már ismerik a lehetséges új vezetést, és kialakuljon a bizalom?

— Nem voltam ott, de az biztos, hogy mindenki kíváncsian figyeli a helyzetet. Egyébként akkor is új helyzet állna elő, ha a jelenlegi kormányerők maradnának. Csak egy példa: az Orbán-kormány tudatosan nem hajt végre egy uniós bírósági ítéletet, ami napi egymillió eurónkba kerül, és az csak a pénzügyi része: az európai joggal sokáig egyszerűen nem lehet szembe benni.

A miniszterelnök legutóbbi kiszólásai pedig nem arra utal, hogy képes vagy hajlandó lenne normalizálni a viszonyt azokkal az országokkal, amelyekkel gyakran 1:26 arányban áll szemben. Ezzel szemben a Tisza üzenetei, mint az Európai Ügyészséghez való csatlakozás vagy az euró bevezetésének előkészítése, értelmezhető mondások. Konkrét az is, hogy Varsó, Bécs, Brüsszel lesznek a legelőször felkeresendő fővárosok. Ehhez képest Orbán rendezvényén már annak a bevallásához jutottak el, hogy nekik nem Oroszország, hanem Brüsszel a veszély. Ez így folytathatatlan.

Szemben a 16 év orbáni kormányzás idején felmutatott korábbi ellenzéki politikai alternatívákkal, most minőségileg más helyzet, és nemcsak a közvéleménykutatási eredmények miatt. A bemutatott személyiségek, a program és a látható szervezettség: ez így immár megnyugtató.