SZEMPONT
A Rovatból

„Nevelőszülőnek lenni lelket és erőt próbáló dolog, ezt nem lehet a pénzért csinálni”

Ócsai Dorottyával, a Teljes szívvel rendezőjével beszélgettünk, aki hiánypótló és megrendítően őszinte dokumentumfilmet készített arról, mit jelent nevelőszülőnek lenni.

Link másolása

Három történet szülőségről, gondoskodásról, szeretetről, emberségről. Három különböző szemszög. Három nevelőszülő. Egyikük mindenképp magánál szeretné tartani a gyerekeket, másikuk, egy „gyakorlott” nevelőszülő, több nevelt és örökbefogadott gyermekkel él együtt, végül egy, a rendszerbelépés mizériájában levő, motivációkkal és kétségekkel teli nevelőszülő páros. „Munka”, amelyet nem lehet megfizetni, hiszen aki a pénzért csinálja, az nagy valószínűséggel el fog bukni benne. Munka, amelyet normálisan senki sem annak él meg.

Ez a Teljes szívvel – egy dokumentumfilm, amely megrázó őszinteséggel mutatja meg, milyen az élet nevelőszülőként. Miért fordul meg az ember fejében, hogy erről a témáról szeretne filmet készíteni? Hogyan készíti elő a forgatást? Miként kerül közel a szereplőihez? És mi a legfőbb célja? Többek között ezekről beszélgettünk Ócsai Dorottyával.

– A Teljes szívvel nagyon nyíltan és őszintén beszél a szülőségről, egész pontosan a szülőség egy speciális formájáról, ami a nevelőszülői lét. Mikor fogalmazódott meg benned, hogy ez az a téma, amelyről filmet szeretnél készíteni?

– Akkor, amikor szülő lettem. Az egyik ismerősöm egy magán-nevelőszülői szervezetnél dolgozik, rajta keresztül ismerkedtem meg úgy egyáltalán a nevelőszülőséggel, és azonnal elkezdett érdekelni, hogy kik azok az emberek, akik képesek úgy magukhoz venni és szeretni egy gyereket, hogy az első pillanattól kezdve tudják, majd tovább fogják engedni. Ez volt az, amiért engem nemcsak szülőként és emberként, hanem rendezőként is elkezdett foglalkoztatni ez a dolog, mert úgy éreztem, nagyon érdekes és többrétegű lehet egy film, amely a nevelőszülőkről és a nevelőszülői létről szól.

– Amellett, hogy érdekes, hiánypótló is a film, a nevelőszülők ugyanis egyáltalán nincsenek túlreprezentálva, sőt.

– A legnagyobb probléma pedig az, hogy az emberek nagy része összekeveri a nevelőszülőt az örökbefogadó szülővel, holott óriási a különbség, hiszen a nevelőszülő nem örökre veszi magához a gyereket, hanem csak arra az időre, ameddig szükséges. Tehát szülő, abban a tekintetben is, hogy nemcsak nevel, hanem kötődik is, de az a feladata, hogy felkészítse a gyereket – vagy arra, hogy bekerülhessen egy olyan családba, ahol végleg megtalálja a helyét, vagy arra, hogy visszagondozzák a saját családjába. Szóval a nevelőszülőnek úgy kell gondoskodnia, szeretnie és kötődnie, hogy tisztában van vele: muszáj lesz elengednie a gyereket.

– A filmben az egyik nevelőanya igen szépen beszél erről a nehéz helyzetről. Azt mondja, mind a nevelt, mind a saját gyermekéről szólva: „nem az enyém, hanem a gondjaimra van bízva”. Jól éreztem, hogy ez egyfajta tételmondata a filmnek?

– Igen, ráadásul Ildikó, aki kimondja ezt a mondatot, élete során az elengedés nagyon sok fázisán átesett már. Ő egy sokat látott és próbált szülő és nevelőszülő, aki jól ismeri az elszakadást, a veszteséget, és ahogy az a filmből is kiderül, sokszor és sokféleképpen megfogalmazta már magának, miért akar és képes nevelőszülő lenni.

– Talán mondhatom azt, hogy a film legintimebb és legerősebb jelenetei hozzá kötődnek. Hihetetlenül nyíltan mesél a tapasztalatairól, a tragédiáiról, a traumáiról.

– És nagyon hamar, nagyon könnyen megnyílt nekem. Először kamera nélkül mentem el a szereplőimhez, csak beszélgetni, és már akkor éreztem, hogy ő szívesen mesél a fájdalmas dolgokról is, mert ez fontos része a nevelőszülőségének, illetve annak, hogy ilyen tudatosan képes ezt csinálni.

– Hogyan zajlott az előkészítés, a szereplők kiválasztása?

– Először alaposan utánaolvastam a témának, kérdezősködtem, megkerestem a magánszervezetnél dolgozó ismerősömet, majd felvettem a kapcsolatot a Fővárosi Tegyesszel (Fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat), amelynek munkatársai nagyon sokat segítettek. Elmondtam nekik, miről szeretnék filmet forgatni, mi az, ami engem személy szerint foglalkoztat, és ők bemutattak néhány családnak, akikkel először csak beszélgettem.

Ez fontos lépcsőnek számított, ugyanis volt olyan nevelőszülő, aki nem tudott megnyílni, így nem is került be a filmbe, de azokon a családokon, akik a filmben szerepelnek, kezdettől érződött, hogy szeretnének mesélni, bemutatkozni és szeretnék elmondani, milyen is nevelőszülőnek lenni. Természetesen lehetett volna a nevelőszülői lét gyakorlati oldaláról is beszélni, ugyanis arról is igen kevés szó esik, de engem inkább ennek az egésznek a lelki oldala érdekelt, ami érződik is a filmen.

– Három nevelőszülőt, vagyis három szemszöget és történetet mutatsz be a filmben, ez a három történet pedig ki is adja a teljes képet arról, mit jelent nevelőszülőnek lenni.

– Ez volt a célom. Pontosabban, már a kiindulópont is az volt, hogy a nevelőszülőség három különböző stációját szerettem volna megmutatni: egy gyakorlott nevelőszülőt, egy olyan szülőt, aki nemrég került be a rendszerbe és egy olyat, aki várakozik. Ez a három stáció és szemszög együtt rajzolja meg a teljes képet arról, milyen is ez az egész. Jó lett volna még arról is forgatni, milyen az elengedés, de arról nagyon nehéz, mert az egy nagyon érzékeny folyamat, kamerával nehéz nem belezavarni. A filmben ezért csak elmesélik.

De különösen izgalmasnak éreztem annak a családnak a bemutatását, akik még úgymond a bevezetődés időszakában vannak, akik arra várnak, hogy megkapják az első gyerekeket, mert rajtuk látszott, hogy kezdetben mennyire keveredik ebben a létben a bizonytalanság és a lelkesedés.

– A filmben számos interjút láthatunk, de a kamera, mint légy a falon is jelen van, tehát nézőként tényleg bekerülünk ezeknek a családoknak az életterébe, az életébe. Hosszú és nehézkes folyamat volt, mire ennyire beengedtek téged és a stábot a mindennapjaikba, vagy könnyedén ment?

– Összességében könnyedén ment, de azért odáig eljutni, amíg annyira intim dolgokat elmeséltek, mint Ildikó veszteségei, vagy Kata elengedéssel kapcsolatos félelmei, nem volt egyszerű. Ahhoz meg kellett teremteni azt a miliőt, amelyben mindenki érezte, hogy biztonságban van. Sokat számított, hogy csak hárman forgattunk: az operatőr, a hangmérnök és én. És azt hiszem, az is sokat jelentett, hogy semmit sem akartam ráerőltetni a családokra, inkább csak sodródtam velük. Kértem például, hogy szóljanak, ha olyan programjuk van, amelyre mi is elmehetünk. Nem vártam tőlük semmilyen extra cselekvést, csak ott akartam lenni azoknál a pillanatoknál, amelyek számukra természetesek és bejáratottak, de nekem és a nézőknek újak és érdekesek. Gondolok itt például a szülői láthatásra.

– Iszonyatosan megrendítő az a jelenet, amelyben a vér szerinti édesanya mesél a helyzetéről, arról, miért adta nevelőszülői gondozásba a gyerekeit és hogy érinti ez.

– Az egyébként egy nagyon különleges pillanat volt. Már maga a láthatás is, de utána megkérdeztem Leát, hogy akar-e esetleg beszélni és azt mondta, hogy „végül is beszélhetünk”, de arra, ami ezután jött, egyáltalán nem számítottam. Azt gondoltam, hogy elmond néhány dolgot, de nem fog igazán megnyílni, aztán végül súlyos gondolatokat is megosztott, és nagyon őszintén mesélt a kétségeiről, valamint arról, mit élt és él át. Megrendítő volt, de nagyon jó is, mert azt láttam rajta, hogy megkönnyebbült.

– Erről jut eszembe: érezted terápiás jellegűnek a forgatást akár a szülők, akár a magad számára?

– Azt nem mondom, hogy terápiás jellegűnek éreztem, mert az egy másik, egy következő szint, de azt erőteljesen megláttam, mennyit tud segíteni, ha beszélünk. Eleve egy szülőnek jó beszélni a szülőségéről, az pedig, hogy az ember helyre tehet magában dolgokat azáltal, hogy elmondja, kimondja mindazt, ami benne van, és csak addig mondja, ameddig neki jólesik, pozitív hatással bíró dolog.

– Vannak igen megrendítő mondatok a filmben, de ezek nagyon fontosak, mert kitűnik belőlük, hogy nevelőszülőnek lenni nemcsak nemes és szép feladat, hanem rendkívül nehéz is, hiszen az elengedés mellett a gyerek zaklatott sorsával is szembe kell nézni. El is hangzik a filmben, hogy nevelőszülőnek csak az menjen, aki számol azzal, hogy esetleg nagyon mélyről kell azt a gyereket valahogy újraépíteni.

– Egy átlagembernek, aki például a szülőségét éli meg épp, vagy egyszerűen csak nem foglalkozik ezzel a témával, nagyon megrendítő egy ilyen helyzet, mivel rengeteg kiszámíthatatlanság van benne. Illetve ott van az is, hogy a két ember közti legerősebb kapocs, a szülő-gyermek kötelék az, amiben súlyos dolgok történnek: akár az elengedés, akár a gyerek nehéz sorsával való megbirkózás. Felmerül a kérdés: hogyan lehet jól segíteni ezeken a gyerekeken? És ez nagyon sok dilemmát foglal magában. Mivel segítek jobban: ha magamhoz szoktatom a gyereket vagy ha folyamatosan készítem arra, hogy egyszer majd el kell válnunk? Mennyire engedjem be a vér szerinti szülőt a családomba? És ez még csak a jéghegy csúcsa. Rengeteg olyan nehéz kérdés és helyzet van, ami átlag szülőként nem, vagy csak nehezen átélhető, átérezhető, hacsak valaki nem meséli el annyira testközelből, mint a filmben szereplő nevelőszülők.

– Annak ellenére, hogy ez a film inkább a lelki vonulatra koncentrál, sok új és hasznos információval is szolgál arról, hogy néz ki a gyakorlatban a nevelőszülőség. És többek között azt a közbeszédben jelenlévő gondolatot, vagy inkább ítéletet is eloszlatja, hogy ezt sokan a pénzért csinálják. Célod volt, hogy a filmmel felnyisd az emberek szemét?

– Már a kezdetekkor szembesültem vele, hogy ez a téma elég mostoha, a nevelőszülőknek ugyanis nincs jó hírük. Igen, sokan mondják – és nyilván erre is van példa –, hogy csak a pénzért csinálják, de ezután a film után már biztosan állíthatom, hogy ezt nem lehet hosszútávon csak a pénzért csinálni. Pláne, hogy nevelőszülőnek lenni nem egy jövedelmező szakma. Nyilván van, aki jól csinálja, és van, aki nem. Van, aki képes hosszú évekig, akár egész életében nevelőszülő lenni, és van, aki nem. Van, aki magához veszi az első gyereket és azt akarja, hogy örökre nála maradjon. Ezt is meg lehet érteni, mivel természetes emberi reakció, de a nevelőszülőségnek az a lényege, hogy csak addig tart, amíg nem készítetted fel a gyereket a továbblépésre, vagy arra, hogy a családja vissza tudja fogadni. Én ezt a sajátosságot szerettem volna bemutatni, hogy tisztán lássuk, mi a szerepe, a jelentősége a gyerek életében a nevelőszülőnek.

– Amit szerintem még mindenképpen fontos hangsúlyozni a filmmel kapcsolatban, az az, hogy nem ítélkezik.

– A forgatás alatt tanultam meg, hogy nem szabad ítélkezni azok felett a családok felett, akik elveszítik a kontrollt és nem tudják maguk mellett tartani a gyerekeiket. Azok felett nyilván ítélkezhetünk, akik szörnyű dolgokat tesznek, mert arra is van példa, hogy a vér szerinti szülők bántalmazzák, abuzálják a gyerekeiket, de az egy másik kérdés. Viszont sok olyan eset is van, mint a filmben Leáé, aki maga döntött úgy, hogy besétál a gyerekkel és leadja, mert tudja, hogy az a legjobb, a leghelyesebb. Ez egy szülőnek elképzelhetetlenül nehéz és fájdalmas döntés, és mindenképpen értékelni kell.

A szereplőim rámutattak, hogy nevelőszülő csak az tud lenni, aki egy pillanatig sem ítélkezik, hanem fogja az adott helyzetet, legyen az akármilyen rossz is, és megpróbálja belőle kihozni a lehető legjobbat.

– Ahogy mesélsz, egyre inkább azt érzem, hogy a Teljes szívvel nemcsak film, hanem misszió is.

– Ez igaz, és nagyon jó volt, amikor a film egyes vetítései után odajöttek hozzám vagy írtak nekem örökbefogadó szülők, hogy megköszönjék, hogy megcsináltam, mert nekik nagy segítség az, hogy látják, honnan érkeznek hozzájuk a gyerekek. Hogy ki az, aki a nehéz sors után felkarolta őket. Ha valaki nem újszülöttet fogad örökbe, akkor, mielőtt hozzá kerülne a gyerek, nevelőszülőnél van, ebbe a szakaszba pedig nem igazán lehet belelátni, úgyhogy jó volt hallani, hogy ilyen szempontból gyakorlati haszna is van a filmnek.

És ha már misszió: olyan jó lenne, ha sokkal több nevelőszülő lenne! Lelket és erőt próbáló feladat, de tudni kell, hogy az a gyerek, akinek nem jut nevelőszülő, bekerül egy intézetbe. A család nyilvánvalóan ezerszer jobb. Szóval igen, kicsit az volt a misszióm, hogy hátha a film után megfordul az emberek fejében, hogy esetleg nevelőszülők legyenek. Persze benne van, hogy mennyire nehéz ez, de igyekeztem azt is megmutatni, milyen szép.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter Leslie Mandoki születésnapján Orbán Viktorral és Rogán Antallal együtt vett részt, ott olyanokat hallott, amiről azóta sem beszél
Magyar Péter 2007-ben kezdett kiábrándulni a Fideszből, a folyamat végül Leslie Mandoki születésnapján tetőzött. Azt azonban nem árulta el, hogy miket mondott ott neki Orbán és Rogán.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 28.


Link másolása

Három olyan közéleti pillanatot is felidézett Puzsér Róbert kérésére Magyar Péter, ami kiverte nála a biztosítékot. A kritikus és a Tisza Párt alelnöke szombaton beszélgetett egymással három órán keresztül, a Hard Talk során elhangzottakat a Telex foglalta össze.

Magyar Péter elsőként 2007-et említette, amikor a Fidesz szerinte ellopta az őszödi beszéd után kirobbant tüntetések áldozatainak szánt pénzt.

„Hogyha képesek ellopni a saját tüntetésükön megsérülteknek összegyűjtött adományokat is, akkor mire képesek még?”

– idézte fel Magyar akkori gondolatait. Szerinte ez az időszak erős nyomot hagyott: szerinte akik még ma hisznek a Fideszben, azok azért hisznek, mert Gyurcsányt nem akarják.

Másodikként azt említette, amikor 2021-ben viharveszély miatt lemondták az augusztus 20-i tűzijátékot, röviddel később pedig leváltották a meteorológiai szolgálat (akkor OMSZ, ma HungaroMet) vezetőjét. Magyar ekkor írt „egy felháborodott Facebook-posztot [a kirúgás ellen], amit a fél Fidesz belájkolt”, mégis leszóltak neki akkori feleségén, Varga Juditon keresztül, hogy nincs igaza. A 2022-es választáson pedig már „orrbefogva akart szavazni” a Kutyapártra, „de aztán bejöttek a gyerekek, szóltak, hogy azt nem lehet, ha az anyukájuk fideszes. Behúzták ők az X-et.”

A harmadik pillanatnak pedig Leslie Mandoki születésnapját nevezte, ahol Orbán Viktorral és Rogán Antallal ült egy asztalnál. Magyar Péter azt mondta, hogy a bulin olyan dolgokat hallott, amelyeknek a részleteit végül inkább nem osztotta meg a közönséggel.

A háromórás beszélgetés során Magyar Péter részletesebben is beszélt a miniszterelnökről:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Suhajda Szilárd felesége: Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről
Legindi Tímea több okot is mondott, amiért úgy döntött, hogy a serpák a most induló akciójuk során ne hozzák le a férje holttestét. A nepáli hatóságok szeretnék megtisztítani a hegyet a sok hátrahagyott hulladéktól, és több holttestet is lehoznának.

Link másolása

Nem hozzák le Suhajda Szilárd testét a Mount Everestről - ezt özvegye, Legindi Tímea mondta el a Blikknek.

A magyar hegymászó 2023. májusában indult a 8848 méter magas csúcsra, de életét vesztette. Utoljára 23-án adott életjeleket magáról. A holttestét nem találták meg.

A nepáli hatóságok most úgy döntöttek, hogy megtisztítják a hegyet a sok szeméttől, hulladéktől, amit az expedíciók hagytak maguk után. A serpák feladatai között állítólag az is szerepelt, hogy öt alpinista testét is hozzák le. Suhajda Szilárd neve is felmerült, de felesége cáfolta, közölte, hogy erről szó sem lehet.

"Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről, ez az én személyes elhatározásom és döntésem. Több ok is áll emögött. Egyrészt a keresés során nem találták meg a testét. Másrészt egy ilyen kutatóexpedíció nagyon nehéz, akik megpróbálkoznának vele, önmagukat is veszélybe sodorhatják"

- mondta a lapnak.

Hozzátette: ritka, hogy egy-egy hegymászó holttestét a családtagok megpróbálják lehozatni. Előfordult azonban, például, mikor egy amerikai mászó családja egy hagyatéki ügy miatt indított expedíciót. De ha nincs ilyen ok, vagy vallási meggyőződés, akkor felesleges bolygatni az ott elhunyt személy testét.

Egy ilyen küldetés szinte emberfeletti és nagyon veszélyes. Egy példát is elmesélt: korábban a Broad Peak (8051 méter) csúcs első magassági táborából – ez az alaptábor fölött elhelyezkedő első tábor – egy magatehetetlen hegymászó mentése – akiért több mint egytucatnyian indultak el – csaknem egy napba telt, ennyi idő alatt sikerült visszavinni az alaptáborba. És ez még nem is a csúcsrégióban történt.

A most útnak induló serpák fő feladata a hegy megtisztítása, ebben a nepáli hadsereg 18 katonája is segíti őket. 2019 óta 110 tonna hulladékot hoztak le a Himalájából. Az idei terv szerint 10 tonnányi szeméttől szabadítanák meg a hegyet. A legtöbb hulladék a táboroknál van, mert az expedíciók a felszereléseiket általában ott hagyják, így az üres, széltépte sátrak, oxigénpalackok fent maradnak.

A lap megjegyzi, hogy 2023-ban Suhajda Szilárd emlékére a Szemlő-hegyi barlang feletti parkban tartottak búcsúztatót. Özvegye idén várhatóan a közösségi oldalán emlékezik meg férje elvesztésének első évfordulójáról.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán Magyar Péterről: A Fidesz helyében nem lennék annyira nyugodt, hogy ebből ők jól jönnek ki
Magyar Péter az elmúlt napokban bebizonyította, hogy vidéken is lehet aktivizálni az embereket. A Political Capital alapítója szerint Magyar furcsa keveréke a celebnek és a politikusnak, aki átveszi a Fidesz szimbólumrendszerét és retorikáját.

Link másolása

Békés után Baranya és Tolna településeit is végigjárta Magyar Péter, a Facebook oldalán a kampány minden percét élőben közvetítve.

Az eddigi országjárásán olyat mutatott fel, amit nagyon régen nem tudott ellenzéki párt elérni: tömegeket, vidéken.

A nem egészen három hónapja feltűnt politikus mára az egyik legnagyobb ellenzéki erő vezetőjévé vált, sőt, az Iránytű felmérése szerint ma már a TISZA Párt a leginkább támogatott ellenzéki párt. Mindeközben Magyar az EP-választásokra szintén rekordidő alatt olyan jelöltlistát állított, melyet bármelyik párt megirigyelhetne, ha a diplomák számát, a nyelvtudást és a szakképzettséget nézzük. A magyar belpolitikát fenekestül felforgató eseményekről Somogyi Zoltánnal, a Political Capital alapítójával beszélgettünk.

– Pécsen gyakorlatilag teljesen megtelt a Széchenyi tér Magyar Péter beszéde alatt, de máshol is sokan voltak rá kíváncsiak. Mennyire látszik ez profibbnak, mint ahogy elindult?

– Régóta azt halljuk a hivatalos ellenzéki erőktől, hogy vidékre nem érdemes menni. A propaganda megszállta a vidéket, ott nincs lehetőség.

Ehhez képest jön valaki, aki felborítja ezt az egészet, és azt mondja, hogy tessék, elmegyünk vidékre. És igenis érdekli a vidéket a politika, ott is vannak ellenzéki emberek, igenis, lehet aktivizálni az embereket.

Ez nagyon érdekes a Magyar Péter jelenségben, hogy megmutatja, igenis lehet így is politizálni. Annyira jól használja a különböző marketing elemeket, marketing technikákat, hogy ebből arra lehet következtetni, hogy profi, felkészült csapattal csinálja a kampányt.

– Ez a felkészült csapat a legnagyobb rejtély az egészben. Erről semmit nem tudunk hivatalosan. Vagy tudhatunk már valamit?

– Nem. De az biztos, hogy átgondolt tevékenység zajlik, és profi csapat van mögötte.

– Mégis, mi az ő titka? Mit csinál másként?

– Vannak azért sajátosságai. Például a bennfentesség. Az, hogy ő belülről jön, és ismeri ezt a világot, amiről beszél, és ez hitelesíti minden mondatát, hogy ő ott volt, meg ott van, és hallotta és látja az eseményeket. Ez alapvetően más dimenzió, mint az ellenzéki pártoké, akik mondhatnak dolgokat, de mondjuk amit mondanak, azok nem biztos, hogy hitelesek. Ha például bármelyik ellenzéki szereplő azt mondta volna, hogy Kocsis Máté és Dúró Dóra hetente egyeztet egymással, akkor az csak olyan keretben hangzott volna el, hogy ezt egy olyan valaki mondja, akinek fogalma sincs erről, csak megvádolja a kormányt, meg az ellenzékinek kikiáltott, kormánnyal együttműködő politikust. Viszont azzal, hogy Magyar Péter mondja ezt, akár így van, akár úgy, akár egyeztet egymással Kocsis Máté és Dúró Dóra, akár nem, hitelességgel tudja mondani. Hiszen onnan jön,

abból a világból jön, neki emlékei vannak arról, történetei vannak arról, így sokkal jobban elhiszik neki, amiket a kormányzat körüli dolgokról állít és mond.

Ő mindezt azzal hitelesíti, hogy ott volt, benne élt, benne volt, és ez nagyon nagy erő, ami neki megvan, és az ellenzéknek nincsen. Amikor Hadházy Ákos azzal jön elő, hogy „lebuktató” fotókat közöl Magyar Péterről, hogy tavaly a miniszterelnök feleségével és a MOL elnökével valamilyen közös partin volt, akkor azt nem érti meg, hogy pontosan ez az ereje Magyar Péternek, hogy ő ott volt és onnan jött. Ezzel nemhogy kritizálni nem lehet, de ez az, ami az emberek számára reményt ad, hogy az ellenséget, az ördögöt talán csak az tudja legyőzni, aki ismeri a technikáit, ismeri azt, hogyan dolgozik. És Magyar Péterben ez benne van.

Emellett valami egészen furcsa keveréke Magyar a celebnek, meg a politikusnak.

Ilyen típusú jelenséget nagyon régen láttunk, hogy valaki így vegye fel a vele szemben jövő kritikákat. Egyrészt építkezik belőle. Azt mondja, jó, kiplakátoltatok, rám költöttetek sok tíz-százmillió forintokat, akkor ezt használjuk úgy, ahogy az aikidóban, ahol a másik energiáját, erejét használjuk fel védekezésre. Alakítsuk át a mi erőnkké és a mi energiánkká. Megvádoltatok azzal, hogy női a napszemüvegem? Hát akkor elárverezem a napszemüvegemet! Lehet licitálni rá napokig. Ha bármilyen támadás éri, bárhonnan, nagyon egyszerűen vág vissza. Ha a kormányzati oldalról támadja valaki, annyit mond, hogy az milliárdos a másik oldalon. Nem cizellál, az egészet egyetlen egyszerű csomagba rakja bele. Azok próbálják őt elhallgattatni, akik az állami pénzekből milliárdosokká váltak. És ez az egyetlenegy üzenet pontosan elég ahhoz, hogy minden vele szembeni támadást a hívei, a tábora, az ellenzékiek úgy éljenek meg, hogy na igen,

nyilvánvalóan azért támadják, mert veszélyes, és nekünk az az ember kell politikusnak, aki veszélyes.

Az eddigi puhány ellenzékiségből elegük van, ami négyévente semmilyen eredményt nem hozott, és végre van valaki, aki nem puhány, hanem kemény, és nyilván azért támadják, mert veszélyes. „Na, ez a jó, nekünk ez kell” – mondja az ellenzéki szavazók egy jókora része.

– Magyar Péter a Fidesztől, tehát a fideszes technikákból is másolt valamit?

– Sokféle helyről lehet érezni a mintát. Akár Trump kampányát nézzük Amerikában, onnan is átvett, de ha a Fidesz kampányait nézzük, ezt a végtelenül egyszerű, lebutított, primitív kampányt, ugyanilyen eszközökkel vág vissza.

Végtelenül egyszerű, lebutított, primitív választ ad a vele szembeni támadásokra, meg az ország helyzetére, ami miatt ő politikussá vált, de akár a saját családi ügyére, akár a kegyelmi ügyre is nagyon egyszerű üzeneteket fogalmaz meg.

Emellett használja azokat a vizuális elemeket, amit a politikai marketingben, meg egyáltalán a marketingben technikaként tanítanak. Lásd például a platós autót, piros-fehér-zöldre festve. Átveszi a Fidesztől a szimbólumrendszerét. Eddig a Fidesz mondta azt, hogy ő mennyire nemzeti. Magyar Péter átveszi ezeket a szimbólumokat, és a legnagyobb természetességgel állítja be a magyar emberek ellenségeként a kormányt, akikkel szemben ő a magyarok érdekében akar kormányváltást elérni.

Tehát pont ugyanazon a területen mozog, ahol a Fidesz. Én a Fidesz helyében nem lennék annyira nyugodt, hogy ebből ők jól jönnek ki.

Most azt mondja a Fidesz, hogy csak az ellenzéknek árt Magyar Péter. A számokból sem ezt látom, de magából a politikából sem ez következik.

– Nemrég jött ki a Závecz Research-től egy mérés, egy másik pedig az Iránytű Intézettől. Ezek eléggé mást mérnek, akár a Fidesz népszerűségét nézzük, akár azt, hogy most Magyar Péter pártja vagy a DK a népszerűbb. Mi lehet ennek az oka?

– Egyrészt az, hogy Magyarországon a közvélemény-kutatásokat nem a legprofesszionálisabban végzik el. Ennél azért lehetne professzionálisabban kutatni. Németországban a kutatóintézetek általában tizedes számok között vitatkoznak, Magyarországon meg fél-egymillió szavazó nagyságrendű a tévesztés lehetősége. Mindezt úgy mondom, hogy az egyik kutatóintézet vezetője három évig tanított nekem kutatásmódszertant az egyetemen, és kiválóan tette ezt, a másiknak a vezetőjét is nagyon jól ismerem. Tehát én semmilyen rossz szándékot nem feltételezek róluk. Egyetlen egy dolgot igen, azt, hogy annyira kevés pénz van Magyarországon a közvélemény-kutatásokra is, hogy senki nem mer egy nagyon professzionálisan felépített közvélemény-kutató céget működtetni, ezért bizonyos szempontból vakrepüléseket vagyunk kénytelenek végrehajtani. Végül is

hitkérdéssé teszik, hogy például a legutóbbi két kutatás közül melyiket fogadjuk el.

Tehát az ellenzékiek is meg tudják találni maguknak azt a kutatóintézetet, amit el tudnak fogadni, és a kormánypártiak is egy másikat.

– És akkor itt van Magyar Péter, aki meg azt mondja, hogy 26 százalékon állnak.

– A két kutatás közül Magyar Péter is elővette azt, ami neki kedvezőbb, és azt mondta, hogy 26 százalékon állnak. Ha a Fideszt kérdeznénk, elmondják, hogy ők 50 százalékon állnak. Ezek ilyen szempontból politikai mondások, mindenki megtalálja a magának legjobb adatot, és azt mondja, hogy azon áll. Ez a kicsikre is igaz, akik néhány százalékon állnak, mindig találnak valami olyan kutatást, ami bejutást mutat, jó eredményt mutat, és akkor arra hivatkoznak. Igazából szerintem nincs ember, aki meg tudná mondani, hogy mi zajlik a magyar politikában.

Egy valamiben biztos vagyok, hogy Magyar Péter nagyon jól áll, az tuti. De neki, ha 16 százalékon állna, az is jó lenne. Ha 8 százalékon, az is.

És ha valaki 26 százalékra állítja be, akkor az is jó, hiszen pár hónappal ezelőtt nem is volt ismert, nem volt politikai tényező. Ilyen szempontból az ő elfogadottsága, ismertsége és népszerűsége példátlan.

– Teljesen szokatlan módon nyilvános pályázattal castingolt az EP-választásra, és elég impozáns csapat jött össze. Hogyan tudott pillanatok alatt ennyi valóban magasan kvalifikált embert összeszedni, akik ráadásul jól is kommunikáltak a bemutatkozójukban?

– Én azt a részét, hogy jelentkeznek emberek, még simán el tudom képzelni, mert ilyen helyzetre nagyon sokan jelentkeznek. De az idő nagyon rövid volt, ezért azt már nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan lehet ennyi idő alatt ennyi jelentkezést feldolgozni?

Az egész ott hibádzik, hogy biztosan nem volt idő arra, hogy a beadott jelentkezéseket tömegével fel lehessen dolgozni.

Ehhez képest pedig tényleg nagyon jók lettek a bemutatkozó videók. Nyilván maga az, hogy tessék pályázni, és pályázat útján az Európai Parlamentbe kijutni, ez egy nagyon jó marketing technika, ugyanakkor valljuk be, végtelenül populista is. De hogy is van az, hogy ő konkrétan azt mondja, hogy az Európai Néppártba igyekszik? Az Európai Néppárt azért mégiscsak egy politikai közösség. Impozáns jelöltekkel állt ki, de kipróbált emberek-e? Akik eddig nem politizáltak, hogy tudnak politikát csinálni, művelni, értik-e a politikai tevékenységet? Azt is azért érdemes egy kicsit lentebbről kezdeni. Persze ugyanakkor fantasztikusan jól néz ki ez a politikai megoldás. Üzenetnek egyáltalán nem rossz.

Ha esetleg előre fel voltak készülve, és tudták, hogy van 5-10 jó jelöltjük, akiknek előre megcsinálták a videóit, akkor bizony bebolondították a többi embert, de közben ezzel a bebolondítással egy óriási politikai marketingfogást végeztek.

Ha az igazi jelölteket ismerik, és azok jól fognak szerepelni, mert már kipróbáltak valamilyen területen, vagy valahogy közelebb vannak a párthoz, mint azt gondolnánk, akkor ez egy nagyszerű, ügyes húzás volt.

– Magyar azt is mondja, hogy ha elég jól szerepelnek, akkor előrehozott választást fognak követelni. Ezt közjogilag nehéz elképzelni. Vagy születhet olyan eredmény, hogy tényleg napirendre kerül?

– Közjogilag nem, de politikai értelemben igen. Megrendíthet egy kormányt a politikai népszerűségvesztés, az biztos. Feltéve, ha olyan ellenzék társul vele, amelyik ezt ki tudja használni. 2006-ban a Gyurcsány-beszéd, és utána az önkormányzati választás elvesztése megrendítette a Gyurcsány-kormányt, nem is tudott abból visszajönni. Az előrehozott választások követelése azért is érdekes, mert ezt Dobrev Klára egy hete üzente meg, és úgy tűnik, hogy Magyar inkább ebből a vitorlából akarja kifogni a szelet azáltal, hogy ő is felvállalja ezt a politikai követelést. Ettől teljesen függetlenül,

ha a Fidesz mondjuk 40 százalék alatt szerepel a választásokon, azaz a szavazók kevesebb mint 40 százaléka támogatná a Fidesz politikáját, az megrendítené Orbán pártját.

Nem mondom, hogy feltétlen előrehozott választáshoz vezetne, de az biztos, hogy megrendítő erejű lenne a Fidesz számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tiszta terror ez az ország!” – Szinte minden lakó elmenne a Diószegi utcai házakból, de a jövőtől is félnek
A kormány által kisajátításra kijelölt bérházak katasztrofális állapotban vannak, azonban egyelőre nem világos, hová lehetne költöztetni a 210 családot. Lakókkal beszélgettünk és Pikó András polgármestert is megkérdeztük.

Link másolása

Két héttel ezelőtt egy parlament elé benyújtott salátatörvényből derült ki, hogy akár ötszáz embernek is el kell hagynia az otthonát a budapesti VIII. kerületben, mert otthonaik helyén bővítenék a Nemzeti Közszolgálati Egyetem campusát.

A törvénytervezet az önkormányzatot legalább annyira váratlanul érte, mint a lakókat. Múlt héten tüntetést is tartottak, de egyelőre nem látszik arra utaló jel, hogy az állam visszakozna.

Elmentünk az érintett bérházakba, hogy megkérdezzük az ott élőket, mit szólnak a kormány tervéhez, és milyennek érzik a kilátásaikat.

„Nézzen szét! Maga szívesen élne itt?”

„400 ezer forintom van benne a lakás felújításában, mert azt gondoltam, hogy a határozatlan idejű szerződésem miatt bármeddig maradhatok, így idővel megtérül a befektetés. Fel se fogtam még agyilag ezt az egészet. Mire jó ez, miért pont mi?” – fakad ki Tünde, akit a Diószegi utca 22. lépcsőházában szólítunk meg.

Arra kér, hogy ne fotózzuk. „Tiszta terror ez az ország, az ember nem tudja magát felvállalni, mert a munkája vagy az otthona bánja!”

18 éve él itt, a határozatlan idejű bérleti szerződés azt jelenti, hogy akár élete végéig is itt lakhatna, de el is cserélheti a lakást, a fia pedig örökölheti utána. És ha az önkormányzat felajánlja neki, olcsóbban meg is vásárolhatja. A lakbér mindehhez havi 13 ezer forint.

Szomszédja, akivel épp beszélget, még a keresztnevét sem árulja el. A helyzetet kétféleképpen látják. Tünde szerint a polgármester, Pikó András idejött és azt mondta, hogy a kormány azzal fenyegetőzik: meghiúsítják az önkormányzat eredeti fejlesztési tervét (a DIÓ 2030 program keretében újult volna meg a mostani ügyben érintett épületek többsége).

A szomszéd viszont kijavítja: „Nem fenyegetőzött a kormány, mindössze más tervük van a területtel. Ezért októberig adtak haladékot az önkormányzatnak, hogy elhelyezzék ezt a több mint 200 embert. De mivel nekik nincs ennyi ingatlanjuk, Pikó azt mondta, hogy a többieket lehet, hogy utcára teszik. Kocsis Máté viszont erre annyit reagált a tévében, hogy minden rendben lesz, Pikó András csak ne riogassa és ne tartsa hintában a lakókat.”

Hisznek Kocsisnak? – kérdezem, mire egyikük bólogat, másikuk csak annyit mond, nem hisz ő egyiknek sem. „Amíg Kocsis Máté volt itt, azért elkezdett fejlődni a kerület, az elmúlt négy évben viszont nem sok minden történt” – teszik hozzá egyetértésben.

A névtelenséget kérő lakó alapvetően örül annak, hogy kiköltöztetik őket, persze csak akkor, ha nem kerülnek utcára. „Nézzen szét! Maga szívesen élne itt?” – teszi fel a kérdést. Bízik benne, hogy ennél csak jobb jöhet majd: reményei szerint az értékbecslő olyan árat mond majd, aminek köszönhetően jobb cserelakást kapnak.

Az udvar másik végében egy nő épp az ajtaja előtt tesz-vesz. Ő se szeretné, ha fotóznánk, és a nevét se mondja meg. Annyit árul csak el, hogy az Oltalom Karitatív Egyesület alkalmazottja, ők bérlik neki a lakást az önkormányzattól, ezért nincs nagyon beleszólása a történésekbe.

Attól nem tart, hogy hajléktalanná válik, sőt kicsit még örült is a hírnek, hátha jobb helyre kerül, mert „ezek az udvari lakások mind vizesek és penészesek.”

„A férjem tavaly halt meg a tüdeje miatt, a szomszédaim már korábban, ők is asztmásak voltak. Kértem már cserét, vannak itt a házban a felső szinten jobb állapotú üres lakások. Még azt is felajánlottam, hogy a saját pénzemen felújítom az egyiket, de elutasították a kérésemet.”

„Ez a ház lassan 30 éve el van felejtve”

A Diószegi utca 24-be nem sikerül bejutnunk, a 26-ban pedig csak egy család van otthon, de ők sem szeretnének nyilatkozni. A 28-as számú ház udvara is teljesen kihalt, az egyik lakásba bekopogva viszont sikerrel járunk. Ernő nyit ajtót – mint kiderül 63 éves, 2006 óta él itt. Épp felújítást tervezett, de a történtek miatt inkább letett róla.

„Megmondom őszintén, nem nagyon szeretnék innen elmenni. Nagyon jó a közösség, ebben az udvarban a legjobb az egész környéken. Nincsen veszekedés, összetartunk.”

Nemrég tartottak egy gyűlést, ahol emlékei szerint az hangzott el, hogy augusztusig mindenkinek el kell hagynia a lakását. Csereingatlanról nem esett szó.

„Nem tudom, mi fog történni. Beteg voltam sokáig, kórházban is kezeltek, és sajnos elmaradtam néhány havi lakbérrel. Nagyon remélem, hogy emiatt nem indulok rosszabb helyzetből.”

Hozzáteszi azt is, hogy bár két szakmája van, így is nagyon fél az utcára kerüléstől. Már csak heten laknak a házban, közülük ketten szeretnének elmenni, a többiek maradnának.

Ernő szerint már az ideköltözése óta mondják, hogy le fogják bontani a házat, de eddig semmi nem történt. Most viszont úgy érzi, tényleg bontani fognak, annyira sűrűn járkálnak be hozzájuk a terepfelmérő szakemberek.

A nagyjából 100 méterrel arrébb található Sárkány utca 1-et szintén kisajátítaná a kormány. A kapuban nagyobb társaság pakol be épp egy autó csomagtartójába. Sietnek, de beengednek bennünket a házba, hátha találunk olyat, aki szóba elegyedik velünk.

Az emeleti gangon két férfi beszélget, nyilatkozni nem akarnak, de tanácsot adnak, hová kopogjunk be. Hetvenes nő nyit ajtót, Júliának hívják, a fiával és a menyével él a 37 négyzetméteres, másfél szobás lakásban.

„Mindenem minden évben tönkremegy. A falakat újra kell glettelni, a parkettával foglalkozni sincs értelme, annyira ázik a lakás. Ha arrébb tudnám húzni az ágyat, meglátnák, milyen penészes mögötte is a fal.”

A házban számítottak rá, hogy valami történni fog, igazából már nagyon várták is. De nem így, ennyire hirtelen módon: ez mindenkit arconcsapásként ért, „kivannak teljesen idegileg” – fogalmaz. Nem lát rá esélyt, hogy végül maradhatnak, de szerinte értelme se lenne, mert süllyed a ház.

„22 éves korom óta önkormányzati bérlakásom van, az V. kerületben születtem és ott éltem negyven évig, azóta itt vagyok Józsefvárosban. A lakóközösség sajnos nem annyira jó, 100-ból talán 40 százalékos” – meséli.

Olyan helyre szeretne költözni, ahol jobban összetartanak a szomszédok, de mindenképp a környéken maradna, mert rengeteg szállal kötődik ide.

A polgármester nemrég ebbe a házba is ellátogatott, de szerinte lényegében csak annyit mondott, hogy nincs elég cserelakás, őket is váratlanul érte az egész. Nagyon sajnálja a lakókat, megpróbálnak megoldást találni, ugyanakkor nem tud ígérni semmi biztosat.

Júlia nem túl optimista. „Ez a ház 30 éve, amióta itt lakom, el van felejtve. Tök mindegy, ki vezette épp a kerületet. A tető lassan beszakad, a padló süllyed, minden rohad. Fogalmam sincs, mi lesz.”

Pikó: Bárhogy is alakul, jövő tavaszig senkinek nem kell költöznie

„A törvény a jelenlegi formájában szerintünk több ponton sérti az alkotmányt, az Európa Tanács önkormányzati chartáját, illetve a jogalkotási törvényt is” – állítja Pikó András józsefvárosi polgármester.

Az önkormányzat is a sajtóból értesült a törvénytervezetről, semmilyen előzetes tájékoztatást nem kaptak, de minden erejükkel azon lesznek, hogy megakadályozzák az elfogadását a május 3-ra tervezett parlamenti szavazáson.

Ha ez mégis megtörténne, a lakók október 31-én veszítenék el a bérlői jogviszonyukat, innentől fogva 90 napjuk lesz, hogy vagy elfogadjanak egy felajánlott cserelakást, vagy ezzel arányos mértékű kárpótlást kapjanak. Ugyanakkor november 1-jén életbe lép a kilakoltatási moratórium, ami azt jelenti, hogy bárhogyan is alakul az ügy, jövő tavaszig senkinek nem kell az akarata ellenére költöznie.

A polgármester szerint ugyanakkor még ilyen határidővel is teljesen felesleges volna a lakókat kiköltöztetni, hiszen ha vannak is tervek a terület jövőjéről, azok még biztosan nincsenek olyan állapotban, ami indokolttá tenné a sietséget. Ezért ha végül el is fogadják a törvényt, az önkormányzat célja az lesz, hogy kapjanak további haladékot,

Szeretnék továbbá azt is, hogy az állam olyan pénzbeli megváltást fizessen, ami lehetővé teszi, hogy az önkormányzat mind a 210 családnak, akik jelenleg a bérlői, másik bérlakást vásárolhasson. Az elvárás ezzel szemben az, hogy nem lehet sem rosszabb állapotú, sem kisebb alapterületű, mint ahol most élnek, valamint a bérleti díj mértéke is hasonló lenne.

A cserelakások költsége az önkormányzat számításai szerint nagyjából 17 milliárd forint, amiből 5 milliárd jár nekik a most üresen álló ingatlanokért (ugyanis a 10 bérházban számos nem használt, többségében romos állapotú lakás is található), 2 milliárd pedig a Dugonics utcai iskola szintén kisajátított épületéért. A fennmaradó összeg is arányban van a terület értékével, már csak az a kérdés, az állam is így gondolja-e.

Pikó emellett ahhoz is ragaszkodik, hogy ha lehetősége lesz tárgyalni a kormánnyal, akkor mellette ülhessenek a bérlők képviselői is.

Link másolása
KÖVESS MINKET: